Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Nem vágyott másra, csak végre egy rohadt, nyugodt éjszakára, amikor még az se zavarja, hogy a bolhák ott csípik, ahová a fény se ér el, akár játszhatnak barlangászt is, nem jelentene semmit. Az igazak álmát alhatná, álmodhatna hófedte hegyekről, telt keblekkel megáldott ledér nőkről, sörfolyóról, úgy szophatná az ujját, mint az anyja szopta a parasztok f@szát. Ezért is keresett valami nőszemélyt, vagy férfit, akár asszonytermészetűt, mindegy kit, csak adjon valamit, amitől nyugta lesz. Talált is egy csitrit, akit nem kellett félteni, hogy véletlen rálépne, csak attól, hogy a nagyobb szél elviszi. De marhára nem fontos, a lényeg az, hogy megkapta a vágyott csodaszert. Nem is tökölt túl sokat, visszament a tanyájára, lenyelte az egészet, és lefeküdt aludni. Másnap igen csak furán ébred, mintha hangyák mászkálnának a bőre alatt, fura volt, mégis valahogy kellemes, de nem annyira, mint az álma, ahol bár voltak hegyek, de inkább csecseknek néztek ki, egyikről ugrott a másikra, dörgölte magát hozzájuk, és a háttérben egy vulkán is kitört, fehér magmát lőve az égbe. Mindegy is, elindult inkább a patakhoz, megmosni az arcát, egy kis hidegvíz hátha elnyomja a gyerekek nyújtózkodását. - Háh! Jó hideg…- elakadt a szava, nem pont azt látta, amit szokott, a bőre inkább volt kék, mint fehér… nagyon is kék. Megdörgölte a szemeit, de csak nem múlt el, hiába mosta az arcát, nem kopott le a szín, és még mindig előre mutatott a nyila, és az úszkáló halak is csábosan nyitogatták a szájukat. - TE VÖRÖS BOSZORKÁNY!!! Bőrös pennával kötöm össze a szeplőid… vagyis a fejszémmel.- üvöltve pattant fel, és rohant vissza a táborhelyére, nem vett magához mást, csak a fejszéjét, és már rohant is vissza ahhoz a sarlatánhoz, akitől az altatót kapta. Rá is akadt a viskóra, persze zárva volt az ajtaja, be kell törnie, és reméli, hogy bizony kevés lesz rajta a ruha, és előre dőlve, hogy hamar betaláljon… vagyis mindegy hogy lesz. - NYISD KI TE BANYA! MIT ADTÁL TE NEKEM!? KÉKEBB VAGYOK MINT AZ ÉG! NYISD KI! VAGY BETÖRŐM A HÚS KOSSOMMAL… FEJSZÉMMEL A FEJSZÉMMEL!!- dörömbölt az ajtón, de lehet tényleg a kost kéne használnia… fejszét.
Egy teljesen átlagos hétvégi napon a jól megszokott portékáimat árultam a környéken. Minden zökkenőmentesen ment, sőt, kifejezetten bearanyozta a napom a tény, hogy még egy olyasvalakinek is sikerült altatót eladnom, akire első ránézésre is ráfért a szépítő alvás – már miután túltettem magam a tényen, hogy olyan magas, hogy épp csak le nem veri az égről a felhőket (pedig én is magas növésűnek számítottam!) – és olyan izmos, mintha minden nap 20 mérföldet futna. Őszintén boldoggá tett, hogy megkönnyítettem valakinek az éjszakáját. Legalább is, ezt hittem. Hajnalban, még épp, hogy csak a kakas volt ébren, de még ő is részeg volt az álomtól, kopogtattak a medikai viskóm ajtaján. Mit kopogtattak, egyenesen bedörömböltek, de úgy, mintha figyelmeztetés nélkül is bármelyik pillanatban betörhetnék. Biztos voltam benne, hogy bezártam, de abban is, hogy ez vajmi kevéssé hatja meg a bezargatót. Felriadtam, és az ajtó túlfeléről dörgő ménkűt hallgattam. - Jövök már, jövök! Vállaimra kaptam egy pokrócot, és az ajtóhoz igyekeztem, hogy ajtót nyissak neki. Kistányér méretűre nyíltak a szemeim. Felismertem az alakban a tegnapi mészáros alkatú égimeszelőt, de valami nem stimmelt... - Oh… Jó Melitele anyácskára! Kékebb, mint egy érett áfonya!
