Alexander Vessatt

Fonetikus kiejtés: álek, a családnév fantáziára bízott Becenevek Alec néven fut, az Alexandert szinte soha nem használja. Tündének álcázva magát Seraként ismerik. Életkor 24 év (született: 1244 tavaszán) Látszólagos kor tartja magát a korához Csoport/faj Medika / negyedvér tünde Foglalkozás eddig jóformán semmivel, a családi vállalkozás tagja volt, mostanság pedig alkalmi munkákat vállal

Különleges képességek/faji adottságok

Legszembetűnőbb képessége, hogy alkalmatlan bármire is. Kiesik a kezéből a kard, felrúgja a gulyással teli bográcsot, leejti a gyereket játék közben, rázuhan az állvány az építkezésen, hangosan feltüsszent meditáció alatt - az apja mindig azzal vigasztalta, hogy ennyire tehetségtelennek lenni már önmagában egyfajta tehetség, ilyenkor azonban Alec csak jobban elkenődött, mire az anyja oldalba könyökölte az urát és hozzátette: hiszen ott a gyógyítás. Igen, az Oxenfurti Akadémián végzett, hírhedt medika anyja már fiatalon maga mellé vette, megtanította a gyógyfüvek közti különbségekre, a sebkötözésre, a főzetek elkészítésére. Alec csukott szemmel is különbséget tud tenni mérgező és nem mérgező gazok között, de ő erre mindig csak felhorkantott: micsoda tehetség! Ha majd megtámad egy troll, megkérem, hogy várjon, míg főzök neki egy mandragóra teát.
Pont ez a rengeteg kudarc veszi el a kedvét és az önbizalmát a másik olyan dologtól, melyhez vére révén igazán ért: félvér apján keresztül negyedvér tünde. Az íj fogása ismerős számára már gyermekkora óta. Kifejezetten tehetséges íjász, persze közel sem gyakorol annyit, mint lehetne, így a tudása még csiszolatlan, ám ez az, amit igazán szeret.

