Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Amikor Bíbic hírét vette, hogy az egyik valamikori társát – valami Pockot vagy Mókust (nem összetévesztendő a tünde partizán hadtesttel) – mint hogyha a temeriai Vizimában látták volna, amit egyébként egyáltalán nem csodálnék; ha nem csak a neve utal földi rágcsálóéra, de egy kicsit is kötelezi a neve, akkor egy nagyváros forgataga tökéletes terepnek bizonyul a túléléshez; nem volt kérdés, hogy a pletyka nyomába ered. Annak ellenére, hogy nem tudtam letagadni, elszomorított a tény, hogy a hátunk mögött pihenő, közel két hetes közös kalandnak itt volt a vége, pontosan tudtam, milyen fontos is ez a küldetés neki – akárcsak nekem a húgom – így nem tartottam fel benne. Halovány reménysugarat csillantott meg ellenben, amikor úgy váltunk el, hogy „Találkozzunk egy hét múlva Vengerbergben”. Nem baj, gondoltam magamban, legalább bárhova vet is az a mostoha sors, lesz egy hetem az ikerhúgom után alaposan kérdezősködni – akinek az alakját, hála Bíbic alakváltó képességének, most már tisztán és pontosan látom magam előtt. Harmatos reggel felnyergeltem a lovam, Braibantot, és míg Bíbic Temeria felé indult, nyugatnak, én délnek, Aedirn felé. Az első faluban, ahol nem terveztem megállni, csak átlovagolni rajta, a következőben rejtélyes mód felbukkant, 16 év körüli leányról suttogtak. Bármennyire is éreztem gyanúsnak azt a szerencsét, amit ez a hír jelentett, és ami nagy általánosságban messzire elkerül engem, nem hagyhattam figyelmen kívül. Megsarkantyúztam hát a lovam és átgaloppoztam Nagylódról a nemes egyszerűséggel Lódnak keresztelt – és ironikus mód Nagylódnál nagyobb – faluba. Mivel nem voltam járatos nem hogy a településen, de északon sem, érthető, egyszer s mind a józan paraszti észt indukálja, hogy a helyi egy szem tavernában, a Forró Patkóban kezdtem a kérdezősködést. Bár a legutóbbi majdnem-akasztás erősen tartottam tőle, hogy meglincselnek, megint, úgy döntöttem, Rin megéri a kockázatot. Csuklyát húzva az arcomba léptem söntéshez. Minden koncentrációmat és nyelvtudásomat előszedtem, hogy a lehető leghitelesbben adjam az északi vándort, és ne ordítson a beszédemből, hogy nilfgaardi vagyok – nem vagyok nilfgaardi, Nazair-ból származom! - Üdv, jóember. – a férfi unottan felpillantott rám egy korsó törölgetése közben – Egy leányt keresek. - Mint mi mindannyian… - sóhajtott egy világfájdalmút, én pedig úgy tettem, mint aki nem érti, mire gondol. Jobb volt így. - Én nem akármilyen leányt keresek. Körülbelül olyan magas, mint én, tizenhat esztendős lehet… - Ejj, láttam én olyat, nem is olyan régen. Pár órája tán. Lelkesedés csillant a szememben. - És merre ment? - A következő falut… - Figyelmeztetem, ha azt mondja, Kislód, fejbe vágom a csizmámmal. - … Körülvevő erdőségbe – fejezte be a csapos ferde szemekkel. - … Oh. – köszörültem meg zavartam a torkom, még inkább az arcomba húzva a csuklyámat – Köszönöm. A kocsmáros csak biccentett, én pedig fogtam magam, meg Braibantot, és célba vettem a Lódokat körülvevő erdőséget. Különös izgalom lett úrrá rajtam, újra és újra elképzeltem, hogyan fogok szólni az én szeretett húgomhoz, hogyan fog rám nézni, hogy vajon mennyit változott, és én mennyit változhattam az ő szemében. Csendesen léptettem a fák közt, a madarak énekén túl csak a paripám prüszkölt unottan olykor, magam tisztásokat és ösvényeket kémlelve, hátha erdőségbe nem illő alakot fedezek fel.
Lassan három napja követem az ismerős érzést, a tudatom szélén ott ragyog a fénygömb: egy erőhely, a földhöz köthető. Szóval pár napot a környéken töltök, mert még nem akarok hazamenni, de minden esetre meg fogom jelölni, hogy később ide tudjak teleportálni, ha erre felé szeretnék komolyabb felfedezőútra indulni. Ugyan még jó két hétig nem lenne gond abból, ha nem töltődöm fel, de sose lehet tudni, mikor bukkanok legközelebb egy újabb nexusra. Az a kis kaland Nilfgaard másik végén épp elég tanulságos volt, hogy ne akarjak olyan közel kerülni a lemerüléshez, mint akkor. Út közben több falun is áthaladtam, ahol elég furán néztek rám. Még mindig nem teljesen szoktam hozzá, hogy mennyire bizalmatlanok az idegenekkel errefelé, pedig a környéken mindenhol nagyon furcsán néztek rám, mikor megérkeztem, és itt is hallom, amikor beérek a faluba, hogy „Melitele szerelmére, ez egyedül utazik?!” vagy „Hagyjad, biztos valami vándor kurtizán.” bármi is legyen az, de a kedvencem a „Nem látod, milyen a haja, biztos boszorkány!” Jól van, beismerem, hogy a hajam nem a leghétköznapibb színű, de ettől még miért lennék rögtön boszorkány? Bár, esetemben még többé-kevésbé helyes is a megfigyelés, igaz, ha tudnák, hogy nézek ki valójában, valószínűleg sokkal kevésbé hízelgő jelzőkkel illetnének. Az sem lepett meg, hogy a Lód nevű falu tavernájában a fogadós milyen meglepett arcot vágott, mikor szállásról érdeklődtem. - Hát, kisasszony, van pár szobánk, de nem tudom, megfelel-e bármelyik önnek… De természetesen azonnal intézkedek, hogy minél kényelmesebb legyen a szállása – hallottam válaszát, közben előkotortam az oldaltáskámból az erszényem, és kiszámoltam száz sárgán csillogó fém érmét belőle. A novigradi levéltár boldogan adta át őket az egyik térképemért cserébe, úgy néz ki, hogy nem sokan bajlódnak azzal, hogy feltüntessenek rajta minden mágikus nexust, ami csak fellelhető a környéken… Én meg amúgy is bejelölöm őket a saját térképemen, amit a nilfgaardi eltévedés óta mindig magammal cipelek mindenhova, és amúgy is, most, hogy van mintám, bármikor tudok új érméket létrehozni otthon, ha kifogynék. - Remélem, ez elég lesz négynapi szállásra – adom át, a fogadós arcán látszott a döbbenet. Valamit elszúrtam talán? Nem volt elég a pénzt? - A tiszteletreméltó kisasszony nem a környékről valósi, ugye jól sejtem…? Hmm, ez meglepő… Milyen udvarias lett hirtelen! - Nem, valóban nem a környékről származom… Valami gond van esetleg? – kérdeztem kicsit meglepetten. - Nem, semmi gond! A méltóságos kisasszony természetesen addig marad, ameddig csak szeretné, és mindenben állunk rendelkezésére! Megkérdezhetem, mi vitte nagyságodat a környékre? Kicsit meglepődtem a hangnem és a stílusváltáson, de nem akartam tovább rontani a helyzeten, szóval napirendre tértem felette. - Köszönöm a nagylelkűségét, és az erdőben akad dolgom, ami eltarthat pár napig… Aztán tovább indulok. Szeretném megismerni a környéket és a kontinens különböző pontjait járom be… Amolyan világmegismerési utazás, ha úgy tetszik – válaszoltam vidáman, így fel se tűnt az a két nem épp jó kinézetű alak, aki az egyik asztal mellől figyelt már egy ideje. - Most, ha megbocsát, indulnék is a dolgomra. Viszont látásra! – köszöntem volna el, de a fogadós még visszatartott, hogy átadja a szobám kulcsait, aztán már nem tartóztatott tovább, én pedig útnak indultam az erdő felé. Amint elég messze érek a falutól, hogy biztosan ne lássanak meg, visszaváltozom eredeti formámba. Jól esik kicsit kinyújtóztatni a szárnyaim, de hamar vissza is változom teljesen emberré. Az erdő sűrűnek tűnik, a szárnyak csak útban lennének. Hallgatom a madarak csicsergését és a kis erdei állatok motozását pár másodpercig, majd elindulok befelé. Utamból az ágakat és gyökereket, mint mindig, mágiával hajlítom félre, majd magam mögött vissza is rendezem őket, még csak nem is gondolok rá, hogy ezt teszem, csak egyszerű megszokás, szinte olyan, mint amikor levegőt veszek. Ezzel azonban felzavarom az egyik bokron fészkelő madárrajt, de nem baj. Egyedül vagyok, és párperc és megérkezem a célomhoz, ahol leülhetek, pihenhetek és töltődhetek…
Az idő meglepően kedvező volt. A Nap kellemes meleggel sütött, nem volt túl meleg, túl hideg sem – épp, mint egy kirándulásra tökéletes, tavaszi napon. Meg is lepett, hogy nem szakadt még le az ég, vagy dörrent a horizont felett, felém vágtatva, vagy nem tört le és pottyant a fejemre egyenest egy nagy és nehéz ág, vagy fészkét féltő feketerigó fiókák – tojóstúl, vagy… Szóval minden tökéletes volt, ami arra engedett következtetnem, hogy a húgom valóban a közelben lehet. Énekeltek a madarak, a levelek közt pajkos napsugár járt. Braibant ügyesen átlépte az útjába kerülő gyökereket, én pedig óvatosan félrehajtottam a boróka- és barka ágakat. Tán hívnom kéne a húgom? Ha hívom, felel vajon? Lehet, azt hiszi, üldözője vagyok, és a nyomában járok? Ráijeszteni a legkevésbé sem szeretnék… - Rin! – Kissé megemelkedtem a nyeregből, míg belekurjantottam a levegőbe, így egy kissé messzebbre eljutott a hangom – Hallasz? Én vagyok az, a fivéred, Ren! Ha hallasz, bújj elő! Semmi válasz. De nem hagytam magam eltántorítani. Kicsit megsürgettem a hátasomat, hogy még mélyebbre hatoljunk az erdőben. Hol halkabban, hol hangosabban, hol elszántabban, hol elkeseredettebben hívtam az ikerhúgom, eredménytelenebbül. Egyszer csak, ahogy tett az ösvény egy nem túl éles ívet, a szemközti kökénybokorból nagy zajjal madárraj röppent fel. Először kissé összerezzentem, de gyorsan túltettem magam rajta. Remény csillant a szememben, ügetésre sarkalltam pár erélyes ciccegéssel a lovamat, és a kökénybokor mellett elléptetve egy kedves kis tisztáson kötöttem ki. - Rin? – fékezem le az állatot a tisztás szélén, és már ugrok is le, hagyva, hogy a jó Braibant hadd legelésszen. A tisztáson egy lány ül, csuklyában. Lassú, nesztelen léptekkel közelítem meg, tétovázva egy pillanatot, mielőtt megérinteném a vállát – Rin... ! A méregzöld szemek, és az égő vörös tincsek, amik felém fordulnak, kegyetlenül lerombolják az utolsó reményem is. Nem, nem Rin. De még kijöhetek ebből a helyzetből jól. - Te vagy az a lány, aki a Forró Patkóban szállt meg? Nem láttál az úton egy szőke, kék szemű leányt? Körülbelül olyan magas lehet, mint én, ikrek vagyunk. El sem tévesztheted.
