Ardast & Zanra

Bő méltósággal a nap is lement már egy ideje, s Cinra hajdan független vára báltól zengett. Kik nem voltak hivatalosak a nilfgaardi fényűzésre, azoknak se lehetett okuk panaszra. A pecsenyések sütöttek főztek, a legnagyobb tehetségükkel, így hát illatos falatjaik belengték a központot, hívogatva a városba érkezőket. A kézművesek se cselekedtek másképp, az eddig féltve őrzött portékáikat, melyet a köznép csak ellopna, mostanra a polcaik legelejére rakták, bízva a gazdagabb vendégkörben. Voltak kik kevésbé örültek ezen napnak, hisz egyesek még mindig élt a gyűlölet. Az itteniek patriótább fajtája, ezt a bált is amolyan győzelmi tornak könyvelte el. Tapintani lehetett a két véglet közötti izzó légkört, de Holló-ház feje gondoskodott a rendről a megduplázott őrséggel.  
Engem egyik véglet se látott szívesen. Az én fajtámat az ilyen jeles eseményekre készülődve nem igazán tűrték meg maguk között, hisz az emberek ilyentájt a gondtalanságra törekednének. Az lényegtelen, miszerint nem tudták a tényleges fajtámat, de az előítéletük akkor se volt pozitív. Páran a földre köptek elhaladásomkor, és néhányan a witcher, vagy fejvadász, esetleg koszos csavargó névvel illettek. Az egyik fogadónál, igyekeztem megszállni, azonban a csapos könnyen kipenderített a teltház kifogással. Nem hinném, hogy az ő közönséges kocsmájában szállna meg a sok fekete selymet viselő vendég, de vállat vonva csak tovább mentem. Egyre lejjebb adtam, az elvárásokból, viszont sehol se fogadták el a fizetségem. Cinra-t elhagyva pár mérföldre egy elhagyatott viskó árnyékában szálltam meg, hogy senkinek se lehessek a terhére. A ház lakatlan volt, bizonyára a tulajdonosaik elköltöztek, vagy valamilyen oknál fogva elhaláloztak.
Tüzet raktam, s éppen az egyik vödörrel a közeli patakhoz mentem, hogy abba vizet mérjek a lovamnak. A kifinomult érzékeim segítségével, már hallottam, miszerint nem leszek egyedül. Igaz a másik sincs egyedül, lehet még nem szerzett róla tudomást, de egy farkas szeretné becserkelni, ki a vér illatára odabátorkodott. Nem volt falkában, de a sérült préda, elmulaszthatatlan lehetőség számára. A fenevad felé ugrott, mikor már én is felbukkantam, és szinte villámgyorsasággal, avatkozok közbe, illetve nyesem le a bestia fejét. Valószínűleg a vérből bőven került a ficsúrra is, talán épp ezért nem éreztem már a szagát, hisz mindenét beborította a farkas mocska.
- Szóra sem érdemes. – szólalok meg, mielőtt bármilyen köszönetét is kifejezné. – A magad fajtának, veszélyes ilyen messze a báltól.
Az ezüstkardomat egyetlen mozdulattal szabadítom meg a vértől, majd teszem azt vissza hüvelyébe. A törött nyílvesszőre vetem tekintetemet, s azon gondolkozok, vajon hogyan szerezhette.
- Netán az egyik helybéli vadásznak elszeretted az asszonyát? – teszem fel a pimasz kérdést, de közben kezemet nyújtom a másiknak, miszerint felsegítsem. Hogyha engedi, akkor a lovának hátára is felrakom könnyűszerrel.
- A közelben táboroztam le, hogyha gondolod, ott elláthatom a sebedet. - ajánlom fel segítségem, és ha elfogadja, akkor egyenesen ahhoz az elhagyatott viskóhoz irányítom a másikat.  



