Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Temeriába vet az élet egy különös megbízással. Nem tudom, hogy mit akarnak pontosan, a szörny fejét, netán csak elűzését, de némi penz ellenében meglátom mit tehetek. Arra viszont nem számítottam, hogy egy idősebb, tapasztaltabb farkassal sodor össze az élet. Farkas ellen pedig nem megyek. Ezt viszont ő nem így gondolta, hiszen, megzavartam a territóriumát. A diplomáciát elvetve martunk egymásba, vagy ép karmainkat mélyesztettük a húsba szakítva ezzel az izmokat, inakat. Külső szemlélőnk ha lett volna, nem tudta volna nyomonkövetni mikor ki is áll nyerésre. Csupán a fekete és szürke szörpamacsokat, miket a szél az avarba, pocsolyába ültetetett. Esetleg egy levélre, mi a pocsolyára hullott. Végül a marakodásunk vérre menő küzdelembe fajúlt. Egyikőnk sem nyert, ahogy fogaink is megmaradtak, de saját sebeinket nyalogatva váltunk el. Szakadt ruházatommal, marások és karmolások nyomaival bicegek az erdőszél felé, ahol lábaim megadták magukat, találkozva a talajjal. Próbáltam felkecmeregni, de sebeim nem engedték, így csak hátamra löktem magam, hogy mellkasom szabadon mozoghasson. Nehogy már megfulladjak. Az más kérdés, hogy így saját véremben. Kénytelen vagyok az oldalamra vergődni, hogy a számból távozandó vér az anyaföldet tisztelje. Laposakat pislogva lassacskán elalszom, remegő testemmel, mit most a Hold gyér fénye takar be.
Néhány falusi viszont arra jár, rátalálva a sérült leányra. Megvakarja fejét a három paraszt, s kettő felemelve a lányt indulnak meg a temetkezési válalkozóhoz, kihez a harmadik kopog be, remegő térddel. Amikor az illető ajtót nyit, a férfi hebegve kezd mondandójába. -Adj' estét Cicero! A... Az... az erdő... szélen találtunk erre... a... izé... lányra. A hármunk... költségén... szeretnénk eltemettetni... ő válalta... hogy megszabadít... minket... az... izé... szörnytől. Szegény pára! - erre a kettő lehelyezi a földre, majd átnyújtják a kis erszényt a beszélőnek. Már út közben összedobtak 75 orent és át adta Cicero számára és szinte azonnal el is tűnnek, magára hagyva a lányt és a férfit.
Lassan nyitom ki szemem, de már nem az erdőben találtam magam. Viszont vissza is húnytam, fájdalmaim szinte fellángoltak. Újra a sötétség az úr.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Minél többet dolgozok nappal és minél kevesebbet alszok annál inkább vágyom, hogy este aludjak pedig vámpírként inkább este vagyok aktív. De a vevők reggel szeretnek jönni és szeretek gyorsan végezni a munkával így ellehetetlenítik, hogy lehajtsam fejem. Ma is inkább aludnék egésznap, de mindenkinek most van kedve meghalni. Nem, mintha nem örülnék, hogy tudok boncolni, de van egy határ. Szabadságra kéne mennem, hogy ne romoljon a munkám se. Napi teendőimet végzem mikor bekopogtat 3 ember. Elmondták, hogy egy lányt találtak az erdőben és volt neki egy feladata, de utol érte a halál. Letették és kezembe nyomva a pénz elviharzottak. Legyen! Őt még kezelésbe veszem és mára bezárok. Oda megyek a lányhoz és ránézek. Szakadt ruhája és véres sebeiből arra következtetek, hogy egy állat volt. Levenném róla a ruháját, hogy felnyissam mellkasát, de észre veszem, hogy emelkedik még a mellkasa. - Ch!! Még, hogy halott, ha ő hallott Cicero meg tündér. Úgy látszik senki nem hallott még a pulzusról. - mérgelődők magamban. Elvégre most a nyakamba varrták ezt a szerencsétlen lányt ahelyett, hogy orvoshoz vitték volna. Bemegyek a raktárba, ahol a sütő és egy szekrény van, amit lakat alatt tartok. Az ottani asztalt letakarítom elvégre ott a hullák baktériumai és egyéb fa maradványok voltak, amik a koporsók elő állítása után maradtak. Nem akarom, hogy bármelyiket is a sebébe kerüljön, vagy tényleg meghal. És én nem járulok hozzá az emberek halálához. A tisztítás után a lányt az asztalra helyezem. Megszabadítva ruháitól lefertőtlenítem a sebet és, amelyiket kell összevarrom, majd bekötözöm. Mivel nekem nincs ágyam mert koporsóban alszok, így kénytelen a földön pihenni. A bélést, amit arra használok hogy a koporsókat puhábbá tegyek, mert a gazdagabb ficsúroknak nem mindegy, milyen koporsóba tesszük földbe a nagybácsiját. Leterítem és kitömve és összevarrva az egyiket párnát csinálok belőle. Ráhelyezem a lányt és egy másikkal betakarom. Tudom, hogy itt hűvös van így bekapcsolva a sütőt meleget csinálok. - Na! Ezzel is kész van Cicero...de most nincs kedve aludni. Na akkor elfoglalom magam.