Épp hogy csak kiléptem a tisztásra, mikor zajra lettem figyelmes. Valaki egy Rint szólongatott, és az irányomba tartott. Lehet, eltévedt egy helyi az erdőben, és őt keresik épp? Csöndben aktiváltam a nyakamban a zöld követ és hagytam, hogy a mágikus energiák felfokozott tempóban kezdjenek belém áramolni. Nagyjából órák kérdése, és teljesen feltöltöm. Ekkor bukkant fel a fiú, a négylábú jószágán, amit azt hiszem, lónak hívnak, és itt ezt használják térkapu helyett hosszú távú közlekedésre, a hátán. Hú, erről jut eszembe, a környéken még nem jelöltem meg nexust, ha vissza akarnék jönni! Na nem baj, megtudom, mit akar ez a jövevény, és utána ráérek ilyen apróságokkal foglalkozni majd. Leszállt és odasietett hozzám, azt hiszem, összekeverhetett azzal, akit keresett, de az arcán látszott, hogy már ő is rájött a tévedésre. Valami fura volt az aurájában… Nem mágikus, de nem teljesen természetes. Nem tudom, mi lehet az. Egy újabb dolog, amit meg kell tanulnom erről a világról! - Sajnálom, de nem az vagyok, akit keresel. És igen, én szálltam meg a fogadóban – válaszoltam neki, aztán alaposan végigmértem őt. Vékony, és fegyverrel jár, bár ez érthető, amit már megtanultam, hogy az utak veszélyesek, és az emberek és más értelmes lények javának nem adatik meg az a luxus, ami nekem, hogy nyugodtan járhatja a világot fegyver nélkül. Szőke haj, égkék szemek, és meglepően finom arc, még lánynak is nézném, ha nem tudnám, hogy fiú. - Nem, sajnálom, de nem láttam az ikertestvéredet, pedig hidd el, megjegyeztem volna egy olyan szép lányt, mint ő. Őszintén megsajnáltam szegény fiút, hisz tudom, milyen elveszíteni azokat, akik közel állnak hozzád, egyik napról a másikra, úgy, hogy lehet, sose látod őket viszont… De őt a testvérétől legalább nem választja el a dimenziók közti végtelen üresség – amiről eszembe jutott, hogy lassan el kéne azon gondolkodnom, hogy is jutok haza. Így egy nagy levegővétel és bátorságom összeszedése után megszólalok: - De ha szeretnéd, szívesen segítek megkeresni. Mégis mikor tűnt el, és merre ment? Vagy ezt se tudod? Egyáltalán, hogy veszítettétek el egymást? Ha elmondod, mi történt, biztos kitalálunk valamit, amivel gyorsan megleled! Ha nem tűnt el olyan rég, akkor még a közelben kell lennie, és akkor pikk-pakk megtaláljuk! – mondtam egy barátságos mosollyal az arcomon. Ez a világ sokkal zordabb, mint az enyém, de ez nem jelenti, hogy nekem is annak kell lennem – ezekkel a gondolatokkal a fejemben döntöttem el, hogy segítek ennek a fiúnak, persze, csak ha ő is szeretné, hogy segítsek neki. Bár lehet, csak megrémítettem ezzel, az ittenieknél ezt sose lehet tudni – de legalább nem úgy kezdte, hogy „te vagy az erdő boszorkánya”?
Csak egy kicsit vágott meg érzelmileg a tény, hogy a lány, akit az én elveszett ikerhúgomnak hittem, valójában nem az, akit kerestem. De nem engedtem magam át túlságosan bánatom erős sodrású örvényének. - Igazán sajnálom, hogy megzavartalak, nem akartam a terhedre lenni – a tény, hogy ez a lány az a lány, aki a Forró Patkóban megszállt, végérvényesen eloszlatja minden kétségem afelől, hogy Rin ennek a szórakoztató nevet és variánsait viselő kommuna közelében lenne. Nem túl nagy veszteség, de azért nem bántam volna, ha nem kell egész északot belovagolnom. Látom, hogy a fiatal lány alaposan szemrevételez magának. Nyilván a számból elhangzó „iker” szó válthatta ki ezt belőle. Ha alaposabban megnéz, nem csak az tűnhet fel neki, hogy szőke hajam, és égkék szemem van, de az is, hogy az öltözék, amit viselek, idegen a nordlingok körében. Inkább hasonlít nilfgaardi könnyűlovas vértezetre, mint hétköznapi ruhára. Fáradt mosolyra húzódtak az ajkaim a szép leány szavaira. Ha ő sem bánta, fogtam magam, és leültem a közelében – nem túl közel, de nem is túl távol. - Hát azt meg! Az én húgom maga a napsugár, olyan szép, olyan kedves, amerre jár, még a madarak is szívesebben énekelnek, még a hóvirág is előbb bújik ki a földből! Ha erre járt volna, biztosan észrevetted volna. Sóhajtottam egy nagyot, egy pillanatra elkalandozva a következő teendőim felé. Még van pár napom, mielőtt Vengerbergben újra összetalálkoznánk Bíbiccel. A kellemes arcú lány lágy hangjára pillantottam oda, némiképp meglepve. Nocsak. Nem minden nordling szíve van kőből, vagy akar felakasztani pusztán azért, mert máshonnan jöttél. - Komolyan megtennéd ezt értem? Segítenél nekünk? Csak így, ismeretlenül? Ez a lány csupa meglepetés. Csupa kellemes meglepetés. - Oh, ne haragudj, hová tettem a modorom? A nevem Ren var Assengard. Téged hogy hívnak? – tartottam egy pillanatnyi szünetet – Ez egy hosszú történet. Biztosan van rá időd? Döntésképtelenségben ingattam a fejem pár pillanatig, mielőtt belekezdtem volna. - A húgom és én… A Fekete Nap alatt születtünk. Tudod, amiről a babonás népek azt hiszik, hogy minden gyermek, aki akkor született, eredendően rossz, sőt, egyenesen gonosz. De ez nem igaz. Az én húgom lelkénél szebb nincs e átkozott kontinensen, nála kedvesebb és törődőbb lány aligha van. De valami mellékhatással mégis csak járt az, hogy akkor születtünk, mert a húgomat örökös szerencse veszi körül, engem pedig örökös balszerencse üldöz. A lényeg, hogy amikor olyan tíz évesek lehettünk, egy északról jött varázsló látogatott meg bennünket Assengardban, azzal az ürüggyel, hogy tanítványt keres magának, és amint meghallotta, hogy milyen csillagzat alatt születtünk, megvezette az egész családunkat, elhitette velünk, hogy Rin volt balszerencsés, nem pedig én, és magával hozta ide, valahová északra. De azóta eltelt vagy hat év, nekem pedig elegem lett az örökös balsorsból, és meg akarom találni, hogy újra együtt lehessünk. Mert csak így van értelme. Két ekkora erő csak akkor lehet összhangban, ha el nem választják őket. Mit gondolsz, tudsz nekem segíteni megtalálni őt? Pillantottam reménykedve a lányra, valami pedig szöget ütött a fejemben, ahogy a nyakában függő, zöld követ figyeltem. - Csak nem te vagy az erdő boszorkánya?
Nem tudom, mi lepett meg jobban: a szeretet, amit a fiú hangjában hallottam, ahogy a húgáról beszélt, vagy a meglepetés a hangjában és az arcán, mikor felajánlottam, hogy segítek neki. - Már miért ne segítenék neked? Hiányzik neked, és tudom, milyen távol lenni azoktól, akik fontosak neked, és az, hogy még nem ismerlek, ezen a tényen nem változtat. Nem hiszem el, segíteni másoknak itt luxusnak számít? – morgolódtam magamban, miközben hallgattam. Ren… milyen fura név. - Oh, engem? Liliath Saimhannak, de általában csak a Liliath-ot használom. Persze, hogy van időm, és szívesen meghallgatom a történeted, Ren – aztán már csak csöndben figyeltem a fiú történetét. Szóval a Fekete Nap – tudtam, hogy éreztem valami furcsát az aurájában! És ez hat rá és a testvérére – lenyűgöző! Tzerine bátyám tudna erről többet, a Sors az ő szakterülete volt otthon. Szegény srác… Hogy micsoda egy varázsló, hogy lehet ilyen önző, felelőtlen és kegyetlen! Elszakítani két testvért egymástól, főleg, hogy jól láthatóan értette, hogy mivel jár, ha az egyiket elviszi a másiktól! És így becsapni másokat! A gyomrom felfordul a gondolattól! És ezek szerint nem most veszett el a másik… Ez komplikálja a dolgot. A csudába! De ha már felajánlottam, nem egy kis nehézség miatt fogom meggondolni magam! A gondolatmenetemből a másik utolsó kérdése rántott ki. - Hogy mi? Ez most honnan jött? – vágok meglepett és értetlen arcot. – Utálom, ha így hívnak! Attól, hogy egy erdőben lakok és tudok varázsolni, még nem leszek boszorka! Nagyjából két másodpercbe telt, mire rájöttem, mi csúszott ki a számon. Riadtan kaptam a kezem a szám elé. …Ügyes vagy, Liliath, még jó, hogy nem kiabáltad ki neki, hogy szárnyaid vannak és nem vagy ember… Most biztosan halálra rémítettem, tekintve, milyen tapasztalatai voltak már a mágiahasználókkal eddig. Meg tudom érteni, még mindig a hideg futkos a hátamon, ha arra a varázslóra gondolok, aki közölte velem, hogy fel akar nyitni, hogy megnézze, hogyan működöm. Egek, lehet, annyira megijesztettem, hogy mindjárt elszalad, és sose látom viszont! Akkor hogy segítsek neki megtalálni szegény kishúgát?! A fene a helyi mágiaforgatókba, hogy semmi jóindulat nem szorult beléjük! Igazán példát vehetnének azokról, akik akkor aznap a dombon felébresztettek véletlenül. - Ó, könyörgöm, ne ijedj meg, nem akarlak bántani, és a segítségem is őszinte és komoly volt! Tudom, milyen egyedül maradni, és ha magamon nem is tudok segíteni, de legalább neked szeretnék, ha tudok! - …Mert ha te egy gonosz boszorka lennél, nem pont ezt mondanád… Jobb, ha csendben maradok, mielőtt szívrohamot okozok ennek a fiatal fiúnak itt az erdő közepén, ahelyett, hogy segítenék neki megtalálni a húgát. Félénken pislantok felé, hogy még itt van-e egyáltalán, vagy már a faluban kiabálja, hogy „Boszorkány, boszorkány!”
Jegyzet:434 szó Boo ^^Zene:
[/color]
A hozzászólást Liliath Saimhan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 21 2019, 17:22-kor.
Nagyon különös ez az egész helyzet, amibe kerültem, ennek az erdőben – látszólag – meditáló lánynak is olyan különös aurája van, egyszerre magabiztos, mégis lágy, a legjobban mégis az lep meg, ahogy ismeretlenül, minden feltétel nélkül segítő kezet nyújt. Megzavarodtam egy pillanatra. - Nem úgy értettem, ne haragudj! Nagyon hálás vagyok, amiért segítenél, csak meglep… - Lehet mondani, hogy amióta észak földjeit koptatom, egy-két kivételtől eltekintve nem rajongtak értem túlságosan. Bár ennek minden más oka előbbre való, mint az hogy segítséget kértem volna. Egyrészt, mert nilfgaardi területről származom – pedig nem is vagyok nilfgaardi! Nazair-ból származom! – a másik pedig az engem kísérő örökös balszerencse. Ha valaki túl is lendül a tényen, hogy idegen vagyok, és nem akar felakasztani – újra – és tán még bizalommal is fordul felém és a kérésem felé, akkor valamivel biztosan elrontom. Vagy azzal, hogy leomlik a pajta oldala, amit már csak az istenek tartottak úgy, vagy beázik a tető a nagy esőzésben, vagy kitörik a szék lába, amin ülnek, vagy… A lényeg, hogy hozzászoktam ahhoz, hogy elkerülnek. A leány szavaira viszont kékes pasztellszínek vetülnek az arcomra, szomorú vonásokat vesznek fel az arcizmaim – Sajnálom… Senkinek nem kellene távol lennie azoktól, akiket igazán szeret. Ezek szerint ő is vesztett már el valakit, vagy keveredett messzire otthonról. Vajon épp mindkettő, ahogyan épp velem van? - Nagyon szép neved van, Liliath Saimhan, aki általában csak a Liliath-ot használja – nincs szívem rávilágítani a tényre, hogy az ő neve sem hangzik éppen törzsgyökeres északiul. Bizonyára tudja. És mivel Liliath nem ellenkezik különösebben, sőt, kvázi kérlel is, hogy osszam meg vele a történetünket, nincs miért megtagadnom tőle. Elregélem az egészet az elejétől fogva. Liliath szépséges és hamvas arcán a legkülönbözőbb érzelmeket vélem látni átsuhanni, vagy épp egymásba habarodni. Épp olyan, mintha őszintén és igaz szívvel átélné és átérezné, amit mesélek, és ez – korábbi csalódásaim tükrben – jobban meglep, mint kellene neki. - Há-hát… - kezdem félénken – Nem is tudom… Itt ülsz egymagad, az erdő közepén… Az öltözéked is olyan szokatlan… És az a kő a nyakadban… - olyan, amilyet a nilfgaardi varázslónők hordanak, hogy segítse a mágiájukat. Aztán ahogy amaz egy kissé megemeli a hangját, cseppet megütközök, majd rögtön elszégyellem magam, és sűrű magyarázkodásba kezdek – Ne haragudj, nem úgy értettem! Eszem ágában sem volt megbántani, csak úgy--- olyan… ! Bocsáss meg, kérlek! – szabadkoztam, amikor a leány száján kicsúszik egy újabb érdekes részlet, és ha jól látom, ez őt is épp annyira megrémíti, mint engem. Manapság egyáltalán nem ritka, hogy varázslók és varázslónők járkálnak mindenfelé, de ez a lány pont úgy viselkedik, mint aki ezt nem tudja, és ez feltételezéseket, egyenesen kérdéseket ébreszt bennem. Egy pillanatra még az is megfordul a fejemben, hogy azzal az egy alkalommal, amikor varázslóval volt dolgom, az is épp ilyen mézes-mázos szavakat használt, hogy elérje, amit akar, aztán most nézd, hova vezetett bennünket. Akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy valóban bízhatok-e benne. De úgy látom, ez a leány jobban megijed saját magától – mi több, tőlem, attól, hogy én minderre hogyan fogok reagálni, ez pedig arra enged következtetnem, hogy őszinte volt. Már az elejétől fogva. Végül is, mi károm származhat? A húgom, bárhol is van, biztonságban van, engem pedig elrabolni, mi több, kihasználni nem volna jövedelmező. Érdeklődve figyelem a csodaszép Liliath monodrámáját, aztán egyszercsak kiszabad a tüdőmből egy őszinte, szívderítő kacaj. - Nincs semmi baj, mágiával vajmi kevéssé lehet engem rémíteni. És azt is elhiszem neked, hogy nem akarsz bántani. De a mondanivalód formálásán még van mit dolgoznod, ha a jövőben el akarod kerülni a hasonló félreértéseket. Biztosra persze nem tudhatom, hogy nem hazudik. Kénytelen leszek bízni benne. Hinni, hogy amit mondott, az az igazság. - N-nos, akkor most… ? Most mi lesz? Hogy fogsz segíteni? Hozzak neked valamit? Valami növényt vagy hozzávalót? Vagy kérdeznél még inkább?
