Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Meg vannak a varázslólét előnyei és ez tagadhatatlan, ahogy az is, hogy ott vannak azon részei, amik néha idegesítőek tudnak lenni. Ezek közé szoktam sorolni azon eseményeket, amikre néha meghívást kapok. Bálok, fogadások és esti cseverészések, a nemesek elfoglaltságai, amire szeretnek nagy nevű embereket meghívni, hogy jobb fényben tűnjenek fel. Ilyenkor szoktam kicsit átkozni magam, amiért összebarátkoztam ezen kékvérűekkel. A kapcsolatuk jól jön, ám az sincs ingyen és ezt jól tudom. Így hát nincs mást, mint ruhapróba tömkelege és sminkelés hosszú percei. Mivel, ha már menni kell, akkor nem mehetek a hétköznapi viseletemben. Azért nem ártana megjelenni és kicsit megmutatni magamat a nemeseknek, akik szemeiket rajtam legeltetik. A varázslók már csak ilyenek, szeretnek a figyelem középpontjába kerülni. Hosszas öltözködés és sminkelés után késznek véltem magam a hosszú unalmas órákra, amik vártak rám. Elindultam hát a nemes kis kastélya felé és közben elővettem a szokásos csábító mosolyom is, ami ilyen közegben kötelező. Mindig mosolyogni és egy csepp igazságot sem elmondani a másiknak. Itt mindenki ott hazudik, ahol csak tud és játszák a mocskos kis játékaikat, amivel előnyhöz tudnak jutni a másikkal szemben. Semmi másra nem gondolnak csak a saját érdekeikre és ha kell, gondolkodás nélkül lépnek át másokon. Az ilyenektől mindig is undorom volt, hiába vagyok varázsló, akik szintén erről híresek. Ám most kellemesen megleptek, amikor egy kocsi fogadott az ajtón kilépve, elsőre nem is tudtam hová tenni, de azért nem tagadom, hogy örültem ennek. A nemes háza, aki meghívott erre az eseményre, kitett magáért, ami a díszítést illeti. Rendesen fel volt cicomázva és őrből sem volt kevés, akárcsak a kiszolgáló személyzetből. Ahogy beléptem a kapun egy inas fogadott, aki egy tálcán bort kínált, ami kifejezetten finom is. A kertet láthatóan pár napja rakták rendbe erre az eseményre és tele is rakták fáklyákkal, hogy lásd merre mész. Mivel az ilyen eseményeket leginkább este szokták megtartani és így kicsit lehet merészebb dolgokat is csinálni. Nem egy galambot kaptam rajta egy sötét kis zugban, amint éppen egymással játszadoztak. Azt az arcot, amikor észrevettek az aktus kellős közepén, felbecsülhetetlen. Hiába vagyunk Novigrad gazdag részén és valószínűleg ők is hasonlóan vagyonos családból valóak, azt hinnéd, hogy több eszük van. Mondjuk egy kis alkohol és sokan megbátorodnak és ezen italból van itt bőven. Miután beérek hát a kert fő részébe, ahol az emberek nagyrésze leledzik és még néhány törpét is kiszúrok köztük. Ez utóbbi nem is annyira meglepő, ha azt nézzük, hogy a bankokat ők viszik, így aztán meg kell hívni őket is. Fontos szereplői ezen köröknek és senki nem akarja megsérteni őket. Aztán kiszúrok egy kifejezetten érdekes alakot a többi között. Ősz haj, átlagos magasság és némi nemű merevség, meg persze azok a bizonyos szemek, amiket messziről látni lehet. Egy vaják állt az egyik fa alatt és úgy nézett ki, mint aki egybe akar olvadni a mögötte lévő növénnyel, hogy senki ne zavarja őt. Persze könnyen meglehet, hogy másképp vélekedik, ám tagadhatatlan, hogy egyedül ácsorog ott. - Mi dolga egy vajáknak egy ilyen rendezvényen? Talán szörnyek férkőztek a kékvérűek közé? - lépek mellé egy mosoly kíséretében.
Bálok, fogadások, kedvét lelte ezen rendezvényekben. A zene, az ételek, italok, és nem mellesleg mindig akadnak páran, kikkel érdekes beszélgetésekbe tud bonyolódni, sőt, új barátokra is szert tehet, és új megbízásokra, ezek által pedig még több meghívásra, ahol kihasználhatja az iskolájában elsajátított tanokat. S egy ügyes vaják ezt mind jól kitudja használni, megcsinálhatja a szerencséjét, és az se árt, ha magas helyeken vannak barátai. Hátha valami fontoskodó alak szeretne keresztbe tenni. Alaposan lemosta magáról az út porát, elvégre mégse állíthat be mocskosan, porosan, szagosan, ezért is használt a szappan után egy kevéske illatos olajt. Haját is kifésülte, gondosan, nehogy egyetlen kosza tincs is elkalandozzon, majd egy selyemszalaggal lófarokba kötötte, szakállát is rendbe rakta, visszavágott belőle, és kifésülte azt. Egyesek talán még azt is mondanák, hogy készülődik annyit, mint egy asszony. De Gabriel tudta jól, hogy meg kell adnia a módját, így is lesznek sokan, kik inkább kinézik, mintsem a közelébe kerüljenek. Eljött a ruha választás ideje is, nem túl csicsás mellett döntött, fekete felső mellé fekete nadrág, és alaposan megtakarított és fényezett csizma. Kardokat nem visz magával, nem hinné, hogy szüksége lesz rájuk, helyette inkább elindult, nehogy véletlen későn érkezzen. S úgy dönt, hogy nem gyalog fog menni, hiszen a lovát is felkészítette erre az esetre. Lecsutakoltatta és elég érmét áldozott arra, hogy a szőre is fényesen csillogjon. Megérkezett végre régi ismerősének kastélyába, hátasát is a megfelelő legényekre bízta, meghívóját felmutatta, és elindult a kert felé, hogy vegyüljön, és elfogyasszon némi bort és ne foglalkozzon a meglepett és értetlenkedő szempárokkal. Nem ők lesznek azok, kiknek a társaságát ma keresni fogja. Ám mielőtt igazán beleveti magát a társasági életbe, megállt egy fa alatt, hogy jobban szemügyre vegye a társaságot, hátha lát egy-két ismerős arcot. S azokat ugyan nem látott, de helyette a társaság talált rá a férfira, egy hölgy szemében. - Kellemes estét, a nevem Gabriel Montbel.- üdvözölte a hölgyet és mellé még kissé meg is hajolt köszönésképpen, majd kiegyenesedett és válaszol a feltett kérdésre.- Szörnyre ugyan nem férkőztek, legalábbis olyanok nem, amik a mesterségembe vágnának. Csapán szerény vendége vagyok házigazdánknak, mint kegyed. Tudom, meglepő lehet, egy vaják, mint vendég. De előfordulhat. S hölgyemben kit tisztelhetek?- kérdezte egy barátságos, apró mosollyal az ajkán.
Tagadhatatlanul élvezem a rám meredő tekinteteket. Az egónak tagadhatatlanul jót tesz az ilyen és nem mellesleg van mit a szemek elé tárnom. Hogy ennek mennyi köze lehet a szépítésnek, ki tudja. Anyám mindig azt mondogatta, hogy szép lány lesz belőlem, ha egyszer felnővök, de melyik szülő ne mondta volna ezt a gyerekének. Ám tagadhatatlan tény, hogy az a beavatkozás a toronyban sokat segített ezen a téren is. Nem csak a látásom adták vissza, de egy kicsit meg is szépítettek, nem mintha ezt annyira bánnám. Na meg, a varázslók világában valamiért nagyon sokat adnak a kinézettre, lassan már többet, mint az uralkodói réteg. A megjelenés kínosan fontos számunkra, mivel ez alól én sem vagyok kivétel. Ezen esti bálon szintén ennek fényében jelentem meg olyan ruhában, ami kihangsúlyozza azt, amit ki kell és olyan sminkel, ami erre rásegít. Sok férfit lehet igen könnyen megbabonázni ilyen apró trükkökkel és ez elég gyakran jön jól, amikor üzletelni kell velük. S kis beszélgetések formájában ezt itt is megteszem, miközben a kertben sétálgatok. Meg-megállok egy-egy üzletembernél, nemesnél, bankárnál és formális beszélgetésbe elegyedek velük. Semmi komoly téma nem jön fel ilyenkor, csak apróságok a munkájukkal és családjukkal kapcsolatban. Vagy arról, hogy a főzet, amit adtam nekik, bevált-e számukra. Apró jelekből sokat meg lehet tudni a másik félről, főleg pár jól irányzott kérdés segítségével. De most kivételesen szórakozni jöttem ide és nem mocskos kis dolgokat megtudni. A vaják, aki a fát támasztotta, pedig igencsak jónak tűnt az előbb említett tevékenységhez. Eddig akárhánnyal hozott össze a sors, mindig jól szórakoztam velük, de leginkább rajtuk. - Dalla Sephiren. - mutatkozok be én is Gabriel-nek és egy kicsit talán mélyebbre hajolok a kelleténél, így nagyobb belátást nyújtok a dekoltázsomba. Játszadozás minden formájában. - Tehát egy vaják, aki szórakozni jött egy úr esti mulatságára? Minő meglepetés. - tettetek egy kis műmeglepődést a műsor kedvéért, meg érdekel, hogy miképp reagál - Azt gondolná az ember, hogy vaják nem szeretik ezen dolgokat és inkább keresnek valami megbízást. Nem pedig illóolajat raknak magukra, megfésülködnek és borotválkoznak, hogy megjelenjenek valahol. - tény, hogy egy kicsit piszkálódok, ám mindezt egy ártatlan kislány mosójával teszem, aki mindenre kíváncsi.
