Ban Ard-i Dethmold

Becenevek: Becézgetni valamiért senki sem szokta. A "Kaedweni Féreg" vagy a "Henselt Ribanca" jelzőket pedig gondold át a jelenlétében. Életkor Annyi biztos, hogy már elmúlt 70. Látszólagos kor Nagyjából az 50-es - 60-as évei fordulóján. Csoport/faj Varázsló Foglalkozás Udvari mágus, kémfőnök

Különleges képességek/faji adottságok

Nos, kétség kívül Dethmold személyében egy rendkívül sok oldalúan képzett és nagy tudású mágusmesterről beszélhetünk. Mint varázsló, alapvetően a lég eleméhez kötődik, abból meríti legkönnyebben a szükséges erőit, de ez természetesen nem határolja be a képességeit, a piromancia vagy hidromancia sem idegen tőle. Érdekes módon viszont a legkönnyebb elem, a föld, megtagadja tőle az erejét.
Nincsenek erkölcsi aggályai a mágia terén, meglehetősen komolyan belesüllyedt a nekromanciába is és tanulmányozta a vérmágiát. Évekig alsóbb rendű vámpírok vérét vette magához rendszeresen, talán emiatt is, de meglepően könnyedén boldogul a sötét tanokkal. Valamelyest tudja befolyásolni az időjárást és első osztályú a tudása, ha mágiaelméletről vagy védekező varázslatokról van szó. Képes valamelyes szinten gyógyítani is. Ám Dethmold legnagyobb specialitása a kapunyitás, rendszeresen mentette meg ez az életét különféle varázspárbajokban és egyéb kellemetlen szituációkban.
Van alkímiai képzettsége, bár a legtöbb hasonló erejű varázstudó mögött súlyosan elmarad, noha a mérgekkel és ellenmérgekkel igen jól boldogul, minden más téren inkább ügyes kezű inas.
Nyelvzseni, vagy tucatnyi élő és már kihalt nyelven beszél, remekül, anyanyelvi szinten boldogul a tünde dialektusokkal is.
Érti és átlátja a politikai küzdelmeket, intelligens, nagyszerű szervező készséggel, aki jó érzékkel tud belelátni a színfalak mögé. Ismeri az udvari etikett minden csínját-bínját, széles körű lexikális tudása, ami egyaránt öleli fel a történelmet, teológiát, filozófiát, csillagászatot kiemelkedően remek társalgóvá teszi. Remek anatómiai ismereteire támaszkodva akár a profánabb gyógyítás terén is érhet el sikereket.
Magasan képzett kínzómester.

Jellemrajz

Dethmold kétségtelenül pengeéles intelligenciáját könnyű szerrel állítja magasabb célok érdekébe, mint amilyen önmaga boldogulása és a társadalmi ranglétrán való minél feljebb kerülése. Az a helyzet, hogy az emberek többsége ostoba trubadúrok még ostobább hőskölteményein nő fel és szereti mindössze két színben látni a világot. Fehér és fekete. Hősök és gazemberek. Igazság szerint ez a két pólus semmi más, mint elméleti ideák, különféleképpen csavarodó lelki utak találkozásának tűnékeny ábrándja. Dethmold sohasem itt az ilyesmiben, sosem dőlt be a csepűrágók népbutító szólamainak. Ő csupán egy ember, aki meg tudja tenni amit kell és amikor kell, ebben pedig semmiféle erkölcsiség nem akadályozza.
Nagyravágyó és opportunista jellem. Született talpnyaló, aki tökéletes érzékkel dörgölőzik a nála hatalmasabbakhoz, de habozás nélkül zúzza össze a gyengébbeket, ha értéktelenné válnak a számára. Érdekből és számításból, ám sohasem céltalanul.
Meglehetősen higgadt ember, relatív nehéz kihozni a béketűrésből, még ha a tudatlanság és a butaság egy idő után fárasztja is, mint a legtöbb éles eszű embert, de alapvetően jól uralja az érzelmeit. Az egyetlen igazán komoly gyenge pontját a nők, konkrétabban a varázslónők jelentik, bár közel sem a hagyományos értelemben. Minden tehetsége és hatalma ellenére Dethmold veszített már néhány varázspárbajt életében és jártak is túl az eszén már, nagyon csúnyán, kivétel nélkül minden alkalommal mindig egy varázslónő húzta be a csőbe, hogy egyáltalán még életben van, azt csak kivételes portálnyitó képességének köszönheti. Akit annyiszor győztek le és ami azt illeti annyira aláztak meg varázslónők, mint ahányszor és amennyire őt... nos nem csoda, hogy kialakult benne némi egészségtelen paranoia a női nem iránt. Mondhatnánk, hogy fél a nőktől, bár ez így nem igaz teljes mértékben, az viszont igen, hogy egy kellő fellépésű nőnemű lény képes lehet megfélemlíteni a mestermágust. Gyűlölni viszont kétségtelenül gyűlöli a szebbik nemet és ha alkalma adódik rá, szívesen éli ki szadisztikus hajlamait velük kapcsolatban. Noha alapvetően biszexuális hajlamú, de éppen a fentiek miatt már hosszú évek óta nem osztotta meg az ágyát nőkkel, az egyéb kapcsolatait pedig igyekszik titkolni, nem mintha nem lenne persze közkeletű pletyka a dolog.
Minden rossz tulajdonsága ellenére azért a javára írandó, hogy Kaedwenhez és Henselt királyhoz valóban őszintén, feltételek nélkül hűséges és bármit is csináljon, figyelembe veszi az állam érdekeit, azok ellen tudatosan nem cselekszik. Az életét azért nem adná értük, de bárki másét habozás nélkül. Semmiképpen sem gyáva, kész csatába bocsátkozni és csak reménytelen helyzetből fog elmenekülni.
Dethmold zsigerileg vonzódik a bonyolult a tervekhez, dupla-tripla csavaros megoldásokhoz és mindig, mindenben a lehető legrosszabbat feltételezi. Imád vitázni, imádja a politikai játékokat, a szívességek és viszontszívességek, tartozások és lepel mögötti gyilkosságok világát. Természetes érzéke van a titkok felfedéséhez, talán ez is teszi olyan hatékony kémfőnöké, a nagyszerű szervezési képességei és emberismerete mellett.
Régi, elmérgesedett tüske a lelkén a Francesca Findabairhez kötődő gyűlölete. Úgy általában a tündékkel semmi baja, egyszerűen csak a Henseltnek való imponálás okán lép fel ellenük brutálisan, de konkrétan érzelmi alapon csak a boszorkánykirálynőjüket gyűlöli. De azt legalább feneketlenül. Francesca legyőzte, megalázta és ami a legnagyobb baj, megdöbbentően jól ki is ismerte Dethmoldot, az ilyesmi pedig kifejezetten idegesíti. Igaz elég hosszú az általa utált varázslónők listája, de Francesca, Phillipa és Síle helyét senki nem fenyegeti az első helyekért, egyedül Sabrina, akinek a helyére régóta vágyik és kész bármikor megszerezni.
Kétségkívül van némi szadista hajlama, de mivel ezt tökéletesen uralja, így betegesnek nevezni nem lehetne. Összességében Dethmold egy kígyó. Ha szemmel tartod, megférsz vele, de ha egy pillanatra is elfordulsz, a sarkadba mar.

