Arikan

Fonetikus kiejtés: Aríkan vagy Áríkán Becenevek Ari, Szőrmók, Bolhás, ->kizárólag Arion-nak Életkor 50 év körül Látszólagos kor Huszas évei dereka Csoport/faj Varázslónő Foglalkozás Talpas Leginkább alkímiával foglalatoskodom, különböző mérgeket és narkotikumokat valamint amuletteket készítve.

Különleges képességek/faji adottságok

Aretuza falai között kezdtem találkozni az Erővel és sajátítani el megzabolázását. Nem voltam a teljesen engedelmes tanítvány, de eléggé ahhoz, hogy mindig fél lábbal a padban legyek.
Erőmet leginkább a földből tudom kinyerni, ezzel pedig szinte állandó forrással gazdálkodhatom, bár nem esik nehezemre másból is erőt merítenem. Ennek hatására jobban beleástam magam az ásványmágia rejtelmeibe.
Szívem viszont a nekromancia ága felé húz, mit az iskola után volt alkalmam tanulni egy kisebb szektától.
Arion egy kotyvasza miatt kénytelen vagyok olykor egy világos színű macska képében lépdelni, de a jussát meg is kapta a galád.
Ennek köszönhetően pedig tej- és halfüggő lettem, olykor a leglehetetlenebb ételeket kotyvasztva magamnak.
Mint általában a varázslóknak nekem is van problémám, nem vagyok képes felfogni a halált. Túlzottan belemerültem nekromancia tanulmányába így nem igen veszem észre, ha épp egy hullával filozofálok valamiről.
Az ásványmágiához való értésemet még csiszolták az ottani mesterek így mindenféle amuletteket el tudok készíteni, némi ötvös munkát válalva szépen megformázva egy-egy kő helyét.

Jellemrajz

A Sirálytorony egy csendes leányt nevelt ki, ki a benne rejlő sötétséget próbálja elfedni. Hogy ez a nekromanciából fakadóan lengi körbe, vagy születésétől fogva ilyen, nem tudni. Tömeg barátnak alkalmatlan, ha érdeke nem fűzi hozzád ott hagy amikor kedve szottyan. Szabad szellemű leányka, ki ha a szükség úgy hozza vad, ha kell dorombolva bújik bárkihez. Amíg bátyjával csak kallódtak a világban nem sokat változott jelleme, bár Arion-hoz igen csak ragaszkodó. Nem szívesen csinál egyedül megbízásokat, ennek ellenére önálló egy nőstényördög. Arion-nak hála jól képzett a kardforgatásban, de kedvenc fegyvere egy könnyed számszeríj.
Jelleme viszont eléggé változott mióta talpasnak álltak. Valami csekély célt talált magának, mint zsebmetsző, érvelő vagy legrosszabb esetekben gyilkos. A megvesztegetést és érveléseket egyaránt végrehajtja, viszont nem az erősségei. Ez inkább Arion feladat köre.

Megjelenés

Két új tagot toboroztunk, így két lapon csatolom küllemük leírását.

Arikan egyenes tartású nő, mintha valami udvari kis kedvenc lett volna. Aretuza falait elhagyva maga kezdett a tiltott mágia kutatásába, majd fivérével együtt keresték fel céhünket. Haja olyan sötétebb szőke, melynek mintha lenne vöröses árnyalata. Frufruja keretet ad arcának, látásában nem korlátozza. Nagy általánosságban összefogva hordja hosszú haját. Arca kerek, bőre pedig fakó, mintha sosem lépett volna a Napra. Járomcsontja ennek ellenére erős vonalú. Szemei mélyen ülők, aprók és mandula vágásúak, mocsár zöld színűek. Pupillái a transzformáció maradványaként általában hosszúkás, nehezen szokik hozzá a hirtelen világossághoz. Nőies idomai kevésbé feltűnőek erős testalkata mellett. Nyakában csúszócsomóval ellátott nyakék van, melynek medállja egy holdfázist ábrázol és azon függ egy csiszolt onix kő. Jobb csuklóján viszont, a fivérével megegyező - bár neki a bal csuklóján - , nonfiguratív motívum található. Egy átokkal magyarázzák az okát, miszerint a köztük lévő kapcsolat sokkal erősebb, mint egy egyszerű testvér pár között.
Mostanra a kulcscsontja alatt egy lila talp is megjelenik "szikrák" jeligére.

Előtörténet

Számomra már a felejtés homályába veszett az a család, melybe születtem iker fivéremmel. Honnan kikerültünk, elszakítva minket egymástól. A jobb csuklómon húzódó érdekes nonfiguratív minta okán szerencsémre tudtunk úgy beszélgetni, mintha ott lenne mellettem. Nagybátyánk már akkor összekötött minket, mikor anyám szíve alatt voltunk. Ennek az apró jelnek okán képtelenek vagyunk a másik nélkül lenni. Ha az egyikünket gyomron szúrják, megérzi a másik is. A segítségére tudunk lenni a másiknak, viszont nem adhatjuk egymásért az életünket. Felesleges lenne, ugyanis abban a pillanatban a másik fél is elhalna. Milyen kedves, nem de?