Úriember volt, vagyis pontosabban úrivaják, ki nem kap az alkalmon, hiába tiltakozik a férfi énje, hogy nyugodtan lessen oda, időzőn el a tekintete a csábos kebleken, mégse teszi. Tekintetével inkább a hölgy arcát nézte, már amennyire képes volt rá. - Örvendek a találkozásnak Ms. Sephiren.- s miért ne lenne így? Hisz még csak most találkoztak, nincs miért keseregnie, kárognia, még a végén egy új baráttal is gazdagodhat, nem feltétlen minden varázslónő egyforma. Néhány varázshasználó miatt nem lehet rossz véleménnyel az összesről, nem mind ostromolták meg az iskoláját, hogy megszerezzék az ott tárolt tudást. Barátságosan mosolygott Dallara, arca nem rezdült a kérdés miatt, hisz csak egy ártatlan kérdés csupán, semmi más. - Fogalmazhatunk így is. Természetesen meghívásra érkeztem, egyszer kisegítettem a házigazdánkat, és azóta is jó kapcsolatot ápolunk egymással. Ha a környéken járok, gyakran találkozunk, hogy váltsunk pár szót, és úgy esett, hogy mára egy bált tervezett. A vajákok mint a varázslónők, nem mindegyikük egyforma. Az én iskolám tagjai közt találni többeket is, akik gyakoriak az ilyen rendezvényeken és még élvezzük is. S az csak természetes, hogy az alkalomhoz illően jelenünk meg. Elvégre nem egy szörny fészkébe merészkedünk, hanem annál előkelőbb társaságba, még ha az néha veszélyesebb is, mint egy griff fészke. Oh, elnézését kérem a szószátyárságom miatt, néha elfelejtkezek magamról.- enyhén meghajolt bocsánat kérően. Bizonyára Dalla is szeretne szóhoz jutni.- S kegyedet mi szél fújta hozzám? Biztosra veszem, hogy nálam több előkelő uraság is van, kiknek a társaságát bizonyára jobban élvezné. Vagy egy szerény vaják egy bálon ilyen ritkaság lenne?- kérdezte mosolyogva, de persze a választ tudta, egy vaják a bálon, olyan mint koldus egy előkelő étteremben, nem igazán illik oda.
Vaják kifejezetten kellemes meglepetést okozott számomra. Sokkal könnyedebbnek és lazábbnak érződik már most, mint az eddigiek. Jól öltözött, ápolt és láthatóan már megszokta ezt a közeget is. Láthatóan nem is az első bál, amire eljött és ha tippelnem kéne, akkor nem is az utolsó. Tudtam én, hogy érdekes figura lesz a kék vérűek között. - Lehet, hogy nem szörnyek, ám azoknál sokkal rosszabb dolgokra képesek. Bár gondolom ezt ön már jól tudja. - felelek a kijelentésére, miután megtudom, hogy miért is van itt. Biztos vagyok benne, hogy ő is jól tudja, hogy a gazdagok és vagyonosok világa tele van ármánnyal, árulással és hátba szúrással. Volt már szerencsém ezt saját szememmel is látni és tapasztalni is. Nem egyszer próbáltak már kibújni a megkötött alku alól, aminek természetesen nem lett jó vége számukra. - Lehet, hogy van magánál gazdagabb és nemesebb, de mindegyikük ugyanaz. Nem akarnak mást, csak saját hasznukra fordítani. - kicsit közelebb hajolok - S egy magányos vaják egy bálon sokkal érdekesebb bármelyiknél. - mosolygok rá csábosan - Az is tény, hogy sokkal nagyobb esélyét látom annak, hogy barlang mélyén találkozok egy vajákkal, mintsem egy bálon. Ezért is tartom magát sokkal jobb társaságnak, mint az itt lévők közül akárkit. Lehet azon személy egy bankár, a házigazda, egy elöljáró vagy egy parancsnok. - mutatok egy-egy emberre vagy törpére, ahogy példákat hozom fel. Megannyi alak egymás mellett, italukkal a kezükben és közben nyálas szövegekkel untatják a másikat. - Így, ha nem zavarok, akkor inkább magával tölteném az estét. S ha már itt tartunk. Mit szólna egy italhoz? - kérdezek tőle kicsit felemelve az üres boros poharamat. Nem volt rossz a tartalma, de jól tudom, hogy van ennél sokkal jobb alkohol is a házigazda birtokában.
- Volt szerencsétlenségem már tapasztalni, hogy mennyivel is rosszabbak. Egyes bálokon azt kívánom, hogy inkább egy ghullfészek, fegyvertelenül, mintsem még egy perccel tovább maradjak.- nem hallott mást, csak panaszkodásokat, és amint egy kis levegőhöz jutott, már is megtalálta egy nemes, aki azt hitte, hogy felbérelheti a bérgyilkosának, amikor pedig nemet kapott válasznak, fel volt háborodva, hogy neki nem lehet nemet mondani, túl gazdag és befolyásos, és majd elintézi, hogy kidobják az Griffektől. Kíváncsi lett volna Gabriel, hogy ezt mégis hogyan képzelte. - Ez csak természetes, annyi a különbség köztük, és egy varacskos közt, hogy a disznó tudja mikor elég. De aki egyszer megérezte az arany ízét, az még többre és többre vágyik.- mosolygott kedves Dallara, kinek igen csak kellemes illata volt.- Köszönöm a kedves szavait. Igazán megtisztelő, hogy kegyed, egy varázslónő az én társaságomat választotta, nem pedig a nemesi származású ifjú urak hadát, kik egymásra licitálva akarnák kegyedet lenyűgözni. Helyette most állhatom a féltékeny tekintetüket, és az egymás közt morgott szitkokat.- kissé kárörvendően elmosolyodott. Mindig jóleső érzés volt, ha ez történt, és bár arra tanították, hogy nem illik a kárörvendés, de mindig is elnézték nekik.- Nocsak, én annak látom nagyobb esélyét, hogy egy kegyedhez hasonló, kifinomult hölgyet itt találok, mintsem egy barlangban. De örülök, hogy így gondolja, én is inkább töltöm az időmet önnel, mintsem unalmas csevejeket hallgassak. S ami azt illeti, a bankár csalja a nejét, az előjáró is, csak éppen egy ifjú legénnyel, a parancsnok pedig… khm, legyen annyi elég, hogy egy négylábúval.- egyenként mutatott rá az említett egyénekre. Természetesen a házigazdát kihagyta a felsorolásból, elvégre ismerőse volt, talán barátja is, nem illik vele ilyet tenni. - Természetesen nem zavar, sőt, kifejezetten örülök a társaságának Ms. Sephiren. S megtudnék inni egy pohár vöröst. Mindig is gyengém volt a vörös. Főleg ha kissé tüzes.- talán kissé félreérthető volt az, amit mondott, bár nem szánt szándékkal, az szentigaz, de vissza már nem szívhatja.
Beszédére a nemesekkel való találkozást illetően, csak bólintok. Én is mindig hasonló módon szoktam járni. Hányszor jöttek már hozzám, hogy a saját kis nagynak vélt gondjukkal foglalkozzak másé helyett, akivel már alkut kötöttem. Majd, amikor nemleges választ kapnak, kifakadnak és nem értik meg, hogy ez nem így megy. Elkényeztetett mindegyik és azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ. - Kapzsiság az ereikben folyik, amióta megszülettek. S hányszor láttam már erre példát, miközben a saját végzetük felé futottak. - ejtek meg egy kis mosolyt, amikor egy ilyen esetre gondolok vissza. Számomra kellően vicces volt, ám a kék vérű számára biztosan nem. Azt hitte, hogy minden az irányítása alatt van, de nagyot tévedett, de még mekkorát. Majd, amikor eljött a végső pillanat, akkor elkezdett könyörögni, ám mindhiába. Már nem menthette meg semmi. - Talán vaják urat zavarja, hogy pár nemes sugdolózik a háta mögött és irigy tekinteteket vet magára? - kérdem tőle kacagó hangon, miközben kicsit közelebb lépek hozzá, hogy még jobban húzzam az előbb említett alakok agyát. Ilyenkor szokásuk hibázni és ezeket szeretem kihasználni ellenük, amikor az élet úgy hozza. Mikor viszont bókokat kapok az előttem álló Gabrieltől csábos mosoly kezd el játszadozni a számon. Ritkán hallani ilyet egy vaják szájából azt meg kell hagyni. - Talán ez ilyenfajta beszédet is tanítják az iskolájában vagy ezt máshol tanulta el. - felelek, miután kacagtam egyet az általam említett emberekről. Sokat tud róluk és lehet jó is, meg rossz is. Bár számomra nem jelent semmit. Miután válaszol az ajánlatomra egy újabb csábos mosollyal jutalmazom. - Jöjjön hát. - intek neki, majd elindulok, remélve, hogy követ. Amennyiben így tesz, akkor elsétálok vele a pincébe, ahol igazából nem szabadba tartózkodnunk, ám tudom, hogy itt találunk jó fajta vörösbort. Amint találok nekem megfelelőt, felbontom és öntök mindkettőnk poharába.
