Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Annak ellenére, hogy nem részesült különösebb katonai kiképzésben, veszélyes kardforgató a konfrontációkban, a mindennapokban azonban nagy tudását és bölcsességét kamatoztatja leginkább. Felvilágosult és mindig naprakész az aktuálpolitikában, hatalmas a lexikális tudása, már ami a Kontinens történelmét, topográfiáját, országait és fővárosait, azok királyait és királynőit, no meg azok viszonyait illeti, de nem marad el sem alapfokú műveltség, sem az udvari etikett kiváló ismereteiben. Kiválóak az adminisztrációs és szimultán feladatkezelő készségei, kimagaslóak az infrastruktúrális és logisztikai ismeretei, kielégítőek az Ősi nyelvvel kapcsolatos ismeretei (értsd: megérti, ha le-bloedhe dh'oine-ozod).
Jellemrajz
"A helyzet, amelyben vagyunk (...) a hosszú, téli estékre emlékeztet engem a ríviai várban. Valami mindig ott lógott olyankor a levegőben. A férjem azon tűnődött, hogyan is kaphatná el a következő udvarhölgyet. Az udvarnagy azon kombinált, hogyan is kezdhetne háborúba, amiről elhíresülhet. A varázsló azt képzelte magában, hogy ő a király. A szolgák nem akartak kiszolgálni, a bolond szomorú volt, komor és szörnyen unalmas, a kutyák vonyítottak mélabútól, a macskák aludtak, fütyülve az asztalon mászkáló egerekre. Mindenki várt valamire. Mindenki engem figyelt vészjóslóan. És én... Akkor én... Megmutattam nekik. Megmutattam mindegyiküknek, mire vagyok képes, de úgy, hogy a falak beleremegtek, és a környék medvéi felriadtak az odúikban. És az ostoba gondolatok egy szempillantás alatt elszálltak a fejekből. Hirtelen mind tudták, ki is parancsol ott. (...) Nilfgaard minket néz, és vár (...) Nilfgaard figyel. Valami lóg a levegőben, sok fejben születnek ostoba gondolatok. Mutassuk hát meg mindenkinek, mire vagyunk képesek. Mutassuk meg, ki itt a király valójában. Rázzuk meg ennek a téli tespedtségbe merült várnak a falait!"
— Lyriai Meve, Hagge, 1267(A. S. Tündevér, részlet)
"Lyria és Rívia királynője már hercegnő korában is különlegesnek számított, noha szépségét és bölcsességét istenigazán a korral nyerte el. Gyermeki akaratossága, melyért megannyiszor szidalmazták nevelőnői és szülei, felnőtt, érett daccá nőtte ki magát. Különösen miután megözvegyült. (...) Azt mondják, Meve királynő hajlamos volt fixa ideákba hajszolni magát, ugyanakkor mindig teret adott az ellenvéleményeknek is, nem egyszer hagyván, hogy meggyőzzék a kisebb rosszról. Azok, akik közelebbről ismerték, szent meggyőződéssel állították, hogy istenadta igazságérzete van. Kompassziója és a szellemi közösség, amit másokkal vállalt, sosem vakította el, mindig annak látta a helyzetet, ami valójában volt, ezen készségei azonban segítettek neki abban, hogy a lehető legigazságosabb döntést hozza. Nem emelte magát fényes magasságokba, a legvérmesebb időkben is köztünk járt, ezzel is azt az üzenetet hirdetve, hogy nem különb az átlag embertől. Bátorságáról, mellyel a ríviai gerillák élére állt a legnagyobb szükségben, messzi földeken is ódákat zengenek. Ezért is szerette a népe annyira. Munkássága és bölcsessége előtt a többi uralkodó is elismeréssel adózott. Egy igen találó hasonlat szerint Meve királynő olyan volt, mint a szekér tengelyrúdja. Lehet-e a tengelyrúdra terhet pakolni, hogy elcipelje? Nem. Tud-e a szekér tengelyrúd nélkül működni? Megint csak nem. Ilyen volt a királynő. Nem egyszer tartotta féken, vagy épp kordában kollegái csapongó indulatait, vagy épp frissítette fel üde rálátásával a szárazra szítt, csontig lerágott témákat. A királynő családcentrikus ember hírében állt. Bár voltak, akik azt mondták, a férje halálát követő gyászban az illendőnél hamarabb vetette le a feketét, semmi kétség sem fér hozzá, hogy a fiait, Villemet és Anséist mindennél jobban szerette. Még ha anyai szeretetét ellensúlyozta is racionális rálátása és józan ítélőképessége."