Zene: Prologue

Ardast & Zanra

Szinte letépem magamról az álarcom, ami a patak szélén végzi a vízben. Megmosom arcomat és a vizes kezemmel hátra simítom kusza hajszálaim, így úgy tűnik, mintha makulátlanul maradt volna. Kutatva a táskában nem találok mást csak italokat, ételt nekem és a lónak és semmi olyat, amit most használhatnék. Mérgemben fellököm a táskát és a patak felé fordulok. Próbálok lenyugodni, de megzavar valami. Egy farkas van itt egyedül. Biztos a vérem vonzódat ide. Hallom a légzését Poppy és a pacimon kívül szóval nem igazán tud meglepni. De hallom, hogy más valaki is van itt. Egy személy. Szemem sarkából felé nézek, rámarkolok a tőrömre, hogy ha ugrik beleszúrjam a kést.
Türelmesen várok közben úgy téve, mintha nem is tudnám, hogy itt van. Mikor végre nekem ugrik lovam felágaskodik hátha elijeszti, Poppy hangosan huhog, hogy figyelmeztessen. Rántanám késem mikor az idegen leszedi az élőlény fejét ezzel beborítva engem is.
Meglepődve néztem rá. Ilyen gyorsasággal nem rendelkezik egy normális ember. Egy vámpír annál inkább. Nyitnám számat, hogy megszólaljak, de megelőzött.
- Ki maga? - kérdezem meg tőrömet eltéve azért arra ügyelve, hogy hangom férfias legyen. Mikor megpróbálja kitalálni, hogy szereztem a nyilat halkan nevetek.
- Bárcsak! Nem kicsit rosszul éreztem magam így levegőzni jöttem egy kicsit és sétáltam. Aztán fosztogatók találtak rám, akik meg is lőttek és ahogy menekültem eltévedtem. - mondom el a rögtönzött kitalált sztorit. Nem mondhatóm neki azt, hogy megöltem a hát úrnőjét és menekülök a katonák elől.
Ahogy felém nyújtja kezét elfogadom és összeszedve cuccom felrakom pacimra. Szőre és sörénye korom fekete, legalább kétszer akkora mint a többi átlagos ló. Prüszkölésével egyértelműen jelezte, hogy nem bízik a férfiban. Hagyom, hogy segítsen felülni.
- Ha nem bánja. - egyezem bele ajánlatával, majd hagyom, hogy vezessen. Poppy előttem ül és a férfit bámulja.