Megjelenés

Középmagas férfiú, akit alapvetően átlagosnak is lehetne nevezni megjelenésre, ha nem lenne kifejezetten taszító kisugárzása. A nyugodt udvari élet meglátszik már rajta deréktájban, van némi súlyfeleslege, bár semmi jelentős. Dethmoldtól egyszerűen idegen a hiúság minden formája, semennyit sem fordít mágikus erejéből fizikai adottságok létrehozására vagy megőrzésére. Sötét szemei erős táskák mögül fürkészik a világot, vértelen ajkai késpengeszerű vonalként préselődnek össze. Lenszőke haja erősen ritkul, igaz szinte sohasem látni jellegzetes sapkája mögött. Bőre irreálisan, már-már halottian sápadt, ez a vámpírvér fogyasztásával kapcsolatos kísérletei nem várt utóhatása, mindenesetre egy kifejezetten hullaszerű külsőt kölcsönöz neki. Rendkívül fázós, ezért mindig nagyon zártan, rétegesen és melegen öltözik. Ez utóbbiban követi a mágusdivatot, úgy negyven év lemaradásból. Mint legtöbb kollégája, ő is díszíti néhány rúnával ruháját, amelyek apróbb védővarázslatok, főleg hideg ellen. Jól zabolázott jelleme meglátszik a gesztikuláció lényegében vett hiányában is, behízelgő, simulékony modora gördülékeny, mondhatni ösztönös, ha be kell vetnie énje szebbik oldalát. Ugyanakkor tud olyasfajta hanghordozásra és nonverbális nyelvre váltani, ami nagyon riasztóvá tud válni. Ha akarja, pusztán a hangsúlyától feláll a szőr a hátadon.

Előtörténet

"Yennefer!

