Ryiah & Pacsirta

Pacsirta, az est eljövetelével a Hen Cerbin fogadót választotta arra, hogy dalaival mulattassa a vendégeket, némi pénz reményében. Szórakoztató dallamokat játszott, ütemes strófákkal, amivel fokozta a jókedvet és még inkább az ital mámorába vonzotta a vendégeket. Fáradozásaiért több koronával is megszánták, amit lila színű kendőjébe gyűjtött.
Mikor elegendő összeget szerzett egy vacsorára, berekesztette a daljátékot és szedelőzködni kezdett, hogy a pulthoz menjen rendelni. Kisebb taps követte, miközben lekászálódott az emelvényről. Viszont nem mindenki fogadta jó szívvel, hogy abbahagyta az éneklést. Pacsirta hízelgőnek találta, hogy ennyire elismerik a művészetét, de az idegen fickó, nem értett a szép szóból.
– Kérem, jó Uram! Le se írható örömöm, hogy ennyire elnyerte tetszését Önnek a zeném. De nekem is vannak szükségleteim. Miután megvacsoráztam, ígérem, tovább játszok – felelte a sokadik unszolásra.
– Nem érek rá örökké várni! Még el se énekelted a kedvenc dalomat, folytasd most! – akaratoskodott a férfi. Megtermett, tenyeres-talpas figura volt, napbarnított bőrén pedig látszódott, hogy egész nap a földeken dolgozott.
Pacsirta hátrább tántorodott, mikor az idegen felállt ültéből, hogy közelebb jöjjön hozzá. Járása bizonytalan volt, rendesen szédelgett a sok megivott sör után. A finomkodást sem ismerte, ugyanis kelleténél erősebben ragadta meg bal csuklóját, ami miatt felszisszent. A férfiből áradt a tömény szesz szaga, mely miatt legszívesebben befogta volna az orrát, ha lehetősége adatott volna rá. Jobb kezével, viszont kétségbeesetten igazgatta háta mögé guiternét. Nem akarta, hogy hangszerének baja essen, mivel ez volt megélhetésének fő forrása. Kellemetlen lett volna, ha eltörik.
– Micsoda faragatlanság! Ami nem, az nem! – szólt erélyesebben.
Szavai után megpróbálta kiszabadítani a kezét a fickó szorításából. Ahogy rángatta, fájdalommal járt számára, de a férfi egyre kevésbé tudott megállni a lábán. Határozottan kezdte megelégelni a fickó modorát, különösen azután, mikor alpári szavakkal próbálta ágyba édesgetni. Keze is olyan helyeken kezdett járni, ami nem tetszését váltotta ki. A gondolatra és a férfi leheletétől, legalább hármat fordult üres gyomra. A nem létező tartalma kishíján vissza köszöntött felelet gyanánt.
– Engedjen el! – figyelmeztetésében már nem fért meg többé a türelem. Feszültségét megérezte Larion vadászgörénye is. A jószág azon nyomban a férfi keze felé közeledett, hogy megharapja és elvegye a kedvét még az élettől is.
– Te büdös patkány! – üvöltött fel fájdalmában a fickó, majd nagyot lendített a kezén, melyen ott csüngött a négylábú. A görény magatehetetlenül zuhant a földre.
Pacsirta, nem állta tovább ezt a bánásmódot. Különösen azután nem, hogy fájdalmat okozott kis barátjának. Homloka ráncokba szaladt, és ha tekintetével ölni tudott volna, a férfi már holtan esne össze. Lehunyta a szemét egy pillanatra, hogy kizárja környezetét és koncentrálhasson.
Mély levegőt vett.
A környezetéből nyert erőt. A légáramlat, amit létrehozott, hátrább taszította az ingatag lábakon álló férfit. Ő pedig még éppen idejében, kellő erővel ki tudta rántani a karját a fogásából.
Pacsirta megszeppent, amikor meglátta a szokatlan hajszínben pompázó nőt. Eme kékes-lilás hajzuhataggal rendelkező hölgynek landolt félig az ölében, félig pedig az asztalán a fickó, akit letessékelt magáról. Az asztalon állt sörös korsó tartalma kiborult, a pohár maga hangos koppanással a földön landolt.
Hirtelenjében azt sem tudta, hogy mit szóljon. Feszültségének levezetéseként inkább ruháját igazgatta meg, majd lehajolt Csecsebecséért, hogy visszamászhasson rá a szegény jószág.
– Rohadt szukafattya, ezt nagyon megbánod! Megmutatom, hogy hol a helyed! – A férfi szédelegve kezdett felkászálódni, a művelet közben ingerülten fenyegetőzött.
Pacsirta sose gondolta volna, hogy dicsőítői ily' hamar haragossá válhatnak. Mindenesetre, nem gondolta volna, hogy a fickó riogatása üres szavak lennének. Elég elszántnak tűnt, ő pedig cseppet sem akarta megvárni, hogy utolérjék.