Jegyzet:Jegyzet szövege

      Zene: Zene cím

Ardast & Zanra

Nem sokon múlott, miszerint a másikból farkas eledel legyen, ezét szinte szélként suhantam át a patakon, hogy a bestia fejét vegyem. A fej lehullott viszont annyi bizonyos, hogy a másik nem úszta meg szárazon. A fenevad vére beterítette őt, majdan csurom véresen, meg se hagytam szólalni. Alaposabban szemügyre véve, egy tőr volt a ficsúr kezében, mégse olyan esetlen, mint amilyennek hittem, bár nem tudom, miszerint a veszélyt sikeresen elhárította volna nélkülem. Minden esetre, eléggé megjárta a farkas támadás nélkül is. Egy nyílvessző állt ki a vállából, mely még el is tört. A névvel kapcsolatos kérdésre felkapom a fejem.
- Ardast a vámpírvadász. Na és a te szerény személyedben kit tisztelhetek meg? – érdeklődök, habár engem az se érdekelne, ha nem mondana semmit. Habár egy elkényeztetett kisfiúnak hittem, annak ellenére van vér a pucájában, s kellőképp pimasz. Még a sérülése ellenére se jajgat, mint a szopós malac. Nemsoká előtérbe is kerül a sebesülése, melyre egy igazán reálisnak mondható magyarázatot kapok.
- Máskor inkább maradj a helyeden, és ne csatangolj el. Az a baj a ti fajtátokkal, hogy vonzatok a bajt a cifra gúnyátokkal, és olyan helyekre merészkedtek, ahol nem szeretik a náluknál jobb sorsúakat, s inkább kifosszák őket. Még szerencsés vagy, hogy ennyivel megúsztad. – jegyzem meg a kölyöknek, mivel tényleg nem sokon múlhatott. Ha az egy fontosabb ért eltalál, vagy olyan szervet, akkor már nem élne. Mindegy, inkább nem atyáskodok fölötte, van neki már elég baja.
A segítő kezemet elfogadja, s jobban szemügyre véve meglátom a mutálódott íriszeket. Nocsak, nem számítottam egy vajákra. Az állat vére, szinte mindent elnyom, ezért fedte eddig homály a kilétét. A hatalmas hátasra felültetem, azután egy újabb lényt vehetek észre. Egy gyönyörű bagoly trónok, a nyergen.
- Mi ennek az aranyos jószágnak a neve? – teszem fel a kérdést, bár bizonyára tudja, hogy a szárnyasra gondolok, mivel oda nézek. Igaz a lovának a nevét is elárulhatja, ám azzal nem biztos, hogy jóban leszek. A hatalmas csődör untalan a fenekemet bökdösi orrával, s próbálná kikezdeni a gyógyfüves szütyőt, bizonyára érez valami neki tetszőt. Néha meg is makacsolja magát, ezért várnom kell, miképp gazdája megregulázza.
A házhoz érve, az egyik ágra kötöm ki, a haszonállat gyeplőjét. A másikat besegítem a házba, ahol tüzet gyújtok. A hatalmas faasztalt középre teszem a tűz mellé, hogy jól lássak, majd nem olyan messze szeszt rakok le fertőtlenítőnek, valamit egy inget apró darabokra tépek a kötözés érdekében.
- Szóval egy szörnyvadász vagy, na és mi vetett erre? De most ne hazudj! –ellenszegülést nem tűrve felemelem a hangom. Nehezen férek a sebhez, ráadásul be is kéne kötözni a végén. Egyenlőre nem fektetem le a másikat, csak ülőhelyzetben hagyom, gondolkodva azon, mivel is kezdjem.
- Ha nem bánod, most le kell, hogy vetkőztesselek. A késsel levágom rólad a ruhát, csakhogy jobban hozzáférjek, meg a kötözés miatt, se árt. – mondom neki, és hogyha hagyja akkor szépen levágom róla a felsőt, amit a nyílvessző miatt kell megtennem, másképp csak szimplán levetkőztetném.


Zene: Prologue

Ardast & Zanra

Mikor a fenevad felém ugrik lendíteném kezem, hogy a nyakába szúrjam a tőrt, de valaki megelőzött. A férfi lefejezte a farkast és engem beborít a meleg vér. Szemem alól letisztítom a vért, hogy ne zavarjon. Fel nézek rá és felteszem a legalapvetőbb kérdést. Megkapva a választ kicsit érthetőbb a gyorsasága és az ereje. Eddig nem igen találkoztam vámpírvadászokkal. Sőt vámpírokkal sem. Mire kiálltam a próbát addigra orvgyilkosok lettünk így pár szörnyen kívül inkább csak a nemeseket ölöm le.
- Asur válaszolok kérdésére. Mivel ez csak egy álnév így nyugodt szívvel használom, ha férfinak öltözöm. Belegondolva kevesen ismerik valódi kilétem és nevem.
Végig hallgatva mondókáját kicsit húzom számat. Nem vagyok nemes, akinek ezt el kéne mondani. Bár most azt gondolhatja, hogy azt hiszem megint mindenkinek a szája jár.
Elfogadom kezét és felállok. Mélyen szemébe nézek és elfogadva segítségét felmászok Lucifer-re.
- Poppy. - válaszolom meg kérdését és megsimogatom baglyomat, ki erre oda bújik hozzám. Hagyom, hogy lovamat vezesse, aki eléggé meglepően reagál. Alapvetően nem szereti, ha rajtam kívül más is a közelében van, de látva, hogy a fenekét bökdösi leesik, hogy biztos van nála valami, ami tetszik neki. Mikor megmakacsolja magát előre hajolok és a pofájánál a kantárt meghúzom, erősen megveregetem nyakát és adok a nyeregtáskából egy kis falatot, hogy lenyugodjon.
Elérve a kis viskót megvárom, míg kiköti lovam és megpróbálva lecsúszni a nyeregből érnék földet. A nyereg táskát leveszem nem szívesen hagynám kint. Poppy előttem repül be a házba én meg a tűz mellett helyet foglalok. Rongyot és az ívó vizemből egy kicsit öntve rá lemosom arcomról a vért. Kérdésére kicsit meglepődtem, de válaszolok neki.
- Volt egy kis elintézni való dolgom a környéken. - hangom nyugodt és kezemről is lemosom a nő és a farkas vérét. Néha ránézek mit, mivel kever össze. Mikor megszólal, hogy lekel vágja rólam a ruhákat elsápadok. Azt ő nem tudja, hogy én nő vagyok és igen...félénk a külsőmre.
- Ne..nem szükséges! Nem oldhatnánk meg másképp? - kérdezem és kicsit hátrébb csúszok.