- Igazán nem is lehet őket ezért megvetni. Azt látják, hogy valakinek több van, hát többet akarnak ők is. Csak éppen ez szánalmas egy felfogás. Van egy érzésem, hogy mindketten fogunk még ilyen futást látni.- ismét egy félmosoly jelent meg az ajkán. Ostoba nemesek, megvan hozzá a vagyonuk, hogy nyugodtan, gazdagon éljenek, és helyette inkább a többet és többet hajszolják, addig, hogy mire képesek lennének élvezni a gazdagságot, addigra már a szeretteik fogják körbe állni a halálos ágyukat. Az élet elszalad mellettük. - Inkább mulattat. Nem tartom kizártnak, hogy hamarosan azt kezdik el suttogni, hogy megbűvöltem kegyedet a fura szemeimmel, és ezért keresi a társaságomat, vagy azt, hogy csupán szánalomból jött ide. Sajnálatos, de igazán jó érzés, hogy ezt gondolják, egy aprócska pofon az élettől.- s ha már az ifjú Dalla közeledett, Gabriel is rájátszik, és kicsit közelebb lépett a férfi is. Szeme sarkából pedig a többi vendéget figyelte, magában jót mulatva egyes reakción. Fiatalok még, nem tudják, hogy mi vár rájuk az életben. Egyeseknek talán szerencséje lesz, és izgalmas élet vár reájuk, másoknak kevésbé lesz szerencsés, egy feleség, aki majd pokollá teszi az életét. Mi tagadás, igazán kellemes volt Dalla mosolya, vagy véletlen volt, vagy szándékos, de mindenesetre jól állt. - Attól tartok, hogy ez szakmai ártalom lehet. Oly sok fele vitt már az utam, hogy akarva vagy akaratlanul, de rám ragad egy s más.- kissé zavarttá vált a mosolya, nem szokása így beszélni mások előtt, legalábbis ismeretlenek előtt. De néha felengedhet az öreg vaják is. - Mutassa hát az utat.- természetesen követte Dallat, bár azt nem gondolta volna, hogy a pince lesz a célpont, de abban igaza van, hogy lent meglehet találni a legjobb borokat. - Köszönöm.- emelte poharát, mikor az megtelt a nedűvel, majd koccintásra emelte, utána pedig kortyolt belőle.- Hm, igazán jó évjárat. Érezni rajta a hajnali szedést, ahogy a dér megcsípte a szőlőszemeket, a gondoskodást. Azt hiszem, hogy sikerült megtalálni a házigazda legféltettebb borát. Ügyes választás volt Ms. Sephiren.- elégedetten csentitett a nyelvével.
Gabriel láthatóan hasonló véleménynél van a nemeseket illetően, mint én. Bár az annyira nem is meglepő egy vajáktól, hiszen őket is leginkább csak kihasználják a saját céljaikra, ahogy a varázslókat is erőszeretettel. Ilyenkor kell játszadozni velük, hogy végül számukra előnytelen helyzetbe kerüljenek, amit könnyen ki lehet használni. Kijelentésére pedig, hogy miért is léphettem hozzá, csak kacagok egyet. Megbűvölt a szemeivel, ez már önmagában nem lenen egy egyszerű dolog. Habár tagadhatatlan tény, kifejezetten érdekesnek tartom a vajákokat az mellett, hogy szórakoztatóak is tudnak lenni. Eldobták emberi mivoltukat, ami már önmagában egy életükkel való játszma és azután mindig a szakadék szélén táncolnak. Az emberek meg szidjak és megvetik őket ahelyett, hogy megköszönnék azt, amit tesznek. Ők alkották meg a szörnyvadászokat, majd megvetik a saját alkotásukat. - Vajon mi mást szedhetett még össze az évek alatt? - teszek fel egy ártatlan kérdést felé egy sejtelmes mosoly kíséretében. Semmi hátsó szándék nem volt ebben, mindössze egy kis megjegyzés féleség felé. Az már teljesen más kérdés, hogy ő mégis miképp értelmezi ezt. - Nem gondolom, hogy túl sok vaják lenne, aki annyi bálra járna, hogy ilyen dolgok ragadnak rá. - gondolkozok el hangosan. Egy picit talán játszadozok most, amit élvezek is. A pincében nem kevés bort néztem át, mire megleltem azt, amit kerestem. Egy kifejezetten jó évjáratút, aminek kellemes az íze. A megjegyzése az italt illetően megmosolyogtat. Úgy magabiztosággal mondja, mint egy igazi szakértő lenne. - Meg a taposólányok lábának a méretét. - jegyzem meg bohókásan, kicsit kifigurázva az előbb elmondottakat. - Nem iszok rossz, vagy vizezett bort, mint amit fent szolgáltak fel. - mosolyodok el, majd megemelem a poharam és kissé felé nyújtom kissé, hogy koccintsak vele - Egészségére jó vaják uram. Éljen sokáig, vadásszon sokat, keressen sok pénzt, leljen örömöt. - kacsintok rá a köszöntésem végén, majd koccintok vele és beleiszok a borba, ám közben figyelek.
- Ételek receptjei mellett sok mást is, szokásokat, babonákat, meséket, hogyan is masszírozzunk úgy hölgyeket, hogy extázisba kerüljenek, melyik szabókat keressem, ha új ruhát szeretnék, vagy melyek azok a kereskedők, kiknél kifogástalan a minőség.- egy jó vaják nem csak a jutalmat markolja fel, de nem ám, sok mást is, mik talán csak később lesznek hasznosak, ki tudja milyen helyzetben. - Az iskolám tagjainál már-már alapkövetelmény, hogy bálokon részt vegyenek. Figyeljünk és tanuljunk. Más vaják iskolákkal ellentétben, mi a társadalmi események részvételét is oktatjuk a diákjainknak.- elvégre a legváratlanabb helyekről jöhetnek a megbízások, és előfordulhat, hogy a jutalmat is bálokon kapják meg, akkor pedig nem hozhat szégyent az iskolájára. Még ha kevesen is vannak jelenleg, a hírüket akkor se tehetik tönkre. Nem macskák voltak, hanem griffek. - Hm, valóban?- újfent belekortyolt, utána pedig elmosolyodott.- Harmincnégyes, és szerencsére megmosta előtte a lábát.- jegyezte meg játékosan.- Ne is, nincs rosszabb, mint az elrontott bor. De azért vádlók se lehetünk, ha minden bálon csupa minőségi bort szolgálnának fel, hamar tönkre menne a gazda, nem bírná anyagilag az utánpótlás.- a minőséget meg kell fizetni, és minél jobb egy bor, annál magasabbra szökik az ára, akár egy kisebb farmét is elkérhetik egy üvegért. - Köszönöm a kedves szavait. Kegyednek is sikeres életet kívánok.- újra kortyolt a borból.- Lehet csak az évek beszélnek belőlem, de már több örömömet lelem abba, ha oktatom az ifjakat, nem pedig magam is járom az utakat és vadászok. Pénzem már-már több van, mint amit el tudnék költeni, megszámolni se tudom, hogy mennyi szörnyet vágtam már le. De átadni a tudásom, az az igazi öröm… elnézését kérem, fecsegek csupán, bizonyára untatom kegyedet. Inkább meséljen ön, melyik ág a szakterülete? Ha önre nézek, a tűzre tippelnék.- de persze tévedhet is.
