Sionnaech aép Áitaerbith

Fonetikus kiejtés: shionnaeh áep átobit Becenevek Sion, Shion, Sehonnai Sion, zöldfülű, pengefülű, taknyos, ravaszdi, hadászati mérnök, hadi eszterga, "az a kis mérnök féle", "nézz a lábad elé", "el az utamból" Életkor 35 esztendő [1233. Yule 5. napja] Látszólagos kor 21 esztendő Csoport/faj Tünde (Scoia'tael [Vrihedd brigád]) Foglalkozás Hadi mérnök a Scoia'tael Vrihedd osztagánál. Az ő feladata és felelőssége, hogy minden csapda, erődítmény és tákolmány megfelelően működjön. Gyakran (mindig) rá marad az átmeneti, illetve hellyel-közzel tartós táborhelyek kiépítése is.

Különleges képességek/faji adottságok

Jellemrajz

Amilyen olthatatlan harag és megvetés kavarog benne az emberi faj minden nemű és korú képviselője iránt, olyan simulékony, sőt, egyenesen meghunyászkodó a fajtársaival szemben, különösen azokkal, akik rangon felül állnak hozzá képest. Persze neki is fájnak a folyamatos piszkálódások és beszólások, amiket el kell tűrnie, de tisztában van vele, hogy nem igazán veheti fel a versenyt a Vrihedd íjászaival és kardforgatóival, szóval az esetek túlnyomó többségében egyszerűen hagyja, hogy egrecíroztassák, hisz tisztában van vele, hogy az ő tehetsége igazán másban rejlik. Vannak, akik szerint ez birkatürelemre vall, másik szerint egyszerű gyávaság. Ő pedig úgy van vele, hogy akinek a tiszte esetlegesen kirakni a Vrihedd-ből, az úgyis megteszi, ha úgy adódik. Elismeri a vereséget, de mindannyiszor feláll belőle, és megpróbálja újra, meg újra, másképp, míg egyszer csak sikerre viszi, amit eltervezett. Ez jól is jön neki nem csupán a gyakorlótéren, de az esztergapad mellett is, ugyanis vagy százszor sül fel esetenként, mire százegyedik alkalommal úgy működnek a tákolmányai, ahogy eltervezte.

Megjelenés

Dh'oine-hoz képest magas, aen seidhe-hez képest átlagos testalkattal és magassággal rendelkezik (előbbire nagyon oda is figyel, hogy ne változzon meg hirtelen se nagyon, se kicsit, ugyanis tisztában van vele, hányszor van dolga kötélpadláson, illetve egyéb emelőszerkezeteken, melyek esetében kulcsfontosságú tényező a súlya [bár mostanában külön erőfeszítést sem kell tennie, ugyanis az élelmiszer fejadagok nem indokolják súlyának gyarapodását.]) Bőre a tündékre oly jellemző porcelánsimaságot adja vissza, habár itt-ott pettyezi anyajegy vagy épp szeplő, és az sem ritka, hogy az arcát rejtekfestékkel mázolja ki, különösen ha rajtaütésre kerül sor. Öltözködésében általában tükrözi a scoia'tael viseletét és színeit, ha épp ácsol valamit, akkor gyolcsingben és kötényben teszi azt, nem ritka az sem, hogy hasított bőr kesztyűt húz, különösen ha festeni is kell valamit. Ha viszont a Vrihedd tagjaként kommandózik, akkor sötétkék, vörös, barna vagy zöld zekét visel efelett, bal felkarján büszkén viseli a Vrihedd jelvényét, a sötét alapon három ezüst villámot. Mindig hord magánál egy övre való szerszámot szegekkel, csavarokkal, fogókkal, csipeszekkel, drótokkal, kalapáccsal, mindennel, amire szüksége lehet. Jó kiállású fiatal tünde, bár magát nem sorolná a klasszikus 'jóképű' kategóriába. Arcának alakja teljesen átlagos ovális, járomcsontjai kicsit sem hangsúlyosak, ellentétben korabeli társaival. Saját bevallása szerint, bár az orra ívével meg van elégedve, személyes ízlésének egy kicsit túlságosan is nagy széltében, felső ajka nem keskenyebb az alsónál, abban sem teljesen biztos, hogy nem ferde-e az egyik, és ezzel úgyszintén nem békült meg. Szemöldöke nem nőtt semmiféle karakteres ívben vagy formában, ellenben vastag, és szálas. Szemei az átlagosnál apróbbak, ellenben hideg szürkén csillognak - pedig lehettek volna kékek vagy zöldek is. Haja vékony szálú, a mocsarak iszapos sekélyeit idéző barna, általában összefogva, vagy kiengedve hordja. Forgójánál van benne két természetes kanyarulat, a legzavaróbb tincseket pedig, melyek a munkában is hátráltatják, befonva hordja. Hangja inkább magas, mint mély, bár ez tündék közt nem akkora ritkaság. Ellenben az, hogy van benne valami fátyolos tompaság, már annál inkább. Ez, akárhonnan nézzük, éles helyzetben nem jön jól.

Előtörténet

Az első dh'oine-t Sion véletlen ölte meg. A másodikat már szánt szándékkal, akaratlagosan. Persze, mindig voltak kisebb-nagyobb súrlódások emberek és másfajúak, főképp tündék közt, de olyannyira elharapódzott konfrontációra, mint amilyet Sion Ríviában átélt, azelőtt még sosem tapasztalt precedenst. Nem szívesen emlékezett vissza az arcukra, nem a dh'oine, de még csak nem is a pogrom miatt. Hanem mert úgy érezte, a szíve egyenesen meghasad, ha csak eszébe jut Siory élettelen teste. Ahogy ott fekszik a földön, kiterülve, mint egy baba, hófehér, csipkefodros menyegzői ruhája saját vérétől vörös. Sion, ha dh'oine vérére szomjazott, csak felidézte magában a képet. A szívfájdalom életben tartotta. Nem szeretett erről beszélni, de a Scoia'tael soraiban - és ettől a Vrihedd sem különbözött - úgy beszélgettek erről egy esti tábortűz körül, mint a dh'oine az előző éjszakás kalandjáról. Azt mondták, az első dh'oine vízválasztó. Sion nem tudta eldönteni, így van-e.


Sion már akkor tudta, hogy baj van, amikor felzúgtak a harangok. Igazán csak akkor értette meg, mekkora is, amikor faképnél hagyta a szabót méreteinek levétele közepette, és átvágott a piactéren a fűrészmalom irányába. A Pokol bontakozott ki épp Rívia főterén. Sosem volt még a pokolban, de hirtelen biztos volt benne, hogy ha létezik, az így néz ki. Biztos volt benne a rémült sikolyokat, felajzott kiáltásokat, menekülő tömeget, tündék és törpök felhasított, megcsonkított holttesteit látva. A levegőben terjendő, fémes illatot érezve. Tudta, hogy belekeveredni ebbe a tömegbe felér egy öngyilkossággal. De azt is tudta, hogy magára hagyta ikernővérét, és ez erőt adott neki, hogy belevesse magát a rengetegbe. Túlzás volna azt állítani hogy átverekedte, vagy épp harcolta magát a felbőszült csőcseléken, sokkal inkább menekült, és lélekszakadva rohant, és amikor elesett félkész, ünnepi gúnyájában, amivel szeretett ikre lagzijára készült, akkor kúszott és mászott a mocskos macskakövön, melynek réseiben még friss volt a tündevér. Egyszer majdnem utolérte a végzet kardja, egy dh'oine bokán ragadta, és csak azért nem súlytott le rá, mert egy törp baltája előtt állt bele a koponyájába, mintsem hogy megtehette volna.
- Siory!
Amikor berontott az égő fűrészmalomba, otthonának romjai közé, olyasmi tárult a szeme elé, amiről azelőtt sosem hitte, hogy megtörténhet. Mára már tudja, hogy ennél sokkal, mérföldekkel szörnyűségesebb dolgok is megtörténhetnek. Ikerhúga forró, szép szívéből rút, jéghideg acél állt ki. Egy dh'oine kardja. Közvetlenül mellette egy másik szörnyeteg épp azon volt, hogy rongyosra cincálja a fodros, menyegzői ruhát, majd nyitottra ráncigálta övét és nadrágját.
Az első dh'oine kirántotta fegyverét a tünde lány melléből, ettől úgy tetszett, mintha még lélegezne egy nagyot. Egy utolsót. De Sion tudta, hogy a húga már nem volt velük. És annak teljes tudatában, ami rögtön ezek után történt, utólag rettenetesen hálás volt.
- Fúj, ne már, ember! Komolyan? - fintorgott az egyik.
- Há' de még meleg...
Sion elméjére addig sosem ismert köd ereszkedett. Nehéz, ragadós, fekete pára. Felmarta a földről az első keze ügyébe akadó tárgyat - történetesen egy téglát - és olyan erővel vágta hozzá a parázna dh'oine tarkójához, hogy az menten szörnyethalt. A másik rémségnek, aki szemlátomást csak ekkortájt vette észre, hogy nem voltak egyedül, egy szilánkosra tört fél borosüveggel esett neki. Sion még azelőtt a gyomrába mártotta az éles üvegcserepeket, hogy a dh'oine egyáltalán védekezésre tudta volna emelni a kardját. Amit a húga vére festett vörössé.
Aztán csend lett. Bár ropogott a tűz, és beszűrődtek a kétségbeesés sikolyai, bár hallani lehetett a távoli kardcsörgések és a pusztulás hangjait, Sion mit sem hallott ezekből. Le sem törölte az arcára fröccsent dh'oine vérét, ahogy megtörten és meggyötörten, tönkretett ünnepi díszben lerogyott Siory mozdulatlanteste mellé. Olyan békés, gondolta, míg visszarendezgette a megtépett fodrokat úgy, ahogy állniuk kell. Mintha csak aludna. Sion gyengéden karjába vette másik, jobbik felét. Mi természetellenes is, gondolta, együtt világra jönni, de külön veszni.
Hosszan, némán siratta szépséges kishúgát, minden múló pillanattal egyre inkább úgy érezve, hogy a tűz, mely megperzsel ugyan, de meg is tisztít, a bőre alatt, a szívét égeti. Sion ekkor értette csak meg igazán, hogy keresztül kell mennie azon a tűzön.


- Gondolod, hogy Siory ezt a sorsot szánta volna neked? - kérdezte halkan Lynnae.
Fátyolos hangjából Sion kihallani vélt a kompasszión túl számonkérést is. Halkan ropogott a tűz, és bár mellette ült, úgy érezte, testvérei tekintete, különösképpen Lynnae-ét, jobban égetik, mint a lángok melege.
- Azt gondolom, - kezdte rövid hatásszünet után Sion - hogy egy olyan világba akarna újjászületni, ahol a fajok egyetértésben élhetnek egymás mellett. Ahol béke és egyetértés jellemzi az együttélést. Tán nem ezt a végzetet szánta nekem, de magam akartam a kardja lenni. A kardja és a nyila, hogy beteljesíthessem az ő utolsó kívánságát.
Senki nem szólt egy szót sem. Volt, aki némán bólogatot, vagy épp hümmentett, a tűz pedig csendesen ropogott tovább, csonkig égetve a lángoló tündeszíveket.

Példareag

- Kérem szépen! - hajolt földig az elmúlt öt percen belül sokadjára a Sion-nak becézett hadi eszterga, a teljes könnyűvértezetbe bújt Vrihedd tisztek pedig alattomos vigyorral szigorú ajkaikon összenéztek.
- Segítenék én, - kezdte a rangidős Aerwin - de mi a garancia rá, hogy ezúttal működni fog?
- Már vagy tízszer kipróbáltad, és tízszer sültél fel. - vette át a szót Voharr, aki bár vagy egy emberöltővel fiatalabb lehetett Aerwinnél, mégis ugyanazon a poszton szolgált. Vagyis Sion felett.
Volt az több is, gondolta Sion. Onnan tudja, hogy segítség híján maga próbálta ki mind a huszonkilenc alkalommal a szerkezetet, s most nem volt olyan felület ruha fedte testén, amit nem borított kék, zöld, lila vagy vörös folt. Vagy mind.
- Lásd be, ha valami nem megy, és engedd el. Csak az idődet vesztegeted.
- Meg a miénket! - kontrázott Aerwin
- De ezúttal működnie kell! Biztos vagyok benne!
Sion, mivel hogy nem tudott visszavágni, már épp azon volt, hogy feladja a rangidősek meggőzését, és keres valaki mást, akit belerángathat makacs szerkezetének működésbe kényszerítésére, amikor erélyes, női hang szelte át a zöldtől illatozó levegőt.
- Szégyellhetnétek magatok! Hát mi lenne velünk jól karbantartott csapdák és új szerkezetek nélkül? Majd én megmondom! A dh'oine egy-kettőre kiirtana minket, miután kitanulta az összes gépünk, hogy irmagunk sem maradna! És akkor aztán mind megnézhetjük magunkat, ti is! Szerencsétek, hogy én kaptalak rajta benneteket, nem pedig Iorveth, mert ő aztán nem hagyná ennyiben!
A hang Lynnae-től jött, aki bár rangban jóval Aerwin és Voharr alatt állt, legendás volt a táborban kiállásáról és vas akaratáról. És azon kevés tünde közé tartozott, aki mindig ösztökélte Sion-t, noha nem szívjóságból, sokkal inkább azért, mert az osztagbéli diszharmóniát csak egy fokkal kedvelte jobban a dh'oine-nál. Sion azonban csodálta a nőt szilárd jelleméért és acélos kitartásáért. Aerwin és Voharr kedélyei az intelemtől érezhetően lecsillapodtak, noha a tréfát korántsem érezték befejezettnek.
- Akkor miért nem próbálod ki magad? Ha olyan biztos vagy a saját sikeredben!
- Mert legalább két fő súlya kell a szerkezetnek. - magyarázta az eszterga egy fisztekkel elkábított birka türelmével, valószínűleg nem is először.
