Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
No hát az úgy volt, hogy ez a tündérszép kisasszony módszeresen teleragasztotta az egész várost a kis röpcetlikéivel, hogy még az is tudja a mai eseményt, aki megdöglött vala. Mondjuk amíg fizet, addig hótan is kiszolgálja, nincs azzal gond kérem szépen. Persze eme neves esemény nem kezdődhet el csak úgy flekészületlenül, kis kuktácskái szorgosan pucolják a konyhában a zöldséget, a vadak már leolve, húsuk megtisztítva, betakargatva várják a sorukat. Neftissa kisasszony meg egy órát bajlódott azzal, hogy a felszínre hozza a pincéből a jobbnál jobb nedűket. Mindenből egy hordóval, meg az ajtó mellé is készített néhányat, hogy ne kelljen messzire menni, amikor kifogy az egyik. Mert hogy fog! Legalábbis, bízik benne. A kis műhelye most hét lakat alatt van, a mai napon eme törpasszonyság a kocsma ipar nagyjait fogja szégyenben hagyni, már ami az est utáni profitszámolgatást fogja illetni. A kemencébe dob még némi fát, áttörli még egyszer alaposan a söntést és az asztalokat is. A nyavalyás bárd meg késik, akit felfogadott eme napra. No sebaj... majd megtrimmeli a fizötséget, hhöhöhö! - No asszondja, idejö vóna nyitni. - Battyog a vaskos tölgyfaajtóhoz, elfordítja benne a kulcsot, kiporoszkálva pedig a táblácskához, megfordítja azt. NYÖTVA, hirdeti nagy, cirádás és nem annyira helyes betűkkel a tábla, mostantól be lehet jönni, és nem fogják az illetőt seprűvel kihajtani. (Csak ha nem fizet)
A nap süt, az idő tökéletes. Nem forró, de lágyan meleg, a szellő pedig ínycsiklandó illatokat terel felém. Mi sem jobb, mint elkölteni a lopott pénzt rögtön másnap, hogy megszereztük! Utam egyből a csalogató illatok és hangok irányába vezetett. Nyílt nap! Óóó ez kell nekem! Utam azonnal az ivók felé vezet. Mert habár imádok enni, van egy dolog, amit annál is jobban szeretek... Elégedetten figyelem a táblát, miszerint nyitva van a kellemes külsejű kis helyiség. Amint belépek, szinte megkönnyezem a szerencsémet! Ó Melitele! Egy törpasszony! Tudjátok mit jelent? Hogy itt lehet kapni a legjobb sert, amit csak készítenek az Északi Királyságokban! - Adjon neked minden isten jó egészséget, törpasszonyom! - köszönök hangosan és lelkesen lépek is söntéshez. Az itallapra egy pillantást sem vetek, szemeim és széles mosolyom a nőre meresztem. - A legjobbat, a legerősebbet! Ne sajnáljon, kegyed! - rázom már a teli kis erszényemet, jelezve a törpnek, hogy van miből fizetni!
Aktívan törölgeti a frissen mosogatott kis csudaszép kupácskáit, szép fényesre, matt szárazra de ejj ha valaki megszólja gyönyörűséges kupácskáit! Eccer vót, hogy aszonták rá csorba! Aztán az illetőnek a foga lett olyan, ha már legyen igaz az ő szava is, így vagy úgy. Szedi ám a kis izmos sonkáit, ahogy szinte teleportál az asztalok között. A gizgazt majdnem elfelejtette! Na nem baj, célbadobja, akarom mondani vázába dobja a kórókát, azt jóbanazúgy. Két sör után már úgyse fogja érdekelni a kutyát se. No de! Nyílik az ajtó! Ebben tuti biztos, hiáb nem lát ki néhány bútor mögül, a hangját mögismeri! Mög hát! Mire a vendégnek alkalma adódik szétnézni, addig ő már a söntés mögött a pódiumon strázsál újra. Dik a nyeszlett. - Írcben gazdag szíp napot, vándorka! Mi töccik? - Vigyorog rá kedvesen, meg is van ám beretválkozva is! Na nem mintha őt zavarná.. másokat szokott. töröl is egyet a pulton, aztán amolyan pultos kiváltságént könyökül rá féloldalt. Mi a rosseb! Valamirevaló nyegleó? Na hiszi ha látja. - Soha jobbkúr! Máma féláron van a mahakami csöda! Íne tessék, fenékig! - Már beszéd közben elkedzte csapolni a méregerős, arany nedűt, hab folyik le félszegen a korsó oldalán, emiatt is ragad _egy kicsit_ a söntés lapja. Kíváncsian lesi, meg-e tudja inni a pribék. Mútkor is kiköpte a pimasz egyik..
