Orianna

Fonetikus kiejtés: o-ri-an-na Becenevek Oriána, Ori, Anna, Hajnal, Hajnalka, Napszemű, Aranyka Életkor 279 év [de igazán letagadhat százat] Látszólagos kor 32 év Csoport/faj Vámpír [bruxának adja ki magát, a róla született mesék is így ismerik, de valójában nemes vámpír] Foglalkozás Tehetős befektető, a La Compassion beauclair-i árvaház tulajdonosa

Különleges képességek/faji adottságok

Orianna, a vámpír: Mint minden nemes vámpír, rendelkezik emberfeletti gyorsasággal, erővel és erőnléttel, gyors regenerálódási képességekkel, megáldotta az ég tovább viszonylagos halhatatlansággal, és a napon való szabadon járás élményével. Képességeinek zömét a szülei tanították meg kordában tartani, kicsi korától arra nevelve, hogy egy nap majd emberek közt kell élnie. Nemes vámpír lévén nem létszükséglet számára vért innia. Vele született adottságain kívül még képes a gondolatolvasásra, illetve a köddé válásra.  

Orianna, az üzletasszony: Kiválóan beszéli a közös, a nilfgaardi, illetve az ősi nyelvet, rendkívüli tehetsége van a pénzhez, mind a szerzéséhez, mind a befektetéséhez, példátlan üzletkötő és kemény üzletasszony, széles ráltása van más országok történelmére, földrajzára, import- és export cikkeire, aktuálpolitikájára, irodalmára, és a legtöbb pletyka is eljut hozzá így vagy úgy. Elsőrangú vendég vacsorákon, nem csupán azért mert remek beszélgetőpartner, hanem azért is, mert jól ismer mindent, ami az asztalra kerül - a húsoktól a fűszereken át a borokig.

Jellemrajz

Aki a befektetőt, kereskedőt és üzletasszonyt ismeri, az tudhatja, hogy számára a nem az nem. Általában ragaszkodik az elképzeléseihez, és nem viseli, hogy megrövidítsék, mi több, kihasználják. Az íróasztala mögött, a dolgozószobájában egy határozott, karakán nő, akinek nehéz a kedvére tenni.
Aki a La Compassion árvaház patrónusát ismeri, azok szerint egy földre szállt angyal, simulékony, melegszívű, jótét lélek, aki végre valami hasznosba, a jövőbe forgatja vissza a vagyonát. Mindig gondoskodik róla, hogy az árváinak mindene meglegyen.
Aki vendéglátójaként ismeri, tudhatja, hogy sosem fukarkodik - mindig bőségesen fektet minőségi étkekbe, borokba, mulatságba, és zenészekbe. Gyakran saját magából kilépve, erején felül teljesít, hogy egy bankett tökéletesen sikerüljön.
Azt azonban csak barátai tudják, valójában mennyire álmodozó tud is lenni, mennyire önfeláldozó is valójában azokért, akik fontosak számára, és mennyire törékeny ez a megannyi kép, melyet fenntart magáról.

Megjelenés

Hölgyek közt termete átlagosnak mondható (tán egy árnyalatnyival magasabb csak az átlagosnál), alkata sudár, mi több, egyenesen törékenynek tűnik. Sűpadt bőrét a legkülönbözőbb pontokon borítják halovány, kiszámíthatatlan szeplők. Haja természetes vörös, göndörded tincseit általában felkontyolva hordja, homlokán ezen rakoncátlan hajszálakat leszorító, diszkréten cirádált, fekete pántot visel. Arca háromszög alakú, járomcsontjai hangsúlyosak, rajta gondosan formált, vékony szemöldökök, felfelé ívelő, olajzöld szempár, hosszú, csontos orr, és keskeny, rózsás ajkak ülnek. Ajkai mögött éles, és igen árulkodó szemfogak villognak, ha mosolygásra vetemedik. Szereti a karakteres, hangsúlyos színeket, a fekete és a fehér kontrasztját, a lilákat, aranyakat, barnákat, és vöröseket, mindig hord valami csipkét (ha elsőre úgy is tűnik, mégsem, ott van az, csak rossz helyen keresgélsz). Kedveli a virágos, legfőképpen a rózsás díszítésű kiegészítőket. Ruhakölteményeihez állandóan jár valami szemtelenül drága ékszer, illata pedig rózsára és krisztustövisre emlékeztet.

