Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
Ha csak ezen múlna ő még a nemlétező bajuszát is összeakasztaná a vajákkal csak hogy lássák ki az erősebb, de erre aligha kerülhetne sor, mert megint megakadályozzák, illetve közbevágnak és a tünde feje is a bejárat felé fordul. Egy szerencsétlenn diák felé akire mindenki ráripakodik hogy még beszélni is majdnem elfelejt és kárörvendő vigyorra szalad a szája, amibe belejátszik az is hogy a ki tudja hányadik sörét iszogatja már mióta itt van. Észrevétlenül szaladt le pár korsó a torkán, de mit bánja már. - Egy boríték? Mi van benne? Miért kellene bárkinek is vigyáznia rá? - rándul össze íves szemöldöke ahogy a könyörgő deákra néz, aki szerencséjére nem az ő ruházatát fogdossa össze, hanem Veltyngerét. - Én nem fogadnám el.... - károg egy kicsit, ahogy az alkohol javított kicsit a közlékenységén.
A jövevény esetlensége a tündés incidens után már nem is szórakoztatta, most egészen zabos volt. Kérdő tekintettel kísérte végig az előbb megismert Anselmus útját, akit nem meglepően megijesztett a zord tünde látványvilága, ami már Vet számára sem volt pulis. Tessa mama pedig tovább gyalulta a fiút így mikor az elé lépett és kezébe nyomta a borítékot Vet nem érezte szükségesenek a további „puhítást”. Már csak a tünde miatti dacból elfogadta a borítékot, de a hangulata miatt mégis beszólt neki: -Minek nézek én ki, kedves nővérnek? – mondta felháborodva, de az arany hamar elhessegette a kételyeit. Majd az ismertető meghallgatása után megszólalt – Na jó, de ha nem vagy itt addigra, akkor felbontom. Egyébként meg úgy vacogsz, mint a nyárfalevél. Mikor kifele mész igyál meg egy hubit, mindketten nyugodtabbak lesztek. – utalva Serpentinára. Miután a nebuló elment Wertherhez fordult: -Ismerted ezt a gyászhuszárt? – majd a válasz után feltette a millió koronás kérdést. -Szerinted mi lehet a borítékba, illetve ez milyen címer? – mutatott a pecsétre.
Tissa mama számára világossá válhatott, hogy Anselmus diák füle mögött bizony vaj kell, hogy legyen, mert a sörre még csak rá se nézett. Nem úgy, mint Werther, aki közben lelkesen és alattomosan eltüntette a Geralt által hátrahagyott, szinte érintetlen ételt és italt is, de még így is homlokát ráncolva nézett össze Anselmussal - aki gyorsan lesütötte a szemét, és inkább a vajákhoz fordult segítségkérésével. A faggatásra nem is igazán tudott mit felelni, csak kínosan sziszegett és vakarászta a tarkóját, kerülve a kérdezők tekintetét - különösen a marcona tündéét. - N-nem mondhatom el, az hadititok… - rebegte, ám amikor Veltynger megszánta, úgy ragyogtak fel a szemei, mint az azúrkék ég a nyári zápor után. - K-köszönöm, vajákuram! Az életemet mentette meg! Köszönöm, esküszöm, fél óra és itt vagyok, addig ki ne nyissa, semmi esetre se! - hálálkodott, majd széles mosollyal bólogatva fogadta meg a jótanácsot is - azzal sarkon fordult, és Serpentina után kiáltozva rohant ki az ivóból. Werther közben a neki feltett kérdésre ingatta a fejét jobbra-balra. - Hát csak úgy látásból… - ráncolta a homlokát, de aztán a pecsétet látva elkerekedtek a szemei. - Ez…! Ez a… Ez a, ez…! - állt fel rögtön a székről. - Ez az Akadémia címere! Akadémiai pecsét van rajta, ez—! Jóságos Melitele segíts meg, nyisd ki, könyörgöm, nyisd ki, ez nem lehet más, csak a— - Mi, te szukafattya, mi van benne?! - hajolt közelebb eddigre a félkarú mesemondó is. - Nem tudom bizrosra, amíg nem nyitja ki! - vágott vissza Werther, majd eskedlőn Veltyngerre pillantott.
