Csalogány

Becenevek: Csalogány, Dalos Kedvesem, Karmazsin, Rika/ha a porban kell adatot gyűjtenem/, Amy /ha egy fényűző bálon van jelenésem/, Kismadaram/ha a mágus büszke rám/ Életkor 16 év Látszólagos kor Húszas évei eleje Csoport/faj Tiszavirág [Militáns/féltünde/] Foglalkozás Dethmold fülemüléje

Különleges képességek/faji adottságok

Dethmold alatt szolgálva remek hallgatózó, információ tolvaj lett és a gyilkosságok apróbb cseleit is elsajátította a mágus bérgyilkosaitól. Íjjal való célzása igen pontos, egy magasabb fa ágáról képes átlőni a lőrésen. Természetesen emberi távolságon belül. Nő lévén kerüli a nyílt harcokat, csendes vadász, ki inkább az alvónak hosszabbítja meg álmát, míg kerüli a közelharcot. Dethmoldnak hála majdhogynem anyanyelvi szinten beszéli a tünde nyelvet, valamint képzést kapott mágiaelméletből, hogy minél hatékonyabb lehessen a scoia'tel ellen. Kiképzés alatt álló kém, kinek nincs sok hátra az utolsó próbáig. Nem áll tőle messze a kínzás, gyilkosság, lopás és ivó játékok, hogy megszerezze amit akar.

Jellemrajz

Az ember nem teheti egyik percről a másikra semmissé tettét. Vagy együtt él vele, vagy hátra hagyja, e leánynak pedig életébe került volna ez a cselekedet. Naiv, balga lányból, egy öreg mágus munkálkodása okán, dörzsölt, türelmes, számító és ravasz nő kezdemény lépett elő az árnyakból. Kalitkába zárt énekes madár, kinek dalolása elűzi az ártást, ha szabadon dalol. De mi mást dalolhatna, mint az igazat, mit hallott. S ha tulaja karmazsin szín szalagot köt lábára, mibe arany betűkkel hímeztek nevet, elviszi a név tulajához, kinek az éjszakában utoljára dalol a remény madara. Új dalával mesterének hajnalt hoz az éj mocskát hátra hagyva s új dalt keres, ha azt mondják. Hűsége inkább köthető a mágushoz, mint a királysághoz. Ellenben megtanulta eléggé érzelmeit befolyásolni, ha kell mosolyog, ha kell könnyeket hullat. Ha kell egy vulkán is tüdőgyulladást kap hűvösségétől, ha kell sárga földig issza azt ki az információt birtokolja. Jó géneket örökölt borász anyjától, jóval több kell neki alkoholból, hogy némi koordináció zavart szenvedjen, ám a mértéket tartja. Hegyes fülei és paraszt származása miatt pedig elég furcsa számára ez a nagy rang lépés. Ettől a mai napig meg tud szeppenni.
S hogy kit rejt az ébenfekete bőr páncél? Egy visszahúzódó önbizalomhiányos lányt, ki kényszeresen teljesíti, amit Mestere parancsol. Önbizalom hiánya ellenére tudja mit akar és ha olykor meg is torpan folytatja útját céljáig. E téren viszont megrendíthetetlen.

Megjelenés

Aki páncélzata nélkül látta, elmondhatja, hogy igazi féltündével áll szemben. Tetőtől talpig olyan 175 cm-nek tűnik. Vöröses haját karmazsin szalaggal köti össze, már ha összeköti. Szemei túlvilágias kék színben pompáznak. Bal füle felső harmadában két apró karika díszeleg, mik rásimulnak a fülére így nem akad el, míg jobb fülében cimpájában és egy a porcban, ugyan csak szorosan a fülén. Fehér bőre már-már nemesi külsőt kölcsönöz és törékeny hatást, de izomzata szálkás és nagy erőt képes kifejteni. Könnyedén mássza meg a falakat, ahova a fejét betuszkolja, oda testét is viszi, bár teste gömbölyödései miatt kicsit nehézkesebb a dolog.

Előtörténet

Átkozott nap... átkozott, mikor a Kaedweni Féreggel találkoztam.
Egy apró község kovácsának középső leánya voltam. Fivéremet apa kovácsnak képezte, fiatalabb leánytestvérem pedig anya házi asszonyságra nevelte. Én voltam a haszontalan harmadik. Egy tünde fattya, kitől csak termetem és hegyesedő füleimet kaptam örökül. Rossz voltam a magam módján. Melyik gyerek ne lopna almát a szomszéd fájáról, vagy sütit az ablakba tett tányérról. Esetleg egy szép barackot a nyílt kirakatból. Nem volt ez gyakori eset.