Jegyzet:558 szó

Zene: Thai Mol Piyas

Ryiah & Pacsirta

Ifjú Vajákunk útját Novigradhoz vezették e mai napon. Nem véletlenül. Egy felhívás volt ebben a ludas, miszerint egy teremtmény kószál a városban esténként, ráadásul szerencsétlen lakók halnak meg folyton általa. A szörny kinézetéről nem esik szó, csupán tetteiből lehet némiképpen kikövetkeztetni néhány információt. Sajnálatos módon ez egy Vajáknak nem elég. Szerencsére Ryiah a Vadmacska már szerzett annyi tapasztalatot, hogy tudja. Ha a felhívásban nem is derül ki semmi, egy csehóban úgy jár az embernek a nyelve, hogy Óhatatlanul képesek bármit is elmondani. Legféltettebb titkaiktól kezdve, borzalmas történetekkel végződve. Biztos benne, hogy ha valamit szeretne megtudni, mint például eme teremtmény tetteinek helyszínét, hogy tovább nyomozhasson, egy fogadó lesz a megoldás. Igaz nem egy Gabriel szintű cseverésző ifjú Vajákunk. Míg a griff iskola veteránjának az etikettek betartása szent és sérthetetlen, Ryiah nagyon is hiányában van ennek. Vajon Vajákunk mai szörnyvadászatában helyt fog állni és talán ne okozzon kárt a városnak? Hamarosan kiderül. Miután Ryiah megérkezik a városba és az ottani állomásozó parancsnoknak felmutatja szerzeményét, ezzel jelezvén, hogy vállalja a kijelölt munkát és az anyagiak is rendeződnek, rögtön munkához is lát. Hen Cerbin fogadóját választja információ szerzésének forrásaként. Hű lovát Marient a fogadó előtt megállítja majd egy közeli korláthoz kikötözi. Szénát bőségesen ad lovának, nehogy megéhezzen és némi víz is dukál, hogy öblíthessen is hű barátja. Fegyvereit magához veszi szokásához híven. Nem igazán bízik az emberekben. Tudta nagyon jól szörnyek bárhol lehetnek. Lehet egy vérfarkas, alakváltó, vámpír, esetleg egy gyilkos szándékú ember is. Biztosra megy inkább. Mivel hírneve nem éppen rózsás, az esélye is többszörösére nő, hogy megpróbáljak megtámadni. Más kérdés, hogy nagyobb eséllyel végzik koporsóban azok, akik megpróbáljak, de vannak történetek, ahol egy Vajákot sikeresen megtudtak ölni. Nem szabad alábecsülni, eme világ népeit. Vannak itt olyanok, akiknek nem kell mutáció vagy a káosz ereje, mégis feltudják venni a versenyt egy Vajákkal szemben. Szerencsére ritka ilyen helyzetbe botlani, de az esély mindig megvan rá. A halál bárhol, bármelyik percben megtalálhatja kiszemelt áldozatát. A fogadóba beérve, rögtön találkozik pár nem kívánatos szempárral. Az ottani mulatozók fele tudja ki is a Vadmacska, mások csupán Vajákként hivatkoznak rá. Persze nem mondják ki hangosan, de arcukról leíri körülbelül, hogy miképpen is ismerhetik Ryiaht a vadmacskát. Vajákunk rögtön a fogadóst szemeli ki majd helyet foglal. Sört kér magának, hogy csillapíthassa szomját, meg aztán kellő hangulatot biztosíthasson mostani beszélgetésükre. Rövid idő alatt egy üres pohár telítődik