Jegyzet:Jegyzet szövege

      Zene: Zene cím

Ardast & Zanra

Szóval egy eléggé érdekes kis fiúcskára bukkantam, ki a maszkabálból szökött el, legalábbis állítása szerint így történt. Én elég szkeptikus vagyok a sebesülésével kapcsolatban, de legyen, ahogy mondja, most mindennél fontosabb, hogy a sebét ellássam. A sejtéseim lassan beigazolódnak, mikor a borostyános íriszt meglátom. Eleinte nem teszem szóvá, de majd ha a kunyhóhoz érünk, akkor lesz hozzá pár keresetlen szavam. A nevét is megtudom hamarosan, persze semmi sem garantálja, hogy nem hazudik nekem most se. Minden esetre, már Asur-nak tudom nevezni, még hogyha nem is ez az igazi neve. A lovára felrakom, majd elvezetem az ígért helyszínre. Közben persze, nem idegenedek el, tőle. Még mindig fenntartom a hazugság leplét, csak sokkal elővigyázatosabb vagyok vele szemben.
- Aranyos név, egy madárnak. Már régóta megvan? – egy újabb kérdést teszek fel a szárnyasról, amíg el nem érjük a célunkat, persze a hatalmas hátasa nem könnyíti meg a dolgom, azonban a gazdája kissé a segítségemre lesz. Egy bólintással fejezem ki köszönetemet, majd folytatjuk utunkat. A háztól nem messze kötöm ki a lovat, illetve lesegítem Asur-t. A bagoly, máris otthon érzi magát, a rögtönzött lakhelyén. Míg bármihez is nekilátnék, pár dolgot tisztáznunk kell. Az ajtót behajtom, majd felteszem a nagy kérdést, hogy mit csinál itt valójában ez a ficsúr. A válasz nem lep meg, inkább a körülmények.
- Nem épp szokványos egy vajáktól, hogy bálokban keresse meg a prédáját. Netán egy átkozottról van szó, vagy vámpírról, esetleg alakváltóról…vagy emberről? – a macska iskola diákjai, tudtommal sokszor vállalnak el, egyszerű bérgyilkos munkát, szóval már az se lepne meg, hogyha Cinra egyik polgárát vadászta volna le. Minden esetre nem ismerem a körülményeket, ezért nem akarok állást foglalni. Persze, így, vagy úgy a sebét el kell látnom, ha már megígértem. A javaslatomat, persze elvből elutasítja.
- Na, jó…akkor a válladnál fogom a ruhát elvágni, ha már ilyen szégyellős vagy. Továbbra egy forró fürdő sem ártana neked. – adom az instrukciókat, és ha megengedi, akkor a ruha ujjától megszabadítom, egy éles késsel. – Van a közelben egy forrás, láttam ahogy gőzölög. Onnan merek majd neked vizet.
A kiálló vesszőre rakom a kezem, és a fiú íriszeit vizslatom, miszerint mikor kezdhetek neki. Hogyha készen áll, egy határozott mozdulattal megszabadítom az idegen tárgytól. A kiszökő vért, egy vastag ronggyal fogom fel.
- Van nálad valami főzte, vagy kiégessem a sebet? – nézek az izzásban lévő kiskésre, habár egy ilyen lénynél, mindig vannak különleges gyógyírok, melyek természetellenesen segítik a regenerációt. Hogyha bármi féle főzet akad nála, akkor segítek neki, de ha ki kéne égetni a sebét, akkor abban is számíthat rám.
Miután rendben végeztünk, egy liszteszsákot teszek a feje alá. Nem valami kényelmes, viszont addig is pihenhet, ameddig én távol vagyok. Egy vödörrel elviharzok, amellyel előkészítem a vendégem fürdőjét. Minden egyes merítéssel, és öntéssel egyre telítettebb lesz a kád.