Előtörténet

1259 Lammas 3. napja

Kedves barátom!

Fájó szívvel, de annál nagyobb izgalommal ültem le levelet írni Neked. Úgy döntöttem, amint elmúlik a Lammas, útnak indulok, hogy jobban megismerjem a földet, amit őseink választottak nekünk. Legnagyobb meglepetésemre sem atyám, sem anyám nem voltak az elképzelés ellen. Pedig tudom, hogy bizonyára nem könnyű ez nekik.
Nem tudom neked megmondani, kedves barátom, hogy meddig leszek távol, tán hónapok alatt el is unom, és a pokolba kívánom az egész ostobaságot, tán vissza sem térek vagy fél évszázadig. De egyet se félj, öreg barátom. Egy nap majd újra találkozunk, addig pedig levélben mindig utolérsz. Akárhol.
Kérlek, látogasd meg néha atyám és anyám, csak hogy ne szenvedjenek úgy a hiányomtól. Tudom, hogy bármit mondasz, Rád úgy is hallgatnak. Így volt ez már akkor is, mikor még beszélni sem tudtam.

Ölel sokszor barátnéd:
- Orianna

Post Scriptum: R.S.V.P.


1261 Belleteyn

Kedves barátom!

Azt hallottam, a nagybecsű Kökörcsin mester szeretett Toussaint-omba érkezett, és én nem vagyok ott!

- Orianna

Post Scriptum: R.S.V.P.


1262 Velen 37. napja

Drága barátom!

Igaz, amit mondanak, Zerrikániában tényleg csíkos lovak vágtáznak a pusztaságban!

- Orianna

Post Scriptum: R.S.V.P.


1268 Imbolc 10. napja

Kedves barátom!

Nagy örömömre szolgál, hogy végre tudtodra hozhatom, visszatértem vén Kontinensünkre, megannyi kalandos és eseménydús utazgatás után! Magam is elcsodálkoztam rajta, mennyire jól is esett végre visszatérni. Haza.
Meg is lepett, meg nem is, hogy atyám és anyám kiköltöztek szeretett beauclair-i villájukból, hogy másutt keressék a szerencsét. Tudom jól, hisz ők tanítottak rá - ámbár Te is nem egyszer hangoztattad - hogy minál nagyobb kolóniákban élünk, annál nagyobb veszélyt hozhatunk magunkra. A te szívednek ez legalább annyira fájhat, mint az enyémnek, de tudom, hogy helyesen cselekedtek.
Hogy hol jártam? Oh, hát egy kicsit erre, egy kicsit arra... Megnéztem, mi van a mi kicsiny térképünkön túl. Ofier-ben és Zangwebar-ban, túl a Sárkány- és a Kék-hegyeken, túl a Serpenyőn, Haakföldön...
Rengeteg élménnyel gazdagodtam, de örülök, hogy végre ismét egy ég alatt járhatunk, de úgy döntöttem, ezúttal végleg maradok, és tehetségemet e földön kamatoztatom tovább. Kérlek, izgatott hangú levelem ne tartson vissza attól, hogy megoszd velem, mi mindenben volt részed, amíg utazgattam!

Remélem, levelem épségben talál!

- Orianna

Post Scriptum: R.S.V.P.


1268 Birke

Drága barátom!

Szívem aggodalomtól szorong, hogy nem válaszoltál legutóbbi levelemre. Mivel hogy tudom, ez egy cseppet sem jellemző Rád, biztosra vettem, hogy valami végzetes szörnyűség történt Veled. Ha mégis olvásnád e levelemet, tudd, hamarosan látjuk egymást.

