Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
/Luna elég szókimondó, ebben a posztban hangzik el káromkodás. Biztos ami biztos, cenzúráztam/
"Menjen Temeriába, Vizima külvárosába. Ha odaér, megkapja a további információkat." A kopasz foltos ürge szavai újra és újra visszhangoztak a fejében, elnyomja még az amatőr zenészek játékát is a fogadó sarkában. A külvárosi fogadó egyik asztalának belső szélén, a falnál ült, fekete köpenyébe burkolózva, a csuklyát mélyen az arcába húzva, egyenlőre még az első korsó sör társaságában. Sárga szemei a zavaros ital színét bámulták, Raum hangja visszhangzott a fejében, miközben elméjével, bolondság avagy sem, próbálta kitalálni, társa, Rusco a közelben van-e. Természetesen ez hiábavaló próbálkozás volt, tudja jól. Ennyire még ő sem lehet hülye, szidta magát, de a napról napra jobban növekvő kétségbeesés már kezdi elemészteni ép elméjének tartalékait. Félretolja a sört, felkel az asztaltól és elindul kifelé. Pont arra gondolt, körbekérdez a közeli falvacskában, a városfal mellett, hát ha ott tudnak valamit az esetről, mikor egy nála fejjel magasabb, szintén köpenyes fickó, megszólal, mikor mellé ér. -A ketrecet elvitték innen. Luna megtorpant. Ahogy a férfi felé kapta a fejét, egy pillanatra előtűnt csuklyája alól a fonott fehér tincs a piros gyönggyel, ő viszont semmit nem látott a megszólaló arcából. -Hogy mi...? -Elkéstél, Holdsárkány, túl sokat vártunk rád. A Rókából vacsora lesz. Luna felemelte az öklét, olyan gyorsan csapott ököllel, amit egy kígyó is megirigyelhetne, de a férfi gyorsabb volt. Nagy valószínűség szerint számított erre a reakcióra, és félreütötte a vajáknő kezét. Ekkor lehetett észrevenni, hogy vigyorog, fogai megvillantak a félhomályban. -Magyarázatot követelek! -fakadt ki Luna, dühösen, akár egy vad griff, nem érdekelte, ha felkeltette az egész kocsma figyelmét. -Magyarázatot követelek, te másodosztályú [cenzúra], különben a [cenzúra] is kiverem belőled!
Sokszor a sors úgy akarja, hogy Ryiah a Vadmacska visszatérjen eme földre, amit Vizimának kereszteltek el, Temeria területénél. Az oka, hogy vajon miért, homály fedi. Az is lehet, hogy merő véletlenségből. Sokszor volt már itt dolga. Pár lakó már megjegyezte eme Vajákot és jellegzetességét. Szerencsére megtűrik annyira, hogy Vizimában lófrálhasson. Vajákra mindig is szüksége van az embereknek, mivel a szörnyek sosem alszanak. Ámbár Ryiah nem megbízás miatt van itt, inkább csak útba esett neki a város és hát fel kell töltenie készleteit mielőtt tovább indulna. Nincs kedve sokat időznie itt. Egy városban nagy a káosz és bárhol megfordulhat egy bérgyilkos, aki a Vaják életére akarna törni. Igaz Ryiah nem nagyon adott még okot arra, hogy kinyírhassák, de azért a nemes bosszúja még kisérheti, akinek köszönheti hírnevét is. Lehetséges, hogy egy nap eljön a harmadik forduló és megint móresre kell tanítania? Esetleg végleg elnémítania? Miközben hű lovával Mariennel végig lovaglik a városban, szemeivel ismerős arcot igyekszik keresni. Amíg nem szörnyekre vadászik, akkor egy másik prédát igyekszik előkeresni. Nevezetesen Brehent az Iellói macskát. Van neki pár keresetlen szava, ami legfőképpen ezüst tőrök és kard képében mutatkozna meg. Vannak dolgok az életben Ryiahnál ami igazán vérszomjassá tudja tenni. Azt, akit bántanak ok nélkül és az olyanokat, mint Brehent. Brehen számára halott. Biztos benne, hogy az lesz, hiszen Ő maga fogja megásni a sírját, miután elkapja a grabancát. Idők kérdése és valamikor a Vadmacska elkapja ezt a bizonyos Vajákot és haláltáncot fog vele járatni. Már ha elkapja. Viszont a céljáról sem feledkezik meg, miszerint egy kovácsot kéne találnia, aki ezüst tőrjeit pótolni tudja. Kiképzőjének vannak kapcsolatai a városban és egy, szívesen segít a Vadmacskának, fegyverzetének pótlására, aki konkrétan egy törp. Midőn Ryiah a kovácshoz ér, a törp megsimogatja a szakállát és jókedvűen üdvözli Ryiah a Vadmacskát. Invitálni próbálja a lányt egy italra, mielőtt elválnának, de Ryiah szokásához hívén elutasítja. A törp nem neheztel rá. Megszokta már, hogy a Vadmacska nem egy italozó partner, de azért tovább fog majd próbálkozni, hogy mindenképpen legalább egyszer egy sört elfogadjon tőle. Ezüst tőrjeit nyomban oda is adja a Vajáknak. Szokásos jussát Ryiah azonnal szolgáltatja egy erszény arany képében. Készleteinek feltöltése után a város kijárata felé igyekszik, viszont a kocsma mellet elhaladva dulakodás hangját véli felfedezni. Bepillantva látja, hogy baj van. Ráadásul nem is kicsi. Egy fehér hajú lányt akar éppen megverni egy nála magasabb lévő férfi. Ryiah egy pillanatra az égre néz majd szájából a következő szó hangzik el. - Basszameg Szerencse, hogy kardjai és tőrjei mindig nála vannak és a fogadókba is beviszi minden kérdés nélkül. Ma sem lesz ez másképp. Lováról nyomban leszáll és miközben a kocsmához igyekszik határozott tempóban, nyakát jobbra és balra döntögeti, hogy ne legyen probléma az elkövetkező húsz másodpercben, amit Ryiah le fog bonyolítani. Említettem már, hogy vérszomjassá képes válni bizonyos dolgoknál? Ez az egyik. A férfi rossz napot választott ki. Lehet magasabb volt Ryiahnal, viszont a Vadmacska az egy Vadmacska. Ezüst tőrjét nyomban kikapja bal válláról és egyenesen a férfi vállára dobja, hogy a lány kitudjon szabadulni. Ezután egy jó erős rúgást indít a férfi