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
Idegesen dobolt a lábfejével, még várta, hogy végre nyíljon az ajtó, valamivel el kellett vonnia a figyelmét arról a tényről, hogy akár egy hajóra is annyi lyukat tudna fúrni, hogy az elsüllyedjen. A kékségről nem is beszélve, bár lehet az csak annak a mellékhatása, hogy minden vér a véreres kardjába áramlik. Végre nyílt az ajtó, és megjelent az a sarlatán, aki csak remélheti, hogy nem kéri majd Ianius ajánlását. S persze, hogy úgy öltözött fel, hogy egyébként is beindítja a férfiember fantáziáját, de így, így csoda, hogy nem fújtat úgy a barbár, mint egy bősz bika. - OH!? Ennyi!? Egy oh!? Kék vagyok, mint egy fagyott bálna fasza, és faszról jut eszembe.- mutat az említett szerv felé.- Tüzesebb a vérem, mint a törpék pálinkája, mégis olyan a színem, mint akire ráborult egy vödör festék. Szerencséd, hogy vörös vagy, kapsz egy esélyt, hogy elmulaszd mindkettőt, vagy a gerjedelmemet magam fogom, és ha szerencséd van, élvezni is fogod.- így vagy úgy, de meg fog szabadulni tőle. Ha kell, akkor egy egész bordélyt ágyba küld napokra.
Bárki is volt az ajtó túlfelén, bizonyára sürgős és sietős volt a dolga, jól értettem a feszült atmoszférából, így nem is húztam az időt ajtót nyitni sebesen. De aztán amit ott láttam, hát arra se isten, de ember nem tudott felkészíteni. Meglepetésemben csak egy suta „oh” csúszott ki a számon, ami érthető, hogy nem nyerte el a reklamáló kliens tetszését. Puha pamutból szőtt hálóing volt rajtam, a nagy kopogtatásra ugrottam ki az ágyból, de még magamra kanyarintottam egy pokrócot, mielőtt kinyitottam volna az ajtót. - Nem, persze, hogy nem csak ennyi, bocsánat, csak… Hát azt látom! – takarom el csodálatomban az egyik kezemmel a számat, hogy véletlen se látsszék, hogy nevetőmimikáim működésbe kívánnak lépni. Aztán ahogy felhívja a figyelmem a fennálló problémára, égig érő termete helyett ágyék tájra pillantok. Mi az édes Melitele anyácska történt itt? Minden kétséget kizáróan emlékszem a férfit, hogy tegnap altatót adtam el neki. Legalább is, azt hittem, de nyilvánvalóan végbement valamiféle deux ex machina, különben nem állna hajnalok hajlanán a küszöbömön, felajzottan, és kéken. leginkább kéken. - Jöjjön be. – biccentek befelé a fejemmel.
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
Még szép, hogy látja, nem nehéz nem észrevenni, hogy milyen lett a színe. Így nem mehet be a városba, de még egy faluba se, túl sok áldozat maradna utána, mert nem élné túl az, aki kinevetné a külseje miatt. Még ha fekete lenne, akkor a vörös tetoválásával úgy festene, mint valami ördög, aki az alvilágból mászott elő, de így inkább szánalmat kelt másokban, mint félelmet. A halálra röhögtetés pedig nem volt Ianius módszere. Azt meghagyja inkább az ostoba udvaribolondoknak, meg a tejfölösszájú lovagoknak, akik fényes páncélban indulnak hősködni, majd pucér seggel térnek haza, a kardjuk tokja pedig feltolva a valagukba, mert elmérték a faszukat. - Még jó, hogy bemegyek, ha nem oldod meg, akkor beléd is.- nem elég, hogy így kiszúrt a barbárral, de még úgy öltözködik, mint aki tudta, hogy ez lesz a következménye, sőt, akarta is, hogy ez legyen, hátha lesz egy jó éjszakája vagy napja. Pedig nem éppen úgy néz ki, mint aki ilyenekre szorulna. Persze, akadnak szeplők az arcán, de azok csak azért vannak ott, hogy a férfi dolga végeztével összeköthesse a pontokat, és ha szerencsés, akkor nyerhet egy újabb kört. Akárhogy is, így, vagy úgy, de lohadni fog Ianius lelkesedése, reméli, hogy minél hamarébb, mert még így is, úgy hogy el van takarva mindene a nőnek, túl hívogatóan mozog a csípője, és mintha még a lépéseiből is azt hallaná ki, hogy; gyere közénk te kecskeszakálas barbár, és mekegj egy keveset.