Amikor belépett a.. nem jó. Megint áthúzom a sort, hét szótag, hétszótag és nem jön ki a rím, nem jön ki semmi más csak a hülyeség. Ugyan már, mennie kellene a rímfaragásnak, hiszen bárd volnék, ez meg a város, hol tanultam mesterségemet, de nem, képtelen vagyok egy rendes szót kicsikarni, így ez a pergamen mindennel együtt mehet a szemétbe, mert semmi más nem, mint random szavak egymásra hányása, hol van ez a művészethez? Kell valami, mi felélénkít, valami új, de semmi ötletem sincsen, hogy mi lehet az ami által ihletet kapok. Meg is van hogy mit fogok tenni, mi lesz az az új, drága Neftissa fogadójába kell mennem, hiszen annyira rég voltam ott és ha ott vagyok, mindig lesz ihletem. Bordalok, vodkanóták, jertek hozzám! Lanttal együtt lépek be a helyre, mely jobb napjain lehetett volna más is, mint diákok törzshelye, főleg vizsgák előtt, de talán akkor nem élne emlékezetemben oly élénken. - Szép jó napot mindenkinek! – Köszönök rögtön mikor belépek, mosolyom széles, honvágyam csillapodik. Vajon kell valakinek egy bárd? Vagy rendeljek rögtön? - Kaphatok valamit lájtosabbat inni? - Sétálok a pulthoz vigyorral arcomon, be kell nedvesíteni torkomat. Részegedni meg nem kell most.
Látom ám a kétkedést a törp szemében, de meglátja, én leszek az, aki boldoggá teszi a mai napon! Ugyan is, személy szerint, én minden fogadós álma vagyok, ha a fogyasztásról van szó. És most, fél árat is emlegetnek? Óhohohahahjjajaj, mi lesz itt! Kivételesen az itallapra pillantok. 20-10-5 oren fenét se érdekel. Van nálam annyi pénz, hogy háromszor is lerészegedhessek. Amint megkapom a kacska, de a maga módján aranyos - és termetes - korsót, örömittas mosoly húzódik a számra. Maga a mahakami csoda! - Önre iszom! Fenékig! - ütöm oda finoman a korsó alját a pulthoz, aztán ajkamhoz emelem, mély levegőt veszek, és csak iszom-iszom-iszom, míg ki nem ürül a korsó. Azt újra, koppanással teszem a pultra. Ez a rituálém. Ha fenékig, akkor koppanástól koppanásig! Elnyomok egy böffentést, letörlöm a csodálatos habbajszot, és élvezem a nyelvemet csiklandozó ízt. - Tele kérem, és ígérem, hogy a mai sikerére iszok tovább! - kérem a törpasszonyt, majd elő is veszem az erszényem, a két sör értékét oda csúsztatom a pulton. Ekkor lép be egy szemre való hölgyemény, kezében lanttal. Bárd! Egyre jobb, egyre jobb. Biccentek egyet a köszöntésre, és figyelem, miként lép mellém és kér magának valami "lájtosabbat". - Te fogsz ma itt énekelni? - kérdezem.
No, vannak ám még csodák eme sárgolyón, a nyakigláb vándorka úgy lehúzta a mahakami sert, mely Nefti szerint a világ legesleglegleglegfinomabb söre, hogy csak úgy porzik utána a kupa. Füttyent is egyet nevetve, csípőre tett kézzel dől hátra, majd vissza. Nosza ilyet se látott még! Végre valaki, akinek nem az a lófütty kell! - Ködvemre való vagy, úgy biza! Nesze te, ki nö száradj! - Veszi is el a korsót és már tölti is újra. Be jó, hogy csomó hordót gurított ma a közelbe! - Ködves tőled, ha kihullasz, maj" nem dóblak ki az ajtón kívülre. - Ez nagy szó, mert ez azt jelenti, hogy hajlandó lesz elviselni a részeget idebent. De mielőtt még nagyon kérdezhetne újabbat, mer amúgy fene nagy kiváncsi a szentem, nyílik az ajtó, Tissa, meg rá is kezd, ez amolyan... be járatott lemez. - Írcben gazdag szíp napot! Mi töccik?! - Kezdi felpillantás nélkül, s mire felegyenesedik és a hang is elterjed odáig hozzá, felemelkedik a szemöldöke. Nosza hát. Létezik ez? - Aztalborúúltszivarvégöt! Kis pacsírta te! Há merre jártál pöszméte? Gyere ide de uccu néki most! - Integet is neki, miközben már kavarja is be neki a málnás levet a friss tiszta kútvízzel. Ha jól emlékszik, régen is ezt kérte. - Ködves... nem láttál-e erröfelé jőni egy hasonszőrűt? Nem ért mög ide a bitang bárd. -
Istenem, Melitele! Tisztára elérzékenyülök az ismerős helytől, máris hiányoznak a fiúk, kikkel sajnos még nem találkoztam, de mai késik nem múlik, megkeresem én őket egy estét, meséljenek pár korsó sör mellett a világ dolgairól, majd had regéljem el nekik én Eskel történetét a szörnyről. Annyi mindent kéne még elmondanom, de képtelen vagyok egyszerűen gondolkozni normálisan, és mikor megkérdez egy hölgy, kinél már van korsó, első dolgom beletúrni a hajamba. - Az a kérdés, hogy merre nem! Kísértem egy darabig egy vaják útját, majd belefutottam egy másikba, aki ráadásul hölgy, sőt, találd ki hol ízleltem meg a világ legjobb sörét – kezdek bele, és mikor látom hogy milyen innivalót készít nekem, próbálok nem könnyezni a meghatottságtól. Emlékszik! Ennyi idő után, oly sok vendég és törzsvendég megfordulása mellett tudja mit iszok, ha nem az a cél, hogy más nézőpontból szemlélődjek! - Nem sajnos, de ha szeretné, szívesen beszállok a helyébe. Még magával Kökörcsin mesterrel is énekeltem egyszer – húzom ki magamat büszkén, hiszen miatta lettem bárd.
