Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Az utóbbi időben megnövekedett az utazásaim száma, mármint itt Redania területén. Pontár partján sok dolog elfogyott, amit helyileg nem tudunk előállítani. Időm nagy részét szekéren töltöm, kivéve mikor megállok pihenni. Most sincs másképpen, mert esteledik már és a sötétségben haladni nem éppen kellemes. Meg úgy mára elég volt a zötykölődésből. Le is térek az útról, átadva azt másoknak. Az út szélén és az erdő kezdete vonalán megállítom a lovakat, én meg egy sóhajtással vegyyítve nyújtóztatom ki a lábaimat. El vannak macskásodva, így mikor érzem, hogy visszatért beléjük az élet, akkor leszállok a szekérről és rögtön szabadon engedem a két jószágot. Tudom jól, hogy nem fognak túlságosan elmászni, sokkal inkább fogják az ehető aljnövényzetet megenni. Ezután nézem át, hogy a szállítmányom megvan-e még? Mivel semmi sem tünt el belőle így most már gondolhatok magamra. Éhes vagyok, így azon gondolkozok, hogy főzni kellene egy levest. Van egy krumplim, gombám és némi húsom. Természetesen a fűszerekből szintén jól állok. Első lépésben a magammal hozott ásóval csinálom meg a tűz helyét úgy, hogy alá tudjak pakolni apró fákat vagy gallyakat. Ezután következik, hogy egy sík vasat emelek le, 30szor 30 centiset. Ezt pakolom rá a tűzhelyre, ami nem esik be, de rá tudom tenni majd föző lábasom. Megkeresem a cuccaim között, s rárakom a vasra. Eszembe jut, hogy ellenőriznem kellene a vízkészletem. Ekkor látom csak, hogy nem elegendő egy leves elkészítéséhez, pontosan számomra elegendő. Ez nagy baj! Ráadásul ahogy elnézem, akkor a cipóm szintén elfogyott.Mitévő legyek? Nemsokára beesteledik, s fogalmam sincs van-e a környéken víz? Vagy éppenséggel inkább egyek mást? Áhh inkább szerzek gyújtóst, hátha közben eszembe jut valami ötlet, s nem kell este éhesen elaludnom. Hozzálátok a gyűjtögetésnek, apróbb és nagyobb gallyakat összedem, s viszem a tűzhely mellé. Háromszor fordulok, negyedjére inkább vastagabb gallyakat keresek, mikor majd már alszom. A műveletbe kissé elfáradok, sőt mi több teljesen beesteledik. Rögtön hozzáfogok a tűzgyújtáshoz, miközben a vacsorámon gondolkozok. Szerencsére jártas vagyok a tűz elkészítésében, így egy tíz perces munkálat után megérzem a felém áradó melegséget. Éhségemben elkezdek hangosan nótázgatni, hiszen úgyse hallja senki, mármint a két állaton kívül. Végül amellett döntök, hogy felhasználom a vízet a leves készítéshez, aztán holnap próbálok szerezni magamnak. Ha már így eldöntöttem, akkor hozzálátok a főzéshez. Kezdem azzal, hogy vízet öntök a lábosba, majd rárakom a tűzre. Azután pedig ami nálam van alapanyagok, azokat szépen feldolgozom. Néha-néha rakok egyet a tűzre.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 13:55-kor.
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Nem különösebben volt jellemző rá, hogy gyalogszerrel közlekedjen. Az pedig még annyira sem, hogy maga szerezze be az alapanyagokat, amikkel dolgoznia kell. De egyszerűen vannak dolgok, amiket nem bízhat szeretett familiárisára, tanoncára, sem a legkedvesebb vajákjára, mert egyszerűen kell egy hozzáértő kéz. A növény ugyanis, aminek a nyomában járt, megkövetelte, hogy a megfelelő helyen keresse. Nem tudott úgy teleportálni, hogy közben a „redán erdőségek” jártak a fejében, Mindenki, aki egy kicsit is ért a teleportálás metodikájához, tudta, hogy ez nem így működik. A teleportációhoz pontosan tudnod kell, hogy hová mész – a legjobb, ha már jártál ott, de neki már sikerült olyan helyre teleportálnia, amit csak piktogrammon látott. Gelibolba érkezett, onnan a Nimnar folyamát követve a Buina főága felé igyekezett. Egy Lumiflora Edenia nevű növényt keresett, mágikus tulajdonságokkal rendelkezőt, nappal és éjjel egyaránt irizáló, hétszirmú virágot. Ez a virág elengedhetetlen támogatója olyan folyamatoknak, mint a fájdalomcsillapítás, az ízfokozás, a látásjavítás, egyszóval minden olyan fontos folyamatot felerősített, és részt vett benne, mint amivel a szabadidejét töltötte. Még az út mentén haladt, de már elég mélyen a Gelibolt körülvevő erdőségben, amikor egyszercsak énekszót hallott – előbb hallotta meg, mint hogy érezte volna a tábortűz füstjét, és a készülő levesnek az illatát. Furcsának találta az egész jelenetet, már-már megmosolyogtatná, ahogy közelebb érve alkalma nyílik megfigyelni a hanghoz – és leveshez – tartozó alakot is. Először hunyorogva, homlokráncolva, aztán csodálkozva, szigorú ajka meglepett ó-t formálva. Közelebb lépett, csípőre tett kézzel. – Micsoda különös helyen futunk össze. Őszintén nem számítottam rá, hogy épp itt futunk össze. Mit csinál egy révész mérföldekre a víztől?
Nyugodtan dalolok, mert nem hinném, hogy bárki lenne olyan elvetemült, hogy éjszaka haladjon. Mikor beesteledik, akkor szerintem a legtöbben megállnak és letáboroznak éjszakára, hogy utána kora reggel indulhassanak. Az én szándékom szintéz ez, s terveim elég erős lábakon állnak. Kicsit fáradt vagyok ugyan, de ettől függetlenül a készülő levesre nagyon odafigyelek. Ami van nálam, s beleillik az ízvilágba, az hamarosan belekerül az ételbe. Annyira leköt engem az egész, hogy fel sem figyelek az érkezőre, csak mikor már megszólal. Megijedek hirtelen, ami annyit jelent, hogy erősebben ragadom meg a fakanalat a kezemben, meg lépek párat távolabb. Egy hangos sóhajjal engedem el az esetet, s fordulok meg a konyha rémisztő fegyverével a kezemben. - Szi...- elöször nem ugrik be az arc, de aztán mikor látom az arcvonásait, akkor igen. - Szia. - ez már határozottabb a részemről. Válaszolnék, azonban mikor meghallom tőle, hogy révész és mérföldekre a víztől, akkor libabőrős leszek. - Ho..honnan tudod, hogy az vagyok? Nincs rám írva! - csodálkozok, hogy ezen információt honnan tudja? Mivel tudomásom szerint ezt éppenséggel nem árultam el neki. Vagy igen? Teljesen összezavar. De hogy végre válaszoljak neki, így szólalok meg. - Nos vannak bizonyos dolgok, amit be kell szerezni, meg vannak, amit el kell adni. - jut eszembe, hogy a hátas állatok nem jelezték a nő érkeztét. Mindegy. - Te meg mit keresel itt? - ha már barátságos hangnemet ütött meg, akkor én sem vagyok rest megtenni. Ráadásul nem először látom őt. Nem tűnik barátságtalannak, legalábbis ez abból jött le, hogy mikor elleneztem, hogy feláldozza az életét, akkor nem ordította le a fejem, vagy bármi más. Leszámítva azt, hogy a vele való találkozásom úgymond furára sikeredett, mármint dalolnom kellett, mint egy dalnok. Rémisztő volt, s ettől a tudattól láthatóan a testem megremeg. Mikor nem lehetek önmagam, bizarr dolog így utólag. - Most ugye nem kell énekelnem neked, meg mindenkinek? - szökik ki könnyedén a szó az ajkaimon, jobb ha tisztázzuk a mostani esetet. Természetesen eszembe jut az, hogy esetleg éhes, így nyíltan rákérdezek. - Csak nem a levesemre pályázol? - még mielőtt bármi baj történne a készülő étellel, így kavarok rajta keveset, de utána a figyelmem újra a nőén. Aprópó a ruházatom teljesen nőies. Mióta nem fiusan, meg mellkas rejtve járom a világot, így...hát sokan rám fütyülnek.