Különös érzések fognak közre. Mintha emelnének, gyenge összhanggal cipelnének. Aztán leraknak valami viszonylag keményre. Kicsit porladós, talán talaj. Mikor kinyitom fakó szemem, csak egy csizmát látok, egy nagy épülettel, de azt nem tudom beazonosítani mi lehet. Ezt követően pedig egy erősebb kéz fog meg. Egymaga képes megtartani teljes ernyedt testem. Aztán megint csak valami keményre helyez. Ezt követően pedig hideg rázás, majd apró fájdalmak. ~Mégis, hova kerültem?~ Viszont mikor felébredek azonnal felülök, de a sebek feszülése visszakényszerít. Jobban szemügyre véve a különös anyagot, amivel betakartak és párnát adtak fejem alá kellemetlen érzés fog el. Valaki csak miattam átszabott valamit. Szemeim a fény felé emelem, ahonnan kellemes meleg is árad. ~Sütő? Nem épp gazdaságos így fűteni~ Hagyom, hogy testem újra átessen a különös, számomra felemelő változáson és mancsommal a nyakamba fityegő nyaklánchoz nyúlok és nagyot sóhajtok. Könnyebb a gyógyulásom ebben az alakban. Közeledő léptek ütik meg fülem, mire fejem felé fordítom. Nem túl szerencsés egy paraszt családnál lennem, bár teljes farkas formám nem olyan ijesztő, mint a fenevad alakom. Kíváncsian figyelek a közeledőre és lomhán megcsóválom fekete, dús farkam.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Miután boldogítottam a kocsmáros urat egy ki9s boldogságot magamhoz véve indultam meg haza. Út közben eszembe jutott a lány. Neki kell enni meg inni. Szóval betértem a henteshez, hogy adjon már nekem egy kiló húst. Először furán nézett rám, majd oda adta a húst. Szereztem valami még, amiből tud inni. Nekem ezekre nincs szükségem ezért is kellett vennem. Mikor haza érek benézek a lányhoz, de nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Egy farkas feküdt a lány helyén. Szemeimet ugyan eltakarja fufrum, ami még kócos is, de látszik rajtam kicsit meglepődtem. Tehát egy farkassal van dolgom. Se baj engem nem zavar. - Cicero látja felébredtél. - leteszem az ajtóhoz a kis kosarat, amiben a hús meglapul. - Gyere! Had nézze meg Cicero a sebed. - lassan oda megyek hozzá. Nem akarom megijeszteni így lassan, de magabiztosan közeledek hozzá. Ha engedi oldalát megérintem és a sebet kezdem el keresni. Ha nem akkor megállok és várom, hogy megnyugodjon. - Ne félj! Cicero nem fog bántani.