Nem gondoltam én ezt át. Elsősorban amaz nyilvánvaló királykék színére gondolok, melyet nem mulasztottam el megjegyezni neki is – bizonyára a férfi is jól tudta. Másodsorban arra, hogy volt bátorságom egy nem feltétlen emberi lények lakta földön emberek számára kevert elixíreket adni. Akárhonnan nézem, különös reakció ez, hisz a férfi nem tűnik se tündének, se manónak, se más emberektől oly nagyon eltérő lénynek. Ilyen panasz pedig, hogy mellékhatásként valaki bekékült volna (hogy a fennálló problémáról ne is beszéljünk), még senki nem jött vissza hozzám. Teljesen érthető, hogy nem elégedett a színével, hisz ki akarna testes és tehetséges harcos létére nevetség tárgyává válni? Miért éppen kék? Lehetett volna bármi más szín. A bennem lakozó amatőr alkimista izgatottá vált, de hamar le is lohasztotta a kedvét a férfi profán megfogalmazása, melytől összehúztam a szemem. - Semmi szükség utálatos szóhasználatra. Asszonyi becsületemen se essen csorba, ha kérhetem. Beengedtem a férfit az otthonomba, és gondosan becsuktam mögötte az ajtót, mielőtt felé nyújtottam volna a kezem. - Ha volna szíves ideadni az altató – azt hiszem, az volt – maradékát? Megvizsgálnám, hátha abból kideríthetem ennek az igen bizarr, és felettébb kellemetlen mellékhatásnak az okát.
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
S még majdnem a nőnek áll feljebb, hogy Ianiusnak áll. Nem fogta még fel a helyzetet, vagy hamar lohaszt, vagy akkor oda az asszonyi becsülete, büszkesége, akárminek hívják, meg lesz hajtva, mint egy versenyló, csoda lesz, ha utána majd állni is tud. - Arra se volt szükség, hogy kék legyek, mint egy jegesvízbe fulladt hulla, és mégis itt vagyok, nem beszélve arról, hogy még keménynek is olyan kemény vagyok.- idegesen topogott, valahogy el kell vonnia a figyelmet arról, hogy már rég ruha nélkül látja a nőt, sőt, lassan ott tart, hogy egy nagyobb és formásabb méhkassal is megelégedne, csak múljon el az a rohadt gerjedelme. - Adom…- már szabadulna is meg a ruhájától, de utána eljutott a tudatáig a többi szó is, nem pont azt kérték, amire gondolt.-… az altatót.- keresi, keresi, de végül csak megtalálta.- Itt van, de gyorsan, vagy gondolkodhatsz azon, mi legyen a fattyún neve.- nem kérdéses, hogy ha nincs megoldás, akkor biztos, hogy a mai nap megfogan egy fattyú.
Amikor bekékült, szeretném-ha-barátom, de inkább csak egy segédkézre szoruló ismeretlenem sorozatosan, mi több, lankadhatatlan elánnal azzal fenyegetett, hogy milyen pózban és meddig fog igénybe venni, tudtam, hogy tennem kell valamit. Azt ugyanis el nem viseltem volna, márpedig a nagyra nőtt óriás nem olyasféle figurának tűnt, aki okot adna a szavai hiteltelenségének. - Nem, nyilvánvalóan nem volt, de most itt van, távol a kíváncsiskodó szemektől, békében é nyugalomban fogunk valami megoldást találni a kékségére, és a… Khm. Fennálló problémára is. Már egészen megsajnáltam, ahogy így toporgott. Nyilvánvalóan nem kellemes, de férfinak lenni valami, amit soha eddigi életem alapján még nem tapasztaltam, csak találgatni tudok, hogy valójában milyen kényelmetlen lehet. Engem a kéksége jobban aggaszt. Nyilván én is kitérnék a hitemből, ha egy nap kéken ébrednék, de ez a mellékhatás olyasmi, amire azelőtt még senki sem panaszkodott. Muszáj lesz mintát vennem. Nyújtottam is érte a kezem, de gyorsan el is takartam vele a szemem, amikor nekiállt meztelenre vetkőzni, ahogy az anyja szülte. - A jó Melitele anyácskára, a fiolát, a fiolát! – átvettem a majdhogynem üres üvegcsét, azt tettem, amit elsőre mindenki tenne: megvizsgáltam, megszagoltam. Elsőre semmi különös nem volt benne – Mellőzzük, kérem, a szexuális interkurzusra és vonzataira irányuló kommentárokat. Tűz fölé akasztottam az én legjobb társamat, az üstömet, beleöntöttem a szer maradékát, és egy nagy fémlappal lefedtem. Kíváncsi vagyok, milyen anyag fog lecsapódni. Bármi is az, fogok tudni vele dolgozni. - Így. És amíg várunk, adok rögtön valamit, ami enyhít az… övön aluli gondokra.