Nem hittem volna, hogy Sabrinán kívül bárki is érdeklődésedre tart számot Henselt király udvarában, bár gondolom csak mint a régi "barátnődre" fenekedő veszélyre vagy kíváncsi a vén féregre. Mindenesetre emlékszem még, hogy néhány szívességet tettél nekem a múltban, így hát természetesen megmozgattam a kapcsolataimat és utána néztem neked a királyi kémfőnöknek. Nem volt egyszerű, de azt hiszem kielégítően alapos kutatást végeztem. Mindenesetre ha azokat a formás lábaidat valaha megint a küszöböm felé fordítanád, akkor még mindig tisztelettel és barátként fogadnálak. Nem hiszem, hogy sokkal rendelkezel belőlük, de egy öreg barátra talán még szánhatsz egy-két percet. A meghívásom áll bármikor.
Szóval hát a vén féregről kérdezel, aki Henselt palástja mögött bújkál. Dethmold. Óh, elnézést kérek, ma már Ban Ard-i Dethmold, mestermágus, alig pár hete kapta meg a megtisztelő címet uralkodónktól. Nos a pontos korát nem tudtam kideríteni, a legkorábbi jegyzetek, amelyek megemlítik viszont több mint hetven évesek, tehát ennél bizonyosan öregebb. Annyit tudok, hogy feltehetően szegény család sarja, mármint konkrétabban nyomorgók kölyke. Viszont tehetséges mágusnak bizonyult, ezért kerülhetett igen fiatalon már Ban Ard ősi falai közé a testvérével, Drithelmmel együtt, aki, mint azt gondolom tudod jelenleg a koviri Esterad Thyssen király szolgálatában áll. Van néhány kapcsolatom a mágusiskolában, állítólag nagyon tehetséges diák volt, különösen jó érzékkel a portálok megnyitásához, ami számodra bizonyosan többet mond, mint amit ebből az én profán füleim értelmezni tudnak. Ugyanakkor senki nem volt hasra esve az alkímiai kutatásaitól. Gondolom nem tudott ólomból aranyat csinálni, vagy ördög tudja mit jelent ez a ti számotokra.
Amennyire én tudom a testvérével régen nem ápol közelebbi kapcsolatot. Miután végeztek, elszakadtak egymástól, Dethmold pedig bizonyos megkérdőjelezhető mágikus kutatásokba fogott. Állítólag egy átok megtörése kapcsán kezdett veszedelmes, egyesek szerint tiltottnak mondható tanulmányokba a vámpírok vérével. A mondott átokra annyira homályos, ellentmondásos információkat találtam csak a legalaposabb kutatómunkám ellenére is, hogy joggal feltételezem: ezt csak Dethmold maga találta ki, kísérletei igazolására. Tervben volt akár eljárás alá vonása is, de a thanedd szigeti események után ez lekerült a napi rendről, lévén már nem nagyon volt senki, aki napirendet írhatna, de ezt neked aligha kell bemutatni.
Dethmold részt vett a puccs idején a gyűlésen, akkor még koviri meghívottként. Minden valószínűség szerint meglepetésként érték az események és bár igyekezett semleges maradni, de szembe került Francesca Findabairrel. Kevés hiteles beszámoló létezik kettejük, felette rövidre sikerült összecsapásáról, de az biztos, hogy a tünde varázslónő szabály szerűen elsöpörte a mágust és súlyos sebbel hajtotta át a várfalon. Zuhanás közben nyitott egy stabil portálkaput, amivel haza tudott menekülni. Minden mágiához értő forrásom megerősítette, hogy a jelen kor varázstudói közül erre a mutatványra senki nem vállalkozna, főleg nem tudnák sikeresen végrehajtani, még a Dethmold iránti barátsággal finoman fogalmazva sem vádolhatók is megerősítik a tényt: a mágia ezen vetületében utolérhetetlen tehetség, még ha egyébként képességeitől nem is feltétlenül vannak elájulva.
Egy ideig nem sokat hallani felőle, de meg nem erősített pletykák szerint egyszer szembe kellett szállnia Phillipa Eilhart mágusnővel is, amit megint csak alig sikerült szárazon megúsznia. Egy magából kifordult varázslatnak köszönhetően egér méretben kellett bújkálnia, míg nem sikerült visszakeverednie a laboratóriumába, ahol meg tudta törni az őt sújtó átkot. Talán csak a lejáratására szőtt pletyka, de őszintén szólva nagyon nevettem, ahogy elképzeltem a vén kígyót felette nagy emberek felette nagy lábai elől menekülve. Biztosat mondani nem tudok neked.
Néhány esztendeje tűnt fel Henselt udvarában. A mi jó urunknak akkoriban kezdtek sokasodni a problémái a scoia'tellel. Dethmoldnak meg voltak a maga módszerei, hogy visszaszorítsa a támadásokat. Brutálisan, mágikus és profán módszerekkel egyaránt megcsonkított és megkínzott tündéktől nyert információkkal hívta fel magára Henselt figyelmét, aki lassanként egyre több hatalmat adott a kezébe. Jó pár scoia'tel tábort felszámolt és rengeteg vért ontott ki. Tudod, hogy katonaember vagyok, nem riaszt a halál és a vér látványa, de itt hordószám folyt, ráadásul nem csak a scoia'telé. Dethmold nem válogatott, a teljes másfajú közösséget terror alá vette, nőket, gyerekeket kínzott halálra ő és az emberei, hogy információkhoz jusson a mókusokról. Szerintem nem akarod ismerni a részleteket, én sem akartam vacsora előtt. Legyen elég annyi, hogy ez az ember véleményem szerint szadista. Még hozzá a legrosszabb fajtából.
Sabrina megpróbálta időben eltiporni a felnövekvő televényt a királyi udvarban, de Dethmold egyszerűen túlságosan sikeres volt abban amit csinált, a király személyes pártfogásába vette. A "Henselt Ribanca" megtisztelő becenevet azt hiszem maga Glevissig kisasszony ragasztotta rá, a "Kaedweni Férget" meg a scoia'tel. Bármelyik hangoztatása láthatóan bosszantja a varázslót.
Annyi bizonyos, hogy olyan sikeresnek bizonyult a tünde szabadcsapatok ellen, hogy Henselt végül rábízta az egész hírszerzését. Ha őszinte akarok lenni, elképesztően hatékony szervezetet kovácsolt ki. Szerintem a kémelhárítás terén most Kaedwen vezet az északi királyságok között, de a hírszerzése sem rossz. Állítólag olyannyira sikerült megvakítania az aedirni hírszerzést Kaedwenben a kémeik karóba húzásával, hogy emiatt váltotta le III. Demavend király az addigi kémfőnökét. Még hajlandó is vagyok elhinni. Nézd Yen, én nem tudom milyen mágus ez a fickó, de hogy eszes és remek szervező, az biztos.
Mások figyelmét is sikerült magára vonnia. Francesca Findabairre gondolok. Olyan sebeket okozott a scoia'tel soraiban és olyan mértékben megroppantotta a kaedweni szervezet gerincét, valamint annyi tündevér szárad már a kezén, hogy maga a királynő igyekezett véget vetni a pályafutásának és rárobbantotta Dethmoldra a megaszkopját vagy mi az átkot. Szerintem sokat elárul a mágus képességeiről, hogy túlélte a támadást alig néhány karcolással.
Nyílt titok, hogy Glevissig kisasszony helyére pályázik, bár jelenleg az udvari pozíciók iránti ismereteim szerint erre nem sok esélye van, de kétségkívül egyre erősödik. Régi barátnőd is komolyan veszi, mint fenyegetést, nem győznek egymásról különbnél különb pletykákat sugdosni Henseltnek. Ha mindketten jelen vannak egy estélyen, az trubadúrok számára is ínyencnek mondható szópárbajokba torkollik. Nem tudom mit mondhatnék a lehetséges jövőről ez ügyben Yen. Sabrina már régen szolgálja Henseltet, de sosem ért el teljes bizalmat maga iránt. Dethmold nem bizonyított még annyit, de a hűségében az uralkodó és az ország iránt még halálos ellenségei sem kételkednek és a kémek mestereként az ő kezében is komoly hatalom összpontosul.
Ha Dethmold által akarsz fellépni Sabrina ellen, hát... én nem ajánlanám. Az a fickó egy valódi féreg, hidd el nekem. Lehet, hogy fényesre nyalja a csizmád talpát, de nem lesz rest közben skorpiót dugni bele, ha érted mire gondolok. Szerintem Henselten kívül senki sem bízhat meg benne.
Mindegy, ezek a te dolgaid. Maradok hűséges híved és talán még mindig régi és oly régóta hanyagolt barátod.