Na, a kis-asszony láthatóan megörült, még hogy nevet! Elvigyorodva figyelem a vidámságát, és örülök is annak, hogy kedvel, meg hogy nem fog kidobni. Noha, sok ser kell nekem ahhoz, hogy kidőljek! - Nem lesz az oly hamar, ne aggódjon jóasszonyom! - mosolygom rá, míg újra tölti a korsót, közben betér egy bárd. Mint kiderül, e kettő ismeri egymást. Amint válaszol a leány, kissé felvonom a szemöldökömet. - Kökörcsinnel? - az szintén valami bárd, ha jól emlékszem, csak a híresebbik fajta, akit már különféle felső rendezvényekre hívnak el, nem? - Igazán jó lehetsz, ha sikerült duettet énekelni vele. - bár, ki tudja mennyire jó, ha CSAK egyszer énekeltek együtt. Sebaj, ha jó, ha nem, egy idő után és jó sok ser után már nem fog számítani. Felemelem a korsót, és leküldök a finom nedűből két kortyot a torkomon. Amint leeresztettem, a korsót a pultra, nyelvemmel lenyalom a habot ajkamról és jól ízűen csettintek egyet nyelvemmel. Csodás! Csodás ez a nap!
Egészen jó kedve kezd kerekedni ettől a naptól, nosza talán, mégse volt olyan rossz ötlet az a féláras dolog. Ettől függetlenül persze még kevesen vannak, bár az is igaz, hogy még a délutánnak a derekára se léptünk rá rendesen. Ki tudja, lehet lesz még itt nagyobb élet. - Bíztam bönne! - Kacsint egy kis hamisat, miközben a ronggyal törle le a kifolyt habot a pultról. Bár.. lehet inkább szétkente, de ezen eddig se s eztán se fog felakadni a mahakami lány. - No, há bejártál högyet mög völgyet is? Regéd vón-e róla? - Mert nyilván ez érdekli, hát mi más?! Ő, aki nem megy messzebb a városból, csak így ízlelheti meg a kalandok tengerét. - Tö, pacsírta, nem állná' bö egy kicsit dalolni? Hátha tőbben jőnek a hangra. Adok möggyes pitét érte, mit szó'sz? - Próbálkozik az asszonyság, hátha tud akasztani némi ricsajt a népnek, lehelőteg ócsóbban, mint az a bitang, aki elfelejtett eljőni! Hú de megveri, ha meglátja! - Osztán étek is van ám vándorka, több ser fér, ha nem üres a has! - Nevet fel hangosan, miközben mutat a háta mögötti táblára, hun is fel van faragva az egész összes étel és itallap. Meg persze van belőle pergamen formula is mindenhol szétszórva, csak azokat mindig megeszi a ser... meg a zaft! - Amúgy-e, nem tán bánatos kegyed? Vagy ünnepel tán hogy a ser aljára vár? -
Hogy is fogalmazhatnék másképp, mint hogy igen? Ide igenis el kellett jönnöm, ihletem is van, lantom is van, helyem is van. Ha annyi orenem lenne egyben, mint amennyit itt elköltöttem eddig, csak egyszer legyen annyi, és esküszöm boldog lennék. Jesszusom, mi ez a megfogalmazás? Hát napszámos lennék, vagy fizetős, hogy nem tudok szépen fogalmazni? Oly sekély a boldog lennék, szebbet kell kitalálnom, mozgatom is agyamat, mi lehet a megfelelő szó rá. - Hegyet-völgyet, regéim is vannak, bár igaz, némelyik még félkész állapotban hever, de ami késik nem múlik – vagyis lassan mindegyik színpadra vihető formában lesz, már csak az a kérdés, hol adom őket elő először. - Meggyes pite – szeretem! Igen, igen, bólogatok is mellé, szemeimben láthatja a csillogást, engem meggyőzött ezzel a két szóval. Kapok finom meggyed pitét, nekem megfelel teljes mértékben. Ma dalolni fogok, úgy tűnik, járatom is agyamat hogy melyik lenne e legjobb, mivel kezdjek először. - Én voltam ott hamarabb. Nem engedem át még neki se a közönségemet. Hogy hívnak? – Fordulok a bögyös hölgy felé - Janka vagyok, és hirtelen nem is tudok ennél jobb helyet hol finomabban készítenék el a mirthe kincsét vagy épp az almás rétest, hogy a fenséges meggyes pitéről ne is beszéljek – minek ide bárki más, ingyen reklámozom a kocsmát.