Azt mondta, szép nevem van. Nos, ezt se hallottam, mióta ebbe a világba érkeztem. Általában furán néznek rám, mikor bemutatkozom. Hmm, legalább nem menekült el előlem, és uszította rám a fél falut. Ez a fiú kellemes csalódások sorozata! És egy újabb információ, amit jobb, ha észben tartok: a nyakamban levő kő valamiért elárul. Ezek szerint vannak olyan mágia használók, akik rajtam kívül szeretnek erdőkben bóklászni. - Megbántani? Ugyan már! Csak váratlanul ért, és nem szeretem, ha így hívnak. De nem bántottál meg, és nincs mit megbocsátani, nem tudhattad, hogy szerencsésen, vagy épp szerencsétlenül igazad lesz – mosolygok rá. – És megrémíteni, dehogy akartalak megrémíteni! Ez valami helyi szokás, hogy akinek segíteni szeretnénk, azt halálra rémítjük? Ha az lett volna a szándékom, valószínűleg nem rejtem el nem emberi jellemzőimet – de miért akarnám megijeszteni? Eddig is tudtam, hogy a helyi értelmes lényeknek néha fura szokásaik vannak… - Köszönöm a jó tanácsot, megpróbálom észben tartani – öltök rá nyelvet amiért szóvá teszi, hogy lehetnék óvatosabb. - És hááát, ezen még nem gondolkodtam el. Észak nagy, és nem sokat tudok róla, és a lányt nem tudom, meg tudom-e találni. - Bár, ha mágus az, aki elvitte, az könnyíthet a dolgon – válaszoltam, miközben az agyamban pörögni kezdett az, amit erről a világról és annak mágiájáról és használóiról eddig megtudtam. Ők is sugároznak aurát, mint én, vagy mint ez a hely mellettem, igaz, jóval gyengébbet. Nem lehet őket olyan messziről megérezni, és valószínűleg leplezik az aurájukat. Bár, ki tudja, Soddennél nem így tettek – bár akkor épp el voltak foglalva a csatával. Azonban a vajákmedál mintha rájuk is reagálna, mint az erőhelyre, legalább is mintha ilyesmit magyarázott volna az egyik, akivel összefutottam. Hmm… Percekig rakosgattam a fejemben a gondolatokat és az ötleteket, aztán homlokomra csaptam. - Hogy én mekkora egy idióta vagyok!! Lili, te tökkelütött, hisz sugároznak, mint egy erőhely! Gyengébben, de sugároznak, csak ki kell élesítenem a nem evilági érzékeimet eléggé, hogy őket is lássam, mint egy erőhelyet, és a leplező bűbájaik ez ellen nem hiszem, hogy védenének, hisz… hogy is mondjam, más nem képes erre, csak én. Nem valószínű, hogy gondoltak rá, hogy így is elrejtsék magukat. Nem mintha olyan egyszerű lenne, és főleg, hogy akkora területre – ehhez mindenképp haza kell mennem. - Van egy ötletem, ami, ha működik, ha mást nem is, azt, hogy hol vannak mágusok északon, meg fogom tudni neked mondani. Ez egy nagy talán, és nem tudom, hányan lehetnek, de még sose próbáltam ilyen gyenge jeleket ilyen nagy távolságról megtalálni, szóval lehet, nem fog menni elsőre – mondom, majd kicsit tovább gondoltam az elképzelést, ami a fejemben formálódni kezdett, így még hozzátettem: - De ha tudod a húgodat elvivő nevét, akkor talán, ismétlem, talán meg tudom mondani, hogy ő hol van pontosan. Viszont, ez azzal járhat, hogy tudni fogják, hogy keresik… Pontosabban minden bűbájos északon tudni fogja, hogy valaki kereste őt. Viszont mindkét ötletnek van egy hátulütője. Ahhoz, hogy megpróbáljam, velem kell jönnöd az otthonomba, mert itt nincsenek meg a megfelelő körülmények ekkora bűbájhoz. Azt már szándékosan nem említem meg neki, hogy ha ebbe belekezdek, bárhol is legyen az a helyszín, mágikusan úgy fog ragyogni, mint egy manareaktor otthon, és jobb, ha olyan helyet lőnek be a mágusok, és még a jó ég tudja, mik a Kontinensen, amit meg tudok védeni, és ami amúgy is rejtve van valamelyest. - Mert ehhez hatalmas mennyiségű mágikus energiát kell megmozgatnom. Észak nagy, szóval, ha igent mondasz, akkor az első, hogy visszamegyek a fogadóba, és szólok, hogy a tervezettnél korábban távozom, aztán visszajövünk ide, mert nem a környéken lakom, és teleportálni innen tudom magunkat. Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg a másik a felét se értette annak, amit mondtam. - Bocsánat, lehet, kicsit túl sok volt az információ, amit rád zúdítottam… A lényeg, hogy van egy ötletem, ami működhet, de nem tudom megcsinálni itt, szóval a kérdésem: lenne-e kedved eljönni velem a helyre, ahol élek? – remélem, nem gondolja, hogy be akarom dobni egy kemencébe és megenni. – Persze, ha nem tetszik az ötlet, megpróbálhatok kitalálni valami mást is… Néztem rá, a válaszát várva. Ekkor hallottam meg a zörgést a bokorból. Annyira meglepett a fiú felbukkanása, hogy elfelejtettem szétszórni a riasztó-búbájaimat, amik jeleznek, ha valaki a közelben van. Ejnye, ennél óvatosabb szoktam lenni! - Állj mögém! Valaki, vagy valami erre tart… Ha szörny, jobb, ha nincs kettőnk közt a fiú, de nem szörnyek voltak. Két ember, akik korábban a fogadóban tartózkodtak. Vajon mit akarhatnak itt az erdő közepén…?
Ahogy amaz némiképp összeszedetlenül, de annál jószándékúbban igyekezett az értésemre adni, hogy nem gázoltam bele az érzéseibe, nagy kő gördült le a szívemről. - Ha nem vetted magadra, akkor jó. És inkább szerencsétlenül, ha magamból indulok ki… - dörmögtem az orrom alá. Végül is, ez a tudás később jól jöhet a fiatal adeptának, aki szemmel láthatóan nem e vidékről, de még tán csak nem is a kontinensről való. - Az északi varázslónőkről nem tudok olyan sokat… De Nilfgaardban, a fővárosban, nem az elfoglalt országok összességében minden varázslónő hord valami nyakéket. Azt mondják, mágikus segédeszközök. Úgy tűnik, nem vette rossz néven azt sem, hogy megjegyzést tettem a stilisztikai készségeire. Bár, velem, mint tanár, szintén nem sokra menne, csak annyira beszélem a közöst, hogy megértsem a másikat és megértessem magam itt fent északon. A nyelvöltésére csak cinkosul elmosolyodok. - Miattam ugyan ne változtass a megjelenéseden, engem nem rémít meg egyetlen mágiahasználó külleme sem. Legalább is, akikkel eddig találkoztam, nem rémítettek meg túlságosan, de biztos van idefent, ezen a rendszertelen, rideg és utálatos északon egy-két olyan mágus, akiknek a puszta árnyékától megijednék. - Mágus, igen. Legalább is, azt mondta, megtanítja a húgomat uralni az erejét. Bár akkor még azt hittük, kettőnk közül ő a balszerencsés. Ilyesmire erős a gyanúm, hogy csak varázshasználó képes – morfondáltam, és úgy látom, ez őt is arra készteti, hogy átgondoljon egy-két dolgot. Egyszer csak, ahogy újra megszólal, mit megszólal, felkiált valamiféle heuréka-élménynek köszönhetően, nem tagadom, a hirtelen hangerőtől és gesztikulációtól összerezzentem. - Az vagy? – kérdeztem vissza megrökönyödve, nem volt szívem ellenkezni vele. Még mindig némiképpen meglepve, de határozottan érdeklődve hallgattam a vörös hajú leány ötleteit és elképzeléseit – Az nagyon hasznos lenne! – lelkendeztem – Úgy képzelem, hogy biztosan rengeteg van, de már az is rengeteget segít, hogy tudom, hova felesleges mennem, és hova érdemes. Remény csillan a szememben, ahogy Liliath megpendíti, hogy semmiképp sem biztos, de annál nagyobb talán esetén, ha tudom a nekem kellő mágus nevét, még tovább tud segíteni. - Tudom a nevét! Roggeveeni Valdemar-nak hívják, egészen biztos vagyok benne. Tényleg van rá egy icipici esély is, hogy megtaláld csupán a neve alapján? Mi a csuda van a levegőben ma? Ekkora szerencsét azóta nem tapasztaltam tán, mióta a húgomat elragadták mellőlem. Gondoltam, hogy nem marad hátulütő nélkül egy ilyen horderejű mágia, és erre teljesen fel is voltam készülve. - Sejtettem valami hasonlót. Azt mondják, a mágiának két éle van. De vállalom a teljes felelősséget érte. Ha bármelyik varázsló nehezményezi, hogy kerestem, én felelek érte. Azt semmiképp se szeretném, hogy valamiért, amire én kértelek meg, szívességből, te idd meg a levét. Ha már itt tartunk… Valamivel muszáj lesz a szép nevű, vörös hajú varázslónő Liliath-nak megfizetnem a szolgálatait. Képtelen lennék azzal a tudattal tovább élni, hogy nem adtam valami egyenértékűt cserébe. Megrázom a fejem. - Egy kicsit tényleg zavaros, de minden szót jól értettem, ne aggódj. De hisz azt mondtad, nem vagy idevalósi. – Csodálkoztam. Ha tudom, biztosan nem hívom az erdő boszorkányának, hisz nyilvánvalóan van hová mennie. Jó lehet – Természetesen! Veled tartok, minden további nélkül. Te vagy a mágia barátja, én még ennyit sem tudnék magamtól megtenni. Menjünk hát. Buzdítottam magunkat, ahogy felkeltem a fűből, és a kezemet nyújtottam a leány felé, hogy felsegítsem, amikor megzörrentek a kökény- és borókabokrok valamivel távolabb. - Ne félts engem… - intézem hozzá a szavaimat még, mielőtt előhúznám a kardom a hüvelyéből. Inkább tőlem kéne félteni, bármi vagy bárki is jár a nyomunkban. Hallottam hírét annak, hogy itt északon több és veszélyesebb mágikus lény is csatangol, de reméltem, mégsem most kíván összehozni a balsors egyel. A boróka és a kökény közül két jelöletlen, fegyveres alak ugrott ki, bőrvértjükön nem viseltek sem temeriai liliomokat, sem redániai sast. Közönséges bajkeverű kurafiknak tűntek, az olyanokat pedig a magamfajta, nilfgaardi offenzíván edzett militáns megeszi reggelire. - Ó, nézzed má, Lóránd, nem is egyedül van a kicsike. - Látom, Lóránt. Nem baj, legalább mindkettőnknek jut egy, hogy véresre kúrjuk, miután elvettük az összes pénzüket. A másodperc tört része alatt forrt fel úgy az agyvizem, hogy épp hogy a koponyatetőmet nem verte ki a méregtől. - Nem vagyok lány! – rivalltam a két szukatattyúra, a harang lángja lobbant a szememben. - Óó, hallottad ezt, Lóránd? Milyen vérszomjas a kicsike. - Hallottam, Lóránt. Annak majd mi leszünk a megmondói. Nem vártak tovább, kardjaikat támadásra készen maguk elé tartották, és nekilendültek felénk. Bár nem akartam kárt tenni Liliath-ban, mivel még mindig előttem állt, finoman – igyekeztem, legalább is – félretoltam az utamból, hogy a kardjaik elébe szaladhassak. Pillanatokon belül fémesen egymásnak feszültek az idegen kardok.