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
- Békében? Nyugalomban? Néz már rám asszony! Úgy nézek én ki, mint aki békés és nyugodt? - nagy lelki erővel rendelkezik ez a nő, más lehet már visítva rohanna kifelé, ha egy kék, hatalmas, és igen felajzott barbárt lát maga előtt, aki már kijelentette, hogy hamarosan ruhátlanok lesznek, és ha a kékség nem is, de más el lesz múlva. Keresi ő, hogyne keresné azt a fiolát, minél előbb meg akar szabadulni ettől az áldatlan állapottól, és ha más nem, akkor majd egy kurván éli ki magát, vagy kettőn, vagy az összesen a bordélyból, meg ha olyan, akkor még ráfanyalodik a takarítóra is. - Itt van, itt van! Haladj vele.- ökölbe szorította az ujjait, és leplezetlenül méregette a nőt. Nem túl szélesek a csípők, ha szerencséje van, majd a fattyú az ő méreteit fogja örökölni, és nem az apáét.- Érthetően beszélj nekem, ne halandzsa nyelven, és semmi szexuális he, simán csak b@szás lesz.- nem érti, hogy minek használ ilyen fura beszédet, kitalált szavakat, azzal nem lohasztja le Ianius gerjedelmét, lehetne akár nyakig szaros, még az se számítana. - Mindegy mit adsz, pin@t, vagy a farodat, de adj valamit hamar.- végre témánál vannak, csak megjött az esze az asszonynak, így még neki is jó lesz.
Amikor bekékült barátom, a barbár militáns felettébb alattomos módon kiforgatta jószándékú szavaim, nyeltem egy nagyot. - Jó, talán nem a legszerencsésebb megfogalmazást választottam, de nem akartam rosszat, elhiheti. Csak arra próbáltam célozni, hogy minden rendben lesz. Megfixáljuk ezeket a hallatlan és lehetetlen mellékhatásokat. Megígérem. Úgy látom, ő is kezd rájönni, hogy a helyzetkomikum ellenére rajtam nem olyan egyszerű fogást találni. Ha pedig tényleg én rontottam el valamit, akkor csak természetes, hogy rendbe hozom. Olyan sérüléseket és eseményeket szoktam rendbe hozni szíve, jóságából, amikhez jobbára semmi közöm. - Köszönöm, igyekszem. Foglaljon helyet, ahol jónak látja. – intek neki, aztán nekiállok üstben, tűz felett párologtatni az altatónak hitt, de valójában kékfestő szubsztanciát. Igyekeztem nem jelentőséget tulajdonítani annak, hogy méreget, tudtam – reméltem – hogy csak az ajzószer tehet a kéretlen figyelméről. - „Baszás” se lesz. Nem lesz rá szükség. Míg a párlat dolgozott, addig a szekrényemhez léptem, kivettem belőle két-három különböző teának a füvét, mozsárban törtem össze, majd egy öreg szita segítségével forró vízzel leforráztam, hogy teát készítsek belőle. Elengedtem a férfi ízléstelen megjegyzését a fülem mellett, és inkább odafordultam hozzá, hogy átadjam a teakeveréket. - Ezt igya meg. Nyugtató keverék, enyhítenie kell a tüneteket tíz percen belül. Addig az üsthöz léptem, és benéztem a fedő alá. A fedőn kékes sókristályokhoz hasonlatos matéria csapódott le. Fantasztikus! Ezzel fogok tudni dolgozni! Vittem is az asztalomhoz, hogy munkához lássak.
