Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Nem feledkeztem meg a válaszút adta lehetőségekről sem, de valahol kétlem, hogy volna időm pirkadat előtt mindkét opciót bejárni – márpedig pirkadatra jelentést ígértem Draegan nagyúrnak. Nem aggódtam a gazfickó miatt, valószínűleg azt hiszi, ép bőrrel megúszhatja – de mit tudja ő, hogy Talgar kisváros, ha el kell rejtőzni egy vaják elől. Ha le akarsz rázni, minimum Novigrad-ba menj, és ott is csak idő kérdése, hogy rád találjak. Megnógattam Złoty-t fel a hegynek, pusztán a patáinak hangjából, és abból, ahogy a nyeregben ringatott, megállapítottam, hogy a helyszín az igazi hegyekhez méltó jellegzetességekkel bír. Ez ugyan egyenesen arányos a lábnyomok előfordulásának ritkaságával, de semmi olyan akadályt nem jelent, amit egy vaják ne tudna leküzdeni. Miután leküzdöttem a medálom rángása okozta meglepettséget, megállítottam a lovamat nem messze a különös sziluettektől. Leugrottam a nyeregből, és a nyeregtáskába túrtam egy kis fioláért, amiben sötéten kotyogott valami híg lötty. Gondolkodás nélkül kihúztam a dugót belőle és lehajtottam az egészet. Nagyot, erőset nyögtem, mely egészen sóhajba fúlt, mint mikor valaki jóleső, nagy kortyot húz egy kupa jó sörből. Szinte rögtön éreztem a hatását, pupillám kitágult, erőszakosan több fényt befogva, mint azelőtt, élesebben elválasztva a holdfényben sütkérező felületeket a sötétbe burkolózottaktól. - Máris jobb. Hagytam a lusta kancámat legelészni, amíg én a szirt, a hat, hét… nyolc faragott totem felé lépkedtem. Medálom hatalmasat bukfencezett a nyakamban, és ez egyértelművé tette számomra, hogy itt valami nagy horderejű mágia került végrehajtásra. - Logikusan végiggondolva csak térkapu hagyhatta hátra ezt az energiát. Basszameg… Utálom a teleportokat. Alaposan körbejártam a skulptúrákat és glipteket, hogy semmiképp se kerülhette el semmi a figyelmemet, majd a földbe szúrt ls felborult, megszenesedett fáklyálnak szenteltem a figyelmemet. Leguggoltam nem egy, de inkább kettő mellett, és számoltam. - Gyakorlatilag teljesen kihűlt, nagyon gyér langyot áraszt az olajos fiola. Több órája is megvan annak, hogy kialudtak, legalább kettő, de inkább több órával ezelőtt.
P.S.:303 szó ~ Ha valami nem jó, javítom Mood: Little Talks
Királyok hajdani tanyája, Harcosok ravasz csapdája. Itt férj ritkán hallgat asszonyára, Téged hív Talgar havas tája.
A főzet gyorsan hat, és a halvány világosság is megnő Karméle számára. Ezzel a tekintettel azonban jobb, ha kerüli a hold fényét, mert még a végén bánthatja a szemét. A kövek régiek, repedezettek, talán a múlt évezredek ősi szövegei állnak rajta. Úgy tűnik, akkoriban valami imahely lehetett, vagy isteneknek állítot szobor, ahova anno ételt, virágot, és pénzt hoztak különböző áldozatoknak. Egy igen-igen régi, kopott, földes érmét ha elég szemfüles, találhat is a középső, kidolgozott kő tövében. Most, hogy már a szokásosnál is tisztábban lát, észre veheti, hogy arrébb gurulva további két fáklya is fekszik a köveken. Az egyiken szenes maszat látszik, ahol megfogták, a másik kicsit kacska, mintha azzal ütöttek volna meg valamit. A földön barna foltok pihennek, nem is messze a fáklyáktól. A szag, állak és szín egyértelműsítheti Karméle számára, hogy ez vér. Ha igazán leleményes, oda figyelő és alapos, akkor a fűben észrevehet egy apró, fehéresen derengő valamit... ha felveszi, akkor észreveheti, hogy itt tegnap este valaki fogát vesztette a verekedésben. Több nyom egyelőre nincs a helyszínen. Innentől rajta áll, melyiket kezdi el követni.