A két férfi a bokorból kilépve igencsak agresszívnek tűnt, és az egymás közt elejtett mondatokból ítélve ki akartak minket rabolni, és… véresre kúrni…? Az meg mégis mit jelent? Épp ezen a fogalmon merengtem, mikor társam, akit magam mögé rendeltem, hogy ha esetleg farkasok, ghoulok, vagy egy lesi bukanna fel, anélkül tudjam őket ártalmatlanítani, hogy neki közben baja esne, félretolt, és ezzel kizökkentett a gondolatmenetemből, ami ha azt vesszük, hogy a két ember karddal a kezében jött felénk, egy teljesen érthető reakció. Milyen bátor! Meg akar védeni! Bár, igaz, nem tudhatja, hogy két hétköznapi emberrel, még ha fel is vannak fegyverezve, el tudok bánni, de így, hogy az egyikkel már közelharcba keveredett, azt a nem épp jóra való embert ráhagyom. Így, minden sietség nélkül, egy békés mosollyal az arcomon megindulok a másik felé. - Jó napot, bácsi, és előre is bocsánat, amiért bántani fogom. Úgy látszik, nem igazán vette a lapot a másik, mert csak felnevetett. - Bántani? Na majd adok én neked bántanit, te kis csitri! – azzal nekem rontott, a kardját felemelve, felülről sújtott felém. Én hagytam, hogy a fegyver felém suhanjon, majd szikraeső kíséretében megakadjon a pajzsomon. - Azt hiszem, ön megtámadott engem – jelentem ki kellemes csevegési stílusban. – Ugye megbocsát, ha megvédem magam? – azzal egy intéssel apróbb szilánkokra zúztam a kardot a kezében, majd egy nem túl erőteljes lökéshullámmal a tisztás szélére taszítottam, remélve, hogy nem törtem el semmijét közben, de a hangból, amit kiadott landoláskor, lehet, pár bordája megrepedt. Láttam az arcán a felismerést, miszerint varázslónőbe kötött bele, akart kirabolni, és még a fene se tudja, mit csinálni. - Lóránt, hallod, lehet, nem volt jó ötlet ez! Ez a ribanc valami bűbájos! – nyögte fájdalmasan a támadóm, de közben már vette elő a kését. Meglepően bátor ember. A legtöbben egy ilyen után nemüket meghazudtoló hangok kiadása után szoktak minél távolabb futni. Bár, igaz, általában nem épp ilyen visszafogott külsővel szoktam a rám támadó banditákat fogadni, de most nem akarom megrémíteni ezt a fiút, ha már olyan hősiesen szembeszállt a másikkal. - Én a helyedben eltenném a kést, de tudod, mit, megoldom a problémát – azzal szilánkosra törtem a kés pengéjét is, így csak az üres nyél marad a kezében. – Látod, teljesen mindegy, mekkora a fegyvered, nem ér semmit. Jobb, ha megadod magad, és ígérem, tisztességes ítéletet fogok kérni a falu elöljárójától, vagy bárminek is hívják a helyi törvényi szervet. - Meg a jó kurva anyádat, azt! – azzal puszta kézzel rontott nekem. Hmmm, ennek az embernek vagy súlyos öngyilkos hajlama van, vagy nagyon-nagyon ostoba. - Kérem szépen, hagyja abba! Csak kárt tesz magában! Ez a pajzs meg tud állítani egy rohamozó ördögfajzatot is, higgye el nekem, teszteltem! Látom a másik arcán a döbbenetet és a kétségbeesést, aztán sarkon fordult és futásnak eredt. Tipikus. Előbb ki akar rabolni, aztán meg elfut. Na mindegy. Egy letudva, és úgy látom, Ren is boldogul a sajátjával, így odafordulok hozzá, és felteszem a kérdést, ami azóta foglalkoztat, hogy ezt a két nem épp jótét lélek nekünk támadt. - Bocsánat, Ren, hogy ilyet kérdezek, de… mi az, hogy „véresre kúrni”? – teszem fel a kérdést, és látszik rajtam, hogy valóban nem tudom, mit jelent a kifejezés.
Amikor bosszúsnak, mi több, erőszakosnak tűnő, komédiás párosunk, Lóránd és Lóránt elő másztak a bokorból, egy pillanat erejéig konfúzió uralkodott el rajtunk Liliath-tal. Hirtelen nem lehetett tudta, ki véd kit. A helyzet azzal sem javult sokkal, hogy fiú létemre olyasmivel fenyegettek, amiért odahaza Nazair-ban különösebb gondolkodás nélkül lecsapják a szószóló fejét. Csak egy kicsit féltettem Liliath-ot, rövid ismeretségünk arra engedett következtetnem, hogy nem kell érte aggódnom, de azért igyekeztem azután is rajta tartani a szemem, miután ketté váltunk – ő Lóránddal, én Lóránttal. Teljesen mindennapi, minden különlegességtől mentes kardharc volt az, amibe bonyolódtunk. Jól jött az a több éves kiképzés és edzés, amit a nilfgaardi seregben magamra szedtem, perspektívába kerül a kemény munka a kardforgatást mímelőkkel szemben. Azon voltam, hogy se a csapásaim ereje, se a védéseim gyakorisága ne árulja el túlságosan, hogy magasan felette állok mindben. Egyszerű, de annál aljasabb stratégiám volt: mire észreveszi, hogy valami nincs rendben, már túlságosan kifáradt ahhoz, hogy effektíven védekezzen. A szomszédos ütközet hangjai természetesen hozzám is eljutottak, épp akkor, amikor Liliath különösebb megerőltetés nélkül úgy fél mérföld távolságra taszítja a Lóránd nevű kurafit. Csak egy pillanatra maradt tátva a szám, igazán, míg felfogtam a tényt, hogy „igen, ez a lány veszélyes volna, ha az ellenségem volna”, fájdalmasan felszisszentem, mert úgy véltem hallani, mintha valami csontosan reccsent volna a túloldalról. Kivédtem a Lóránt nevű kurafi egyik erős, de minden más szempontból összeszedetlen kardcsapását, és mivel számtalan helyen nyitva hagyta magát, szinte könyörgött, hogy könnyedén legyőzzem, a hasfalának támasztva a talpamat taszítottam rajta egy nagyot. Lóránt meglepetten esett hátra, akkorát puffant, mint egy teli zsák krumpli. Lábával tolta a Nap szítta, égett füvet, így próbált meg minél távolabb kerülni tőlem. - … Te Lóránd, ez meg valami… Militáns féle! Életembe’ nem láttam még ilyen harcmodort! Rámarkoltam a kardom markolatára, minél távolabb került tőlem, annál közelebb lépdeltem hozzá én magam. Nyugodtnak tűntem, de mivel továbbra is a kezemben volt a kegyverem – egyúttal a kurafi élete – így képtelenség volt megmondani, hogy szándékomban állt-e ismét lesújtani, avagy sem. Egy pillanatra elragadott az indulat, ahogy a húgomra gondoltam, akinek megtalálásában hátráltat ez a két rühes szukafattya, a fenyegetésükre, amivel nem csak az enyém, hanem Liliath büszkeségét is megsértették, és bár úgy láttam, a lány jól boldogul, megemeltem, a kardom, hogy végső csapást mérjek Lóránt fejére, amikor hirtelen a semmiből felajzott méhkas pottyant egyenest a férfi fejére. Ettől, és a férfi sikolyától olyannyira meglepődtem, hogy el is illant mindenféle haragom. Lóránt magától szedte a sátorfáját, és iramodott a megfuramodott Lóránd nyomába. A saját átkom okozta rémület utolsó kristályai még ott ültek a szememben, a heves kardcsapásoktól a tüdőm még nem nyugodott meg egészen, amikor az ép és sértetlen Liliath mellé léptem. Hangtalanul a hüvelyébe csúsztattam a kardom. Csak egy pillanat erejéig jöttem zavarba, de hamar át is vette a helyét az ingerület, ahogy az előbbi, de immáron kereket oldott kurafikra gondoltam. - Az… Az valami olyasmi, amivel ha fenyegetnek, sose hagyd.
- Rendben, nem fogom. Viszont lehet, el kell halasztanunk a látogatást a fogadóba, mert ha tippelnem kellene, ez a két rosszéletű világgá fogja kürtölni, hogy mágus vagyok, és ha jól sejtem, nem úgy fogják előadni, hogy ránk támadtak, hanem fordítva. És semmi kedvem egy felbőszült tömeggel szembenézni. Annak sosincs jó vége. És őszintén, valóban nincs kedvem vérfürdőt rendezni, viszont a fiút máshogy nem igazán tudnám megvédeni. Ha egyedül vagyok, az más, bennem egy felbőszült tömeg csak akkor tudna kárt tenni, ha dimeritiumból lenne a vasvillájuk, de szerencsémre a nevezett fém nem éppen gyakori, ellenben drága. A fiú ellenben minden ügyessége és láthatóan meglévő fegyverforgatási jártassága mellett is ember, annak minden előnyével és hátrányával együtt. - Szóval, úgy gondolom, jobb, ha távozunk, mielőtt elkezdenek máglyát rakni. - Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne belőle, de jobb félni, mint megijedni. - Kérlek, add a kezed, és ne ijedj meg. Teleportálni fogom mindkettőnket – nyújtom ki a kezem a másik felé. Aztán, mikor az elfogadja kinyújtott kezem, behunyom a szemem, kinyúlok a tudatommal az otthonom felé, az erőhely nyújtotta biztos, mágikus energiaforrást kihasználva nyúlok egyre messzebbre, míg meg nem érzem az ismerős érzést, aztán teleportálom mindkettőnket. Az egész nem tart tovább egy szívdobbanásnyi időnél, és megtölti tüdőmet az otthon ismerős, megnyugtató illata. - Üdv nálam, Ren – mutatok körbe a kör alakú helyiségben, amiből több folyosó is indul ki, valamint egy lépcsősor is fut felfele a fal mentén, és persze a lépcső mellett egy ember magasságú boltív, amiben, mint egy vízfelület tükröződik épp a második emeleti folyosó képe, mert utoljára onnan jöttem le erre a szintre a portál segítségével. Igazándiból a lépcsőt csak azért alakítottam ki, hogyha esetleg valaki utálná a portálokat. - Ha javasolhatok egy meleg fürdőt, akkor a bal oldali folyosó végén jobbra találsz egy fürdőt, de ha szeretnéd, rögtön neki is láthatunk a húgod felkutatásának, bár az se hiszem, hogy öt perc alatt meglenne… - közben elgondolkodom. A legtöbb energiát a hálószobámból tudom meríteni, hisz az közvetlenül az erőhely közepére lett építve, és a rúnák, melyek a föld mélyén pihennek, odakoncentrálják a legtöbb mágikus energiát, és egy egész északot lefedő keresővarázslathoz nem kevés energiára lesz szükségem. - Minden esetre, pár dolog, amire meg kell kérjelek, amíg itt vagy: először is, az a folyosó – mutatok a függönnyel eltakartra – a privát terem, kérlek, oda csak az engedélyemmel lépj be, és amíg a húgodat kereső bűbájt csinálom, semmiképp se, mert nem tudom, mi lesz, ha megzavarsz varázslás közben. Elég mágikus energiát fogok megmozgatni, hogy letaroljam Novigradot és Oxenfurtot egyszerre, jobb, ha nem zavar meg eközben senki, és semmi, nem is beszélve az egyéb körülményekről, amik fenn fognak állni. - Másodszor, a ház összes többi részét szabadon bejárhatod, ha valami kell, csak gondolj rá, és meg fogod találni. Még egy hely van, ahova nem mehetsz, az a legfelső szint, sajnos, még nem fejeztem be belülről a kialakítását, így még veszélyes, ha nem tudsz repülni vagy teleportálni. Sajnos még nem mindenhol teremtettem meg a padlót teljesen, így van, ahol még át lehet esni rajta. - Egyébként érezd magad otthon, és üdvözlet szerény hajlékomban – közben elindulok a konyha felé, mert megéheztem, és nem a mágikus értelemben. - Esetleg teát, vagy egy kis süteményt? - közben az első emeleten a vaják szobája mellett új helyiség jön létre, ennek a fiúnak egy vendégszoba. - Ó, igen, mielőtt elfelejtem, a szobád, amíg itt tartózkodsz, az első emeleten lesz, a második ajtó. Nyugodtan menj fel és nézd meg. Azt persze nem mondom el neki, hogy a szobát az ő igényei és gondolatai fogják berendezni olyannak, amilyen neki a legkényelmesebb. Látni akarom az arcát, mikor meglátja.
