Wilkina

Becenevek: Wi, Farkas kölyök, Kölyök, Farkasfiók, Bleidd luned Életkor 25 év Látszólagos kor Húszas évei eleje, dereka Csoport/faj Vaják /farkas iskola/ Foglalkozás Professzionális szörnyvadász

Különleges képességek/faji adottságok

A mutagéneknek hála gyorsabb és pontosabb reflexekkel rendelkezik, valamint az érzékszervei is tökéletesedtek.
Kitartása és ereje akár a farkasé, ügyessége és reflexei, mint a macskáé. Látása, hallása és szaglása egyaránt kiélesedett. Látása a ködös mocsarokon is áthatol, hallása és szaglása a vadászebekével vetekszik. Ügyesen bánik pengéivel és ökölharcban is meg kell izzadniuk ellenfeleinek.
Alkímiai tudása hatalmas. Sokat kajtat egy-egy növényért, de mindig megéri számára, hisz mindig valami hatalmas előnyt tud biztosítani magának.
Néhány primitív varázslást tud használni, de nagyon ritkán alkalmazza.

Jellemrajz

Wilkina olyan, mint az állat amiről nevét kapta. Igazi harcos szellem, aki addig küzd amíg szíve ver és amíg teste engedi. Kitartó egyéniség aki nem adja fel egykönnyen. Megjelenése, és a vajákok gyorsan elterjed híre miatt, sokan félnek tőle és rossz szemmel nézik jelenlétét. A fémek ridegségével képes farkas szemet nézni bárkivel, mivel, de még a halált sem féli, pedig jól tudja, nem nagyon kellene táncba mennie vele. Viszont idiotizmust súroló makacssága miatt sokszor sikerült egy-egy táncra invitálnia, miből épp csak ki tudták szedni. A nőiesség apró csíráját is elfojthatták volna, de ennek ellenére megmaradt, hála a Kaer Mhoren-ben lébecoló mágusnőknek, amiket olykor ki is használ. Sok időt kell rá szánni, mire bárki is azt mondhatná, hogy ismeri. Még nekik is képes kellemes illetve kellemetlen meglepetéseket okozni. Olykor vad, szabad szellemű, karakán, de olykor szelíd, kedves és segítőkész. Ezeket viszont mindig felülírja a nyers őszinteség, minek hangot ad, valamint a hűség mestere, barátai és iskolája iránt. Hozzá közelállók mindig számíthatnak a segítségére, még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Ám nekik is rideg külsejét mutatja, érzelmeiről kevesek tudnak. Egyedül haragját nem tudja leplezni, mi kiül arcára és jobb, ha mindenki menekül olyankor.

Megjelenés

Mit is mondhatnék? Vörös hajam van, miben fonott tincseket visel, itt-ott fém ékszerekkel díszítve. Arcom ovális, szemeim ragadozóan sárgák, hosszúkás pupillákkal. Különleges kisugárzásom ijesztő és titokzatos. A legtöbben félelmetesnek mondják. Ajkaim kellően teltek, s arcom jobb felén, járomcsontomat szeli, másik felén, homlokomtól a bal szemem felé haladva húzódik egy seb. Magasságom kicsit alacsonyabb az átlagtól, kellően izmos egyén vagyok. Karcsúnak semmiképp nem mondanám magam, kicsit szélesebb arányokkal áldott meg a sors. Öltözetem egy kicsit könnyebb harci viselet, mit a Farkas iskola vajákjai hordanak. Nyakamban a Farkas fej amulett, mit nem olyan régen tudhatom magaménak. Hátamon egy acélkard, mit szörnyek s nagy ritkán emberek ellen használok. Ezüstkardommal szörnyek vérét ontom. Övemen több kis fiola fityeg, mikben különböző főzettek vannak.
Sokan megítélnek vaják voltom miatt, de nem szoktam figyelni az ilyenekre.

