Fonetikus kiejtés: Mírka Divis Becenevek Blaviken-i Vörös, Vöröske, Vérhajú Életkor 23 év Látszólagos kor 23 év Frakció Északi-Királyság Foglalkozás Révész, földműves

Nincs


Nem szokása barátkozni első látás útján, egyben nem hisz a hangzatos romantikus mesékben. Csak azzal áll le beszélgetni, akit már harmadjára látott életében, vagy ha különösen van megbeszélni valója a személlyel.  Nem ellenséges senkivel sem, próbál békében lenni mindenkivel, azonban a végén nem biztos jól sül el.  Kiáll a barátai oldalán, ha valami igazságtalan eseményt vél felfedezni. Néha igazán vakmerő tud lenni, bárkinek ezáltal meglepetést okozni, legtöbbször a közelében levőknek.  Nem tanult nő, így írás és olvasás művészete számára egy csoda, amit egyszer szeretne megtanulni, rejtett vágya.  Kellemes alt hangja van. Mivel együtt él a természettel, s révészség mellett földműveléssel is foglalkozik, így könnyebben megnyílhat más előtt, ha arról kezdenek el beszélgetni.
Nem szeret meggondolatlanul cselekedni, s kifejezetten utálja, ha siettetik a munkájában.


Vér?! Az vér színű, ami leomlik egészen a válláig, ráadásul ápolt és kifésült. Két írányba van fésülve, egy nagyobb résszel meg egy kicsivel, pontosan lehet látni az elosztást. Nem visel a hajában semmilyen díszt, vagy szalagot, mint a lányok és nők. Természetből fogant ég kék szemei nyugodtan tekint a környezetére, melyben van melegség azok számára, kiket jól ismer. Az idegen arcokra, összeszűkült szemmel fogadja legtöbbször, mert sosem tudhatja, ki a másik személy? Orra hosszú, egyenes és kicsi hajlás van benne. De még mielőtt világszép lehetne kikiáltani, azért szeplők tarkítják arcának mindkét felét. Testtartása helyes, az alkata pedig teljesen átlagos. A házimunkák, s földművelés jótékony hatásai láthatóak rajta, nem törékeny, mint egy agyagedény. Megjelenése egy határozott nőt sugall, aki tudja melyik pillanatban mit kell csinálni, s nem lehet olyan könnyen megingatni az elhatározásában.
Bőre pár tónussal barnább, cseppet sincs beteges csont-fehér színű. Hát persze, ott vannak a férfiak! Sajnos az öltözete olyan jól fedi a nő vonalait, hogy csupán annak lehet róla fogalma, aki sikeresen levetkőzteti.
Öltözet tekintetében a paraszti viseletet részesíti előnyben, amit változatosan hord, időszaknak, napszaknak megfelelően. Nadrágot visel, felül nőies füzős inget, lábán fekete csizmát. Hideg esetén felvesz magára egy zekét, s végszükség esetén farkas bundát.
A paraszti öltözettől teljesen elüt azon kelléke, ami a fegyverövén lóg. Apjától örökölt egy kardot, amit általában szokott hordani, mikor révészként ténykedik.


Hol kezdődik az ő története?

Soddenben, 23 évvel ezelőtt született meg Mirka, egy csonkolt tagú volt katona és egy cipész nő nászából. Bolek Divis és Eligia Balcerz a becses nevük. A háborúból visszatért katona férfi nem találja helyét a világban, míg az életébe nem lép egy olyan nő, mint Eligia. Beférkőzik Bolek fejébe, aztán később életébe, míg végül családot nem alapítanak. Ami valljuk be nem volt zökkenőmentes, mert Eligiát a szülei az utca túloldalán levő kovács család fiához szerették volna hozzáadni. A Jamroz( kovács) család nagyon haragudott a Balcerekre, mert nem adták a szavukat és lassan odáig fajult, hogy a szerelmetes párnak menekülnie kellett Soddenből. Közösen északra vették az irányt, egészen pontosan Ellanderbe. Ott az első dolguk az volt, hogy egy Melitele papnővel összeadatták magukat. Mivel pénz szűkében voltak, így elsősorban földműveléssel kezdték meg közös életüket, hogy legyen saját tető a fejük felett, később pedig Bolek a Pontár folyónál vállalt őrséget a révészeknél.