Nem tudom melyikőnk lepődött meg jobban. Ő, hogy a lány helyett egy farkas fekszik a kis fészekben, vagy én, hogy megint egy nemes vámpírral hozott össze az élet. Érzem az őt körüllengő csodálkozást, de az én mimikám is hasonló ehhez. Első mondatát követően meghajtom fejem, de orromat megcsapja egy különös illat, ami egy szintben lesz fejemmel, ahogy leteszi a kosarat. ~Valami hús szerűség?~ Tekintek fel rá kérdőn, miközben közelebb lép. Bátorkodom felállni, tenni felé pár óvatos lépést, de állammal megnézem, elég kemény deszkával van-e lefedve és meg kell, hogy állapítsam, tökéletes anyag. Gyengén tornázom magam ülő helyzetbe, hiszen eddig mancsaim is minden felé kicsúsztak alólam. Hagyom, hogy megnézze a sebeimet. Amint kicsit jobban hozzáér bőrömhöz, fejem tenyere alá csúsztatnám jelezvén, hogy fáj. Tudva, hogy igazat mond kicsit közelebb vonszolom hozzá magam és állam a térdére helyezem. Mint egy kutya, akit befogadott az utcáról. De nem akarok terhére válni, így megpróbálok kócos frufruja alá látni és kérdőn billentem meg fejem.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Óvatosan közeledek hozzá ne, hogy veszélyen érezze magát. Mikor mellé érek finoman megérintem, de reakciója megállásra késztett. Egyértelműen jelzi felém, hogy fáj neki így leállok és elveszem kezem. A varratai stabilak nem fog szétjönni, ami jó. Mikor térdemre helyezi fejét rámosolygok és finoman fejét kezdem el simogatni. Nem állszándékomban bántani. Eszembe jut a hús és felállva a kosárhoz lépek kiveszem belőle a húst és visszatérve a farkashoz teszem fel kérdésem. - Megsüssem neked? - észre sem vettem milyen komolysággal képes voltam ezt kimondani. Ritka, hogy komoly lennék. Várva reakcióját a kép cselekszem. Ha azt mondja igen egy tálcára helyezve a már meleg sütőbe helyezem, ha nem akkor oda nyújtok neki egy kisebb darabot. Nem adom oda neki rögtön az egész kilót a végén rosszul lesz.
Próbálok az ölében fekve egyfajta érzelmeket leszürni. Amik arról árulkodnának, hogy bántani akar, de nem találok semmi ilyet. Ennek az ellenkezőjét annál inkább. Simogatása kedves, barátságos és jó szándékra enged következtetni. Mikor feláll továbbra is rajta tartom a szemeimet, megdöntve fejem, mint az értetlen kutya szokta. Ahogy előveszi a húst és felteszi a kérdést megrázom fejem nemlegesen. Nem kérem, viszont hasam korgása elég egyértelműen közölte, hogy neki viszont kell. Így óvatosan lépek oda hozzá és könyörgőn tekintek fel rá. A kisebb darabot még akkor ketté harapom, hogy elengedné. Nem akarom elvenni a "zsákmányát". Ő itt csak vendég és nem is ismer senkit és semmit. Jelenleg azt sem tudja hol van pontosan, azt leszámítva, hogy valahol a farkas terriróriumán kívül. A hullaszag pedig nem jelent túl sok jót, de nem firtatja a dolgot. Majd idővel úgy is kiderül mi is történt.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Körmöm simán elvágja a puha húst ezzel a kis darabokat oda tudom adni a lánynak. Talán ideje lenne lereszelni az oldalát. Lassan elfogy a hús és én nem bánom neki hoztam. Mikor az utolsót is megette felállok és kimenve a raktárból kezet mosok. Nem akarom összepiszkítani a bundáját. Mikor visszatérek a vett tálban vizet hozok neki, hogy tudjon inni. - Pihenj egy kicsit legalább hamarabb meggyógyulsz. Ne félj itt leszek, ha bármi van. - simogatom meg a fejét egy mosollyal. Ha szeretne valamit akkor még maradok egy kicsit, de ha nem segítek neki visszafeküdni miután ivott és lejjebb véve a sütőt, hogy ne dögöljön meg a melegtől egy kicsit még ott maradok, hogy tudja nem lesz semmi baja.
Az apró hús darabokat gondosan megrágva nyelem le. Hiszen ezzel is telítődöm. Amikor végeztem hálásan tekintek fel rá és combja külső részéhez dörgölöm fejem. Megvárom míg kimegy és érdeklődve mérem fel a helységet. Nem tudtam eltalálni, hova is kerülhettem pontosan, csak azt, hogy biztonságban vagyok. Egy kis időre. Az előttem koppanó tál hangja ránt vissza a gondolataimból, miben friss víz volt. A simogatásra fejem jobban kezéhez nyomom. Ezt követően lefetyelek a vízből, mi talán sokkal jobban esett, mint az étel. De ez a kettő egyben tökéletes. Még egyszer odadugom fejem kezéhez és körbe sétálom, közben egész testemet hozzá dörgölöm, mintha csak megölelném. Lassú léptekkel sétálok vissza fekhelyemhez és hajtom fejem a párnára. Ha pedig be takar, még megnyalom kézfejét s csak ezt követően hajtom fejem ténylegesen álomra.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Tovább simogatom mikor bújik hozzám. Aztán mikor eldőlt betakarom és megnyalja a kezem. Mosolygok rá és addig simogatom fejét míg el nem alszik. Miután ez megtörtént felállok és annyira leveszem a sütőt, hogy ne gyulladjon ki a ház, de árrasszon egy kis meleget. Hangtalanul kimegyek raktárból és résnyire nyitva hagyom az ajtót. Fáradt vagyok. Talán én is elmegyek aludni. Az ajtó mellet felállítót koporsóhoz lépek és bebújva magamra csukom. Remélem senki nem fog reggel bekopogtatni, hogy hozott valakit, hogy elföldeljem. Bárhogy is holnap több dolgom lesz most, hogy ő itt van.