Lehet, Liliath kisasszonynak meg sem kottyant az előbb oly sebtében befejezett küzdelem Lóránddal és Lóránttal, már majdnem azt érzem az aurájából, hogy valójában nem is volt veszélyben az élete – velem ellentétben. Nekem nincs mágikus hatalmam, nem tudok varázsolni, és ütőkártyám sincs. Csak egy átok, ami nem engedelmeskedik nekem, ellenben teljességgel kiszámíthatatlan. Ez az ütközet épp annyira érhetett volna véget az én tragédiámmal, mint az övékével. Ellenben mindebben a fiatal mágusnő még csak meg sem izzadt. - Szerintem örülnek, hogy élnek… - jegyzem meg félhangosan, míg visszacsúsztatom a hüvelyébe a kardomat. Nem szándékoztam a kurafiak védelmére kelni, szimplán csak nem tűnt számomra racionális lépésnek. Még tőlük sem. – De jobb félni, mint megijedni, azt hiszem. Nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy ha híre is megy a lódi erdőkben megesett mágikus párbajnak, nem kelt majd nagyobb zűrzavart a puszta tény, hogy nilfgaardi vagyok – nem vagyok! Csak a harcmodorom az! – mint az, hogy van velem egy mágusnő. De ez nyilvánvalóan olyasvalami, amivel ő a legkevésbé sincs tisztában. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szültek bennem félelemmel kevert meglepetést a vörös hajú mágiahasználó szavai. Még utol sem értem a tüdőmet igazán, még túl sem tettem magam a rémületen, amit a saját balszerencsém váltott ki belőlem, máris újabb kalandra invitál. - Máris? Most rögtön? Úgy értem… - Liliath kisasszony nyilvánvalóan nem érezte át azt a léptéket, amilyenben az emberek élik az életüket, de végül ahogy a húgom szépséges naparcára gondoltam, az erőt adott, hogy összeszedjem magam. – Jól van… Csináljuk. Rád bízom magam. Egy hosszú pillanatig méregettem csupán a mágusnő kezét, aztán vettem egy mély levegőt, és markánsan megfogtam. Liliath lehunyta a szemét, én azonban nem. Az egész teleportálás maga nagyon bizarr élmény volt. Ugyan csak egy szívdobbanásnyi ideig tartott, mégis egészen felkavarodott tőle a gyomrom, a színek és a körvonalak egy csipisz mázolmányára emlékeztető kavalkádhoz hasonlatosan váltottak át zöldillatú erdőből gyertyafényes, faszínű szobabelsővé. Ugyan az orromba valami kellemes és meglehetősen harmonikus illat – a belakottság illata lehetett – tekergőzött be, ahogy „megérkeztük” (mondjuk), erősen meginogtam, és ha nem ellensúlyozok a bal lábammal, tán még el is esek. - Utálom a portálokat… – morgom halkan az orrom alá, mielőtt rendezném a testtartásom, öltözékem, vonásaim. – Khm. Köszönöm. Nem szerettem volna hálátlannak tűnni, ezért udvariasan biccentettem a vendéglátómnak, mielőtt körbefuttattam volna a tekintetem azon, hogy hová is kerültem. Kör alakú helyiség, számtalan folyosó, felfelé vezető lépcsősor, és egy boltíves kapu valami vízhez hasonlatos, lassan fodrozódó szubsztanciával benne. A vörös hajú leány szavaira érem tetten magam, és pillantok újra rá. - Köszönöm. Szeretnék minél előbb az ügy végére járni, de azért túlságosan nem is sietek. Kérlek, inkább pihend ki magad és készülj fel alaposan, mint hogy felkészületlenül vágjunk neki a keresésnek. Ha holnap vagy holnap után kezdünk neki, az is tökéletes – biccentettem – Köszönöm a felajánlást, élnék vele. – Mit élnék vele! A Lángoló Napra mondom, nem tudom, utoljára mi hozott ilyen izgalomba, mint egy forró fürdő gondolata! – Nagyon szép… otthonod van, azt hiszem. Tetszik nekem. – Semmiképp se szerettem volna udvariatlan lenni, és nem is tervezem magamra haragítani olyasmivel, amihez nem járult hozzá, de eluralkodott rajtam a kíváncsi kisgyerek, ahogy a drapéria takarta folyosóra esett a pillantásom – Miért? Mi van az anyag mögött? – kérdeztem köntörfalazás nélkül, bár egy kicsit ráncoltam a homlokom erre a „gondolj rá és megtalálod” dologra. Ez még a mágiahasználók közt is furcsán hatott. – Rendben, köszönöm. – Azt, hogy a legfelső szintre miért nem mehetek, legalább megindokolta, így világos, miért tilt tőle – Ez esetben a legfelső szintet elkerülöm. Igyekszem nem túl feltűnően bámulni, ahogy elindul egy irányba, nehogy észrevegye, hogy a rengeteg információ és újdonság kifejezetten megterhel, és nem is szívesen maradtam volna egyedül. A kérdésre való válaszadásban azonban megelőzött a gyomrom, mely egy éhes medve hangán morgott fel. Szégyellősen rá is szorítottam mindkét kezem, a gyertyafényben úgy hatott, mintha el is pirultam volna. - Kérek szépen. Ha nem nagy gond…. – pillantottam rá, majd a nagy zúgás-morgást, mely mintha egy felsőbb emeletről jött volna, felpillantottam a plafonra. – Mi volt ez? A-Ah, jó… Máris. Mindjárt. Még egyszer köszönöm. Biccentettem még egyet, mielőtt magára hagytam volna, hogy felfedezzem az első emelet második ajtaját.
A következő állomás a konyha volt. Amint beléptem a folyosóra, és látókörén kívül kerültem Rennek, levettem az álcázó bűbájokat – csak ne felejtsem el visszakapcsolni őket, miután végeztem! Na, nézzük, mi van itthon… Hmm, sütemények mindenféle méretben és mennyiségben, ezeket magam csináltam – nem épp hagyományos módszerekkel… Igen, egy kis főtt tészta, némi tojás, kenyér és némi vaj, mind az egyik közeli falu egyik hálás lakójának ajándéka, amiért kitessékeltem a nekkereket a földje melletti erdőből. Ezen kívül némi hús, ismételten „saját gyártmány”… Hmmm, nem tudom, Ren mennyire értékelné a világom ízvilágát, szóval megpróbálok összedobni egy rántottát. Természetesen nem kevés mágikus segítséggel, mint a lebegő serpenyő, a leégést gátló bűbáj, és tény, hogy a rántotta magát keveri és a serpenyő is önmelegítő, azt hiszem, elárulja, hogy nem épp a hagyományos főzési módszerek híve vagyok. Amint végeztem a főzéssel, elindultam Ren után az elsőre, pontosabban a rejtő bűbájaim helyreállítása után a rántottával teli, lebegő serpenyő társaságában mellé teleportáltam. - Csináltam neked rántottát! - lebegtettem elé a teli serpenyőt, és egy kést és egy villát is, valamint tányért. - De ha azt nem szereted, van még süteményem és kakaóm, kenyerem, meg mintha egy kis vajat is láttam volna… - Azt, hogy bármit is meg tudok teremteni, csak kérnie kell, inkább nem említem, Gabriel reakcióiból kiindulva, amíg itt volt, az nem épp hétköznapi dolog még mágusok között sem. - És hogy a kérdésedre válaszoljak, a könyvtáram, a hálószobám és személyes fürdőm, és mert egy lánynak kell a privát tér. Azért a húgod erre nem tanított meg? - hallatszik a hangomon, hogy csak incselkedni akarok vele. - De ha sokat kíváncsiskodsz, beviszlek és megmutatom neked az összes sminkecsetet és szemceruzát, amit ott tartok, és ki is próbálom rajtad! - próbálom megállni, hogy ne nevessek hangosan. - És az, hogy nem zavarjuk őket a privát terükben, különösen igaz a boszorkányokra. Ott tartom a mindenféle átkos főzeteimet, amivel varangyos békává változtatom a rossz gyerekeket, és a varázskönyveimet, amikből az átkokat szórom – nem mintha bármire is szükségem lenne, ha meg akarnám valósítani bármelyiket is a felsorolt cselekvések közül, de a hangomban bújkáló nevetésből sejthető, hogy csak tréfáltam az előbb. - Viccet félretéve, amíg a húgodat keresem, borzasztó mennyiségű mágikus energiát kell majd megmozgatnom. Az egész Északot átfésülni mágikus úton nem kis vállalkozás, ha megzavarsz és elveszítem az irányítást a bűbáj felett, nos… maradjunk annyiban, hogy Redania két várossal kevesebbet tudhat majd a sajátjának. - Húha, lehet, ezzel most sikerült megijesztenem… - De ne aggódj, azt nem mondom, hogy minden nap szoktam ilyet csinálni, de ezért is hoztalak ide az otthonomba. Itt könnyebben tudom irányítani a mágiát, és elérhetőek a megfelelő eszközök, hogy a kockázatot minimálisra csökkentsük. Na jó, azt hiszem, jobb, ha témát váltok, mielőtt tovább rontom a helyzetet. - Nos, hogy tetszik a szobád? Közben körülnézek, hogy milyennek rendezte be a szoba magát a fiú igényei szerint.