Míg iszom, csendesen hallgatom a két hölgy párbeszédét vajákok követéséről, Kökörcsinről, dalolásról, és ami csak feljön közöttük. Többek közt azt is figyelem, miként kéri fel a törp asszony a leányt, hogy énekeljen a másik bárd helyett, aki nem jött el. Fél mosollyal az arcomon képzelem el, mit fog kapni ezért még az a komisz. Láthatóan, ez a törp nem szeméttel gurigázik. Míg iszogatom a söröm, hozzám is intéznek egy-két kérdést. - Hívj csak Nionak. Örülök a találkozásnak, Janka. Na és önt, hölgyem? Én miképp nevezhetem? - kérdem a törpöt. Aztán ő is, meg Janka is hirdetik itt nekem az étkeket, mire kis nevetéssel intek, hogy értem, látom. - Ó, fogok én majd enni is, ne aggódjatok! Amikor már érzem, hogy nehéz megemelnem a korsót, mert úgy beállok, mint az ólajtó, akkor eszek egy jó adagot, utána megismétlem a korsóim számát, szóval csak számolja! - vigyorgok.A másik kérdésre, hogy bánatos vagyok-e, megrázom a fejem. - Nem vagyok én bánatos, jóasszony. Csupán szeretem a jó sert, a jó ételt, és a jó zenét! - pillantok a bárd felé egy másodpercre, majd visszanézek a törpre. - Vándoroknak más szórakozása sincs! - azt azért erős túlzás lenne ám rám mondani, hogy vándor vagyok. Mert habár, vándorolni szoktam néha, nem kedvtelésből utazgatok, hanem konkrét célokkal, hogy orenekkel tömhessem meg az erszényemet.
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire taszítanak a nagyvárosok. Sok ember kis helyen, földek sehol ahol a nekkerek vagy egyéb könnyebben leölhető szörnyek lennének. Csak vámpírok meg zeugl-ok. Nem is akartam sok időt eltölteni itt, de minden falon ott díszelgett egy plakát, hogy mekkora esemény is lesz ma egy bizonyos ivóban. Ahol dől a pia és hajadonok lánykák sertepertélnek, nekem ott a helyem. Ahogy benyitok, a látványtól egy pimasz mosolyra húzom a számat. Egy törp asszony, nincs szakálla, de egye fene. Ha a kutya csupasz, akkor is kutya marad. Csatlakozom a három hölgyhöz és a söntésre könyökölve kezdem fürkészni az ételek és italok felhozatalát. -Hölgyeim! -ejtettem oda egy köszönést, jelezve hogy megérkeztem, nem kell tovább keresniük a tökéletes esti partnert. -Mi, mennyi?! - fakadtam ki. 30 oren egy szelet őzért? Akkor már iszom inkább a híres neves mahakami sörből, úgy is féláron van a mai nap. Már csak ez egy kis boldogságot tudott csempészni az életembe. És még azt mondják én nem tudok örülni semminek. -Egy korsó mahakami sört ide, kedves Neftissa! Oh Lambert, hát honnan tudtad a nevét? Mindegyikőjükét tudom már! Azt kérded, hogy hogyan? Hát kihallgattam! Az alacsony növésű szakálltalan csoda nevét viseli a száján körülbelül minden második ember a városban, a többiek pedig most mutatkoztak be egymásnak. A törpék nem arról híresek, hogy elfelejtsék a számlát, de a kedvességük és nyitottságuk világhíres. Remélem a kocsmárosasszony is hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik.
