To:       Orchidea

Telnek a napok, a hetek, a hónapok, de hiába járom végig újra s újra a határok menti őrszemek sátrait, hiába küldöm járőrözni a katonáinkat, s hiába éri el Dol Blathanna határát néhanapján egy-egy újabb hazáját kereső aen seidhe, még mindig túl kevesen vagyunk. Szerencsésnek mondható talán, hogy sem északról, sem Nilfgaard felől nem jelentettek a kémeink olyasmit, hogy bármelyik ország fegyverkezne, hisz még ők sem heverték ki teljesen a háborút. Hogy a Császárság felől miért számítok fenyegetésre, az csupán azzal magyarázható, hogy még nincs hír afelől, hányadán állunk egymással.
Majd két esztendő telt el azóta, hogy Emhyr var Emreis őcsászári felségével egyezséget kötöttünk, s ugyan elismerte Dol Blathanna szuverenitását azért cserébe, hogy oktalan s értelmetlen halált halt a háborúban az ő oldalán megannyi aen seidhe, azt követően, hogy a háborút Nilfgaard elvesztette, nem lehettem biztos semmiben. A Virágok Völgye kis falat volna Nilfgaard Császárának, és egészen bizonyos, hogy Henselten és Demavenden kívül senki nem törné össze magát azért, hogy újra háborúba vonuljon ezért a kicsi, de annál drágább völgyért. Nem engedhetem meg, hogy Dol Blathanna két tűz közé kerüljön, viszont azt, hogy az Ellenségei Kurgánján Táncoló Fehér Láng miféle terveket szövöget azóta, hogy feleségül vette a mindenki által Cirilla Fiona Elen Riannonnak, Cintra trónörökösének hitt imposztort, még nem mesélte el sem Fringilla, sem Assire.  
Így hát, amit tenni lehetett, megtettem annak érdekében, hogy ez az utolsó otthon megmaradjon népünknek. Álruhás hírnökök viszik és suttogják minden aen seidhének Enid an Gleanna, jómagam kérését - mert kérés ez, esdeklő, már-már majdhogynem könyörgő kérés eddig elhanyagolt népem még mindig elnyomott tagjai felé - hogy térjenek haza Dol Blathannába. Ó, tudom, hogyne tudnám, milyen elkeseredettek ezek a tündék, s mit gondolhatnak - a büszke királynő, aki meg se hallotta a háborúban elvesző népének segélykiáltását, most mint egy méltatlan hercegnő könyörög, hogy bocsássanak meg neki… ...Squass’me, Filavandrel… Squass’me, evelienn…*
Keserű gondolataim fogságából egy, a járőrözésből épp visszaérkező katona szabadít ki, ahogy elém áll, s fejét meghajtva belekezd mondanivalójába:
- Felség, jó hírem van! Elérte a határt egy délnyugat felől idetartó társunk! Ráadásul, úgy tudjuk, medika.
Érdeklődve tekintek a katonára, amíg hallgatom a jelentését - ha csakugyan medika az érkező, nagyobb kincs számunkra, mint elsőre gondoltam.
- Remek hír. Melyik őrsátornál van?
- A Claonadh** tábornál.
Megköszönöm a katona híreit, majd útjára bocsátom, én magam pedig nyitok egy teleportkaput a megadott helyre.
Valóban ritkaság egy uralkodótól, hogy személyesen köszöntse az alattvalóit… De ennyivel tartozom minden társamnak azért, hogy az életét kockáztatja, míg eljut Dol Blathannába - s mind e mellett magam is szeretném megismerni ezt a medikát…
Átlépek a kapun, s a Claonadh tábor mellett lépek ki belőle, majd elindulok a sátor felé, ahol az őrök alighanem épp útbaigazíthatják a lányt.


*Bocsáss meg, Filavandrel… Bocsássatok meg.
**Mogyorófa

Enid an Gleanna

️️️