World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 22:58


by Auberon Muircetach
Pént. Dec. 14 2018, 22:11


by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 20:17

Tagjaink

Share | 
 

 Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer

Go down 
SzerzőÜzenet
Vengerbergi Yennefer

avatar

Hozzászólások száma :
55
Reagok száma :
8
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer   Vas. Nov. 25 2018, 15:03



Dettlaff & Yennefer @
Sürgős és halaszthatatlan, de határozottan nem hivatalos ügyben látogattam Toussaint-ba – anélkül, hogy bárkinek a tudtára adtam volna. Még Geralt-nak sem szóltam róla. Féltem, hogy neheztelne rám, esetleg megcsillantanám előtte a remény hamis sugarát, így mivel elsősorban róla volt szó, inkább titokban tartottam utazásom célját. Nem ez az első alkalom, hogy a tudta nélkül szövögetem a terveimet a háttérben, ugyanakkor tudom, hogy jól tudta: megfelelő időben mindig minden fontos dologról tájékoztatom. Az egyetlen szilárd nyomom egy pletyka volt. Egy tudós ember, egyszer s mind kétségbeesett apa kereste a módját, hogy hogyan is fordíthatná vissza egyetlen vajákká vált fia végzetes mutációit. Meg kell mondanom, megérintő történet, akaratlan is elindít az emberben pár gondolatot. Bennem például azt, hogy ha megtalálnám a tudósember laborját, kicsit körbenézhetnék, esetleg mágiával megreparálnék pár dolgot, volna rá esély, hogy a tudós kísérleteit be tudom fejezni és végrehajtani Geralt-on. Többek közt ezért is nem említettem neki semmit. Nem tudtam, hogyan reagálna. Haragudna-e, netán visszakozna. Úgy döntöttem, majd ha kész tervvel és lehetőségekkel állok előtte, majd akkor, és csakis akkor beszámolok. Hosszú heteket töltöttem preparációkkal és egyéb előkészületekkel. A labort néhány bonyolultabb mágia segítségével sikerült lokalizálnom egy Beauclair-en éppen csak kívül eső barlangban. Mivel épp messze tartózkodtam a bor neves fővárosától, meg sem kíséreltem teleportációt vagy egyéb térmágiát használni. Lóháton érkeztem, mint minden átlagos ember. Bárki, aki ismer, mondhatná, hogy de hát nem nekem valók az efféle helyek, sötétek, nyirkosak, könnyen meglehet, hogy veszélyesek is… Ezen emberek megnyugtatására közlöm, hogy nem találtam az égvilágon semmit. Sem élőt, se holtat, sem masinát, sem garast. Egyetlen látszólag fontos és értékes dolgot leltem végül a kutató laborjában. Egy díszes, első pillantásra tünde cirádákkal gravírozott fém szelencét, nem volt sem nagyobb, sem nehezebb egy átlagos zenedoboznál. Amikor azonban megpróbáltam kinyitni az egyértelműen sérült dobozt, az nem engedett az erőfeszítésemnek. Bárki is volt itt előttem, néztem körbe az ódon falakon, elvitt mindent, amit értékesnek gondolhat. iratokat, főzeteket, szerkezeteket. Csak ez a ládikó maradt itt. Könnyedén kinyithattam volna pár egyszerű varázsigével, de úgy ítéltem meg, túl finom kis műszer ahhoz, hogy esetleg sikerrel átvészelje. Abba pedig nem voltam hajlandó belegondolni, hogy esetleg én tegyem tönkre ezt az egyértelműen fontos kulcsot, mely egy nagyobb probléma megoldásának a nyitja. Egy szakember kellett nekem. Nem, nem vaják. Valaki, akinek van türelme és tudása az ilyen finomhangolt ketyerék bütyköléséhez. Gondosan a nyergem tarisznyájába süllyesztettem a szelencért, és hollófekete lovam nyergébe felpattanva belovagoltam Beauclair-be. Nem volt kedvem szocializálódni, úgyhogy a mágiát hívtam segítségül, hogy kiolvassak pár praktikus, szembejövő gondolatot.
- Egy játékmester, hm… ? – töprengtem el ívelt, festett szemöldököm huzigálva – A semminél ez is több.
Balra fordítottam a lovam egy kis mellékutcában, majd a játékmestert hirdető cégér előtt megállítottam, és a nyeregből leugorva, no meg a nyeregtáskát magamhoz véve kikötöttem a jószágomat. Halk, nőies sarokkoppanásokkal, és kellemes csengőszó kíséretével léptem be a műhelybe.
- Szép napot – köszöntem a bolt személyzetének, míg érdeklődve, egyszer s mind csodálkozva a hátamra ejtettem a csuklyámat, szabaddá téve lovaméhoz hasonló, hivalkodó, hollófekete és göndörded tincseimet. Lenyűgöztek a kiállított és szemléltetésként kihelyezett, különböző méretű és formát öltött játékok.
- Ah – észre sem vettem, hogy valaki volna a pult mögött. vagy épp az előbb került oda? Nem számít – Igen. Volna itt valami, bár egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy jó helyen játok, de ezt a helyet ajánlották. – az az ajánlás nem éppen hagyományos formában öltött testet, de erről a férfinak nem kell tudnia. Előhúztam a kis ládikót a táskámból, és letettem elé a pultra. – Ez a szép doboz nagyon fontos nekem. De sajnos megsérült, és most nem tudom kinyitni. Tudom, hogy elsősorban játékokkal foglalkozik, de gondoltam, hátha tud segíteni… Mit gondol?