Hallgatom, ahogy arról beszél, hogy mit is tanult és egynél felkacagok. Micsoda hasznos képességeket szedett össze. Na meg, hogy ezeket hol is tudja hasznosítani, főleg azt a masszázst, ami kicsit felkeltette az érdeklődésem. Lehet, hogy valami tetszik ebben a vajákban, vagy mindössze jó szórakozásnak vélem. Ám tény, hogy felkeltette az érdeklődésem és nem csak azzal, hogy miket tud, hanem azzal, hogy ilyen rendezvényeken vesz rész. Annyira nem illik a róluk kialakított képbe, hogy azt már nem tudom hová tenni. - Azt mondja, hogy van egy iskola, amelyik az etikettre is tanít a kardforgatás mellett? Talán pukedliznek szörny előtt, mielőtt nekiesnek? - cukkolom kissé Gabrielt. Bár az is tény, hogy magas körökben magasabb a jutalom egy-egy megbízás után, mint egy faluban a semmi közepén. Ám ehhez társul a nemesek arroganciája és lenézése, amit néha kifejezetten nehéz eltűrni. Sokszor voltam már úgy, hogy még pár perc és arcon vágom az előttem állót, ám szerencséjére, nem jutottunk el addig. Nagyon sűrűn el tudják ezt érni, főleg azoknál, akik nem szoktak hozzá ehhez. Ez is csak egy trükk a kezükben, amivel könnyebben ki tudnak használni. Bár az is tény, hogy némelyiknek valóban nem ártana egy jókora pofon, ha már az anyjától nem kapott egyet. - Valóban, hiszen nem szól másról az egész, csak képmutatásról. Akkor mégis minek szolgáljanak fel rendes italt? - mint minden a nemesek körében, ez is arról szól, hogy az eseményt tartó személy megmutatja a vagyonát és hatalmát. Színdarab az egész, ahol mindenki maszkot visel és mosolyog, miközben a háta mögött ott szorongatja a kést. - Ugyan, nem untat. - mosolygok rá szelíden. Ki gondolta volna, hogy az előttem álló vaják inkább lenne tanár egy vár falai közt. Bár úgy hallottam, hogy ez mostanában nem túl gyakori eset. Amennyire én tudom, már nem nagyon vannak ifjú tanítványok az iskolák udvarán, bár ennek okát nem tudom. Legalábbis egyelőre még nem. - Nagyon jó a megfigyelő képessége vaják uram. - hajolok közelebb hozzá egy csábos mosoly kíséretében - Valóban tűz a szakterületem, ám nem az egyetlen. - kacsintok rá és töltök a poharainkba a borból, majd iszok is egy pár kortyot. Tagadhatatlanul jól beleválasztottam és egy kellemes ízűt sikerült kivennem. Mindezt úgy, hogy csak találomra megfogtam egy üveget. - Mondja, miképp gondolta ezt a tanár létet. Talán ismeri a főzet receptjét? - fogalmazok meg egy fontos kérdést. Talán meglepő lehet, ám meg van a magam kis információs hálózata, hogy tudjak ilyen dolgokról. Meg az is tény, hogy varázslók nélkül nem lehet elkészíteni az említett dolgot, így még könnyebb tudomást szerezni róla.
- Pontosan ezt mondom Ms. Sephiren. A Griff vaják iskolában a vívásoktatás, jelek használata, főzet készítés mellett az etikettre is oktatnak minket, hogy megfelelően tudjunk viselkedni, ha a maihoz hasonló környezetbe kerülnénk. S csak is akkor, ha az a szörny egy elátkozott hercegnő.- játékosan elmosolyodott, mert ez természetesen nem volt igaz. Nem sok idejük lenne pukedlizni ha egy szörnnyel állnának szemben. Bár az említett esetben lehet megpróbálja majd, már csak azért is, mert kíváncsi a lény reakciójára. - A véleményem az, hogy egyes helyzetekben azért, mert megtehetik, megmutatják a többieknek, hogy megtehetik, nem okoz anyagi gondot, hogy minőségi italt szolgáljanak fel. A nemesi világ nem sokban tér el az állatokétól. Ott is gyakran szeretik fitogtatni a hatalmukat a hímek, hogy az úgynevezett alfa lehessen és megkapja a legjobb nőstényeket. Ahogy a nemeseknél is hasonló a helyzet. Minél gazdagabb valaki, annál jobb partinak számít, és ilyen apróságokkal, mint a bor, meg tudja mutatni a társadalmi helyzetét.- talán kissé nyers volt a válasza, de részben ez volt a véleménye, mert ez se illik az összes nemesre, de nagytöbbségben igen, így akár lehet vonni egy átlagot is. - Ezt örömmel hallom.- hálás mosolyt küldött Dalla felé. Jól eső szavak voltak ezek. Egy vaják mindig legyen hálás az ilyen apróságokért. - Szakmai ártalom.- megengedett magának egy félmosolyt.- Oh, kíváncsi vagyok, hogy mi is lehet a többi.- köszönömöt biccent Dalla felé, és belekortyol a borába, így legalább el tudja folytani a mosolyát. Sejti, hogy mik is lehetnek azok a szakterületek, az egyik talán a csábítás művészete, egy bájos mosoly, egy kissé jobban előre hajolás a jobb belátás érdekében. - Igazából már most is az lennék. Én vagyok az iskolánk vívásoktatója. De jelenleg nem igazán bővelkedünk fiókákban, így nincs rám szükség az erődben. Hogy ismerem e a főzet receptjét? Ezt a titkot még megtartanám magamnak, ha ezzel nem sértem meg.- nem olyasmi volt ez, amit csak úgy elmondhat akárkinek, főleg nem úgy, hogy csak egy párperce találkoztak. Ősi és fontos titka ez a vajákoknak, és nem lenne szerencsés, ha rossz kezekbe kerülne a recept. A vajákok így se túl fényes hírnevét még inkább bemocskolná, és Gabriel nem venné a szívére, ha ennek ő lenne az oka.
- Tehát a Griffek ilyen közösségi életet élő iskola lenne? - kérdek vissza, mint egy gyerek, aki mindent tudni akar. S ez némileg igaz is ebben a helyzetben, amiben most vagyunk. Érdekel az élete és az iskola is, ahol ilyeneket tanítanak a szörnyek és a kardforgatás mellett. Ám mindig van valami új, ami szembe jöhet veled és meglep. A hasonlótán csak kacagok, mert nagyon ötletesen írta le a nemesek világát. Kifejezetten tetszik, hogy még ilyenekre is képes a harcolás mellett. Sokkal szórakoztatóbb, mint azt elsőre gondoltam és így sokkal jobb társaság, mint itt akárki. - Tény, hogy szeretik azt mutogatni, hogy melyikünknek is nagyobb. Ebből szoktak igazán komikus helyzetek kialakulni, amikor már túlzásba viszik a dolgokat és átesnek a ló túloldalra. Mindeközben továbbra is igyekeznek fenntartani azt az álarcot, amit addig is viseltek. Olykor szánni valóak. - teszem még hozzá az általa elmondok tények után. Hányszor láttam már egy nemes bukását, mert túl sokat akart és már nem bírta el azt, ami ezzel járt. Azt gondolta, hogy ő mindent meg tehet, hogy minden az övé, de közben csak egy báb volt. Csak egy feláldozható paraszt a nála hatalmasabbak ujjai közt. - Miért áruljam el a titkaimat magának? - lépek közelebb hozzá - Talán kinézett magának, mint következő célpontot és mielőtt lesúlytana, kitudakolja a gyengeségeimet? - olyan közel vagyok hozzá, hogy már az általam használt parfüm összetevőit is meg tudja mondani, de nem zavar, egy kis játék mindig belefér. De azért visszalépek kissé, mielőtt még valamit tényleg tenni próbálna, már ha van még rá időm. - Vaják jelenlegi helyzetét nézve, nem is meglepő, hogy alig vannak ifjak, akik folytatnák a szörnyvadászatot. Pedig azok mindig lesznek és vadászni is mindig kell majd őket. - felelek a kijelentésének első felére - Érthető válasz. Miért is mondaná el egy ismeretlennek, akiről semmit sem tud. - kortyolok bele az italomba. Pontosan tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, de mégis megpróbáltam, mert miért ne alapon. Később bántam volna, ha nem teszem és nem volt mit vesztenem. -Azonnal tűnjenek el innen mielőtt hívom az őröket! - jelenik meg egy szolga, aki nem túl boldog arckifejezéssel nézett ránk. Szelíd mosollyal léptem el mellette, ki a kertbe a sok untató nemes közé. - Így is le lehet bukni és egész könnyedén megúszni. - szólalok meg, amikor kellő távolságba jutottunk és persze nem üres kézzel. Felemelek egy másik üveg bort és mint egy gyerek, aki épp rosszat tett, mosolyogtam a férfira. - Kér még? - tettem fel a kérdést.
