Ren var Assengard

Becenevek: Nazairi iker, a Fekete Nap gyermeke, A Fivér, Assengard Fekete Báránya, Fekete Hold, az istenek számkivetettje, A (örök) Balszerencsés, a Káosz megtestesülése, A Gonosz Maga, A Pusztítás Megtestesülése, Sötét Lovacska, Árnyék, la Lune, Boszorkánymester Életkor 16 év Látszólagos kor Attól függően, épp miféle gondok barázdálják az arcát, 15-től 20-ig terjed a skála, de a 18 stabil és átlagos Csoport/faj Tiszavirág [közrendű, militáns] Foglalkozás A második nilfgaardi háborúban valamikori militáns, azóta körözött dezertőr, de nagy általánosságban szólva is északra tartó, a húga nyomában járó vándor.  Nem mellesleg amerre jár, hol kisebb, hol nagyobb károkat okoz akarva-akaratlan, ugyanis...

Különleges képességek/faji adottságok

Ren, az ikertestvérével együtt a Fekete Nap alatt született, mely húga teljes ellenpólusával átkozta meg. Ren-t örök balszerencse kíséri, amerre jár, itt-ott beázik a ház, leszakad az ég, két szekér összeütközik a főúton, kiszabadulnak a kutyák, lecsap egy villám, lovak botlanak el, ledobva lovasaikat, egész méhkasok pottyannak a gyanútlan vándorlók fejére, és hasonló, kinek ártatlan, kinek keserűbb véletlenek esnek meg azzal, akit kompániájává fogad. Igyekszik úrrá lenni a képességén, de a hangulata nagyban befolyásolja a teljesítményét, és az előforduló balesetek számát. A legveszélyesebb akkor, amikor szélsőséges érzések gyötrik, harag, szomorúság, féltékenység, veszteség. Ikrével, Rinnel az oldalán azonban meglepően reális keretek közt képes tartani féket nem ismerő képességét. Többek közt ezért is szeretné újra az oldalán tudni, azon túl, hogy az ikerhúga, és törődik vele, hiányzik neki. Szeretné az uralma alá hajtani a képességét, hogy - ha nem is az ő malmára hajtsa a vizet - de legalább akkor végezzen csak pusztítást, amikor azt ő is úgy kívánja. Ezen kívül természetesen jártas a kardforgatásban, és nem okozna neki különösebben gondot, ha közelharcba kellene bonyolódnia.  

Jellemrajz

Alapvetően realista, két lábbal áll a földön, és nem hisz sem a véletlenekben, sem a csodákban. Leginkább az ikerhúgához, de azokhoz is, akiket megszeret, a végletekig hűséges, és ha veszély fenyegeti őket, nem rest a legnagyobb áldozatot meghozni. Inkább elfojtja a kétségeit és a fájdalmait, mint hogy beszéljen róluk, hajlamos túlvállalni és túlterhelni magát lelki málhával, racionális és tisztán, olyannak látja a dolgokat, amilyenek valójában, ezért joggal gondolhatná bárki, hogy besavanyodott és unalmas figura. Valójában egy rendkívül simulékony és szerethető figura, jó morális iránytűvel rendelkezik, humora még kiforróban van, formátlan, nem öltött testet, de határozottan ott van, és szívesen hódol olyan átlagos örömöknek, mint a tánc, vagy a zene. Tudáséhes, szereti az innen-onnan begyűjtött mondákat, legendákat, történeteket, szereti őket az esti tábortűz körül megosztani és kicserélni a máséval, de alázatosan és szerényen magában tartja mindazt, nem kérkedik vagy okoskodik. Ha valaki olyan jól ismeri, mint az ikre, akkor tud játékos, egyenesen pimasz is lenni, de mindezt óvó, bátyós szeretettel teszi.  

