Caleb Menge

Fonetikus kiejtés: Káleb Menge Becenevek semmi sem maradt meg rajta túl hosszan, noha a kezelésében részt vevő mágusok kifejezetten kreatívak voltak e téren, csak rövid életűek Életkor 41 Látszólagos kor Nem különösebben tér el. Nagyjából negyvenes évei. Csoport/faj Pap/Militáns Foglalkozás Az Örök Tűz novigradi Templomgárdájának helyettes parancsnoka, egyházi vizsgáló, mágusvadász

Különleges képességek/faji adottságok

Képzett és ügyes vívó a boszorkányvadászok hagyományos, leginkább a claymorera hajazó nehéz kardjával. Nem ő a kontinens legnagyobb párbajhőse, de mindenképpen elegendő egy nagyon tapasztalt vaják megizzasztásához, ha a legyőzéséhez valószínűleg nem is. Szóval komolyan kell venni, nincs oka szégyenkezni.
Felszentelt pap, ennek megfelelően szemináriumi műveltséggel, széles körű oktatásban részesült, remek rálátással a szokványos tudományokra, ért valamennyit a harctéri orvosláshoz, történelemhez, vallásfilozófiához, az emberi pszichéhez, stb.
Nagyon széles körű mágiaelméleti képzésben részesült, mint boszorkányvadász. Amennyire ez egyáltalán lehetséges ismeri és érti a mágia működését, még ha ő maga nem is képes varázsolni, de jó eséllyel ismeri fel milyen mágiára készül az ellenfele, emiatt képes lehet a lehető legoptimálisabb védelmi taktikához folyamodni. (Példa: egy egyszerű militánst megsüt egy boszorkány egy tűzgolyóval, Mengének viszont van esélye felismerni mire készül és még időben fedezék felé vetődni, elkerülve vagy csökkentve az őt érő sérülést).
Fanatikus. Párosítva a mágiaelméleti képzésével meglehetős elmeerőd felépítésére képes. Egy varázsló megszenved mire befolyásolja az elméjét, egy vajáknak a jeleivel erre esélye sincs, az axiira egyszerűen immunins.
Jól képzett és igen gyakorlott kínzó- és vallatómester, ha van ideje és felszerelése, szintbe biztosan kihúzza belőled, amire kíváncsi, ha nem vagy Yennefer szintű akaraterővel megáldott személy.
Jogász, kellő ismerettel a bírói tisztség betöltéséhez. Van diplomáciai tapasztalata a novigradi városi tanácsban. Tűrhető kártyás (gwent).

Jellemrajz

Elsősorban is kitartó ember. Nagyon kitartó. Már-már a valóságtól elrugaszkodott módon, fanatikusan kitartó, az a fajta figura akit ha kihajítasz az ajtón, bejön az ablakon, ha azt is bedeszkázod, akkor alagutat ás. Fanatikus, ezen jelző minden pozitívumával és negatívumával együtt. Vagyis törhetetlen, hajlíthatatlan akaraterő, gyémántkeménységű önkép és fellépés, amelyen erőt sem a külső körülmények, sem fenyegetések sem jó szó nem vehetnek. Ugyanakkor a csökönyös ostobaságig makacs, agresszív és nagyjából képtelen tanulni a saját hibáiból.  A könyörület fogalmát hírből sem ismeri, az elkötelezettség és a szabályok embere, amik párosulva hitével és nem korrumpálható természetével első osztályú, bár jó eséllyel gyűlölt bíróvá emelhetik. Rasszista és fajgyűlölő, de nem meghatározó módon. Amíg egyetlen lény is mászkál a kontinensen, ami a saját mocskos kezeibe akarja ragadni a hatalmat, amely csak az isteneket, csak az Örök Tüzet illeti meg, addig nem ér rá senki mindenféle elvadult állatokkal foglalkozni, mint a tündék vagy a törpék. Először a mágusokat, a boszorkányokat, a vajákokat és a váltányokat kell lemészárolni. Minden áron, ezen szent harcban nincs helye az érzékenységnek, a kegyelemnek, nem lehet tekintettel lenni néhány ártatlan áldozatra. A világnak meg kell tisztulnia! A bűnösöktől meg kell tisztítani a gyülekezetet. Az eretnekek lelkét is meg kell tisztítani. Ez nem gyűlölet. Meggyújtani a rőzsét a vaják, a falusi javasasszony, a boszorkány, a mágus vagy a váltány lába alatt, tekintet nélkül rá, hogy van-e szopós kölyke, várandós-e, kinek segített vagy kinek ártott. Ebben cseppnyi gyűlölet sem lehet. Ez szentség, szent aktus, a kegyelem, a felszabadítás és a megbocsátás ideje. Pecsét a létre, hogy ne halmozhasson további bűnöket lelkére, a lángok heve, a ragyogás ami megkezdi az örök létezőjének tisztára égetését. Mint mélyen hívő, értelmes ember, tisztában van vele, hogy élvezi a sikeres vadászat jutalmát, az égett emberi vagy váltány hús illatát, a sikolyok zenéjét. Minden alkalommal esti magányában meg is gyónja és kőkemény, fájdalmas penitenciát szab ki magára. Elvégre nem illő ez, csendes, belső békével és harmóniával kéne tennie a dolgát, de egy ideje bizony már kifejezetten élvezi szomorú mesterségét.

Megjelenés

Kb 185-190 centi magas, nehéz, robosztus ember. Széles vállai jelentékeny izmokat sejdítenek, derék tájon elég erőteljes, ami megtévesztő lehet, termetéhez képest meglepő sebességgel tud mozdulni. Ízléses, vékony bajuszt hord, ami gondosan nyír, nem hagyja combkefévé fejlődni. Fejét viszont gondosan leberetválja. Kékesszürke szemei nem tudják uralni ezt a hosszúkás, húsos, kissé petyhüdt benyomást keltő arcot, jellegtelenek, kétségtelen intelligenciától, de vizenyősen csillogók. Vékony ajkai adnak valamiféle kegyetlenségre utaló benyomást ennek az arcnak. Állán penge nyoma, alsó ajkánál tépett seb hege, bal arca egykoron szinte megsemmisülhetett. Noha túlélte és be is gyógyult, de a nyomot egy életen át hordja. Cakkos, durva heg, körötte állandó vörös gyulladásban maradt bőr. Talán mágikus sav nyoma. Összességében egyébként nem lenne végül is taszító férfi megjelenésre, bár ezen sokat rontanak a sebhelyei, de aki hallotta a hangját, azt az kísérteni is fogja. Ha nem kell megemelnie, mint mondjuk szónoklatok idején, akkor kissé halkan beszél, rekedtes, furcsán sziszegő hatást keltő mély basszuson. Nem a legszebb álmaiban jön vissza annak, aki hallotta már, ezt  a hangot nem lehet eltéveszteni. Ha nagyon jelentős oka nincs másra, akkor nagy örömmel hordja a Templomőrség alparancsnokának kijáró elegáns, fekete, bőrből készült, címeres egyenruhát. Sehová sem megy a kardja, az ezüstözött kése és az ezüstkupája nélkül.

Előtörténet

Úgy mesélik egy nehéz nap különösen hosszúra nyúló éjszakáján születtem meg. Szüleim egyszerű földművelők voltak és eleinte semmi nem utalt arra, hogy jómagam is bármi más lehetnék, mint egy egyszerű paraszt. Játszottam a bokrok között a magamféle pajtásokkal, hogy megkülönböztetni is nehéz volt tőlük gyomirtás idején. Már akkoriban is állhatatos voltam, de csak egy szimpla, pimasz kölyök, akit alanyi jogon is szívesen pofoztak volna sokan addig, amíg nem ver bele egy kis értelmet. Pedig hát nem vagyok buta ember, süvölvénynek se voltam az, talán csak, mint afféle kölyök, nem megfelelően használtam az eszemet. Viszont ha valami felkeltette a figyelmemet, ha valamit akartam, akkor egy mocsári pióca kitartásával tudtam ráakaszkodni bárkire, aki közelebb tudott vinni hozzá. Ha kell agresszív fellépéssel, ha kellett lábhoz dörgölőző bűnbánó alázattal, de keresztülvittem amire vágytam. Márpedig a templom csendje, az örökkön lobogó tüzek fénye már kölyökkoromban is megigézett. Szivacsként szívtam magamba a falunk papjának szavait, ha valaki kishitűen azt mondogatta is, kevés vagy te a papi pályához kölök, nem való az neked, azt meg sem hallottam, legfeljebb annyit belőle, hogy vissza tudjak fröcsögni valami kellően vádaskodót vagy bántót, így a kéretlen tanácsok végül el is maradoztak. A lelkészünk, fogadja magába lelkét az Örök Tűz igaz fénye, felismerte az eszemet és az elhivatottságomat.
Novigradba kerültem a szemináriumba, ahol évek hosszú munkájával mélyült el a hitem és gyarapodott elmém bölcsessége az Örök Tűz lángjainak fényétől vezérelten. Megismertem az áldást, amit a fény hoz el a világra, az életető és megtisztító meleg erejét, de megismertem a sötétséget és annak szolgálóit is. Az istenek hatalmát meglopó boszorkákat, az igazak rózsakertjeiben meglapuló aljas televényeket, a váltányokat, az eszköznek szánt, mégis kifacsarttá vált, eltorzult szerencsétleneket, a vajákokat, a lélektelen, beszélő állatok acsargó hadát, a másfajúakat, a bűnök mételyeit, a férfiak elhivatottságát és erejét ellankasztó gonoszt, az asszonyok ölét. Nem kellett hosszabban számot vetnem magammal hogy tudjam, mindez az én életem rendeltetése, fel kell vennem mindezzel a harcot, ki kell purgálnom az Örök Tűz nyájából a köztük meglapuló farkasokat, még ha a bárány szőrébe bújtak is. Vassal, tűzzel és imával. Az igazi szentháromsággal.
Képzésem utolsó szakasza és a felszentelésem után átirányítottak a Templomőrség soraiba, ahol kezdetét vette a célirányos képzésem. Karddal és az átkos mágiáról szóló tanításokkal, dohszagú jogi iratokkal és különféle breviáriumokkal, alkímiával és asztrológiával ismerkedtem. Meg kell tanulnod az ellenséged módszereid, hogy végül a testüket a lángoknak, lelküket az Örök Tűznek adhasd. Az Ő akarata szerint, az Ő kegyelméből, ennen kezeddel.
Büszke voltam, amikor a mindig lobogó máglya előtt térdepelve letettem az eskümet és büszke vagyok rá, hogy a ma napig sem szegtem meg. Soha. Semmilyen nehézségek között, minden körülménnyel dacolva. Én küldtem máglyára Koviri Thessanát, vagyis azt az eretnek váltányt, aki átvette a helyét a világszép bárdlánynak, még ha keresztül is kellett vágnom magam az aktuális hódolóján. Még ha az államat meg s vágta a piszkavasával, megtapasztalhatta az igazság győzelmét az a bolond ficsúr, bármennyire is ágált miatta később a családja. Imádkoztam a lelki üdvéért. Magam vágtam le egy vámpír fejét, még ha előtte szét is marcangolta az ajkaimat. Az a nyomorult támogatta a koldusok ingyenkonyháit és óvatos is volt. Csak ivott, sohasem ölt. De az igaz láng fénye mindenhová behatol, az elől nem lehet elbújni. Clarissa Viximona alkimista és nagy boszorkány asszony puszta savból teremtett meg eretnek módszereivel kardot a kezébe, mikor rátörtem az ajtót. Mindörökre arcomon marad a nyoma, de a lelkemben elviszem elkerekedett szemeit is, mikor rájött, nem állít meg a fájdalom. Mit is számít? Csupán a test fájdalma. De a test csupán eszköz, amely elviszi a fényt. Ott térdeltem a máglyája mellett és fennhangon énekelve dicsértem az Örök Tüzet és könyörögtem a lángok megbocsátó irgalmának hevéért a lelke iránt. Aznap vezekeltem először csendesen a szobám magányában. Nem volt illő férfiasságomnak úgy ágaskodnia, a sikolyainak édes zenéjétől, sülő húsának finom llatától, mi átjárta egész testemet.
Elhivatott és erős katonája vagyok az örök Tűznek. Tudom, egyesek egy igazi, kiirthatatlan csótánynak tartanak, abból a fajtából, amit nem elég egyszer eltaposni. Újra és újra muszáj, mert új köpönyegben, de mindig ott kísért a küszöbödnél. De legalább van élvezeti értéke annak az eltiprásnak. Ismerem a pletykákat. Az a dolgom, hogy ismerjem. De nem érdekel. A saját utamat járom, amely magasra vezetett. A Templomőrség helyettes parancsnoka vagyok. Chapelle egy eleven legenda, de mára megöregedett, már nem olyan mint fénykorában. Engedékenyebb lett. Lomhább. Egy nap át kell vennem a tisztségét. Mindenesetre addig is, ha Novigradban jársz.... figyelni foglak. És ha hibázol, márpedig előbb-utóbb hibázol, én ott leszek.

Példareag

Multi karakter vagyok, eltekintenék

Meng(el)e uram!

Elfogadva!

Először is, azt hiszem, hogy lassan szobrot állíttathatunk neked az oldalon, nem csak a karakterek és az oldal, de a közösségünk iránt tanúsított hűséged okán is.
Az ugyebár enyhe kifejezés, hogy ez a karakter viccnek indult részedről, de magában Mengében semmi szórakoztató nincs. És már megint ott vagyunk, hogy a világ egyik legprominensebb canonja került a kezedbe - habár Valdemar óta tudjuk, hogy nem kell ahhoz canonnak lenni, hogy egy karaktertől meghűljön az ereidben a vér. Orvosi precízióval táncolsz az olyan kényes kérdések borotvaélén, mint a megrögzött vallási fanatizmus és a xenofóbia, de valahogy mégsem érződik úgy, mintha mindez a jó Menge elméjére bomlasztó hatással lenne. Teljesen beszámítható, jól megfogalmazott indítékai és valid érvei szólnak ékesen az ő ügye mellett. S ha mégis meginogna ezen a rögös úton, az Örök Tűz melengető fénye irgalommal tekint le a lelkére. De ez megint olyasmi, amit te körülbelül megeszel reggelire, és még repetát is kérsz.
Nem is tartalak fel sokkal tovább, fő inkvizítor uram, keresd még fel vágtázó piktoraink egyikét, hogy megörökíthesse azt a sebhelyes arcodat az utókornak, aztán mehetsz is hajtóvadászni boldog-boldogtalan herbalistára.

Avatarfoglaló