Ríviai Geralt

Becenevek/álnevek: Fehér Farkas, Gwynbleidd, Blaviken mészárosa, Négyszarvi Ravix, Geralt Roger Eric du Haute-Bellegarde (az első kitalált neve, amit Vesemir visszadobott átgondolása, csak a Vaják társai tudnak róla) Életkor Nincs pontos adat, hozzávetőlegesen száz év körül Látszólagos kor A harmincas évei vége Csoport/faj Vaják Foglalkozás Hivatásos szörnyvadász

Különleges képességek/faji adottságok

Geralt kisgyermekkorától a Kaer Morhen-i Vaják erődben nevelkedett, így jutott rá ideje, hogy az élet által számára kijelölt mesterséghez igazítsa képességeit. Ha nem számítanánk a mutagének okozta elváltozásokat, még akkor is veszedelmes fizikai erőt, kobraszerű reflexeket és medveszerű kitartást birtokolna, de mesterséges beavatkozásnak hála ezen képességei jócskán meghaladják az emberi maximum jelentette határokat, kitartását pedig fokozza, hogy az emberekhez képest sokkal gyorsabban gyógyul és az alkoholon kívül szinte minden méregre immunis.
A Füvek próbájának egyik másik pozitív hatása, hogy Geralt érzékszervei rendkívüli mód kiélesedtek. A látása biztosítja, hogy nagyítólencse nélkül is észrevegyen rendkívül apró nyomokat és félhomályban is láthasson, a szaglása pedig a legjobb vérebekével vetekszik.
Mivel fiatal kora óta rendszeresen és alaposan edz, emiatt a kardforgatásban és ökölharcban való jártassága rendkívül szerteágazó és sokrétű, így szinte körülményektől függetlenül bárkinek méltó ellenfelet jelenthet egy fegyveres összecsapásban, vagy egy kocsmai verekedés során.
A Vaják kiképzés során elsajátította az alkímia alapjait, így megfelelő hozzávalók felhajtása után képes olyan főzetek megalkotására, amik messzebbre tolják ki a mutagének által biztosított képességei határát.
A kiképzésének hála a mágia egy igen alacsony fokú felhasználási módja is a birtokába került. Az ujjak által formált speciális gesztusokkal megidézhető Jelek korlátozott mágikus manipuláció lehetőségét biztosítják számára. A Jelek segítségével tüzet és erőlökéseket idézhet, korlátozott ideig pajzsot emelhet a teste köré, anyagi formába kényszeríthet egy szellemlényt és befolyásolhatja a gyengébb mentális ellenállással bíró lények akaratát.

Jellemrajz

A legtöbb idegen számára Geralt egy érzéketlen tuskónak tűnhet. Ehhez köze lehet annak a közkeletű nézetnek is, hogy a Vajákokból kiöl mindenféle érzelmet a Füvek Próbája, de valószínűbb, hogy az emberek nagy része csak munka közben találkozik vele. Ilyenkor általában a sztoikusság és a távolságtartás álarca mögé bújik.
Mikor megbízásban jár, Geralt hidegnek sőt akár kifejezetten kegyetlennek is tűnhet, pedig ilyenkor csak teret enged a józan eszének is a bele nevelt munkamorálnak.
Viszont a barátai és szeretői környezetében teljesen más képet mutat. Bár humorát akkor is csak száraz és szarkasztikus megjegyzések formájában engedi kifejezésre jutni, de igen mély és intenzív érzelmeket képes táplálni azok irányába, akik kedvesek a szívének. Ezen érzelmek nagy része inkább tettekben, mint szavakban kerül kifejezésre, amik sokszor igen szélsőséges skálán mozognak. Előfordult már, hogy Geralt a saját életét kockáztatva óvta a társai épségét, vagy hajlandó is lett volna feláldozni magát, hogy a többiek tovább élhessenek.
Geralt rendkívül protektív természetű, ha Ciriről van szó, de idővel felismerte, hogy nem állhat mindig kivont karddal a lány mögött, így lassan levedlette a védelmező szerepét, hogy ne akadályozza a lányt saját döntései meghozatalában.
Bár a Vaják nemzőképtelen, ez nem akadályozza meg abban, hogy párkapcsolataiban a maguk teljességében élje meg a szív és a test vágyait. Rácáfolva a mesterségét övező előítéletekre, a maga módján igencsak mély és őszinte érzéseket táplál Vengerbergi Yennefer iránt, akivel "se veled se nélküled" jelleggel folytatott kapcsolata remek alapanyagot szolgáltatna nem egy balladához.
Bár szinte az egyik ismertetőjegye, hogy több varázslónőhöz fűzték romantikus szálak, mégis valami ösztönös viszolygással bír a térmágiák, különösképp a Portálok irányába, amit nem rest minden adandó alkalommal hangoztatni.
Az emberekhez való viszonyulását is a kettősség jellemzi. Ha tud segít a rászorulókon, de nem véletlenül hangoztatja, hogy mind a két kardját szörnyölésre használja. Tisztában van azzal, hogy az egyén romlottsága nem mindig fertőzi meg a tömeget, de sose rest kivonni a kardját, ha a vérontással egy emberbőrbe bújt szörnyet tüntet el erről a világról.