- Orianna

Post Scriptum: E levelemre nem várok választ.

Példareag

1268, Birke második harmada
Stygga vára, Ebbing

Szeretném azt mondani, hogy hosszú időbe, és nagy erőfeszítésekbe telt, hogy Regis nyomára akadjak, de nem volna igaz. Tény, megnehezítette a dolgomat, hogy bárki, aki irányadást, vagy útmutatást adhatott volna a kérdésben, rejtélyes körülmények között, vagy épp tragikus hirtelenséggel életét vesztette. Az életben maradottaknak viszont bőségesen elég volt a gondolatai mélyére ásni ahhoz, hogy megtudtam, ami érdekel. Az én drága barátom utoljára a Stygga vára felé vezető úton látták - valami szedett-vedett, különös hanza élén. Igazán különösnek találtam ezt, de azt reméltem, lesz majd alkalmam ezt a történetet a barátom szájából hallani.
A várban a pusztítás nyomai még viszonylag frissek voltak. A holtak kiontott vére már megbarnult, édeskés vasillata elillant, de még nem száradt meg egészen. Ezt onnan tudom, hogy véletlenül széthordtam a cipőmmel. A megannyi holttest látványa, bár nem ébresztett bennem különösebben szimpátiát, mégis félni kezdtem az én barátomért.
Először egy rövid, szőke hajú nő holttestén léptem át. Szép szívében nyílvesszőt szorongatott.
Egy nagy belmagasságú, tágas térben egy sötét hajú ifjú vére ömlött ki Nap alakban.
A végelennek tűnő folyosók egyikén egy rongyos, szőke leány vérzett üresre. Micsoda pazarlás.
Regis-re rosszabb állapotban találtam rá, mint azt lehetségesnek hittem. Ha nem lett volna többé-kevésbé emberi alakja, tán fel sem figyelek rá. Reszketés vett erőt rajtam, a látványtól úgy éreztem, elhagy minden erőm.
- Nem... Nem, nem, nem, nem... ! - egyre csak ezt ismételgettem, ahogy lerogytam a sötét, valamikor emberi alakú massza, és a megolvadt oszlop mellé.
Nem emlékszem, mikor sírtam utolára, tán megvolt annak több, mint száz éve is. De akkor sírtam. Nagyon. A visszhangos, üres térben még keservesebbnek hatott. Sírtam, amikor magam elé idéztem napsugár arcát. Sírtam, mikor ötletem sem volt, hogyan, hol nyúljak hozzá, hogy ne tegyek benne annál nagyobb kárt, amilyen eleddig esett rajta. Sírtam, amikor levetettem az utazóköpenyemet, és átemeltem rá az én legdrágább barátom földi maradványait. Sírtam, amikor magam mögött hagytam Stygga várát, ölelő karjaimban a megpakolt köpenyemmel.

