Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Az életem... az országút. Leginkább úton vagyok, és csak néha térek vissza Lucio mellé, aki mellett igazán kényelmes életem van abban a pár napban amíg a kastélyban tartózkodom. Néha jól is esik hogy puha ágyban alhatok és nem az időjárás viszontagságaihoz kell igazodnom. Nem könnyű ez, de megint csak úton vagyok, ezúttal Cintrába mert mintha itt is lennének kristályok, amik nekem kellenek. A mágiámhoz kellenek. Azt hallottam Cintrában is akadnak, és így útra keltem ide, némiképp elfedve a valóságot. A köpenyem szorosan magam köré csavarva zötyögök egy kis szekér bakján, mert utazó gyógyítónak adom ki magam és egy keveset értek is hozzá. Bár tény és való hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Leginkább hagyományos kuruzslást művelek, de az embereknek néha használ, és látják hogy mindent megteszek hogy életben tartsak valakit. Nem mindig sikerül. Viszont a szándék megvan.
Már vagy egy hete zötykölődök, mikor lovasokat veszek észre közeledni, és el is húznak mellettem, mint akiket a halál kerget. Pedig semmi. Nem sokkal később mögülem tűnnek elő, és megállítom a szekerem. Egy gyógyítót keresnek, azonnal, mert a kastélyban a császárné egyik kedves udvarhölgye megbetegedett és a kisasszony él-hal a társalkodónőjéért. Gondolatban vállat vonok, miért ne?
Órákkal később a kastély udvarára döcögök be a szekeremmel, és a lovam mögötte poroszkál. Az őrök egyszerű embereket, és parancsot teljesítenek. Előszedem a szekérről a ládámat, és azt cipelve indulok el amerre vezetnek. Végtelen lépcsők és folyosók hada után nyitok be végre a beteg szobába, ahol a beteg és az Úrnő is van. - Felség - hajtom meg magam udvariasan ahogy a szobát veszem szemügyre és a beteg ágyat. - Rhage vagyok, utazó gyógyító. Szabad lesz? - kérdezem és lassú léptekkel közeledek az ágyhoz, hogyha igenlő választ kapok. Elvégre ezért vagyok itt.
Borzasztóan aggódom... Hanga ágynak esett már nem is tudom hány napja és semmi és senki nem tudta eddig lábra állítani. Stella asszonyt persze most hívták a palotába valami sürgős ügyben, én pedig tehetetlenül toporzékolva rovom a köröket a folyosón. Kell lennie valami megoldásnak, valaminek amit eddig nem vettem észre. Túlaggódnod kár. Nem, nem hiszem. Tán baj, hogy ragaszkodom hozzájuk? Tán baj, hogy nem akarom elengedni azokat, akik emberszámba vesznek, akik figyelnem rám s cinkosok az éjjeli kakaózásban? Ne bosszants fel! Most ne... Csak egy cseléd... Elhallgass! Mit is értesz te mindebből? Semmit sem. Szíved sincs, lelked sincs, csitulj el! Csitulj el... pihenj meg valahol, amíg ezt megoldom. Valahogy... Boglárka szalad felém a hírrel, miszerint a hírnökök találtak egy utazó gyógyítót s most idehozták tüstént hozzám. - Vezess oda! Szólok türelmetlenül egy bocsánatkérő suta mosoly kíséretében, de cselédem nem veszi rossz néven, szedi topános kis lábait, én pedig libbenek utána. Kissé hamarabb is érek be, mint ahogy a katonák bevezetik a gyógyítót így van még alkalmam fájdalmas pillantásokat vetni az öntudatlan lányra a párnák között. Alig láthatóan rezzenek össze egy idegen hang hatására, a többi cseléd sorfalat áll mögöttem mialatt én a gyógyító felé fordulva biccentek lassan. És most előkaparok mindent, amit eddig Stellától tanultam. - Üdvözlégy Darn Rowanben Rhage, a gyógyító. Kérem, tegye a dolgát, fizetsége miatt ne aggódjon. Sikerült elmondanom hangremegés nélkül, s kissé odébb is állok, hadd férjen oda Hanga ágyához. Enyhén döntve a fejem oldalra nézek, Jázmin lép elő. - Engedelmével elmondanám mi történt. Reám tekintve mondja sorait s nagy kökényszemeivel engem kémel. Biccentek egyet, jelezve, hogy az engedélyt megadom, majd idegesen morzsolom ujjbegyemmel palástom szegletét, mialatt ő elmondja, miként esett a történet. - Hanga, a beteg, pár nappal ezelőtt minden előjel nélkül összeesett a konyhában. Azóta nem tudtuk felkelteni és időközben be is lázasodott, de csillapítani nem tudtuk.