― Effenberg és Talbot, Encyclopeadia Maxima Mundi (részlet)
Megjelenés
"Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi, vagy ahogy a köznyelv jobban ismeri, Saendro Botticelli toussainti festőművész keze munkáját, a Mevéről, Lyria és Rívia királynőjéről készült portrét aligha van olyan ember, aki nem ismeri. Azt azonban kevesen tudják, hogy a portré, amit ma ismerünk, már a művész saját bevallása szerint késznek kikiáltott állapotában átesett egy igen drasztikus változáson. A művész ugyanis, bár hűen adta vissza őfelsége nemes arcvonásait, zöld szemének fiatalos, huncut, de mégis felsőbbrendű tűzzel égő lángját, dús, lammas előtt álló búzatáblák aranyával csillogó haját, jószándékúan megfeledkezett egy igen apró, bár annál zavaróbb tényezőről. Amikor a királynő meglátta, hogy a képzőművész "lefelejtette" a portréjáról a Jaruga-hídi csatában szerzett, állától a járomcsontjáig húzódó sebhelyet, éktelen haragra lobbant. Feljegyzések szerint csak azért nem száműzte a fiatal művészt az udvarából, mert az, bár némiképp vonakodva, de kijavította a hibát. A portré nemes vonásait, zöld lángú tekintetét, és aranyló haját immáron árnyék alá vetette a királynő gyógyulófélben lévő sebhelye. A festő pedig sehogy sem tudta ráfesteni a portréra a fogakat, amiket őfelsége elvesztett, beszédére pedig végképp rányomták a bélyegüket."
― Effenberg és Talbot, Encyclopeadia Maxima Mundi (részlet)
Előtörténet
"Őfelsége Meve, Lyria és Rívia királynője nem máshogyan, mint házasság révén jutott e megtisztelő, és igen felelősségteljes pozícióhoz. Meve ugyanis születésénél fogva lyriai hercegnő volt, amikor pedig a ríviai Reginald királyhoz, akit "A Bátor" jelzővel is illettek, hozzáadták, a két királyság sorsa összefonódott. Reginald, azon túl, hogy mindenkiben azonnal felismerte a bölcsességet, és kollegái nem tartották túl sokra az eszét, szerette a feleségét, és tisztelte, mint egyenrangú partnert az uralkodásban. Ugyanakkor nagy nőcsábász hírében állt. Szolgálók feljegyzései alapján a királynő mindezzel tisztában volt, ám különösebben sosem tett ellene. Két fiuk született, az elsőszülött Villem, és a másodszülött Anséis, mielőtt Reginald tragikus hirtelenséggel elhunyt volna 1259-ben, ez pedig egyet jelentett Meve királyné királynővé koronázásával. Őfelsége szívében mindig is fontos helyet töltött be a család, és annak értékei, a fiai iránt érzett feltétlen szeretete, azonban nem egy feljegyzés értekezik róla, hogy a fiait racionális szemmel méricskélve - az apjuk vérágát okolva mindezért - alkalmatlannak találja a trón öröklésére."
"Mivel hogy tudjuk, milyen sokat is jelenettt a család Lyria és Rívia uralkodójának, szót kell ejtenünk a távolabbi rokoni kötődéseiről is. Őfelsége Meve királynő családját nem csupán Ríviai Reginald, "A Bátor", Villem és Anséis alkotta. Köztudomású tény volt, hogy távoli rokonságban állt nem csupán a temeriai Foltesttel - akivel a rokoni kapcsolaton túl is kivételesen jó baráti viszonyt ápoltak - de a cintrai nőstányoroszlán Calantheval is. Elmondható tehát, hogy Calanthe leánya, Pavetta, és annak a leánya, Cirilla is Meve királynő családfáját gazdagította távoli ágról."
"1267-ben, ama esős Hagge-i királytalálkozón, melynek csak később tulajdonítottunk jelentőséget a II. nilfgaardi háború összképében, az aedirni III. Demavend, a redaniai II. Vizimir, a kaedweni Henselt és a temeriai Foltest királyon kívül ott volt még Őfelsége Meve királynő is. Mint azt már azóta nagyon is világosan értjük, annak a titokban összegyűlt kupaktanácsnak a témája nem más volt, mint a porig rombolt Cintra, annak lakói, illetőleg trónöröklési rendje. Az északi uralkodók, bár tudni vélték, hogy Calanthe, a cintrai nőstényoroszlán unokája, Cirilla halott, félelmükben, hogy mindez alaptalan pletyka csupán, és a cintrai oroszlánfiók megkaparintásával Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár jogot formálhat a cintrai trónra, egyetemes egyetértésre jutottak abban, hogy az ifjú Cirillának vesznie kell. Arra azonban csak nem rég derült fény - és mindez Őfelsége távoli családfájából kiindulva tökéletesen érthetővé válik - hogy Meve királynő az orvgyilkosság ellen szavazott. Helyette azzal a javaslattal élt, hogy adják át neki a leányt, hogy ő kiházasíthassa, mi több, új férjével még utódot is nemzzethet neki. A királynő bölcs, békés megközelítését természetesen a csupa férfiból álló tanács elutasította, de mivel hogy a cintrai Cirillát azóta sem sikerült megtalálniuk, mindkét terv füstbe ment."