Oswick Tannergrin palotagróf, saját kezeivel"

"Yennefer, te átok!

Tartozom neked azért a régi ügyért, de remélem még egyszer nem zaklatsz semmivel, ezzel vége! Átolvastam ennek az Oswick grófnak a levelét. Szerintem egy hülye, ez abból is látszik, hogy a barátjának tart téged. Az ilyen ember nem normális! Ettől függetlenül el kell ismerjem, amit a maga szerény, ostoba, profán módján egyáltalán felfoghatott és kideríthetett, azt megtette az ölebed.
Rendben van, valóban én voltam a Konklávé vizsgálója a Dethmold elleni vádakkal kapcsolatban és hogy most már ne hánytorgathasd fel a régi szívességet, megosztom veled a vizsgálatom eredményeit, őszintén remélem, utána higanygőzben fulladsz meg, de legalábbis eltűnsz végre az életemből! Nagyon remélem!
Dethmold tiltott kísérletekbe keveredett a nekromancia és a vérmágia kapcsán. Bizonyítékom van rá, hogy alsóbb rendű vámpírokat, flédereket, garkainokat és még egy brukszát is foglyul ejtett ifjabb éveiben. Nem volt szívbajos az biztos. A dögök lassanként kimúltak a laboratóriumi kísérletek közepette, de eközben apránként lecsapolta a vérüket. Tiltott mágiákkal és ritka alkímiai szerekkel keverte a vért és bizonyíthatóan fogyasztotta is. A jellegzetes pigmentszíneződés mellett, ami a mai napig jól látható rajta, ezt bizonyítja, hogy minden vámpírféle megérzi rajta a fajtársai szagainak maradványát és azt hiszem sejtik is honnan ered, mert az agyatlanabbja azonnal neki is ront dühöngve. Az értelmesebbekkel kapcsolatos megfigyelésekre nem volt lehetőség. Én mondom neked, márpedig az én szavam azért ér valamit,  sötét dolgokba keverte magát az a kígyó. Kár érte, nagyon tehetséges tanítvány volt egykor. A kísérletei bizonyosan vezettek eredményekre, meglehetősen könnyedén használja a vérhez és halálhoz kötődő mágiákat, a bonyolultabb formulákat is ösztönös tehetséggel látja át.
Ennyi és nem több! Legyen bőven elég ha fel akarod használni ellene, nekem mindenesetre nincs dolgom többé veled vagy vele!

Őszinte szívvel kívánom, hogy dőljön a fejedre a laboratóriumod, te meg lehetőleg égj benne Yennefer!

Densleyi Rothger, mestermágus"

"Vengerbergi Yennefer kisasszony saját, formás kis kezeihez!

Igazán és tiszta szívből mondhatom, még egy magamfajta ember számára is őszintén megtisztelőnek tartottam az irántam felhorgadt hirtelen érdeklődését egy olyan figyelemre méltó személyiségnek, mint kegyed! Mondhatni nem várt módon meglepő és kellemes tudat ez számomra.
Ugyanakkor engedje meg, hogy némi értetlenkedésemnek adjak hangot, bár nem venném a lelkemre, ha ezzel bárminő mértékben is sérteném Önt, kérem erre ne is gondoljon, de engedje meg szerény személyemnek a kérdést, miért nem a legautentikusabb forráshoz fordul személyemről kíváncsisága kielégítése érdekében, vagyis hozzám? Oswick palotagróf, noha érdemes és kiváló férfiú - volt - de meg kell jegyezzem Dethmold mestermágusról még mindig a legtöbbet Dethmold mestermágus tudhatja. Mindenesetre biztosíthatom, a gróf meghívása bizonyára özvegyétől is áll még az Ön részére, sőt magam is szívesen venném a személyes találkozót is, már csak annak kapcsán is, hogy nem szívesen keverek ki hűséges kaedweni nemesek számára elevenen elrothasztó mérgeket, még ha oly túlzóan beszédesek is. Ez összességében gyengíti az országot. Ugye megérti vérző szívem nehézségeit ennek kapcsán?
Oswick gróf igazán hűséges baráti érzelmekkel élhetett kegyed iránt, semmilyen profán módszerrel nem mentem semmire, csak mágiával tudtam kifacsarni elméjét. Így ismerem gyanúját, miszerint Glevissig nagymágusnővel szembeni érzései okán érdeklődhet irántam. Ez pedig felettébb érdekes dolog. El kell ismerjem, természetesen csupán az állam és a jó Henselt király érdekei és épsége iránti aggodalommal eltelten, de jómagam is kénytelen vagyok egy ideje aggályokkal viseltetni Sabrina Glevissig motivációi és cselekedetei sodrával szemben. Biztosíthatom, egy hasonló együttműködés egyáltalán nem találna elutasításra nálam és őszinte örömmel látnám vendégül szerény szállásomon, a kaedweni királyi palotában. Ellenkező esetben viszont, már csak információs forrásai testi épségének védelmében is, kérem a kérdéseit rólam, nekem legyen kegyes címezni, remélem ez ügyben további kifejtésre nem lesz szükség, ha megismeri Oswick palotagróf oly tragikus sorsának részleteit.