Kellemes volt azt éreznem, hogy símogatja busa fejem. Még fajtámhoz képest is érdekes pofám, hát még a benne ülő két fakó kék szemem. Lassan aludtam el, mivel ki akartam élvezni azt, hogy van valaki mellettem és nem kívánja az életemet venni. Ezt követően az éjszaka folyamán újra ember alakot veszek fel. Kényelmesebb úgy aludni puha anyagok meleg öleléséven. Na meg persze a kemence is ontja magából a meleget, nem csoda, hogy bundámat melegnek találom. Még kiszagolom fűzőmet és alsómat, amibe vissza is tuszkolom magam, még ha itt-ott lyukas is, kicsit konfortosabbnak találom. Így hajtom újra álomra fejem, ami szinte azonnal el is ér. Reggel léptek térítenek észhez. Jó is hogy kelek, kipihentnek érzem magam, egészségesnek nem annyira. Oldalamon fekve nézek a vámpír zöld szemeibe. -Köszönöm!-szólalok meg még pár álmos pillantások között.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Jól esően nyújtózkodok mikor kijövök a koporsóból. Érzem, hogy éhes vagyok és nagyon kéne valamit enni. A kis farkas biztosan alszik még nem keltem fel. Kénytelen leszek elmenni a piacra, hogy itt kint megtudjam csinálni a sütik tésztáját. Felrakva kalapom és kosaramat alkaromra helyezve kilépek és bekulcsolom az ajtót. Nem időzök sokáig alig egy óra múlva vissza is értem. Lerakva a kosarat kiveszem a lisztet, a cukrot, a tojást, a tejet. Neki látok a tészta elkészítésének, mikor végzek lemosom a rajtam maradt tésztát és körmöm alól is kiszedem. Egy tepsivel térek be a sütőhöz és a változatosság kedvéért muffint is sütök. Látom, hogy a lány ébren van, de én csak ugyan azzal a vigyorral megyek tovább, ami már a tészta készítés óta rajtam van. - Szívesen. - mondom, majd berakva a sütőbe a tepsit guggolva maradok és bámulok, hogy mikor lesz kész ugyan azzal a mosollyal. Néma csend és meredten maradok ott ahol vagyok egy rezdülés sem ejtek. Végül megmozdul kezem és megvakarom a jobb szemem alatti varratot. - Amúgy, mi a neved? - kérdezem rá sem nézve jobban lefoglal a sütik bámulása.