"1267, augusztus 31. Ez a kis lábjegyzet természetesen kimaradt a hadtörténeti összefogókból, azonban még ez sem vethetett gátat a ténynek, hogy ama bizonyos augusztusi napon összecsapás került sor a Jaruga-híd északi, illetve déli partján. Őfelsége Meve királynő, miután hadseregét szétverték, és annak nagy részét elvesztette a II. nilfgaardi háborúban vívott küzdelmekben, összeverbuválta, ami megmaradt belőlük, és gerillaharcokat folytatott a portyázó nilfgaardi sereg ellen. Lyria és Rívia királynője és alig egy maréknyi embere egy maguknál sokkal nagyobb és erősebb nilfgaardi brigáddal találták szemben magukat - ők a Jaruga északi, másikuk a déli partján. Reménytelennek tűnő, ádáz csata vette kezdetét a hídért, melyben őfelsége Meve, aki az első sorokban küzdött a feketék ellen, találatot kapott az arcán, melytől nem elég, hogy a halála napjáig látszó, szépségét eltorzító, borzalmas heg maradt vissza, de feljegyzések szerint nem egy fogát is otthagyta. A nilfgaardi brigád szétverni látszott a lyriai kis számú sereget, akik visszavonulni kényszerültek volna, ha nem áll az élükre egy rejtélyes idegen és a kompániája. Későbbi feljegyzésekből az is kiderült, hogy ez a személy nem kisebb ember volt, mit az egyéb bejegyzéseinkben megemlített vaják, Geralt, kinek közbenjárásán nem kevesebb, mint a Jaruga-hídi csata végkimenetele múlott. Akit, a győztes - és méltatlanul elfeledett - csata után Meve királynő személyesen, minden halogatás és felesleges kertelés nélkül - sérült arca és hiányos fogsora ellenére - két keze által üttetett ríviai lovaggá."
"Ahogyan arra már korábban is volt példa vén Kontinensünk történelme alatt, abból, hogy egy nő is részt vesz a csupa férfi vezetőből álló tanácskozáson, baj még sosem volt. Nem volt ez másképp a II. nilfgaardi háborút lezáró, Cintrában megköttetett Cintrai békével sem. Az olyan férfiaknak, mint Cyrus Hemmelfart, Sigismund Dijkstra, Shilard Fitz-Oesterlen, Nitert, Demavend, Henselt, Foltest, Ethain, Venzlav és Kistrin, szükségük is van egy női kéz irányította tengelyrúdra, hogy kordában tartsák őket. Köztudomású ugyanis, hogy a Lyriai és Ríviai Meve, aki nem ápolt vajmi felhőtlen kapcsolatot a kaedweni Henselttel, nem is egyszer fogta vissza annak indulatait, mielőtt azok elszabadulhattak volna. Kapcsolatuk változásáról azóta nem történt semmiféle új feljegyzés. Nem sokkal a Cintrai békére következett be a ríviai pogrom, mely utómunkálataival még megannyi holdhónapig tele volt Őfelsége Meve királynő mindkét keze."
― Effenberg és Talbot, Encyclopeadia Maxima Mundi (részletek)
Nem akármilyen nemesi nagyságot köszönthetünk fensége személyében és eme iromány minden tekintetben felér ahhoz a hírnévhez, amit Líria és Rívia ikerországainak királynéjaként épített magának. Bár az Enciklopedia Maxima Mundi egy igen terjedelmes és átfogó történelem és kultúrtörténeti alapvetés, a kiemelt szócikket tökéletes torzítást mentes képet adtak a kegyed eddigi életéről, ami miatt dicséret illeti azokat a szorgos kezeket, akik segítették kiválogatni Effenberg és Talbot monumentális munkájából a történelmileg hiteles anyagokat. Nem is rabolnám tovább fenséged idejét, csupán azzal a szerény kéréssel élnek királynő személye felé, hogy az Avatarfoglalót ajándékozza meg az egyik arcképével.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
