Shadows

Aeros & Heros

Későre jár már mikor kilépek az ivó ajtaján, és a nem messze álló tölgyet szemelem ki hogy könnyítsek magamon, mielőtt vissza indulnék a kastélyba. Megszereztem a kívánt információt és semmit nem kellett tennem érte csak zsoldosént iszogattam az egyik asztalnál és egy társaság befogadott estére, és elég sok mindent beszélgettek. Jó és kevésbé jó dolgokról, már csak utána kell járni az értesüléseimnek, de mindenek előtt a testvéreimmel akarok tanácskozni, mert ez a probléma nem olyan apró. Semmi sem az, ami veszélyt jelenthetne a császárné kis titkára amit az életünk árán is megvédenénk.
Magam köré húzom a fekete köpenyem, és ellenőrzöm a fegyvereim egy gyors tapintással, mintha csak nem létező szöszöket és gyűrődéseket próbálnék kisimítani a ruhámból. Nem szabad hogy akadályozzon bármi is, és ha a lelkiismeretem nem teszi, fizikai akadály sem lehet több.
Eloldom a lovamat, és fellendülök a hátára. Jó lovasnak számítok, és tudok pár alap trükköt hogy az ember azt hihesse lelőtt engem, aztán kellemetlen meglepetés érje egy sötét sarkon túl. Nem vagyok túl megbocsátó természet, és nehezen felejtek el bármit is. Egy arcot, nevet, elejtett megjegyzést, mindent a magam javárafordítok ahogyan Aeros is. Ebben (is)  egyformák vagyunk, mert mi igazán jó testvérek vagyunk. A könnyű ügetésből, közepes vágtába ugratom a lovam, hogy az éjszaka leple alatt besurranjak a kastélyba.
A vár is csendes ilyenkor az éber szemű őröket nem olyan nehéz kikerülni ha az ember ismeri a módját és a rejtett utakat, márpedig mi ketten mindenkinél jobban ismerjük az egész területet, annak minden titkos rejtekútjával. Elég hamar odaérek a szobánkhoz és minden tétovázás nélkül benyitok hogy szembe találjam magam magammal. Vagyis Aerossal, aki teljesen ugyanúgy van felöltözve mint én.
- Szia - zárom be az ajtót magam mögött és egy pillanatra tökéletesen hozzásimulok, hiszen mi egyek vagyunk és gyakran érezzük is pontosan mennyire. Nehezen szakadok el, de el kell neki mondanom mit tudtam meg ma, és neki mivel telt a napja. Most rajtam a sor hogy egy kicsit pihenjek, és ő legyen Cirilla mellett.
- Túl hosszú volt ez a nap. Mi történt itt a kastélyban? - ülök le az ágyra és húzom magam mellé, mert szeretem amikor mellettem van.  

Eldorado | ^^  | •

Árnyak közt járok...

Heros & Aeros

A közös hálónkban ücsörgök, egy kád forró vízben. A mai napon elmélkedem, hogy kikkel, mikor és hol találkoztam. Kiváló az emlékezetem, így várom , hogy betoppanjon majd a bátyám. Ő az idősebb nálam. Szeretnék neki mindent elmondani, mielőtt elmegyek, és őrt állok Cirilla szobája közelében. Csak pár óra, de holnap ő vált majd. Így tudnia kell mindenről, és mindenkiről ,akikkel ez idő alatt találkoztam.. Nagyon sokat gyakoroltuk azt, hogy mindent hitelesen visszamondjunk a másiknak. Semmiben sem eshetett egy fikarcnyi hiba sem, különben gyanút fognának. Az pedig az álcánknak egyáltalán nem esett volna jól.
Nyújtózkodom, és megdörzsölöm a szemeimet, ahogy az íróasztal felett görnyedek, aludtam pár órát fürdés előtt, hogy kipihent legyek a feladatra, így már csak a csere van majd hátra.
A hajam még nedves, és a gyógyfüveimmel mostam meg magamat, olyannal, ami végül nem hagy jellegzetes szagot maga után. Így az emberek nem jegyezhetnek meg, egy rám jellemző illatról. Persze más, ha Eros mellett vagyok, érzem azt az apró aromát, ami megkülönbözteti tőlem, és ezt is szeretem benne. Ezeket a mélyebb illatokat már csak a kutyák tudják megkülönböztetni, meg a hozzám hasonló méreg keverők. Át túrom a hajamat, egyre izgatottabban várakozom, hamarosan meg kell, hogy érkezzen a bátyám, elfújom a gyertyát is, ami felett írtam, és csak az ágy melletti marad égve.
Mire hallom az ajtót nyílni, ösztönösen bújok el az árnyak közé, ha esetleg olyasvalaki jönne, ne lásson meg, de csak a bátyám az, így oda lépek hozzá, és átölelem. Egy tiszta nadrág van rajtam, egyébként mezítláb vagyok, a puha szőrme szőnyegen, és ahogy ellépek tőle, már huppan is le az ágyra, de egyből magához is von, még időben elmartam az arcmás képét az íróasztalról, hogy megmutathassam majd neki.
Amint terítem az ölemben a lapot, nekidöntöm az oldalamat, és elkezdtem neki mesélni a mai napomat, szép lassan. Azt is, hogy hogyan találkoztam az új arccal, és ki ő jelenleg.
- Most, te jössz.  -döntöm a vállának a fejemet, és megsimítom a térdét. Nekem ez nem furcsa, természetes. A kezdetektől így neveltek minket. Csak a közeli nevelőink tudják egyébként is az igazságot.
Ha elkezd beszélni, úgy csendben hallgatom a hangját, és figyelek.

Rooftop | ^^  | •

Shadows

Aeros & Heros

Nem tagadom, valahol örülök hogy végre hazaérrek, és letehetem az út porát magamról, és macskákat megszégyenítő puha léptekken osonok el a fal mellett és kaaszkodom fel a mellvéden. Mint mindig, most is teljes némaságban és legközelebb amikor felfedem magam, már Aeros előtt teszem aki engem vár. Mindig, mindig megvárjuk egymást.
Megpillantom őt az árnyak közül kilépve és az ajtó csukódása után már simulok is hozzá, mert a harcmezőn túl, az éjszakában az ő karjai között vagyok teljesen otthon. Akkor érzem magam egésznek, ha együtt vagyunk, és fél méter sincs közöttünk, mint ahogy most sem, és beleborzolok félvizes hajába. Gyógynövényes főzet én is azt használom, hogy még a szagunk is ugyanolyan legyen, és ne lehessen kiszagolni a különbséget. Évek óta mindenkit megtévesztünk és azt hiszik hogy egy Heros létezik, de igazából Heros mindketten vagyunk, mert én megosztom vele még a nevemet is. Semmi nincs, amit ne adnék neki, és már magamhoz is húzom és megcsodálom az arcképet amit készített és elmosolyodva hallgatom meg a napi beszámolót. Rengeteg időt töltöttünk hogy mindent, pontosan jegyezzünk fel gondolatbanés adjunk vissza egymásnak.
- Nekem mozgalmasabb napom volt. A lázadócsoport utolsó tagját is sikerült megtalálnom, és már nem is gondol arra hogy kezet emeljen a mi szépséges úrnőnkre. Megöltem és elástam a testét, nem látott senki, leellenőriztem kétszer is. Egy vidámkedvű részeges idegent láttak cifra ruhában semmi mást - teszem hozzá és részletekbe menően elmesélek mindent. Nem sérültem meg, így nincs mit fájlalnom, és a homlokom nekidöntöm a vállának.
- Már azt hittem elalszom a lovamon, olyan fáradt vagyok - ásítok egy hatalmasat ahogy nekidőlök.
- Mikor mész őrködni, meddig van Atos szolgálatban? - kérdezem még ahogy próbálom magam éberen tartani. Az akaratunk mindig is erősebb volt, mint másoknak és a lehetetlennek tűnő mozdulatok nekünk nem okoznak nehézséget.

Eldorado | ^^  | •