Zene: Prologue

Ardast & Zanra

Kissé bizalmatlan vagyok a férfival kapcsolatba, de szerintem ez egyértelmű. Mondjuk a mostani helyzet miatt, ha akarnék sem tudnám az igazat mondani neki. Eléggé érdekes lenne, ha nyugodt hangon kijelenteném, hogy amúgy lány vagyok csak fiúnak öltözöm néha, hogy a nőket elcsábítsam és megöljem őket, mert azt mondták.
- Tojás kora óta. Én neveltem fel. - húzom végig ujjam Poppy hátán, ki nemes egyszerűséggel megborzolja magát és rám néz. Türelmesen kivárom míg elérjük a viskót próbálva a legkevesebbet mozogni. Lehet, hogy olyan arcot vágok, mint akinek semmi baja, de valójában fáj csak sikerül elrejtenem.
Mikor segít leszállni Lucy-ról akkor hálásan bólintok egyet és fogva cuccomat követem. Poppy már bent is van és kicsit megkapargatva a padlót mászkál kicsit rajta keresve a megfelelő helyet, hogy lepihenjen. Később rájön, hogy az ölemben még mindig jobb így mikor alkalma adódik lábaim közé repül és fészkelődik kicsit. Nálunk ez megszokott. Mikor meditálok akkor is beszokott feküdni.
Én addig lemosom arcomról a vért legalább kevésbé nézek ki úgy, mint egy barbár és a sebemet is letisztogatom. Közben a férfira pillantok mit is csinál közben. Felszabdal egy ruhát gondolom azzal akarja bekötözni majd. Kérdésére egy kis ideig hallgattam. Nem árulhatóm el neki, vagy lehet átad később az őrségnek.
- Az viszont már nem a te dolgod. - nyögök ki végre egy választ. Tudom, hogy nem ez a legudvariasabb válasz, de mi mást mondhatnék. Semmi köze hozzá és ez nem csak az én, de az ő biztonsága miatt is jobb, ha nem tud semmit.
Mikor elmondja, hogy lekell vágnia rólam a felsőmet kicsit elsápadok. Megérdeklődőm nincs e másik lehetőség és mikor belemegy megkönnyebbülök. Ha férfi lennék azt mondanám oké üsse kő nincs mit rejtegetnem előle, de nem vagyok férfi igen is van, amit nem mutogatnék neki.
Megengedem, hogy a karomtól a vállamig levágja az anyagot, majd mélyet szívva a levegőből felkészülök, hogy kihúzza belőlem a tárgyat. Ahogy ez megtörténik szemem kikerekedik, ajkamba beleharapok, légzésem megszaporodik. Kicsivel később lassan lenyugszom és csak Poppy aggódó bújására leszek figyelmes. Megsimogatom, hogy ne aggódjon és minden rendben.
Kérdésére lepillantok a táskámra és érte nyúlva kutakodni kezdek. Nem találok mást csak mérgeket mivel kardomat kenhetem be, vagy áldozataimat átkozhatóm meg vele.
- Nincs... - motyogom orrom alatt. A férfira nézek, hogy akkor marad az égetés. Kiállom azt is és engedelmesen lefekszem a zsákra, amit fejem alá tett. Oldalra fekve nézem ahogy hordja a vizet, miközben madaram karjaimnál pihenget.