Hékahó, ez így nöm lesz jó! Megáltak a népek az ivésban és övísben! Tissa kezd keseregni a kihulló bövítel miatt. Teljesen kezdi nem érteni, hogy mi folyik itt. -nem tűnik olyan fontosnak vagy írtíkesnek az a darab fecni, de mostan mneg a deják sereg úgy özönlik a söntés köré, mint míhek a gazokhoz. - Ejj.. csallafincságot szimmatolok! Vanami itt nöm stímöl. - Feltörli a pultot a kicsit ragacsos rongyával, majd kocsmárosan a pultra könyököl, stírölve a borítékot. - Oszt mijafene az? NYössad mán ki he! Nöm viccölök, ha tö nöm teszöd, hát ín fogom! – Nyúl is érte, ha esetleg a varnyák nem elég bátor. Tissával ilyen gond nincs.
Mivel már kihozták a lelki békéből, és Anselmet is belefojtotta volna egy hordónyi mézsörbe, minden mindegy alapon, ő is közelebb settenkedik hogy lássa a neki mit sem jelentő címert. Nem ismeri fel, így nem lehet olyan fontos, de nem akarja elszalasztani azért a dolgot. A törpasszony homloka is elsötétedik lassan ahogy mindenki a levéllel lesz elfoglalva és nem az ivással ahogyan kellene. - Na, kinyitod? Vagy azt hiszed hogy életre szóló szolgálatot teszel azzal ha nem nyitod ki és visszaadod? - kötekedik egy kicsit, de ő nem nyúlna érte. Ellenben nem is akadályozza meg azt aki igen, ő most jól szórakozik Veltynger kárára.
E gy szempillantás alatt már majdnem az egész kocsma köré gyűlt és mindenki a titokzatos borítékért ácsingózott. Felmerült, hogy ez biztos Radovid király levele, mások kutyabörnek vélték, azonban abban mindenki biztos volt, hogy hatalmas érték lehet. Vet komoly dilemmába került, ha nem tartja meg a szavát akkor szószegővé válik, ami az ő erkölcsei számára az egyik legnagyobb bűn. Azonban, ha nem lesz hajlandó kinyitni akkor biztosan megrohamozzák a pribékek. Leginkább Werther félbeszakadt mondandója foglalkoztatta, nem kellett csillagásznak lenni ahhoz, hogy rájöjjön a vaják, hogy miben is reménykedik pertu komája, ezért, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon cselhez folyamodott. -Tissa mama hozzon nekem egy gyertyát és csináljon sötétet! – ezután nemeziséhez fordult – Te, Tündi, fuss el az akadémia portájára és kérdezd meg melyik tanszéken tanul ez az Anselmus! – majd az értettlen Wertherhez fordul. – A gyertyára azért van szükség, hogy átvilágítsuk a levelet. Ha szerencséd van akkor a pótvizsga megoldások vannak benne.
Bizony-bizony a kis társaság köré gyűlt minden diák a kocsmában, de még azok is, akiknek felkeltette az érdeklődését ez a furcsa boríték. A tünde, mikor a vaják elhajtotta, sziszegve állt föl a székről és az Ősi Nyelven küldte el Veltyngert melegebb éghajlatra, de amilyen vehemensen és hosszadalmasan tette, abból még az is könnyen megértette, mit mond, aki egy szót se ismert a Hen Llingéből. A szegény Werther ellenben azon deákok sorait erősítette, aki viszont nagyon is tudott, így ő a vaják helyett is fülig vörösödve sütötte le a szemeit a szidalmazást hallgatva, mert ilyen válogatott módon még senkinek sem hallotta a teljes női rokonságát felemlegetve nomeg felszólítva a különböző haszonállatokkal és tárgyakkal való erőszakos közösülésre. Viszont, mivel az aen seidhe arra is rájött, hogy ez a boríték tényleg nem tartalmazhat semmi egyebet, csupán egy nyomorult pótvizsgára szóló kérdéssort, ott is hagyta az egész társaságot, hisz már így is túl sokat rabolták a drága idejét és borzolták az idegeit. Ám akik ott maradtak, azok egyre nagyobb kíváncsisággal várták az eredményt, különösen, ha Tissa mama elővarázsolt egy gyertyát, amivel át tudták világítani a paksamétát. - És ha túl sok lap van benne, és nem lehet majd kisilabizálni? - aggódott Werther, míg a többi diák inkább amiatt sopánkodott, hogy csak meg ne kapja a láng a papírt!
