Grienath & Liliath/@

Legnagyobb örömömre kitavaszodott. Mindig is szerettem a tavaszt, amikor a természet új életre kel, és ismét mindent zöldbe borít a természet. Néha elgondolkodom, hogy az otthonomból kizárom a telet meg az őszt, mert szomorúak, de ilyenkor mindig eszembe jut tanítóim – mind az evilági, mind az otthonom béliek – szava, miszerint még ha olyan hatalmas is valaki, mint én, ne bolygassa a természet rendjét fölöslegesen.
Mivel épp költöztettem a nevezett helyet Novigrad környékéről a Virágok Völgyébe, így úgy döntöttem, hogy amíg a bűbájok dolgoznak mindkét helyen, körbejárom új választott „hazám” környékét, így ezúttal gyalog hagytam el Dol Blathanna területét Kaedwen emberek uralta királysága felé. Ha jól emlékszem a történelem óráimra, Hensel uralkodik itt, bár ha jól vettem ki, a tündér nem kedvelik őt, és ő se a tündéket. Megint ezek a hülye konfliktusok… Fehérváron is… A Virágok Völgyében kellett egy kis nyugalom. Így, ha lehet, kerülöm a településeket. Nem mondom, ha épp úgy ér az este, megszállok egy fogadóban, de nem egy alkalom volt, mikor inkább egy erdő mélyén egy elhagyott tisztás közepén talált a sötétedés, ahogy hallgattam a madarak énekét – vagy épp egy lesi „kergetett meg”, mikor behtaoltam a birtokára.
Az út során ismét belefutottam olyan lovasokba, mint akik azelőtt kergettek meg, hogy Kaer Morhenbe teleportáltam volna nagyjából egy éve, de ezúttal már tudtam, hogy kik és mit akarnak, így nem volt velük különösebb gondom. Informáltam őket, hogy a közeli erdőben tanyázik egy csapat bandita, akik kereskedőkre támadtak. (Igaz volt, láttam a feldúlt szekereket, meg is találtam őket, bár nem említem meg a lovasoknak, hogy a banditák valószínűleg halálra vannak rémülve, mert egy „démon” rátámadt a táborukra pár napja.)
Most… Nos, most épp két okból az erdőt járom. Az első: csöndes, nyugodt és nincsenek emberek, a másik, és sokkal fontosabb: érzek egy erőhelyet a közelben. Valószínűleg egy különösen tiszta vizű forrás lehet, mert rég éreztem ilyen erejű, vízhez kapcsolódó gócpontot a közelemben. Nem mondom, hogy olyan ritkák, mint a tűzhöz köthetők, igaz, azokat különösen nagy becsben tartom, hisz az otthonomat csak olyanok fölé tudom mozgatni.
Épp az egyik kedvenc esélyim van rajtam – tudom, hogy erdőbe nem a legalkalmasabb, de imádom ezt a ruhát. Egyike azoknak, amiket nem vettem, hanem magam teremtettem, így tökéletes az igényeimnek. Hátul nyitott, és nem ér fel a vállamig, így nem akadályoz, ha visszaváltoznék. A szoknya térd alá ér, pont elég hosszú, hogy melegen tartson, már amennyire nekem erre szükségem van, de nem elég hosszú, hogy mindenbe beleakadjon – amibe meg mégis, azt mágiával félre tudom hajlítani. Hozzá vastag, meleg harisnya és csinos, de kényelmes lapos talpú cipő. Természetesen mind zöld, mivel imádom ezt a színt, és megy a szememhez. És persze a tőlem szó szerint elválaszthatatlan nyakék, egyike azon kevés tárgyaknak, ami még az otthonomból érkezett velem, és egyértelműen a legértékesebb tulajdonom.
Gondolataimból olyasmi zökkentett ki, amit nem gondoltam, hogy hallani fogok ilyen órában. Valaki énekelt – és még milyen szépen, teszem hozzá! Szinte megbabonázott a dal, így úgy döntöttem, megnézem, ki lehet az. Főleg, hogy az úticélom felől jön a dal. Lehet, hogy már foglalt a hely? Vagy csak valaki fürdőjét fogom megzavarni? Kilépek a tó mellé, követve a hangot.
Egy férfi, teljesen feketében. Lehet, hogy gyászol? De olyan szépen énekel. Kedvesnek tűnik!
- Nem, a forrást kerestem… Amúgy gyönyörű a hangod… - válaszolok kicsit bágyadtan, majd leülök a partra. – Kérlek, folytasd! Nagyon tetszett a dalod!
Közben én is belelógatom a kezem a tóba, hagyom, hogy abból az energiák elkezdjenek belém áramolni, hisz tudom, hogy a másik esélyesen nem lát mást, mint egy valószínűleg nemes lányt. Remélem, nem akar kirabolni, vagy más gonosz dolgot művelni, kihasználva, hogy sötét van és egyedül vagyok – mert kellemetlen meglepetésben lesz része, annak ellenére, hogy nincs nálam fegyver…
De miket is gondolok…! Aki ilyen szépen énekel, az biztos nem akarhat semmi rosszat! És amúgy is kedvesnek tűnik.
- Hogy hívnak? Az én nevem Liliath – mutatkozom be, aztán hagyom, hogy elragadjon magával a gyönyörű dallam.


Jegyzet:642 szóZene: *Ide írj