Néhány fáradt pislogást még megejtek. Kellemesen telt az éjszakám, már-már tökéletesnek mondható. Leszámítva a varratokat. Meg ha a fejem nem akarna minden áron széthasadni. Mint mikor egy ló fejbe rúg valakit. Nem is ló, csatamén, nagy patákkal, patkolva. A férfi valamit sütni készül, minek ide érzem édes illatát. Mikor leguggolva marad, csendesen figyelem a vámpírt, kinek az életem köszönhetem. Megint... Egy farkas miért nem tud megmenteni? Odatelepszem mellé, bár én leülök hátsó felemre, amolyan feles alakban. Füleim vörös kócos hajam tetején ülnek, fekete bundával, valamint gerincem is tovább fejlődött, fekete farok kandikál ki alsóneműm alól. Kezem és lábam, nagyjából könyökig, térdig változik meg, módosul a fenevadéra. A kérdésére rámosolygom. -Nymeria Nestra becsületes nevem. - felelem, majd megdöntöm fejem felé kérdőn nézek rá. -Kit tisztelhetek vámpíruraságodban? Mi jó sül a kemencédben? - végén kíváncsian megcsóválom farkam is. Mélyet szívok az őt körüllengő levegőből, mi emlékeztet a másik vámpír különös, sötétségére. Némi tébollyal fűszerezve.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Észre veszem, hogy mellém telepszik bár nem reagálok rá semmi csak tovább vakarom a varrataim, miközben bámulom a sütőt. Szemem sarkából azért ránézek és kócos hajára tekintet. - Kekszet és muffint. Az utóbbiban van egyedül cukor... - szólalok meg ismét az üvegre bámulva ahonnan látom a lány tükörképét és mellette a nagy ürességet, ami én lennék. Ezért is rossz a vámpír élet nem tudom mindig normálisan befonni a hajam, ha útban van. Körmöm beakad a varratba és ott marad. Nem igazán izgat, de eszembe jut minden, hogy mi is történt gyerekkoromban. Az a sok fém, a vér... Mosolyom az emlékekre nagyobb lesz és felállva kosaramhoz lépek. Kiveszek belőle valamit, majd a lány mögé lépek. Megfogva a fésűt gubancos haját finoman kifésülöm, hogy álljon valahogy.
Feltekintek a tükröződésbe, mibe én látszódom, de ő nem. Szomorú tény, viszont hasznos. Ellenben kicsit viccesnek is találom. Nem láthatom, mit művel kezével, talán vakarózik. Figyelemmel kisérem, ahogy elmosolyodik majd megdöntöm fejem. ~Vajon az a személy csal mosolyt arcára ki összevarrta? Esetleg valami más?~ Megrázom fejem, hiszen nem tehetek sem megjegyzést, sem bírálást. Nem is akarok, az mások teendője. Én csak kardforgató vagyok, ki némi orenért bérbe adja kardját. Figyelem ahogy kosarához lép, majd matat és mögém sétál. Fejem hátra döntöm, hogy fejjel lefelé lássam azokat a különös zöld szemeit és különös hajviseletét. Amikor fésülni kezd, akaratomtól független kezdem megcsóválni farkam és hegyével megcirógatom a férfi állát. Vissza húzom fejem, hogy ne lássa pirulásom. Állam a szegyemhez húzom és hagyom, hogy fésülje borzas hajam.
Jegyzet:Ha nem tetszik, hibádzik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Finoman fésülöm meg a haját ügyelve nehogy meghúzzam. Mikor már szép lett leteszem a fésűt és elkezdem befonni. De, ha azt mondja nem akarja akkor abba hagyom és elrakom a fésűt. Nem vagyok olyan, aki rákényszeríti az embereket olyanra, amiket nem akarnak. És nem is fogom megtenni. Visszaülök a sütőhöz, majd eszembe jutnak a lány sérülései. Ránézek és egy kis szünet után szólalok meg. - Meg kéne nézni a varrataid. - mondom neki. És, ha hagyja akkor óvatosan hátára döntöm, hogy kellően megtudjam nézni hogy halad a gyógyulása. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, így ha ellenkezik, vagy tudtomra adja hogy ez neki kellemetlen abba hagyom és arrébb megyek.
A fésülésre egy kicsit ellazul. Nem szokta engedni, hogy bárki is hajához érjen, de most jól esett. Ekkor jutott eszembe a koponyás szalag, mire rá is kérdezek. -Ne haragudj Cicero, de nem láttál a hajamban holló koponyás fekete szalagot? - fordulok enyhén hátra. Ha azt mondja nem, arcom elszomorodik és belülről fakadón elhatározom, hogy meg kell találnom. Ha azt mondja nála van, nyugodtan mosolygom rá és bólintok. Ráért visszaadni. Ezt követően kérésére leoldom felsőm, már úgyis mindegy. Látott már így, még ha eszméletlen is voltam. Hagyom magam, és hátamra fekszem. Ha már olyan szépen összeöltögetett, lássa is, mit sikerült összehoznia tépett testemből. Hagyom, hogy hozzá érjen, bár olykor magamba fojtok egy káromkodást vagy halkan felszisszenek.