Hát jó, úgy fest a ma este ilyen rejtélymegoldós lesz, Tissa enyhén szólva sincs elragadtatva a helyzet ebbéli alakulásától, de amint elkezdenek a kölykök gyűlni... üsse kavics, ebbűl még lehöt valami. - Gyóvan, gyóvan, hozum mán.. - Sóhajt egyet és belecsettint egy köpetet a csészikébe, miközben a konyhába megy s jön is vissza. Hozza az égő gyertyát, leteszi a pultra, aztán elkurjantja magát. - Nosza kölkök, aki akarja túdni me a szüsz ez, az fúkáljon györtyát maga mellütt! – Mert hogy fog a Melitele naccságos sejhaja csak ezír körbemasírozni az egész teremben. Ő nem fog, annyi szent, de ezek mög annyira kíváncsiak, hogy megspórolnak a törpnek egy utat.
A tünde kitörésére igyekezett ügyet sem vetni és szerencséjére csak minimálisan ismerte az ősi nyelvet, de így is képes volt kivenni a pattogzó nyelvű tünde beszédéből az „anyád”, „húgocskád” és „macskád” szavakat. Ez utóbbit sehogy sem tudta hova tenni így inkább volt zavarodott, mint mérges. Egyébként meg Werther ábrázatáról képes volt leolvasni mennyire is küldték el a búsba. Mikor Tissa mama megjelent egy buzgó akadémista rögtön felkapta a gyertyát az asztalról és a vaják fölé tartotta. Ekkor a levegő is megfagyott és hatalmas csönd keletkezett, talán akkora, ami még sosem uralta ezen fogadót. A sárgás borítékon hírtelen foltok, majd egybefüggő szavak és mondatok kezdtek megjelenni. Vet számára az első szót, amit kitudott olvasni fel is olvasta: -Asztronómia… - Werther vezetésével egy emberként kiáltott fel a fogadó népe. Egyesek örömükbe, mások bánatukba. A levelet át is adta barátjának, aki egy szén darabot és papírost rántott elő zsebéből és körmölni kezdte a papíron megjelenő megoldásokat, de ezt pár mondat után félre is rakta és örömében ugrabugrálni kezdett. Elégedett mosollyal nyugtázta ifjú barátja kitörő örömét majd miután már nem ugrált örömében hozzá fordult. -Na, ezért legalább egy csillagot elkell nevezned Tessa mamáról vagy rólam. – majd a boldog diák ruháját megragadva fenyegetőn szólt hozzá- de ha megbuksz… tényleg megetetlek a bestiával. No de ennek örömére igyunk!
