Fonetikus kiejtés: A karaktered nevének fonetikus kiejtési módja (pl. Eskel -> eszkel) Becenevek Geralt, Fehér Farkas, Gwynnbleid, Mészáros, Blavikeni Mészáros, Geralt Roger Eric du Haute-Bellegarde (ezt magának találta ki ,de Vesemir szerint túl mesterkélten hangzott, így lett Ríviai Geralt Életkor ~100 Látszólagos kor 30 Frakció Vaják, Farkas Iskola Foglalkozás Vaják, szörnyek ölésével

Varázslónő utódja, arra senki sem számított, hogy emiatt a gén miatt, többre fogja vinni, mint a többi társa.

A füvek próbája nélkül is átlagon felüli fizikai és mentális képességekkel rendelkezett. A próba után, még több kísérletnek vetették alá, hiszen szokatlanul magas toleranciát mutatott a próba alatt bevetett főzetek ellen. Ebből kifolyólag változott tejfehérré is a haja. A füvek magasabb próbája hatására, magas fokú ellenálló képességgel rendelkezik a mérgek több fajtája ellen, de lerészegedni, még így is le tud. Mentális gátjai elég erősek, hogy a varázslók is megküszködjenek azzal. Yen tudta megtörni egyszer az elméjét.

Így a farkas iskola vajákjaihoz képest is átlagon felüli fizikai adottságokkal rendelkezik.

Emberfeletti erő
Farkas iskola kardvívása
Alkímia
Jelek használata.


A vezetéknevének kitalálásakor, addig ment, míg Vizimir tanácsára, hétköznapibb nevet nem talált, így lett Ríviai Geralt, és hogy hitelesebb legyen, még a rívi akcentust is felvette.
Bár megjelenésével kitűnik az átlagos emberek közül, mégis egy csendesebb alkat, aki előbb gondolkodik, és aztán cselekszik. Megfontol minden lépést, hiszen a szörnyvadászat közben, kell a hidegvér. Kökörcsin nélkül még a mai napig is úgy gondolnák, hogy a vaják egy vérengző fenevad volna.
Pedig nem így van, mélyen a szörnyek vérétől borított vértje alatt, egy érző szív rejtőzik. Vesemirhez apa-fia szálak kötötték, Eskelre pedig majdhogynem édes fivéreként gondolt, már itt lehetett tudni, hogy a vajákok nem olyan szőrös szívű jégszobrok, mint amilyennek gondolják őket. De kevesen ismernek közelről , személyesen ,huzamosabb ideig egy harcos, ám, ha mégis, azokkal igen közeli kapcsatot tudott kiépíteni, Geralt.
Hiszen, a szószátyárt Kökörcsin, később Yennefer is a szívébe került. Akihez szerelmi szálak fűzik.
A meglepetés törvénye által, egy lányt is kapott maga mellé, aki a fogadott gyermek lesz, ezáltal lehetősége van megtapasztalni a saját család fogalmát is. Amiben a bárd, afféle bolondos nagybácsi szerepet kap, Yen, az édesanyáét, és Ciri a leánygyermeket. Ő pedig a büszke apáét, aki idővel azt is megtanulja, hogy ne fogja vissza Cirit a fejlődésben.



Praktikus bőr vértekben mozog, ruhái általában sötétek, és kerüli velük a feltűnést. A ruhatárát, általában telente Kaer Morenben újítja fel, itt készít újabb, kényelmesebb vérteket, amikben harcolni tud. Két kardja van, egy vas, és egy ezüst.
Fegyverei:

Számszeríj
Gven'nel -ezüst
Koviri rövidkard -vas


Mint minden történetet ezt is illenék az elejéről kezdeni.

Visenna fiaként született, a harcos Korin utódjaként. A varázslónő, Visenna , hogy ne befolyásolja semmi a pályafutását, leadta a fiát az északi hegyekben található Kaer Morenbe, ahol a Farkas Iskola vajákjait képzik.
Hogy mi járhatott az anyja fejében? Azt jó volna tudni, szerintem semmi, vagy… pont leszarta, hogy mi fog történni a fiával, mivel a füvek próbáját kevesen élik túl. Geraltnak sikerült, nem mondanám, hogy játszi könnyedséggel, de sikerült, és ez -az ellenállása vezetett odáig, hogy tovább kísérletezzenek rajta, még több fűvel, főzettel, ami miatt a haja is kifehéredett. Én tudom, láttam. Ki vagyok? A belső hang, aki mindenkiben ott pihen, az a kis motoszkáló hang, akivel időnként elbeszélget az ember, hogy miféle döntéseket hozott a nap végén. Aki nem hagy nyugodni, hogy megetetted-e a jószágokat, vagy… ki is kaparássza épp az ablakot? Nem gondolod, hogy egy faág, ugye? Ne is, túl naiv vagy.
Vesemir a mentora jelent meg később nála, amolyan apa figuraként, persze, ne egy mindent elnéző vajákra gondoljatok, ha Geralt, és Eskel, mert utóbbi fiúban igazán jó barátra lelt, rossz fát tettek a tűzre, bizony helyre rakta a két lázadó fejében a hézagokat, a nadrág szíjával. Az ő szigorú neveltetésének köszönhető, hogy Geralt, ebben a kibaszott, szaros világban minden körülmények ellenére, próbál a saját felfogása szerint jól cselekedni, még ha ez sokszor végül tragédiába is torkollik, vagy épp vesztesen kerül ki belőle.
Hiszen, a poszméhet sem volt jó ötlet odakötözni a kancsóhoz…
Hamar megtanulta, hogy mi az a gonoszság, és mi árt a védteleneknek.
Vesemir kemény kiképző volt, minden rosszra felakarta készíteni a diákokat, még ha kevesen is voltak, meg kellett tanulniuk túl élni ebben a zord világban, ahol az emberekre leső szörnyek ellen alkották meg őket.
Tanuló évei alatt, megélte a Macska iskola árulását, ez majdnem a farkas falka bukásához vezetett, de ebből is talpra álltak, mint mindig, hiszen a farkasok is erősek, akikről kapták a nevüket.
Amikor megszerezte a medált, mehetett amerre látott, ambiciózus, fiatal, és lelkes, ifjú volt, aki úgy hitte, hogy majd megváltja a világot a benne lakozó lovagias értékek, vallások miatt, mégis… Az első segítség nyújtása, amit az emberi szörnyek miatt ejtett meg, amolyan… tanulságos tragédiába fúlt. A hányó, hisztérikus lány képe örökre beleégett az elméjébe, ugye Geralt? Tudom, hogy helyeselsz.
Ezek után tartózkodóbbá vált az emberekkel szemben.
Hm? Hogy elrévedtem? Nem, csak elgondolkodtam egy kicsit, néha…eljátszom a gondolattal,hogy ha egy-két emlékezetesebb eseményemnél, mint amikor először találkoztam Yenneferrel, mit tehettem volna másképp, vagy a meglepetés törvényénél? Ott például, Eskel esetéből tanulhattam volna, hogy ő megjárta a sajátjával, de késő bánat. Azt hiszem, jobbak a dolgok így, ahogy végül alakultak.

Végül is, Cirillát is sikerült felnevelnem, és erős harcossá képeznem, a mágiáról pedig Yen tett, azzal sincs elveszve. Én, mindenesetre büszke vagyok rá.

Itt néhány szót ejtenék azért, a lovamról, Keszegről. Amúgy, a kedvenc ételem, a keszeg, és épp éhes voltam, amikor az első kancám hozzám került. Nincs mit szépíteni ezen, Kökörcsin bezzeg hozzá költene valami nemes célt, tettet, vagy indíttatást, de ez az egyszerű tény.
A lovaink… különlegesek a számunkra, mert ha nincs mellettünk egy megbízható harcos társ, akkor ő segít, a vasalt patájával, vagy épp fogaival, hogy halálra rémülve? Az is megesik, de erre van a jel, és néhány főzet is. Mondhatnánk, hogy szinte mutáljuk őket, miközben velünk dolgoznak, minket segítve, de hát, fogyó eszközök, egy jól képzett fogyóeszközök, akik nincsenek kiképezve olyan harcokra, mint mi. Nehéz is lenne minden elvesztett Keszegnek új és új neveket kitalálni. Így is ragaszkodom hozzájuk, és megvisel ha elvesztem őket, mert Keszeg, mindig meghallgat, és a bölcs, nagy fekete szemeiben látom ,hogy megért, volt is egyszer egy különlegesebb Keszegem… hm!

Hogy Stregobor? Ne is említsd a nevét, azzal a varázslóval már a pályafutásom elején összeakadtam, és az első találkozásom kis híján, az én halálomba torkollott, ha nem sejtettem volna hogy az a varázsló nem fog tisztán játszani, akkor talán ott is veszejtem magamat, de szerencsére, a kitartásomnak, köszönhetően kimenekültem abból a megyéből, mert a homokóra eltörött.