P.S.:593 szó Mood: The Banks of Sansretour
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dettlaff van der Eretein

avatar

Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
1
Join date :
2018. Nov. 20.
Tartózkodási hely :
Toussaint

TémanyitásTárgy: Re: Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer   Szomb. Dec. 01 2018, 03:53



To Yennefer


K
ellemes szellő szaladt át Beauclair utcáin és bármerre járt onnan magával vitt némi port és szagot. A szegényebb negyed közel esett a kikötőhöz, ahol különféle halak jellegzetes odora csapta meg az erre bóklászók orrát. Ehhez társult némi bélsár mely a múlt éjjeli eső után maradt nedves talajjal elég kellemetlen és maszatos dagonya keveréket alkotott. Mindkettő barna volt. Ebbe karolt bele némi húgy és szegény ember aroma. A teljes kompozíciót egy fedetlen s rút alfél tette kerekebbé és ki tudja mit ontott volna ki magából a tulajdonosa rásegítésével, ha nem löki fel egy idegen lovas. A szállástalan férfi morgolódva állt odébb, hogy alkalmasabb helyet keressen bendője végtermékének, ugyanis az utca széle túl forgalmas ígérkezett egy sikátorhoz képest. Persze, mindezt a továbbállást némi zsörtölődés kísérte.
Bátor az, ki nappal átmer vágni eme utcákon, hogy a negyed keletibb végénél egy élénkpiros ajtó előtt végül megálljon. Ezen bejáraton túl egy magának való férfi élt. Lassan korosodó alak, kinek figyelmét lekötötték a különféle apróbb szerkezetek, mechanikák és az egyszerű fafaragványok. Éppen egy, az elébb említett anyagból készült babát festegetett a földszinten, egyenesen a pult mögött mikor vendége érkezett. A belépést jelző csilingelő hangra lett figyelmes; vagy már az előtt tudta az ismeretlen jöttét, hogy az befordult volna a sarkon? A játékkészítő felegyenesedett a női hangra, ugyanis épp lehajolt egy szövetdarabért.
— Üdvözlöm. — szólt mély, kissé érces hangon. Rég nem járt nála senki, nem csoda hát, hogy magányhoz szokott zárkózott alak volt. Világos tekintetével végigmérte a fekete-fehérbe öltözött nőt, míg ő maga sötét nadrágot viselt csizmája felett hosszú, vörös inggel melyet feltűrt könyékig, valamint bőrkötényét.
— Segíthetek? — modora nem lett barátságosabb, ugyanakkor elutasítón hidegnek sem lehetett mondani. A nőt nem riasztotta el, legalábbis neki kezdett jöttének okáról beszámolni miközben a férfi követte az idegen minden mozdulatát, majd íriszei a ládikón állapodtak meg — A dobozok és finom szerkezetek éppen annyira a munkám része, mint hintalovak faragása. — jegyezte meg némiképp kedvtelenül, míg nem hozzá tette — Nem sűrűn járnak erre varázslónők. Éppen ezért kétlem, hogy ez a valóban remek és kényes mechanikájú láda olyan fontos volna a számára. Inkább a tartalma érdekli, és amint megkaparintja már félre is dobja annak őrzőjét. Pedig igazán csinos darab. — homlokát enyhén összeráncolva, nemtetszéssel teli, komor arccal pillantott fel a tárgyról, melyet szavai közben alaposan megmustrált és egyenesen a nő vonásaira emelte tekintetét. Hogy utolsó szavait mire vagy kire értette, azt nem tudni.
— Sosem az a kérdés, meg lehet-e javítani, hanem, hogy akarjuk-e. — azzal visszafordult az éppen készülő munkája felé. Belemártotta a kezében tartott vékonyka ecset hegyét némi vörös festékbe — ez ott ült a pulton kezétől nem messze egy legfeljebb ököl nagyságú üvegben, amit annak tartalma alaposan összemázolt — és lassú, finom mozdulattal színt vitt a baba megkezdett szoknyája még élettelen részére.