Amikor benyitottam az első emelet második szobájának ajtaján, a látványtól földbe gyökerezett a lábam, kővé merevedtek az izmaim, arcomra fagyott a mimika, a szemeim pedig vizes fátyol borította el. Amit ott találtam ugyanis, teljes és pontos mása volt a Nazair-ban hagyott gyerekszobámnak. Annak a gyerekszobának, amiben az anyaméh után a húgommal laktunk, míg Valdemar mester ki nem választotta őt a tanítványául, és el nem vitte a messzi északnak. A fal ugyanolyan drapp volt, mint akkor, a rücskök, repedések, és foltok épp ugyanott, ugyanúgy meredeztek, mint otthon, a kopott, szőttes falvédő ugyan vitt bele egy kis színt, de öreg volt az már szúnyoghálónak is. Az ágyon kerek, kötött pokróc terült el büszkén, fáradtan, első ránézésre össze nem passzoló színekből, türkizekből, királykékekből, sárgákból és feketékből. Az alacsony, megfáradt ágyon két személynek volt megvetve. Kicsivel odébb egy szép, de úgyszintén kopottas tölgyfa szekrény állt büszkén, a szoba átellenes sarkában öreg gyermekjátékok, fából faragott, színes kisvonat és viseltes masnit viselő, kiscica hölgyet ábrázoló ölelős játék várt türelmesen. Reszketeg lépést tettem befelé, amikor a vendéglátóm, Liliath a semmiből fénytünemények kíséretében egyszer csak megjelent. A jelenés olyan alattomosan, olyan váratlanul ért, hogy valami artikulálatlan „uah” hang kíséretében megtorpantam, és hátraestem. Meg tudtam ugyan kapaszkodni a kilincsben, de mind tudjuk, mi lett a nyílászáró szomorú sorsa. - Szörnyen sajnálom… - dörzsöltem meg a könyököm, ahol bevertem, majd felálltam, markomban a törött kilinccsel – Igazán nem akartam. Eddigre a szobát betöltötte a friss rántotta illata, az én gyomrom pedig egy skelligei medve hangján bőgött fel. Bár azért az a lebegő serpenyő, és az étkészlet megért volna egy külön misét, de azok után, amit korábban láttam a kisasszonytól, ezek már igazán apróságnak számítottak. - Ez elég lesz vacsorára, köszönöm. Bár később egy kakaó nagyon csábítóan hangzik! Vagy tea! Mindegy, míg meleg, melengeti a pocakot – engedtem meg magamnak egy őszinte, gyermeki mosolyt. Gyanakvón vettem kézbe a kést és a villát, miután átadtam a csorba kilincset a varázslónőnek, aztán legjobb tehetségem szerint vettem a rántottából a tányérra, amivel végül leültem az ágy szélére. - Oh. Világos, értem. – a kérdésre, bár egyértelmű a kisasszony hangjából, hogy tréfálkozni akart csupán, mégis megcsikordult a villa a tányéron. – A húgommal mindig is közös szobánk volt. Még azelőtt elment északra a mágussal, hogy igényt tartott volna külön szobára. Ami az enyém volt, az az övé is, és fordítva. – bekaptam egy falat ételt, annak intenzív, sós ízére rögtön felcsillantak a szemeim – Ez nagyon finom! – több sem kellett, már lapátoltam is a számba az ennivalót, nem túl udvariasan vagy illendően. A fenyegetésre azonban nagyot nyeltem, tojásostul. – Még csak az kéne! Köszönöm, de inkább kihagynám. Már ha te sem bánod. – nem mintha nem fordult volna egyszer-kétszer elő, hogy a húgom nekiállt kimázolni a képem. A legjobb az volt, amikor diófapáccal kent össze. Egy álló hónapig le sem jött. A mesére azonban, hogy a hálószobájában tartja minden átkos és bűbájos dolgát, kistányér méretűre kerekedtek a szemeim. ha eddig nem akartam bemenni, ezután biztos, hogy nem fogok. De valami szöget ütött a fejemben. - Eh? Úgy érted, hogy… ? Na, kisasszony! Ez nem volt szép! Ne viccelj velem ilyenekkel! Egy cseppet még nehezteltem rá az előbbi miatt, de az ingerület hamar oldódni kezdett bennem, ahogy komolyabb vizekre evezett a társalgás. Kis híján félrenyeltem a tojást, amikor azt mondta, a földdel egyenlővé tudna tenni nem egy, de két redaniai várost is. Ez azért perspektívába helyezi az egyszerű ember életét, akinek egyetlen kardja van, meg egy átka, ami nem engedelmeskedik neki. - Nem akartam az utadban lenni, bocsáss meg. Csak érdekelt, hova miért nem szabad menni. Gyermekkori kíváncsiság, ami nem veszett ki. – egy pillanatra már éppen megnyugodtam, amikor ismét sikerült a kisasszonynak feltornásznia a stressz-mérőt bennem. – Úgy érted, ha balul sül el a dolog, akár két város is odaveszhet? Magam elé pillantottam. Ha ez így van, mindez ijesztő perspektívába helyezi az eddigi életemet, mi több, fontos döntéseket gördít elém. A kérdésre térek csak magamhoz, vizenyős, búsan csillogó szemekkel pillantok fel a varázslónőre. - Nosztalgikus. – pillantottam körbe – A gyerekkoromat juttatja eszembe. Akkor még minden rendben volt.
A szobán kicsit meglepődtem. Még sosem tapasztaltam, hogy valaki ilyen extrémen megváltoztatta volna egy helyiség belső kialakítását, de hát ez van, a ház mindenkinek azt adja, amire vágyik, és ízlés kérdésében én nem ítélek el senkit. Aztán hallottam a puffanást a földön. - Oh, bocsánat! Megütötted magad? Nem akartalak megijeszteni! Bocsánat! Itthon mindig teleportálok – közben átveszem a kilincset, amit felém nyújt. - Oh, nincs semmi baj, mindjárt helyrehozom! - azzal odalépek az ajtóhoz, visszaillesztem a kilincset a helyére, majd működésbe hozom a házat átszövő bűbájok sokaságát. A kilincs anyaga a kezemben majdhogynem cseppfolyósnak hat, ahogy ismét eggyé válik az ajtóval. Próbálom úgy végrehajtani a műveletet, hogy Ren minél kevesebbet lásson, nem akarom még jobban megijeszteni. - Így ni, mintha mi sem történt volna! Rendben, akkor majd később együtt kakaózhatunk, ugyanis imádom! Érdeklődve figyeltem, amint ismerkedik a lebegő villával és késsel, majd szed magának. - Ó, értem. Ezt nem tudhattam… És sajnálom, hogy felhoztam… - mondom enyhe bűntudattal hangomban. Nem akartam feltépni semmi sebet a fiú lelkében. - Tényleg? Ennek örülök! Sose tartottam magam a legjobb főzőmágusnak… Valóban pár alap dolog megy, de ha tehetem, inkább teremtem a dolgokat, vagy hagyom, hogy a fogadós kihozza. - Nem, nem bánom, habár van egy szép lila szoknyám, amiben remekül mutatnál… - próbálom visszatartani a nevetést. - Bocsánat, de az arc, amit vágtál…! Nem bírtam kihagyni! - öltöm ki rá a nyelvem. - Dehogy vagy útban! És nyugodj meg, szólni fogok, mielőtt belekezdek, és nyugodtan, szeretem a kíváncsi embereket, én is kíváncsi vagyok. Meséltem már, amikor sikeresen a nilfgaardi császárné kertjébe teleportáltam…? Amint ránéztem az arcára, tudtam, hogy nem kellett volna megemlítenem, mennyire veszélyes, amire készülök, de hát hazudtam volna neki? Egy ekkora terület letapogatása iszonytatóan nagy munka, és az ehhez szükséges energiák igencsak veszedelmesek. - Nem fogok hazudni, ahogy eddig se tettem. Igen, jelenleg Novigrad közelében vagyunk egy erdőben, és ha elszúrom, akkor valóban megvan rá az esély, hogy ez lesz, de egy, nem fogom elszúrni, kettő, az otthonomat egy sor bűbáj és más egyéb módszer védi, hogyha bekövetkezik a legrosszabb is, enyhíti az elszabadult energiák okozta pusztítást. A legvalószínűbb, hogy a robbanás ki se jut a kamrából, ahol a varázslatot végrehajtom, mivel maga a hely is körbe lesz véve pajzsokkal. Az egyetlen, aki ténylegesen veszélyben lesz, az én leszek. Nagyon megszenvedtem az utolsó pár szóval. Utálok hazudni, de tudom, hogy az a tény, hogy a mágia bármilyen formája számomra ártalmatlan igencsak hosszú magyarázatra szorulna, beleértve a tényt, hogy nem vagyok ember és mágiát „eszem”, és ha elveszítem az irányítást a bűbáj fölött, akkor a legvalószínűbb, hogy magamba szívom az elszabadult energiákat... Valamint, hogy a hálószobám alatti kamrában készülök végrehajtani a varázslatot, ami, mivel ott amúgy is szinte tapintható szintre sűrűsödtek a mágikus energiák, lévén az a pont, ahol a házat működtető bűbájok kapcsolódnak az erőhelyhez és a helyet hozzám kötő bűbáj is ott fejti ki legsűrűbben a hatását – hisz imádok aludni. - Oh, értem. Nagyon szép, otthonos és kellemes lett! Ne aggódj, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy minél előbb ismét minden rendben legyen. Máris nekilátok az előkészületeknek, és minél előbb elkezdem megkeresni a mágust, aki elvitte. Próbálom felvidítani, közben pedig elkezdem megerősíteni a kamra védelmét. Nem akarom, hogy neki, vagy bárki másnak baja essen. Ha Novigradot és Oxenfurtot elnyeli egy mágikus robbanás, az nem kívánt érdeklődést vonna maga után, bár igaz, ha belekezdek, már az is fel fogja hívni a figyelmét a legtöbb mágiaforgatónak északon, és még talán Nilfgaardban is. Bár a Birodalom azért nem a szomszédban van, minden esetre szép kis mágikus „tűzijáték” lesz, nem mondom. - Ha szeretnél, pihenj le, én pedig nekilátok megkeresni ezt a Valdemart.
Amikor bocsánatot kért tőlem a hirtelen odateleportált varázslónő, felkászálódtam a földről. Átnyújtottam neki, ami a kilincsből maradt. - Csak egy kicsit, igazán semmiség. Már nem is érzem. e haragudj a kilincsért, igazán nem akartam. – állok félre rögvest a lány útjából, hisz sejtem, hogy mágikus úton fogja rendbe hozni az okozott kárt. Kíváncsiskodtam, de épp csak annyira, amennyire illendő volt. Elmosolyodtam a nosztalgiától. - Én is szeretem. Utoljára azelőtt ittam, hogy beálltam a sereghez. Azóta abból a pár tallérból élek, amim van, a tej viszont drága ahhoz, hogy azt igyak. Különben is, a felnőtteknek már nem illik kakaózni. Ezután nem szégyelltem illendő mennyiséget szedni a rántottából, és kevésbé illendő módon éhesen belapátolni azt. Amilyen éhes tudok lenni a pozdorjás főtt csiperke után, akkor is megenném, ha rossz lenne. A vándoroknak már csak ilyen sors jut. Nagyot nyeltem nem csak a rántotta okán a lila szoknya felemlegetésére, és az azt követő kacagásra. - Maradjunk annyiban, hogy nőnek csak és kizárólag akkor vagyok hajlandó öltözködni, ha az segít megtalálni a húgomat. – a villámmal egy falat kenyérre segítettem némi rántottát – Nem voltam ideges, kisasszony. Bár amire készülsz, nem tűnik éppen veszélytelennek… Ha valaki veszélybe kerülne miattam, legyenek az Novigrad lakói, vagy te, akkor én… Kisasszony, én azt inkább nem szeretném. Akkor inkább találok más megoldást a húgom felkutatására. Emeltem határozottsággal telt tekintetem a varázslónőre. Ha bármiben is hasonlít a nilfgaardi varázslónőkre, akkor óriási a hatalma, de ez az óriási hatalom óriási pusztulást is okozhat. Nem szerettem volna senki életét kockára tenni. Annyira… Fájt kigondolnom, de ez volt az igazság. Annyira nem fontos. Annyit nem ér meg. Rin várt már eleget, tud várni még egy kicsit. A faliszőnyegre pillantottam. - Tudom, hogy így lesz, kisasszony. De kérlek, vigyázz magadra. Ha úgy érzed, kicsúszik az irányítás a kezed közül, inkább állítsd le a mágiát. Kérlek. Elfogyasztottam mindeközben a tányérra szedett rántottát és karéj kenyeret, és amint megköszöntem az étkezést a serpenyőnek, a levegőbe röppent a tányér is az evőeszközökkel. Sosem vágytam mágiahasználónak lenni, de kétségkívül megvannak a praktikumai. Elgondolkodón ingattam a fejem. - Jobb, ha nem vagyok a közeledben, amíg dolgozol, igaz? – Kár! Meghalok a kíváncsiságtól! – Mert ez esetben lehet, veszek egy forró fürdőt. Az most jót fog tenni.
