Voharr

Fonetikus kiejtés: Voarr Becenevek - Életkor 200 éves Látszólagos kor 30nak max Csoport/faj Tünde (Scoia'tael [Vrihedd]) Foglalkozás Szabadságharcos

Különleges képességek/faji adottságok

Tünde lévén leginkább csak hosszú életet örökölt a felmenőitől hiszen öt vagy akár hat évszázadot is megérhetnek, noha ő maga még csak a másodiknál tart. A fajtárájára jellemző hegyes fülei megkülönböztetik az emberektől, és harcos alkata is elég beszédes lehet.

Jellemrajz

Voharr, az aminek látszik. Egy útonálló tünde harcos, akinek nem szent semmi, ami emberi és minden határt képes átlépni a népe kedvéért. A harcos már túl van azon, hogy bármi jóságra is számítson az emberektől. Képtelen máshogy tekinteni rájuk mint nagybetűs ellenségként, csótányokként, akik szennyezik a földet.
Nagyon hamar meg kellett tanulnia harcolni és kivételes képességei mutatkoztak meg, emiatt van most, ahol. Iorveth csapatában, az egyik legkeményebb közegben, akik a legtöbb kárt okozzák az emberekben. Az ifjú harcos szíve egykor érzett szeretetet és békére törekedett de az emberi faj lerombolta ezeket. Megölték akit szeretett és megtörték ifjú, bizakodó lelkét, és a remény és békevágy haragba és pusztító dühbe váltott, ami a mai napig szerves része az életének. Régen, megkegyelmezett annak aki bocsánatot kért, mert elhitte a szavak mögötti szándékot, és feltételezte, kereste a jót. Ma már nyoma sincs ennek, és szemrebbenés nélkül végez bárkivel.
Népe körében csendes, de megbízható társ és barát szerepében tetszeleg és Lyria elvesztése után kissé szótlan lett. A közelebbi barátai akik ismerik lelkének mélyét, tudják hogy még mindig fáj neki és emiatt a szarkasztikus, csípős viselkedése. Aki a páncélja alá jut... egy erős, védelmező és megbízható férfit talál, de kinek van annyi türelme, és ereje hogy megtörje a jeget? Voharr vad lélek, és elsőként veti magát csatába, nem törődik élettel és halállal, mert neki már nem maradt senkije, akiért harcoljon, aki hazavárja. A népe kedvéért él, és egy éles fegyver Iorveth kezében.

Megjelenés

Harcos. Már messziről látszik rajta, és szinte villog a figyelmeztetés a feje felett hogy ebbe az alakba nem érdemes belekötni. Tünde mivoltát jelzik hegyes fülei és hosszú fehér-szőke haja, amit néha összefog, vagy egy kendő alá tűr el, de nem zavarja semmilyen csatában sem. Néha vékony fonatokkal ékesíti és attól sem riad vissza hogy összekenje sárral, ha álcáznia kell magát. Szemei kékek, a gleccserek hidegségében pompáznak és semmi melegség, vagy kedvesség nincs bennük, mindent kiöltek belőle az emberek. Egyszer régen, még vidám derűs fénnyel csillogtak.
Alakja szikár, izmos. Minden egyes izmot harcban és edzéssel szedett magára de nem büszkélkedik vele, pedig akadnak nők, akik mindenre képesek lennének hogy ágyba vigyék a férfit.
Ruházkodását az egyszerűség és a kényelem jellemzi, és igyekszik mindig dönteni hogy a lehető legalkalmasabb legyen a vadászatra és harcra. Mindig magánál hordja az ikerpengéit, és az íját. Mindkettővel mesterien bánik, és kiváló íjász hírében áll, és vágtató ló hátáról is kettéhasít egy makkot is a nyílvesszejével. A leginkább harcos csapatban harcol, és bizonyította rátermettségét többször is parancsnokának, és barátjának Aerwinnek is. Nem bízik az emberekben, de a sajátjaiért mindent megtesz.

Előtörténet

Az egész tábor  csendes, és nem hallatszik más mint a tábortűz kellemes ropogása, és olykor felszállnak a sziporkák, mint  tüzes kis bogarak az éjszakában. Egyetlen pillanatra festve meg az éj egy kis darabkáját. Semmi nem moccan, mindössze egy harcos szemének csillogása jelzi hogy mégis van valaki aki éberen figyel, és őrködik. Egy harcos, akinek szemére nem jön álom, és a múlt rémképei gyötrik. Emlékek, és érzések kerítik hatalmukba, és nem eresztik vad, lángoló lelkét. Fejét a fának döntve, térdét felhúzva őrködik, miközben a gondolatai messze járnak....

Voharr gyerek korában nem volt semmi egyedi vagy különleges. Az apja harcosnak nevelte, és arra hogy népét mindig tisztelje és védelmezze. Legyen jó vadász és kardforgató de ne legyen tehetetlen az íjjal sem. Az ifjú harcos, szívében álmokkal és hűséggel szorgalmasan tanult, és fejlődött. Amikor eljött az ideje, egy leány a szívét is megdobbantotta, így hát az élete nagyon hasonlatos volt az emberekéhez. Az első szerelem, mindig mély nyomot hagy és a harcos esetében ez volt az egyetlen is, mint később kiderült. Senki nem így tervezte nyilván, Lyria sem.

A tanulóévek után, az ifjú tünde férfi korba lépett és vadászni járt a többiekkel hogy biztosítva legyen a tábor élete és élelmezése. Szarvast űzött, vakmerően és szilajul hiszen jó vadásznak számított és el akarta ejteni a vadat. Annyira, hogy messzebb ment a kelleténél, és az emberek csoportjába botlott akik szintén vadat űztek. Az emberek nem értették, és a sem értik azt, ami más, és gyűlölettel fordulnak felé, titkolva a félelmüket. Rátámadtak a tündére, és ő naiv ifjonc létére megpróbált tárgyalni, és szóba elegyedni hogy engedjék őt el, és átengedi a szarvast de.... süket fülekre talált. Az emberek kegyetlensége megdöbbentette Voharrt és sajgó sebekkel hagyták ott, hogy moccanni sem tudott. Az emberek iránti bizodalma ezen az éjszakán halt meg először. Örülhetett hogy "csak" szórakoztak, és nem ölték meg azonnal.

Az évek tova teltek, és Voharr házasságra adta a fejét a szerelmével, de gyermekük nem született. Viszont boldogan éltek amennyire ez lehetséges volt, és a fiatal férfi szívében elaludt az emberek iránti utálat hiszen nem érintnkezett többet egyikkel sem, de a tábor bölcseitől eltanulta az emberek nyelvét. Ismerni akarta az ellenség modorát, mert bizodalma már nem volt, és inkább ellenségnek tekintette őket, mintsem másnak. Tudni akarta a szokásaikat a nyelvüket. Fel akart készülni de van amire nem lehetett ezt a saját bőrén tapasztalta meg.

Az egyik éjjel, támadás zavarta meg a falucska csendjét és nyugalmát, és az emberek betörtek, hangosan, vassal és tűzzel. Felgyújtották a házakat, megölték a férfiakat és a nőket meggyalázták, vagy megölték őket is. Voharr sem menekülhetett a sorsa elől, és derekasan küzdött az emberek sokasága ellen, de túlerőben voltak, és legyűrték. Többüket elrángatták, de a tünde még látta ahogy kedvese szemében kihuny az élet szikrázó lángja. Az a láng, ami az ő szívét is melegen tartotta. A tünde elvesztette minden emberies vonását és őrjöngeni kezdett a fogvatartói között, és négyet meg is ölt, mire sikerült leütniük. Szoros acélba fogták, és mire magához tért, már moccanni sem bírt a szoros láncok alatt de a napokig tartó kínzás után sem mondott semmit. Egyetlen emberi szót sem, de mindent megértett amit mondtak neki, és így.... megtudott dolgokat. A sötét pincében ahol tartották, elvesztette az időérzékét, a valóságot, de a dühét és a vérszomját egy cseppet sem, így sikerült életben maradnia, és kitörnie. Megszökött és tisztességes vérfürdőt hagyott maga után, de bosszúálló lelke mélyén ő is tudta a csúf igazságot. Mindez, nem hozza vissza az életbe Lyriát. Mindez, nem ad új életet szerelmének, és nem forgatja vissza az idő kerekét soha. Mégsem bírt leállni, és nem kegyelmezett senkinek sem. Véresen, csatakosan és összetörten érkezett vissza a faluba, ahol már a halottak is elvoltak temetve. Voharr gyűlöletét immár semmi nem bírta elaltatni és lecsillapítani és csak akkor volt nyugodt a lelke ha emberi vér áztatta kardját, és emberek sikolya kelt nyílvesszei után. A végtelenségig hajszolta magát hogy jobb, és jobb legyen. Harcossá vált, igazán, de.... érzéketlenné is, hideggé.

A Scoia'tael harcosai közé került, és a lehető legmagasabb szintre fejlesztette az íjász és kardvívó képességét is. Harcos társai elismerték az erejét, és kitartását. A Scoia'tael harcosai közé került, és a lehető legmagasabb szintre fejlesztette az íjász és kardvívó képességét is. Harcos társai elismerték az erejét, és kitartását. Többekkel szoros együttműködésben harcol, és kinőtte magát az egyik legjobbnak. Iorveth csak a legjobbakkal harcol, és Voharr évek óta megbízható és pontos harcosa. A maroknyi csapatát gondosan és vigyázva szervezi, és nem egy portyát ejtett meg sikerrel, veszteségek nélkül. A csapatban összebarátkozott egy nála idősebb tündével Aerwinnel, akivel ugyanazon a rangon osztoznak. Voharrt már csak a harc éltetni, halott kedvese és az emberek brutalitása után, így nem a legtársaságibb lény, de képes kicsit felengedni és olykor még a mosolya is látszódik. Aerwin az, akivel éjszakákon át őrködtek együtt, mert nem tudtak aludni és őt tekinti leginkább a barátjának. Ő sem ismeri a harcos minden gondolatát, de képes enyhíteni a magányát egy kicsit. A másik tünde, aki a csapatban van és akivel sokszor van együtt, Sion, a csapdász. Hatékonyan tudnak együtt működni és talán kedveli is a másikat.

A tüz szikrái ismét felcsapnak, és a harcos szeme megrebben. Pislog, és visszatér bele az éber élénk fény. Komolyan veszi a feladatot, és átkozza magát hogy elkalandozott a figyelme ismét. Nekidől a faágnak, és reggelig meg sem moccan, aztán alszik egy pár órát hogy aztán útra kelhessen.

Példareag

*Lefaragja innen, neki nem kell ilyesmit írnia*

Drága Voharr!

Elfogadva!

Sok víz lefolyt már a vén Pontaron, mire elkészültél, de minden percéért megérte. Mint megannyi sorstársaddal, veled is alaposan elbánt az élet, és a dh'oine néven ismert ragályos fertő. Voharr minden motivációja megérthető és könnyen átérezhető karakterré teszi, kiválóan mutattad be azt az ívet, ahogy naiv ifjoncból rideg gyilkológéppé válik, aki akkor érzi magát a legjobban, ha a fegyvereit emberi vérbe márthatja. Nyugtassa a tudat, hogy nincs egyedül, mindig lesz, akire számíthat a sajátjai közül, és rá is sokan számítanak. Méltó szerep Iorveth legélesebb pengéjének.
Nem is tartalak fel sokkal tovább, még tűzd ki az arcképed - csakis nyíllal, természetesen - a körözött gazfickók csarnokába, aztán foglald vissza az aen seidhe-nek a jogos tünde földeket - vagyis az egész világot!

Avatarfoglaló