Megjelenés

Gwynbleidd (Fehér Farkas), az ősi nép nyelvén kapott neve rendkívül találó és jól körülírja mind a megjelenését, mind a jellemét. Geralt nem kifejezettem nagy termetű és izmos, de szálkás muszklijaiba rendkívüli erő és gyorsaság szorult, ami szinte sugárzik a megjelenéséből. A legtöbb ember számára ösztönösen nyugtalanító a jelenléte. Hogy ezt a vaják kisugárzása, vagy függőleges pupillájú sötét macskaszemei okozzák az örök kérdés marad. Feltehetőleg mind a két tényező közrejátszik abban, hogy az emberek legalább enyhe kényelmetlenséget érezzenek a közelében.
Geraltot szakmájából adódóan könnyű felismerni. A nyakában lógó, mágiára érzékeny farkasmedált ugyan el tudja rejteni a ruhái alá, de a hátára szíjazott két kard biztos jele annak, hogy a férfi Vaják. Jellegzetes tejfehér haja is egy olyan ismertetőjegy, amiről szinte biztosan beazonosíthatóvá teszi.
Kedveli a kényelmes, szabad mozgást biztosító ruhákat és ritkán fordul elő, hogy láncingnél súlyosabb vértet húz magára. Színekben előnyben részesíti azokat az árnyalatokat, amikben könnyű kerülni a feltűnést és hivalkodást még csak hírből sem ismerik.
A férfi teste tökéletes térképe mindenféle és fajta sérülés heges gyógyulásának. Legjellemzőbb sebhelye a bal arcát átszelő, feltehetőleg karmolásból származó heg, de Yennefer is órákat tudna mesélni a Vaják írháját borító változatos sebhelyekről és a hozzájuk kapcsolódó történetekről.