- Ugyan már, nem történt semmi helyrehozhatatlan – Az otthonomban szabadon teremtem és formázom az anyagot, így tényleg nem került semmibe helyrehozni. - Ennek örülök. És mégis milyen seregben? - Szóval katona! Ilyen fiatalon! Még ha figyelembe is veszem, hogy egy ember mennyivel rövidebb ideig él, mint én, ez akkor is kegyetlenség, ilyen fiatalon! - Óóó, szóval nincsenek sárga érméid? Ezen könnyen tudok segíteni! - nyúlok a zsebembe és veszem elő az erszényt, amiben a sárga érméket tartom, amilyenekkel a szállásért is fizettem, majd kiveszek egy maréknyit. - Tessék, ez remélem elég lesz egy ideig – nyújtom felé. - Hogy mi? Ez mekkora butaság! Már miért ne ihatnának kakaót a felnőttek? - Ez mekkora ostobaság! - És még mekkora szerencse, hogy egyikünk se felnőtt még igazán, szóval még ha tartod is ezt a nem túl bölcs szabályt, amit annak se neveznék, akkor sincs semmi akadálya. Szóval, van egy rossz hírem számodra: kénytelen leszel velem kakaózni, miután végeztem a kereséssel – bár lehet, elsőre nem fog összejönni. Azt hiszem, Ren még nem jött rá, hogy mennyire szórakoztat a heves tiltakozása a szoknyák ellen. - Hmm, értem. Szóval ha azt mondom, ez az ára a segítségemnek, felveszed? - kérdezem kuncogva. - És Ren, a mágia alapvetően veszélyes dolog, és ha jól értem, az is, hogy nem vagy a húgoddal. Nyugodj meg, minden rendben lesz. Felmértem a kockázatot, mielőtt felajánlottam volna a segítségem. Már épp léptem volna ki Ren szobájából, amikor meghallottam, hogy fürdőt szeretne. - Öhm, tudod, hogy mi az a kád, valamint csap, és hogyan működik? - Az öreg vajákból kiindulva, kétlem. - Szóval, a csap egyfajta cső, amiből víz folyik ki, két kerék van rajta, ha az egyiket elforgatod, hideg víz jön ki belőle, ha a másikat, akkor meleg – az utóbbival vigyázz, mert le tudod forrázni magad. Fürdőt találsz itt a folyosó végén, vagy lent a földszinten az előtérben. Rögtön a bejárat előtti folyosón, a jobb oldalit használhatod. Törölközőt mindkét helyiségben találsz, meg egy dézsát, amiben ki tudod tisztítani a ruháidat. Ha bármi másra szükséged van, csak gondolj rá, és meg fogod találni. Most viszont, ha megbocsátasz, nekikezdenék a keresésnek. És igen, addig semmiképp ne lépd át a letakart folyosó határát. Azzal kifordultam a szobából, mielőtt tovább aggályoskodhatna a másik, majd a szobámba teleportáltam, és a dolgozóasztalomra terítettem egy üres Északi térképet, majd az innen lefelé nyíló lépcsősoron lemegyek a kamrába, ahol a bűbájt végrehajtani szándékoztam. Számomra már az is egy teljesen más érzés volt, mikor hazaértem, a megemelkedett mágikus energiakoncentráció okán, de mikor ide beléptem, mindig elöntött egy mámoros könnyedség, mintha bármire képes lettem volna. Szinte megrészegített az energia sűrűsége. Egy gondolattal vettem le magamról az álcázó bűbájokat és ruháimat, s hagytam, hogy bőröm minden pórusa magába igya a mágikus energiákat, majd lehunytam a szemem és gondolataimmal elkezdtem a bennem tárolt energiák előhívását. Először csak a szükséges energiát gyűjtöm össze alig pár szívdobbanásnyi idő alatt. A kezeim közt táncoló energiagömb valóban elég lenne, hogy mindent a nemlétbe taszítson innen Oxenfurtig, de nem ez a célom. Lassan kezdek neki a bűbáj megszövésének, a gondolataimmal formálom a mágikus energiákat. Magam elé képzelem Északot, ahogy a térképeken láttam, majd elkezdem szőni a mágia fonalait. A nem evilági érzékeim minél messzebbre tolásakor először nem érzek mást, csak ennek a helynek a ragyogását. Mint a napkorong az égen, oly fényesen ragyog számomra, majd lassan megérzem az erőhelyet Novigradban, az Örök Tűz szentélyének mélyén. Ennek megörülök, ez azt jelenti, hogy az ötlet működőképes, hisz természetes körülmények között innen azt nem érzékelném. Ezután az elmémben megjelenített térképen megjelent egy fényfolt ott, és ezzel egy időben éreztem, hogy a fenti asztalomon lévő térképen is megjelent egy pont ugyanott. Remek, legalább az alapötlet működik. Most már csak ki kell terjesztenem az érzékeimet egész Északra, és ki kell élesítenem őket annyira, hogy a varázslókat is lássam – és utána jön majd a veszélyes rész: kiolvasni a nevüket az elméjükből.
― Még egyszer bocsánatot kérek a felfordulásért, kisasszony ― szégyelltem el magam. Hogy lehetek ilyen csődtömeg? Liliath kisasszony kedves volt velem, meghívott az otthonába, sőt, még az ikerhúgomat is segít megtalálni, erre… ! Ez az én átkom mindent tökretesz. Vajon… Ha megkérném, a Fekete Nap átkától is meg tudna szabadítani? Engem és Rin-t? N-Nem, nem, erre még csak nem is gondolok! Liliath kisasszony így is nagyon önzetlenül segített eddig ― hol rajtam, hol nekem ― ez az én balszerencsém pedig olyasvalami, amivel még Észak leghatalmasabb varázslói sem tudnak mit kezdeni. Különben sem használnám ki a kedvességét. Soha. Gondolataimból a kisasszony kérdése szakít ki, s csodálom, hogy nem tudja. De aztán eszembe jut, hogy lehet legalább olya idegen ezeken a vidékeken, mint én. ― A nilfgaardiban. De én nem vagyok nilfgaardi! Nazair-ból származom, a nevem Ren var Assengard. Csak azért álltam be a sereghez, mert tudtam, hogy északra tartanak az offenzívával. Északra, ahol a húgom van. Hát dezertáltam az első adandó alkalommal ― vontam vállat, mintha semmiség volna ― Ezért keresnek meg üldöznek annyian. Ha elkapnak, fellógatnak az első bitóra; megint. Vagy lecsapják a fejem. Vagy kerékbe törnek. Vagy karóba húzatnak. Így vagy úgy, de halállal végződik a dolog. Azt pedig nem engedhetem meg. Nem, mielőtt újra megöleltem volna a húgom. Utána jöhet Damocleas kardja. Nem tudom, hogy mindannak, amit most elmondtam, lesz-e relevanciája Liliath kisasszony számára, mindenesetre reménykedem benne, hogy meg fogja érteni az indítékaimat. Sokáig azonban nem is lovagol a témán, helyette mélyre nyúl a zsebébe, hogy egy maréknyi aranytallért átruházzon rám a saját erszényéből. Kerekre nyíltak a szemeim. ― Kisasszony, ne viccelj velem! Nem fogadhatom el ezt a pénzt, de még ha el is fogadnám, akkor sem ilyen rengeteget! ― magam elé emelve a kezeimet utasítom el a jó szívvel kínált ajándékot. Csak viszonyításképpen, Liliath kisasszony kezében egy havi zsoldom pihenhet épp. Nem fogadhatom el. Nem a semmiért. ― Vannak, akik szerint csak a kisgyerekek kakaóznak ― sóhajtom fásultan ― Ezek leginkább idős urak és hölgyek, olyanok, akik már felneveltek vagy három gyereket. Én azok közé tartozom inkább, akik nem kötik ezt korhoz. A kakaó eltelít, finom és meleg, hát miért ne esne jól? ― nevetgéltem a kisasszony szavaira ― Jól van, megígérem. Amint minden lecsendesül, együtt fogunk kakaózni. Az volt az érzésem, hogy Liliath kisasszony szándékosan ugrat a szoknyával, és valójában örömét leli abban, hogy zavarba hozhat. ― Ha az volna az ára, hogy megtaláljam a húgomat, és semmiféle más mód nem lenne lehetséges, természetesen ― feleltem neki nagyon komolyan. Úgy hiszem, ez csekély ár volna azért, hogy ismét Rincsi tűzarcába nézhessek. Aztán a kisasszony biztosít róla, hogy tudatában volt a kockázatoknak, amiket azzal vállalt, hogy segédkezet nyújtott nekem, ettől pedig én is megnyugodtam kissé ― Köszönöm, kisasszony, hálás vagyok. Nem leszek az utadban, megígérem. Kérlek, hogy tégy csodát. Hálásan biccentettem a lánynak, amikor úgy tűnt, magamra hagy, de legnagyobb meglepetésemre még visszafordult a frissen megreparált ajtóból. ― Umm… N-nos, nem... Nem igazán. ― Igazából rá se kellett kérdeznem, LIliath kisasszonyból kérés nélkül is ömleni kezdtek a szavak, én pedig hirtelen úgy éreztem, nem beszélem elég erősen a közöst ehhez ― Csap… két kerék… forrázni… Törölköző… Két fürdő… Gondolni… A-ah, jó. Menj csak, kisasszony. Sok szerencsét! ― szóltam még utána, majd a kompániám eltűnt, ahogy jött, én pedig ott álltam, bizonytalanul, nem tudva, hogyan és merre tovább. ― Akkor fürdő? Levetettem a fegyverzetem és a ruházatom, hogy csak a fehérnemű maradjon rajtam, aztán választottam magamnak egy fürdőhelyiséget. Beletelt egy kis időbe, míg Liliath kisasszony magyarázatára visszaemlékezve kisilabizáltam a csap és a kerekek relációját, de végül győzedelmeskedtem, és engedtem magamnak meleg vizet. Megszabadulva a fehérneműmtől is az illatos, forró vízbe temetkeztem. ― Vajon hol lehet a… ? ― keresgéltem fürdés közben egy darab szappant, amikor az hirtelen megjelent a kezemben. ― Uagh! ― Ijedtemben elejtettem, az pedig elrepült a fürdőhelyiség sarkába. Nagyot sóhajtottam, és kimásztam érte a dézsából. Megragadtam a tisztálkodószert, majd visszabújtam a forró vízbe. Tisztálkodás közben szappanbuborékokkal múlattam az időt. ― Kíváncsi vagyok, Liliath kisasszony hogy boldogul…
Amikor belekezdtem a bűbáj megszövésébe, pontosan tudtam, hogy amire készülök, komplikált, és még veszélyesnek is mondható vállalkozás. Erről azonban ott, akkor, az erőhelyek sokaságát szemlélve a térben, miközben a testemet folyamatosan átjárta a mágikus energia, egészen elfeledkeztem. Így nem meglepő, hogy a sors, vagy a balszerencse, vagy hívják bárhogy, úgy döntött, ad egy kis leckét, hogy nekem, akinek a második… mit második, az alap természetem olyan, hogy oda kell figyelnem arra, amit csinálok, mert különben nem várt meglepetések várhatnak rám. Ez esetben a meglepetés egy ismeretlen lökéshullámként érkezett, ami szétzilálta a mágia érzékeny szövedékét, és az igencsak „törékeny” bűbáj ettől szétesett. Éreztem, ahogy az energiák felkavarodnak körülöttem, és céljukat vesztve nekicsapódnak a terem falának, majd visszapattannak a védőbűbájokról, amiket pont ilyen eshetőségekre emeltem még azelőtt, hogy nekikezdtem volna a keresésnek. Annyi időm volt, hogy ellenőrizzem, hogy ezek a bűbájok rendben vannak, amikor a visszapattanó energia belém csapódott, és a szervezetem abban a pillanatban magába szippantotta – rajtam pedig ismét végigsöpört a hatalom eufóriája. - Ez így nem lesz jó…! Le kell állítanom a bűbájt, mielőtt valami komoly baj lesz ebből! - nyögöm magam elé, ahogy próbálok nem visszacsúszni a boldog lebegésbe. Kinyúlok az elmémmel Ren felé. - Ne ijedj meg, kérlek, bárhol is vagy, maradj abban a helyiségben! Egy kicsit ne mozdulj ki onnan! Bármit is látsz, vagy hallasz, ha válaszolni akarsz, vagy kérdezni, csak gondolj rá, hallani fogom, de most pár percig kérlek, ne tedd! Úrrá kell lennem egy bűbájon! Közben aköré a helyiség köré, ahol Rent éreztem, goyrsan szőttem egy pajzsbűbájt, ezzel is csökkentve a bennem felhalmozódott többletenergiát, amitől kicsit tisztult a fejem. Le kell állítanom a bűbáj azon részét, ami rám fókuszálja az energiát, aztán amennyit csak lehet, ki kell ventillálnom a környezetbe, ahol vissza tud áramolni az erőhelybe. Ekkor talált el egy újabb energialökés, ami visszapattant a pajzsokról. - Ó, a manóba, nem lesz ez így jó! - szalad ki a számon, aztán már megint lebegek. Koncentrálj, Lili, ha ez így folytatódik, tényleg komoly baj lesz! Amint kicsit tisztábban tudok gondolkodni, nekilátok lebontani a bűbájt, amitől újabb energiacsóvák szabadulnak el a teremben. Lehetne finomabban is, de gőzöm sincs, mikor talál el két-három egyszerre, így sietnem kell. Így is majd egy órás, és több perces lebegős szünet kell, amire végzet. Nem lesz ez így jó... - Most egy kicsit itt kell hagyjalak egyedül a házban – szólok Rennek, mikor rájövök, hogy nem tudom ezt a mennyiségű energiát biztonságosan kicsatornázni, így marad a B terv. Az összes fölös energiát magamba szívom, és még mielőtt letaglózna az érzés, a tesztpályámra teleportálok, mélyen a nagy déli sivatagba, ahol sehol egy teremtett lélek több heti járásra. Annyit még sikerült felfognom, hogy sikerült a teleportálás, aztán a testem elkezdte magából kivetni a fölös energiát, a tudatom pedig kiballagott a térből és időből a gyönyör és mámor birodalmába és a kellemes lebegésbe, amihez foghatót még csak egyszer éltem át, mikor még otthon először „ettem” túl magam ennyire… Mikor magamhoz tértem percekkel később, szétvetett tagokkal hevertem a hátamon, és éreztem a csupasz bőrömhöz érő üveg jóleső forróságát, ahogy a szárnyaimat melegítette – és amúgy is úgy éreztem magam, mint aki most tért vissza a paradicsomból. Aztán kinyitottam a szemem és felültem, és a jókedvem rögtön lejjebb apadt, mivel egy igencsak mély kráter közepén ültem, aminek nem láttam a szélét semerre se. Remek. Ügyes vagy, Liliath, már megint megcsináltad. Felállok és széttárom a szárnyaimat – már rég tudtam repülni, és most tuti hogy nincs a környéken senki, aki megláthatna, így hát kicsit repkedtem, majd eszembe jutott, hogy szegény Ren biztos halálra aggódja magát, szóval úgy döntöttem, visszatérek hozzá. Leszálltam, és kihasználva, hogy otthon bárhol fel tudok bukkanni, mellé teleportáltam. - Már minden rendben, megoldódott a probléma. Viszont pihennem kell, mielőtt újra megpróbálom. Látod, mondtam én, hogy még ha valami félre is siklik, megoldom. Bocsánat, hogy a szívbajt hoztam rád, ugye jól vagy? Nem lett semmi bajod? Egyébként, félig sikerült, amit terveztem, még néhány próbálkozás, és biztosan megtaláljuk a mágusod! - ekkor vetettem egy pillantást Ren arcára. - Valami baj van? Mit nézel ennyire…?
