Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Novigrad után Vizima felé vettem az irányt. Már annyit hallottam róla, királyok üléseznek ottan, a város forgataga pedig olyan szédítő, hogy ha nem vigyázol, eltaposnak. Tökéletes hely egy olyan utazóvándornak, mint nekem, ha összeharácsolna némi pénzt. Az út is, ami a kikötővárost összekötötte a fővárossal, olyan hatalmas és tekintélyes volt, hogy eltéveszteni sem lehetett. Akadt egy-két rejtélyes kompániám, vagy épp istentelenül mocskos szájú törp útitársam, akikhez csapódhattam, vagy épp megszántak, és éjszakára vigyáztak rám. Egészen meg is barátkoztam egy konvojjal, akikkel már majd három napja és három éjszakája együtt utazok. De volt egy kis bökkenő. Oxenfurt és Vizima közt körülbelül félúton feküdt egy város, a fallal körülvett Mirthe. No, nem ezzel volt a gond, hanem azzal, hogy sorozatosan fordultak vissza a kapuból az áthaladni vágyók. Nem értettem az egészet, és olyan különös is volt, úgyhogy amikor már vagy a negyedik lovas fordult vissza a városkapuból, ahogy elhaladt mellettem, megragadtam az utazóköpenye csücskét. - Várgyon! – kezdtem – Mér’ fordul vissza mingyenki a kapubúl? - Hát te nem tudod? – nézett rám csodálkozva a csuklyája alól egy idegen, fekete szempár – Azon a kapun át nem jut senki ember fia. Egy termetes troll őrzi, aki nem enged senkit se ki, se be. Jobb, ha szépen visszafordítjátok a konvojt, és megkerülitek Mirthét, mint mindenki más. - Egy trull? – néztem össze a mellettem a bakon ülő törp barátommal, aki az információt hallva kiköpött. - Micsoda dolog! Mirthe szabad város! Mire megkerüljük, az még két nap, nekünk meg nincs annyi időnk! Hogy ne mondjam, nekem sem volt kedvem még két napot lovagolni, amikor elég lett volna keresztülhaladni a városon, de ha ez a troll, vagy micsoda tényleg nem enged senkit se ki, se be… Gondoltam egy merészet, és a lovamat indulásra sarkallva a konvoj élére ügettem. Nem is tudom igazán, hogy mire számítottam. Ha az emlékezetem nem csal, a trollok hegyi lények, Brokilon-ban pedig nem sok hegy volt. Ahogy megláttam a lény termetét és magasságát, némileg inamba szállt a bátorságom. Másra képtelen is voltam hosszú perceken át, mint hogy dermedten a magasba bámuljak a ménász árnyékában. - Ejha…
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Novigrad után Vizima felé vettem az irányt. Már annyit hallottam róla, királyok üléseznek ottan, a város forgataga pedig olyan szédítő, hogy ha nem vigyázol, eltaposnak. Tökéletes hely egy olyan utazóvándornak, mint nekem, ha összeharácsolna némi pénzt. Az út is, ami a kikötővárost összekötötte a fővárossal, olyan hatalmas és tekintélyes volt, hogy eltéveszteni sem lehetett. Akadt egy-két rejtélyes kompániám, vagy épp istentelenül mocskos szájú törp útitársam, akikhez csapódhattam, vagy épp megszántak, és éjszakára vigyáztak rám. Egészen meg is barátkoztam egy konvojjal, akikkel már majd három napja és három éjszakája együtt utazok. De volt egy kis bökkenő. Oxenfurt és Vizima közt körülbelül félúton feküdt egy város, a fallal körülvett Mirthe. No, nem ezzel volt a gond, hanem azzal, hogy sorozatosan fordultak vissza a kapuból az áthaladni vágyók. Nem értettem az egészet, és olyan különös is volt, úgyhogy amikor már vagy a negyedik lovas fordult vissza a városkapuból, ahogy elhaladt mellettem, megragadtam az utazóköpenye csücskét.
// 340 szó 