//Quest mark 2 - Derítsd fel a nyomokat! (1, Szenes maszat 2, Elhagyott fog 3, Vércseppek 4, Áldozati kő)//
A totemoszlop szerű gliptek alaposabb megvizsgálása után rá kellett jönnöm, hogy bár maga a helyszín valószínűleg elengedhetetlen volt az ügy szempontjából, magához a mágikus impulzushoz semmi köze. Nem vagyok nagy tudója az ősi nyelveknek, de azt magam is meg tudtam állapítani, hogy a rúnák evilágiak, csak piszok régiek. Olyan régiek, hogy hiába ismerek fel egyet-kettőt, nem segít értelmeznem a faragványt, mint egészet. ― Nagy erejű rúnák, legalább tíz, ha nem több tíz évesek. Maga a hely semmi különös. Kegyelethelyül szolgálhatott a régebbi generációknak, ahová áldozatokat hozhattak bemutatásra. Semmi nem utal Melitele vagy Lebioda kultuszára. És ahogy oldalra pillantottam, a gyér fűben megcsillanni véltem valamit a holdfényben. Leguggoltam, és a fűszálakat félrehajtva egy pénzérmére lettem figyelmes. Régen itt lehetett, betakarta a föld, az esővíztől kissé megfeketedett, valószínűleg ezüst. Letörölgettem róla a mocskot, csak hogy jobban lássam, melyik királynak az arcképét viseli. ― ….Faszom se tudja, ki ez. Mindenesetre elteszem az érmét, hátha jó pénzt megér valami gyűjtőnek. Amint úgy tűnik, mindent felderítettem itt, arrébb folytatom a nyomozást. Az első, amire figyelmes leszek, az a fáklya, amiből az imént az idő múlását állapítottam meg. ― Kormos ujjlenyomatok. Hevert mellette egy másik, elgörbült. ― Teljesen eldeformálódott. Mintha valamivel nagy erővel ütközött volna. Vagy valakivel. Lejjebb vezettem a tekintetem a földre, ahol sötét foltokat fedeztem fel, sötétebbeket, mint az éjszakai föld maga. Meg sem kellett, érintenem, egyből megértettem a levegőben derengő, halovány vasszagból. ― Vér. Követtem a vércseppeket a tekintetemmel, s hála a Macska áldásos munkájának, nehéz sem volt kiszúrni a fűben rikító, fehér cseppet. Odanyúltam, hogy kézbe vegyem. ― Emberi fog. Nem túl régen elhagyott, ha összefüggésben áll a vérrel, legfeljebb tegnap hagyhatták el. ― ezen a ponton a fáklyákra pillantottam. ― A kérdés már csak az, hogy van-e a fáklyáknak köze a vérhez. Beleszaglásztam a levegőbe, hátha éreztem még bármi mást az egynapos vér vasszagán túl, valamit, amit esetleg követhetek, közben macskaként világító szememmel az erdő küszöbét pásztáztam. Füttyentettem egyet Złoty-nak, végül a nyergébe felkapaszkodva úgy döntöttem, felderítem az elágazást. Hisz a Hold még magasan jár az égen, bőven volt idő pirkadatig...
Királyok hajdani tanyája, Harcosok ravasz csapdája. Itt férj ritkán hallgat asszonyára, Téged hív Talgar havas tája.
Karméle következtetései majdnem olyan jók, mint amilyen szépen káromkodik. Az éjszaka lényei azonban nem igazán fülelnek a vaják költői megjegyzéseire, és úgy egyáltalán, a jelenlétére. Más elfoglaltságuk van, például legelészni, illetve haladni A-ból B-be. Így mire Karméle lejut a hegynek azon részére, ahol az elágazást látta, a nyomok már sajnos a nemrégiben itt dagonyázó, és elhaladó vaddisznó csordának hála a múlté lettek. Ez sajnos azt jelenti, hogy vagy értékes időt pazarol arra, hogy megpróbálja ismét megtalálni a nyomokat, vagy neki áll a többi nyomot -és azok gazdáit- felfedni. Ki tudja.. Talán a helyiek segíthetnek neki ebben.
//Muhaha, érdemes nézni a quest logot is. Quest mark 2 - Derítsd fel a nyomokat! (1, Szenes maszat 2, Elhagyott fog 3, Vércseppek 4, Áldozati kő)//
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Nem feledkeztem meg a válaszút adta lehetőségekről sem, de valahol kétlem, hogy volna időm pirkadat előtt mindkét opciót bejárni – márpedig pirkadatra jelentést ígértem Draegan nagyúrnak. Nem aggódtam a gazfickó miatt, valószínűleg azt hiszi, ép bőrrel megúszhatja – de mit tudja ő, hogy Talgar kisváros, ha el kell rejtőzni egy vaják elől. Ha le akarsz rázni, minimum Novigrad-ba menj, és ott is csak idő kérdése, hogy rád találjak. Megnógattam Złoty-t fel a hegynek, pusztán a patáinak hangjából, és abból, ahogy a nyeregben ringatott, megállapítottam, hogy a helyszín az igazi hegyekhez méltó jellegzetességekkel bír. Ez ugyan egyenesen arányos a lábnyomok előfordulásának ritkaságával, de semmi olyan akadályt nem jelent, amit egy vaják ne tudna leküzdeni. Miután leküzdöttem a medálom rángása okozta meglepettséget, megállítottam a lovamat nem messze a különös sziluettektől. Leugrottam a nyeregből, és a nyeregtáskába túrtam egy kis fioláért, amiben sötéten kotyogott valami híg lötty. Gondolkodás nélkül kihúztam a dugót belőle és lehajtottam az egészet. Nagyot, erőset nyögtem, mely egészen sóhajba fúlt, mint mikor valaki jóleső, nagy kortyot húz egy kupa jó sörből. Szinte rögtön éreztem a hatását, pupillám kitágult, erőszakosan több fényt befogva, mint azelőtt, élesebben elválasztva a holdfényben sütkérező felületeket a sötétbe burkolózottaktól. 
️️️️️️