Jó lesz ez, jó lesz. Érzi a kavicsokban, hogy jó lesz ez. Alakulgat az est szereplőgárdája már most is, aztán meg még ki tudja kit esz ide a fene. Elvégre, egészen sok papiros lifeg a falakon szerteszét. Persze mindeközben a már kikutyult málnalét is teszi az ifjonc elé, ugyanolyan korsóban, mint a ser, mert hát.. minek ide törékeny cucc, ugyebár. Jó ez, jó ez. A kérdésre széles mosoly fakad arcán, jobbjával csap mellkasára, csak úgy dübben a hangja. - Mahakami Neftissa a böcsületes nevem. Üdvözlígy nálam Nio. - Igazán jól nevelt egy vendég ez, már most kedveli a csajost. Rendezgeti egy kicsit a kupákat, amíg ezek ketten beszélnek, s biccent a kis pacsirta felé. De jó! Még se marad zene nélkül az ivó! - Akkó zendíts rá kisördüg, betoszom a pitét a sülőbe! - Amint mond, úgy is tesz, bejanyarodik a konyhába és kikanyarodva a bekészített pitét tolja be a kemencébe. Éppen csak visszaért, amikor újra nylik az ajtó. - Írcben gazdag szíp napot vándörfi. Mi töccik? - Hangzik a szokásos dogma s egek, mennyiszer fog még ma! Korsót máris csettint egyet, mialatt az alak beténfereg és elnézi az árakat. Hát igen. Vannak árak, de minőség is, úgy biza! - Nosza dö jó füle van köndnek! - Ereszte el egy vigyort és az előkészített korsóba méri a sert, fröccsenve tapad a pulthoz, ahogy elé teszi. - Egíszségrö! -
Egyre erősebb éhség az, ami most arra ösztönöz, hogy végre keressek egy jó kis fogadót. Remélhetőleg olyat, ami nincs tele részek idiótákkal, akik elrontják az ember kedvét. Szerencsére igazán rövid idő alatt sikerült találnom egy jónak ígérkezőt, ahonnét csak halk beszéd hangja szűrődött ki. Nem pedig a törpöket megszégyenítő énekek. Be is térek hát és letelepedek egy kellően távoli asztalhoz. Közben figyelem a bent lévő társaságot, akik közül egy bárdot és vajákot kapásból kiszúrok. A harmadikról nem tudnám eldönteni, hogy mi is lehet, ameddig közelebbről nem látom. Végül intek a törpének, hogy én is rendelnék valamit. - A legjobb borát és a legjobb ételét. - adom le a rendelésem és tovább figyelek, hogy miképp alakulhat ez az este.
El se tudom hinni, hogy mennyi minden történt azóta, hogy legutóbb itt voltam. Márpedig, ha valaki, én elég sok mindent elhiszek, meg lejegyzek, de ígyis egy álomnak tűnk az egész, melyből nem akarok felkelni, még akkor se, ha rémálommá válik. Szeretem ezt, na, mégha néha rossz is az élet, összeségében nem bánom meg hogy eljöttem a zakadémiáról. Gyorsan ki is fizetem italomat mikor megkapom, majd belekortyolok. Emlékeim fakultak meg, vagy tényleg egy leheletnyivel jobb? - Én is örülök, Nio, majd egyszer kifaggathatlak vándorlásaidról? – Ki ha nem én, kell az alap az új balladának, új versnek és történetnek, és amúgyis, érdekel az egész. Honnan jött, milyen kalandjai voltak, és alkatából ítélve pasikkal se lehet gondja, szóval pár szaftosabb történetet is tudna mondani. Bejön egy férfi, gyorsba végigmérem, és már szakítanám is el tekintetemet, de aztán alaposabb megfigyelés alávetem és örülök hogy idejön, vigyorom széles, itt bizony Jankának még a zenének is fontosabb dolga akad, ritka kivételek egyike. - Uram! – Köszönöm én is -háromszor ennyit is megér, farkas vaják úr – mély levegő. Ó, a pitém! Gyorsan elszakítom ismeretlenről tekintetemet és Neftissára nézek. - -Mindjárt, csak, még, ööö, hogy is fogalmazzak rokoni kapcsolatokat intézek – hadarom el és utána újra a vajákra nézek. - Szervusz, Janka vagyok, gyors kérdés, Eskel még él? – De már hangolom is be lantomat, dúdolok hozzá, meg iszogatom málnalevem. Készülök a dalolásra.
A törp nő bemutatkozik, mire biccentek, és kiiszom a korsóm maradékát. Újra töltésre oda nyújtom, de várnom kell a soromra. Közben faggat a bárd is, mesélek-e neki a kalandjaimról. Már majdnem elfelejtettem, hogy most épp "vándor" vagyok. - Ja, persze, semmi gond! - bólogatok, aztán nyílik az ajtó. Egy férfi lép be, bennem meg a szar is megáll, ahogy látom, hogy egy vaják közelít a pulthoz. Ó bassz.... na mindegy. Nem köthet belém, fizetem a söreimet! Biccentek neki, de úgy tűnik, Janka egyébként is lefoglalja, mert mintha... közös ismerősük lenne valami Eskelről kérdezi. Tekintetem az asztalnál helyet foglalt hölgy felé vezetem, míg a vaják mahakami sört rendel. Vajon... az asztal alá tudok inni egy ilyen mutánst? Végül is... ez csak a szervezet harca, az emésztésben, és gyógyulásban pedig mind ketten jók vagyunk. De vajon ki a jobb? Ezt azonban csak egy kicsit később dobom be. Korán van még ahhoz, hogy lerészegítsek mást! Különben is, én korábban kezdtem, ő előnyből indulna. Nem fair!