Dettlaff







You will find there is very little that can kill
a vampire, my friend.

You have been offered relative immortality.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vengerbergi Yennefer

avatar

Hozzászólások száma :
55
Reagok száma :
8
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer   Csüt. Dec. 06 2018, 13:05



Dettlaff x Yennefer @
Érzelmeim szelíd szárnyakra kaptak, és valami egészen különös helyre repítettek, ahogy szemügyre vettem a vadiúj hintalovakat nyereggel, a gyöngyszemű, fényes hajú babákat, a kicsi, festett ólomkatonákat, durva anyagból varrt mackókat, és a színesebbnél színesebb bőrlabdákat. Talán ha lenne… Ha nekem is lenne… Nem értem azonban a végére a gondolatnak, mert egy másik gondolatom főszereplője is porondra lépett. Valóban érdekes egy alakot öltött a játékbolt aranykezű mestere, az ember azt gondolná, görbe hátú, egy emberéletet leélt, idős urak csontos kézzel kalapálják a játékszereket az ilyen eldugott kis zugokban, de az előttem magasodó – miután előkerült a pult alól, természetesen [tudtam én, hogy valami hibádzik!] – férfi nem volt épp sem koros, sem görbe hátú, a keze is erősnek hatott, és azt is meg kellett hagyjam neki, hogy igen jóképű volt. Még a hangját is kellemesnek találtam, amint sikerült túllendülnöm meglepő, érces csengésén. Az összképet mindössze az rontotta, amit mondott, és ahogyan tálalta. Szavainak utána szép arcomat rögtön borús felhők árnyékolták be, a vonások, amik megkeményedtek itt-ott, elcsúfították az összhatást.
- Mondja, kedvesem, minden vendégével az első dolga az, hogy személyeskedni kezd? De ha már ilyen jól rátapintott a lényegre, akkor bevallom, őszintén és köntörfalazás nélkül, hogy igaza van. Vajmi kevéssé érdekel a szelence maga, arra van szükségem, ami benne van. – tettem csípőre két kezem ezen a ponton. Nem szerettem, ha kóstolgatnak, de ha már egyszer kóstolgatnak, ugye nem baj, ha viszonzom a kedvességet? Mindenesetre reméltem, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy érezze, nem a legfelelő varázslónőnél húzza ki a gyufát. – Tud segíteni, vagy sem?
A lélegzetvételnyi szünetben, míg a bolt tulajdonosa láthatóan végigmér, éppen sikerül lecsillapítom felkorbácsolt kedélyeimet, hogy visszavegyem egy állhatatos szfinx rendíthetetlenségét.
- Lehet, de ezúttal alighanem felesleges kérdés. Ha nem akarnám, uram, hogy megreparálja, nem hoztam volna ide magának.
Azt sem szerettem, ha a bolondját járatják velem. De ha épp ékesszólásban szeretne lepipálni, akkor varázslónőjére akadt. És én botor még azt hittem, csak egy talléréhes öreg játékmesterrel kell majd alkudoznom. Néha még én is tévedhetek, úgy tűnik. A férfi egész aurája olyan különös volt, hogy így utánagondoltam.
- Ha az útjában vagyok, szíves örömest teszek egy sétát a város centrumban. Évek is megvannak, mióta utoljára Beauclair-ben jártam. A korona sem akadály. De ha a nilfgaardi floren jobban kézre esik, az sem jelent különösebb gondot, meglátogatom Cianfanelli bankját. Úgyis tartozik nekem egyel. A kérdés továbbra is az, hogy kinyitja-e nekem a ládikót.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a férfi – a szó minden negatív értelmében – nem borzolta volna fel a kedélyeimet, úgyhogy nekem úgy is jó, ha inkább kívül tudna a befektetésén, amíg elvégzi, amire kértem.  


P.S.:424 szóMood: The Mandragora
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer   

Vissza az elejére Go down
 
Never judge a book... ● Dettlaff & Yennefer
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Toussaint :: Beauclair-
Ugrás: