Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Napok teltek el és semmi. Egyedül maradtam volna? Itt vagyok egyedül és nem tudom mit kezdjek magammal. Kavarognak bennem az érzések és a gondolatok a fejemben. Beletörődtem már, hogy egyedül vagyok, de...valami nem hagy nyugodni. Mintha elfeledkeztem volna valamiről. Talán...hogy miért is vagyok itt. Tényleg, miért? Már nem emlékszem mi volt az, amiért elfogadtam, hogy itt leszek és dolgokat csinálok. Rossz dolgokat...Rossz. Igen, most már emlékszem. Egyetlen egy személy miatt akartam lerombolni a világot. És még most is akarom. Átsétálok Lucio szobájába általában szokott ott tartani terveket, hogy hogyan is képzelte el azt az egészet, amit tenni akart. Nem tenném ezt, de nem hagyott más választást. Befejezem, amit elkezdtünk. Alaposan átolvasom és eltűnődök mennyi valóság alapja van ezeknek mennyit kell rajtuk változtatni. Elteszem a papírokat és átnézem még a többi helységet is. Az alagsort, a termeket, mindent. Annyi információt gyűjtök be amennyit csak lehet. Még nem tudom pontosan, hogy fogom véghez vinni a tervet, de nem kell sok, hogy kitaláljam. Ahogy sétálok a folyóson megcsap újra az érzés, hogy megfeledkeztem valakiről. Valaki, aki eddig is itt volt és tudna nekem segíteni...Rhage! Hát persze! Ő tudna nekem segíteni a kristályokban. Ráadásul, ha jól tudom van nála egy. Elindulok megkeresni, ha még itt van akkor eltudom tőle kérni, de nincs itt megvárom, vagy utána megyek. Balszerencsémre hatalmas ez a birtok sok idő lesz mire megtalálom. Már a 2 emeletet nézem át és sehol sincs. Kezdem azt hinni, hogy elment, vagy még nem jött vissza. Szívem lassan tele lesz vegyes érzésekkel. Egyszerre félek, szomorú vagyok, bosszús és még sok más. És ez zavar engem. Kezd megfájdulni a fejem a gondolataimtól, de meg látom Rhage-t. Egy ideig csak nézem őt, majd megszólítom. - Szia, Rhage! Már kezdtem azt hinni te is elmentél. - mosolygok rá. Örülök, hogy még itt találtam. - Szükségem lenne a segítségedre. - nem kerülgetem a forró kását egyből a lényegre is térek. - Emlékszel még mikor Lucio-val kerestünk kristályokat? Ha nem csal az emlékezetem találtál is egyet. Elszeretném kérni tőled, ha nem gond.
A tervek, és a célok felborultak. Lucio eltűnt, és képtelen vagyok a nyomára akadni, akár mágiával, akár anélkül, és a szobája sem rejt semmiféle korlátozást, könnyedén be tudok menni, és körülnézni. Hiányzik innen a jelenléte, és üres a kastély. A szolgasereg eltűnt, és a követői is szétszéledtek. Juliennek sincsenek nyoma és ma még Nirát sem láttam. Sokat tépelődtem rajta hogy mit kezdjek most, hiszen az egyetlen kölcsönös kapcsolat amit ápoltam az Luciohoz kötött, és ő árulta el nekem ki volt az, aki miatt a mágiám áldozata lettem, és úgy döntöttem felkeresem azt a varázslót és elégtételt veszek. Tönkretette az életem, a feleségem meghalt, és mégcsak nem is lehettem mellette, és éveket rabolt el az életemből az ostoba féltékenykedése. Már felkészültem az indulásra és nem is tudom miért halogatom még a dolgot. Végül is nem köt ide semmi mostmár. Luciohoz kötött az alku de így már annak is vége van. Úti ruhában ballagok át az emeleten, és nem is vesem észre elsőre a nőt, úgy elmélyedek a gondolataimban és mikor megszólít megrezzenve fordulok oda, ezüstös sörényemmel. - Szia. Nem, még nem indultam el - ebből nyilvánvaló hogy viszont el fogok, mert ez a hely így már csak egy hely. Van belőle még több tucattal, és... valahol talán elkél egy varázsló. - Mit tudok neked segíteni? - fordulok felé, mert ő is elég erős varázsló a maga nemében, és nyilván nem lenne itt ha ezt nem tudta volna az urunk is. Nem szerette a gyengeséget. - Én is azokat kerestem és való igaz hogy szereztem egyet Cintrában, de azt odaadtam neki. Nálam már nincsen - vonom meg a vállam könnyedén. - Az ő szobájában kellene keresned - tanácsolom, de mégsem indulok még tovább. Talán segíthetek neki megkeresni, még most utoljára. Aztán holnap hajnalban elindulok, még az első kakas szó előtt.
Éppen, hogy megcsíptem. Rajta volt az utazó ruha, a táska ebből tudtam, hogy elakar menni. Nem hibáztatóm érte ő legalább tud valamit kezdeni az életével. De én? Engem már csak a bosszú éltet és magamat ismerve nem nyugodnék addig, amíg be nem teljesítem. Észre se vesz eleinte annyira elmélyedt, de miután megszólítom felém fordul. Vázolom neki, miért is akartam találkozni vele. Rövidesen megkapom a választ mi szerint az már Lucio-nál volt. Remek! Akkor valahol ebben a birtokon van, de...valljuk be ez azért még is csak egy birtok! Több emelettel, teremmel, egy hatalmas udvar is van itt, sőt én kinézem, hogy titkos járatokat is építettek ide úgy, hogy egy nyamvadt kristályt simán elehet rejteni, hogy senki ne találja meg! Arról nem is beszélve, hogy a terveknek csak egy része van meg szóval így is úgy is tűvé kéne tennem az egészet. De se baj, majd megoldom valahogy! Eddig is mindig megoldottam. - Oh!.. - csak ennyit bírok kinyögni azután, amit mondott. - Az előbb onnan jöttem és...nem találtam. Gondoltam nálad van még. - mondom neki. Igaz hangom nyugodt, de belül nehéz lenne megállapítani milyen vagyok. Hiába szerettem a magányt bizonyos dolgokban jobban szeretem, ha van mellettem valaki. És tudom hiába szeretném, hogy Rhage maradjon nem tudnám rávenni. És nem is akarom rá erőltetni. Az nem vallna rám. - Akkor, majd még körül nézek....- érzem kicsit fagyos a levegő közöttünk. Talán ez miattam van, de lehet, hogy nem. Bárhogy is, ha elmegy akkor csak remélem jó sora lesz és boldog. Neki még van esélye új életet kezdeni. Nekem nincs. Talán így lesz a legjobb, mindkettőnknek. Nem várom el tőle, hogy segítsen nekem. Elvégre nem tudok róla túl sokat. Ha nem szeretett itt lenni és csak kényszer volt akkor minden áron elakar menni. Tudom...ismerem ezt az érzést. Éppen ezért is értem meg miért teszi ezt.
Már nem tart itt semmi. Egészen megszoktam ezt a kastélyt de mióta Lucio elment valahogy nem a régi és nem tudok vele mit kezdeni, de nem találom itt a helyem. Ez a hely sosem volt igazán az enyém, és nem tartozom ide jobban mint egy lélektelen tárgy. Engem a személy tartott itt, akivel amolyan baráti szövetséges voltam, de mindig megadtam neki a tiszteletet hiszen Lord volt, míg én csak egy mezei varázsló. Mondjuk annak legalább nem gyenge de nem igazán van viszonyítási alapon hogy mihez mérjem magam. Nirára emelem a pillantásom ahogy keresi rajtam a kristályt de már nincs nálam. - Még aznap éjjel odaadtam neki amikor visszatértem. Nem szerette ha megvárakoztatják - teszem hozzá. - Biztosan ott kell lennie. Segítsek megkeresni? - kérdezem ahogy elindulok felé, és közösen haladunk vissza a dolgozószobába, amit többet láttam a kelleténél és már már otthonos látványt nyújt. Pedig nem is az enyém. - Holnap hajnalban indulok. Szerencsét próbálok Nilfgaardban, az elég messze van innen - szólalok meg hogy valahogy megtörjem a csendet. Nem is tudom miért mondom ezt neki de mégis...
Bevallom kissé megrémiszt ez az üresség, ami tátong itt a kastélyban. Emlékeket idéz fel bennem. Olyanokat miket inkább elfelednék és olyanokat, melyek mosolyt csalnak arcomra. De legbelül én is inkább elmennék..de nem tehetem. Van valami, amit nem tudnék megbocsájtani. Se most, se később. Éppen e miatt folytatnom kell, amit elkezdtünk. Húzom a számat mikor elmondja, hogy rögtön oda is adta neki, amint visszatért. De nincs mit tenni sarkon fordulnék, hogy az egész kastélyt átkutassam, de meghalva a hangját felé nézek. - Ha nem sietsz és szeretnél. Segíthetsz. - szólok neki és megvárom és együtt megyünk a szobába. Belépve elkezdek szétnézni mi lehet az, amit eddig nem néztem meg. Meghallva, hogy mi a terve elmosolyodom. Nilfgaard...a kontinens másik vége. - Hát... sok szerencsét hozzá. Hosszú út lesz. - biztatom. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte. Nem tudnék neki semmit sem adni csak a jó kívánságomat. Remélem sikerül, majd neki új életet kezdenie.
