Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Talgar nem az a hely ahol a legszívesebben időzöm, viszont elég távol esik attól a helytől, ahol születtem és éltem, szóval megfelel. Lucio is itt található meg a leginkább, és én éppen felé tartok hogy beszámoljak neki egy két apróságról, és talán lesz valami új feladata is számomra. Nem tudhatom, hiszen rengeteget vagyok úton, és néhol még meg is becsülik a varázstudásom, ahol elkergetek pár erdei rémséget (értsd kártevőket), vagy kivetek egy rágcsálóirtásra alkalmas port amit aztán később megesznek a kis rágcsálók. Nem nagy dolgok ezek, de az emberek fizetnek érte és/vagy legalább nem üldöznek el, és adnak szállást az éjszakára. Hosszú napok állnak mögöttem, ahogy ismerős tájra érkezek, és megnógatom fakó lovam hogy végre fedelet is tudjak a fejem felett és kényelmes ágyban alhassak legalább egy két éjszakát mielőtt újfent nyakamba venném a világot.
Két órával később már kicsit felfrissülve indulok el hogy megtaláljam Luciot. Nem is kell sokat keresnem, mert irányba állítanak hogy merre menjek és hamarosan ki is szúrom magányos sziluettjét. Magam köré tekerem a számtalan rejtett zsebet rejtő köpenyem és odasétálok. - Lucio, uram - köszöntöm a megszokott módon. Nem vagyok mérhetetlenül szószátyár, és ő sem az. Meg tudom neki adni a tiszteletet úgyis, ha nem zengek ódákat róla, és hozzá, és azt hiszem ezt értékeli is valahol. Persze, nyilvánvalóan nem lehetek biztos benne, mert a természete is olyan mint az időjárás, elég változó. - Híreket hoztam - teszem hozzá, de nem folytatom. Majd eldönti hogy alkalmas-e most az időpont vagy mondjam el neki később.
Hűséget, ha fogadsz, meg ne szegd szavad. A falnak is füle van, Könnyen lebukhatsz
Hátat, ha fordítasz, sose vedd félvállról, mert az, akit átvertél, rád vadászhat mától. .
Fontos és visszafordíthatatlan dolgok történnek Talgar környékén. Senki számára nem fontosak, csak nekem. Ez azonban épp elég, hogy egy kicsit magam akarjak lenni, nem foglalkozni mással, csak drága Harmoniammal, ki most éppen toalettjét igazítgatja egy cseléddel, egy másik szárnyban. Nők. Annyit tudnak készülődni. Még is úgy esett, hogy egy közelinek mondható alattvaló láthatást kért: Rhage. Ő az egyik olyan mágusom, kinek soha nem mondanék nemet. A kastélyban, saját szobámban fogadom őt. Az egyik asztalnál ülve várok, mikor végre megjelenik ezer közül is felismerhető alakja. Amikor belép és üdvözöl, biccentek neki. - Rhage. - üdvözlöm, majd intek neki, hogy az asztal túloldalán lévő székre üljön le. Maga az asztal gyümölcsökkel van megrakva. A hideg kastélyban sokáig elállnak. A második mondata felkelti az érdeklődésem, összefűzöm az ujjaim, miközben keresztbe teszem egyik lábam a másikon. - Remélem jó hírek. - fürkészem az arcát. Mindenki tudja, hogy megy ez. A jó hírek hozóját megjutalmazzák, a rossz hírek hozóját megbüntetik. Persze egyik sem igazságos, mert még is mi köze lenne a hírhozónak a hírhez? Semmi. Még is így alakult ki. Az emberek szeretik elégedettségük, vagy elégedettlenségük kifejezni. A dühüket pedig főleg.
Lucio nem a türelméről híres, bár van neki épp elég, hiszen a terveihez kell. Már amennyit felfed előttem belőle, de van amit mondania sem kell. A saját lakosztályában fogad végül, amikor küldöncöt szalasztottam hozzá hogy beszélnék vele, mielőtt kipihenem az út fáradalmait. A kastély épp elég nagy és kényelmes az élethez és egy ideig talán én is élvezném a mindennapokat. Elfoglalom a helyet amivel kínál, és kinyújtóztatom a lábam. Jól fog esni az a fürdő és kelleni is fog hogy kimenjen belőlem a fáradtság. - Mintha nem lenne elég jó hír hogy itt vagyok - mosolyodom el futólag és egy almát veszek el, azzal kezdek el játszadozni. - Egy cintrai katonával sodort össze az út, és úgy alakult hogy elkísért egy darabon. Mesélt sok mindent, többek között politikai nyugtalanságról, és hogy a császárné kastélyában akadnak olyan kék kristályok amiket én is keresek - vágok bele, hiszen tudom hogy a türelme könnyedén elfogy, és nem szereti ha megváratják. Rossz hírt még nem hoztam neki, és ez is inkább olyan semleges, mintsem jó lenne. - Elmegyek Cintrába - pillantok rá hiszen messze van az igaz de kellenek a kristályok, és minden alkalmat megragadok hogy szerezzek párat.