Előtörténet

Nasker sietős léptekkel, mégis egy macska hangtalanságával loholt be a terembe. Nem akarta lekésni az előadást.
Általában nem volt nagy igénye a csodás történetekre, de Kaer Morhenbe ma egy igazán különleges vendég érkezett, akinek állítólag minden hangja arany és úgy gabalyintja a szavak fonalát, hogy még a legérdektelenebb hallgató is elkezdi hegyezni a fülét, ha belekezd valaminek az elmesélésébe. Az sem lebecsülendő tény, hogy a Nagymester életének legizgalmasabb történeteiből fog szemezgetni ma este.
Bocsánatkérően rávillantotta macskaszerű íriszeit a kandalló előtt üldögélő tejfehér hajú férfire., majd leült az asztalhoz a többi ifjú mellé és hozzálátott a vacsorájához. A Nagymester mellkasán összefont karokkal üldögélt tűz mellet és hallgatta a vele szemben ülő deresedő halántékú férfi szóáradatát. Nasken számára nem úgy tűnt, mintha különösebben barátságos lenne a vénülő bárddal, de jól tudta, hogy a férfi nagyon visszafogott módon nyilvánítja ki az érzéseit.
Ahogy elnézte, a másik férfi lehetett az a hírneves mesemondó, aki ellátogatott hozzájuk.
- Nem kell a danászás Kökörcsin. - ütötte meg érzékeny fülét a Nagymester halk mormogásszerű hangja – Még az kell nekem, hogy hozzászokjanak a jóhoz.
- A helyedben nem aggódnék emiatt. - vigyorgott a bárd, miközben az ujjai könnyed táncával próbálgatta a lantja húrjait – Amilyen varjúhangod van az első alkalom után lemondanak a műélvezet eme formájáról.
- Ne legyenek dalok. - jelentetti rekedtes hangján a Nagymester – A szirénekről pedig szó se essék.
- Ha amiatt aggódsz, hogy Es....
A fehér hajú férfi villámgyorsan dőlt előre és kicsapódó karja egy szemvillanás törtrésze alatt kiragadta a bárd kezéből a hangszert
- ...sitől...
- Se dal, se szirének. - ismételte meg a férfi határozottan a kívánságát
- Te tudod. - vonta meg a vállát Kökörcsin lemondóan, majd a lantért nyújtotta a kezét – De tudd meg Geralt, hogy talán jobban hallgatnának rád a vaják-kölykök, ha látnák, hogy te is emberből vagy.
A fehér hajú forradásos arca kifejezéstelenül meredt a bárdra, mintha nem tudná eldönteni, hogy igazat adjon neki, vagy megüsse.
A diskuráló kettőshöz csatlakozott még egy nő. Hamuszín haja, méregzöld szeme és jellegzetes vonású állcsontja még akkor is kiemelte volna a tömegből, ha nem ő lett volna az egyik a várban tanyázó két hölgy közül.
- Ezt a kiváltságot már csak kevés embernek hajlandó megadni vénségére. - mondta könnyedén a Ciri és egy tál ragut nyújtott Geraltnak – És sajnos egyre ritkábban.
Geralt mormogott valami köszönetfélét az orra alatt és nekiállt enni.
- De te legalább itt vagy mellette, hogy ellensúlyozd a morcosságát. - mosolygott a nőre Kökörcsin barátságosan, miközben elvette a saját raguját és enni kezdett
Geralt hálásan ránézett a lányra. Tény és való, hogy öregségére, kicsit zsémbesebb lett, ahhoz képest, mint amikor az utakat rótta megbízások után kutakodva. De hogy legyen valamennyi pozitív oldala is a dolgoknak, legalább Yennefer megjegyzéseinek éle és a szavainak vitriolossága is vesztett az erejéből az évek folyamán.
Ciri leült a vaják-növendékek közé és nekiállt a saját vacsorájának.
A vaják és bárd néhány percig csendben falatoztak az őzraguból élvezve azt a viszonylagos csendet, amit csak a nagyteremben kandallójában pattogó tűz zaja és az ételüket az egész napos edzések után mohón betömő ifjak csámcsogása zavart meg.
- Van még valami, amiről nem akarsz, hogy tudjanak az ifjoncaid? - törte meg végül a csendet Kökörcsin – Azt meg mégsem hagyhatom ki a történetből, hogy Yennefer és Trisst is volt megfordult már az oldaladon.
- Tégy amit akarsz, de vedd figyelembe, hogy kölyköknek fogsz mesélni. - mondta Geralt két falat között – Nem kell tudniuk minden szaftos részletről.
Kökörcsin tőle szokatlan módon csak szótlanul bólintott és evett tovább. Egyre terebélyesedő kíváncsisága, azonban néhány falat után nem engedte, hogy sokáig tartsa a száját.
- Geralt mégis mit akarsz? Miről meséljek nekik? -  vakarta meg fakuló szakállát a bárd – A te életed tele van mindenféle és fajta kalanddal. Nehéz csak úgy kiragadni egy-két részletet.