Lesznek testvérei Mirkának?

Nem, mivel Eligia végül behal Mirka születésébe, ezzel nagy terhet róva Bolekra. Egyrészt kedvese halála, másik pedig, hogy a pici Mirkát felnevelni. Felfogad egy összeházasodott nőt, Kasia-t hogy foglalkozzon a lányával, míg ő odavan az őrségben, cserébe fizetésének felét megkapja. Nagyon nehéz időket él meg Mirka Kasia családjánál, míg annyira idős nem lesz, hogy Bolek magával tudja vinni a Pontar folyó mellé. Ott bizony, hamar megismerkedik az önellátó élettel, a földműveléssel és a természettel való együttéléssel. 10 éves korában azonban elkezd érdeklődni az ott dolgozó révészeknél. Bolek nem tartotta jó ötletnek, sőt egyenesen ellenezte a lányának, hogy közéjük álljon. A folyó veszélyes és könyörtelen, ráadásul nem gyenge lányoknak való. Mirka apja szavai hallatán makacsul továbbra is kitartott a révészsége mellett. A helyi cirka 10 fő, akik egy fogadó szerűségben lakik, kisebb közösséget alkotva a folyó mentén. Lényegében attól a pillanattól kezdve 2 éven keresztül szem és fültanui lesznek, hogy Bolek és Mirka miként szócsatározik egymással. Ennek az vet véget, hogy az édesapja végül meghal egy ismeretlen betegségben. A folyó mellett temetik el, s így megörökli a házukat Ellanderben, s a kardját.

Hogyan tovább fiatal Mirka?

12 évesen az elhagyott Ellander-i házat eladja, s végleg odaköltözik a Pontar folyó partjára a révészekhez. A ház vagyonából építenek egy kisebb külön lakást Mirkának, ami egy hálószobából és egy nagyszobából áll.  14 éves koráig megtanulja a földművelés csínját-bínját, hogy a folyó menti területből egy kisebbet végül saját magáénak tudhassa, s zöldségeket termesszen. 14 éves kora után pedig apja intő szavai ellenére belefog a révész szakma rejtelmeibe, ami első látszatra könnyűnek tűnik, de nem az. Megismeri először a folyót, a Pontárt. Azon belül pedig szépen fokozatosan a gázlókat a folyón, mind lejjebb és feljebb, ahol lóval át lehet kelni, már ha annyira bátor az illető. 16 éves korában kezdték el rendszeresebben használni az átkelést a különböző népségek, akik természetesen megtehették az ilyesmit, vagy sürgősen át kellett jutniuk a túlsó oldalra Redaniába. Ezen a ponton 4 révész dolgozik, akik közül Kasper Bastyr a Révbíró. Mikor Mirka 19 éves lesz, akkor épül egy fogadó pár szobával.  Mirka 20 éves korára sajátítja el a révész foglalkozást. Levált egy öregembert, így ő lesz a folyón a negyedik és egyben legfiatalabb tagja.


Mi van a huszadik életéve után?

A bárdokkal csak a gond van, fecsegnek ők mint a dalos madarak. Mirka 21 évesen szerelmes lesz egybe, aki szép gondolatokkal kecsegteti őt, s lehozza neki még a csillagokat is az égből.  Azonban a történet rosszabbik fele ott folytatódik, hogy másnap, mikor egy nemes kisasszony szeretne átmenni ezen a révponton, akkor ez a bárd már neki csapja a szelet, mintha Mirka nem is létezne. A fiatal nő pedig kikosarazva érezve magát megfogadja, hogy soha többet nem fognak vele így szórakozni a férfiak. Mérgesen megleckézteti a bárdot, s a lantját összetöri és a folyóba dobja. Átviszi őt a nemes kisasszonnyal együtt.
22 évesen még különböző más férfiak,  fiatal legények próbálják elnyerni a bizalmát, de mind elutasításra kerülnek. Azután fogadja meg titkon, hogy mégis csak kiket fog magához közel engedni. Ebben az évben több erőszaktevő is megteszi a munkásságát ezen a révponton, így magához veszi apja kardját. S elkezdi tanulni a kardforgatást, az önmaga és esetleg mások védelmére. Következő évben pedig Kasper Bastyr Révbírót megöli egy tolvaj, a pénze miatt. Kasper helyébe lép Horymír Magera. A férfiről annyit tudni, hogy messziről jött és jó kardforgató.