Jellemrajz

Van allergiája, hosszan tartó betegsége, vagy más fizikai gyengesége?
Igen, allergiás a kesudióra.
Bal vagy jobbkezes?
Kétbalkezes. Viccen kívül, tényleg bal kezes, de a jobbal is elboldogul, ha muszáj.
Van fura vagy épp idegesítő szokása, vagy egyéb meghatározó jellemzője?
Gyógyfüveket rág, ha ideges vagy ha nagyon gondolkodik valamin. Gyakran dohányt is.
Ki befolyásolta leginkább?
Az édesanyja. Még ha Alec bevallottan sosem akart medika lenni, az anyja tanítása és világnézete nagyban befolyásolta és befolyásolja már gyerekkorától kezdve.
Mit gondol a legnagyobb sikerének?
Amikor először találta el a céltábla közepét. Élete egyik legnagyobb sikerélménye volt amellett, amikor először mentett meg valakit.
Mi a leggonoszabb, amit tett?
Elcsent ezt-azt, bár általában mindig valami nemesebb cél érdekében.
Általában optimista vagy pesszimista?
Realista (pesszimista).
Milyen a vallási nézete?
Humbuknak tart mindent, amit a saját szemével nem láthat. Szülei vallásosságából rá semmi nem ragadt, az emberi tettekben és a kitartó munkában hisz.
Mi a véleménye a szexről?
Már a kérdésbe is belepirult.
Képes ölni? Milyen körülmények között gondolja elfogadhatónak vagy nem elfogadhatónak az ölést?
A moralitása viszonylag helyén van, gyógyítóként az életet többre tartja a halálnál. Nem szent azonban, sem pedig naiv, hisz az "életet életért" elvben és abban, hogy a zsarnokokat egyáltalán nem kell kímélni vagy sajnálni.
A véleménye szerint, mi a leggonoszabb dolog, amire ember képes lehet?
Ártani a gyengébbnek, a kiszolgáltatottabbnak, annak, aki nem tudja megvédeni magát (pl. állatok). Nehezen tűri az igazságtalanságot.
Mennyire őszinte az érzéseit és gondolatait illetően?
Elég nyílt természet, ami a szívén, az a száján típus, de az érzéseiről nem szívesen mesél. Nem tartja valami férfias dolognak, könnyen zavarba hozza mások közvetlensége és az, ha megpróbálnak a lelkébe látni.
Előítéletes?
Igen.
Miért vagy kiért halna meg, vagy menne el a végsőkig?
A családjáért és a szeretteiért bármire hajlandó, nagyon lojális típus. Bár tagadja, de hajlandó lenne ártatlanokért is feláldozni magát. A lelke mélyén elég hősies típus.
Általában hogyan viselkedik másokkal? Ez a hozzáállás megváltozik idővel?
Elsőre elég nyers, távolságtartó, harsány fiúnak tűnhet, de aki jobban megismeri, egyből láthatja, mekkora szíve van, mennyire gyengéd és érzékeny tud lenni. Ezt igyekszik leplezni a sérelmek miatt, amik érték, de az igazság előbb vagy utóbb mindig megmutatkozik.
Ki a legfontosabb személy az életében és miért?
Az anyja, és természetesen az apját is szereti, ahogy a legjobb barátját is.
Kit tisztel a legjobban és miért?
Az anyját mindazért, amit orvosként másokért tesz. Az önzetlenségéért, az erejéért, a talpraesettségéért, hogy nőként is megállja a helyét a társadalmukban.
Volt már szerelmes, úgy igazán?
Még nem, az érzelmi intelligenciája elég alacsony.
Könnyedén vitába száll az emberekkel, vagy inkább kerüli a konfliktust?
Ő az első, aki egy konfliktus során kinyitja a száját - gyakran pont emiatt alakul ki maga az egész vita!
Szeret vezető szerepet betölteni?
Szeret dirigálni másoknak és szereti megmondani, amit meg kell, de nem egy született vezető típus, többnyire csak okoskodik és szüksége van támogatásra, útmutatásra ahhoz, hogy hatékonyan dolgozzon.
Szeret nagyobb csapatnyi emberrel együtt lógni?
Nem, mindig is magányos farkas típus volt, általában egyetlen baráttal. Negyedvérségére való tekintettel és nehéz jelleme miatt is elég döcögősen barátkozik, habár mindig vágyott egy társaság szívébe tartozni.
Inkább másokat támogat vagy pedig önmagát helyezi előtérbe?
Mindent megtesz azért, hogy azt a benyomást tegye, önző és önös érdekek vezérlik. Elsőre talán el is hiszed, hogy nem ugrana érted, ha veszélybe kerülnél, pedig az igazság az, hogy nagyon is önzetlen típus, aki mindig másokat helyez előtérbe, ha a helyzet megkívánja - még ha a szája éppen másról is jár!
Érdekli, mit gondolnak róla mások?
Az előző kérdéshez hasonlóan itt is pont ellentétesen működik a fiatalember. Büszkén állítja, hogy magasról tojik mások véleményére, és általában eszerint is cselekszik, a szavak mégis jobban meg tudják őt sebezni, mint a tettek. Valójában nagyon is áhítozik mások figyelme és elismerése után.
Mi a kedvenc szórakozási formája?
Nem a világ legműveltebb embere. Általános műveltséggel rendelkezik ugyan, de sosem volt könyvmoly, ahogyan a zenéhez sem ért. Ha szórakozni szeretne, a tábortűznél ücsörgős, iszogatós, történetmesélős típusba tartozik.
Mi nevetteti meg?
Általában komornak, ridegnek tűnhet, pedig szeret nevetni! Onnan látod, hogy feloldódott melletted, hogy jóízűen fog nevetni a vicceiden.
Mi az, ami sokkolja vagy kiakasztja?
Ha lekicsinylik vagy becsmérlik.
Ha képtelen elaludni, mit csinál?
Csillagokat számol és gyógyfüveket rágcsál.
Hogyan birkózik meg a stresszel?
Kiakad. Aztán gyógyfüveket rágcsál.
Spontán vagy terveket készít?
Is-is, sokkal inkább meggondolatlanságról van itt szó, mintsem spontaneitásról.
Mi a legnagyobb erénye?
Hatalmas szíve és erős, nemes gerince van.
Mi a legnagyobb gyengesége?
Az egója.
Ha megváltoztathatna magán egyetlen dolgot, mi lenne az?
Az ereiben csorgó, tünde vérre elég érzékeny. Ha változtathatna valamit, mégis inkább az ügyetlenségét cserélné el nagy adag tehetségre és bátorságra.
Könnyen lesz beteg, vagy pedig szívós természetű?
Gyenge immunrendszere van, könnyedén lebetegszik.
Általában inkább befelé vagy kifelé fordul?
Befelé. Hajlamos bebújni a csigaházába, aztán győzzék onnan kicsalogatni.
Szervezett vagy rumlis?
Élj vele egy hónapig, újradefiniálod a rendetlenséget.
Szereti önmagát?
Nem.
Mi az a cél, amit mindenképp el szeretne érni?
Megtalálni és megmenteni a barátját.
Ha választhatna, hogyan szeretne meghalni?
Idős korában, minél gyorsabban és fájdalommentesebben.
Ha adhatnál egy tanácsot a karakterednek, mi lenne az?
Nyugodj meg és higgy magadban! Többre vagy képes, mint hiszed.