Jegyzet:Ha nem tetszik, hibádzik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Nem tudom miért akarom ennyire megfésülni a haját, de vannak ilyen pillanataim mikor semminek sincs értelme. Kérdésére meglepődők nem láttam rajta ilyet. - Sajnálom, de nem. - mondom neki. Látom rajta a szomorúságot. Talán, majd megkeresem neki megérdeklődöm attól a pár paraszttól, hogy hol találták. Átfésülöm, majd a környéket hátha nem nyúlta le az a lény, ami rátámadt. Befejezve a fonást vissza teszem a fésűt, majd megnézem sebét. Egészen szépen gyógyul, mikor felszisszen akkor kicsit elveszem a kezem, hogy ne fájjon neki. Eléggé összehúzódott már, hogy kivegyem a varratait. Előkotrok egy ollót és megkezdve a fonál elvágását kihúzom belőle. Egyben maradt így csak ismét lefertőtlenítem és bekötözöm. Mikor végeztem felülök és tovább nézem a sütiket, amik mindjárt kész vannak.
Jól esik ez a kis törődés. Különös ez az érzés, hogy a hajammal foglalkozzon. Magam sem sokat foglalkozom vele túl sokat. Talán semmit, csak ép összefonom és a hollót teszem a hajamba, hogy elérhető legyen. Hiánya kicsit sajdítja a szívem. Hű társ a felderítéseknél. Hagyom, hogy a sebeimet ellássa. Varratokat eltávolítsa. Ilyenkor felszisstentem, hiszen nem vagyok érzéketlen. Nem kiáltok fel, csak feszengek. Dolga végeztével kiveszem ujjaimat a padlóba készített lyukakból. Felveszem hiányos öltözetem és mellé telepedek. -Mond Cicero, mivel hálálhatnám meg amit értem tettél? - nézek rá kérdőn. A hullákból ítélve valami temetőt üzemeltethet. De lehet tévedek. -Ha gondolod segítek a munkádban. - felelem bizalmasan és kihúzom magam.
Jegyzet:Ha nem tetszik, hibádzik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Mindig is egyedül voltam mióta anyámék meghaltak. Már nem is emlékszem az arcukra se a városra ahol születtem. Talán a kísérletek miatt elvesztettem pár emlékemet mi volt az előtt. Bár hogy is. Fura nekem, hogy most nem egyedül ülök itt és várom, hogy a sütik kész legyenek. Egyetlen társaságom saját magam voltam és a vevők, akikkel néha leálltam beszélni. Észre veszem, hogy a kekszek kiszáradtak és kilehet venni őket. Így felállok és a szekrényhez lépve előszedem kulcsaimat a köpenyem alól. A fiókot kinyitva előveszek egy kis dobozkát. Oda lépve a sütőhöz kinyitom és benyúlva körmeimmel a kis ládikába söpröm őket. - És mond. Miben tudnál segíteni....egy temetkezési vállalkozónak? - kérdem tőle felé tekintve. Ezzel szerintem elmondtam neki mindent. Mivel foglalkozom, hogy is került hozzám. Mondjuk, ha nem nézném meg, hogy lélegzik e akkor mostanra a föld alatt lenne és lassan megfulladna, vagy elvérezne. Bár akkor is halott lenne, ha nem érdekelt volna, hogy él és kirakva az utcára ott hagytam volna. De nem...azoknak az időknek vége....mikor vér tapadt a kezemhez.
Az épületben csupán az ő illatát érzem. Mármint... a hullák és az azokat hozó, itt tartozkódók is elég kevés ideig tartózkodnak itt. Mennyi ideje lehet teljesen egyedül? Figyelemmel kísérem ahogy lassan kiveszi a kekszet a sütőből és a elrakja. Néha, ha egyedül voltam, megidéztem a hollót, ki végighallgatott. Nem tudott beszélni, de meghallgatott. Mégsem olyan, mintha egy kővel tárgyalnék. Helyette egy hollókoponyával amit körülleng egyfajta energia. Kérdésére kicsit elgondolkozom, majd felelek. -Rendben tarthatom az épületet, segíthetek ásni. Ha pedig növenyre van szükséged, mit csak bizonyos időszakban nevel ki az erdő, mutasd meg egyszer az illatát, utána bármikor megkereshetem. Elég érzékeny az orrom. Ha pedig valakit kicsit el kell gyepálni, azt is elintézhetem. - kezdek egy gyenge ajánlatba. Nem hiszem, hogy szüksége lenne szakácsra. Cselédre talán kicsit hamarabb. A fene sem tudja, majd eldönti elfogadja, szeretné-e egyáltalán, ha a nyakán maradnék.
