- Nem vagyok jóban a fajtársaimmal. Mióta itt vendégeskedünk azóta biztosan… vagy talán még azelőtti sérelem okán? – ezen mondata végeztével kérdőn összevonta szemöldökét és elgondolkozott rajta, de a kérdés lényegtelensége miatt könnyedén vállat vont és lemondott a megválaszolásáról. Majd ugyanazzal a lendülettel, amivel elkezdte mondandóját folytatta a felgyülemlett panaszok kitombolását. – Ki nem állhatom őket! Főleg azt a rút és karót nyelt gyermek szívogatót! Ha beleköphetnék a kedvenc nedűjébe és végignézhetném, ahogy elfogyasztja, akkor még azzal a poros vénséggel is táncot járnék!
- Poros vénséggel? – Vet számára felettébb idegen volt a vámpírok hierarchiája és a toussainti vérszívók társasága. Ez nem is csoda, hiszen még egy hete sem volt ezen mesebeli föld vendége. Ahogy ez eszébe ötlött, úgy hasított belé a tudat, hogy Struvir keresése helyett egy hölggyel csacsogja el az időt. Azt az időt, ami egyre jobban fogy. Így, mint Sáfrány egy öntudatra ébredt teremtménye feltápászkodott a földről és leporolta magát, majd indulni készült. Ezt a folyamatot Denna felvont szemöldökkel kísérte végig, és ahogy tudta tekintetével próbálta tolmácsolni Vet számára az értetlenséget, illetve a zavart. Miután nem bírta tovább, megszólalt.
- Öhm… ő egy… Mindegy is. Hova tartasz? Rosszat mondtam? – kérdezte aggódva és zavartan, bár Vet számára ezek a kérdések egy pillanatra élete utolsó számonkéréseinek tűntek. Ebben a pillanatban mindketten elvesztek és összezavarodtak a másik pillantásától. A vaják olyannyira az elmulasztott kötelességen és az imént feltett kérdéseken feszengett, hogy meg is feledkezett a szépséges, valamint bájos új barátjáról, aki egy… nehezére esett magában is kimondania… bruksza. Nagyon jól tudta, hogy most nem lesz képes egy egyszerű „Viszontlátással” kihátrálni. Így az igazság kimondása és a dolgok tisztázása mellet döntött.
- Bocsáss meg nekem kérlek, de el kell mennem. Egy barátom nyomában vagyok, aki minden bizonnyal nagy veszélyben van. Nagyon él… - ekkor Denna értetlensége sértődésbe vágott át, melyet a vaják szemmel láthatóan észrevett, és ennek láttán megtorpant, illetve habozni kezdet. Nem volt benne biztos, hogy mit tegyen, így a leány sértődötten és megvető pillantással átvette a gyeplőt.
- Jó! Ha ennyire fontos menj csak! Majd… nagyon jól elleszek nélküled is és hiányozni sem fogsz! – mondta indulatai tetőfokán, azonban az utolsó mondat kiejtésen maga is meglepődött nem csak a nagyokat pislogó Griff. Amint ezt meglátta, sértődést színlelve fordult el és ahogy tudta próbálta a zavarát és a piruló orcáját takarni. Velty ezen folyamat végignézése után úgy gondolta, további szépítésre nem lesz szükség így elindult a temető kijárata felé. A kapu előtt azonban még búcsút intézett az egy helyben álló, töprengő hölgyhöz.
- Ég veled Denna! Köszönök mindent! Vigyázz magadra! – majd végleg hátat fordított, és gondolataiba merülve elindult a pislákoló utcai lámpák által tarkított macskaköves úton. Amennyire csak lehetett összezavarodott, az egyik pillanatban a feladata, míg a másikban egy szépséges szempár és az ehhez társuló gyönyörű barna hajzuhatag járt a fejében. Az egyre növekő távolság közöttük és az erősödő szívverése felettébb zavarta. Már-már azon filózott, hogy visszafordul és kiengeszteli a lányt. Ezen töprengését zavarta meg egy fentről érkező vékony, édes hang. Rögtön feltekintett a jobbján elhatalmasodó temető falra, melyen meglátta a hold fényében kirajzolódó és emlegetett… brukszát. Kezeit széttárva egyensúlyozott a kerítés tetején, és Veltyhez szólt.
- Mivel aggódom a barátodért segítek neked megtalálni. Röviden és tömören: Veled tartok. – ezen szavak után leugrott a falról a meglepetéstől szóhoz sem jutó Vethez, és könnyed léptekkel elindult egyenesen a baljós, árnyas úton. A lefagyott vaják pár pillanatig még legeltette szemét a mellette elsuhanó és egyre inkább távolodó gesztenyebarna tüneményen, majd hirtelen felocsúdott és sebesen utána sietett. Beérvén a némán battyogó leányt csak ennyit mondott.
- Köszönöm.



UU.1251, Toussaint, Beauclair
Struvir nyomában


U.I.: Régóta vágyam kiírni Denna és Vet kapcsolatának egyes szösszeneteit. Előbb-utóbb ahogy hangulatom engedi ez az írás kapni fog fület, farkat azonban... azonban. Vet számára felettébb fontos ez a "fejezet" az életében. Nem csak Denna miatt hanem Gregory von der Vogelweide miatt is. Így úgy gondoltam ez a megfelelő "anyag" (egy régebbi írásom újra dolgozás).