- Majd én segítek neked - ajánlkozott Lynnae
Sion iszapos, szürke szemei megteltek élettel, és hirtelen élénk pasztellszínek kezdtek el centrifugázni a tekintetében. Lynnae, mielőtt a kis hadi mérnök túlságosan elragadtatta volna magát, közbevágott.
- Mondd, mit kell csinálnom?
- Na, erre befizetek! - húzódott valamivel odébb nevetgélve Aerwin és Voharr, mintha még valami nevetségesen alacsony összegben meg is állapodtak volna, Sion azonban ügyet sem vetett rájuk.
- Szerepjátékot fogunk játszani. - Lynnae szemei nem-értőn elkerekedtek, majd összeszűkültek, Sion azonban folytatta - Én leszek az aen seidhe, te pedig a dh'oine.
Ez láthatóan nem nyerte el Lynnae tetszését.
- Csak gondold azt! Vagy ne gondold, csak képzeld el! Mintha fogócskáznánk, mindegy, ki alakít kit, csak próbálj elkapni.
Sion elővezetett két felnyergelt lovat a susnyásból, az egyik kantárszárát a tünde nőnek adta, a másik hátasra felült ő. Lynnae is így tett.
Sion ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a szerepjáték azon tagja, akit el kell kapni, és ha bárki megkérdezte volna, miért - mint ahogy nem - azt felelte volna, hogy a meglepetés létfontosságú elem a tákolmányában. Így hát valódi vágtára buzdította a kölcsönvett paripát, átgaloppozott vele a levelekkel és festékkel elrejtett deszkákon. A deszkák nagyot nyikordultak, de ruganyosan kitartottak. Aerwin és Voharr röhögcsélni kezdett, amire sem Sion, sem Lynnae nem vetett ügyet sem. Beugratta saját hátasát, és Sion nyomába eredt. Fogó kell neked, gondolta, majd én leszek fogó. Maga is átvágtatott az elrejtett deszkákon, és már épp majdnem elérte az előle menekülő Sion-t, amikor olajosan nyikordult alatta valami. A szerkezet hirtelen működésbe lépett, a deszkák, mint kiderült, csapóajtók voltak, megnyíltak Lynnae és a hátasa alatt, a ló nagyot nyerített, Lynnae pedig női szájra nem illő mód szitkozódott. Ló és lovasa egy fél ölnyi mély gödörben találták magukat. Aerwin és Voharr abbahagyták a nevetgélést. Hirtelen mindannyian tudták, mit jelent ez a csapda mélységgel, kihegyezett cölöpökkel, rémségekkel vagy vízzel kombinálva. Sion maga is csak tátotta a száját. Sikere csak akkor vágta fejbe, amikor Aerwin és Voharr elismerően vállba veregette. Aztán Lynnae. A gyomrába. Az öklével. Miután kievickélt a gödörből.

Kedves Sion!

Elfogadva!

A Ríviai Pogrom nem csak az embernem gyengeségének lett az egyik szomorú mementója, hanem alapot adott a fiatal másfajúaknak is arra, hogy igazolva érezzék a Scoia'tael üzenetét és fegyvert ragadva elkezdjék a harag fűtötte bosszúhadjáratukat.
A Vaják könyvekhez méltóan építetted bele a kisember tragédiáját a sorsfordító eseményekbe és a példareagodban is megmutattad, hogy mennyire jól fog jönni  furmányos csapdák iránt mutatott tehetséged a Mókusok számára.
Adj le gyorsan egy körözvényt az Avatarfoglalóba és már indulhatsz is új csapdákat bütykölni a kommandód számára.

Avatarfoglaló