Ilyen öröm és üdvrivalgás utoljára akkor lehetett az oxenfurti SER- és Szeszipari Tanszík falai közt, mikor a brennai csata után egész Észak a győzelmét ünnepelte. Werther lázasan körmölte a kérdéseket, amelyekre Veltynger segítségével a szó legszorosabb értelmében fény derült, és buzgón bólogatott a vaják minden szavára. - Úgy lesz, Veltynger uram! Az első csillagot, amit felfedezek, vajákuramról fogom elnevezni! Sőt, egy egész konstelláció fogja majd a Veltynger nevet viselni, esküszöm a magas égre! - nevette a deák, s kitörő boldogságában még a játékos fenyegetéstől sem rémült el úgy, mint első alkalommal. De ilyen szerencséje nem lehet egy egész elbukott tanszéknek. Egyetlen egy deáknak kellett csak megcsúsznia ugyanazon a kilöttyent sörfolton, amelyen Werther is elcsúszott korábban, és ez a ballépés végül bukásra ítélte az egész projektet. A félrelépett illető, kinek nevét a krónikák nem jegyezték fel, zuhanásában egy ijedt nyekkenéssel belekapaszkodott a mellette álló deák felöltőjébe, ezáltal azon férfiú is elvesztette egyensúlyát, és előre dőlt, amely mozdulattal pont meglökte az előtte álló, gyertyát tartó úriembert, aki a kölcsönhatásnak köszönhetően sajnálatos módon túl közel érintette a gyertya lángját a borítékhoz. Az pedig igencsak száraz volt, és ijesztően gyorsan kapott lángra. Az egész kocsma egyetlen hosszú pillanatra teljes némaságban, tátott szájjal és elkerekedő szemekkel nézte a lángba boruló borítékot, s e katartikus pillanatnak az vetett véget, amikor a boríték csücskét tartó deák egy fájdalmas szisszenéssel elengedte a lángoló papírköteget. - OLTSÁTOK EL! OLTSÁTOK EL! - üvöltötte az egész kocsma, s páran neki is álltak rajta tapodni, s végül egy tenyérnyi darabkát sikerült megmenteni a szénné égett kérdéssorból. Ezt a gyászos percet tán semmivel sem lehetne fokozni már - ám ekkor ismét kitárult a kocsma ajtaja, és nem más lépett be rajta, mint az Oxenfurti Akadémia Asztronómia tanszékének dékánja - négy csendőrrel együtt. - Khm-khm! Fi-fi-fi-figyelmet kérek! T-t-t-tudomásunkra jutott, ho-ho-ho-hogy az asztronómia pótvizsga kérdéssorát el-el-el-eltulajdonította az egyik d-d-d-diákunk! K-k-k-k-ki-kicsapás terhe mellett, ha nem áll elő az a d-d-d-d-diák önként, akkor m-m-m-minden pótvizsgázót m-m-m-m-megbuktatok!
Mostmár nem annyira titoltan kíváncsi, mint eddig, sszemöldöke csak úgy járja a csárdást a homloka közepin. Mi a rosseb nyiláról hantáznak ezök itt? Nem tudja megfejteni rendesen, de az is igaz, hogy ami őtet nem érdekli, az ott ruhad meg ahun van. Azt annyi nekije. - Asztat...mia? Hö? Azt öszik vagy iszik? - Kicsit zavart a törpasszonyság, ő csak a szeszipart, meg az íkszeríszetet ösmeri. A többi nudlifüle, kutyafutta fakanálja. Nöm is érdekli őtet igazán. Viszont szömmel láthatóan a kölykök teljesen bezsongtak tőle. Tissa nöm is érti, mire föl ez a nagy körmölés.. há csak rá kőn nézni és utt van mindön. Már rég a végére ért, mikor ezekmég a felén se vútak. Lassú gebék ezek a. Mondjuk az is tény, hogy nem is dolgoznak ezek kucsmában, hogy gyorsan kelljen rendelíst fölvenni fejbűl. Egen.. ez löhet a kulcs nyissa. A tűz láttán kitör belőle a védelmező anyaállat és a nedves ronggyal úgy odacsap a lángoknak, hogy mán nyüszítve bújtak vissza a gyertya belsejibe. - Azannyád! Óvatosan he! Felgyútod a kocsmám, kifilézlök! – És ez hallosan komoly érv a mellett, hogy az ember fia NE gyújtsa fel a kocsmát. Főleg Ne Tissáét. A többit lehet. már-már kezdene megnyugodni, de erre a konzervjankók... pfejj, sercent is egy köpcöset a köpőcsészibe. - Nu mivan, köll megint a nevölís? – Húzza ki magát, megremegő bögyökkel mászik fel a söntésre, teszi csípőre kezeit és fentről vizslatja alant az ellent. Rosseb beléjük, de röhelli a pofázmányukat! Mindég csak bajt keverni gyünnek ide és nöm inni!