Geralt eltűnődve nézett Kökörcsinre, macskavágású pupilláin visszatükröződött a kandalló lobogó tüze. Egy ideig így ült. Kökörcsin már-már azt hitte megint elmerült a meditációjában vagy nyitott szemmel elaludt, de mikor elhatározta volna magát, hogy megbökdösi a vajákot, az előre dőlt és a szemébe nézett.
- Azt akarom, hogy olyan meséket mondj nekik, amiből megtanulhatják mik a szakmánk erényei. - suttogta, mivel tudta, hogy egy-két nebuló kíváncsian hegyezi a fülét – Nem kell az egekig magasztalni, fénylő páncélos lovagnak beállítani, meg a személyemet dicsőíteni. Csak annyit színezz rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Nem akarom azt hallani, hogy hajadonfőtt, egy szál nadrágban kergetőztem Addával a sírboltja körül. Csak a tényeket és minimális ferdítést.
Kökörcsin lassan megrázta a fejét, miközben arckifejezésén látszott, hogy nagyban gondolkodik.
- Te aztán fel tudod adni a leckét az ember fiának. - ült ki a kihívásért élő előadó jellegzetes kifejezése a bárd arcára – Legyen. Akkor elregéltem nekik Ríviai Geralt valós történetét. De a biztonság kedvéért beszéljük meg, hogy milyen keretek között mozoghatok egyes történések esetében. Példának okáért megtudhatják-e, hogy egy varázslónő fia vagy?
- Egy Vaják, akit mágusnő szült. - ízlelgette Geralt – Számomra kicsit túl hősiesen hangzik. Mintha valami olcsó vásári komédia hőse lennék.
- Vénségedre csak nem kiforrott a drámai érzéked? - próbált bókolni Kökörcsin, de Geralt arckifejezése láttán inkább meggondolta magát – Szóval egy szót se Vissenáról. Azt a tényt, viszont nem titkolhatjuk el, hogy téged egészen másfajta mutagénekkel kezeltek, mint a többi Vajákot.
Geralt ismét elgondolkodva nézett a semmibe néhány pillanatig, majd beleegyezően bólintott.
- Valamilyen ívre viszont érdemes lenne felfűzni ezeket az eseményeket. - puhatolózott a bárd a tőle telhető legtapintatosabban – Tudod, hogy a történetnek legyen eleje meg vége. Hogy bemutassa, eljutottál valahonnan valahova az életedben.
- Mit javasolsz? - emelkedett meg a szörnyvadász jobb szemöldöke
- Tudom, hogy nem a családos ember benyomását akarod kelteni, de ha jól átgondolod az életed, akkor érezheted a Sors iróniáját. Egy Varázslónő és egy Vaják neveli fel Pavetta lányát. Miután visszavonultál az aktív szörnyöléstől nekikezdtél egy új generáció kinevelésének. Akármennyire is azt akarod átadni ezeknek a kölyköknek, hogy egyedül is boldogulniuk kell az életed legfontosabb pillanatai azt sugallják, hogy egységben... Mit egységben, a családban az erő. Ez talán fontosabb lecke lenne számukra, mint bármilyen vérben tocsogó szörnyölő kaland.
Geralt megdörzsölte a szakállát, de most nem bocsátkozott hosszú hallgatásba.
- Bármennyire is ellent akarok neked mondani, be kell látnom, hogy igazad van. - ismerte el végül, de a bárd pajzán vigyorát meglátva gyorsan újra szólásra nyitotta a száját – A Yennel való találkozást cizelláld! Nagyon cizelláld! Nem akarom, hogy napokig téma legyen, hogy egy djinn által teljesített kívánság miatt egy fogadó romjai között élveztem először az ölelését. Rossz fényt vetne a Családos Geralt képére.
- Azt néhány évvel későbbre tartogatom. - lohadt le kicsit a mosoly Kökörcsin arcán, bár a hangja cseppet sem csöngött a csalódottságtól
Mindketten ettek néhány falatot a ragujukból, mielőtt tovább folytatták volna a beszélgetést. Végül a művész törte meg a csendet.
- A Cirivel való kapcsolatodat, hogy mutassam be? Mindketten tudjuk, hogy elég bonyolult a dolog, Pavettával, Calanthével meg a Meglepetés törvényével. Hogy szépítsem meg ezt nekik?
- Nincs rá szükség. - mondta két falat között a Vaják – Elveszne a lényege a dolgoknak.
- Ahogy óhajtod. Szóval regéljek Brokionról, arról is, hogy lemondtál a jussodról és megtanultál hinni a Sorsban. Említsem meg a ballépéseiteket amit a kiképzése elején vétettek.
- Te mondtad, hogy emberibbnek kell tűnnöm. - Kökörcsin már majdnem látta a mosolyt, amit a vaják gúnyos hangja sejtetett
Kicsivel később aznap este Kökörcsin köré gyűlt szinte mindenki, aki Kaer Morhent mondta otthonának. A bárd szavai hol fokozták a történetek feszültségét, hogy pedig kacagásra késztették közönségét. Míg beszélt majd egy tucat macskavágású, egy pár zöld és egy pár ibolya szín szegeződött rá. Az utóbbi kettő tulajdonosa és Geralt egyet értett abban, hogy Kökörcsin élete leghitelesebb előadásával örvendeztette meg aznap este a közönségét.