Erre rá, két évre Blavikenbe mentem, ahol egy kikimora megölése után szerettem volna megkapni a jussomat. Szerinted is furcsa, hogy hol kívül állóként, hol pedig a gondolataimnak kiadva beszélek magamról? Ne csodálkozz, ennyi kalandot megélve, jó hogy csaponghatnak a gondolataim, mikor- hogy emlékszem vissza az adott eseményre.
Blavikennél tartottam, itt újból találkoztam Stregoborral, és ki is akartam volna maradni az egész város, főként Stregobor problémájából, a varázslókban nem lehet megbízni. Kivéve talán Nennekében.
Az egy elég szar helyzet volt Stregobor azt akarta, hogy öljem meg Renfrit, Renfri azt, hogy segítsek neki stregobor megölésében, mindezt azért, mert rossz éjjelen született, állítólag. Szerintem meg csak útban volt Stregobornak, mint mindenki, akiről a mágusok úgy hiszik, hogy valamire viheti, vagy túl sok a hatalma.
A piacon, csellel akarták elkapni Stregobort, úgy, hogy túszul ejti a falu lakóit, mégis… az egész helyzetből én jöttem ki rosszul. A városiak nem értették, hogy azért harcoltam Renfrivel, és az embereivel, hogy megóvjam őket a nagyobb vérfürdőtől, , az emberek hálátlanok, és nem érdekli őket az igazság, sosem érdekelte őket. Csak a saját bajuk, meg… ha meg is oldódik egy probléma, akkor már nem igazán akarnának fizetni.

Ezután egy télen Eskel meglepetés gyermekéről szereztem tudomást Kaer Morenben, a gyermek napfogyatkozás közben született, a  Fekete Nap átka rá is lesújtott, Renfrinél mesélt erről Stregobor, de nem hittem benne, hiszen Renfriben semmi nem volt rossz, csak a mágus ellen küzdött, hiszen ki akarna egy toronyan meghalni, egyedül, vagy épp egy bonc asztalon élve.
Ez, az időszak elég bonyolult volt, de végül miután megoldottuk a meglepetés gyermek ügyét, békésen telt a hátralevő idő tavaszig, és több farkas sem támadt ránk.

Kökörcsin, ezután ismertem meg a nagy szájú, nő imádó, az életet nagy kanállal élő dalnokkal. Kimentettem egy nő fivéreinek karmaiból, hogy aztán egy újabb bajba kerüljünk.
Jó pár várossal arréb, a vendéglátónk eladott minket Filavandrelnek.
A fogságban, melyben eltört az  a lant, mondjuk inkább a lant, mint a bárd, mert az még annyit se bírt volna ki az ütésekből, mint én… Elbeszélgettem az elf királlyal, aki túl büszke ahhoz, hogy az emberek utálatán kívül más megoldást is találjon arra, hogy valahogy együtt, vagy túl tudják élni az éhinséget, hogy valahova fejlődjenek. A rossz végkimeneteltől úgy szabadultunk meg, hogy az elfek előtt megjelent az istennőjük képe, azt hiszem, neki köszönhetem az életemet. Megúsztuk, a Filavandrellel való találkozásunkat, élve.
Ezután pár évre rá találkoztam Yenneferrel. Őszintén szólva, Kökörcsin, néha elég idegesítő tud lenni, mert nem tudja, hogy mikor kell csendben maradni, vagy épp oda figyelni az intő jelekre. De nem tehetek róla, nem vajáknak képezték ki.
Az igaz, hogy ahogyan mellém szegődött legalább volt mit ennem ,ha épp nem akadt az utamba szörny, mert a dalaival legalább a fogadókban jutott ételre. Mégis, mindig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy amennyire tud, legyen hiteles, mert én nem egy fennkölt lovag vagyok. Egy mészáros, harcos, aki a szörnyek megöléséhez ért.
Kökörcsin pedig hozta a szokásos idegesítő formáját, és összevesztünk, kiszabadítottunk egy dzsint a palackból, még időben észre vettem, hogy én voltam az, aki birtokoltam a palackot, és a dzsint, úgy állítva be a helyzetet, mintha Kökörcsin kívánt volna.
Ahol épp tartózkodtunk, ott nem akartak fogadni, és nem tudták ellátni a bárdot, így a bíró házánál találtam meg az iránymutatás után Vengerbergi Yennefert, a mágus nőt.
Ő már a segítségemre volt, de… nem volt mindegy, hogy milyen áron. Világossá vált a számomra, hogy Yennefer nem játszik tiszta lapokkal ,de nem akartam, hogy Kökörcsin meghaljon, és mielőtt még kettőt pislanthattam volna, tőrbe csalt, itt képszakadásom volt, és a város kazamatájában ébredtem, ahol szörnyű halál várt volna rám, ám az őr a kínzásom közben felrobbant. A feje robbant fel, mert botor módon kívántam, mégpedig azt, hogy hallgasson el. Így, nemes egyszerűséggel , lerobbant a feje, megtudtam, hogy Yennefer azt „kérte” tőlem fizetségül, hogy simítsam el a tartozásait a városban.

