Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Nem számított másra, mint, amit a férfi meg is cselekedett. Nincs értelme kertelnie, többszörös köröket rónia, hogy megértesse magát a másikkal. Egyrészt nem rá vall, másrészt munkája miatt fontos az egyenes és érthető beszéd. Hagyja és rásegít a lába megemelésében és megtartásában. Közben kezeivel a férfi mellkasát simítja végig. A férfi érintésére aprón összerezzen. Ha más lenne a férfi helyében, valószínűleg arcon rúgná az illetéktelent, viszont ő most vendég. Szívesen látott vendég, akit nem akar elkergetni, inkább maradásra bírná. Nymeria pedig, e téren, jó vendéglátó. Lesandít a sebre és örömmel látja amit nem lát. Hosszában csak a bőre megsötétedett, farkasként valószínűleg kissé kopasz lenne az a terület. Figyeli a férfi apró mozzanatait, az illata édessé válását, amit a vágy fűszerez. A meglazított fűző megtette a kellő hatást. A csókot kellő illedelemmel viszonozza, talán akaratosan kapott az elszakadó után. A férfibe kapaszkodik és aprót mar nyakába, csókokat hintve nyakára, állára, járomcsontjára és ajkaival óvatosan meghúzza fülcimpáját. Ezt követően újra csókkal jutalmazza a férfit.
Belül rejtezik az átok, A csendes, de erős ösztön, Tudja, kire várok, én is tudom, végül eljön.
És lám, itt vagy, teljes pompádban, Hajad lángolásában elvesztem fejem, Kardom fogom véredért harcolva, S aki hozzád ért, fejét veszem. .
A mozdulataim szerencsére nem csak egyhangúságot váltottak ki belőle. Nem csak hagyta a kezem, ajkaim mozdulni, hanem viszonozta is a mozdulatokat és maga is hergelt engem. A bőrömön érzett érintések nem ismeretlenek számomra. Voltam nővel, nem is oly rég, de az inkább csak feszültség levezetés volt nekem, mint ez. Ez itt maga a megtestesült eufória. Lábait össze kulcsolom csípőm körül, megtartva őt karjaimmal viszem az asztalhoz, ahol fél kézzel elengedve, a terítőt lerántva - s vele mindent, mi útban van - letakarítom az asztalt. Persze a tányérok, gyertyák, serlegek hangosan koppannak, csörrennek, törnek de ez a zengés csak pár másodpercig tart. Ez alatt az asztalra engedem a nőt, kezeimet szabaddá téve szabadítom meg a fűzőtől, mely derekának karcsú vonalát emelte ki. Ujjaim fürgén és türelmetlenül bontották ki ruhájának maradék gombjait, hogy aztán lehúzhassam vállairól és hófehér bőrét magam is csókolhassam végre. Érzem zúgó vérét, csak úgy bizsereg tőle ajkam, szívdobbanásának ritmusa a fülemben lüktet. Kezeim kebleire simulnak, finoman masszírozzák, míg szám is oda ér, hogy aztán átvegye a helyüket. Akkor húzom le róla a szoknyát, szabadítom meg fehérneműjétől. Mindentől megszabadítom. Ha azóta nem rúgta le magáról a cipőt, akkor azt is leveszem. Ha van bármi, ami akadályozna a látványban, azt is. Megakarom őt szemlélni úgy, ahogy van, anyaszült meztelen. Minden apró porcikát, heget, anyajegyet, foltot, karcolást tudni akarok rajta. Feszes bőrét markolom, míg tekintetemmel falom a látványt, egészen addig, míg újfent teret nem adok ajkaimnak, és enyhén fogaimnak. Nem harapom meg, bár nagy a késztetés, csak finoman karcolom bőrét megnagyobbodott szemfogaimmal, még a vére se serken ki tőle.
Csók közben karjaival átölelte a férfi izmos nyakát. Beletúrt a hajába, vagy ép csuklyás izmait masszírozta. Bátran zárja közre a férfi derekát lábaival. A seb valóban eltűnt róla, nem érzi, hogy feszülne vagy bármi egyebet tenne. Úgy érezte, mintha teste súlytalan lenne a férfi erős karjaiban. Mintha csak egy toll pihe lenne, mit csak arrébb kell raknia. Az asztal megtisztítása viszont kicsit kibillentette az örömből. Tenyereit füleihez kapta a csörgő edények és evőeszközök hallatán. Amint abbahagyja, azonnal leveszi tapaszait és a férfire, kissé gyermeteg durcával figyel. -Áucs... Ezt követően huncut mosoly jelenik meg arcán és csókot lehel a férfi arcára. Teste mozdulatával segít ruhái eltávolításában, cipőjét pedig már az ablaknál elhagyta. Ezt mind élvezte, zubogott vére, szíve gyorsan vert. Mind-mind az örömöt jelzi. Amennyiben nyakékéhez, vagy karkötőjéhez nyúlna egy aprót csapna a kezére, ezzel jelezve, hogy azt nem adja. A nyakék nélkül könnyen kaphatja magát, hogy egy farkassal mulatozik. Amikor a férfi faló tekintetét érzi fehér bőrén szemeivel kérdez igazán. ~Tetszik amit látsz?~ Ajkaival kap választ, mire csak rásegít laza mozdulataival, kezével ugyancsak hajába dúr és másik kezével nyakát símogatja. Érzi a fogak érintését, mibe bele borzong és felkínálva magát, ösztönei parancsára, fejét kicsit hátra veti, szabadon hagyva nyakát. ~Ha szeretnéd, szolgáld ki magad. Megbízom benned ennyire.~
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️️️️