Szerencse ez vagy éppen szerencsétlenség? A cintrai napjaim igencsak eseménydúsnak ígérkeznek ahogy már most a palota tartok, és a lehető legnagyobb sebeséggel hajtom a szekeret. Nem akarom túlgyapálni a lovat sem, meg persz a sajátomat sem, aki a szekér mögött poroszkál. A katonák közrefogva kísérnek, de nem félek, nincs mitől hiszen gyógyító vagyok, az emberek életének védelme a célom. Kis túlzással, de amiről nem tudnak az emberek az nem fáj nekik, és egy két jótanáccsal az ember könnyedén megkedveltetheti magát. Különc varázslónak számítok, mert elvegyülök az emberek között és nem hordom fenn az orromat, mert az nem vezet sehová, és Lucio uram sem igen tartja sokra az ilyen embereket, én pedig a hasznára szeretnék lenni ha már... Mondjuk úgy, új esélyt ajánlott nekem, és az ő jóvoltából még új varázslatokat is megtanulhattam.
A palota impozáns jelenség, és alig érünk be, már szaladnak is elénk a cselédek hogy az űrnó aggodalmát hozzák, és kérjenek mihamarabb keressem fel a beteget. Úgy is teszek, és magam köré fonom a köpenyem. Egyszerű, fekete szövet de a beleszőtt mágiának hála mindig melegen tart, de egyébként teljesen jellegtelen, és nem tűnök igazán varázslónak. A szobába már egy kisebb hadsereg tolong, ahogy belépek, és leteszem a ládámat. Pillantásom végig siklik a császárné gyönyörűséges alakján. Igazi szépség, ahogy mesélik az emberek, és meghajtom magam tiszteletem jeléül. - Köszönöm Úrnőm. Mindent meg fogok tenni ami csak módomban áll - válaszolok neki és közelebb lépek az ágyhoz hogy szemügyre vegyem a beteget. Alszik és láz veri. A veríték egészen kiül a homlokára. Aha, ez ismerős. Volt már ilyesmivel dolgom, és hálát adok minden létező és nem létező istennek hogy nem bukom bele csúfosan a szerepbe, amit magamra húztam. - Értem. Köszönöm. Ismerem a betegséget ami ledöntötte a lábáról a hölgyet. Ne aggódjanak a hölgyek, meg fog gyógyulni, de kérem... hagyjanak nekem egy kis teret és hozzanak egy tál vizet nekem és egy kancsóban ugyanezt. A borogatáshoz, és a gygyszer készítéshez - kérem tőlük, míg én odacipelem az ágy mellé a ládikámat és felnyitva elkezdem keresni a megfelelő füveket benne.
Nagyon nagyon remélem, hogy ez az utazó gyógyító valóban az legyen, akinek mondja magát s ne csak a száját jártassa, hanem valóban gyógyítsa meg a cselédlányomat. Túlságosan is ragaszkodom már hozzájuk, hiszen a kezdetektől fogva velem vannak. Nem, nem akarok az elvesztésükre gondolni, egyáltalán nem. Gyenge szívű... Nem érdekel a véleményed, mássz vissza a szekrényre és hallgass mélyen és csendben. Ebben most nincs igazad, nagyon nincs. Itt mind annyira kedvesek velem. Nem néznek le, nem bántanak, nem nevetnek ki, csak legfeljebb velem együtt nevetnek. Mert hazudsz nekik... Én... én csak! Most itt hagysz? Hát menj, menj csak... nincs igazad... nincs... Nem akarom, hogy igazad legyen. Egyszerűen csak... szerepném, ha ez a szép álom soha nem érne véget. Ha azok, akik törődnek velem, mellettem maradnának. Ahogy Stella asszony is... szigorú ugyan, de igazságos. És amikor épen nem szigorú... akkor olyan meleg és kedves a mosolya. - Kérem, tegyen úgy! Kénytelen vagyok kizökkenni a saját démonaimmal való állandó küzdelemből, hiszen Hangáért mindennél jobban aggódom. Mialatt Jázmin elregéli azt amit tudunk, intek a katonáknak, akik meghajlás után kivonulnak a szobából. Kettő marad az ajtó mellett, az összes többi megy a dolgára. A cselédeim sorfala még mindig mögöttem, miként aggódva szemlélem a szemlélőt. - Igazán? Tud rajta segíteni? Hála Melitelének! Sóhajtva emelem kezem a mellkasomhoz, s némi belső megnyugvást keresve egyenesedek fel. - Jázmin és Boglárka itt marad. Ha bármi segítségre szüksége van, azt megadjátok neki. Pillantok itt a két lányra, azok bólintásukkal és enyhe meghajlásukkal jelzik, hogy megértették a feladatot. Eközben az egyetlen fiúhoz fordulok. - Jácint, kérem hozzon ide mindent, amit a gyógyító kért. A többiek készítsenek elő egy vendégszobát illetve ételt és italt. Miután mindenkinek kiadtam a feladatát, egészen kevesen maradtunk a szobácskában. Idegesen gyűröm a palástom szegélyét, miközben aggódva figyelem a verejtéktől izzadó arcocskát. - Miféle betegséget kapott el? A többiek is veszélyben lehetnek?
A beteg ágy mellett állok, és előrehajolva mérem fel hogy mégis mivel állok szemben és magamban persze mosolygok. Mégis hálát adok az égnek hogy nem burjánzott el a betegség, mert azzal lehet hogy már meggyűlne a bajom, de ez még könnyen kiküszöbölhető lesz. Megtörlöm a kezeim, és a ládámat húzom közelebb amit alaposan áttanulmányoztam, hiszen eredetileg nem az enym volt, de nagyon sok mindent felismertem benne és hozzátettem egy két dolgot, ami csalásnak minősül de ugyan kit érdekel, ha egyszer itt vagyok, és ha okosan teszem a dolgom, akkor én jövök ki győztesen az egészből. - Úgy teszek Felség, kérem ne aggódjon - mosolyodom el halványan, és megvizsgálom melyik tégely és fű fog kelleni ha ideér a víz. A hideg borogatás nem fog ártani, és a füveknek is kell majd kicsit áznia. - Nagylelkű felség - jegyzem meg a vendégszobára mert a pihenés jót fog tenni az igaz és ha megérkezik a víz, egy kis rongyot bevizezek, és a beteg homlokára terítem. A kezem is hideg. A beteg nyöszörögve fészkelődik, de ez jó jel, mert érzékeli a borogatást. Könyékig feltűröm az ingem ujját, és nekilátok hogy kikeverjek egy kis csészében lázcsillapítót. - Ez felség, csömlőláz. Nagyon intenzív, de nem fertőz. Valószínűleg valami olyasmihez ért ami élénk reakciót váltott ki belőle. Ezt egy növény okozza, ahogy nyílt sebhez ér, szinte felrobabntja az ember belsőjét - magyarázom, miközben kétféle füvet adagolok a csészébe, és alaposan elkeverem. Egy másikba, krémet készítek. - Ez a főzet, lázcsillapító hatású. Két óránként kell belőle innia. A krém pedig hűsítő pakolásként fog hatni és felszívódik magától. Kenni fogok a homlokára, és a mellkasára hogy könnyítse a légzését - teszem hozzá, és az ágy szélére ülve, megemelem a beteg fejét hogy óvatosan lecsorgassak a torkára egy kis főzetet. Nem megy könnyen de végül öntudatlanságban is lenyeli. Jó, ez nagyon jó jel. Aztán a krémet is felviszem a testére. - Most jelenleg nem tehetek többet. Ha megengedi elfogadnám azt az ételt, és utána visszatérnék ide hogy figyeljem a beteg állapotát - pillantok a szépséges uralkodóra, mert el kell ismernem, tényleg nem túlzás a szóbeszéd és gyönyörű.
Könnyű mondani, hogy ne aggódjak, de igenis nagyon-nagyon aggódom. Nem értek túlzottan az ilyesmihez s amit nem ismer az ember lánya, az bizony meglehetősen ijesztő tud lenni, főleg, ha nem tud ellene tenni semmit sem. Intézkedésemet röviden és igen tisztelettudóan veszi, lágy mosollyal az arcomon biccentek felé. - Semmiség, hallottam, hogy a hű katonák éppen útjáról térítették le. Ez a legkevesebb. Tűzöm hozzá mellékesen, de igazából semmi kedvem semmi olyanról beszélni, ami nem Hanga állapotához vagy gyógyulásához köthető. Mindenki teszi, amire kértem, Jácint csakhamar érkezik is a kért vízzel. A válasza azonban, mély megnyugvást hoz a lelkemnek. Nem ismeretlen nyavalya, van rá gyógyír, és a többiek sem fognak ágynak esni. Az a növény viszont... aláírta a végrendeletét ezzel. - Értem.. Boglárka. Pillantok hátra a lányra, ki azonnal mozdul és segít a beteg testének megemelésében és egy picit simogatja is a torkát, hogy le tudja nyelni az orvosságot. - Természetesen, kérem fáradjon velem. Valamivel nyugodtabb hangszínt ütök már meg, Boglárkának intek, hogy maradjon a beteg Hangával, mialatt a még mögöttem ácsorgó cselédekre pillantok. - Jácint jöjjön velem, a többiek készítsenek elő egy fürdőt is a gyógyítónak. A vendéglátás alapja mindenben a vendég kedvére tenni. Stella ezt tanította. Legyek érdekes, kedves és szerény, mégse feledkezzek meg a vendégeim kényelméről sosem. Főleg, ha ily fontos számomra egy. Amint elkészül, úgy Jácint ajtót nyit nekünk s kilépve az ebédlő felé veszem az irányt, remélhetőleg mögöttem a férfival. - Igazán hálás vagyok önnek, amiért megszakította útját emiatt. Biztos lehet felőle, hogy hálám nem fog elmaradni. Sem ellátásban, sem aranyban sem. Néhány méter még, és Jácint újfent nyitja az ajtót előttem, s ahogy belépek pár lépésre az ajtótól félre állok, s jobbom lazán kitartva invitálom az asztalhoz, ahol már megvan terítve egy főre. Cselédem kihúzza a székeket, s mialatt én leülök, alám is tolja az enyémet. Amint a gyógyító is elhelyezkedik, az asztalon lébő, porcelán kis csnegőt megcsengetem, s máris jönnek az előételekkel és a levessel, mialatt én egy nagy csésze kakaóval gazdagodom. - Kérem, érezze magát otthon. Remélem meg fog felelni az ízlésének.
Ahogy a beteggel foglalatoskodom, nem bírom nem észrevenni a császárné szépségét, amiről már-már legendákat zengenek, de mégis nem az a fajta szépség amit én keresek. Jobban mondva, nem is keresek, és néha fogalmam sincs mit keresek a világban. - Valóban. De jöttem ahogy tudtam és úgy fest, minden adott hozzá hogy hamarosan már együtt nevethessen a kisasszonnyal - mosolyodom el a nőre, és aztán visszafordulok a beteghez és hideg borogatást teszek rá, és elkészítem a különféle füvekből álló gyógyírt is a betegségre. - Emelje meg egy kicsit, igen, pont úgy - navigálom a segítőmet akit kapok, és együttes erővel megemeljük, hogy lenyelhesse a kesernyés tea szerű italt, ami lejjebb viszi majd a lázat, és a kenőcs is ezt a célt szolgálja amit felviszek a testére. Most egy kicsit hagynom kell pihenni. - A nevem Rhage, Rhage Dayton úrnőm - hajolok meg egy kicsit, ahogy felemelkedek, és hosszú ezüstös hajam hátrasimítva követem őt. Jól fog esni a fürdés, és az étel is. Jó bánásmód egy kevés munkáért, de most kihasználom az alkalmat és megpihenek, ha már úgyis mindig úton vagyok. Ritkán jut alkalmam a pihenés luxusára. - Ugyan úrnőm, ön úlságosan jó hozzám. Gyógyítóként kötelességem ott segíteni, ahol csak tudok az embereken, hiszen mi más mentené meg őket? - mosolyodom el könnyedén ahogy haladok vele a vacsora ígéretéhez. Elfoglalom a helyem az asztalnál, és nekilátok az evésnek, mert nem hazudtam nagyot, éhes vagyok. - Máris túlszárnyalta a képzeletem. Ha befejeztem, akkor visszatérek a beteghez és virrasztani fogok felette, és gondoskodom a borogatáról is. Reggelre talán már magához tér majd - kanalazok be egy újabb adag levest. Isteni finom. Lucio szakácsai közelítik meg ezt a minőséget. - Kérem engedje meg hogy fizetségképp azt kérjem, hadd maradjak itt egy két napot. Hosszú út áll előttem, és fel szeretnék rá készülni és feletölteni a füves ládám - emelem rá kékes tekintetem.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Az életem... az országút. Leginkább úton vagyok, és csak néha térek vissza Lucio mellé, aki mellett igazán kényelmes életem van abban a pár napban amíg a kastélyban tartózkodom. Néha jól is esik hogy puha ágyban alhatok és nem az időjárás viszontagságaihoz kell igazodnom. Nem könnyű ez, de megint csak úton vagyok, ezúttal Cintrába mert mintha itt is lennének kristályok, amik nekem kellenek. A mágiámhoz kellenek. Azt hallottam Cintrában is akadnak, és így útra keltem ide, némiképp elfedve a valóságot. A köpenyem szorosan magam köré csavarva zötyögök egy kis szekér bakján, mert utazó gyógyítónak adom ki magam és egy keveset értek is hozzá. Bár tény és való hogy vannak nálam sokkal jobbak is. Leginkább hagyományos kuruzslást művelek, de az embereknek néha használ, és látják hogy mindent megteszek hogy életben tartsak valakit. Nem mindig sikerül. Viszont a szándék megvan. 
️
Borzasztóan aggódom... Hanga ágynak esett már nem is tudom hány napja és semmi és senki nem tudta eddig lábra állítani. Stella asszonyt persze most hívták a palotába valami sürgős ügyben, én pedig tehetetlenül toporzékolva rovom a köröket a folyosón. Kell lennie valami megoldásnak, valaminek amit eddig nem vettem észre.