*a kérdések innen származnak

Megjelenés

Első látásra nehéz megmondani róla negyedvérű tündeségét, megjelenésében, tartásában, kiállásában ugyanis teljesen ember. Talán csak ha hosszabban elidőzik rajta a pillantásod, akkor tűnhet fel, hogy van abban valami könnyed és légies, ahogyan jár; valamint nyúlánk és kifejezetten karcsú alkata is nagyszülei tünde örökségének lenyomata. Tünde örökségét erősíti kölyökképe is, melyre általában borostát növeszt, hogy férfiasabbnak és jóval korabelibbnek tűnjön. Hangja ezzel szemben meglepően mély, kivéve, amikor veszekszik vagy hazudik, olyankor akár két oktávot is feljebb tud ugrani.
Szókészlete, meglepődnél, mennyire választékos, ügyesen idomul a környezethez, amiben meg kell szólalnia. A kocsmai szleng és káromkodás mellett képes a költészet legmagasabb fokán verseket szavalni, hogy aztán alpári módon letorkoljon, ha közbevágsz.
Általában könnyed, egyszerű ruhákat hord, bőrből készült vértet, alkar- és lábszárvédőket. Hátán nem feltétlenül állandó jelenség tegeze és bugyolált íja, de ha kimozdul valamerre, gyakran magával viszi; amit viszont még az éjszaka közepén is rajta találsz, ha benyúlsz a paplan alá hozzá, az a kis oldaltarisznyája, amiben legfontosabb orvosi felszereléseit és legkedvesebb emléktárgyait őrzi. Ékszerként egyetlen gyűrűt tűr csak meg magán, jobb kézfeje középső ujján, egész pontosan; se nem értékes, se nem különösebben divatos darab. Egyszerű, ezüstből munkált karikagyűrű, elf motívumokkal külső peremén, monogrammal, mely nem sajátja, a belsején.
Illata a pézsmára emlékeztet, inkább fűszeres, mintsem édes. Általában társul hozzá gyógynövények enyhe aromája, az eső utáni erdők és mezők fülledt illatfelhőit idézve fel.

Előtörténet

1244 tavasza kifejezetten hamar beköszöntött; hamarabb, mint az előző évek hosszúra nyúlt tele utáni fáradt ocsúdás. A mély álmából ébredő természet csupa reménnyel kecsegtetett a Vessatt házaspár számára, leszámítva azt a bő harminchét órányi vajúdást, mellyel Alec született. Anyja azután előszeretettel emlegette, ha fia valami rossz fát tett a tűzre, hogy ha már annyit szenvedett azzal, hogy a világra hozza, akkor muszáj ezt szófogadással és engedelmességgel törlesztenie felé. Ez a trükk persze sosem használt, a fiú ritka neveletlen gyerkőc volt, komisz és bajkeverő, ám életörömmel és lehetőségekkel teli. Anyja sokszor maga mellé vette, Alec elkísérte őt más falvakba és városokba, figyelte, hogyan gyógyít és segített üzemeltetni azt az apró kis gyógynövény boltot, amit a szülei rendeztek be. A környékről sorra jöttek különböző panaszaikkal a páciensek, és ha Alecnek épp nem is volt kedve figyelni és a gyógyítást mesterségét eltanulni, akkor is folyton folyvást ragadt rá valami. Alig kilenc évesen már sokszor ő szolgálta ki a vendégeket, hiszen egyetlen fájós izületről vagy kattogó porcról meg tudta állapítani, miféle tea, kenőcs vagy borogatás való rá.
Sosem dédelgetett nagy ambíciókat. Azt tudta, hogy nem akarja követni anyját az orvoslás útján, apja kovács mestersége pedig még annyira sem vonzotta. Bármibe is fogott bele, minden kísérletének kudarc lett a vége. A számtanhoz nem volt elég éles az elméje, a katonáskodáshoz nem volt elég erős, az állatokkal ösztönszerűen nem jött ki jól, a gyerekekkel, főleg a kisebbekkel, sosem sikerült megértetnie magát. Így csak sodródott az árral, hagyta, hogy anyja maga mellé vegye és az orvoslás rejtelmeire tanítsa, de különösebb ambíciói sosem támadtak a szakma iránt. Ez az életvitel akkor vett gyökeres fordulatot, amikor megismerte Virwarint. Az elf fiúcskát származása miatt megvetették és kiközösítették a környéken. Egy kereskedő család vette magához, miután rátaláltak egyedül, árván az erdőben, ám a szűk, falusias közösség nehezen fogadta be a nem közülük valót. Alec ezzel szemben egyből felfigyelt rá és meglepően könnyen összebarátkozott vele. Onnantól kezdve elválaszthatatlan barátokká váltak.
Békés gyermekkorát valamivel érdekesebb kamasz évek váltották fel Vilwarin oldalán. A fiú megtanította íjászkodni, amiben, meglepő módon, kevésbé mutatkozott ügyetlennek, mint bármilyen más fegyvernemben. Megtanította a tünde nyelv alapjaira is, melyet apja hiába próbált a fejébe verni, Alec sosem mutatott érdeklődést iránta. Vilwarin azonban sokkal jobb tanár volt, minden egyes megnyilatkozása és tette lenyűgözte a fiút. Amikor élete első csókját egy félresikerült próbálkozás során majdnem neki adta, a barátságuk megingott, s noha nem szakadtak el egymástól, Vilwarin érezhetően távolságtartóbb lett az irányába.
Aztán egyik nap összecsomagolt és elment.
Ez a hivatalos verzió, Alecnek azonban szilárd meggyőződése, hogy erről szó sincs és a "mókusok", akikhez Vilwarin sanyarú gyerekkorától kezdve csatlakozni akart, valahogy beférkőztek a fiú fejébe, kicsavarták a világnézetét, átmosták a gondolatait. Az a szelíd és kedves gyerek, akit Alec megismert, sosem lett volna képes az emberek ellen fordulni - így a fejébe vette, hogy utána ered és kiszabadítja a fogságból. Azóta is úton van, keresi a tünde kommandót, a módot, hogy a soraikba férkőzhessen és visszalophassa magának élete első barátját.