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Már-már megmosolyogtatta a tény, hogy egyeseknek, különösen ennek a lánynak mennyire semmi veszélyérzete nincs. Esteledik, bárki járhatja az erdőségeket, és ezeknek a bárkiknek gond nélkül hívná fel a figyelmét magára az ilyen könnyed dalolászással. Meg is ijed, ahogy megszólítja – nagyon helyes. Az ember, különösen egy nő, még különösebben, ha egyedül utazik, nem engedheti le így a védelmét. – Nem kell tartanod tőlem, nem foglak bántani. – mosolyodik el hűvösen. Általában hízeleg neki, ha tartanak tőle, de leginkább azt szereti, amikor férfiak hevernek megtörve a lába előtt. Szende kislányok rémítgetésében nem leli örömét. A kérdésre, hogy honnan tudja, hogy mivel foglalkozik, úgy döntött, megtréfálja kissé. – Hogyhogy honnan? Természetesen belenéztem a fejedbe, és onnan olvastam ki. – tette csípőre a kezét, és egy hosszú pillanatig komolyan farkasszemezett vele, aztán egyszer csak legyintett egyet. – Csak vicceltem. A múltkor hallottam, a fogadóban. Nem mintha nem tehette volna meg, hogy tényleg észrevétlen belenézzen valaki fejébe, de csak a legszükségesebb, legvégső esetben szokott ilyesmihez folyamodni. Végighallgatta, mi járatban van erre, és arra a következtetésre jutott, hogy tisztes, keményen dolgozó nő az ilyen. Talán egy másik, egyszerűbb életben neki is adatik ilyen lehetőség. – Én? – kérdeztem vissza merengve – Én egy virágot keresek. Lumiflora Edenia a lexikális neve, de a helyiek ismerhetik réti csengőfűként, vagy szivárványrózsaként is, holott se nem fű, se nem rózsa. Valójában az ibolyafélék családjába tartozik. Körülbelül tenyér nagyságú feje van, szivárványosan irizáló szirmai, és elképesztő fontosságú gyógyító képességei. Leggyakrabb előfordulási helye: a redán erdőségek. – mosolyogta a korábbihoz hasonló hűvösséggel. Nem volt kérdés, hogy nem a véletlen hozta erre, és hogy fontos dolga volt. – Ha láttál errefelé hasonlót, sokat segítenél vele, ha megmutatnád, merre. Aztán amikor Mirka rákérdez, hogy ugye most nem fog kellenie énekelni neki, oldalább döntötte a fejét egy mosollyal. – Nem tudom, miről beszélsz. Ahogy hallottam, nem is olyan régen még magadtól fakadtál dalra. Nyilvánvalóan nincs szükség rá, hogy beavatkozzak. Aztán amikor a lány abba a feltételezésbe bocsátkozik, hogy esetleg a levesére pályázna, kevés választotta el tőle, hogy igazán megsértődjön. – Mi vezetett erre a következtetésre? – somolyogta – Ne aggódj, nem eszem el előled a vacsorádat. Sőt, ha szépen megkérsz, még varázsolok is neked belé rántást meg tejfölt.
Készíteném nagyban a vacsorám, amikor egy nagyon ismerős hang megijeszt, hiszen váratlanul ért. Ami még különösebb, hogy a nő azt meri kijelenteni, hogy ezek után nem kell tartani tőle? Pontosan ezért kellene jobban figyelnem rá, mert nem hiszek én neki. Jóóó…jóóóó. Nem először találkozunk egymással, de attól függetlenül valójában nem ismerem a személyét. - Ami azt illeti annyit tudok rólad, hogy furán viselkedsz és semmi több. Vagyis multkorról vannak dolgok...de..de más semmi. - fújom ki szépen a levegőt, de a következő szavaira nálam megáll a tudomány. Vagyis annyira hihetetlen dolgot közöl velem, hogy csak pislogok. Tényleg képes belelátni a fejembe? Már éppenséggel tovább mennék abban, hogy esetleg akkor mondja már meg hogy jelenleg mit gondolok róla, de bejelenti minden további nélkül, hogy csak viccelt. Az első dolog az jut az eszembe, hogy nekidobom a fakanalat, mert ez most nem volt a részéről vicces. Miért tesz ilyet velem? Akkor meg eszembe jut, hogy a multkori találkozunkkor a kényszerített dalolás. Remeg is a testem miatta, s még mindezek után bizzak meg benne? Nem! Veszélyes egy nő, de miért pont vele találkozok? - Szóval ilyen...vagy – ajkaim elhúzom fintorogva, mintha csak most haraptam volna bele valami nagyon savanykás ételbe. Legszívesebben most rögtön faképnél hagymán, de nem lehet. Ez az én táborhelyem, s én akarok jóllakni, nem pedig ő. Azért morcosan rákérdezek nála, hogy ő mit keres itt? Kiderül, hogy valami virágot szeretne begyűjteni. Olyan sokat beszél róla, hogy azt elhiszem tanult nő, azonban furcsának találom azt a tényt, hogy nem akadt még a nyomára. - És milyen az illata? Milyen szára van? Mert kehetséges láttam nem olyan régen. - sok növényt nem ismerek, s nem vagyok egy könyvmoly típus. Jelenleg inkább a legfontosabb növényeket ismerem, mármint amelyik jó a sebre, vagy egy picit javít az ember közérzetén. S megint csak jön az érdekes szavak sora részéről. - Mert jó napom volt, s akkor énekelni szoktam. Te nem szoktál bizonyos alkalmakkor csinálni valamit? Ha jó a kedved, vagy nagyon mérges vagy? - Ha nem, akkor ténylegesen a furák közé fogom sorolni, s azt kérni az élettől, hogy többet ne lássam. Ne is avatkozzon bele az életembe, olyan módszerekkel. Témát váltunkk, aminek örülök. - Az, hogy eddig jót szórakoztál rajtam. - bizony, hogy nincs elfeledve az eset. Az meg már egyenesen felháborító, hogy varázsolni akar az ételembe olyan dolgokat, amik nem hagyományosan kerülnek bele. - Nem kell a varázslásos dolgokaid! Nem akarom, hogy megmérgezd az ételem. Nagyon éhes vagyok. Ami pedig azt illeti...te aztán mindent a varázslással akarsz megoldani? - vonom fel a szemöldököm apró kérdésként. - Amúgy a szemeden látszik, hogy éhes, szomjas és fáradt vagy.
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem szórakoztatta a révészlány egésze, nem csak a viselkedése. Láthatóan szociális analfabéta, ezt pedig alátámasztja, hogy egyedül utazik, kompánia nélkül, azok pedig módfelett mulattattak. Ferdén, de ugyanolyan kimért hűvösséggel mosolygott a megállapítására. – Ez tényleg nem valami sok. Pedig elég sok mindent feltártam magamról legutóbb. Merész döntés volt tőled egyedül útnak vágni, miközben láthatóan nem vagy valami jó megfigyelő. Kíváncsi vagyok, meg tudnád-e állapítani két útonállóról, hogy ártani akarnak-e neked, vagy sem.
Láthatóan betalált nála a kis tréfája, az eredményül lecsapódó arckifejezés pedig örömmel töltötte el. De azért nem mulasztotta el letisztázni a helyzetet, nehogy szó érje a ház elejét. Bár úgy látja, hagyott benne épp elég nyomot a legutóbbi bűbájom. Ártalmatlan, hogy úgy mondja, és néhány nap után minden probléma nélkül visszaállhat az ember a normális kerékvágásba. – Majd ha néhány évtizeddel idősebb leszel, megérted. Nem volt sem ideje, sem kedve, sem energiája magyarázkodni, kifogásokat meg végképp nem akart keresni arra, hogy miért olyan, amilyen. Nem. Azt a történetet ki kell érdemelni. Egy kezén meg tudta számolni azon emberek számát, akiket valaha ilyen mélyen a bizalmamba fogadtam. Nem, jól van ez így. Őszintén meglepte, hogy korábbi inkompetenciát meghazudtolva feltett nem is egy, de rögtön két releváns kérdést. Ez a meglepetés az arcán is látszott. Bár a révészlánynak nagyon oda kellett figyelnie, hogy észre is vegye azt. – Lágy szára van, könnyű leszakajtani, akárcsak a százszorszépet. Az illata inkább az édes oldalra esik, és hasonlít a hajnalkáéhoz, de nem teljes az egyezés. Mint hogy semmi másnak nincs olyan illata, mint a Lumiflora Edeniának. Nem tudja, miért vesztegette még az idejét itt. Ez a fruska nyilvánvalóan azt sem tudja, merre van arccal, nem hogy a segítségére lehetne. Lassan egyébként is ideje tovább állni. Az udvariassági körök még a királyi udvarokban sem tartanak ennél tovább. Érdeklődve felvonta az egyik szemöldököm a kérdésére. Meglepett, hogy érdeklődi iránta. – Meditálni szoktam. Hogy feltöltődjek spirituálisan és mentálisan. Aki ennyi időt tölt vajákok közvetlen környezetében, akarva-akaratlan eltanul néhány hasznos praktikát tőlük. Nem különösebben mozdította meg a tény, hogy a révészlány még neheztel rá. A számát sem tudja azon embereknek, akik neheztelnek rá valami miatt. A legtöbb már rég alulról szagolja az ibolyát egyébként. Oldalább billenti a fejét a heves elutasításra. – A te döntésed, te tudod. De tudod, ha meg akarnálak mérgezni, azt addig tenném, amíg alszol. Aztán ahogy látszólag a révészlány kihívja azon tulajdonságát, hogy mindent mágiával próbál orvosolni, kiszakad belőle egy súlyos sóhaj. – Elvégre varázslónő vagyok. Tudod, boszorkány? Aki átkokat szór és megkeseríti a jóemberek életét? Természetem tagadnám meg, ha nem varázsolnék. Ettől nagyjából el is határozta magát végre, és most rajta volt a sor, hogy elutasítsa a lány ajánlatát. – Meglehet. De szűkös rá az időm. Hamarosan teljesen lemegy a nap, és ugyan a Lumiflorát könnyebb megtalálni a sötétben, de ha egyszer kinyílik a virágkelyhe, megmerevedik, és teljesen haszontalanná válik. Így hát megkérdezem újra: láttál-e erre bármi hasonlót?