- Mondhatjuk úgy is, azok vagyunk. De inkább csak felkészítenek minket az esetleges meghívásokra, hogyan is viselkedjünk, ne pedig csak zavartan pislogjunk, mint pelyhedző állú fiú a szénaboglya előtt, ahol élete első menyecskéje várja.- azt se tudnák hova nyúljanak, mit fogjanak, hogy fogják és mit tegyenek. Nem csak magukra hoznának szégyent, hanem mindenki másra is. Elterjedne a hír és hátuk mögött még nevetség tárgyai is lennének, ezt pedig nem engedhetik meg maguknak. Az iskolák között a Griffnek jó híre van, és Gabriel szeretné, hogy ez így is maradjon. Nem szívesen lenne kirekesztve az ehhez hasonló bálokról. Hisz akkor lemaradna olyan nevetésekről is, amik Dallat hagyják el. - Emberek csupán, akiknek sok más öröm már nem jutott az életben. Harcba nem vágtathatnak, hát az ilyen rendezvényeken játszák le a saját kis csatájukat. Bár ez igaz a legtöbb férfira, ha nem harcban, hát nagyobb mondásban küzdenek meg egymással, általábban a férfiasságuk méretével hencegnek. Ezen a téren mi is, férfiak is azok vagyunk, szánalmasak.- keserédesen elmosolyodott, ilyenek voltak a férfiak, mindig versengenek, és bár a nők is hasonlóak, csak nem illik ezt egy hölgy társaságában megemlíteni. Nincs is rosszabb, mint egy nő haragja, csendes, nyugodt, majd egyik pillanatról a másikra úgy kezd tombolni, mint a legviharosabb napokon a tenger. Jobb ezt elkerülni. - Mert akkor talán én is így teszek.- mondta mosolyogva, és megcsapta az orrát Dalla illata, kellemes volt, annyi szent. - Ha célpontnak is néztem ki kegyedet, azt véletlenül se azért, mert szeretnék lesújtani kegyedre, főleg nem acéllal.- sejtelmesen elmosolyodott, és bár kedve volna játékosan megpöccinteni a hölgy orrát, de azért még nincsenek olyan viszonyban, hogy ezt megtegye vele. Marad csak a mosoly. - Ha pedig eltűnnénk, akkor már késő bánat eb gondolat. A megmaradtak pedig olyan árat szabhatnak meg, amit nem szégyellnek.- nem mintha ez olyan nagy vigasz lenne majd.- Csak a kegyedével tudok felelni. Talán kinézett magának, mint következő célpontot és mielőtt lesúlytana, kitudakolja a gyengeségeimet?- mondta egy játékos mosollyal az ajkán. S talán azért se akarja megosztani a titkát, mert csak egy varázslónővel áll szemben, és velük bonyolult volt a griffek múltja. - Oh…- elmosolyodott a szolga láttán, és ahogy elhaladt mellette az Axi jelet használta.- Nem jártunk itt.- nem szeretné, hogy a Dallaval folytatott beszélgetés közben egy felháborodott házigazda lepje meg kettejüket. - De le ám, kész szerencse, hogy nem kezdett el kiabálni.- de szerencsére ezek után már nem is fog semmit se csinálni.- Nocsak, kegyedben némi zsebes vér is csordogál a mágus mellett?- kérdezte halk nevetés mellett.- Azt hiszem, hogy erre innunk kell.- tartotta a poharát.
- Való igaz, ha már nem lenne szörnyvadász, ki védené meg az embereket? Hős lovagok, akik az első lidérc láttán elfehérednek és mozdulni se tudnak? Túl sokszor láttam már, hogy mire is képesek az ilyenek. - szemeim kicsit távolba meredve néznek, ahogy visszagondolok egy esetre. Egy az előbb említett közül jelent meg egy kis faluban, hogy ő majd segít rajtuk és elűzi a gonoszt. Mint a dicső lovag jelent meg, aki hírnevét gondolta öregíteni ezen hősies tettel. Én inkább egy tudatlan bolondnak mondtam volna inkább. Mivel mi más lehetett? Egy átlagos ember volt egy katonai képzés és némi harci tapasztalattal a háta mögött, de nem a szörnyekkel szemben. Nem is meglepő, hogy földbe gyökerezett a lába, amikor meglátott egy ghoul-t. Azt se tudta, hogy mivel áll szemben és miképp kéne cselekednie. Legalább nem vizelte össze magát, ez némileg jópont, ha lehet annak nézni. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy megtudtam mire készül, így segítettem rajta. Ám hogy utána mi lett vele, már nem tudom és nem is érdekel. - Tehát a méreteim érdeklik? - kérdek vissza meglepődést leplezve, amikor hasonlóan felel. Bár van egy olyan sejtésem, hogy szívesen hallaná a számokat és fejben össze is rakna ruha nélkül. - Mire mennék egy vaják gyengeségeivel? - teszem fel a kérdést, majd elgondolkozok - Bár... Néhány nemes biztos megvenné. - jelenik meg egy ravasz mosoly az arcomon. A kis elmetrükkjéről meg inkább nem mondok semmit, tekintve, hogy hasonlót akartam én is tenni. Legalább ettől megkímélt, nem mintha különösebben érdekelt volna a tény, hogy itt látott. - Egy kis rafináltság sosem árt, ha ez pont egy üveg bor, amit ügyesen elrejtek a szemek elől. Akkor mind a ketten jól járunk, vagy nem így gondolja, bűntárs? - kérdezek vissza miközben öntök neki is. Majd koccintok egyet vele és beleiszom. Elégedetten nyugtázom, hogy ismét jó palackot sikerült választanom. Kis nyugalmunk viszont nem tart sokáig, hála a semmiből feltűnő kölyöknek, aki belém szalad, majd eltűnik. Egy sóhaj hagyja el ajkaimat, amikor érzem, hogy a kis szerencsétlen a csali erszényt nyúlta le. Ám az megint egy érdekes kérdés, hogy miképp jutott be ide és eddig miért nem fogták meg. - Vaják uram, segítene egy, az imént meglopott varázslónőn? - nézek rá szomorkás szemekkel, hiszen az előbb vitték el az értékesen üres kis szütyőmet. Amennyiben segít, akkor követem őt és közben hallani lehet, ahogy a több vendég is megérzi derekuk hirtelen jött könnyebségét.
- Nem szükséges mind lovagról ilyen véleményen lennie. Jómagam találkoztam már párral, kikre igen is illik a hősies megnevezés, tartották magukat a lovagi erényekhez, de szó mi szó, vannak, akiknek nem több csupán, csak játék. Egymásra licitálnak, hogy milyen dicső teteket is fognak véghezvinni, de mikor odakerül a sor… láttam már olyat, ki még a lovát is hátra hagyta és az anyja után siránkozva szaladt el, pedig nem állt mással szemben csak egy nekker. Pedig vele aztán nem sok gondja lett volna.- botor lovagok és botor emberek, nem tudják, hogy mikkel állnak szemben, nem hallgatnak a tapasztaltra, azt gondolják, hogy maguk is megtudják oldani a gondokat. Ami sok esetben igaz is, de ha egy szörnnyel állnak szemben, jobb azokra hagyni, kik értenek is hozzá, ne holmi lovagra, aki hamar otthagyhatja a fogát és rosszabb esetben ezt a helyieken verik le. - Ugyan kérem, hát hová gondol?- kérdezte játékosan elmosolyodva.- Ismerem a híreket, amik a vaják társaimról szólnak, hogy minden hölgyet a szénakazalba vinnének. De a nevelésem ezt nem engedi meg… és egyébként is, milyen vaják lennék, ha nem tudnám szemmel felmérni azt, mi előttem van?- halovány, pimaszkás félmosoly jelent meg az ajkán.- Azt csak kegyed tudná, hogy mire menne vele. De biztos többre, mint azok a nemesek. Ám megsúgom, a vajákoknak éppen azok a gyengeségei, mint mindenki másnak.- mondta barátságosan mosolyogva. Hisz miért is lenne saját, külön gyengeségük? Ami csak rájuk jellemző, másban elő se fordul? Ostobaság, hisz egy döfés a megfelelő helyre és már vége is az életének. - Úgy tartják, hogy manapság az az ostoba, aki talpig becsületes akar maradni. Amondó vagyok, hogy néha tényleg nem rát egy kis rafináltság. S bizony, mindketten jóljártunk. A pince bár kevesebb lett, és házigazdánk is, de nem hiszem hogy észreveszi. Másrészről pedig, a vendégek kényelme az első.- örömmel koccintott ismételten, és újfent kortyolt a nedűből. Apró, kis kortyokat, nem szeretne túl hamar részeg lenni, vagy ha lehet, hát teljesen elkerülné. Egy részeg vaják éppen olyan rossz lehet, mint egy egyszerű ember. - Nocsak. Ügyes ifjú lehet, ha még én se vettem észre.- elvigyorodott.- Természetesen segítek, de egy kis előnyt adnék neki, kíváncsi vagyok mire képes.- unalmas lenne, ha nem látná mit tud az ifjú tolvaj legény. Kiitta poharának tartalmát, majd letekintett a szemmel alig észrevehető nyomokra, bár nem volt nehéz kitalálni, hogy merre is ment, elég a hangokat követni. - Kérem, tartson velem.- karját nyújtotta, mint támaszt, és nem túl sietősen elindult a hangok irányába és a nyomok után.
- Eddig nincs sok jó tapasztalatom az úgynevezett lovagokkal, akik állítólag egy nemes ügyért harcolnak és élnek. Sokkal inkább bárgyúnak és bugyutáknak tűnket, akiknek a szájuk nagyobb, mint a tudásuk. Bár ettől még lehetnek jók közöttük, akinek meg van a tudásuk és tapasztalatuk, ám engem elkerültek. - jegyzem meg miután meghallgattam a mondandóját. Nagyon másképp látjuk ezt, de a lényeg ugyanaz. Az emberek vajákok nélkül nem lennének képesek a szörnyekkel harcolni komoly veszteségek nélkül. Mindössze ezt nem képesek belátni és úgy állni a dolgokhoz. Inkább makacsul kiállnak a kis kialakított világnézetük mellett, ami a végzetükhöz vezeti őket. Elmosolyodok, amikor a megjegyzésemre reagál, amiből azt veszem le, hogy nem vagyok ellenére. Pusztán tudja, hogy miképp kell viselkedni, nem úgy, mint egy-két nemes, akik csak bámulni tudnak. Kifejezetten kellemes csalódás, ha találkozok olyannal, aki azt is tudja, hogy miképp kell viselkednie. Nem néz feltűnően, mindig a szemkontaktust keresi és nem dekoltázsom, hiába is rakom ki azt, amivel megáldott a sors. Ám sokan csak arra képesek, hogy mindenféle rejtegetés nélkül nézzenek jól meg maguknak és néha még össze is súgnak velem kapcsolatban. Van amikor arra is ügyelnek, hogy ne halljam meg. - Most nagyot romlott a kialakított képem magáról. - rázom meg kissé a fejem, miközben elfogadom a kezét. - Nem észrevenni egy ilyen zsebtolvajt. Talán túl sok volt a bor, amit a vaják génjei nem bírnak? - élcelődők kicsit vele, miközben követjük a kölyök nyomait. - Azt hittem, hogy kiválóak az érzékszervei és semmi sem tud elosonni maguk mellett. Talán rosszul tudom eme dolgokat? - mosolygok szelíden.
- Azt hiszem, hogy a neveltetésük lehet a gond. Apró koruk óta ezeket a meséket hallgatják, a hős lovagról, ki legyűri a sárkányt, és megmenti a királylányt, elűzi a haramiákat és lehetne sorolni a végtelenségig. Talán ha már akkor szembesítik őket a valósággal, máshogy állnak a lovagi léthez. Kegyednek pedig balszerencséje van, hogy ezen lovagok elkerülték, szerény személyem ismer néhányat, ha gondolja, majd egy más alkalommal bemutatom nekik.- felajánlotta szolgálatait egy barátságos mosoly társaságában. Nincs abból semmi, ha azon keveseknek bemutatja, kikre tényleg igaz, hogy az évekkel bölcsebbek lettek, és erényesebb lovagok, akik tudják, hogy mik is az igaz értékek, és mikor lépjenek közbe. Elmosolyodik a hölgy szavain. Talán nem vette észre az ifjú tolvajt, talán igen, de nem is igazán fontos, mert megtalálni megfogja. Bár nem Gabrieltől csentek. - Restelem, hogy így jártam. Talán meg se fogom találni az ifjút, és nem is tudom visszaszerezni az erszényént.- játékosan rámosolygott a varázslóhölgyre.- Nem számítottam rá, hogy egy ilyen eseményen ez előfordulhat, vagy csak nem akartam észrevenni, hogy legyen egy kevéske izgalom is.- hogy csak úgy, észrevétlenül meglopják azt, akivel éppen beszélget, igen csak érdekes, ügyes tolvaj lehet, sőt, több mint ügyes, kivételes tehetség.- Kiválóak is, vajákok közt is annak számít. Mellettem pedig nem is osontak el, hanem kegyed mellett. Talán kegyed mágikus képességei nem észlelték az enyves kezeket. De ha megtaláljuk az ifjút, megtudjuk kiféle és mitől lehet ilyen ügyes. Hogy egy vaják és egy varázslóhölgyet is kijátszott.- viszonozta a hölgy mosolyát, miközben követték a tolvaj nyomát.
- Majd máskor lehet szaván fogom, hogy bemutasson egy valóban lovagias lovagnak. - szólalok meg a kijelentésére reagálva. Ne fussunk annyira elé a dolgoknak, amikor pont egymás társaságát élvezzük, legalábbis élveztük, ameddig ki nem zavartak a pincéből. Mondjuk az ügyesen elhozott bor nagyban segített a jó hangulat megtartásában. A házigazda úgy sem fogja hiányolni, van neki bőven és kétlem, hogy meginná őket. Így aztán nem félek, hogy egyáltalán észrevenné a hiányt. Ráadásul Gabriel ügyes trükkje megmentett minket attól is, hogy a szolga beáruljon. Mit ne mondjak, voltak olyan helyzetek, amikor kifejezetten jól jött volna. - Amennyiben nem sikerül megtalálnunk, akkor egy ideig magával fogok tartani, hiszen abban van minden értékem. - hangomba némi kétségbeesést is belecsempészve mondom neki. Mint egy ifjú hölgy, aki nagyon, de nagyon bajban van a történtek miatt. Ezért minden nemű segítségre szüksége van. Emellett nem hinném, hogy nem vette volna észre a fiút, ám lehet, hogy valóban így történt. Akkor viszont kíváncsi vagyok, hogy mi tudta így elvonni a figyelmét, vagy én lennék ennyire jó? - Én se gondoltam volna, de láthatóan az örök sincsenek túl éber állapotban, ha be tudott lógni. Vagy tud egy jó helyet, ahol észrevétel nélkül bejut, majd kimegy. Az utcai szemei mindent meglátnak, a legapróbb részletig. - gondolkozok el hangosan. Jól tudom, hogy ha valamit meg akarsz tudni egy városban, akkor az utca gyermekeit kell megkeresned és tőlük megkérdezned. Ők mindenről tudnak, mindent hallanak és látnak. A legjobb információs források tudnak lenni a megfelelő fizetség fejében természetesen. - Én csak egy gyönge és törékeny nő vagyok, míg maga egy erős és bátor férfi. Mit tudtam volna tenni egy zsebtolvaj ellen? - kérdek vissza kicsit megjátszva azt az alakot, amit leírtam. Még, ha ettől messze is állok, ám attól néha még jól esik ez a szerep. Viszont közben eljutunk a falhoz, ami első ránézésre teljesen épnek tűnik. Bár tény, hogy a benőte egy bokor, így egy jó részét az eltakarja. Azt hiszem meg is találtuk azt a helyet, ahol a kis tolvaj be és kiment. Érdeklődve figyelem, hogy mihez kezd a vaják mellettem és követem, ha tovább megy. Természetesen nem fogok ellenkezni semmilyen kedves gesztusnak sem közben.
- Arra azért figyelmeztetem, hogy azok a lovagok… khm… néha túlságosan is lovagiasak és komolyan veszik minden szavukat.- bajsza alatt halványan elmosolyodott, hiszen vicces látvány, amikor tényleg be is akarják váltani a fogadalmaikat. Például bekötött szemmel szaladni az erdőben, eddig egy se volt, aki képes lett volna ezt megcsinálni. A végén mindig törött orrok és zúzódások volt a végeredmény. Természetesen utána bárki, ki úgy szólt, ahogy azt a lovag nem várta, hamar párbajokra került a sor, mintha nem lett volna elég az addigi sérülés, újakkal tetőzték azokat. Egyrészről becsülendő ez a lovagiasság, de a másikról pedig kissé ostobaság. - Ha így adja elő, akkor talán nem is sietek megtalálni, csak hogy tovább élvezhessem kegyed társaságát.- játékosan elmosolyodott. Bizony, ha ez a „jutalma” a sikertelenségnek, hát nem lesz rest és ki is használja ezt Gabriel. Bár arra is kíváncsi, hogy mi lehet a jutalom, ha megtalálja az ifjú enyveskezűt. - Talán néhányuk hasonlóan jártak el, mint mi, és megdézsmálták a pince tartalmát. Vagy az, hogy ügyesen megtalálta a falon a repedéseket, és átcsúszott köztük. Akárhogyan is történt, ügyes egy kislegény.- talán meg is érdemli azokat a csengő érméket, ha már ilyen ügyesen megfosztotta a gazdájukat. Még sokra viheti mint zsebes, de ha egyszer elkapják, hamar a kézfejét lecsapják. Szerencséje lesz, ha Gabriel akad rá, akkor csak az erszényektől lesz könnyebb az öve. - Hagyatkozzon a női leleményre, még a legokosabb királyt is ki tudják játszani. De mint kegyed lovagja, magamra vállalom a feladatot, hogy megvédjem a hölgyem és erszényét is vissza szerezem.- s hogy még lovagiasabb legyen, kitolta mellkasát, felszegte tekintetét, és büszkén lépdelt, oldalán hölgyével. - Hm, talán nem ártana majd a vendéglátónk figyelmét felhívni erre a az apróságra.- utalt itt a lyukra, ahol a tolvaj bejuthatott.- De nem erre ment tovább.- aprót szagolt a levegőbe, és halványan elmosolyodott.- Hölgyem nem éhezett meg? Tudnék enni egy pár falatot.- mondta sejtelmesen elmosolyodva.