Példareag

- Kérem, van itt egy felcser? Medika? Valaki, gyorsan!
Izgatott suttogás zúgott végig a fogadón, ahogy a kitárt ajtóban felbukkant a páros. A kisebbik támogatta magával a nagyobb, karcsú alakot, kinek karja ernyedten lógott a másik nyakában, feje le-lecsuklott, ahogy az eszméleténél próbált maradni, ilyenkor pedig segítője meg-megrogyott a súlya alatt. A fogadós szemöldöke összeszaladt, ahogy érzékelte a nagyobb alakból földre csöpögő vért, mely karcsú patakokba eláztatta a fa padlót, ahogy a fiú beljebb vonszolta a társát. Az ellenséges, közömbös zsivajgásból egyszer csak széknyikorgás ütött ki.
- Itt vagyok.
Ahogy Alec átsétált az asztalok között, néhány szúrós szempár rászegeződött; akadtak megvetők, akadtak kíváncsiak, de a többség csak rosszallotta a közbelépést. Nem szerették errefelé a kétes ügyleteket, sem azt, aki belekeverte magát. Az egyik kislány, ahogy felpillantott anyja ölében az ebédjéből, leejtette az állát.
- Egy fiú?! Anya, anya, nézd, ez egy fiú!
- Csitt, Izbeth, nem illik...
- De ez egy fiú, és medika!
Az említett csak bosszús sóhajjal igyekezett elengedni a füle mellett a megjegyzést. Az egész gyerekkorát medika anyja mellett töltve igazán hozzászokott már, hogy rácsodálkozzanak arra, neme ellenére űzi a gyógyítás mesterségét. Nos, legtöbbször pont ezért nem szokta felvállalni, hogy ért hozzá, vagy hogy hivatása volna - anyja legnagyobb bánatára. De a helyzet ezúttal úgy tűnt, komoly segítséget igényel.
A pároshoz lépett és segített az alacsonyabbiknak leültetni a magas alakot. Ahogy a nyúlánk harcos elterült a széken és szétbomlott rajta az elnyűtt utazóköpeny, Alec levegő után kapott. A férfi tünde volt. A barátja, aki embernek látszott, mellé térdelt és a karját szorongatva nyugtató szavakat suttogott neki egy olyan nyelven, melyet a fiú csak töredékekben értett. Alec érezte, hogyan pelyhedzik tarkóján a hűvös gyűlölet.
- Ne itt. - mormogta oda a kisebbnek, aki csak ekkor érezte meg, milyen utálattal bámulják őket a fogadóban. Alec közben szétszaggatta a vértől átázott anyagot a sebesült törzsén és szemügyre vette a hasfalon tátongó sebet. A folyamatosan felbugyogó, mélyvörös vértől nem látott tisztán, ujjain rögtön megtapadt a bíbor lenyomat.
- Ahogy ezt sem. Vigyük fel a szobámba. Cáemm 'ere. - A nyaka köré igazította a tünde karját és a dereka alá kapva húzta fel a székről. Révetegbe merülő, jégkék szempár szegeződött rá a harag és a bizalmatlanság közt elveszett, ezernyi érzelem tükrében, a kisebbik pedig szótlanul a másik oldalra húzódott és segített neki. A fogadós nemtetszése ellenére felcipelték a sebesült harcost Alec szobájába, ahol elállította a vérzést és összevarrta a tünde sebét.