- Valóban sokat feltártál magadból, de azonban nem beszélgettünk még nagyon sokat. Meg más helyzetben voltunk akkor, ami ott történt – szegény fogadót sajnálom csak, hogy egy darabig biztosan a javításokon dolgoztak. Ki tudja?! Nem jártam mostanság arra, jobb ha kerülöm azokat a helyeket. Maximum társasággal. - Nem tud senki sem velem jönni ezen útjaimon, így nekem kell boldogulnom. Ott a Pontár mellett nem könnyű az élet. Férfiak csinálják a nehezét, s én meg...ezt vállaltam. Van kardom, szóval meg tudom magam védeni az útonállóktól. - ráadásul még rákérdez, hogy meg tudnám-e különböztetni a két dolgot egymástól? - Azt hiszem igen. A szemük állásából – válaszolom a saját kútfőből, de aztán rögtön megtoldom a következővel. - Aki ártani akar, az úgy is lesből támad, vagy olyan hihető történettel állná utam, ami közel van a valósághoz. - vélem így, s most fogalmam sincs, hogy most majd ki fog megint engem nevetni, vagy esetleg mást tesz? Sokkal inkább hozakodik elő azzal, ha idősebb leszek, akkor majd meg fogom érteni. Csupán vállat vonok neki, aztán ha tényleg idő segít a dologban, akkor nem sürgetem.Pontosan az a jó, hogy fiatal vagyok és tele energiával. Áttérünk végül arra, hogy ő miért van itt? Megtudom, hogy egy bizonyos növényt keres és kutat, de úgy tűnik nem járhatott sikerrel. Legalábbis, akkor nem itt kóvályogna a tűzem mellett. - Lumforra Édi? - különleges a hangzása,s pontosan ezért nem hallottam róla. Elmerülök a gondolataimban, s az ő leírásán gondolkozok. Láttam már én olyat ezen a környéken? Nem rémlik hírtelenjében, de talán később eszembe ugrik. Nem én vagyok a leggyorsabb észjárású az már biztos. Újabb témát veszünk elő, ami megint zsákutcába torkollik. Legalábbis olyan szavakat használ, amit a saját szóhasználatomban még sosem. - Biztos érdekes lehet – sóhajtok, hogy ennek a nőnek nincs egyetlen épp emberi tevékenysége? Írás, vagy olvasás, esetleg sütés és főzés, vagy vízhordás? Az már csúcs a köbön, mikor látom az arckifejezését, mikor elutasítom őt. A szavak meg csak ráadás csupán, ráadásul nem maradok csendben. - Te nem félsz attól, amit csinálsz? Én csupán tartok attól, amit teszel. Nem eléggé világos számodra, hogy idegen számomra? Hmm – érdekes ez, főleg mikor kijelenti, hogy álmomban ölne meg. Beleremegek a gondolatba, azonban szépen magyarázatot kapok arra, hogy miért imádja a mágiát? Ez már megint magas pont nálam, amit csak alulról figyelek, mint földről a pirosló almákat a nagy almafán. - Hát persze, átéltem mit tettél velem, nem cselekedhettem azt, amit szerettem volna. - magyarán elrabolta a szabadságom, s olyan tettre sarkallt ami abban a helyzetben sosem tettem volna. Mindegy, furák ezek a varázslók. - Ennyire fontos az a Lumi valami? - sóhajtok, pedig már annyira kezdtem belejönni a beszélgetésünkbe, de egy virág nem hagyja, hogy teljesen kibontakozzon közöttünk. Ekkor ugrik be az eszembe egy hely, ami nincs olyan messze. - Láttam egy helyet, de nem vagyok biztos, hogy az a Lumi micsodád az. - közben a tűzről leemelem a készülő ételem, majd folytatom, ha visszatértem. Marhára éhes vagyok és fáradt. - De ha az a virág, akkor velem maradsz éjszakára? - ezzel még ellenőrzőm a felszereléseim, aztán magamhoz veszem a kardom. - Gyere, kövess és megmutatom! - ezzel, ha már neki sietős, akkor nekem szintén. Erőm maradékával megiramodok a cél felé, s fogalmam sincs, hogy tud-e követni, vagy sem.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