A bárd kislány észreveszi, nem csak vaják létem, de azt is, hogy melyik iskolához tartozom. Semmi ellenszenv, semmi „nem látunk itt szívesen mutáns”. Hova kerültem? Mennyei hang üti meg a fülemet ahogy a korsó, mihelyst megemelem cuppanva ereszti el a pultot. Szinte könny szökik ettől a szemembe. Egy apró bólintással megköszönöm. -Másban is jeleskedem. – büszkén kihúzom magam, de szemeim már nem tudom levenni telt, közszemlére tett kebleiről olyan könnyen, mint az agyagot a fa deszkákról. Rokoni kapcsolatok? Mi a jó büdös franc? Már nem csak Geralt fog nősülni, és pont egy kislánnyal? Vagy éppen Ciri? -Ööö…. mi? – kérdezem, de ahogy Eskelt említi szinte kicsúszik a kezemből a korsó. Az a szaggatottpofájú a fiatal kiscsibékre bukik… ki gondolta volna, hogy nem rohannak el tőle sikoltozva. -Lambert. – mutatkozom be tömören és röviden – Engem inkább az érdekelne, hogy nem haltál bele az unalomba mellette. Meghúzom a sert, aminek a felét szinte le is öntöm a torkomon. Gyorsan iszom, nehogy olyat mondjon, amitől tényleg eldobom a folyékony arannyal teli szerelmemet. Ha Eskel bejött neki, akkor én hozzá képest főnyeremény vagyok.
Őtet aztán nem zavarja semmi se, egészen addig a pontig, amíg egyben van a berendezés, és fizet mindenki, ahogy illik. Addig ő úgy el van, mint böfőtt a polcon. Meg a kompót. A körte. Az is van ám. Nioval egészen kedvteli helyzetbe került, úgy itéli, hogy vele lesz tán a legkevesebb baj. Már ameddig nem lesz seggrészeg. Utána majd lehet újraértékeli ezt a mondatot. Az üres korsót reflexből veszi el, és tölti újra, há nehogy itten szomjan haljanak a pulton! Szegény pult! Tiszta megrázkódtatás lenne neki. Megkapta a pasas is a neki járó italt, aztán közben jött még valaki. - Mitet nem mond könd...! - Emeli meg egyik szemöldökét a megjegyzésre, de az ajt hangja kizökkenti. Kicsit oldalra pislant, hogy ellásson a pasas nagy fejétől, mert bár pódiumon áll, azért nem olyan magasan. - Írcben gazdag szíp napot! Mögyök má! - Teszi még hozzá jól nevelten, amikor meglátja a nőt asztalnál helyet foglalni, memóriája kiváló, szóval papír meg penna nélkül megy oda. - Mi töccik kedves? - Kérdi nagy mosollyal majdnem szemmagasságban nézve, s a kérésen hümment egyet. abban bizonyos, hogy a legdrágább étket fogja a legjobbnak titulálni, de mi legyen a borral? - Akkó egy Novigradi sertésszűzérme zsírban sölt pityókával röndel és bár minden borom jó, azért némi támpontot lögyenszivös. Föhír, vörös vagy rözé? Esötleg a matuzsálemi méregdrága érdekli kegyed? - Amint kap választ, annak megfelelően battyog vissza, az étekért bekiabál a konyhára, a kukták teszik össze a tálat, mialatt az asszonyság szépséges fakupába önti a kért nedűt s azzal lépdel vissza hozzá. - Kis törelmöt, frissen készöl az étöl. - Mosolyog rá nagyon kedvesen, és jön a csengő, össze van készítve a tál, be is masíroz érte, kihozza és már megy is a sütőbe. Közben a pitét is megfordítja egyszer - Pacsirtácskö! Nem hallöm a zönét! Így e nem lészen pitécskö! -
A hozzászólást Neftissa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12 2020, 19:40-kor.
Nem kell sokat várnom, hogy megjelennem előttem a kis törp és magam módján köszöntsön. S a kérdése is igen jó, jobb nem is lehetne.
- Egy jó vöröset akkor. - felelek a kérdésre - Választást magára hagyom, bízom a jó megítélésben. - teszem még hozzá egy mosoly kíséretében és közben hallgatódzok. Vajákról kiderül, hogy egy farkas, így kisebb szomorkás villanás fut át az arcomon. Egy griffnek jobbon örültem volna, de az most nem adatik meg. Így aztán marad a remélhető finom étel és bor. Meg az, hogy nem bunyót kell végig néznem. A fogadós ordítására kisebb mosoly jelenik meg ismét. Majd kezem mozdul és halk szavak hagyják el ajkaimat. Pár pillanat múlva megjelenik egy kis zenekar, akik kapásból rázendítenek. Vidám kis társaság, akik nem fognak elfáradni.
