Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Minden annyira könnyen ment és annyira jónak is tűnt. Ez az esetek többségében tagadhatatlanul így szokott lenni, de most az élet valami mást gondolt ki. Ennek hála az egyszerű testőri munkából hirtelen élet-halál harc alakult ki, ahol már egy kicsit kevésbé lett fontos az, hogy megvédd a megbízódat. Én viszont mégis megpróbáltam és miközben ezen nemes tettem hajtottam végre, elküldtem őt. Így ugyan egy embert megmentettem, de ez magamról már kevésbé tudnám elmondani, miközben három bandita áll velem szemben és én már pár helyen vérzek nekik hála. Természetesen nem itt gondolom megszagolni a földi ibolyát és megvizsgálni annak szerkezetét alulról is. Egy szép lány társaságában, már sokkal inkább kellemesnek hangzik, mint itt.
Ám nincs sok időm ilyen hülyeségeken gondolkozni, mert hamar elkezd szorulni körülöttem a kör. Szinte alig emlékszem arra a harcra, ami ekkor következett, fátyolos képek vannak csak. Kardok csilingelő hangja, szitkozódások és vér, rengeteg vér. Ez utóbbi, csak akkor kezd el tudatosodni bennem, amikor kimerülten esek neki egy fának. Majdnem el is ájultam, de tovább menni már biztosan nincs semmi erőm. Kifejezetten nyomorult módja a halálnak és hiába voltam hősies, az semmit nem fog érni. Nevetni tudtam volna magamon, ha nem fájt volna, piszkosul. Egyetlen megnyugtató gondolatom az volt, hogy amit felépítettem az nélkülem is tökéletesen fog működni. Bár Eclee nem lesz túl boldog és valószínűleg szidni fog, amiért ilyen hülye modon hagytam itt a fogamat. Miért is ne tenné, hiszen nagyon jó barátommá vált az évek alatt, akiben feltétel nélkül meg tudok bizni. - Ki van ott? Mutasd magad! - szólalok meg, amikor meghallom a neszt magam előtt. Kardom remegő kézzel tartottam, bár valószínűleg egy faág is elképesztően nehéz lett volna jelen helyzetemben. Annyira, de annyira tudnék most nevetni magamon.
A hozzászólást Serir összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 27 2020, 18:38-kor.
Eddig talán olyan jól ment minden. Eryl szabadságolta magát egy kis időre, a többi mester nem foglalkozik a másik tanítványaival. Még szerencse. Így egy kis kiegészítésként elvállaltam, hogy segítek pár cintrai lakosnak, hogy sebeiket vagy betegségeiket ellássam. Furcsa, hiszen sok mindent láttam és tapasztaltam köreikben. Kelendő volt a fecskefű, a szamárkóró de még a a különböző gyulladás csökkentők is. Amit csak tudtam, elláttam majd berekesztve az ügyeletet az erdő felé vettem az irányt, hogy készleteimet feltöltsem. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ekkora baj lenne. Mégis... összekapartak annyit, hogy kifizessenek, ki így, ki úgy. Valaki kenyérrel, tejjel, valaki pénzzel. Mind jól jön, bár akkor nem gondoltam volna, hogy ennyire. Amíg kis füvestáskámba szedtem a különböző növényeket érzékeny füleimet megüti egyfajta csata zaja. Pengék találkozása, nyögések, szúrások. Távoli... ennek ellenére megszaporázom lépteim. Ha valakinek segítség kell, segítek. Ha bandita, elmetszem torkát, ha pedig akit megtámadtak ellátom sebeit. Már ha igényli. Egy róka kíváncsiságával szeltem át az erdőt. Mikor pedig az idegen pengét ránt megtorpanoka csalitos határában. Mit kéne tennem? Körülötte sok halott, még több vér. Felemelt kezeimmel lépek elő relytekemből. -Ne aggódj! Airmid vagyok, egy medika. - lépek közelebb hozzá bátortalanul és gyorsan végigmérem felemás szemeimmel. Zúzódások, melyekre van kenőcsöm. Vágások, nem látom tisztán, de ki kell takarítani, remélhetőleg azért ölteni nem kell.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Nem az első eset, hogy jól hegyben hagynak és több mint valószínű, hogy nem is az utolsó. A baj valami furcsa oknál fogva mindig megtalál és így néha ilyen következményekkel is jár. Most viszont a kelleténél kicsit jobban beköszönt és ezt a sajgó tagjaim rendkívül jól jelzik is számomra. Nem kevés vértől sikerült megszabadulnom alig pár perc eltelte után és ahogy lenni szokott, ez sincs következmény nélkül. Alig látok már és érzem, hogy igazán közel van az ájulás, de kapaszkodok az ébrenlétbe. Jól tudom, hogy ha ez nem sikerül, akkor nekem végleg annyi és már nem kell aggódnom semmiért.
Viszont a segítség mindig legváratlanabb helyzetekben tűnik fel, mint most, egy meglehetősen csinos medika képében. Átlagos alkat, vörös hajzuhatag, amely egy csinos arcot fog körbe és felemás szemek, amelyek némi aggódalommal mérnek fel. Leengedem a kardom, bár inkább kiesik az ujjaim közül és egy mosolyt próbálok varázsolni az arcomra. - Nem is tudtam, hogy a medikák ennyire szép lányok lennének. - szólalok meg, ami nem feltétlenül volt jó ötlet, mert egy fájdalmas nyögést hoz magával. Még csak bókolni sem tudok anélkül, hogy ne éreznék fájdalmat, ami kifejezetten irritáló. Pedig az előttem álló lánynak aztán bőven lehetne szép szavakat súgni a fülébe napestig. Már, ha addigra nem vérzek el, bár abból, ahogy közelít felém, nem szeretné, ha ez megtörténne. Így hagyom, hogy tegye a dolgát, amennyiben szeretné. Nincs mit takargatnom előtte, főleg a jelenlegi állapotomban.
A hozzászólást Serir összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 27 2020, 18:39-kor.
Az idegen szemem elé tárulva inkább egy finom kisnemes küllemét adta, akit mos csúnyán helyben hagytak. Elhúzom számat, ahogy az állapotát látom, viszont elmosolyodom, hogy ő bizony nem fogja egykönnyen adni az életét. -Köszönöm a bókot! - másba bele se tudtam kezdeni, fájdalmas szisszenése azonnal munkára sarkall. Mellé lépve lepakolom málhám, kihalászom a plédet. Kevés forgatással helyezem alá a plédet, egy felsőm összehajtva feje alá teszem. -Mégis mi történt?-próbálom szóval tartani, nem hagyhatom elaludni. Míg beszél növényeket török, morzsolok és alkoholba keverem. Kis szövetet beáztatva elkezdem kitakarítani a sebeit, bár figyelmeztettem, hogy csípni fog. -Ezt idd meg kérlek!-nyújtok ajkához egy édes illatú és ízű folyadékot. Kicsit ugyan el fogja zsibbasztani, de kevésbé fogja érezni a tűt és cérnát, amint áthúzom testén. Amint hat a folyadék, a mélyebb sebeket elkezdem össze ölteni. Folyamatosan figyelek rá, hogy ne kerüljön olyan állapotba, miből nem tudom vissza segíteni. Amint az öltések is tiszták, bekötözöm és egy másik takaróval betakarom, mellé térdelve figyelem élet jeleit.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
- Ugyan. Legalább már boldogan tudnék meghalni, mivel láttam egy angyalt az utolsó perceimben. - Eclee-től olyan tockost kapnék ilyen beszédért, hogy már majdnem a föld adná a másikat. Nem igazán szerette, ha ilyen módon beszéltek a másik nemmel, mert ezzel könnyen levettem őket a lábukról, ami néha okozott bonyodalmat. Főleg, ha ez Alfri felé irányult, akkor különösen be tudott lobbanni és megesett, hogy futni kellett előle, amíg a lány rajtunk nevetett. Ám én már csak ilyen vagyok, ha látok egy szép lányt, akkor dicsérem, majd menekülök, többnyire. Viszont most hagyom, hogy ellásson és örülök is, hogy megteszi.
- Felbérelt egy kereskedő, hogy védjem meg őt az útja során. Ahogy az látszik, ez nem ment zökkenő mentesen, de ő karcolás nélkül ment tovább. Talán még bonuszt is ad majd, ha megtalálom ezek után. - mosolygok el és próbálok nevetni egyet, ami megint nem volt jó ötlet, így szisszenek is egyet mellé. Bár lehet, hogy az inkább a sebekre tett ruha miatt van, ami azért nem éppen kellemes érzéssel ajándékozza meg szerény személyemet. Szinte érzem, ahogy húzza össze a sebet az, amibe beleáztatta és ez mellé csíp is elég jól. Végül még valami löttyöt is elém tol, amit ezek után nem tudom, hogy mennyire lesz kellemes. Ám megiszom és kellemesen csalódom, mert egy kifejezetten édes gyógyital csordogál le a torkomon. Pár perc elteltével érzem is a hatását egy kellemes bódulat és zsibbadtság jár végig. Ekkor látom meg a tűt és a cérnát a finom ujjai közt.
- Csak előbb tudtam volna, hogy van ilyen gyógyital. Megmentett volna jó pár ágra harapós perctől, miközben sebeim varrtam össze. - szólalok meg miközben őt figyelem. Tagadhatatlanul csinos egy teremtés, aki egy vadidegenen segít és használja fel készleteit. Képtelen leszek rendkívül jól megfizetni ezen cselekedetét. Képtelen, de nem kedvtelen. Hálás vagyok, amiért ide sodorta az élet és így segíteni tud rajtam. Apró mosoly kezd el játszadozni rajtam, amikor mellém ülve figyel. - Serir. - mond el neki a nevem mielőtt neki esek és a fáradság, meg a gyógyszerei hatására. Elképesztően közel kerül az elalváshoz, de azt most nem szabad engednem, hogy megtörténjen. - El kell mennünk innen. A vér szaga szörnyeket fog idevonzani. - figyelmeztetem és megpróbálok feltápászkodni, ha engedi.
Különös bókjára enyhén megforgatom felemás szemeimet, ezzel adva tudtára, hogy kedves, mégis bolond beszéd. -Sosem vicces egy haldokló utolsó perceire hívatkozni. - mosolygom rá szelíden, mégis valami anyai dorgálással. Szerencséjére olyan vagyok, aki a bókokat fogadja, ám nem tereli el feladatáról a figyelmet. Ennek hála valami rutinnal vegyítve tudom a sebeit ellátni. Magyarázatára bólintok, majd körbe tekintek, akad e még botor, ki rá támadna. Vagy védendö személy tért volna vissza megnézni, mi van védőjével. Szisszenésére viszont szomorúan sóhajtok. Ejj... Noha a fertőtlenítős ruha a jól ismert kellemetlen, maró hatást nyújtja, nem tudom megakadályozni, hogy kevésbé fájjon neki. Szerencsémre kénytelen megbízni bennem, így megissza az enyhe zsibbasztó hatású italt. Elmosolyodom miközben a cérnát fűzöm be a tűbe. -Nem adhatjuk ki minden titkunkat, különben nem lenne ránk szükség.-kuncogom és kacsintok rá gyermekiesen. Igyekszem csendesen minden figyelmemmel összeölteni a sebét. Néha ugyan úgy érzem annyira koncentrálok, hogy kezeim reszketnek, nincs így. Szép mozdulatokkal varrom össze, ha minden jó nyoma sem marad. Amint mellé telepszem rá emelem felemás szemeim bemutatkozására. -Airmid.-majd körbe tekintek és óvatosan vissza nyomom a plédre. -Vér szagra gyűl az éjji vad, tudom és felejtsd el, hogy felállsz! - tartom kezem vállán. Illúziók vagy vissza a fogadóba... végül bokájához erősítem a pléd alsó sarkait. -Nem hiszem, hogy kényelmes utad lesz, de mindent elkövetek. Elhúzlak a legközelebbi fogadóig. - sóhajtok és a málhám a hátamra veszem, megfogom a fejénél lévő sarkait a plédnek és elkezdem vonszolni. A hátamnak nem fog jót tenni, de több, mint a semmi.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Nézem, ahogy bókjaimra elmosolyodik, de nem zökkenti. Rutinosan lát el engem és ez azért megnyugtat, hogy jó kezekbe kerültem. Ráadásul milyen csinos és kecses kezek közé. Lehet, hogy a vérveszteség és fáradság hatása, de rendkívül szépnek találom a segítőmet. Pedig a vörös eddig nem is volt a gyengém, ám úgy tűnik, hogy halál közeli élmény nagyban megváltoztat. -[olor=#F5C82F] Kár, pedig tagadhatatlanul jól jönne a receptje. A kelleténél kicsit gyakrabban kell összevarrnom magam.[/color] - gondolkozok el egy kicsit, hogy mennyivel egyszerűbbek letettek volna azon esetek. De már nincs mit tenni, mint mosolyogni az emlékeken és tanulni a hibákból, amik oda vezettek. Hiába, néha még is hibázok és azon hibák néha súlyosak is tudnak lenni. Ám most valahogy ez annyira nem zavar, hiszen így találkozhattam egy ilyen teremtéssel, mint az engem ellátó leányzó.
- Pontosan. Minél tovább maradunk, annál jobban megnő az esélye, hogy megjelennek és inkább nem folytatom. - helyeselek - Gyalogoltam már órákat sokkal rosszabb állapotban is biztonságos helyet keresve. - teszem még hozzá, bár láthatóan nem sokra megyek, mivel egy medikát úgy sem fogok tudni meggyőzni. Amikor viszont megfogja a pléd sarkait és figyelmeztet, akkor elmosolyodok. Nem gondoltam volna, hogy belefog egy ilyen dologba, hogy elhúz engem egy fogadóig. Nem tűnik olyannak, aki ezt gyakran csinálja és így egy kicsit félek, hogy megerőlteti magát, aminek megint nem lenne jó egyikünk számára sem. - Köszönöm, de azért ne erőltesd meg magad. Nem lenne túl vicces egy sérüléssel teli sebesült és egy lesérült medika. - jegyzem még egy kis kacaj, majd szisszenés kíséretében. Nevetni sem mostanában fogok ismét. Ráadásul másra is vagyok bizva, ami némileg zavar, de ez ellen sem tudok mit tenni.
Lehet zavarja, hogy nem vagyok az a tipikus korombeli fruska, aki azonnal meghajolna pár bóknak. Szerencsésnek mondanám magam e téren, hiszen össze tudom félcelni anélkül, hogy gond lenne. -Meghiszem. De most itt vagyok, hogy megtegyem. - most egyáltalán nem hibázhatok, hiszen kettőnk bundája a tét. A lehető legügyesebb mozdulataimmal igyekszem helyretenni. Mikor óvatosságra intem csak mosolygom. Minden testőr ilyen akivel eddig összehozott az élet. Nem adják fel és ez így van rendjén. -E felől nem kell aggódnod! Nem vagyok annyira törékeny.-mosolygom ravaszkásan. Felhasználom a fajtám erejét, hogy elhúzzam biztonságban és egy darabban. Próbálok csendes és figyelmes lenni, hogy ne lephessenek meg minket. Nem akarom, hogy mind a kettőnk pórul járjunk. Ha szeretne beszélni kicsit csendre intem, de amint az útra érünk jelzem, hogy beszélhetünk. Már láthatjuk a fogadó fényeit és a lovak nyihogását hallhatjuk.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
- Nem is tudom, hogy miképp fog ezért hálát adni. Talán emeltetek egy szobrot? - gondolkozok el a kijelentése után, leginkább azért, hogy meglássam miképp reagál erre. Valamiért késztetést érzek arra, hogy egy kicsikét piszkáljam. Kicsit, mint egy gyerek, akinek tetszik egy lány, nem tudja, hogy mi is ez, így piszkálja. Mondjuk láthatóan nem igazán zavartatja magát és habár valószínűleg jól esnek a bókok, nem zavarják meg a munkájában. Újabb jópont, ami az mellett szól, hogy valóban jól össze kéne barátkoznom vele.
- Akkor remélem, hogy nem a legrosszabb útvonalon húzol végig, hogy jó pár faág is belém álljon. - ezek a humoros megjegyzéseim egyre jobbak. Valahol, valakinek legalábbis biztosan. Itt valahogy más nem nagyon akar kitörni belőlem, tekintve, hogy a magam való nevetés jelenleg fájdalmat okozna. Így aztán nem marad más, mint ez a bugyuta beszéd. Bár lehet, hogy egy kicsit a helyzetet akarom ezzel javítani. Szerencsémre egészen gyorsan el is értük az utat, így aztán a kellemetlen néma csöndöt meg lehetett végre törni valamivel. - Komolyra fordítva a szót. Mivel tartozok egy ilyen szintű szolgáltatás után? - teszem fel a kérdést neki. Kicsit azért remélem, hogy nem túl súlyos árat mond, mivel sok pénz most nincs nálam.
Szavára megforgatom szemeimet, hogy azért ne lássa. -Az azért túlzás lenne. Medika vagyok, ez a dolgom. - talán róka létem miatt szeretek rejtőzködni, talán a másik felem miatt... fene sem tudja. De jobb így. Szeretek segíteni és segítek ahol csak tudok. De ahhoz, hogy mindig segíthessek nem zavartathatom magam mások miatt. -Örülök, hogy van erőd humorizálni.-húzom szám szélét ívesre és elkezdem elhúzni a biztonságosabb helyre, hogy kipihenhesse magát. Bár sok jót sugall, hogy ilyenre van ereje és gondolata. Mások általában vergődni szoktak. Kérdésére tovább haladok, majd megvonom vállaim. -Majd megbeszéljük, ha felépültél teljesen. - mondom végül. A fogadó lépcsőjénél rutinosan emelem át, hogy véletlen se húzzam fel hátánál. A sarkai ellenállóbbak e téren. Bent a fogadóstól azonnal kérek neki szobát és vonszolom is magammal. Bent leoldom róla a plédet és hónalja alá nyúlva bal karját megragadva fektetem combomra és húzom az ágyig csípőmmel megtámasztva, ahova óvatosan helyezem. -Hozok valamit inni meg enni. Addig ne mozdulj! - nézek rá szigorúan és elhagyoma szobát, hogy megkérjem a pincérnőt hozzon nekünk vacsorát. Bár inkább neki. Én fogok magamnak egy nyulat vagy tudom is én...
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
- Elég szomorú lenne, ha már ilyen remek vicceket se tudnék elsütni. - válaszolok a kijelentésére, mielőtt inkább a kellemes csönd karjai közé zuhanok. Még mindig az erdő kellős közepén vagyunk és nagyon nem lenne jó, ha az idióta humorom valami nem szerencsés dolgot vonzana a hozzánk. Azt viszont kicsit bánom, hogy a szobor ötlete nem tetszett neki annyira, mint azt gondoltam. Mondjuk ez annyira nem is meglepő, de a méretet sem mondtam el neki. Ezért miközben húz felkapok egy megfelelőnek tűnő ágat és elrakom. Mint egy rossz gyerek, aki még a büntetés alatt is csinál valami rosszat.
Végül aztán sikeresen elérünk egy fogadót, ahol ki is kér egy szobát, majd egy figyelmeztetés után eltűnik, hogy hoz nekem enni. Szelíd mosollyal nyugtázom, mivel úgysem fogom megfogadni. Nem vagyok az a fajta, aki ennyire nyugton tudna lenni, hiába sebek és duzzanatok. Amit adott itókát, kifejezetten jól hatott, a borogatásokkal együtt, így érezhetően jobban vagyok. Nem is várok sokáig, miután eltűnik az ajtó mögött. Nem mondanám, hogy felpattanok, de azért felülök az ágy szélére és előveszem a felvett ágat, meg a kis kést, amit magamnál hordok és munkához látok. Faragcsálok a kissé ügyetlen ujjaimmal, de kifejezetten jól haladok. Amikor hallom a léptek hangját, eldugom a munkát és lefekszem. Szerencsére, csak az ételt hozták és nem Airmid tért vissza. Nem lenne túl eredeti meglepetés, ha nem arra lép be, hogy egy miniatűr figura várja az asztalon. Így aztán némi eszegetés mellett folytatom a faragcsálást, remélve, hogy nem nyit rám, maximum kimagyarázom magam valahogy.
Az élet szép és drága. A legértékesebb kincs, így óvnom kell ahovy erőmből tellik. A férfiút elhelyezve rá parancsolok majd el is tűnök a folyosón. Ételt és italt kértem neki míg én kisiettem, hogy néhány értékesebb gyógynövényt kiszagoljak. Az erdő mentén váltottam alakot, hogy érzékeny orrom vezessen. Igyekeztem elkerülni minden lényt, hogy ne sértsenek fel, hogy védve legyek. De... egy a közeli folyóból elbóklászott fojtólidérc mart oldalamba. Nem engedtem, hogy elengedjem a növényeket, így egyből vissza is indultam. Az erdő mentén vettem fel újra tünde alakom és siettem, hogy a férfi segítésére legyek. -Fene gondolra volna, hogy elér... - sietek át a fogadón és lépek be a szobába. Mire belépek a fiatalember még az ágyában feküdt. Nagyon helyes. -Megkaptad az élelmed?-kérdezem eltakarva oldalam. Nem súlyos, csupán karcolás, de kell valami, hogy semlegesítse a mérget. Viszont először neki kell megcsinálnom a gyógyszerét. Kis mozsaramba összetöröm a növényeket, ha pedig beszélgetést kezdeményez, most nem köntörfalazom és húzakodom tőle. Nyugodtan tudunk beszélni.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Kifejezetten jól haladok a kis szobrommal és minden egyes mozdulat után egyre jobban hasonlít a megmentőm szépséges arcára. Közben igyekszem a leeső faforgácsot az ágy alá söpörni, hogy ne vehesse észre. Az érkező személyzet kicsit meglep és talán meg is ijeszt, mert nem akarom, hogy meglásson. Ám szerencsém van, így nem az történt, ellenben legalább ehetek valamit is végre. A koszt egészen ehető, már majdnem jónak is mondanám, de azért örülök, hogy nem ezt kell minden nap ennem. Nem vagyok válogatós, de tény, hogy nem rövid ideig volt szerencsém megtapasztalni a nemesek ételeit. Mondjuk azt sem bánom, hogy már nem azokat kell enni, mivel többnyire elképesztően irritáló személyekkel járt együtt.
Alig fél óra elteltével ismét hangokat hallok pont, amikor végeztem a művemmel. Ismét ágyba teszem magam és elrejtem a kis szobrom is. Nem sokkal később benyit Airmid, aki valamiért furcsa számomra. S nem azért, mert láthatóan futhatott, vagy legalábbis nem a közeli erdőbe ment ki. Meg, mintha takargatna valamit, hogy ne vegyem észre. Ám hosszú évek óta foglalkozok azzal, hogy észrevegyek dolgokat, így meglátom, hogy nagyon fogja az oldalát. Nem tartom valószínűnek, hogy az oldala szúrna, annyira nem tűnt edzetlennek. Meg elhúzott egészen eddig, így nem hiszem, hogy ez fárasztotta volna ki. - Tűrhető volt. - válaszolok végül a kérdésére, majd figyelem. Látom, hogy megpróbál erősnek és keménynek mutatkozni, de láthatóan fájdalmai vannak. Ráadásul a kelleténél erősebben izzad és mintha az ujjak se mozognának úgy, mint előtte. Felkelek, igyekezve, hogy halkan tegyem mindezt és mögé lépek. - Szerintem most neked sokkal inkább kéne pihenni, mint nekem. - mondom neki és mutatok az ágy felé. Bőven vagyok már olyan állapotban, hogy felkeljek, még ha ez nem is tetszik neki. - Most rajtam a sor, hogy ellássam a medikát. S nincs mellé beszélés. - mondom neki egy kicsit erősebb hangon, jelezve, hogy nem akarok kifogást hallani tőle.
Bárhogy próbáltam eltakarni új szerzeményem, nem sikerült. Túl sok tapasztalata van az emberekkel én pedig alábecsültem. Így kerül csapdába a róka, hiába oly eszes. A macska felmászott a fára, a rókából kesztyű lett. Olykor ugyan elhúzom szám bal részét, mely a fájdalom és a koncentráció jele. Az izzadást betudtam a benti melegnek. A hőmérséklet különbség nem túl nagy. De lehet a futás kimelegített. Rókaként nem tudok izzadni. Ma túl sokat voltam talpon... -Tessék? - kapom fel fejem és felemás szemeimet rá emelem. Kezeimmel abbahagyom a morzsolást, mellettem lévő gyertya lángja meglobban. Arcomra különös mosoly ül. Talán mint egy gyermeknek aki rosszaságon töri a fejét. S vörös fekete tincseim felkötöm. -Felejtsd el!-szólok keményen és a mozsárra mutatok. -Nem azért rohantam ki, hogy most félbehagyjam. - újra a mozsárral foglalatoskodom. Kis herceg...csak a baj van vele. Nem elég, hogy megmondtam, hogy ne kelljen fel, most meg le szeretne ápolni. Majd előkerítem a kis krémem meg csinálok egy teát ami segít.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Valahogy nem lep meg az a fajta konok fafejűség, amivel szembesülnöm kell miután kifejtettem, hogy neki nagyobb szüksége lenen ellátásra, mint nekem. Ahogy mondják, a legrosszabb beteg az orvos, vagy jelen esetben a medika, aki nem hajlandó magával foglalkozni, ameddig nekem nem csinálta meg azt, amit akar. Hogy ilyenkor nem tudnának engedni, amikor ők láthatóan jobban rászorulnak az ellátásra. Így aztán drasztikus módszert használva mögé lépek és kicsit megérintem az oldalát, ahol sebet sejtek. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen reakciót ki fog váltani belőle, másrészt ahogy az orromhoz húzom a kezem megérzem rajta a vér és valami fura szagot. Ami kísértetiesen emlékeztet a mérgek jellegzetes szagára.
- Ahogy elnézem neked sürgősebb, mint nekem. Ráadásul meglehetősen jól összefoltoztál az erdőben így tökéletesen elleszek addig, ameddig magaddal foglalkozól. Nem szeretném, ha az, aki segített rajtam a saját életét kockáztatja. - felelek a kijelentésére. Nem csak ő tud makacs lenne, abból van bennem is bőven. Remélhetőleg sikerül felül kerekednem és rávennem, hogy magával foglalkozzon ne egy félelffel, aki már bőven hozzászokott ahhoz, hogy ellássa magát ennél sokkal rosszabb helyzetekben. Keserű ám hasznos tapasztalatok, amik sokszor váratlan helyzetekben válnak hasznossá. - Nem is azért, hogy itt összeessél miközben a felét sem csináltad meg annak, amit akartál. - teszem még hozzá és leülök az ágyra. Előveszem a kis figurát és elkezdek dolgozni rajtam, finomítani a vonásokat. Nem áll szándékomban nyugton lenni, ameddig ő sem hallgat rám.
Lehet a medikák makacsságát is magamra szedtem az évek folyamán. Felszegem fejem és megforgatom szemeimet. Saját életem arra szenteltem, hogy másoknak segítsek. Ezen pedig nem fog változtatni semmi. Főleg nem senki. Ahogy hozzám érne elrugaszkodom a székről, szemeimmel szúrósan tekintek. Mint a róka akit sarokba szorítanak.Szinte érzem ahogy a hátamon feláll a szőr, eltolva a ruhámat bőrömtől. Már csak az hiányzik, hogy az állkapcsom is össze csattintsam és morogjak. De csak egy furcsa grimasz lesz belőle. -Nem is azt teszem... - sziszegem, majd a mozsárt újra kezembe veszem. Amint elkészül átadom neki majd egy apró meghajlás után távozom saját szobát kérni. -Kend be a sebed reggel. Legyen kellemes és nyugodt éjszakád!-majd kilépnék az ajtón. Ha még szeretne valamit felé fordulok, ha nem megyek és kérek magamnak egy szobát. Nem árt lepihennem és elrágcsálni azt a gyökeret ami segítene a szervezetemnek.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Miért is nem lep meg az a reakció, amit kaptam. Az, hogy ennyire tagadja a sérülését biztos medika vonás lehet. Mindent a betegért és minden helyzetben az az első. Viszont számomra ezt nem túl kellemes dolog látni. Ám ahogy látom hiába is próbálkozok, falakba ütközők, amiket nem tudok áttörni. Így inkább engedek mielőtt megsérteném őt a makacsságommal. - Remélem, hogy nem. - felelek a kijelentésére. Igyekszem mindezt nyugodt hangon tenni, bármennyire is aggódom érte. Pedig alig ismerem pár órája, de már az életemet köszönhetem neki. Leülve az ágyra nézem, ahogy dolgozik, még a faragást is abbahagytam. Elteszem a figurát, majd később befejezem. Végül mire feleszmélek a bambulásomból, a kezemben egy üst kerül benne egy kenőcsnek kinéző dologgal. - Neked is jó éjszakát. - szólalok meg és nézem, ahogy távozik. Lerakom a tálat és kinézek az ablakon, amin keresztül látom, hogy lassan besötétedik. Szomorkás mosoly jelenik meg az arcomon és pár perc eltelte után lefekszem, miután bekentem magam.
Reggel bőven a nap első betörő sugarai előtt felkelek, már megszoktam és még ilyen állapotban is így teszek. Miután megmosdottam elültem az asztalhoz és az ujjaim között forgattam a figurát. Sokat már nem kellett rajta dolgozni, így mire már nem volt szükségem a gyertya fényére, már végeztem is vele. Zsebre rakom, majd elmegyek reggelizni és lehetőleg így találkozhatok is a konok medikával.
Makacsság talán túlélő ösztöneinkhez csatlakozik. Aki makacs de képes hibáit belátni nagyobb eséllyel él túl. De lehet elhatározás is, mint most nálam. Nem akarom, hogy velem foglalkozzon, hiszen neki kell most jobban az energia. Gyógyulnia kell. -Nem kell aggódnod, meg leszek. - fűzöm hozzá, mikor a kezébe adom a kenőcsöt és ellátom utasításokkal. Kicsit még megnyújtóztatom magam és távozom pár jókívánság kíséretében. Kora reggel keltem, hogy megmosakodjak és a sebem én is bekenem. Megmozgatom a fejem és a nyakam megropogtatom. Hasam hangosan kordul. A fene esne bele. Előbújva a szobából kis cuccommal a pulthoz lépek és reggelit kérek. Ekkor veszem észre a másikat. A tálalt kásával oda ülök hozzá. -Szép reggelt! Hogy telt az éjszakád?-ülök le vele szembe és kérdezősködöm az éjszakája felől. Hajam előtte azért felkötöttem és a frufrum a fülem mögé tűröm.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
Azt mondja, hogy ne aggódjak, neki nincs semmi baja. Bár az utóbbit, csak a szemeiből olvasom ki és nem a szájáról. Halkan és további szó nélkül hagy magamra. Szerencsére a sebek és sérülések ellenére egész kellemesen tudtam aludni. Nos, ezzel sosem volt gondom, hála az utcai életnek. Egy idő után megtanulsz mindenhol kényelmesen feküdni. Vagy megtanulod, vagy sose fogsz tudni aludni. Az a világ már csak ilyen és sosem fog változni. Reggel nem is kellett túl sokáig várakoznom, hogy meglássam a lányt, aki szintén reggelizni jött. Ahogy közelebb jött egy szelíd mosoly jelent meg az arcomon, mivel láthatóan jól nézett ki. Habár egy medikáról beszélünk, így biztos, hogy minden gond nélkül el tudja látni saját magát, ha a szükség úgy hozza. - Szép reggelt! Egész kellemesen. Neked, miképp telt? – kérdezek vissza és közben csak figyelek, mint az ifjú, akit elvarázsol a hölgy. Nem túlságosanbánom ezt, hiszen tagadhatatlanul kellemes látványt nyújt a szemnek és léleknek. Önmagában orvosság lehet sokak számára, némileg számorma is. A zsebemhez nyúlok, de végül elveszem a kezem. Nem elég jó. Még nem elég jó. - Mond, mivel tudnám mindezt meghálálni neked? – teszem fel a kérdést és remélem, hogy nem egy kitérő választ kapok tőle.
Mosolyogva közeledem felé és mikor kérdést tesz fel, egy bólintás kíséretében válaszolok. -Köszönöm kérdésed, kellemesen. - kicsit elpirulok, ahogy figyel, de elkezdem fogyasztani a kis reggelim. Mintha még nem ettem volna férfi társaságában, mit idegelem magam? Mikor a fizetségre kerül a sor félrenyelek egy falatot és elkezdek köhögni. Kicsit megütögetem a mellkasom, szegycsontomhoz szorítva az öklöm és rá emelem felemás szemeim. -Csak vigyázz magadra legközelebb. De ha nagyon úgy érzed tartozol nekem, gyere velem a következő városig az erdőn keresztül.-adom be derekam egy sóhaj kíséretében. Sietnie kellene a megbízójához, nem hiszem, hogy ebbe bele egyezne. nekem pedig könnyebb róka képében felforgatni az erdőt különböző növények után.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
AA kis pir, ami megjelenik a csinos arcán egy csábos mosolyt húzok elő a tarsolyomból. S most mindenféle hátsó szándék nélkül, ahogy az esetek többségében lenni szokott. Most mindössze tetszeni akarok a velem szemben ülőnek, amit még mindig nem tudok hová tenni. Volt már dolgom lányokkal, nem is eggyel és szerelmes is voltam már. Ám most valamiért ő úgy lecsavarta a bolond fejemet, hogy az még mindig nem tudja, hogy merre is kel fel a nap reggelente. Ám amikor a fizetség témánál megakad a falat a torkán és segítenie kell magán, akkor egy kicsit megkacagom. Bár ez picit illetlen, ám valamiért úgy vélem, hogy ezzel csak amolyan emberibb lesz. Bár, annyi köze van hozzájuk, mint nekem, hiába is próbálja ezt takarni. - Biztos lehetsz benne, hogy a megmentőmet, a nemes és szépséges Airmid hölgyet a világ túlfelére is elkísérem, ha úgy kívánja. - egy kicsit még meg is hajlok ültömbe ezen szavak mellé és a komoly arcot sem hagyom le. Bár biztos vagyok benne, hogy túlzásnak fogja gondolni a kijelentett szavakat, de a bókolásból sosem lehet kevés. Főleg miután már sokkal jobban vagyok a tegnapi állapotomhoz képest, így a szép szavak csak úgy kitörnek belőlem, mint a csapra vert hordóból a sör. - Természetesen állom a hölgy a számláját is és biztosra veheti, hogy fölösleges vitába szállnia ezen a téren. - emelem fel a kezem megerősítve - Főleg, hogy már rendeztem a számlát is. - kacsintok felé egy csibész mosoly kíséretében. - S mikor indulunk? - teszem fel a kérdést.
Őszintén.... miért kellett vele találkoznom? Olyan furcsa érzésem van. Vagy talán érzetem? S most az az aranyos, csábos mosoly... vajon tudja? Tudja mi vagyok, vagy csak penge füleimről gondolja, hogy hasonló vagyok, mint ő? S részben igaza van, hasonló voltam. Nem tudok közömbös maradni, s talán ezért akarok elszaladni. Elrohanni tőle messzire... -Hálásan köszönöm Serir úrnak, hogy egy magamfajta törékeny hölgyet elkisér. - hajolok meg én is egy apró biccentés kiséretében. Mint két kölyök akik próbálnak beletanulni az etiketbe. A számlámat állta? Hogy a ményküves... Áááh... na és ezt én hogy fogom visszafizetni te csibész? Nagy játékos vagy, azt meg kell hagyni. -Töltsük fel a készleteinket és mehetünk. Ha sietünk talán még beérhetjük a megbízódat.- kicsit reménykedem benne, hogy így lesz és a másik városban megtalálom azt aki hátra merte hagyni. Közben a fogadóstól veszek némi sózott és szárított húst, amint kikaptam és fizettem, vagy ha ezt sem hagyja akkor ő fizet, a málhám kulacsait pedig feltöltöm vízzel a kinti kútnál. Ha pedig elhagytuk a fogadó területét és arra az ösvényre térünk, ahonnan az este kihoztam rá emelem felemás szemeimet. -Mond csak, mióta vagy testőr? - próbálok valami beszélgetés kezdeményt indítani, ha már mellettem baktat. Közben orromra hagyatkozva olykor nagyobb levegőt veszek, hogy megérezzem a növények illatát amit keresek.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
- Mint egy rendes úriember, egyértelmű, hogy elkísérem a hölgyet az útján. - felelek komoly hangon a kijelentésére. Válaszából kiderült, hogy szerencsére van humora bőven, így már előre látom, hogy kellemes lesz vele az út. Bár a makacssága némileg idegesítő lehet, de ezzel ketten vagyunk, mert én is tudok kifejezetten akaratos lenni, ha kell. Nem mellesleg az arc, amit a kifizetett számláját illeti, mindent megér. Egy szelíd, ám csibész mosoly jelenik meg az arcomon annak hatására. Sejtettem, hogy nem fog neki ez tetszeni, ám pont ezért tettem meg. Másrészt valahogy vissza kell neki fizetnem és ez egy része ennek a törlesztésnek. - Vele már felvettem a kapcsolatot és le is rendeztem mindent, amit kellett. Bár felfogadott más testőrt, ám most nem csak egyet, de attól még kifizette az eddigi munkámat és azt, hogy segítettem neki meglógni a banditák elől. - felelek a megbízómmal kapcsolatos megjegyzésemre. Szerencsére egy rendes embert sikerült kifognom, aki hálás volt mindenért. Nem mellesleg kellően korrekt is volt, így aztán egy panaszom sem lehet rá. Mindemellett én is úgy teszek, ahogy ő, feltöltöm a kimerült készleteimet, amennyire ezt meg tudom tenni. Szárított, sózott hús, némi fűszernövény és egy kis sör. - Amióta egész jól fizet és van rá megbízás. - gondolkozok egy pillanatig, miután elhagyjuk a fogadót és az ösvényen kezdünk el sétálni. Tegnaphoz képest minden sokkal nyugodtabbnak és világosabbnak hat. Távoli madarak csicsergésével és az enyhe zajjal, ami hátunk felől jön és ami egyre jobban halkul el. - Főleg, ha ily csodás hölgyekkel hoz össze a sors, mert akkor aztán nincs olyan dalia, aki ne akarna testőre lenni. - bókolok egyet ismét és közben nézem, hogy milyen reakciót váltok ki belőle. - S egy medika miért is mászkál ezen a környéken? - kérdezek egyet akkor már én is.
A hozzászólást Serir összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 19 2020, 21:35-kor.
Feleletére úrhölgynek megfelelően fejet hajtok és hálásan mosolygom. -Köszönöm nagylelkűségedet! - talán mégis. Egy kicsit hagynom kellene magam. Kicsit sodródni vele és az árral. Nem ellenkezni, hagyni, hogy a fentiek döntsenek. Kicsit gyerkőcnek lenni. Kiélvezni, hogy kicsit szabadok legyünk. Vagy csak túl sokat gondolok az egészbe? -Ezt örömmel hallom! Még egy normális, jó tét lélek.- sóhajtok megkönnyebülten, mivel sokat jelent nekem az ilyen gesztus. Mondjuk bántana a tudat, hogy esetleg miattam nem kapná meg a fizetségét. Hiszen most is itt van velem és nem indult a megbízója nyomába. De örülök, hogy itt van és velem tart. Meg hogy ebből nem lesz baja az anyagiakban. -Ez kedves tőled. - picit elpirulok szavaira és a lábam elé figyelek, hogy véletlen se bukjak fel egy gyökérben zavaromban. -Nehéz lehet. Főleg hogy így magadra hagynak. Mármint, ne érts félre, megvédted magad, de a sebeidnek csúnya vége is lehetett volna. - nézek rá némi szomorúsággal, hiszen, akármi történhetett volna. De én történtem. Egy tolvaj medika. Milyen szép? Kérdésére felelve meg állok egy pillanatra és egy bokor alá nyúlok. -Például ezért az árnyas helyeket kedvelő növényért. - mutatom neki a kis növényt, majd egy nyírfára, ami szintén nincs messze. -A nyír fehér kérgében lázcsillapító hatású anyag van. - mosolyogva magyarázok, majd a fához lépve szedek le a kéregből. -A falunak szüksége volt egy medikára, ide én is elég voltam, nem kellett doktor. Sajnos egyre több a kapzsi kontár ebben a szakmában is. - nézek rá szomorúan, hiszen ez az a tény ami nagyon zavar. -Van valami fő állásod? Vagy ha a testőrség a fő van mellette még valami? - érdeklődöm tovább.
Nem duzzogok csak szüneteltetem az irántad érzett szeretetemet
- Na igen... Ritka az ilyen, aki ennyire rendes. Csak ne akarj vele inni, mert annak nem lesz jó vége. Elképesztő módon jól bírja a piát. Bár törpe, így az annyira nem is meglepő. - gondolok bele az első szabadban töltött éjszakába, amikor ennek a kifejezetten hasznos tudás nem volt még meg. Hihetetlen, hogy mennyire tudta inni a pálinkát. Mintha csak vizet ivott volna és nem egy rohadtul erős löttyöt, amit alkoholnak mondott. Bár, aki mindig azt a vackot issza, biztosan mindent kibír. - Ez a munka már csak ezzel jár, hogy néha egyedül maradsz haramiákkal szemben és várod a végzeted. Jelen esetemben ez a végzet egy csinos lány képében jelent meg, aki megmentett. - bókolok egyet ismét miután látom rajta, hogy azért tetszenek neki a szép szavak. Nincsenek túl nagy reakciók ugyan, de azért észreveszek némi pírt, ami felkúszik az arcára. Közben figyelem, ahogy a semmiből különféle gyógynövényeket szed elő és kapásból azt is elmondja, hogy melyik mire jó. Elraktározom magamban a hirtelen jött tudás morzsáit, hogy későbbiekben még hasznomra legyenek. Sosem tudhatom, hogy mikor mit tudok felhasználni. Sosem. - Melyik szakmában ne lennének kontárok, akik kihasználjak az egyszerű nép szükségét saját vagyonuk növelésének érdekében. Aztán amikor komoly helyzetbe kerülnek, akkor felszívódnak és ezzel rontják a rendesen dolgozok hírnevét is. - szólalok meg és elgondolkozok, hogy eddig hányszor kellett ilyen alakokkal elbánnom. Sokszor könnyű dolgom volt, ugyanis nagyon sok fogás volt rajtuk, amit könnyű volt kihasználni és azok által irányítani őket. - Vagyogat... Ám azzal kevésbé tudok az erdőben sétálni, majd lesérülni és szép lányokkal találkozni. - gondolkozok el miközben mellette sétálok. Közben játékosan felkapok egy ág darabot és elkezdem az ujjaim között forgatni. Nem akarom neki elmondani azt, hogy információkkal kereskedem. Már majdnem a kémkedés határait feszegetem, de az nem vagyok. Bár tény, hogy pár közülük gyakori vendég. - Readásul igazán jól lehet ezzel keresni és barátokat is lehet szerezni, akik mindig jól tudnak jönni. - teszem még hozzá miközben zsonglörködök.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Eddig talán olyan jól ment minden. Eryl szabadságolta magát egy kis időre, a többi mester nem foglalkozik a másik tanítványaival. Még szerencse. Így egy kis kiegészítésként elvállaltam, hogy segítek pár cintrai lakosnak, hogy sebeiket vagy betegségeiket ellássam.