Őszinte tisztelettel csókolom drága kacsóját!

Ban Ard-i Dethmold mestermágus, őnagyfelsége Henselt király hűséges szolgálója"

Példareag

Enyhén megrázkódtam, ahogy beléptem a régies építésű kastély felső szobájába a portálkapun keresztül, amit alig perce nyitottam meg. Egy igazán képzett mágus elméje össze tud fogni kellő mágikus erőt ahhoz, hogy a valóság szövetének oly finoman fonott kárpitján hasadékot üthessen a megidézője szolgálatába állítva a teret, sőt egyes pályatársaim elméletei szerint még az időt is. A velem szemben álló, kopaszodó, érett kora ellenére is szíjas izomzatú, félszemű férfi hökkenten és látható ellenszenvvel meredt rám, de megfelelő erőfeszítéssel nyugodtnak tettette magát. Furcsa volt saját lakosztályom hívogató melege után a vadászkastély hűvös levegője, világ életemben utáltam a hideget, talán túlságosan is átjárta már csontjaimat a mágikus erőimet éltető elem, a lég. Mindegy, apróságokkal most nem foglalkozhattam, csupán egy apró varázsigét mormoltam az orrom alatt, hogy megerősítsem a köpönyegem alá gyűlt levegő melegét, miközben előre léptem, majd meghajtottam a fejemet a férfi előtt.
- Kimbolt báró! Örömömre szolgál a találkozás - kezdtem.
- Én ugyanezt nem mondhatom el. Mit akar tőlem Kaedweni Henselt kombinált talp- és seggnyalója? - érdeklődött, hogy úgy mondjam régies finomsággal. Nem viselt meg a dolog, ismertem már Kimbolt hírhedetten egyszerű modorát és ezeknél cifrább sértéseket is vágtak már a fejemhez. Sarina Glevissighez képest gyenge kezdő...
- Úgy hiszem olyan hírek birtokába jutottam, amelyek komolyan befolyásolhatják országaink kapcsolatát az Ön személyes érdekei mellett is, így kötelességem bizonyos mértékű fellépést eszközölni ez ügyben - kezdtem visszafogott mosollyal, majd kérdőn felvontam a szemöldököm. - Leülhetek báró úr?
- Nem. Azt a széket elégetném, amihez egy ilyesféle féreg hozzáért... - rázta a fejét. - Mindenesetre, ha Temeriát is érinti a dolog, akkor hallgatom. Fogja rövidre. Nagyon rövidre!
Vállat vonva nekitámaszkodtam a várfalnak. Remélem ezt is elbontatod és a fejedre omlik az egész kóceráj, vén farok - gondoltam magamban, miközben aggódó mosolyt bűvöltem a képemre.
- Aggasztó híreket hallottam - kezdtem finoman tördelve a kezemet. - Mint tudja, jó uram, a dicsőséges Henselt király, az Unikornis nemzetség sarja, Nilfgaard meghódítója, Kaedwen bölcs uralkodója és védelmezője, a...
- El ne sorold az összes címét, mert a szádba pössentek, még mielőtt elaludnék - vágott közbe úri modorban a báró.
- Tehát az én uram - folytattam szemrebbenés nélkül - már régóta hadat visel a magukat scoia'telnek nevező úgy nevezett tünde szabadcsapatokkal. Ezen elemek megkeserítik amennyire tudom a jó Foltest király uralkodását is, a híres temeriai kékszalagosok is állandó hadat viselnek ellenük...
- Na és? Mi a fene közöm van ehhez nekem? -vonogatta a vállát Kimbolt.
- Sajnos több, mint gondolná, jó uram. Kínvallatás alá fogott mókusok vallomásai alapján fel kell tételezzük, hogy ezek a bűnözők meg fognak próbálni a közel jövőben rajtaütést végrehajtani Ön avagy a birtokai ellen, a vadászatai során úgymond lemészárolt állatok vérét és a természet tönkre tételét megbosszúlandó.. Minthogy kaedweni területen fészkelnek, bár nyilván a határhoz közel, ahonnan átkívánnak csapni az Ön birtokaira, ez akár országaink közti félreértésekhez is vezethet. Természetesen mindent megteszek, hogy még időben a rejttáborok nyomára bukkanjak és azokat felszámoljuk, de sajnos erre semmilyen garanciát sem vállalhatunk, Kaedwen délnyugati részének jó nagy hányada szinten járhatatlan erdőség. Éppen ezért meg kell kérnem, erősítse meg a birtokai és becses személye védelmét...
- Meg még mit nem? Majd néhány pengefülű erdei féreg fogja megijeszteni Kimbolt bárót! Na nem! Mondhatnám, hogy köszönöm a figyelmeztetést, de igazából ezekkel a hírekkel kitörölheti a nagybecsű seggemet! Majd én rendet rakok, ha maguk nem tudnak! És ha nincs más, akkor akár el is tűnhet innen a fenébe Dethmold uram!
- Báró úr, egy élmény volt... - hajoltam meg, hogy elrejtsem a mosolyom, majd egy kézmozdulattal újranyitottam a portált. Megellesz te még kisebb tőggyel is vén gazember...