A szüleink pedig némi mágikus segítés reményében adtak be tanulni, engem Aretuza padjaiba kényszerítettek. Noha nem láttam kárát a dolognak. Megtanították az alapokat, megtaláltam a magamban kibontakozó erőt.  Valahogy, mint a rossz diákok általában, ellavíroztam az évek alatt. Mindig fél lábbal a padban voltam, míg a másikkal kicsi híján kívül a falakon. Míg a különböző papirosokat bújtam egy alkalommal felkeresett az egyik tanár, hogy megpróbálná megszüntetni az átkunkat.
Rábólintottam, hiszen lehet sikerrel jár. A rituálé közben viszont a csuklómon lévő jel elkezdett felfele terjedni, kellemetlen émelygés és halálfélelem lett úrrá rajtam és követeltem a rituálé megszakítását. A bőröm sápadtá és nyirkossá vált, arxom beesett. Amint megszűnt a rituálé összeestem.
Nem tudom ki vitt a gyengélkedőre, ahogy azt sem mennyi időre estem ki a padokból. Talán szerencsém volt, hogy pár tanár kivédett és folytathattam a tanulmányaimat.
A vizsga előtt viszont szüleink életüket vesztették. Nem volt ki fizesse a tandíjjam így elmentem. Felhagyva a tanulmányaimmal, mivel nem akartam adósságba sodorni magam. Viszont lett egy elintézni való dolgom valakikkel. Szüleim temetésük előtt felkerestem és előkészített testüket kezdtem szóra bírni. Miután elmondták, hogy az álmukból verték fel őket és vetettek véget életüknek. Elbúcsúzva tőlük helyeztem őket örök nyugalomra.

A temetésük után tértem vándorútra. Akkor meg nem tudtam, Arion vajon hogy halad? Tud e a halál esetekről. Elhúzom számat és úgy indúltam megkeresni azokat akik ezt tették. Ha kell a világ másik felére fogok kajtatni. Ezen az úton találkoztam fivéremmel, ki egy kis ajándékkal lepett meg annyi év után. Egy onix medáll, melynek nem kevés hatása van, mint a gyenge lelkű embereket megtöri az ereje. Sok ásványnak néztem utána, melyekből akár jósolhat az ember. Viszont javarész amulettekbe foglalhatók rontások ellen vagy hatalom növelésére. Hálás vagyok fivéremnek, hogy rám merte bízni ezt az amulettet. Együtt kerestük fel azokat, kik szüleink életére tőrtek. Arion pedig kezeskedett a fizikumomról és bizonyos fegyvernemekkel való bánásmódról.
Pár év elteltével rájuk is akadtunk, miközben egy pár fős szektá akartak kirabolni. Arionnal pedig kérdés nélkül kezdtük leölni őket, figyelve, hogy a szekta tagjaiba ne tegyünk kárt. Míg bátyám a maga közelharci stílusával feltartotta őket, én egy magaslati pontról vettem célba őket számszeríjjammal. Dühtől és bosszútól forrongva léptünk a pár fős társasághoz, kik nem tudtak felajánlani pénzt a védelemért. Mi viszont mágikus aktivitásuk miatt tudást kértünk. Ők pedig szavukat adták, hogy beavatnak minket abba a tudományba, amit ők űztek.
Így kerültünk közelebbi kapcsolatba a nekromanciával, mely felkeltette az érdeklődésem ahhoz, hogy minden tudást magamba szívjak. Arion-t annyira nem kötötte le, így ő tovább állt, valami tisztességes munkát vállalni. Valahogy viszont sosem tudtam kötődni senkihez. Így nincsenek barátaim Aretuza falain belülről, itt sem alakítottam ki szorosabb kapcsolatot. Így nem is volt nehéz hátrahagyni őket, mikor úgy éreztem minden lényeges dolgot megtanultam tőlük.
Megszüntnek hittem a kapcsolatot fivéremmel, ugyanis nem találkoztunk jó pár évig újra. Egy városban készítettem pár zsoldosnak amulettet vérkőből vérzés csillapítás okán és ekkor tért be hozzám hőn szeretett testvérem. Boldogan fogadtam az elkeveredett férfiút, ki váratlanul leöntött egy főzettel. Lepetten néztem a hírtelen jóval magasabb illetőre, ki viccén hatalmasat kacag. Kifejezve nem tetszésem fújni tudtam csak. Ennek ellenére mellékhatásait a mai napig hordozom. Viszonoztam a kedvességét, de ő valamivel jobban járt egy madár képében. Viszont úgy gondolta az amulett készítésemet kamatoztathatnánk. Hallott egy szervezetről, ahol szükség van olyanokra, mint mi.

Oxenfurt piacán érdeklődtünk olyan cipő után, ami biztosan nem töri fel a talpunkat. Nem tudtak útbaigazítással szolgálni. Nagyjából egy hetet lébecoltunk a városban, mire feltűnt Arion-nak hogy a zsebébe csempésztek egy helyet, dátumot és időpontot. Ha már belekezdtünk meg nem hátrálunk. És ez így van rendben. Talán mind a ketten tudtuk, hogy ezzel a lépéssel búcsút inthetünk szabadságunknak. A találkozónk szerencsésen letudtuk és a kapcsolatunk - vagy egyéb tagok - közbenjárásával talpasokká is váltunk. A céh berendezkedését és követelési szintjét mindig megugorjuk, jól érezzük magunkat így. A magunk sötétségébe burkolózva vagyunk és tesszük a dolgunkat úgy ahogy azt kérik. Kivételesen talán valóban hasznos úgy táncolni ahogy fütyülnek. A kapcsolatunk szárnya alá vett minket, csiszolta a tudásunkat, mik némi hiány szenvedtek az iskola elhagyása miatt, tovább képeztek minket alkímia terén valamint az amulettek készítését sajátítottuk el és ebben helyezkedtünk el a céhen belül. Szerencsénkre itt nem választottak el minket így tudtuk egymást segíteni és javítgattuk egymás technikáit. Ugyan úgy helyet kaptunk a védett tanyákon és segítséget mesterünktől, bá javára ellátunk magunktól is mindent.

Példareag

Sokadik vagyok.