Előtörténet

A gyermekek útján…
Ahogy mindenkinek, neki is megvolt a maga gyermek kora. Még ha az nem is tündérmesébe illő. Valódi apjáról mit sem tud, csak a rá aggatott név maradt meg belőle. ”Bleidd luned” ami annyit tesz ”Farkas lánya”. Talán ő már akkor tudta, mi lesz sorsával. Nevelő apjával nem volt fényes a kapcsolatuk, szinte mindig elgyepálta valami okot találva, hogy megtegye. Sok kékes foltot kapott. Talán négy éves lehetett, mikor egy különös fazon jelent meg az ajtajuk előtt, nyakában farkas medál, szemei sárgák és Fojtólidércek maradványaival állított oda.  A családnak nem volt pénze, így a férfi a leányt lökte oda fizetségként, majd rájuk csapta az ajtót.
-Emlékszem… Mennyire féltem. Ám ő nem ellenkezett ez ellen. Barátságosan legugólt hozzám, kezét nyújtotta felém. Azt mondta, „Nincs semmi baj. Ne féljek.” és így is reszketve könnyeztem. Megkérdezte, mi a nevem, de akkor csak annyi volt, hogy Nihil. Annyit tesz, senki…
A tanonc útján…
Az idegen magával vitte a kicsiny leányt. Kaer Mohren lett az új otthona, ahol ténylegesen otthon lehetett. Ahol nem bántották, ahol bárkire számíthatott. Bár az elején meg kellett tanulnia nem félni a csattanó hangtól és attól, hogy nem verik meg. Vilkas-nak sok dolga volt a kis vörös buksis farkas leánnyal, minden percét élvezte és látta, hogy tehetsége van az alkímiához és a fegyverforgatáshoz is. Ugyan a mágia nem ment olyan könnyen, de megérte várnia és segítenie. Triss Merigold volt az, aki a nevét megfejtve mondta el Vilkas-nak a jelentését. Vilkas nevezte el Wilkina-nak.
”… Hosszú utat kell bejárnunk, de érzem, megéri. Minden erőfeszítést. Napról napra ügyesebb lesz. Bár kicsit hebrencs és figyelmetlen, de hatalmas tehetsége, türelme és kitartása van. De amióta itt van, úgy érzem minden megváltozott. Olyan, mintha nem a tanítványom lenne, hanem a lányom. Sajátomként nevelem és figyelemmel kísérem a mozdulatait…
A kitanítás alatt megszeretett minden ehhez köthetődolgot. Alkímiát, vívást, szörnyismeretet. Becsülettel tanulta és sajátította el a dolgokat. Emellett az ökölvívást is elsajátította. De eljött a nap, mikor a Füvek Próbáján kellett átesnie.
”… Hát eljött ez is. Félek, hogy elveszítem őt. Wilkina, elég erős és kitartó, de a Füvek Próbáját nem lehet félvállról venni. Tíz egyénből négy éli túl ezt a megpróbáltatást. Nem merek részt venni rajta. Félek nem tudnám elviselni a szenvedését, s ha nem élné túl… Nem, biztos túl fogja élni és megmarad önvalójában. Azért még megölelem, s remélhetőleg nem utoljára…
Az önállóság útján…
Amíg csak tanulta a mesterséget Vilkas mellett küzdött és figyelt. A Füvek Próbája után egyre kevesebbszer állt mögötte Vilkas kivont karddal, meghagyva neki a felnőtté válás felelősségét és rejtelmeit. Mindig előszeretettel fogadta a lányt, hogy meghallgassa és tanácsokkal lássa el. Viszont egyszer kinyílt Vilkas zsebében a bicska. Egy medve iskolás szemet vetett Wilkina-ra.
”… Az az átkozott kölyök! Teljesen elcsavarta Wilkina fejét. Bosszantó egy alak, de elbeszélgetve vele rá kellett jönnöm, hogy az amit egymás iránt éreznek, talán az a szerelemnek nevezett dolog, mit nem tapasztalhattam meg. Csupán egyszer, egy kis időre (…) De akkor is! Egy medve és egy farkas? De ez rájuk tartozik, Wilkina felnőt, amit nem tudtam feldolgozni és elfogadni…
A felnőtté válás útján…
Nagyjából hét év telt el azóta, hogy a Füvek próbáján átesve járja az utakat, erdőket és mezőket, munka után kutatva és a betevőért megküzdve.

Példareag

A téli idő beköszönőben van. A sötétség egyre hosszabb lesz, míg a nappalok rövidülnek. Fekete kancám nemtetszőn rázza meg fejét és fülleit is hátra sunyja. ~Borzalmasan egy makacs állat vagy…~ Jegyzem meg magamban, majd egy halk sóhajt követve kicsit gyorsabb tempóra sarkalom.  Már nincs messze az otthon. Kaer Mhoren az egyetlen célom most. Hogy újra láthassam a többieket. Vesemirt, Vilkast, Cirit és még a mindig kötekedő Lambert is hiányérzetet kezdett kelteni bennem. Fél mosoly jelenik meg arcomon, ha csak arra gondolok, hogy újra hallhatom, mennyi mindent tettek az elmúlt évben. Kis nyugtalanság is futkos a gerincemen. Talán „apa” még mindig haragszik, amiért egy medve iskolással kötött össze a szerelem. Feszültségemet Ichaer is érzi, olykor nagyokat dobbant, vagy épp prüszköl, hogy rá és az útra is figyeljek, ne csak a gondolataimba merengjek. -Persze, tudom, tudom… Jobban oda kellene figyelnem a dolgokra. Ichaer, mintha győztesen kihúzta volna magát, hogy ezt a kört ő nyerte velem szemben. Nem akartam lelombozni, hogy még mindig én osztom számára az abrakot és én határozom meg mennyit pihenünk. Az ügető tempóból újra visszavettem, hogy egy új kisebb településbe botlottunk, ahol nem lenne jó az itt lakókon keresztül lovagolni. Be sem lovagoltam teljesen, feltűnt, hogy elég kevesen mászkálnak az utakon. Egy parasztot leszólítva elmondja, hogy egy Ghoul tarja rettegésben a helyieket. Ichaert a fogadó mellett kikötöm és megpaskolom a nyakát. Ő elégetlenűl kezd fújtatni és kaparni. Előveszek táskámból egy répát, odaadom neki és újra szent a béke köztünk. ~Még, hogy elkényeztetem az állatokat.~ Rázom meg rosszallóan a fejem és elindulok arra, amerre igazítottak a Ghoul nyomába. Egy kriptához értem, nem gondoltam, hogy éjszakára ez a három borzalom kidugja az orrát. Egy üveg Macska főzetet megiszok, előrántom ezüstkardom és erős stílusban kezdek nekik rontani. Kicsit meg kellet erőltetnem magam, hogy a harmadikkal is végezni tudjak, de sikerrel jártam. Fejüket magammal viszem a fogadóhoz, ahol már Ichaer-t szemlélik. -Elhoztam a három Ghoul fejet. Dobom be közéjük, majd szétnézve rajtuk, egy különösen hízott alak jön felém. -Köszönjük, hogy megszabadítottál minket ezektől a rémektől. Kétszáz orent kapsz értük. Bár keveslem az összeget, nem bánom. Elveszem jutalmam és Ichaert eloldva nyergébe pattanok. Már csak Kaer Mhoren lesz a megállónk.

Kedves Wilkina!

Elfogadva!

Nagy örömmel köszöntelek a Farkas Vajákok között. Igencsak ránk fért már néhány újabb tag, mert a szakmánk perpillanat eléggé elmacskásodni látszik.
De félretéve a humort és az élceket is kifejezem örömöm, hogy megérkeztél. A történetedet a kért javítás után egy szép ívű mesét mutatott be, amiben majdnem minden emberi érzelem megmutatta magát.
Wilkinának nem volt túl szép gyerekkora, de a Vajákság célt adott az életének és családot a szívének. Nőstény Farkasként talán még veszedelmesebb is leszel, mint a többi Kaer Morhen-i Vaják és nem egy olyan eszköz lesz a kezedben, ami a férfitársaid számára nehezen hozzáférhető.
Tetszett a visszaemlékezések és a naplórészletek ritmikus változása is, szép hullámokkal gazdagította a történetedet.
Más dolgod már nincs is hátra, csak meglátogatni az Avatarfoglalót és keresni magadnak egy játszópartnert.

Sok sikert és kellemes játékot kívánok!

Avatarfoglaló