Néhány órával később, miután összeírta egy fecnire, miket kell Marknak beszereznie és elküldte őt a városba, a tünde ébredezni kezdett. Nem, ez így nem igaz, az ébredése nem hasonlított egy napfelkeltéhez, ahol a sötétség és a világosság finom csókban lassan egymásba olvad. Olyan volt, mint a gyufaszál, melynek vége szikrára kapva lángra lobban.
- Va vort a me, Dh'oine.*
Erre a fiú felpillantott a bordóvá színeződött dézsa vízből, melyben a kezét pucolta. Ingujját könyékig feltűrte, frufruja az istenek tudják, hogyan, de enyhén nedves volt. A válla felett pillantott el az ágyban fekvő, sápadt szörnyeteg felé, mielőtt folytatta volna a mosakodást.
- Oké. Onnan is meg tudod köszönni.
- N'aen te a dice'n.**
Alec felsóhajtott.
- A d'yaebl aép arse...***
A tünde vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani, míg csend ereszkedett rájuk, melyet végül az idősebb fáradt, meggyötört hangja tört meg.
- Honnan ismered a nyelvünket?
- Anyám félig tünde, a nagyanyám teljesen, ahogy a legjobb barátom is.
A szeme sarkából elcsípte, hogy a harcos ajka undorodva megrándul. Nem tette szóvá a dolgot, ezt a reakciót is épp elégszer megélte már rövidke élete során. Úgy tűnt, a beszélgetés köztük ennyiben marad, ám a jégkék szempár némi bolyongás után ismét a fiún állapodott meg.
- Miért mentettél meg?
Alec röviden és lágyan felnevetett, mintha valami vicceset találna a kérdésben. Rongyba törölte a kezét, majd ahogy megfordult volna, beletérdelt az asztalba. Halkan, fájdalmasan sziszegve bicegett közelebb az ágyhoz, arra késztetve a benne fekvőt, hogy nyugtalanul megfeszítse minden izmát.
- Először is, mert szükséged volt rá.
Ezúttal ő hallgatott el, mire a tünde mereven fürkészni kezdte.
- Másodszor?
Alec a megtépett, véres ruháért nyúlt, amit félredobtak egy fatálba az ágy mellett. A tünde a mozgása darabossága ellenére is ráismert benne népe bizonyos jegyeire, ahogy a fiú lehajolt és mutatóujja élével megbökdösött valamit, ami úgy tetszett, egy mókus farkához hasonlított.
- Másodszor, beszélnünk kell a barátaidról.


* Tartsd magad távol tőlem, ember.
** Nem mondok neked semmit.
*** A devil up your arse.

Drága Alec!

Elfogadva!

Nem tudom már, mi módon fejezzem ki a hálám, amiért újabb és újabb karakterekkel örvendezhetsz meg bennünket.
Még hozzá milyen karakterrel! Hát mi bájos már az a disszonancia, ami Alec nagy szívéből, de akaratlan kajlaságából fakad! Jó természete ellenére mégsem szereti mindenki - hiába írunk 1269-et, az emberek még mindig kinézik maguk közül, ami akár csak egy kicsit is különbözik tőlük. Ahogy pedig a jellemét megjelenítetted, egészen egyedi. Sokszor láttuk már, de valahogy mégis adott egy kis pluszt a karakterhez.
Nem is tartanálak fel ennél tovább, még annyit kérnék tőled, mielőtt felkedekedsz megmenteni Vilwarint, hogy ugorj be kér pillanatra az arcképcsarnokba, hogy valamelyik vágtázó piktorunk megörökíthesse az arcod az utókornak, aztán már mehetsz is befoglalni a játékteret!

Avatarfoglaló