- Egyszerű az egész - magyaráztam Bakónak, mindig is az egyik legértelmesebb kaedweni ügynöknek tartottam, de néha azért megingott a hitem. - Összeszedtek egy tucat tündét. Fiatalokat, középkorúakat, férfit, nőt vegyesen. Felmarkolsz a raktárból néhány tucat nyílvesszőt. Itt, a határ mentén van Rickowatz, Kimbolt legészakibb birtoka. Kis falu, nem jelenthet gondot. A scoia'tel nyílvesszőit használjátok és mindenkit megöltök. Öreget, csecsszopót, maga bíró férfit, vemhes fehérnépet, nem érdekel. Mindenkit. Amit akartok, vigyetek. Aztán gyújtsátok fel az egész falut. Eddig nem túl bonyolult gondolom. Kimbolt a csapatai élén őrjöngve megérkezik majd, ti addigra a Fehér Ördög Gázló túloldalán lesztek és még mindig scoia'tel nyilakkal lemészároltok mindenkit, aki az úton halad, a gabonaföldeket felgyújtjátok, a kutakba dögöt dobtok. Aztán hátra hagyjátok a scoia'tel hullákat és Kimbolt elé járulva a bocsánatát kéritek, hogy a mókusok üldözése közben átkeveredtetek a határon az ő birtokára. Még meg is fog jutalmazni. Érted?
- De... nincsenek scoia'tel foglyaink éppen... - vakarta a tarkóját Bakó.
- Te nem lehetsz ennyire hülye. Ennek a felét színészkeded, ugye? - forgattam a szemeimet dühösen, miközben összehúztam magamon a hideg ellen a köpönyegemet. - Azzal kezdtem, hogy összeszedtek egy tucat tündét. Zöldbe öltöztetitek őket és kész. A holtak nem beszélnek, már ha nem akarom, hogy beszéljenek - sóhajtottam, s végre a felismerés fénye villant az emberem szemében.
- Már értem uram! Minden úgy lesz, ahogy akarja - bólintott és távozott. Az eddig szótlanul figyelő tanítványom zavartan fordult felém:
- Mester! Megér ennyi felhajtást, hogy Kimbolt bárót rávadítsuk a scoia'telre? - kérdezte. Jómagam éppen cseresznyés brandyt töltöttem magamnak és finoman elkezdtem kortyolgatni. Apró kortyokban csipegetve, ahogy a vércse a galamb vérét. Nem látja még mindig a lényeget. Tényleg ennyire szűk látókörűen gondolkodik? Felsóhajtottam, miközben ujjaim között játszadozva forgattam az ólomkristály kelyhet.
- Figyelj rám. Ez nem kifejezetten Kimboltról szól. Persze, az is nyereség, hogy meg fogja erősíteni a birtokai védelmét, így arra többet nem csúszik ki a kezünkből a scoia'tel, de ennek nincs nagy jelentősége. A tündék állatok. Felhasználható és eldobható eszközök az igazi játszmákban. Mi pedig pontosan ezt fogjuk tenni - néztem a szemébe. - Kimbolt dühöngeni fog és Foltesthez fordul, követelni fogja a fellépést a mókusok ellen. Túl fontos ember ahhoz, hogy a király figyelmen kívül hagyja. Ide küld katonákat és kékszalagosokat, mindenféle módon megpróbálja lecsillapítani a bárót, hiszen nem engedheti meg magának, hogy esetleg elveszítse, túlságosan elmérgesedett ahhoz a viszonya mostanában La Vallettetel. Tehát? - néztem türelmesen a tanoncomra, aki igyekezett felvenni a gondolatmenetem fonalát.
- Azok a katonák valahonnan hiányozni fognak... De honnan...?
- Ej, hát semmit sem tanultál az összefüggésekről? - csóváltam a fejemet, lassan lenyalva az ajkaimról egy félrecseppent kis brandyt. - Ahol nincs kellően befolyásos főúr, akinek a kedvében kell járni, de ahol valóban gondot tudnak okozni a tünde csürhék. Flotsam környékéről. A jó Bernhard Loredo kormányzónak megszaporodnak a gondjai... Éppen ezért aligha utasítja el zsigerből az ajánlatot, hogy némi pénzmag álljon a házhoz és zsoldosokat bérelhessen belőle, akik megvédik az irháját, a városát meg főleg a vagyonát. Aki pedig egyszer eladja magát egy idegen államnak... nos az egy irányú út... ha valaha is kiderül, a nyakába kerülne.
- Tehát zsarolni akarja a flotsami kormányzót?
- Egyelőre. Hosszabb távon Flotsamot akarom, Loredo nélkül - vontam vállat. - De először meg kell teremteni a megfelelő feltételeket.
- Miért Loredo nélkül? Hiszen feltétlenül szolgálná kegyelmedet mesterem... - toporgott zavartan a tanítványom, erre viszont már szívből jövően felkacagtam.
- Jaj fiam! A Bernhard Loredo féle ember bárkit szolgálna, mert nincs gerince. Efféle szolgára hosszú távon értelmes embernek nincs szüksége. Nem. Ellenben eleinte hasznos eszköz lehet. Főleg, ha kiderül a kapcsolata Sabrina Glevissiggel - merengtem halkan, de kíváncsian figyeltem, hogy az adeptus felfogja-e a lényeget. Nem volt ilyen szerencsém.
- Loredo kapcsolatban áll Glevissiggel? - lepődött meg.
- Legalábbis készséggel fog neki leveleket írni, ha ellentételezésként nem derül fény a pénzügyeire Kaedwennel. Bőven elég, ha értesíti ezekben a nőt, hogy a részére küldött, gondosan felsorolt alkímiai összetevőket kénytelen egyelőre részletes vizsgálatig zár alá helyezni, míg egy alkimista meg nem bizonyosodik róla, hogy nem jelentenek veszélyt Flotsamra nézve. Én pedig, mint a kaedweni hírszerzés főnöke szomorú kötelességem szerint jó urunk elé terjesztem ezt a levelet.
- Be kell valljam, nem értem mester... - tárta szét a karjait a tanítványom, amire már megforgattam a szemeimet. Tökfilkó!
- Sabrina Glevissig Henselt udvari mágusa, Melitele szerelmére! Nekem, mint a besúgók mesterének jól behatárolt a feladatköröm, az övé viszont sokkal szélesebb. Mindennel, ami érinti az uralkodót vagy a birodalmat, neki foglalkoznia kell. Henselt urunk már nem nagyon fiatal, de még nem áldották meg az istenek gyermekekkel, nem biztosított a trónöröklési rend. Sabrinának ennél fontosabb feladata nem lehet, éppen ezért igyekeztem utána nézni a vásárlásainak és sejtem már miféle alkimiai összetevőket akar összeszedni. A felét se értem az egésznek, de kiválóan tudom, milyen anyagok kellenek az erős és hatékony mérgekhez. Ha ugyanezen anyagok listája kibővülne néhány komoly méreggel, azt köteles lennék az uralkodó elé tárni. Persze Glevissig kimagyarázza magát, de a bogarat elültetem Henselt fülébe. Kíváncsi leszek ezek után, ha a király bizalmatlan a nő kotyvalékai iránt, hogy orvosolja majd a gyermektelenség problémáját... Ha pedig nem sikerül záros határidőn belül, vajh alkalmas-e a posztjára, vagy rátermettebb embert kell oda előléptetni.
- Ó! Már értem mester! Önhöz illő tervezet, ha szabad megjegyeznem...
- Nem szabad! - sziszegtem összeszorított fogakkal. - Az ország érdeke, hogy a legmegfelelőbb tanácsos álljon az uralkodó mellett, az pedig nyilvánvalóan nem egy tudatlan nőstény. Csak Kaedwen érdekében cselekszem természetesen, ezt jól jegyezd meg. Most pedig indulj! Neked kell tárgyalnod Loredoval!