Hűséget, ha fogadsz, meg ne szegd szavad. A falnak is füle van, Könnyen lebukhatsz
Hátat, ha fordítasz, sose vedd félvállról, mert az, akit átvertél, rád vadászhat mától. .
Mondjuk úgy, hogy lenne jobb dolgom is per pillanat, hiszen a másik szobában egy olyan nő vár rám, akiért megőrülök, szó szerint. Egyébként nyugodt természetemet felkavarja ez a szél, és most kicsit talán kevesebbet kapnak körülöttem türelmemből az emberek, ha távol tartanak tőle. Rhage-et azonban nem kezelem úgy, mint akármelyik katonát a sorból. Ő ha jön, okkal jön. Ha pedig jó a hír, akkor megéri azt a pár percet, míg távol vagyok Nymeriatól. A viccén csak megrándul a szám sarka, mintegy jelzésként, hogy értékelem ám a viccet, csak baromira nem érdekel, de nem is köntörfalazik tovább, bele vág a mesébe. Eleinte csak ráncoltam a homlokom, a kék kristályok említésére azonban testtartásomon is látszik, hogy érdekelni kezd a dolog, hiszen előre dőlök. - Miként szerzed meg őket? Mi célt szolgálnak oda bent? - az volna a legjobb, ha a palota népe csak dekorációként használná, mert ha erejét fogyasztják, akkor kevesebb hasznát veszem ezeknek. A teljes energiájuk kell, hogy az oszlopok működjenek, nem lehetnek ingadozások, különben a várt hatás helyett akár olyasmi is történhet, amit nem akarunk elérni. Például, kevésbé tetszene, ha egy ilyen az arcomba robbanna... Rendkívül kellemetlen lenne. - Gondolom már van terved arra, hogyan juss be a kastélyba. - találgatok, bár őt ismerve talán már azt is tudja, hogy mennyire vannak használatban a kövek. Rhage nem véletlenül az egyik legkiemelkedőbb "szolga" Julien mellett. Az elkötelezettsége és leleményessége rendkívüli, már már lenyűgöző.
A kastély hatalmas, de már nem tévedek el benne, és hamarosan már Lucio-val ülök egy asztalnál, hogy előadjam neki miért jöttem vissza a vándorútról. Az egyik olyan embere vagyok, aki szinte mindig megy, de én nem bánom. Így tapasztalokat és sokféle hírt megszerzek neki, és néha mágikusan is tudom továbbítani ezeket, de a mostani hír... nem bíznám ilyen útra, így személyesen jöttem. Észreveszem hogy megrándul a szája széle, és ez nekem elég. Tudom hogy értékeli, de azzal is tisztában vagyok hogy bár a kapcsolatunk egy kicsit személyesebb a tiszta üzletnél, azért barátok sem vagyunk. Összedolgozunk, és jól működünk együtt. - Azt hogy mi cél szolgálnak még nem sikerült megtudnom, de a szóbeszédek szerint semmi komolyat. Amolyan értéktárgyak, mert különleges a színük. Fizetségéppen fogom kérni őket - válaszolok neki ahogy az almát gurítom egyik kezemből a másikba, de nem igazán akarom megenni. Talán majd később keresek valami ehetőt is. - Utána fogok járni pontosan, ezt tudhatod - teszem hozzá, és kinyújtóztatom a lábaim. Azért fárasztó ennyit úton lenni egyhuzamban, de siettem. - Igen van. Utazó gyógyítónak fogom kiadni magam, és teszek róla hogy behívjanak a palotába - mosolyodom el, mert nem állítottam sohasem hogy tisztességes ember lennék. Az voltam, és bezártak érte, most hát... a másik oldalról figyelem a dolgokat és sokkal jobban alakulnak a dolgaim. Lucio pedig az elején támogatott, most pedig én támogatom őt azzal, amire képes vagyok. - Az egyszerű betegségeket könnyű gyógyítani, és csak pár fű és krém keverékre lesz szükségem - teszem hozzá ahogy fennhangon gondolkozom. - Bár ha megbocsátod, egy két napot eltöltenék itt hogy kicsit feltöltődjek és alaposan összerakjam a tervemet - pillantok szigorú, határozott vonású arcába. Mert ha azt mondja, most menjek, akkor megyek.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Talgar nem az a hely ahol a legszívesebben időzöm, viszont elég távol esik attól a helytől, ahol születtem és éltem, szóval megfelel. Lucio is itt található meg a leginkább, és én éppen felé tartok hogy beszámoljak neki egy két apróságról, és talán lesz valami új feladata is számomra. Nem tudhatom, hiszen rengeteget vagyok úton, és néhol még meg is becsülik a varázstudásom, ahol elkergetek pár erdei rémséget (értsd kártevőket), vagy kivetek egy rágcsálóirtásra alkalmas port amit aztán később megesznek a kis rágcsálók. Nem nagy dolgok ezek, de az emberek fizetnek érte és/vagy legalább nem üldöznek el, és adnak szállást az éjszakára.
️️️️️️