Ezután adott volt a helyzet, meg kellett mentenem Kökörcsint Yennefer karmai közül, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy befogja magának a dzsint, őrült harc következett, portálok nyíltak, és csukódtak, majd elhangzott a kívánságom is: Legyen mindkettőnk helyzete döntetlen.
Így a dzsinn felszabadult, mi pedig… a kocsmában álltunk neki az első együttlétünknek.

Bár, jó volt Yenneferrel maradni, egy ideig, de dolgom volt, nem feledkezhettem meg az igazi feladatomról, a szörnyeket ölni. Itt csengenek a füleimben Vesemir szavai, Egy vaják ne hősködjön, ne legyen lovag, fehér lovon, egyszerűen csak csinálja meg a feladatát, és vegye fel érte az aranyat. Ennyi, ennyit kell tennem, és nem többet, nem belebonyolódni jobban a problémákba, emberi szerelmekbe, és fájdalmakba, így nem sérülök, se én, se az önérzetem.

Ezután pedig Foltest királyságába jutottam, ahol egy striga kísértette a város lakóit. A strigák, elátkozott gyermekek, akik szörnyé válnak. Meg lehet őket ölni, én mégis azt választottam, hogy megmentem. Ostrit a tanácsot próbált meg lefizetni, hogy hagyjam a strigát, de engem meg arra képeztek, hogy szörnyeket öljek, hatástalanítsak, ehhez értek, olyan ez, mintha azt mondanák a kovácsnak, hogy mától kötnöd kéne…

Némi harc árán, de sikerült a kriptába lejutnom, és a Yirdennel magamra zárnom a striga koporsóját, itt kibekkeltem az időt, napfelkeltéig. Hallottam, hogy a lány elkezdett visszaalakulni, így kimásztam, és a lány, megharapott, pont szar helyet talált el, és tudtam, éreztem, hogy meghalok. Minden túl könnyű lett, mégis két nappal később, a palotában keltem fel.
Mikor már tudtam járni, és elég erősnek éreztem magamat, felkerekedtem Nennekéhez, Melitelle templomába, hogy itt erősödjek meg. Egy kisebb incidenst leszámítva, fel tudtam készülni az utamra, egy kisebb incidens még beárnyékolta az ittlétemet, aztán útra keltünk Kökörcsinnel, és később újra találkoztam Yenneferrel, nem is vagyok féltékeny Istriddre! Nem, ha mondom! Hm!

A soddeni csata után, az erdőkből sikerült megszöknünk, és Kaer Morenbe mentünk Cirivel, itt találkozott a vaják társaimmal, Ciri képességei kezdtek megmutatkozni, így Triss Merigold segítségét kértem, hogy segítsen neki megtanulni uralni a benne lakozó káoszt.
Ám Triss, azt javasolja, hogy Yennefer képezze tovább, Nenneke templomában.

Mindenre már én sem emlékezhetek, vagy… pontosabban, nem olyan fontos.

A vadászat... emlékszem... csak, egy kicsit mintha homályos lenne...
Nem állhatok meg ezeken merengeni, mert újabb veszély fenyeget minket, a kontinenst újabb katasztrófa fenyegeti, amelybe az egész hely belepusztulhat.

Példareag

Ide írd a példa reagodat! A játékhelyzetet a fantáziádra bízzuk, a reag hossza pedig ne legyen kevesebb, mint a kódexben kért minimum. Kérlek vedd figyelembe, hogy ez az iromány legalább 50%-ban befolyásolja az ET-d elfogadását, így ne sajnálj formailag, terjedelmileg és tartalmilag igényes írással előrukkolni.