- Köszönöm Nio. Ha elég jók, egy italra is meghívlak – nekem nem kell egy újabb tucattörténet, nekem valami eredeti kell. Szeretem a történeteket. Izgatottan nézek a vajákra, várva válaszát, bár azt hiszem, megleptem. Főleg mert visszakérdez, én meg felszusszanok, hát hogy nem lehet egy ilyen egyszerűséget megérteni, mint él, vagy hal Espa? Komolyan, úgy tűnik, néhány vajáknak a szövegértelmezése csapnivaló. - Eskel. Tudod, farkas vaják, barna hajú, sebhelyes arcú, szóval, megvan? – Lassan mondom k i a szavakat neki. Méghogy belehalni az unalomba, lehet két Eskel van? – Szóval, Espa él? – Espa. Eskel és apa szóösszetételből jön ki, melyet még régebben kitaláltam neki, és most meg ha nem hülye a vaják, legalábbis nem annyira hülye, akkor rájön a kapcsolatunkra is, hogy nem szerelemről van itt szó, még a végén az kell hogy arra gondoljon, hát menten leöntöm hidegvízzel. Gyorsan pillantok a hölgyre, ki vöröshajú és - Két pillanat! – Kiáltom Neftissának, és már épp belefognék, mikor egy a szószerint semmiből jött zenekar rákezd. Felszusszanok, ez így nem ér.
Némán nézem, ahogy a vaják és a bárd eltársalognak, közben Tissa már szolgálja ki a másik hölgyet a háttérben. Iszogatok, kortyonként élvezem a sört, aztán összerezzenek, ahogy a semmiből hirtelen dalra fakad egy egész zenekar. Mi a franc? Tekintetem az asztalnál ücsörgő nőre emelem. Kizárásos alapon.. szóval mágus? Heh! Egy mosollyal figyelem, miként marad hoppon Janka a pitéről. Hát, legalább tovább tudja faggatni ezt a vajákot. - Úgy tűnik, a pitéd a varázslónő érdemli. - szólok a törp asszonynak mosolyogva.
Ahogy a kocsmárosnőnk egy újabb szép hölgyhöz sétál, még utána fordulok, hogy hátulról is szemügyre vegyem aztán vissza a kis lantoskához. -Tudom kiről beszélsz. – fújtatok és megforgatom a szemeimet. Teljesen hülyének néz. Na szép! Kíváncsi vagyok Eskel miképp adta elő magát neki. Megjátszotta a nagy hőst, esetleg a rendíthetetlen lovagot. Csak úgy lehet érdekfeszítő a vele folytatott társalgás, ha hazudik. Az Espa elnevezésen kicsit elgondolkozom, vagyis nem kicsit, nagyon. Nem lehet, hogy az apja legyen, a rosszul elsült átkos meglepetéslány után nem lehet olyan hülye hogy a saját nyakába varr még egyet. Azt hittem ezt már lebeszéltük ezerszer, hogy mi nem fogunk több szerencsétlent toborozni a vajákok soraiba. Na meg Janka már ahhoz túl öreg. -Utoljára még mikor láttam, lélegzett. – morogtam – Szóval akkor te valami meglepetéskölyök lehetsz, hmm? Annyi csinos lány van ebben a kocsmában, hogy ha a szerencsém úgy hozza, talán többel távozok egynél. A Fekete szépséghez fordultam, amint megszólalt. Éreztem a leheletén, hogy ő nem csak málnaszörpöt iszik. Megemeltem a korsómat felé aztán lehajtottam, amolyan kihívásként. Remélem Neftissa drága hamar újra tölti nekem. Talán Nio lesz az egyik, akivel távozok, miután leülepedett a hangulat. Csak egy kicsit többet kell innia a kelleténél.