S ezután mi van a fiatal nővel? Egyszerűen járj utána te magad...

Példareag

Kora reggel van, csupán én vagyok talpon egyedül, mert nem látok mozgást a többi háznál. A földemre sietnék ki, hogy még beszedjem a maradék zöldséget, amit sikerült megtermelni, azonban lódobogást hallok közeledni. Hárman vannak, s egyenesen a folyóparton állítják meg a lovaikat. Én veszem a fáradtságot, hogy utánuk siessek és rájuk köszönjek.
- Jó reggelt Uraim! Az átkelés, lovakkal együtt 100 oren lesz fejenként. - rögtön felém fordulnak, s felmérnek engem, hogy mégis ki vagyok. Látom az arcukon a meglepettséget, hogy csupán egy földműves nő az. Mikor pedig a kardot látják az oldalamon, akkor a következőt súgja a krumpli képű a lapátkezű társának.
- Ez vicc! Ez a paraszt nő, minek képzeli magát? - csúnyán sandítanak rám. Én meg, a mellkasom előtt összefonom a két karomat. Végül a harmadik, szólal meg aki rögtön fiatalabbnak tűnik mint a másik kettő.
- Az nem sok egy kicsit? Nekünk meg gyorsan át kell érnünk a másik oldalra. Szóval ne tartson fel minket hölgyem! - szavai hallatán kedvem lenne mosolyogni, azonban amilyen mosdó, olyan a törölköző alapon megfordulok és lassan távolodok. Ha ennyire értenek az átkeléshez, akkor oldják meg maguk. Minden ott van a helyén, csak működtetni kell. Nem látom a nagy tanakodást a hátam mögött, de a fiatal újra szól.
- Várjon! Kifizetjük a fejenként a 100 oren-t. - hallani tőle, hogy adta magát, aminek nagyon örülök. Újra megfordulok, s feléjük veszem az irányt. Közben megnézem, hogy milyen a mai napon a Pontar folyó, s ők hárman a lovakkal együtt milyen súlyt képviselnek. Magamban eldöntöm, hogy nem lesz gond az átkeléssel. Odalépdelek hozzájuk, s beszedem tőlük a 100 orent.
- Jöjjenek oda, s hozzák az állatokat. - jelzem nekik, hogy mi a teendő, s azután szépen eloldozom a köteleket, ami a nagy tutajt fogja. Vegyek egy hatalmas botot, s óvatosan ellököm a révhajót a parttól. Ami aztán nem tud elszökni mert a két part között ki van feszítve egy erős kötél, s a révhajó két oszlopához van erősítve, s a mozgást biztosítva. Az első öt percben megvárom még megáll  ez a „mozgó híd.”
- Ha szeretnének gyorsabban átjutni, akkor segítenek egy kicsit. - nah erre mindhárman nagyot néznek, mert nem arról volt szó, hogy fizetnek és még dolgozniuk is kell. Én megvonom a vállam válaszként, s akkor az én lassúságommal haladunk át. Mivel nem rendelkezek olyan nagy erővel, mint egy férfi.nagy nehezen eljutok a folyó közepére, mikor kedves utasaim rájönnek, hogy igazságom lehet másodjára is.
- Kérnénk vissza 50 orent, mert mi is besegítünk az átkelésben. - én azonban rögtön válaszolok neki.
- Most már nem lehet lealkudni az átkelés árából, uram.  - látszik rajta, hogy nem tetszik nekik a helyzet, amire én vagyok most annyira közlékeny és felvilágosítom őket.
- A folyón lett volna egy gázló, azonban időt veszítenének rajta, másik részről pedig az életüket kockáztatnák a hideg vízben. Én örülnék, hogy csupán ennyi oren és ténylegesen viszonlag hamar át lehet érni a túloldalra. - tudom le őket, s minden további nélkül besegítenek az átjutásba. Viszonlag hamar kikötünk ott, s felszállva a saját lovaikra elvágtatnak. Nekem meg nem marad más hátra, mint visszamenni Temeriai partra, ahol élek. A visszaútban nincs semmi különleges, s fél óra múlva visszaérek a többiekhez, én meg a munkámhoz.