●●●

1268, Belleteyn
Toussaint, valahol a Sansretour túlpartján elterülő erdőségben

Csak egyetlen egy személy jutott eszembe, aki segítségemre lehetett. A gharasham, Regis, az én, meg minden más ide települt és született vámpír törzs táltosa. Ugyan már gyermekként is arra tanítottak, hogy már csak a teste tartja ezen a világon, a lelke már átszellemült valami felsőbb hatalom fényében, és bár bölcsességeket beszél, nem feltétlenül érjük mi azt fel ésszel. Az is általánosan elterjedt tény volt, hogy a Táltost nem zavarjuk csak úgy. Alapos indokkal, és jól megfontolt szándékkal lehet csak elébe állni, és még akkor sem biuztos, hogy meghallgat.
Ennek ellenére sosem távolodott el attól a barlangtól, ahová több, mint ezer éve belakta magát. Vettem egy mély levegőt, mielőtt az utazóköpennyel a karomon a barlang szájához léptem volna.
- Táltos?
- Ki merészel zargatni? - dörgött az entitás hangja.
Ha nem tudtam volna, hogy tiszta az égbolt, azt hiszem, villám csapott egy fába.
- A nevem Orianna, Beauclair-ből.
A Táltos nem válaszolt. De tudtam, hogy figyel rám, ezért beljebb léptem.
- Szívességet szeretnék kérni.
- Miféle szívességet? - sziszegte az entitás rosszallóan.
Nyeltem egy nagyot. Jobban öleltem a köpenyem.
- A barátom...
A Táltos bíráló tekintettel nézett végig előbb rajtam, végül az utazóköpenyembe burkolt, emberi alakú masszán.
- Szívességek, szívességek... Mindig csak szívességeket kértek tőlem, aztán egyikőtök sem gondol bele abba, hogy a természet nem így működik! Ha valahol kevesebb lesz, másutt több. Ha visszaadom az életét, valamit el kell vennem cserébe. Így működik az egyensúly. Keskeny ajkaim csíkká préseltem.
- Van vagyonom. De nem hiszem, hogy sokra mennél vele. Minden tisztelettel.
- Tallérok, arany, ékszerek és drágakövek... Nekem nem jelentenek semmit.
- Mit kívánsz hát? - kérdeztem vissza dacosan, de még mindig mérhetetlen tisztelettel
- A kérdés nem az, hogy én mit kívánok... - recsegte elgondolkodón a Táltos - Hanem hogy te mit vagy hajlandó feláldozni, hogy megmentsd a barátod életét!
- Bármit! - vágtam rá gondolkozás nélkül - Ha vissza tudod hozni, bármit!
- Kislány... Magad sem tudod, mit ígérsz...
A Táltos magához vett egy öreg agyagedényt, a benne kergetőző folyadékba mélyedt, mintha ott keresné a választ a kérdésemre. Jópár perc beletelt, én pedig majd elpattantam a feszültségtől.
- Amit kérsz tőlem, az nem kis szívesség.
- Tudom. Mit kívánsz hát tőlem?
- Ki életet ád, el is veszejt. A bajtársad életéért cserébe a te halálod, leányom, kőbe vésetik! Ezüst kard által vészel el, Beauclair-i Orianna! Csillapíthatatlan vérszomjad ébrent tart majd, halálod napján, akkor légy megváltva!
Nyelnem kellett egyet, hogy kiszáradt torkomon könnyítsek.
- Elfogadod-e hát a feltételeimet, gyermek?
- Elfogadom. - feleltem rövid tétovázás után, a Táltos pedig precízen kijelölte, hová fektessem Regis földi maradványait - Minden rendben lesz. Meglátod.

Azt hallottam, nem sokkal ezután Stygga vára a földdel vált egyenlővé.

Kedves Orianna!

Elfogadva!

Kedvesem, igazán sajnálom, hogy ilyen sajnálatos körülmények között lemaradtál toussaint-i tartózkodásomról - kétszer is! - de attól tartok, mi már csak akkor fogunk találkozni, hogyha szíveskedsz elhagyni Beauclaire városában álló kúriád... Ennek okát ne firtassuk.
De most nem is rólam van szó, kedves és szépséges hölgyem, hanem kegyedről, és őszintén meg kell mondanom, már csak azért is szeretnék találkozni veled, hogy e szívszaggató tragédiát balladába szőhessem! És persze, ha megengeded, kedves Orianna, vállamon bármikor vigaszra lelhetsz - bár az a sejtésem, hogy valaki másnak a vállán szívesebben pihentetnéd finoman ívelt állad.
Nem is tartalak hát fel tovább, bár dicsérni tudnálak még, nem csak a te szépséges orcád, hajad és szemeid, de stílusod és előtörténeted kiforrott és magával ragadó megvalósítását is. Viszont, azt hiszem, vártál már eleget, így hát menj, kérlek, és még mielőtt a játéktérre tévednél, ne mulassz el látogatást tenni piktoraink festőcsarnokában, hogy megörökíthessék meseszép tekinteted az utókornak - no meg neked, hisz a tükörben nem látnál hasonló szépséget sose.

Avatarfoglaló