- Még a végén azt fogom hinni, hogy maga bérelte fel azt a kölyköt, hogy megfosszon az értékeimtől. Hogy az egészet ügyesen kitervelte, bár, hogy miért, azt nem tudhatom. Miért is tudnám, mikor csak egy gyönge nő lennék. – szólalok meg a kijelentésére játékosan. Nő-nek nő lennék, ám közel sem gyönge, bár efelől szerintem neki sincs kétsége. Hiába nem ismer még, de a puszta tény, hogy varázslónő vagyok, már erőről árulkodik. A származásom csak még inkább hozzájárul, hogy ezt alá tudjam támasztani. Nem látszik rajtam ugyan, de egy fejszével elég pontosan tudok dobni, ha kell. Bár eme tudásom eddig nem túl sok helyen használtam fel, de ki tudja, hogy mikor jöhet jól. - Meglehet. Azon borokból jó pár napi élelmet tudnak venni maguknak és a kis barátaiknak. Nem beszélve arról, hogy micsoda nagy erény lehet az, hogy be tudtak lógni ide. – gondolkozok el hangosan egy kis mosoly kíséretében. Szerencsémre nem tapasztaltam meg azt éltet, de elég sokszor volt velük dolgom, hogy tudjam miképp is élnek. Kis mitugrászok, ám nagyon jól el tudnak bújni az árnyékokban és a legapróbb helyeken. Némi érméért cserébe, pedig olyan hegyes lesz a fülük, hogy még a cérna nyúlását is meghallják. Ráadásul utca gyermekei, senki nem foglalkozik velük, ameddig nem lopnak, vagy okoznak gondot. Olyanok, akár a koldusok, aki mindenről tudnak, ami a városban történik. - Való igaz, hogy néhány férfinak pár édesen csengő szó, egy mély dekoltázs és kecses combok elegendők ahhoz, hogy bármit megtegyenek. – dőlök kicsit előrébb, ezzel némileg jobban megmutatva azon adottságaimat, amiken a nemesek a szemüket legeltetik mindenféle szégyenérzet nélkül. – Akkor megkérem daliás és dicső lovagot, hogy szerezze vissza az erszényem, amelyet galád módon vettek el tőlem. – kérem meg csilingelő hangon a mellettem mellét kitoló férfit. Közben elérjük a falat, amin egy jókora lyuk tátong, amit eltakar a felnővő növényzet. Viszont a vaják szerint a kis tolvaj nem erre ment. Kérdőn fordítom felé a fejemet, mivel én látom úgy a nyomokat, ahogy ő. Bár ezen varázslattal tudnék segíteni, de az elvenné a szórakozást és a társaságot. - Vezessen hát lovagom, hogy megleljük az erszényem és meglássa bőkezűen megjutalmazom. – mosolygok rá csábosan és egy kicsit közelebb húzódok hozzá. Kerek domborulataim gyengéden érintik meg izmos karját ezen mozzanat végén.
- Azt hiszem, hogy ideje lerántani a maszkjainkat, és beismernem, bűnös vagyok. Tudtam, hogy kegyed részt fog venni a mai eseményen, hát nem is voltam rest, megkerestem ezen település legügyesebb tolvaját, felbéreltem, hogy csenje el hölgyem erszényét, s így biza nem marad más választása csak az, hogy szerény vaják személyemre legyen hagyatkozva.- s bár arca komoly, szavai még inkább, szemeiben játékos csillogás. Véletlenek összejátéka csupán, hogy most fosztották meg Dallat az erszényétől, de még mindig jobb, mintha az erényétől. Habár… az annyira nem jellemző a varázslónőkre. - Nem téves az elképzelés, csak sajnos kell valaki, ki érti is a borokat. Néhány csengő érméért adnák oda azt, mi érhet százat is. Szakértőnek eladni pedig nem merik, könnyedén felismerheti, hogy honnan is való a nedű. Jobban járnak, ha a bortól bódult vendégeket rövidítik meg. Nem mindig erény a hírnév, egy jó tolvajnak nem igazán hasznos, ha sokan ismerik a hírét, nevét és arcát. Könnyen elkaphatják. Ami pedig azt illeti… a látszat az, hogy jól védik a helyet, de igazából még egy kezdő is be tudna jutni.- csupán látszat a nagy védelem, semmi más, itt egy őr és ott egy másik, de egy ügyesebb tolvaj könnyedén kitudja használni az alkalmat, vagy még annyira ügyesnek se kell lennie, a figyelmükből olcsó őröket sikerült kifogni, könnyen elkalandozik a figyelmük, van aki a szolgálóleányok farát nézik, van aki pedig inkább az urakét, embere válogatja. - Ahogy a hölgyeknek elég egy dagadó erszény, és már is szebbé válik az erszény gazdája.- mondta mosolyogva és közben továbbra is egyenes háttal állt, és bizony a tekintete se kalandozott el a kellemes domborulatok felé. Nem engedheti meg ezt a luxust, még csak az kéne, hogy ezt később az orra alá lehessen dörgölni.- Mi se természetesebb hölgyem, mire a Nap felkel, az erszénye újra a bírtokában lesz. Ha nem, hát akkor kegyedet alapos masszásba részesítem engesztelésként.- bár ez inkább hangzik jutalomnak Gabriel számára, mintsem engesztelésnek Dallának, de több mint a semmi és személyesebb, mint ha a kárát térítené meg. - Nem tart már soká drága hölgyem.- mondta mosolyogva, és az a mosoly kissé szélesebb lett, mikor megérezte azokat a bizonyos domborulatokat a karján.- Tudja hölgyem, egy ügyes tolvaj nem ott távozik, ahol bejött, sőt, néha nem is távozik egyből, ellenkezőleg.- mondta, miközben odasétáltak egy letakart asztalhoz, amin ételek sokasága roskadozott.- Előfordult már, hogy a tetthelyen maradtak, például egy asztal alatt bújtak meg.- gyengéden megkopogtatta az asztallapot.- Talán ez most is megtörténhet, és ha türelmesen várunk, legalább drága hölgyem erszénye előkerülhet.- még a többi annyira nem izgatja Gabriel fantáziáját, elvégre a szegényebbeknek is élnie és ennie kell.
Válaszán a furfangos ötlettel, amely már-már merényletnek is elmenne, kacagok egy vidámat. Mi tagadás, láthatóan nagyon jól tud bánni a szavakkal és tudja, hogy miképp kell őket csavarni. Szinte már idegennek hat egy vaják eseten, ám mégis felpezsdítő élményként hat rám. Nem is tudom mikor élveztem másvalaki társaságát ennyire. Viszont a tolvajokról szóló monológja igencsak részletesnek mondható. Elfog egy olyan érzés, hogy túlságosan is részletes, mintha egy tolvaj mondaná. - Úgy mondja ezeket, mintha maga is egy lenne közölük és nem pedig egy vaják. Vagy csak ilyen gyakran kéri meg őket, hogy általuk a bajba jutott hölgyeken tudjon segíteni? - kérdezik is egyet gyorsan egy meglepődött és egy kis csalódottsággal megszórt arc kíséretében. - Bár ezek az örök valóban eléggé nevetségesek. Semmit nem érnek és nagyrészük inkább alszik, mint vigyáz. Egy érmét nem érdemelnének azon teljesítményért, amit nyújtanak. - reflektálok a mondatának második felére. Csapnivalóak és ezt szinte szó szerint lehet érteni. Hiába a fényűzés, ha egy ilyen dologra már nem hajlandó költeni a gazda. A látszat a fontos, mint oly sok esetben náluk, a látszat. Bár ez kicsit ránk is igaz, varázslónőkre, hiszen oly fiatalnak nézünk ki, pedig jóval több évet éltünk már meg. - Tehát vaják uram a pénznek hála máris szebbnek lát? - kérdek vissza és lebiggyesztem vörös ajkaimat, mint akit ez nagyon elszomorít. - Tehát a vajákok legnagyobb gyengéje valóban a csilingelő érme és nem csodás bájak. - teszem még hozzá némi játékossággal a hangomban. Nagyon jól tudom, hogy milyen szóbeszédek is terjengenek róluk, hogy mennyire azt mondja mindenki, hogy előbb kérik a fizetséget. Amikor viszont nem legelteti szemeit rajtam, akkor egy csalafinta mosoly jelenik meg az arcomon. Nem is rossz, egész jól tudja magát tartani. De, ha tippelnem kellene, akkor nagyon is meg akarja nézni azon domborulataimat, amik hozzá nyomodnak a karjához. S ezen mozdulat egy jól észrevehető mosolyt is vált ki belőle. Bár még fiatal az este és ki tudja, hogy miképp fog folytatódni. - Masszázs egy vajáktól? Kíváncsivá tett, hogy mégis milyen lehet az. - gondolkozok el az ajánlatán miután valóban felkeltette az érdeklődésem. Valahogy nem tudom elképzelni egy szobában, gyertyafénynél, ahogy a csupasz hátamat masszírozza olajjal bekent kezével. Még a végén lehet, hogy valóban tudja, hogy hová kell nyúlnia. - Egy asztal alatt? - kérdek vissza, miközben látom, ahogy az előttünk álló bútort megkopogtatja. Kis csibész mosoly kezd el játszadozni az ajkaimon miközben egy igét mormolok el gyorsan. Nem telik sok idő, hogy egy gyerek bukkanjon fel és próbáljon meglógni. Ám rossz embert nézett ki magának és egy gyors mozdulattal megragadom. Kicsit talán gyorsabbal is, mint azt egy hölgytől elvárnánk. Magam felé fordítom a kölyköt és látom a rémületet a szemében. Felemelem a szabad kezem és pár szúrós pillantás után belerakja a kis díszes erszényemet. Elmosolyodok szelíden. - Vegyél ezen ételt magatoknak, de ne lássalak többet. - szólalok meg miközben a kezébe nyomok pár érmét. Láthatóan nem érti, de boldogan szalad el. - Azt hiszem, hogy le kell mondjak a masszázsról, hiszen meglett az erszényem. Bár, ha az ajánlata továbbra is áll... - fordulok a férfi felé egy sejtelmes mosoly kíséretében.