Jegyzet:Ha nem tetszik, hibádzik szólj és javítom Zene: Tyr
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Kiveszem a sütőből a sütiket a muffinokat még hagyom egy kicsit sülni. Leülök ismét mellé és felé nyújtom a ládikát, hogy vegyen egy kis kekszet. Szerintem mondanom sem kell, hogy még forró. Elgondolkodom ajánlatán. Valóban ráférne a helyre egy kis rendrakás és már többen is megjegyezték milyen koszos. De sosem tudtam magam rávenni, hogy a kelleténél jobban feltakarítsak. - Lehet róla szó. - harapok bele egy kekszbe. - De akkor venni kell neked ruhákat. Így nem mehetsz ki az utcára különben az első háznál kidobnak. - értem ezt a szakadt ruháira. Tudom is már, hol tudnék venni neki párat. Az egyik szabó tartozik nekem, mert áron alul temettem el a kedvencét. Szegény Gilbert. Kölyök kora óta ismertem. De ez van, ha macskát tart az ember. Egy kutya fogsorával könnyen találkozik, vagy egy ló alá bekerül.
Elfogadom a sütit, mit módosúlt körmeimmel szedek ki és fújok meg. Nem vagyok oda a túl forró ételekért. A süti és a leves is csak melegen finom. Behunyom szemem amíg nem válaszol. A hely nem túl koszos, de rá fér egy aktívabb takarítás. Nem mintha olyan imádattal lennék e tevékenység iránt, de nagyon mást nem tudok nyújtani. Még a hasznavehetetlen őrkutya szerep játszik, de ki a halálnak lenne kedve hullákat rabolni. Válaszára kinyitom a szemem. -Ha ezt szeretnéd. - felelem nyugodtan. Tudom, hogy ruháim java nem bírta sem a változást, sem a másik farkas harapását, karmolását. De monthatni nekem kényelmes nélkülük. Legalábbis nem nagyon zavar a tudat, hogy alig pár cérna tartja egyben az egészet. Majd kiderül, hogy is alakulnak a dolgaink.
Jegyzet:Itt is van . Ha nem tetszik szóljatok és javítom Zene: "Zenecím"
Re: Őrült doki és a farkaslány esete • Cicero & Nymeria
Lerakom közénk a ládikát, hogy ha akar tudjon még venni magának. Nem mondtam egyértelmű nemet sem igent. Nem tudom mire tudnám használni őt. Bár tény az ellátása nem lenne akadály elvégre nem tudom mire költeni a pénzt így elvan téve. Eszembe jut, hogy valahol van nekem egy férfi ruhám. Még valaki adta nekem mert a csontos testemre jó lett volna, de egyszer sem volt rajtam. Felállva oda lépek az egyik falhoz ahol egy csomó falap áll. Lerakom őket a földre és egy poros láda van előttem leporolom és kinyitva turkálok benne. előkapok egy fehér inget és egy sötét nadrágot. - Hm.. - mérem végig. Ez jó lesz. Oda lépek a lányhoz. - Tessék vedd fel, ha emberalakban leszel. - adom neki oda. Bele sem gondoltam, hogy ez egy beleegyezés abba, hogy maradhat. De nem baj legfeljebb kitalálok valamit.
Bátran veszek még a sütiből, ám nem mohón. Ennyi illem belém is szorult. Nagy valószínűséggel csak gondot és terhet jelent a férfi számára, de jelenleg ez az egyetlen módja, hogy életben maradjon környéken, ha ember marad. Fajtatársa komoly fenyegetést jelent még neki is. Amíg távol van a férfi, végignéz magán. A sebek annyira nem zavarják, sokkal inkább a tehetetlenség, mi most olyannyira a nyakába szakadt, szinte érzi a fájdalmat. Szomorúan néz a sütő tükröződésére, majd megfogja nyakláncát. ~Ha ez nem lenne én is olyan lennék, mint az a férfi...~ Feltekintek rá, mikor a ruhákat átadja és bólintok hálásan. Belebújok az öltözékbe, mi kicsit nagy rám, de annyi baj legyen. Ez azt jelenti maradhatok. De meddig? -Köszönöm! Hol kezdjek? - kérdezek hálásan tekintve a férfire.
Jegyzet:Itt is van, ahogy igértem . Ha nem tetszik szólj és javítom Zene: Tyr
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️️️️
. Ha nem tetszik szólj és javítom 