gerincébe, hogy egy kicsit előrébb essen. - Ezt kölcsön veszem. Az egyik vendég sörét elveszi az asztalról majd a férfi közelébe érve, a tört kiveszi egy lendített húzással a férfi vállából, majd a sör tartalmát bele önti. A fájdalom végig hasít a férfinál. Jajgatása visszhangzik az egész kocsmában. Ryiah rá tesz egy lapáttal. Bal lábával, telibe lép a férfi vállába ahol a sebét szerezte és dörzsölgeti is, hogy éreztesse a törődést. - Na. Most, hogy így összemértük a nemlétező tökünket, úgy gondolom, hogy egy erős bocsánattal tartozol a lánynak. Ha nem így teszel, kitaposom belőled a szart is vagy egyszerűen megnyúzlak mint egy kibaszott vérfarkast. Na melyiket szeretnéd? Szemeivel körbe tekint a kocsmában. A vendégek zöme nem tesz semmit. Akitől a sört viszont elvette megindul Ryiah felé, de amint találkozik a macska szempárral és összerakja a képet, rögtön elhagyja a szája és lebuktatja Ryiaht. - Bazmeg… a Vadmacska. Ryiah biccent egyet a fejével, ezzel tudatosítva mindenkinek, hogy ő az a Vadmacska, akiről a vendég éppen beszélt. Sajnos a rossz hírnévnek megvannak a maga velejárói. Utáló szemekre lesz figyelmes a vendégek arcánál, de szerencsére nem akarják megtámadni. Mert tudják jól, attól, hogy Ryiah valahol egy borzalmas Vaják, legalább is a hírnevéből erről következtetnek ki, nem érdemes neki menni. Mai alanya is ezt erősíti, aki éppen nyöszörög a padlón. Ryiah a fehérhajú Griff Vajákra tekint majd megszólitja. - Nem esett bajod? Teszi fel a kérdést a Vadmacska, miközben talpával jó erősen a földön tartja a férfit. Közben igyekszik érzékeit maximálisan kiterjeszteni, ha valakinek még is eszébe jutna megtámadnia.
/Azt hiszem, ez egy ilyen szókimondó játék lesz, káromkodásokkal fűszerezve, szóval, aki erre érzékeny, az inkább ne olvassa :3 /
Amikor balhé kezdődik egy kocsmában, általában két eset lehetséges: vagy mindenki felfigyel rá, vagy annyira megszokott már, hogy senki sem szentel neki figyelmet. Luna aprónak mondható csetepatéja a fickóval az utóbbinak volt mondható, még a fogadós szeme sem rebbent, csak törölgette tovább a korsókat. Luna maga is kénytelen volt belátni, hogy hacsak nem ránt fegyvert, nem fog puszta kézzel semmire se menni, ellenben ez a férfi, ez a nagydarab állat volt az egyetlen nyoma ahhoz, hogy megtalálja Ruscot. Ha ez a férfi eltűnik, nem biztos benne, hogy egyhamar vagy valaha is ismét jönne valaki Raum emberei közül, aki információval szolgálhatna neki, merre menjen tovább. Az pedig, hogy ezek szerint a társát elhurcolták máshova, rossz hír volt. Eddig legalább abba bele tudott kapaszkodni, hogy itt van valahol Vizimában, de most már nagy eséllyel ez is elszállt, hacsak a benga szemétláda nem hazudott. Annak viszont mi értelme lenne. Ha elveszejtik vagy megölik Ruscot, Luna nem fogja megtenni nekik a rá szánt feladatot. Jobban belátva... -... Nincs is értelme annak, amit mondasz. Nem Ra...? Kérdését félbeszakítja a férfi üvöltése. Luna szemében megvillan a tőr ezüstös pengéje; csodálkozva néz a hirtelen kinőtt (vagy inkább benőtt) fegyverre. Az ezüst túl puha anyag ahhoz, hogy ilyen módon pazarolják, akárki is szánta akárkinek. Nem kell viszont sokat várnia, hogy megjelenjen a tőr gazdája, egy nem mindennapi nő képében. Luna elengedi a férfit és hátrál, mintha ki akarna kerülni az útjából, miközben szobormereven figyeli az eseményeket, a sör sebre öntését, a férfi agóniáját majd földre küldését, végül a Vadmacska monológját. Mikor felé fordul és kérdést intéz felé, a Sárkány még csak fel sem ocsúdik a kezdeti meglepetéstől. Másodpercekig a földön nyöszörgő férfit nézi, mintha nem akarna hinni a szemének, majd az őt megvédeni érkező nőre pillant. És ekkor villannak meg a szemei. Dühösen és vadan, szája széle megrándul az elfojtott indulatoktól, és annak ellenére, hogy Luna gyűlöl bombákat használni, most nagyon szívesen rádobna erre a mitugrászra egy különösen fájdalmas darabot. -Te meg... te meg... -hebegi első próbálkozásra, majd sikerül kimondani, egy fenyegető lépést téve a Vadmacska felé. -Te meg mi a faszt képzelsz magadról, te agyalágyult vadbarom? Ha megölöd, én is megöllek! Az előbb-kérdez-aztán-cselekszik elvéről még sosem hallottál? -ejt meg még pár szó káromkodást, ahogy elmegy Ryiah mellett és féltérdre ereszkedik a félájult férfi mellett, megragadja annak ruháját és felhúzza. -Te meg akkor nyisd ki a pofád és köpd ki, amit tudsz! -E-e-e-ez minden, én, én, én csak egy fegyvernök vagyok, semmi közöm az egészhez, csak rád kellett ijesszelek... -Faszomat ijesztgesd, azt. -morogja, ahogy durván visszalöki a földre. Lába mozdul, de végül nem rúgja meg, inkább úgy tesz, mintha valamit félrerúgna mellőle, de a férfi így is megrezzen egy pillanatra. -Most mégis mit csináljak vele? Takarodj vissza anyucihoz és mond el neki szépen és artikuláltan, hogy normálisan mondja már meg, mi az ördögöt csináljak és adjátok vissza Ruscot, vagy odamegyek és én is blavikeni mészárosdit fogok játszani veletek! -Mennék én, mennék... -nyöszörgi a pasas, miközben próbál négykézláb az ajtó felé vánszorogni. Luna sóhajtva a hajába túr, majd a Vadmacska felé fordul. -Remek. Ha már így sikerült elintézni, nem lehetne úgy csinálni, hogy járni azért tudjon? Legalább kicsikét? Picurit? Minimálisan? Figyi, köszi, hogy jöttél segíteni, értékelem meg minden, de nem volt épp a legjobb módszer...
A Vadmacska belépője hangosra sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy már a kezén nem tudná megszámolni hány embert kellet móresre tanítania öklével vagy éppen fegyvereinek segítségével. Mostanában eléggé megszaporodtak a bajkeverők száma és egyenként belefutnak a Vadmacskába, aki szokásához hívén, igazságot tesz enyhe agresszív megoldásaival és látványos produkciójaival. Bár nem célja magamutogatni magát, sőt inkább segítő szándék vezérli sem, mint erő fitoktatás, még is valahogy a külsősök számára úgy jöhet le, hogy Ryiah csak játssza az eszét. Pedig nem így van. Efféle agresszív lépések csak azért vannak, mert Ő az egyszerűség híve. Ha egy feldúlt embert lekéne nyugtasson, nem szórakozik Axii jellel. Úgy tartja, gyorsabb ököllel megoldani a helyzetet, mint jelet használnia. A hebegő lány szónoklatát, fapofán figyeli. Nem igazán látszódik rajta, hogy idegessé válna, csak mert a fehérhajú Vaják éppen kikéri magának, hogy megmentette valaki a bajból. - Ezt inkább fordítva szokásom használni. Előbb cselekszik aztán kérdezz. Ryiahnal ez teljesen másképpen működik. Az oka nagyon egyszerű. Ryiah úgy gondolja, hogy nem szabad valakinek adni teret arra, hogy kibontakozzon és megtámadják. Jó biztosra menni. Így, hogy beszélgető partnerének véletlenül se legyen kedve megtámadnia az ifjú Vajákot, bemos egy jó nagyot, aztán megérteti az illetővel miért is járna pórul, ha tovább erősködne. Eme szokásából Ryiah cseppet sem adott le. Sőt! Magasabb szinteken űzi már lassan. Eddig számára eme módszer bevált. Máskérdés, hogy megvan az esélye, hogy egy embert kinyírhat, ha nem figyel oda, vagy túlságosan kiveri valakiből a szart is, ami nem zavarja, hiszen a szörnyekre vadászik. A szörnyek lehetnek emberek is. Ryiah pontosan tudja mit képesek tenni eme lények, akiket embereknek neveznek. Ezért is nem esik nehezére, ha előfordul olyan helyzet, hogy egy embert kell neki kardélre hánynia, hogy megmentsen valakit vagy meg kell védenie magát. Aki a Vajákra támad az nem marad életben. Legalább is ellene. A Vadmacska figyeli a beszélgetést, amit a fehérhajú Vaják intéz el a sérülten fetrengő férfinál. Összerakja a képet hol is volt a bökkenő. Ez a férfi egy információ hordozó. Nem lenne jó, ha belehalna a sérüléseibe. Szerencsére Ryiah csak a vállat találta el, abba viszont eléggé nehézkes belehalni. Legalább is tapasztalata alapján. Aztán lehet, hogy valaki kipurcanna emiatt. A helyzet világossá válik számára. Ezt a férfit valaki megbízta. Hiába tud kevesebbet, a megbízó nevére csak emlékszik vagy az arcára. Ha mégsem, a helyszínre biztos. A történetből kiderül még az is, hogy a fehérhajú griff Vaják egy Rusco nevezetű alakot keress. Hogy miért, milyen célból az rejtély Ryiah számára, de elegendő viszont ahhoz, hogy kicsit kisegítse a Vajákot. - Hogyne. Ryiah elveszi a lábát a fickó válláról, majd két kézzel megfogja, felállítja és teli erőből megüti a bordáját, ami el is törik abban a minutumban. Megint a földön végzi a férfi. - Csak miután elmeséli szépen pontosan hol találkozott az illetővel, aki felbérelt azért, hogy rád ijesszen. Ha azt a Ruscot keresed, nem árt minden nyomot alaposan megvizsgálnod. Nem szokása tanáccsal ellátnia senkit, de azért most megengedte magának, hogy egy pici tanácskával ellássa a Vajákot. Kezeit ropogtatni kezdi, miközben a férfi közelébe ér. Elővesz egy újabb ezüst tört és ahelyett, hogy megküldené vele a szerencsétlent, zsonglőrködni kezd vele, miközben széles mosolyt enged meg magának. - Szóval barom. Elárulod hol, mikor és ki bérelt föl, meg hogy hányan vagytok vagy szeretnél eunuch lenni? Talán dalnoknak még akkor el is mehetnél. Azt ajánlom, jó választ adj. Mert ha nem tetszik nekem a válasz, a lánnyal ellentétben, minden egyes bordádat kifogom törni a helyéről és még a férfiasságodnak is búcsút inthetsz! Ha azt hiszed a Blavikeni mészáros a legrosszabb dolog, ami történt az életben, szívesen fogok erre rácáfolni! Ryiah a Vadmacska világossá teszi a férfinak, hogy vagy válaszol a feltett kérdésekre vagy csúnya dolgok fognak itt történni, ami talán mások gyomrára érzékenyen hathat.
Amikor balszerencsés áldozatuk a földön fetrengve próbál menekülni előlük, Luna egy sóhajjal túr a hajába a homlokánál, a piros gyönggyel díszített tincs kicsit meglebben a mozdulatra. Tekintete követi az aprócska dísz mozgását, majd előre lép és megkerüli a vánszorgó férfit, hogy megakadályozza a további előrehaladásban. Tekintete viszont a Vadmacskára téved. Már valami rémlik neki, hogy hallott erről az alakról, de nem figyelt rá különösebben. Valami komor kocsmában tölthette akkor is az idejét, nagy eséllyel egy sör társaságában, és pár asztallal arrébb volt róla szó. Egy olyan vajákról, aki a többséggel ellentétben nem fél bemocskolni a kezét emberi vérrel sem. Ha valóban pont azzal hozta össze a szeszélyes Sors, akkor Luna, sóhajt ismét, nem érzi épp a legszerencsésebbnek magát. -Örülök... -forgatja a szemét, fél lábát közben a földön fetrengő vállára helyezve, csak úgy, mintha épphogy egy fadarab lenne. -De nem kell félteni, ismerem már a történetet. Röviden annyi, hogy a megbízóját Raumnak hívják, egy szabadúszó zsoldoskapitány, még egy északi faluban találkoztam vele nem messze a Sárkány Hegységtől. Mivel nem akartam elvállalni a megbízását, másnap reggelre a társam, egy fiatal nyikhaj kis mitugrász srác eltűnt, ő meg közölte, hogy jöjjek ide és akkor majd megtudom a következő lépést. Ez a szardarab itt a meg... -löki meg kicsit a férfit, aki erre felszisszen. -Közli velem, hogy Ruscot közben tovább vitték. Hát, vagy hazudik, vagy nem, mindenesetre nekem elég hazugság-szaga van a dolognak. Szóval csicseregjél szépen, kismadár, vagy félreállok és csinál veled a cicamica, amit akar. Elvigyorodik, le, a földön fetrengő, szenvedő férfire, a tekintet láttán annak az utolsó vér is kimenekül az arcából. -K-K-Kérem, én... igen, hazudtam! Ra-Raum valóban megkeresett, hogy adjam át ezt az üzenetet, de esküszöm, én előtte nem tudtam semmiről, én nem tudok semmilyen Rókáról vagy bármi, nem tudtam, mit jelent, csak ennyi. Üzenjek és húzzak is el, ennyi volt a parancsom! Go-Gondolom azért, hogy tévútra vezessen vagy vala... -A spekulálást már hagyd ránk! -kicsit jobban ránehezedik a férfi vállsebére, aki ettől kicsit felüvölt, majd még jobban dadogva folytatja. -Kéhéérem, tényleg ennyi! Raum a városban, a gátkapu mellett kapott el a Templomnegyedben, egy hete! E-e-egyébként, nem tudom, pontosan mennyien lehetünk, zsoldosok vagyunk, szétszórva, elsősorban testőri megbízásokkal, vagy kapuőrzésekkel, Raum a mozgó csapatokkal mindig máshol van, kéérem, én csak alig két hete vagyok a szolgálatában, nem tudok seheemiiit! Luna, lábát még mindig a fickón tartva, kérdőn a Vadmacskára néz. Templomnegyed, gátkapu, egy különösképp szétszórt zsoldosbanda, igencsak színes palettával. Ez bizony tényleg hosszabb nyomozás lesz, de vajon az önjelölt hős vaják kíváncsi-e még valamire, vagy neki ennyi is elég. Luna nem titok, hogy szíve szerint már menne is magát Raumot megkeresni, hát ha még a városban van, de tudja jól magáról is, hogy most bizonyára hajlamos lenne elhamarkodott döntéseket hozni. Pont, ahogy a Vadmacska egyszer már rávilágított nála, hogy majdnem elkövetett egy banális hibát. Rusco, Rusco... mit meg nem hajlandó tenni érte... Hihetetlen.
Ryiah a vadmacska szokásához híven azonnal beleveti magát a sűrűbe és egy látványos jelenetet rendezvén a griff iskola fehér hajú vaják nőjét sikeresen megmenti a végzettől. Más kérdés, hogy akitől megvédte, korántsem büszkélkedhet. Két nő, akik ráadásul vajákok, alaposan kifaggatják. A kékhajú vaják nem szórakozik sokat. Ha már eldöntötte, hogy segít a fehérhajú vajáknak akkor a nyomozásban is kifogja venni a részét. Ezért is állította fel a férfit, hogy aztán bordáját eltörje, hogy újra a földön heverjen. Általában a fájdalomtól, sokan szoktak félni, még a legerősebbnek kinézőek is. Csupán meg kell tudakolni mi az a gyengepont, ami miatt dalolásra késztetik. Jelen esetben a bordák adták Ryiahnak a választ. A fehérhajú vaják elmagyarázza a helyzetet. Közben Ryiah talpát a férfi nyakára helyezi és a földön tartja, miközben végig hallgatja a vaják mondandóját, amit hozzá intéz majd elveszi a lábát a férfi nyakáról, mikor éppen válaszolnia kell. Ezüst tőrjével közben zsonglőrködik bal kezével és várja a fejleményeket. A cicamica elnevezésre egy pillanatra a vajákra tekint, de nem szol semmit. A helyzet miatt, most eltekint ettől. Nem igazán szereti, ha ekképpen nevezik. Sokkal inkább irritáló a számára. Viszont most a lényeg, nem azon van a számára miképpen is hívják mások, hanem a válasz, amit kapni fognak. A vajákot alaposan megfigyeli miképpen faggat. Rájön, hogy ez az ügy bizonyára személyes, mert az érzelmek hamar kimutatkoznak. Szinte a levegőben érezhető. A kérdés, hogy vajon miféle kapcsolatban állhat azzal a bizonyos Ruscoval akit a vaják keres éppen? Mondjuk ehhez aligha van köze a kékhajú vajáknak. Ezért sem fogja faggatni, csak akkor kérdez rá, ha az már szükséges lenne. - Viszont biztos tudsz egy helyett nem? Motiválás gyanánt, a kezében lévő ezüst tőrjét oda dobja a férfi nemi szervének közvetlen közelébe. Nem vágja meg, de a penge élei milliméter távolságban vannak attól, hogy sérülést okozzon. Ryiah ezután elővesz még egy ezüst tört és újra zsonglőrködni kezd, miközben a férfira tekint macskaszerű szemeivel. - Szépen elvezetsz minket oda, ahol a barátaid vannak. Vagy a legközelebbi tőröm a töködbe landol. Melyik legyen nagyfiú? Eunuch vagy férfi szeretnél maradni? Bár inkább kisfiúnak tudnálak nézni ezzel a nyávogó hangoddal. Siess! Kezdek türelmetlen lenni! Hirtelen Ryiah abbahagyja a zsonglőrködést a tőrjével majd dobáshoz készen áll. Lehetséges, hogy ezúttal tényleg búcsút inthet a férfi a nemiszervének vagy elvezeti a két vajákot oda, ahol közelebb kerülhetnek a Rusco rejtély megoldásához?
Amikor barátjuk idegei már kezdik feladni a harcot, szinte látni, ahogy a földön heverő férfi gyomrából feltör a sav, amit undorodva nyeldes vissza újra meg újra, miközben kocsonyaként reszkető tagokkal próbálja magát odébb húzni a nemes testrészét fenyegető tőrtől. Ám ezt sem Luna, sem Ryiah lába nem hagyja egykönnyen, így az áldozat az eddiginél is jobban dadogva kezdi mondani beleegyezését. -J-j-j-j-j-j-j-jól v-v-v-v-van, j-j-jól van, e-e-elviszlek titeket, h-h-h-hogyne! Csak ké-ké-ké-kérem, az asszony... Luna egy rosszalló fintor és egy sóhaj kíséretében engedi el a lábával a szánalmas férfit, aki, amint kiszabadul teljesen a fogságából, négykézláb mászik odébb, messzebb az ezüst tőröktől, majd hátát kissé behajlítva, féloldalasan felkel a földről. A vállát ért sebből csordogáló vér egész szép kis tócsát hagyott a földön, amit Luna két lépéssel megkerül és ujjait a férfi felkarjára kulcsolja, nehogy eliszkoljon a kisegér. -Mi követünk, szorosan a nyomodban. -sziszegi, akár egy kígyó, majd megrántja a férfit az ajtó felé. Biccent a fogadós irányába, majd kimennek a friss levegőre. Orrukat megcsapja a mezei virágok ismerős illata és a fű aromája. Két játszó kisgyerek szalad el előttük, észre se veszik őket. Luna ennek különösképp örül, nem igazán akarja felhívni magára a figyelmet. Csuklyáját a fejére hajtva rejti el ismét hófehér haját és egy vádlira mért rúgással éri el a férfinél, hogy kicsit kiegyenesedjen, így esetlen, furcsa párosnak tűnnek csak. Hogy követi-e őket a Vadmacska vagy sem, nem igazán érdekli. A gyerekek ismét feléjük futnak, kacagva, mikor már közel járnak a falu fő házai felé. Innen már látni Vizima városának falait is, a mezei virágillatba pedig belevegyül a piszkos folyóvíz szaga. A férfi az utolsó pillanatban lép előre, mikor a gyerekek odaérnek hozzájuk, és "véletlenül" nekilöki a kislányt Lunának. Luna ujjai a meglepetéstől egy pillanatra ellazulnak, a férfi pedig kitépi magát a markából és rohanni kezd, meglepő fürgeséggel, a falu főutcáján át a kapuk felé.
A Vadmacskának úgy tűnik sikerül hatnia a férfira, aki talán elvezetheti Ruscohoz akit a griff iskola egyik tagja keres éppen. Bár Ryiahnak nem szokása belefolyni feleslegesen mások dolgába, de úgy hiszi valakinek az élete van veszélyben. Igazság érzete arra ösztönzi jobb lesz, ha segít és akár még kellő tapasztalatot is szerezhet. Mindenképpen nyerhet. Mostanában olyan helyzetekbe szokott kerülni, amiből pont, hogy mindig igyekszik kikerülni, de amióta találkozott egy Kelthull nevezetű Vajákkal és még jó pár kollégájával, mintha Ryiahban valamiféle változás kezdett elindulni. A kérdés, hogy pozitív vagy negatív irányba fogja vinni hősünket az útja során? Hagyja, hogy a griff iskola Vajákja intézze a dolgát a férfival. Ő csupán figyelni fog a hátuk mögött. Int hű lovának, hogy várja meg szépen, aki szemeivel nyugtázza gazdája felé, hogy egy tapodtat se fog mozdulni a helyéről. Ryiahnak piszok nagy szerencséje van Mariennel kapcsolatban. Egy olyan ló, aki megérti a Vajákot és a legveszélyesebb terepeken sem hagyja magára gazdáját. Ha kell akár egy necrofággal is szembeszállna ez a bátor ló. Más kérdés, hogy otthagyná a fogát, de szerencsére erre még nem volt példa, hogy necrofág ellen kellet a lónak helytállnia. Arra viszont igen, hogy akik Ryiahra támadtak volna fegyveresek, patái segítségével alaposan felrúgott párat már. Miközben a férfi kíséri a két Vajákot, Ryiah a gyerekekre tekint, akik játszanak éppen valamiféle játékot. Hirtelen egy emlékkép kezd derengeni a fejében. A búza illata csapja meg az orrát. Gyereknevetés töri meg a csendet a fülében. Elkalandozik egy időre a figyelme. Viszont hamar a fejéhez kap amint a férfi szökni próbál. - Baszki! Hagyja el a száját, miközben gondolkodás nélkül megiramodik a férfi után. Hogy gyorsabban tudjon haladni, mivel a fő utcán sok ember van, a háztetők segítségével igyekszik beérni. Az egyik dobozt dobbantónak használva a ház repedéseit használja fel majd macska ügyességével, gyorsan a tetőhöz ér és ez után megiramodik. Szerencséjére a férfit hamar lehagyja majd amint kellően elé tud vágni, leugrik arról a háztetőről, ahol még bukfenccel képes tompítani az esést majd a férfi elé állva két acél tört vesz elő és elállja az útját, nehogy a kapuhoz érjen. Lassacskán sétál a közelébe, miközben nyakát jobbra és balra megdönti. - Mész valahova? Teszi fel a költői kérdését miközben megáll és várja a férfi következő lépését. - Na gyerünk! Szeretnél táncolni ugye? Eljárhatjuk a halál táncát. Csak meg ne bánd, mert felszeletellek apró darabokra, ha továbbra is játszani szeretnéd a nagyfiút! Ryiah készen áll arra, hogy alaposan elássa a férfi baját és ezúttal roppant fájdalmas sebet ejtsen. Akár a kezét eltöri, esetleg a könyökét fogja átszúrni, ha kell. Tekintetéből szinte lelehet olvasni, hogy a Vadmacska ezúttal nem fog kegyelmezni. Mindeddig visszafogta magát. Ezúttal viszont megismerheti, hogy a szóbeszédek nagy része valóban igazak Ryiahval kapcsolatban.
Luna rohanni kezd. Fél szemmel követi csak a Vadmacska mozgását, ahogy az felszalad a falon át a tetőre, és fejét kissé megcsóválva ciccent egyet. "Macskák", gondolja. Azt képzelik tán, hogy ők tényleg azok? Előbb a farkaslány, aki tényleg annak hitte magát, most meg a macska, aki macskaként szalad a háztetőkön. Ha ezek alapján neki is griffként kéne viselkednie... De várjunk csak. A griffek, végülis, nem csak repülnek. A griffek fő fegyvere a karom és az éles csőr, amivel sebészi pontossággal képesek kimarni áldozatuk húsát. Látott már griffkarom által ejtett, maradandó sebet, ami nem volt kellemes látvány. Mire Luna odaérne, többek közt pont az útban levő emberek miatt, akiket csak félig visszafogottan lökött el az útjából, a Vadmacska már megállította a sérült férfit. Utólag nem is érti, hogy gondolhatta, hogy ezzel a sebbel képes lesz lehagyni két vajákot is. Míg Ryiah elállta a város felé vezető utat, addig Luna a hátát fogta. Egy mozdulattal egy lukkal lazábbra vette a mellkasán a szíjat, és ellenőrizte, hogy a kard markolata a helyére csúszott-e a hátán ahhoz, hogy egy szempillantásnyi mozdulattal is elővehesse a fegyvert, ha szükséges. A mozdulat közepén meg is akadt, ahogy észrevette a Ryiah mögött mozgolódó alakokat. A sebesült dadogva hátrál egy darabig, amíg a lábai fel nem mondták a szolgálatot, hogy összeessen a tomporára. -Hé, Cicus! Hátul! -bökött az állával a másik vaják felé Luna, de Ryiah éles fülei már bizonyára meghallották azt a csinadrattát, amit hat egymáshoz ütődő páncélruha keltett. A páncélokon a stilizált virágminta fénylett, pont ugyanaz, ami a sebesült katonán is; és ami örökre beleégett már Luna emlékeibe. Raum emberei. A nevenincs zsoldosbanda jelképe. -Állj! Mi folyik itt? -rikkantott a legelől kocogó, mikor közelebb ért. Tekintetével felmérte a helyzetet, majd Ryiah felé fordult. -Azonnal földre a fegyverekkel. Ez hatóság elleni erőszaknak minősül! Kezeket hátra! Velünk jönnek!
A férfi szökése nagyon nem tetszik a Vadmacskának, szerencsére viszont hajlékonysága és sebessége, valamint ügyessége kapóra jön, hogy a háztetőkön közlekedve végül elállja a szökni vágyó fickót, aki úgy gondolta megszökhet két Vaják elől. Luna sajnos lemarad egy kicsit Ryiahtól, de szerencsére hamar megjelenik a helyszínen, hogy aztán oda kiáltson a Vadmacskának, aki már tudta, hogy a háta mögött jó páran oda tömörülnek talpig páncélban. - Ott maradsz. Mondja a sérült férfinak majd a katonák felé néz, akik arra kérik a Vadmacskát és Lunát, hogy a fegyvereiket rakják le a földre. A vadmacska válaszul a nyakát jobbra és balra mozgatja meg majd alaposan megfigyeli az előtte lévőket. Talpig páncélban, vörös rózsa emblémával ellátott katonák. A sérült férfi reakcióját is figyeli, aki mintha kissé tartana a két katonától. Úgy tűnik ennek a történetnek koránt sincs végre. Most kezd izgalmasabb lenni a Vadmacska számára. A katonák felé pillant megint majd végül válaszra nyitja a száját. - És ha megtagadom? Teszi fel a költői kérdést a katonáknak. Úgy tűnik a Vadmacska nem fogja hagyni, hogy csak úgy elvigyék. Hattal még akár el is tudna bánni. Lehet, hogy bölcsebb lenne Axii-val meggyőzni őket, de akkor ott van a veszélye annak, hogy ismerhetik a jelelést, esetleg a sérült férfinak az emberei és csupán megjátsszak a szerepüket vagy netán, ha sikerülne is a középsőt meggyőzni az Axii jellel a maradék öt neki esne Ryiahnak. Egy lehetőség van. A Vadmacskának be kell bizonyítania, hogy ha arról van szó képes a Blavikeni mészárost előidézni, ezúttal csak női verzióban. - Íme az én ajánlatom. Elhúztok a francba és egyikőtök sem fog megsérülni, elintézem ezt a rohadékot szépen és talán megmentek egy életet vagy rajtatok keresztül fogom elérni a célom. A második lehetőséget nem ajánlom. Higgyék el. Tudom, hogy szokott végződni az efféle helyzet és nem éppen kellemesen. Szóval mi legyen? Élők lesztek vagy hullák? Ultimátumot ad a Vadmacska. Egy utolsó esélyt a katonáknak, hogy elmenjenek. Macskaláncát is előveszi, hogy jelezze a katonáknak, hogy akivel éppen belebotlottak az egy Vaják. Ha van szerencséje, talán a hírneve is kisegítheti, hogy az egyikük rájön, hogy éppen pont a Vadmacskába botlottak bele, aki aztán nagyon híres arról, hogy nem adja oda a bőrét egykönnyen. Ha viszont erre nincs lehetőség, akkor eljárja velük a halál táncát, acél tőrjeivel és olyan helyen igyekszik megsebezni őket, hogy gátat szabjon a mozgásukban, de ne ölje meg őket. Akár egy Aardot is bevet, hogy érzékeltesse velük. Nincsenek egy súlycsoportban.
A katonák a jelek szerint nem pont ilyen reakcióra számítottak. Elsőre meghökkenve néznek egymásra, de az, aki felszólalt, és a jelek szerint egyfajta vezérük, végül megköszörüli a torkát és jobban kihúzza magát. Egyik kezével a stilizált virágmintára helyezi ökölbe szorított kezét. -Mint mondtam, ez hatóság elleni erőszak! Most velünk jönnek a hölgyek! -dörgi, hangja bár az egyszerű emberek számára magabiztosnak csenghet, Luna és Ryiah egyaránt kihallhatják belőle az enyhe félelmet. A griffvaják el is mosolyodik, főleg, mikor kezd biztos lenni abban, hogy Ryiah nem fogja magát megadni egykönnyen; ez neki is ad némi magabiztosságot. Előre lép és megragadja a sérült katona grabancát, durván hátrább húzva. A katonák vezére összepréseli ajkait, ahogy hallgatja a Vadmacskát, és bár elsápad, de keze a kardja markolatára csúszik. -Maguk akarták. Fiúk, elkapni őket! -és hat kard szisszenve csúszik ki a hüvelyéből. -Muszáj? Nincs sok kedvem ehhez... -dörmögi Luna, ahogy hátranyúl és szintén előveszi saját acélpengéjét. Igaz, ő ezúttal hátul maradna, hogy vigyázzon a sérültre, még mielőtt ismét elszelelne, és eleinte a Vadmacskára bízza a harcot. Ahogy a katonák Ryiah-ra támadnak, érezhetően nem a legképzetlenebbek. Nem olyanok, mint a városi őrök többsége; bár nem olyan gyorsak és ügyesek, hogy képesek legyenek kikerülni egy vaják, pláne egy Macska vaják csapásait, Ryiah nem fogja tudni őket olyan egykönnyen elintézni. Védelmük erős, ráadásul egyikük megkerüli a Vadmacskát és Lunára összpontosít. Luna viszont őt még készen várja. Bár foglyukat el kell engednie, hogy kivédje a csapásokat és egy határozott rúgással odébb taszagolja ellenfelét, egy második katona gyorsan mögé kerül, de a vajáknő helyett a foglyot ragadja meg, kardja pengéjét a torkához illesztve. A vezérük az, aki eddig beszélt. -Azonnal abbahagyni, különben megölöm! -csattan fel a hangja. Gonoszkás vigyorától Luna hátán végigszalad a hideg. Mintha csak Raum-ot látná. -Fegyvereket eldobni! Az egyik katona el is dobja a kardját, mire a másik ráförmed: -Nem te, te nagyon hülye....
Ryiah nagyon igyekszik a katonáknak a tudtára adni, nem lenne kellemes és pláne egészséges a számukra, ha nem tesznek le arról, hogy elvigyék. Márpedig a Vadmacska, nem az a fajta, aki csak úgy hagyni fogja, hogy a munkájába belerondítsanak, esetleg tömlöcbe zárják. Ahhoz túl makacs és agresszív, ráadásul az érzékei is azt sugallták, ne dőljön be a színjátéknak. Eleve gyanús a számára, hogy egyszerre hat katona terem ide a semmiből, mint akik készültek volna erre az eshetőségre, hogy balhé lesz. Ha tippelnie kell a sérült fickó barátai és csupán azt akarják elérni, hogy két Vajákot ki iktassanak. Főképp a fehér griff Vajákra fájhat a foguk, akik túl sokat tudhat. Ryiahnak nem kell érvelni már, kinek az oldalára álljon ebben a történetben. Már rég meghozta a döntést. - Ahhoz előbb növesszél tököt! Mert ilyen beszari katonával rég találkoztam már! Szól rögtön vissza a Vadmacska válaszul, miközben készen áll a küzdelemre. Acél tőrjeivel, fogja eme történetet rövidre zárni amennyire csak lehet, hogy aztán a sérült férfival tudjon foglalkozni és segíteni tudjon a fehér griff Vajáknak. A katonáknak úgy tűnik elfogyott a türelmük. Amint a Vadmacska látja, hogy a többiek neki indulnak nem tudja megállni, hogy egy apró megjegyzést még hozzáfűzőn a szituációra. - Basszátok meg. Azzal kezdetét is veszi a Vadmacska küzdelme. Több esetben is muszáj elkerülnie a csapásaikat, némelyik picit fel is sérti a vállát vagy a hátát, de szerencsére nem mély sebeket ejtenek, inkább karcolásokat. Aminek az eredménye végül, hogy Ryiah a nevéhez hűen, bedühödik és mint egy valódi vadállat, tőrjeivel ellentámadásba lendül. Az egyik katonának a szeme bánja, amint keresztül szúrja míg a háta mögötti társának a golyóját szúrja át. Amint kihúzza két tőrét, megfogja az egyikőjükét, akinek a szeme már nincs a helyén és hozzá vágja a társához, hogy aztán lendületét felhasználva nyakon szúrja a harmadik katonát is, aki éppen kardjával egy egyenesen ívű vágást akart volna intézni a Vaják felé. Viszont a Vaják gyorsabb volt. Sajnos az utolsó katonánál, egy előre nem várt helyzet alakul ki. A sérült férfi torkán penge szegeződik és fenyegetés hallatszódik el a vezér szájából, hogy ha nem teszi le a fegyvert akkor a férfi bánja a dolgot. Más kérdés, hogy pont a katona társa dobja el a saját kardját, aminek hatására Ryiah felhúzza a szemöldökét és a következőt jelenti ki. - Ezt a balfaszt. Ryiah tekintete a katonára szegeződik, aki pengéjét a sérült férfi torkához szegezi. Elmosolyodik egy kicsit majd elrakja a két véres tőrét és felemeli a kezét. A terv fejében összeáll. Elvonja a figyelmet. - Szép. Elismerésem. Viszont lenne egy kérdésem, ha nem gond. Vár egy icipicit, amíg a fehér griff Vaják nem kerül-e esetleg a vezér háta mögé majd csak azután folytatja tovább a mondókáját a Vadmacska. - Figyelsz te egyáltalán a környezetedre? A többit a griff Vajákra bízza, akinek lehetősége van a vezért szépen lefegyvereznie.
Luna egy pillanatra már azt hitte, vége. Ha ez a vadbarom kiiktatja az informátorát, az egyetlen, ami jelenleg a kezében van Rusco hollétével kapcsolatban, bajba fog kerülni. Valahol mélyen a lelkében viszont egy apró hang, ami ráadásul hasonlít is a Rókáéra, suttogni kezd. Mintha kis fuvallatok lennének csupán, és nem elegek ahhoz, hogy elfojtsák a félelmet a nő szemeiben, de mikor hátranéz és meglátja a csillanást a Vadmacskáéban, már tudja, mi is ez a suttogás. Hátrál, mintha ő is megadná magát inkább, kardját a földre dobva. Ryiah terve pedig igen pontos volt. A katona bár eleinte tudta egyszerre figyelni őket, a tekintete Ryiah megadása után végigfut a kialakult helyzeten. Egyik társa, akinek a torkát vágták el, már nem is rángatózik, fejébél vöröslő, fényes vértócsa jelzi sorsát. Egy másik a lábai közül csordogáló vért próbálta elállítani, a harmadik az arcára tapasztja két tenyerét, de halkuló jajveszékelése már sejteti, hogy nem sokáig marad eszméleténél. Ketten, akiket a Vadmacska fegyverei már nem értek el, az ő segítségükre siet és próbálják őket távolabbra húzni a csatamezőtől. -Hmm? -a katona tekintene ismét Ryiahre vetül, ahogy a vadmacska feltette a kérdést. Luna pedig, bár a kardját eldobta, mindig tart magánál egy egyszerű tőrt a combjára szíjazva. A tőr sziszegő kígyóként csap le a férfi kardot tartó csuklójára, két páncéllemez közé. A katona felordít a fájdalomtól, a kard önkéntelenül is kihullik a kezéből, de mire mozdulhatna, a griffvaják karjaival a hóna alatt átnyúlva megragadja, hátrább húzza és erősen tartja. -Szép volt, Cicus! -vigyorog Luna átmeneti bajtársára, tekintetében elismeréssel. -Fogd a másik jómadarat és keressünk egy csendesebb környéket. Nos, kapitány? -duruzsol a katona fülébe. -Nálad vagy nálam randizzunk? A katona nyel egyet. -Nyertek. Van egy elhagyatott malom, a hídon túl, jobbra. Ott végülis... beszélhetünk. Csak kérem, az emberem... -Őt már úgyse érdekli semmi. Csak maga jön, meg mi hárman. Nyomás! -azzal talpra rántja a katonát és kardját is visszavéve, sakkban tartva löki előre, hogy mutassa az utat az elhagyatott malomig. -Te hozd az informátort. -biccent Ryiah felé. Viszont van valami nyugtalanító a katona arckifejezésében, amit Luna nem vesz észre.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