Elfojtott egy apró mosolyt a bajsza alatt, mikor a kedves Dalla felhozza, hogy esetleg Gabriel is tolvaj lenne. - Csupán egy szerény vaják vagyok, aki meglátja a lehetőséget az ügyes kezű legényekben. Van egy előnye annak, ha valaki az utca emberével és a mások által aljanépnek titulált alakokkal jó viszonyt ápol. Előbb tudok meg valamit egy szajhától, mint egy katonától. S csupán akkor kérem meg őket, ha a hölgy egy csinos varázslónő, más esetben soha.- mondta ravaszkás mosollyal az ajkán.- Mint oly sok más, ők is csupán a díszlet részei. Szimbólumai annak, hogy a házigazdánk megengedheti magának az őrséget. Arra jók, mint a kutya a kerítés mögött. Ugat, morog, de amikor nyitva a kapu, farkát behúzva elszalad. Kintről ijesztő csupán.- de amint a kerítés másik oldalára kerülnek, már nem jelentenek fenyegetést. Valahol meg is tudja érteni a házigazdát, hiszen a jól képzett őrség egy kisebb vagyonba kerül. - Félreértette a szavaimat drága hölgyem. Úgy értettem, hogy a hölgyek szemében vállik a férfi annál szebbé, minél jobban dagad az úr erszénye. S téved, nem az a legnagyobb gyengénk, pontosabban nem mindünknek. Ahogy mindenki mást, úgy minket se lehet egy kalap alá venni. Én se neheztelek minden varázshasználóra azért, ami a Griffek erődjével történt.- még ha a múlt miatt is kicsit bizalmatlan feléjük, és megtartja az egylépés távolságot, még ha egyeseknek nem úgy tűnik, akkor se kívánja, hogy az összes szenvedjen a másvilágon. Nehéz próbát kell kiállnia, olyat, mivel férfiakat kínozni lehetne. De állja a sarat, évek kemény nevelése mégse volt hasztalan, nem rezdül, nem mozdul a szeme, tán a szíve se bírná, ha így tennének. - Talán pont olyan, mint egy embertől… vagy talán más, hiszen a szakmámból adódik, hogy ismerjem az anatomiát, hogy tudjam hol is kell egy-két nyomás a legjobb hatás elérése végett.- sokat sejtetően kacsintott a kedves mágushölgyre, bár hiszi, hogy a kacsintás nélkül is tudja, hogy mire gondolt a griff. - Pontosan, az utolsó hely, ahol keresnék, mert annyira egyértelmű.- bár az ige okát nem érti, de nem is kérdez rá, nem lehet olyan fontos, a lényeg, hogy az ifjú tolvaj már megint szökni akar, de nem volt szerencséje, hisz a kedves Dalla gyorsabb volt, mint egy egérre vadászó macska, úgy ragadta meg a kis csibészt. S Gabrielnek se kell közbe lépnie, sőt, attól, ami utána következett, csak elmosolyodni tudott a vén griff. - Nem csupán olcsón megúszta a kislegény, de még fizetséget is kapott. Bár azt hiszem, hogy a kedves gesztus felesleges volt. Csupán a drága hölgyem erszénye került meg, a többi vendégé még mindig nem. De hát annyi baj legyen.- nincs mit tenni, így jártak.- Csupán ha igényt tart szerény szolgálataimra kedves hölgyem. Csupán ha igényt tart a szolgálataimra.
- Tehát már kiszemelt magának. - szólalok meg szelíd, ámde mégis csábos mosoly kíséretében és vörös szemeimben szinte játszanak a fáklyák fényei, ahogy a férfire pillantok. Meglepően kellemes társaság és a humora is egészen jó, arról nem is beszélve, hogy mennyire jól tud visszavágni a kijelentéseimre. Néha már túlságosan is jól, ami már-már zavaró tud lenni, de valahol mégis szórakoztató. A kellemesebbek fajtából és nem abból, amit az ütődőtek igyekeznek játszani. Találó és egyben mégis elgondolkoztató, nem pedig durva és kemény. - Való igaz, a nemesek szeretnek többet mutatni annál, mint amilyük van és azt látszatot kelteni, hogy nincs semmi gondjuk. - gondolkozok el kissé egy apró mosoly jelenik meg ajkaimon - Kicsit olyanok, mint mi, varázslónők, akik makacsul igyekeznek a fiatalság látszatát fentartani. Pedig nem kevesen már bőven túl vannak a háromszázon is. Nyugodt szívvel valóm be most, hogy ez tőlem még nagyon messze áll. Bár a vajákok rendkívül hasonlóak ezen a téren. Már, ha megérik azt a kort, tekintve, hogy egy kissé veszélyes a hívatásuk. - elmélkedek egyet számára. Habár végig nézve rajta nem tudnám megmondani a pontos korát, ahogy ő sem az enyémet. Ez egy fajta szépsége ezen dolognak, ami körbevesz minket. Egy kis titkolózás, titok, ami mindegyikünkre igaz. A válasz, amit megállapításomra kaptam elgondolkoztatott. Tagadhatatlan, hogy a varázslók igen szépen elbántak az iskolájával. Amit tettek elitélendő, bár, hogy milyen büntetést kaptak, ha kaptak, azt én már nem tudhatom. Ám másrészt örömmel hallom, hogy ezért nem neheztel ránk és rám sem. Megszólalnék ezzel kapcsolatban, ám mégsem jön ki egy hang sem ajkaim közül. Ahelyett inkább összezárom őket és pár pillanatig csöndbe burkolódzok. Nem tudom, hogy mégis mit tudnék mondani erre, ami nem lenne elképesztően közhelyes és idióta. Egyszerűen nem tudnék semmilyen ékes szólással enyhíteni a bánatán, amit esetleg érezhet. Majd egyszer, majd egyszer talán, ha a sors is úgy hozzá. Ehelyett csak kicsit jobban hozzábújok, mint egy szerelmes lányka, aki próbálja megnyugtatni a hős daliát. - Egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt az ajánlatot nem szabad kihagynom. - mosolyodok el végül és valahol sejtem, hogy az több is lenne egy egyszerű masszázsnál. Bár ez a gondolat némileg izgatóan hat rám, mivel vajákkal még nem volt dolgom. Így aztán kifejezetten felkeltette az érdeklődésem, hogy mennyire és milyen jól bírhatja a dolgot. - Az ő erszényük túlzottan nem foglalkoztat, mivel azok kevesebb eséllyel vannak elvarázsolva. Így aztán mielőtt még valami kárt okoznának magukban és a környezetükben, meg kellett találni. Az az egy érme meg biztosít az felől, hogy legközelebb engem nem próbálnak megkönnyíteni. - mosolyodok rá a férfira miközben ismét belekaroltam. - Akkor vezessen vaják uram, hogy megtapasztaljam ezt az említett varázslatos masszázst. - vonom kissé szorosabbra az ölelésem.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Bálok, fogadások, kedvét lelte ezen rendezvényekben. A zene, az ételek, italok, és nem mellesleg mindig akadnak páran, kikkel érdekes beszélgetésekbe tud bonyolódni, sőt, új barátokra is szert tehet, és új megbízásokra, ezek által pedig még több meghívásra, ahol kihasználhatja az iskolájában elsajátított tanokat. S egy ügyes vaják ezt mind jól kitudja használni, megcsinálhatja a szerencséjét, és az se árt, ha magas helyeken vannak barátai. Hátha valami fontoskodó alak szeretne keresztbe tenni.