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
- Hallatlan!? Lehetetlen!? Kék vagyok az istenek pöcsére! A „családfám” még úgy áll, mint valami rohadt dárda. De neked a rossz, mert feléd mutogat. Gyorsan járjon a kezed, vagy bizony a csípőd fog.- egyre hevesebben száguldozott az ereiben a vére, és a szemeiben is nagyobb lángon lobogott a vágy a vöröske iránt. Vagy azonnal el fogja mulasztani a gerjedelmét az a szer, amit kotyvaszt, vagy bizony addig levezetés lesz Ianius részéről. Jobbat nem tud, leült, és a lábával idegesen dobolt a padlón. Hol a vöröske csípőjét nézte, hol lenézett a férfiasságára, ide-oda, és már lejátszódott a fejében a jelenet, hogy bizony ma valakinek lesz egy fattyú nemzve. - A helyedben nem lennék ebben olyan biztos. Te rontottad el, bizony ha nem iparkodsz akkor nehéz reggeled lesz, meg napod és estéd.- túlságosan is magabiztos ez a nő, ami már alapból idegesítené Ianiust, de így, hogy még el is rontotta a férfi napját, még jobban piszkálja a barbár csőrét. Kikapta a kezéből a szert és egy húzásra lenyelte. - Tíz perc!? Az túl sok.- bizony követte a vöröst az üsthöz és belemarkolt a hátsójába.- Ajánlom, hogy működjön, mert ha nem, akkor bizony ez lesz a leggyengédebb, amit ma tőlem kaptál.- mondta szélesen vigyorogva, vágytól tomboló szemekkel.
Amikor bekékült baratom, a harsány barbár ismét jószándékú szavaim kiforgatását hívta elő, nagyot sóhajtottam, és azt is csak nagy erőkkel tudtam megállni, hogy ne forgassam a szemem. - Na ne mondja. Higgye el nekem, igen csak nagy erőfeszítésébe telne bárkinek is, hogy elmenjen e tény mellett. Minél tovább fenyeget, annál tovább fog tartani ez az állapot. Mindkettő. Úgyhogy legyen szíves, foglaljon helyet, és hagyja, hogy orvosoljam a helyzetet. Elvégre medika volnék. Úgy tűnik, ez végre elég hatásos volt, mert végre nem tartott fel a munkában. Így, hogy csendben van, lényegesen jobban viselem a jelenlétét. Persze, nem irigylem, sőt, ha nem lenne ilyen durva és sértő, még ha meg is értem az indítékait, hisz nyilvánvalóan én hibáztam valahol, még több együttérzést váltana ki belőlem. Csak tudnám, mi okozta ezt a különös reakciót! Mindjárt könnyebb lenne! - Aki annyit élt már, mint én, lehet egy kicsit biztos magában. Természetesen, valamit elrontottam, és ezért vállalom is a felelősséget, hisz a megoldáson dolgozom. De az istenekre mondom, nem leszünk beljebb, ha minden alkalommal emlékeztet rá, vagy fáraszt disznóviccekkel. – adtam neki át ezzel a zárszóval a főzetet, melynek segítenie kellett a jobb vérkeringést, és javítania a véredények funkcionálását, nem utolsó sorban pedig nyugtató hatású. - Lehet, előbb jelentkezik – vontam vállat, majd az üsthöz léptem, amikor megéreztem azt a sunyi mozdulatot, amivel a militáns a faromba mart. Semmiben nem különböztem egy átlag fehérnéptől, ahogy felsikkantottam. Nem tudom, melyik isten szállt meg, hogy végül nem pofoztam fel érte. - Fenyegetéssel nálam nem sokra megy. Ha feltétlen meg akar valakit gyalázni, menjen valakihez, aki ebből keresi a kenyerét. Mert hogy a soddeniek meglincselnek valakit, ha kiderül, hogy a medikájuk valami miatt nem tud szolgálni, az is biztos. Na, de koncentráljunk az antidótumra. Egy kis cserépedényre kapartam az üst tetején kikristályosodott valamit, és az asztalomnál leülve dolgozni kezdtem, hogy visszafejtsem, mi okozhatta ezt az igen rendhagyó mellékhatást. Időközben a főzetem, melyet nyugtató és lohasztó hatásban reménykedve adtam a zsoldosnak, komótos nyugalommal dolgozni kezdett. Csillapította a véredények munkáját, hűsítő ernyedtséget hagyva maga után. Nem megmondtam? Tán még tíz perc sem volt. Mindeközben én sem pihentem. Visszafejtettem a kristályokat egy kék színezőanyagra, ami csak és kizárólag az éji csiperke műve lehetett. Az éji csiperke köztudomásúan altató hatású, egyébként. Magamhoz húztam egy friss, tegnap szakasztott példányt, és tovább dolgoztam. Citrus, borsmenta, aloe vera és körömvirág illata töltötte meg a levegőt. Nem telt bele túl sok időbe – mármint, remélem, hogy a tünetek hiányában ezt a vendégem is így gondolja – hogy előálltam az antidótummal. Ezúttal egy sokkal sűrűbb, narancsos színű főzettel léptem a férfi elébe. - Ez lesz az. Ezt igya meg. A szervezetbe kerülve kihajtja az éji csiperke festékanyagát a véráramból és a pigmentekből. Mivel hogy szürkület van, holnapra olyan lesz, amilyen volt. Éjszakázhat a kunyhóban, de előre leszögezem, rám ne számítson.
