Anemone & Geralt @

Egy távoli kis helyre tévedek, persze csak a susogások, és elejtett történetek útján. Állítólag az erdőkben bújkál valamiféle lény, aki éjjelente az utazókra támad, akik vagy túl élik, vagy nem.
A saját szememmel akarom látni, mert ha csak sima banditákról is van szó akkor is tiszta a lelkiismeretem, maximum belém kötnek, jó szokásukhoz híven, a szörnyeket nem szabad félvállról venni, sosem.
Keszeg hátán lovagolok könnyed lépésben, és magam akarom megtapasztalni az éjszakai szörnyet, hogy tényleg létezik-e, ám amikor az éjszakai ösvényen haladok, Touissant felé, megüti a fülemet a közelgő léptek hangja. Egyértelműen emberek, meglapogatom Keszeg nyakát, és tovább léptetek vele, teljesen nyugodt ő is, nincs oka aggodalomra. Már látott embereknél is rondább lényeket, és túlélte.
Hamarosan pedig hallom a hangokat. Nagy fenevad alakja rajzolódna ki belőle, még ha működne is. Talán itt szoktak a fehér népek és az úri tagok megijedni, és torkuk szakadtából ordítva rohanni a városka irányába.
- Ez elég silány próbálkozás, arra, hogy elszedjétek tőlem azt, ami egyébként sincs. – hazugság, mert van aranyam, de nem kell ezt tudniuk. A kardjaim pedig senkinek sem adom, még kölcsönbe sem.
Ezután kisebb csata következik a haramiák és köztem, aminek a végén én kerülök ki győztesen, így zavartalanul folytatom az utamat a város felé.
Innen a domb tetejéről már látni, de gyanítom itt is kapu zárás van, és azon túl nem engednek be senkit a városba, így úgy döntök, hogy kint éjszakázok, az úttól jóval beljebb, a távolban még háziállatok neszezését is hallom, könnyen lehet,hogy egy kis földműves háza lehet valahol lentebb. De ezt sem éjszaka fogom kideríteni. Így egy gyors tűzgyújtás után, és Keszeg lenyergelése és kipányvázása után, elrágok egy szárított hús darabot, majd lefekszem, aludni. Nem mondanám, hogy túl mélyen, mert megtanultam bárhol aludni, ám ezt nem jó indulattal se nevezném annak. Egyedül Yenna mellett sikerül igazán mélyen aludnom, az ő kis varázs szobácskáiban, ami engem is meglep. Talán álmot bocsájt rám, vagy elvarázsol, de mindig meglep,hogy tovább alszom, a megszokottnál.
A reggel első sugarai pedig hamarosan felbukkannak a fák lombjai között. Nyár van, így éjszaka nem igazán fáztam. A fegyvereim mellettem , kéz közelben pihennek, ha éjjel váratlan látogatóim akadnának, kéznél legyenek.
A városba pedig minden bizonnyal szárnyra kélt a történet, hogy a suhancokat valaki megverte az éjjel.
.



P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara

Geralt & Moncsi ️

No kérem. Legutóbb nem ment túl fényesen a dolog, és bár csúfos véget is érhetett volna a kudarca, azért Melitele megszánta szegény kis cinkéjét. Tehát túlélte a kalandot, mert volt egy emberóka, aki megmentette. A legfurább, legvörösebb és legmocskosszájúbb emberóka a földkerekségen, tehát az egyetlen. No de, a probléma még mindig adott. Egy deka vajákot se talált az erdőben és ez igencsak aggodalomra adhat okot. Már főleg azért, mert a rózsácska ettől függetlenül tovább próbálkozik. És hogy ez mennyire jó ötlet? Semennyire, csak a kis Szellőcske előrébbvalónak tartja a vajákszerzést perpillanat, mint a józan eszet. Jó, mondjuk kb minden az előtt van, de ez már csak ilyen, ha híres ember kölyke a leány. Aztán a sors fintorogva úgy hozta, hogy megint a szülővárosa közelébe fújta a szél, no de nem megy ám be csak úgy! Dehogyis! A végén még elkapná a pribék és bezárná a pincébe! Azt nem kockáztathatja így bármennyire is finnyás a levelekre, az erdőben kénytelen tölteni az éjszakát.
- Nem értem… miért nem működik? Ilyen ritkák, mint a fehér kandúr? Vagy lehet védettek és kérvényt kéne benyújtanom? De hova? - Morfondírozik magában, miközben a kidőlt fa tövén ülve a kis tüzecskéjét piszkálja. Teljesen igazságtalan a helyzet. hisz itt van Ő, az aranytorkú kicsi Szellőrózsa, tolonganiuk kéne, hogy a társává válassza őket! De…nem. Hiba van a.. valahol.
- Vaják vaják, vajáááák
Hát merre vagy?
Hát hol leledzel?
Szavamra gyorsan
Miért nem jelentkezel?
Kérlek mondd háát
Hol keresselek vajáááák~ -  Énekelget magának, néhol kis furulyaszóval belezenélve nótázgat, szerinte egészen jó lett, de ami a problémát jelenti, az a bokor rezzenése mögötte.
- Öm… vaják? - Kérdi kis reményteli csillogással a szemében, de .. ez sem a számítások mentén történt.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - Visít fel s ezzel egy időben négykézláb vesz repülőrajtot, kis cuccmókját elkapva sprintelni kezd. Hogy merre? Fény felé. Merre másra? Állat nem gyárt fényt. Remélhetőleg…

Jegyzet

Anemone & Geralt @

Nem mintha azonnal el tudnék aludni, mert gyakran szenvedek álmatlanságban. Aludni is akkor tudok, ha Yen álmot bocsájt rám, vagy egy kiadós közös éjszaka után. Viszont, nem az a fajta vagyok, aki megelégszik a csirke és disznó neveléssel, nem is az én stílusom, a szörnyek megöléséhez értek. Így nem opció más a számomra.
Persze, hallom, hogy valaki épp a bokrok közt fütyörészik, ilyen idő tájt, nagyon remélem, hogy nem veszi észre a fényt, és tovább halad. Bizonyára, helyi szerzet lehet, aki jól ismeri az erdőt, bár a csörtetéséből hallva, nem, biztos, hogy nem vadász, talán valami félkegyelmű, aki éjszaka pucéran szeret mászkálni. Láttam már ezt -azt, kevés dolgon tudok meglepődni.
Nem érzek a környéken szörnyeteget, még a medálom sem rezonál, így minél jobban igyekszem láthatatlan maradni, ha eloltom a fényt, remélem tovább áll, az emberek szeme úgysem olyan éles, mint az enyém, így szükségem se lenne a tűzre, csak… kicsit jólesett volna melegedni.
Velőtrázó sikoltást hallok, olyan fajtát, mint akibe a…belé fagy az is. No, nem az enyém, hanem az illetőé, aki ezt a hangot kiadta magából.
Felkelek, és félre állok az útból, mert ha ott maradnék, gyanítom átgázolna rajtam is, és nem szeretném, ha a gyomromba lépnének.
Amint itt van a nyugalmamat megzavaró alak, már látom… alacsonyabb jóval mint én, és hallom, hogy majd kiugrik a szíve is a torkán, elkapom a grabancánál fogva, ha tudom, és kicsit megtartom, hogy ne vigye tovább a lendület.
- Hmm? - csóválom a fejem. Várok egy kicsit és ha látom rajta, hogy lenyugodott, akkor elengedem.




P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara