Jácint

Becenevek: Fattyú, Csirkefogó, Jácint Életkor 18 év Látszólagos kor 17-18 év között Csoport/faj Tiszavirág Foglalkozás Cseléd

Különleges képességek/faji adottságok

Udvari etiket formáinak teljes mértékben való ismerete. A legtöbb tánc ismerete és alkalmazása valamint néhány dalt el tud játszani lanton.
Hajlékony teste és fürge lábai vannak így szinte a legapróbb, legcsendesebb hívásra előkerül.

Jellemrajz

Ha bárkit megkérdeznek azt mondja, hogy egy rosszalkodó siheder ficsúr vagyok, aki minden féle rosszaságba belekeverem hőn szeretett császárnénkat.
Valójában sokkal jobb szívem van, mint amennyit megmutatok belőle. Csak úgy jött-mentnek nem fogom kimutatni felemás szemeim vidámságát. Legtöbbször egyfajta közönyt mutatok, Stella asszony jelenlétében érdeklődést tettetek.
Cirilla császárnéért viszont bármim feláldoznám. Egyetlen röpke, boldog mosolyáért megtennék bármit, és meg is teszem ami tőlem telik.
De míg kifele egy erős, elhatározott férfiú kezdeménynek látszom, lelkemen megannyi seb éktelenkedik. Leginkább abból kifolyólag mi vagyok. Kevesen fogadják el ezt a tényt, még kevesebbekre van jó hatással. Illem tudó fiatal vagyok, bár olykor -sőt, elég gyakran- kapható vagyok játékokra is. Noha a többi virággal rendben kijövök, nem állok le pletykálkodni. Férfiú vagyok így a bokrétának én adok merevítést, ha kell én tartom meg őket vállaimon, vagy az én hátam fedi el őket egy-egy tettük következményétől.

Megjelenés

Ahogy belenézek a cseléd szálláson lévő tükörbe, nem látok semmit. Pontosabban amit szemem elé tárul, miközben letörlöm a párát róla. Egyáltalán nem nyeri el tetszésem a hegyesedő fülek látványa. Az előttem lévő edénybe nézek, miben langyos víz veri vissza a gyertya gyér fényét, megtükrözve arcom. Vagy a szőke ápolt tincseké, melyek olykor rendezetlenül állnak. Vagy a fakó bőrőm, melyet szinte azonnal vörösre fest a nap. A mélyen ülő szemeim, melyek viszonylag közel vannak egymáshoz. S a legfurcsább az egészben, hogy felemásak. Jobb szemem, mely olyan, mint a smaragd, míg bal szemem akár egy ametiszt, csillognak. Értelmet és gondoskodást rejtenek egy búza kazal alatt. Orrom talán a tünde felmenőmtől örököltem, mely kecses és kicsi, míg állam is hegyes. Már-már nőiesnek titulálható, szerencsére járomcsontom valamennyit keményít arcomon, noha nem tud sokat segíteni.
Termetem pedig... ahogy végignézek magamon nem sok mindent árul el. Satnyának azért nem mondanám magam, hiszen mindig csinálok valamit amivel izmaim edzhetem. Ha kell falat mászok, ha Cirilla császárné úgy kívánja a fa legtetején lévő gyümölcshöz van kedve felmászok érte. Mégis... olyan nyápic hatást kelthetek. A vízbe csapok mérgemben, majd megtámaszkodok a mosdó edény szélén, lehajtott fejjel.

Előtörténet

A csendben halk, elenyésző lant játéka hallható. Ujjaim óvatos mozdulatokkal fogják le az egyes húrokat. Combomra tett lábam feje pedig ritmusra mozog.
Énekelem nagyon halkan, miközben a kert egy szegletében húzom meg magam. Az éjszakai égre tekintek, hol megannyi csillag néz le ránk. Nagyot szívok a tiszta levegőből majd behunyom szemem. Mintha... mintha valaki szólított volna. Az elfeledett nevemen.  Ysidor... Milyen régen nem hallottam ezt a nevet. Néha jó is lenne elfeledni. Ahogy azt is, hogy Mettinából származom, félig. Másik felem isten se tudja honnan. A lényegen pedig nem változtat, hiszen akárhányszor érintem meg füleimet, hegyesek és azok is maradnak. Anyám bolond szalma-láng szerelme s én lettem a gyümölcse. Milyen szép életem lehetett volna, ha anyám ott és akkor nem azzal a tündével hál, hanem hites urával. Ekkor tekintek az egyik ablakra, hol nagy valószínűséggel Cirilla az álmok ismeretlen ösvényén lépked puha lépteivel. Miért emlékeztet annyira Rá. Arra a kis ördögre, aki majdnem ugyan abból a vérből lett, mint én. Bár ő a szerencsésebb volt, embernek születhetett egy olyan világban, hol nagyon is megbújik mindenhol a rasszizmus. Sajnos nem kellett sokat velem mutatkoznia. Elvitte egy tüdő gyulladás. Pedig azok az élettel teli smaragd szemek! A tejfőlszőke haja pedig játékosan omlott vállaira. A tavaszi koszorúk milyen szépen álltak benne, kiemelve piros arcát. Mostanra pedig... eh... csak legyen könnyű a föld szerencsétlen kishúgomnak. Bár engem vitt volna el az a betegség. Az senkit nem rázott volna meg. Nem mintha most megrázna bárkit is, ha egyszer nem kelnék fel. Miket gondolok? A bokréta többi tagjának hiányoznék nem? Talán Cirillának is feltűnne a hiányom. A császárné, nem tehet róla, nagyon is hasonlít volt húgomra. S valahogy őt is meg akarom védeni amitől csak lehet.
Stella asszonynak pedig hálával tartozom, hogy bevett bokrétájába. Hogy adott valami értelmet életemnek. Hogy találkozhattam a többiekkel.
Ha pedig Cirilla boldogságáról van szó? Nincs az a tüskés növény melyből ki ne segítenék egy kutyát a kedvéért. Nincs az a magasan termő gyümölcs mit le ne szednék. Az a tánc, melyben partnere ne lennék, hogy bele tanuljon. Ugrom, hogy a növényei ne száradjon ki. Mindig puha ágyneműi legyenek. Nincs az a kívánsága, melyért nem ugranék egyből, mert ezért vagyok itt.