Kényelmesen igyekeztem helyet foglalni a nyáridőben is gazdagon megrakott kandallóm előtt, lábaimat egy zsámolyra rakva élveztem a bőrömön felkúszó meleget. Már fájt a fejem a rengeteg szövegtől, amin keresztülrágtam magam. Noha Sabrina alapanyagai szűkítették a listát, miként is akar valamit kezdeni a király terméketlenségével, de nem tudtam követni az alkímiai gondolatmenetet. De akkor is rá kell jönnöm, mire készül és ami fontosabb, nekem kell korábban sikerre vinni. Glevissig előtt. Ezen igen sok múlhat. Mindegy, meg kell pihentetnem a szemeimet.
Halkan nyikordult az ajtó, ahogy belépett rajta hűséges tanítványom, kezében néhány levelet tartva. Türelmetlenül közelebb intettem és megkérdeztem:
- Minden rendben ment Loredoval?
- Igen mesterem. Miután Kimbolt báró birtokára vezényelték át a fél helyőrséget, kapva kapott az alkalmon és persze a pénzen - hajtott fejet, amire elmosolyodtam és felemeltem két poharat, az egyiket a fiúnak nyújtva.
- Nos, akkor azt hiszem, van okunk az ünneplésre - mosolyogtam szélesen. Egyesek szerint őszinte örömöm gesztusában van valami nyugtalanító, ezt sosem értettem, de elfogadtam. Koccintottunk és megittuk az áldomást a további sikereire terveinknek. - Még valami? - kérdeztem utána a papírkötegre.
- Kimbolt báró köszönő levele - kezdte a fiú. - Mesterem elnézését kéri korábbi modortalan szavaiért és örömmel meghívja bármikor a birtokára a scoia'tel elleni fellépést megvitatandó...
- Mondtam én, hogy megellik még kisebb tőggyel is ez a tehén - mosolyogtam bele a poharamba vidáman, nehézkesen fojtva el néhány apróbb kuncogást.
- A másik viszont királyi parancs uram... - mormolta bizonytalanul az adeptus. Türelmetlenül rögtön kikaptam a kezéből. Valóban Henselt aláírása és pecsétje függött rajta, kétségnek helye nincs. Gyorsan átfutottam a sorokat.
"Mi, Henselt, ezen a néven az első, Kaedwen jogos uralkodója, az Unikornis dinasztia sarja, Ard Carraigh és Ban Ard hercege, Nilfgaard meghódítója ezennel kinyílvánítjuk királyi akaratunkat!

Jó és érdemes szolgánk, Ban Ard-i Dethmold képviseljen minket a szándékaink ismertetése során mint személyes diplomatánk Dol Blathanna földjén, Francesca Findabair királynő színe előtt. Nevezett szolgánk nagyszerű képességeivel és a feladat iránti elkötelezettségével mind királyi személyünk, mind tanácsunk meg van győződve, így királyi tanácsadónk, Sabrina Glevissig úrhölgy ajánlásával maradéktalanul egyet értünk.
Szolgánk feladata királyi akaratunk közlése Francesca Findabair úrnővel és természetesen keresztül venni a lehetőségekhez mérhetően királyi akaratunk Dol Blathanna földjén.
Kívánjuk, hogy érdemes szolgánk ez alkalommal is bizonyítsa be oly jól ismert képességeit!