Nem megyek azonnal, és még van időm hogy segítsek Nirának. Megrázom a fejem hogy egy kicsit helyre rázódjon a hajam mennyisége, mert elég sok van belőle, és hosszú is. Nem akarok sokáig itt időzni, mert ez a kastély már nem adhat nekem semmit, és senki nem tart itt. Ez egy szellemvár, és nem tudom miért marad Nira itt, mikor már semmi nem köthető ide. Mindenesetre elindulok mellette és hamarosan már Lucio dolgozószobájába kerülünk. Nosztalgikus érzés itt lenni úgy, hogy ő nem ül a székében az asztala mögött és nem utasít újabb és újabb küldetésekre. Szinte már hiányzik, de hát ha menni kell akkor menni kell, és nekem van még időm. Végül is felszabadultam. Nem köt semmi. - Még van időm, csak hajnalban fogok indulni vagy holnapután. Attól függ mit találok még a könyvtárban elviszek egy két varázskönyvet meg füveket hogy boldoguljak valahogy a kezdetben - válszolok neki és körülnézek. Találomra megnézek pár helyet, mielőtt eszembe jutna hogy hol is kellene keresnem. Az íróasztal mögötti festmény üres falat rejt, de megfelelő helyen benyomva feltárul a rekesz, ahol kettő kristály árvélkodik egymás mellett. - Az egyiket én hoztam, a másik nem tudom honnan van, már itt volt amikor jöttem - fordulok felé ahogy a válaszon is rágódom egy keveset. - Elég messze. Itt megvan a magam híre, és hogy kit szolgáltam, de ott senki nem ismer engem és kezdhetek egy új lapot. Még van egy kis dolgom útközben... - hiszen tudom jól kit kell okolnom hogy odaveszett az eddigi életem, de talán így erősebb lettem, és ma már nem igazán számít. Ami elmúlt az elmúlt. - Téged mi tart itt? - kérdezem tőle ahogy nekitámaszkodom az asztalának és felteszem rá a fenekem.
Hálás vagyok Rhage-nek, hogy segít. Neki talán eszébe jutnak olyan rejtekhelyek, amik nekem nem. Bár kicsit aggaszt, hogy egyedül maradok. De nem mintha, majd ne hallana rólam még. Elvégre, ha az első pár város elesik akkor keresni fognak. Én meg csak reménykedhetek, ha tudni fogja, hogy én voltam akkor nem köp be és nem indul ellenem hajtó vadászat. Beérve Lucio szobájába a könyves polcokat nézegetem. Némelyiket csak elkell mozdítani és kinyílik valami, amennyire én tudom. Nem igen ütöttem bele az orrom a dolgaiba így csak kevés helyet tudok, ami el van rejtve. A többségük inkább vészkijárat, mint tároló. Bólintok szavaira. Nem tudom mit mondhatnék neki. Nem vagyok a főnöke és nem is akarnék az lenni. Ismerve magam elszaladna velem a ló és nem szeretném neki megmondani mit tegyen. Csak örülök, hogy magával visz valamit, amivel boldogulhat. Mikor megtalálja a kristályokat rá mosolygok. - Tudtommal, Lucio találta egy tündével. - megnézem közelebbről a két kristályt és az egyiket elvéve alaposabban megnézem. Én nem találtam még kristályt csak Novigrad tervrajzai vannak nálam. -Egyszerűbb lesz tiszta lappal indítani. - rá. Kérdésére viszont kicsit megállok. -Maga az ok, amiért Lucio-hoz csatlakoztam.. - válaszolom neki és vissza rakva a kristályt visszazárom a festmény mögé. -Tudod vannak bűnök, amiket nem lehet megbocsájtani.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
A tervek, és a célok felborultak. Lucio eltűnt, és képtelen vagyok a nyomára akadni, akár mágiával, akár anélkül, és a szobája sem rejt semmiféle korlátozást, könnyedén be tudok menni, és körülnézni. Hiányzik innen a jelenléte, és üres a kastély. A szolgasereg eltűnt, és a követői is szétszéledtek. Juliennek sincsenek nyoma és ma még Nirát sem láttam. 