Jegyzet:Liliath elfelejtett teleportálás előtt felöltözni, és eltüntetni a szárnyait.Zene: *Ide írj
Ugyan a fürdőzést magát már magam mögött hagytam, de még épp javában szárítkoztam, amikor hirtelen tisztán és érthetően a varázslónő hangját, hallottam, mintha ő is ott lett volna velem a helyiségben. Úgy meglepődtem erre, hogy először megcsúsztam, aztán a magam köré tekert anyagot, amibe épp buzgón törölköztem, ejtettem el. ― A Nagy Napra, Liliath kisasszony! ― hajoltam le sietve, és rendeztem vissza magamra az anyagot ― Ha telepátiát kívánsz alkalmazni, szólj előtte! Biztos voltam benne, hogy az összes vér az arcomba tódult, és nem a fürdőtől. Ha a varázslónő ilyen könnyedén nyit telepatikus csatornát, ki tudja, mi mindent lát még! Ez mégis csak az ő birodalma! Ezek után nem is szólított meg többször, csupán találgatni tudtam az olykor alapjaiban megrengő zsák-házból, hogy épp mi történik. Hallgattam a kisasszony szavaira, és nem aggodalmaskodtam túlságosan, épp csak annyit, amennyi még egészséges volt. Kihasználtam az időt, és a fürdő után visszavettem magara minden levetett ruhadarabot. Az alsó öltözetet, a gyolcsinget és a posztónadrágot, a csuklyás lebernyeget, kesztyűket és csizmáimat. Már meg sem kellene lepődnöm, hogy Liliath kisasszony csak úgy fogja magát, és megjelenik mellettem. Mégis meglepődök. Varázslók. És ha az nem elég, hogy halálra rémülök, hogy már attól halálra válok, ahogy materializálódik mellettem, az arckifejezésem azután sem változik fikacnyit sem, hogy túltettem magam a teleport merényleten. Az arcomból kiszaladt minden vér, és egy frissen meszeld faléra kezdett el hasonlítani a színe. A szemem akkorára nyílt, mint két kistányér, benne rémület és kérdések kavarogtak. Lassan, vontatottan felemeltem az ujjaim, és elmutattam felé. A göcsörtös, mégis szabályos szarvak, a hatalmas, bőrhártyás szárnyak, és a szabadul lengedező farkinca felé. ― A-Azt hiszem, te… Azt hiszem, én most… Szukkubusz! Démonfajzat! Vérszipoly! Egek, hát így ér véget? Itt fogok meghalni, és épp így? Frissen fürödve?
Amikor beteleportáltam Ren mellé, éreztem, hogy valami fontos kiment a fejemből, és mikor ránéztem, és megláttam a rettegést az arcán, a kitágult pupilláit, egy pillanatra nem értettem, mi rémíthette meg ennyire. Aztán ahogy rám mutatott, és megéreztem a felém áradó rettegést az elméjében, majd magam köré sandítottam, rájöttem, mit felejtettem el. Emberi formát felvenni, mielőtt visszajövök. Hogy lehet ennyire tökkelütött?! - Nyugodj meg, kérlek, nem foglak bántani! – közben egy gondolattal eltüntetem a szárnyaim, a szarvaim és a farkam. – Sajnálom, hogy megláttál így, nem akartalak megijeszteni! Beismerem, hogy ezt most elszúrtam… De ha megnyugszol, akkor megmagyarázok neked pár dolgot! Nem ígérem, hogy mindent, de annyit, amennyit tudnod kell, és van rá remény, hogy meg is értsd anélkül, hogy a következő két hetet itt töltenéd a magyarázatomat hallgatva. Mondanám, hogy gyere át a nappaliba, ott kényelmesebb, de tudom, hogy ez most nagyjából reménytelen vállalkozás… Azzal teremtek két széket meg egy asztalt a fürdőkád mellé, majd leülök az egyikre. Ahogy előre dőltem, hogy rátámaszkodjak az asztalra, jöttem rá még valamire, amit elfelejtettem. Felöltözni. Az arcom hirtelen olyan vörösre válthatott, mint egy érett paradicsom, ahogy magam elé kaptam a kezem zavaromban és szégyenemben, aztán egy gondolattal magamra bűvöltem az egyik kedvenc ruhámat, egy egyszerűbb zöld blúzt és egy szép, de nem túl hosszú szoknyát. Még kell pár perc, mire visszanyerem a lélekjelenlétem, így kicsit habogva kezdek neki. - Őőő… Izzééé… Kérlek, ülj le... Hosszú lesz, de ha szeretnél csak simán elszaladni, én nem foglak meg állítani. A körcsarnokból jutsz ki az előszobába, azonban tudnod kell, hogy jó pár napi járóföldre vagyunk a találkozási helyünktől. Novigrad közelében a legközelebbi emberlakta település egy falu, úgy két órányi járásra. Biztos vagyok benne, hogy ha odajutsz, ezer örömmel védenek meg tőlem, még lehet, az erdőt is megpróbálják rámgyújtani. Ez esetben viszont kénytelen leszek megvédeni magam, és az erdőt, szóval én azt javaslom, hogy próbálj megnyugodni, és meghallgatni. Az ajánlatom még mindig áll. Segítek neked megkeresni a húgodat elrabló varázslót. Örömmel tapasztalom, hogy ahogy elkezdek beszélni, a lélekjelenlétem is visszatérőben van. - De azt hiszem, tartozom neked pár válasszal, ha már ilyen ügyesen a frászt hoztam rád. Ugyan nem vagyok démon, se vérszipoly, bármi is az, és succubust immár századszor is kikérem magamnak – hangomon hallatszódik némi sértődöttség ez utolsónál. – De nem tagadom, nem vagyok ember, sem tünde, se törp. Egy olyan lény vagyok, amit ti emberek szörnynek hívtok, és mint sejted, az emberi értelemmel bírók közül való, azon belül is az alapvetően ártalmatlanba szeretem sorolni magam. Ne vágj olyan meglepett arcot. Tudok olvasni a gondolatokban, és a tieidet úgy is megérzem, hogy nem akartam belenézni a fejedbe. Az irányomba érzett, erős érzelmeket, legyen az gyűlölet, félelem, vagy kíváncsiság, megérzem – közben két bögre forró kakaó jelenik meg az asztalon. – Nos… Mi legyen, Ren var Assengard? Leülsz, meghallgatsz és segítek neked, vagy elmenekülsz és elszalasztod a lehetőséget, hogy közelebb juss a kishúgodhoz pusztán azért, mert aki segíteni akar, az nem ember? – csöndben várom a válaszát, de őszintén remélem, hogy nem dönt a futás mellett. Szeretnék neki segíteni.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Amikor Bíbic hírét vette, hogy az egyik valamikori társát – valami Pockot vagy Mókust (nem összetévesztendő a tünde partizán hadtesttel) – mint hogyha a temeriai Vizimában látták volna, amit egyébként egyáltalán nem csodálnék; ha nem csak a neve utal földi rágcsálóéra, de egy kicsit is kötelezi a neve, akkor egy nagyváros forgataga tökéletes terepnek bizonyul a túléléshez; nem volt kérdés, hogy a pletyka nyomába ered. Annak ellenére, hogy nem tudtam letagadni, elszomorított a tény, hogy a hátunk mögött pihenő, közel két hetes közös kalandnak itt volt a vége, pontosan tudtam, milyen fontos is ez a küldetés neki – akárcsak nekem a húgom – így nem tartottam fel benne. Halovány reménysugarat csillantott meg ellenben, amikor úgy váltunk el, hogy „Találkozzunk egy hét múlva Vengerbergben”. Nem baj, gondoltam magamban, legalább bárhova vet is az a mostoha sors, lesz egy hetem az ikerhúgom után alaposan kérdezősködni – akinek az alakját, hála Bíbic alakváltó képességének, most már tisztán és pontosan látom magam előtt. Harmatos reggel felnyergeltem a lovam, Braibantot, és míg Bíbic Temeria felé indult, nyugatnak, én délnek, Aedirn felé. Az első faluban, ahol nem terveztem megállni, csak átlovagolni rajta, a következőben rejtélyes mód felbukkant, 16 év körüli leányról suttogtak. Bármennyire is éreztem gyanúsnak azt a szerencsét, amit ez a hír jelentett, és ami nagy általánosságban messzire elkerül engem, nem hagyhattam figyelmen kívül. Megsarkantyúztam hát a lovam és átgaloppoztam Nagylódról a nemes egyszerűséggel Lódnak keresztelt – és ironikus mód Nagylódnál nagyobb – faluba. Mivel nem voltam járatos nem hogy a településen, de északon sem, érthető, egyszer s mind a józan paraszti észt indukálja, hogy a helyi egy szem tavernában, a Forró Patkóban kezdtem a kérdezősködést. Bár a legutóbbi majdnem-akasztás erősen tartottam tőle, hogy meglincselnek, megint, úgy döntöttem, Rin megéri a kockázatot. Csuklyát húzva az arcomba léptem söntéshez. Minden koncentrációmat és nyelvtudásomat előszedtem, hogy a lehető leghitelesbben adjam az északi vándort, és ne ordítson a beszédemből, hogy nilfgaardi vagyok – nem vagyok nilfgaardi, Nazair-ból származom! 
Lassan három napja követem az ismerős érzést, a tudatom szélén ott ragyog a fénygömb: egy erőhely, a földhöz köthető. Szóval pár napot a környéken töltök, mert még nem akarok hazamenni, de minden esetre meg fogom jelölni, hogy később ide tudjak teleportálni, ha erre felé szeretnék komolyabb felfedezőútra indulni. Ugyan még jó két hétig nem lenne gond abból, ha nem töltődöm fel, de sose lehet tudni, mikor bukkanok legközelebb egy újabb nexusra. Az a kis kaland Nilfgaard másik végén épp elég tanulságos volt, hogy ne akarjak olyan közel kerülni a lemerüléshez, mint akkor. Út közben több falun is áthaladtam, ahol elég furán néztek rám. Még mindig nem teljesen szoktam hozzá, hogy mennyire bizalmatlanok az idegenekkel errefelé, pedig a környéken mindenhol nagyon furcsán néztek rám, mikor megérkeztem, és itt is hallom, amikor beérek a faluba, hogy „Melitele szerelmére, ez egyedül utazik?!” vagy „Hagyjad, biztos valami vándor kurtizán.” bármi is legyen az, de a kedvencem a „Nem látod, milyen a haja, biztos boszorkány!”
Nagyon különös ez az egész helyzet, amibe kerültem, ennek az erdőben – látszólag – meditáló lánynak is olyan különös aurája van, egyszerre magabiztos, mégis lágy, a legjobban mégis az lep meg, ahogy ismeretlenül, minden feltétel nélkül segítő kezet nyújt. Megzavarodtam egy pillanatra.