Megjelenés

Annak ellenére, hogy ikerhúga teljes tükörképe, alakja egy serdülő fiúé, nem kifejezetten kidolgozott, inkább nyurgának mondható, átlag paraméterekkel rendelkezik. Öltözködésében preferálja a nazairi népviseletet, de amikor úton van, vagy épp más vidéken tartózkodik, nem idegen tőle az utazóköpeny, vagy az éppen aktuális táj vagy időjárás ruházata. Mindig hord magánál egy kardot és/vagy tőrt. Természetes, búzaszőke haja, és az ég színével megegyező, élénk, kék szemei vannak.  

Előtörténet

Ren és az ikerhúga sorsa már a születésük pillanatában megpecsételődött. A szüleik sem voltak különösebben kivételes emberek. Az anyjuk druida volt, az apjuk egyszerű juhász. Minden, amit fel lehet róni nekik, az az, hogy rossz csillagállás alatt születtek. Ren, ikerhúgát 12 perccel beelőzve, de sajnos meg nem óvva tőle ugyanis a Fekete Nap sugarai alatt született. Rejtély, hogy a hiedelem és a pletykák ellenére az anyjuk miért nem hallgatott az intő jelekre, és vette életét újszülött csecsemőinek az éj leple alatt. De nem tette. Másnapra mindenki tudta Assengard szerte. Túlzás lenne azt állítani, hogy egyszerű gyerekkornak örvendett az ikrével, de amikor minden kötél szakadt, amikor a babonás csőcselék bántó szavakkal, lefitymáló pillantásokkal és gesztusokkal illette őket, legalább az ikrek ott voltak egymásnak. Még ha a szüleik titokban reszkettek is a Fekete Nap átkától, viszonylagos békében és szeretetben nőttek fel. Egy nap, amikor Ren és a húga olyan 10 év körül lehettek, egy északi mágus kopogtatott az ajtajukon, adeptát keresve maga mellé. Megérezte az ikrekben szunnyadó mágiát, és felmérve a Ren-ből áradó, feltehetően negatív hatású aurát, ördögi furfangos ötlet jutott eszébe: elhitette az ikrek szüleivel, hogy az ikrek közül Rin rendelkezik ártó képességekkel, és Ren áldott, majd jóságnak álcázva kapzsiságát felajánlotta, hogy magával viszi a leányt, és megtanítja kordában tartani az erejét - a valóságban azonban a maga céljaira kívánta felhasználni azt. A szülők beleegyeztek abba, hogy Rin minél északabbra meneküljön a mágussal, és bár Ren nem óhajtott elválni az ikerhúgától, végül kénytelen volt beletörődni, hogy a nagyobb jó érdekében cselekszik. Ikerhúga hiányával, mely tudtán kívül egyensúlyban (és kordában) tartotta Ren képességét, a sora fokozatos komótossággal rosszabbra fordult. Hamar kiderült számára, és a szüleik számára is, hogy csalás áldozatai lettek, és a tény, hogy mást nem tehettek azon kívül, hogy beletörődnek a ténybe, csak súlyosbította a dolgokat. Először csak apró szerencsétlenségek történtek a ház körül, mint törött korsók, döglött tyúkok, aztán elkezdtek bevizesedni a falak, kilyukadni a tető, sőt, egy éjjel még olyan magasra is csaptak a kandalló tüzének lángjai, hogy csak az anyja gyors reakciójának köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj. Ren valamikor ekkor döntötte el, hogy visszaszerzi a húgát, bármi áron, és amikor nilfgaardi feketék léptettek végig a lovaikon Assengard főutcáin, hogy behívják, akit be lehet, brilliáns ötlete támadt. Beállt katonának, megtanult mindent, amit a kardforgatásról csak tudni lehet, sőt, a balszerencséje számára még egész kedvező helyzeteket is generált. Kitört a háború, amiről addig csak suttogni mertek, Ren pedig ott volt és küzdött az északiak ellen a feketék oldalán, minden döntő csata alkalmával. Nos, majdnem minden döntő csata alkalmával. Amint a döntő brennai csatára készültek, a terve működésbe lépett. Elég mélyen voltak már az északi területen akkor, hogy mindent eldobva, és mindent kockára téve dezertáljon, és útnak induljon, hogy visszaszerezze azt, akit elvettek tőle.