Parancsunkat kiadtuk!
I. Henselt"
Kellett egy perc, míg visszanyeltem a torkomba toluló vulkánt. Szóval ez az újabb csapásod Sabrina? Ugyanmár! Findabair sosem merne kivégeztetni egy királyi követet. Az ilyesmit nem szokás elfelejteni. Aedirn, Kaedwen és Temeria egyként söpörnék el a szánalmas kis országát, nem... Biztosan nem lesz egy kéjutazás, arról gondoskodni fog az a tünde kígyó, de ennyi? Aligha. El akar távolítani. Kérdés miért és mennyi időre? Miért nem lehetek Henselt közelében, te ribanc? Nem sok időm van rájönni, hiszen hamarosan indulnom kell ebbe a felesleges követségbe. Francescával úgy sem fogok szót érteni, Henselt követeléseinek nem fog eleget tenni. Hmm... Át kell gondolnom ezeket a fejleményeket. Nem éppen kedvemre valóak, bár talán sok mindenen nem változtat. Szerencsére a kémeimet tökéletesen kézben tudom tartani a távolból is, ennél azért hatékonyabban kiépítettem már a szervezetet. Sóhajtva be kellett látnom, talán bizonyos lépéseim túl koraiak voltak.
Sóhajtva lehajoltam halott tanítványom mellé és elgurult poharát a kandallóba hajítottam. Abból a pohárból nagyon alapos elmosás után sem szabadna többet inni senkinek... Fejemet csóválva néztem a holttestet. Túlságosan sokat tudott rólam, a terveimről, miközben csak a mágiához volt tehetsége, az összefüggésekhez, a politikához semmi. Remélem megérti, hogy nem hagyhattam életben. Na nem mintha számítana... Bár ha előre tudom ezt a királyi parancsot, még vártam volna a leváltással egy keveset, tökéletes bohóc lett volna helyettem, míg távol vagyok, egy igazi, eleven és agyatlan céltábla. Ezen már keseregni.
Könnyed ujjmozdulattal idéztem lángot a testére és szenvtelenül figyeltem, ahogy a lángok elemésztik a maradványokat. Kéjes mosollyal húzódtam közelebb és élveztem az éltető meleget. Azért mindenkinek van valami haszna... Ez kellemes... Mindegy, az élvezkedés ideje lejárt. Készüljünk fel a követjárásra.

Dethmold kedves!

Elfogadva!

Először majdnem Kökörcsin óvó gondjaira bíztalak, már ami az előtörténeted elolvasását, és azt azt követő - és annál jobban megérdemelt - elfogadót illeti, de aztán felhívta az én mostanság túlontúl is sokféle irányba szerteágazó figyelmem arra az aprócska, de annál kevésbé elhanyagolható tényre, hogy nem kevesebb, mint három levelet címeztél nekem. Ezúton is szeretném megnyugtatásod végett tudomásodra hozni, hogy pergamened épségben kézhez került, és mivel hogy a mi jó Francescánk nincs abban a hatáskörben, hogy elfogadjon, megteszem helyette én. Először is, még szót nem ejtve a tartalmi részről, csupán a prezentált felépítésről és annak formájáról azt tudnám mondani, hogy kérem szépen, így kell előtörténetet írni. Erősen elgondokodtam rajta, hogy az oldalon fellelhető "Előtörténet minta" linkjeit kicserélem a Te előtörténeted direkt linkjével. Nem szeretnék olyan dolgokat szajkózni - ha már a holló a jelképem - amiket már bizonyára tudsz, hogy méltányra érdemes a fogalmazásod, a szókincsed, a központozásod, az egész tartalmi és strukturális felépítése az egész lap több éves, ha nem évtizedes rutinra vall, így aztán nem is teszem. Az az erős skrupulusom támadt egy ilyen debütálás kapcsán, hogy az első játékod minden bizonnyal jómagam, és a Völgyek Százszorszépe közt fog eldőlni. Az egyértelműen kreatív prezentáláson (amit a lapod felépítéséből és nyelvi bravúrjaiból értettem meg [és azt kell, hogy mondjam, igazi érzelmi hullámvasút volt, különösen a három levél és a példareag {amit egyébként tiszteletre méltó, hogy annak ellenére, hogy felhívtam rá a figyelmed, hogy nem kötelező, te mégis megírtál}]) kívül még valamit muszáj méltatnom: az pedig a politikai és földrajzi háttértudásod. Mondhatnánk, hogy intrikus karaktert ezek nélkül még csak megpróbálni sem érdemes hozni (mErT uGyEbÁr iNtriKUs kArAKTerT nEm lEhET jÓl hOZnIIiIi), azért mégis csak üdítő azt látni, pontosabban olvasni, hogy egy karakter tudja is, hogy mit csinál, nem csak a szerencsés elemek különös összejátszása juttatta oda, ahol van. Szeretnék külön kalapot emelni a ténynek, hogy férfi létedre bevállaltál egy ilyen szélsőséges mindenféle ízléssel bíró karaktert, és őszinte megkönnyebbülés, hogy kronológiailag Eskel került előbb a jáéktérre, ugyanis úgy érzem, bárki joggal tarthatna Dethmold áskálódásától. Nem szeretnélek a kelleténél sokkal tovább feltartani, még arra szeretnélek megkérni, hogy tedd tiszteleted az avatárfoglalóban, aztán komótosan és felettébb diszkréten hódítsd meg a játékteret.  

Avatarfoglaló