Re: Puha álom helyett kemény ébredés - Ely és Ianius
- És még utasítgatsz is nőszemély.- leült.- Te okoztad, és még majdnem neked áll feljebb? Magasan ülsz, de hamar ráeshetsz a formás hátsódra, ha nem vigyázol, és talán valami keménybe.- ha valami haszna volt annak, hogy így beszélt ez a nő, az csak az volt, hogy kissé eltudta terelni a figyelmét arról, hogy legszívesebben letépné a ruháját, és az asztalon tenné a magáévá, mert bizony formás volt a kicsike. - Láttál vagy húsz nyarat, ne legyél nagyra magaddal. Disznokat meg nem is emlegettem, csak azt, hogy mit teszek majd veled.- végig nyalta az ajkát, miközben figyelte a munkálkodó nőt. - Előbb vagy utóbb, mindegy, csak jelentkezzen.- idegesen dobolt a talpával a padlón. - Más kapjon miattad? Nem önzőség ez egy kissé? Nem félek én ezektől a parasztoktól, kevesebbért is öltem már, és elég ha előttük török be pár fejet, mindjárt elszáll az a nagy bátorságuk. Meg mire észre vennék már rég messze járnék. Remélem ez elég ösztönző.- igazából nem nagyon segít magán ez a nő, talán lehet pont azt akarja, hogy tépjék le a ruháját, és istenesen lássák el az alfele baját, de úgy, hogy ülni se tudjon egy darabig. - Ide vele.- kikapta a kezéből, és egyszerre hajtotta le az egészet. Remélve, hogy hamar hatni kezd.- Akkor jobb, ha magadra zárod az ajtót, és a szekrényt is elé tolod, mert ha talán nem tudom visszafogni magam, nem biztos, hogy lesz időd feleszmélni, mert reggelre bizony verejtékezve fogsz pihegni, és más istent se fogsz ismerni, csak engem.- mert ezt garantálja, úgy meghajtja majd, hogy arra szavak sincsenek.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Egy teljesen átlagos hétvégi napon a jól megszokott portékáimat árultam a környéken. Minden zökkenőmentesen ment, sőt, kifejezetten bearanyozta a napom a tény, hogy még egy olyasvalakinek is sikerült altatót eladnom, akire első ránézésre is ráfért a szépítő alvás – már miután túltettem magam a tényen, hogy olyan magas, hogy épp csak le nem veri az égről a felhőket (pedig én is magas növésűnek számítottam!) – és olyan izmos, mintha minden nap 20 mérföldet futna. Őszintén boldoggá tett, hogy megkönnyítettem valakinek az éjszakáját. Legalább is, ezt hittem. Hajnalban, még épp, hogy csak a kakas volt ébren, de még ő is részeg volt az álomtól, kopogtattak a medikai viskóm ajtaján. Mit kopogtattak, egyenesen bedörömböltek, de úgy, mintha figyelmeztetés nélkül is bármelyik pillanatban betörhetnék. Biztos voltam benne, hogy bezártam, de abban is, hogy ez vajmi kevéssé hatja meg a bezargatót. Felriadtam, és az ajtó túlfeléről dörgő ménkűt hallgattam. 