K áosz. Ez a szó jutott hírtelen Velytnger eszébe, ahogy látta az események csúf sorozatát. Az egész fogadóban mikor kigyulladt a boríték csak egy ember ült nyugton, Vet. Tulajdonképpen annyira kaotikus lett az ordítozó Tessa mama, a pánik rohamot kapó Werther és a tüzet oltani próbáló idióta diákok látványa, hogy csak ennyi csusszant ki az ajkain: -Bazdmeg. Ahogy ez elhangzott, felkelt asztalától és világáról nem tudva, az őrjöngő tömegen áthaladva benyúlt a pult mögé és az első tömény italt, ami a keze ügyébe került se szó se beszéd vedelni kezdte, úgy, mint más a vizet. Ebből az állapotból csak az idegesítő dékán mondandója tudta kirántani. Ekkor kezében a vodkával helyet foglalt Werther mellet és kezébe nyomta a már félig üres üveget. Tulajdonképpen Vetnek ez volt az utolsó emléke az estéről.
Csakugyan a "káosz" a legjobb szó arra, ami leírja a kocsmában eluralkodó helyzetet - ám ez a káosz abban a pillanatban dermedt kővé, amint belépett az ajtón a dékán és kísérete. Aminthogy senki nem jelentkezett önként a deákok közül, sőt, mindenki csak síri csendben bámulta a cipője orrát, vagy a falon a köpőcsészét, vagy esetleg az ingujján a rojtokat, a dékán már kész lett volna egy újabb dadogós litániát zengeni eme szörnyűséges tett gazságáról és az elkövetőjének szörnyűséges lelkéről, de végül a félkarú és félszemű mesemondó törte meg a késsel szeletelhető sűrűségűre összeállt csöndet - méghozzá egy szaftos és mélyről jövő böfögéssel. - Anselmus. De nincs itt. Fél óra múlva jön. Vagy hát most mán csak egy fertályórácska múlva. - szólott, és a diáksereg egy emberként sóhajtott fel. A dékán a maga dadogós módján hepciáskodott még egy keveset, majd utasította a pribékjeit, hogy itt várják meg ezt az Anselmus deákot - de az nem jött, se egy fertályóra, se fél óra, se fél nap után sem. Vet utolsó emléke talán az lehet, ahogy az ifjú Werther a mellényzsebe mélyére süllyeszti a lemásolt kérdések listáját.
A vanyák szíve mélyéről szólott, Tissa is hasonlóan érez, miután már megmentette kis csehóját a csúfos elégés elől. Az kőne még! Hú akkor olyan balhé vóna, mi még sose vút! - Hinnye... ebbűl nöm sok maradt. - Jegyzi meg fennhangon, mire a dejákok fele ott helyben magába roskadt, mint Tissa egy üres nap után. Mikó az ílöt írtelme is odavész. - Itt osztán nöm balhéznak! Odakünn esetleg, de itt bént melitele savanya csecsire mondom, hogy nöm lösz löncsölés! – Húzza ki magát még jobban, nem mintha ettől varázsütésre nagyobb lenne, de a csendőrök azért nagyot nyelnek. egy-kettőnek volt már szerencséje a kedvésbé kedvös Tissácskához. Mivel viszont nem csinálnak semmit, így addig Tissa sem lesz nöm kedvös. Majd ha lesz undoka hozzá. Vagy mi a hétfüttyös lózaba az. - Igöz, hasunló vót a nevö. – Biztosra nem tudja mondani, mert amihez nem kötődik orenecske arra Tissa nem tisztán emlékszik. Mondjuk azér őtet se kell félteni, ha mán ezek idetanyáznak... csak rájuk tukmált némi serecskét... pár korsócskát.. nem sokat. Hát.. törp mértékkel nem sokat... - No, így köll jó napnak nézni elibe. – S mindezt addig úzte, mígnem a hajnal felhasadt.. vagy hasra fordúlt vagy mi a szöszet csinál az. akkor bizony Tissa kizavar mindenkit, ha van Ángyélus, ha nincsön. Ő erre nem ír rá... Táblácska fordul: ZÖRVA
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️
Tissa mama számára világossá válhatott, hogy Anselmus diák füle mögött bizony vaj kell, hogy legyen, mert a sörre még csak rá se nézett. Nem úgy, mint Werther, aki közben lelkesen és alattomosan eltüntette a Geralt által hátrahagyott, szinte érintetlen ételt és italt is, de még így is homlokát ráncolva nézett össze Anselmussal - aki gyorsan lesütötte a szemét, és inkább a vajákhoz fordult segítségkérésével. 
//