Példareag

A macska főzet szép lassan felszívódik a gyomromban, ahogy távolodok a tanyától. Nem szokatlan számomra, hogy éjjelente egyedül kóboroljak az erdőben. Szinte már öntudatlanul mérem fel a szélirányt és a sebességet, ahogy hangtalan léptekkel vágok át az aljnövényzeten.
Ha valaki csak a tekintetemet nézné és meglátná az óriásira tágult pupilláimat, akkor azt hihetné, hogy majd szétvet az izgalom, de a valóság az, hogy az előbb elfogyasztott főzet hatása, én pedig olyan nyugodt vagyok, mint egy alvó csecsemő. Majdnem minden lépés után egy kicsit világosabban látom az éjsötét erdőt, majd amikor a főzet teljes hatékonysággal kezd el keringeni az ereimben szinte mindent ugyanolyan jól sejlik fel a szemeim előtt, mintha nappal lenne.
Az a tény, hogy a színekben nem lelhetem örömömet sokadlagos jelentőségű. Így is komoly előnyben vagyok azokhoz képest, akiket nem tömtek mutagénekkel és nem küldték arra a kínpadra, amit a Füvek próbájának hívnak.
Mindez azért történt, hogy szörnyeket ölhessek és utána tartsam a markomat az értük járó díjért.
Most is munkaügyben járom az erdőt.

Oxenfurttól nem messze egy kis faluban akadtam rá hirdetményre. A falunak nem futotta tisztességes hirdetőtáblára, így az egyik útjelzőre volt felszögelve. Fel kellett állnom Keszeg nyergében, hogy elérjem.
A felhívás szerint valami farkasszerű lény háborgatja a közelben élő tanyasiakat és a polgármester kétszáz korona vérdíjat tűzött ki a fejére.
A falusaik vendégszeretete nem igazán múlta felül az elvárásaimat. Bár ők inkább attól a ténytől idegenkedtek, hogy nem helyi vagyok. A fehér hajam, a különös vágású pupillám és a két kard a hátamon nem igazán érdekelte őket. Talán egy kissé még hálásak is voltak miután lenyelték a xenofóbiájukat.
A polgármestertől megtudtam, hogy kiket ért kár és elbeszélgettem velük. A nyomok megvizsgálása után arra jutottam, hogy egy likantróppal kell majd összemérnem a pengémet.
A tanyasiak sem voltak túlságosan barátságosak, így az erdő szélén táboroztam le.
Labor híján szabad tűz felett desztilláltam a vizet és kezdtem neki főzni a vadászathoz szükséges főzeteimet. Sokkal több vesződséggel járt mint általában, de az éhes mutánsnak ne járjon a szája.
A főzeteket palackokba töltöttem, majd fegyverszíjamon lévő bőr tárolókba helyeztem.
Ellenőriztem mind a két kardomat. Az acéllal nem megyek ugyan sokra egy farkasember ellen, de számolni kell azzal is, hogy banditákba botlok, míg éjszaka az erdőben kóborlok.
Bár ha tényleg egy farkasember kóborol ezen a vidéken, akkor a banditák hulláival több esélyem lesz találkozni.
Keszeget és a felszerelésem azon részét, aminek most nem látnám hasznát rábíztam az egyik tanyasira és a jó szándékát néhány koronával is megerősítettem. Biztos, ami biztos. Jártam már úgy, hogy a társaim a felszerelésemen osztozkodtak mire kivergődtem egy barlangból.

Ahogy léptetek az erdőben a nyakamban lógó ezüstmedál elkezd rezegni. Valami nem természetes dolog ólálkodik a közelben. Valami aminek a leölésére kiképeztek.
Kihúzom a hátamra szíjazott ezüstkardot a hüvelyéből és a bal kezemmel leakasztom az övemről a Holdpor bombát.
Úgy tűnik hosszú éjszakának nézek elébe.....