Jegyzet:Jegyzet szövege

      Zene: Zene cím

Ardast & Zanra

Miközben elkísérem őt, az úton, pontosabban, elvezetem a lovát, egészen az elhagyatott házig, kellemes csevegésbe kezdtünk. Habár tudom, hogy eddig hazudott nekem, még mindig nem lankadt a figyelmem.
- Akkor azért ragaszkodik hozzád ennyire. – szűröm le a bagollyal kapcsolatban. Hiába, a figyelmemet eleinte a szárnyas kötötte le, ámbár lassan a lóra is figyelnem kellett, mivel kényszeresen el kezdené megdézsmálni a nálam lévő gyógyfüveket. Ezt természetesen nem hagyhattam, mivel a hátas, amint megérzi valódi eszenciámat, rögvest megrémülne, s valószínűleg elvágtatna a gazdájával.
Végre elértük az elhagyatott viskót. Amint volt rá lehetőség, a bagoly rögvest bereppent. Én persze a gazdájával voltam elfoglalva, aki bőven segítségre szorult. Az ember könnyedén azt hihetné, hogy egy efféle karcolás meg se kottyan egy vajáknak. Talán nem is szorul a segítségemre, de minden eddigi támogatásomat szívesen fogadta. Hogyha már itt tartunk, akkor beszéljünk csak arról ki is ő valójában. Elmondom számára, mit tudtam meg, persze nem ítélkezek felette, de jobb, ha ezt most tisztázzuk. Gyorsan kiderül, miszerint megsértettem a kis betegemet. Rögvest kifakad, s rám rivall, amikor arról faggatom, vajon mire vadászott, azon a bizonyos bálon.
- Rendben, akkor nem rám tartozik… - fejezem ki magam nemes egyszerűséggel, persze attól még furdal a kíváncsiság, de jobb ha inkább a nyílvesszővel foglalkozok. Persze előtte, még egy kis posztótól meg kell szabadítanom, akármennyire nem tetszik neki.
A ruhájára, vagy éppen a testére, épp oly allergiás, mint a faggatózásomra. Kicsit meg is lep, mire fel ez a nagy szégyenlősség, azonban hajlandó vagyok belemenni abba, hogy akkor csak a válláig szabadítom meg a ruhájától. Gyorsan kiveszem belőle a fegyvert, viszont a kis állata nagyon aggódik érte. Tényleg elég szoros köztük a kötelék.
- Még ilyen felkészületlen vajákot se láttam. – nincs nála regeneráló főzet, ez eléggé nagy hiba. Az lenne talán az egyik legfontosabb dolog, mi nélkül egy szörnyvadász el se menne otthonról. Még hagyok neki pár percet, hogy felkészüljön, de utána azon is túl kell esnünk. Amíg összeszedi minden bátorságát, addig én elmegyek pár vödör forró vízért, mellyel megtöltöm a kádat. Szüksége lesz, egy gyógyfüves fürdőre, ennyi megpróbáltatás után.
- Rendben a fürdő készen, úgyhogy most arra kérlek, harapj rá az övre. Nagyon fog fájni. – figyelmeztetem a ficsúrt, majd amint elveszem az izzó kést először mögé állok. A bemeneti oldalt forrasztom össze, miközben erősen lefogom a test, utána pedig jöhet a másik oldal. Ha kapálózna, akkor még erősebb lesz a fogásom, persze nem akarom eltörni egyetlen csontját se, így azért vigyázok rá. A forradásnak valószínűleg meglátszik a helye, ezért kár aggódnia. A lényeg, hogy a vérzése elállt. Nem tudom milyen fából faragták, ám ha elvesztette a fájdalomtól az eszméletét, én magam vetkőztetem le, majd teszem bele a kádba, hogyha nem, akkor csak bekísérem őt. Minden esetre, így is, úgy is rányitok, hogyha amint találok neki a szárításra alkalmas eszközt.


Zene: Prologue