Egy nap, különös fazon szólított le. Naiv voltam és balga, ajánlatára pedig habozás nélkül feleltem igent. Csak az éjszaka történtek után bántam meg mindent. Ahogy ígérte, napnyugtakor szakadozott ruhám olyannak tűnt, mintha egy lennék az úri népek közül. A tánc is könnyeden ment, mikor megtaláltam a férfit. Egy fiatal férfiú, talán korombeli lehetett. A várúr legifjabb csemetéje. Míg fivérei fent hordva orrukat, csak a legfodrosabbakkal álltak szóba, ő minden vendégét köszöntötte, hölgyeket kért fel táncolni, kik közül én sem maradtam ki. Az óra lassan éjfélt ütött. Nem tudom bántani a fiatal férfiút.
Egy pillanatban kezem akaratomtól független lendült, pengém a nemes úrfi szívében talált új tokot magának. A tömeg riadalmának veszett kavalkádjában hagytam el a helyet. Könnyek gyűltek szemembe, így nem vettem észre a férfit. Aki az egészet tette. Aki miatt felfordult életem. Győzelemtől ittas mosolya megrészegítette. Ott hagyott volna, de mintha árnyává váltam volna, követtem. Nem akartam megölni. Nem akartam mást csak vele maradni, ha már elvette tőlem ártalmatlanságom. Talán nem hiába mondják, hogy szerelemben és gyilkosságban csak az első nehéz. Nem térhetek vissza apámék házába, bemocskolva a nevüket tettemmel.
"- Egész ügyes volt, nő létedre. Úgy táncolsz, mint egy szerelmes galamb, de úgy fogsz énekelni, mint egy fülemüle. Vagy nekem, vagy a hóhérnak, döntsd el most azonnal ."



Azóta az ő Csalogánya lettem. Csak neki dalolok. Csak az ő parancsára dalolok, vagy viszek vérszín szalagot egy áldozatának. Azóta némi víz lefolyt a folyókon. Kisebb bizalmat adtam a férfinek, hogy nem dobott fel azonnal. Hogy keze alatt fejlődhetek, még ha nem is a tökéletes irányba. Ha már megmentett, hasznosan éljek amíg élek. Inkább egy olyan feladatba pusztuljak bele, amit elém helyezett, mint bitó által. A történelemben így sem, úgy sem lesz nevem. Ha már gyilkosság okán kerültem mellé, egy akarok lenni azok közül, kiket szívesen lát, még ha nincs is neki olyanja. Hiába durvák velem vagy a többiekkel, számomra a cél szentesíti az eszközt. Tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy a legjobbak közé kerüljek, ezáltal közelebb a mágushoz. Örülök a kivételezéseknek is, hiszen ezt is azt mutatja, nem hiábavaló amit teszek. Amiért töröm magam.
Viszont egy minimális kétség él bennem vizsgamunkámmal kapcsolatban. Menni fog-e olyan precízen, mint ahogy a pitiánerebb dolgok? Ahol elég a mosoly, esetleg kebleim villantása. Fűt az izgalom heve, a kíváncsiság, de félelem is lappang bennem. Nem akarom elszúrni. Azt akarom lássa, hogy érdemes voltam kegyelmére.
A jövő zenéje, mit el fogok dalolni fülébe.



Apróbb dolgokat már rám bíznak, ahogy a többi tanítványra is. Dethmold olykor külön órákat tart. Mágia ismeret valamint a tünde nyelvet, mihez úgy érzem van tehetségem. Talán a vérem miatt. Különösebben nem köt semmi a más fajúakhoz, így nem is esik nehezemre elintéznem egy törpöt vagy egy elfet. Félszerzetekkel van némi hezitálásom. Most még. Tudom hogy idővel menni fog. Hezitálás és gondolkodás nélkül. S hogy mivel érdemelte ki Dethmold ezt az őszinte hűséget? Figyelmével és támogatásával. Ő nem hagyott magamra, mint ahogy szüleim tették, mit sem törődve velem, apám és anyám szégyeneként. Mégis többre vittem eddig, mint ők egész életükben amire büszke vagyok. Már nem érzem idegennek a könnyed fekete bőr páncélt. Sokkal inkább magaménak. A hiánya okoz kellemetlen, idegen érzetet. Viszont, hogy valami megmaradjon előző életemből, hajam meghagytam nőni, s az eredeti vöröses színében pompázik. Anyám öröksége. Túlvilágias hatású kék szemeim pedig sok mindent takarnak, mit jobb egy dalos madár szárnyai alatt rejtve tartani.