Meg van róla győződve, hogy ez a kis vajákocska nem egészen tudja pontosan, mibe is akar beletenyerelni a stírölésével, de Tissa semmi jónak elrontója. formásnak formás, mindig is az volt, egy csepp felesleg sincs rajta, mert hát a kalapálás mindig tesz róla, hogy ne legyen. A domborulatok meg hát, generációs átokverés. No de! Munka van, kérem alássan. A választásnak megfelelően toussaint-it vöröset visz a nőnek az asztalhoz, majd a hús is röppen a kemencébe. Jónéhány percen belül pedig kezd is illata lenni. Az a torokcsiklandós fajta. Éppen a pitét forgatja hogy egyenletesen süljön, amikor hirtelen egy egész zenekart hall maga mögül. Meg is perdül rémületében, hogy mikor jött be ennyi ember, amikor nem is hallotta?! Aztán rájön, hogy valami nem stimmel, és nem ő a hülye. Odamasíroz a pribékekhez, kik szemlátomást nem vesznek róla tudomást. Bele is nyomja az ujját az egyik vádlijába és elmerülve csiklandós érzése támad. Kacagva húzza ki az ujját. Boszorkányosság vót ez! - Jaj ködves, igazán nem köllett vóna. - Mondja, de azért a derekasan csillogó szeme nem ezt mondja. Örül neki, nagyon. Tisztára mint valami fejedelmi bál, úgy húzzák a nótát. Már már táncolva illan vissza a helyére. Fejét is vakarja Nio meglátására. - Van bönne valami... na majd meglássuk. - Szusszan egy nagyot, emelkedik és süllyed a mellkas, ahogy ezt így magában lemeccseli magával. Közben észreveszi az üresen meredező korsókat és nyomban, kérdés nélkül tölti őket újra. Mert ugyebár, hallgatás beleegyezés... höhö. - Ki nö száradjon a bendőtök. - Loccsan mindkettejük elé a ser ugyanúgy, meg Janka kosójába is beleles, de abba még van. Majd ha nem lesz! Majd akkor. - Pacsirtácskö, mijaza espás dolog? Mögvettek györeknek vagy mövan? -
A bor egy remek választás lett, ahogy beleiszok és megízlelem. Nem csalódtam a törpben, így várom, hogy milyen lesz a sültje. Az, ahogy reagál a zenekarra, megkacagtat. - Egy jó bor nincs jó zenekar nélkül. - kacsintok rá és ismét kortyolok. Közben továbbra is a kis társaságot figyelem, ahogy a vaják szinte kihívja a fekete hajú lányt. Ráadásul nem másra, mint ivászatra. A férfit vélném esélyesebbnek, de ki tudja, hogy a másik mennyire edzett. Elgondolkodok, hogy vajon meddig bírnám egy szörnyvadásszal szemben. Hiába vagyok varázslónő, az italt nem vetem meg és a származásom révén, még kevésbé, mint mások. Ám egyelőre csak figyelek és nem versengek. Közben élvezem az illúzió zenekart, amint kellemes dallamokat csikarnak elő.
Persze hogy tudja kiről beszélek, Kaer Morhenben csak összefutottak már egy párszor. Miért is ne nézném hülyének, ha képtelen egy igennemes kérdésre válaszolni? Esküszöm, mintha visszamennék kisgyerek szintre, vagy valami. Hogy mi vagyok? Kacagva rázom a fejemet, nem. nem vagyok az. - Dehogy, szüleim nem ígértek el senkinek, mondjuk van egy jegyesem, neki igen, de előle megszöktem – hogyan is magyarázhatnám el neki ezt az egészet? Zavartan túrok hajamba, majd ránézek - tudod, egy ideig együtt utaztunk és olyan mintha apám lenne, mármint, ezt most nem tudom jól elmagyarázni, pedig bárd vagyok – a szavak mestere, és mégis, most nem jön normális megfogalmazás számomra. lassan kortyolok korsómba, több, mint a fele van még benne, nem Tissa, most nem inni jött a Janka. - Nem történt semmi eladás, Neftissa – mosolygok rá. Ha már dalolni nem fogok, mert valaki más benyúlta a munkámat, akkor inni egy kicsit. Meg enni is, hiszen valamiből a vendéglátónak is élnie kell. Szóval szütyőmbe nyúlok, orent számolok, istenem, ha így folytatom lassan állhatok tovább. - Egy gyümölcskelyhet majd kérhetek?
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
No hát az úgy volt, hogy ez a tündérszép kisasszony módszeresen teleragasztotta az egész várost a kis röpcetlikéivel, hogy még az is tudja a mai eseményt, aki megdöglött vala. Mondjuk amíg fizet, addig hótan is kiszolgálja, nincs azzal gond kérem szépen. Persze eme neves esemény nem kezdődhet el csak úgy flekészületlenül, kis kuktácskái szorgosan pucolják a konyhában a zöldséget, a vadak már leolve, húsuk megtisztítva, betakargatva várják a sorukat. Neftissa kisasszony meg egy órát bajlódott azzal, hogy a felszínre hozza a pincéből a jobbnál jobb nedűket. Mindenből egy hordóval, meg az ajtó mellé is készített néhányat, hogy ne kelljen messzire menni, amikor kifogy az egyik. Mert hogy fog! Legalábbis, bízik benne. A kis műhelye most hét lakat alatt van, a mai napon eme törpasszonyság a kocsma ipar nagyjait fogja szégyenben hagyni, már ami az est utáni profitszámolgatást fogja illetni. A kemencébe dob még némi fát, áttörli még egyszer alaposan a söntést és az asztalokat is. A nyavalyás bárd meg késik, akit felfogadott eme napra. No sebaj... majd megtrimmeli a fizötséget, hhöhöhö!
️️️️️️