meg finom sörrel, amit a Vajáknak át is ad. Kettőt belekortyol majd utána a fogadóst kezdi kérdezgetni a rémről. Legfőképpen a helyszín az, amit igyekszik megtudni. A fogadós először hümmögni kezd, mint aki nagyon megerőlteti magát abban, hogy gondolkodjon. Sok újat nem tud meg a rémről. A fogadós elmondása szerint sok helyen megfordult a városban. Este veszélyes kin kószálni. A katonák is párban vannak nehogy a rém elkapja őket, bár megesett, hogy ketten is kevesen voltak és a tragédia is megtörtént. A lény arcát nem látták. Egy dolog viszont érdekes információnak ígérkezik. Harapás és karmolás nyomokat hagyott a holtesteken. Ryiah gondolkodóba esik. Mely rém képes ilyen tettekre? Tippe lenne, de előtte bölcs dolog lenne egy holttestet megvizsgálnia, hogy biztosra váljon elmélete. A saját szemével akarja látni a tetemeket, amiket hagy maga után eme rém. Hirtelen viszont diskurzusukat félbeszakítják, miután arra lesz figyelmes a Vadmacska, hogy egy bárd leányzót éppen megaláz egy részeg férfi. Szó szerint fogdosni kezdte. Ryiah egy darabig figyeli a műsort, majd végül tovább foglalkozik italával. Avagy foglalkozott volna. Mert hirtelen a bárd leányzó félig Ryiah ölébe kerül, aminek következtében, söre kiömlik és hatalmasat koppan a padlón. A fogadóban lévő emberek csendben figyelik mit fog reagálni a Vaják. Ryiah egy darabig üres kezét figyeli majd a bárdhoz tereli tekintetét, aki éppen leporolja magát. Végül feláll és a bárdot merengeti tekintetével majd a részeg férfira tekint. Végül egy pénzérme kerül elő, Ryiah kezében és odadobja a fogadósnak.
- A bárdot meghívom egy körre.
Ezután arrébb tessékeli picit a bárdot, hogy helyet kapjon majd a részeg férfihoz indul, aki idő közben feltápászkodott. Ryiah útját állja majd egy ideig méregetni kezdi macskaszerű szemeivel. Oldalra tekint egy picit, ahol pár korsó még egyben van. Ezután újra a férfira tekint. Tesz pár lépést még előrébb. Majd ahelyett, hogy behúzna neki egyet, jobb lábát meglendíti egyenesen a részeg nemi szerve felé teli erőből. A részeg összeroskad, ami után Ryiah leemel egy korsót, ami tele van sörrel. A korsó tartalmát a férfi fejére önti majd utána azzal csapja is meg és visszateszi a helyére. Mivel háttal esett a padlónak, így következő terve az, hogy bal lábának talpával a férfi tökére tegye és elkezdje nyomni lefelé, hogy sakkba tartsa a támadót.
- Elmondom mi lesz. Fogod magad szépen és elmész. Ha másképpen teszel vagy a tőrödet is előmered venni, nem lesz mivel az asszonyt dédelgetned. Azt ajánlom fogadd meg a tanácsomat és hord el magad.
Ryiah ezüst kardját kicsit kihúzza a tokból, éreztetve a részeggel, nem lenne rest itt helyben kinyírnia, ha arról van szó. Ha a férfi nem fogadja meg Ryiah tanácsát és megmeri támadni, csúnya vége lesz a történetnek. Szerencsére a részeg gyorsan kapcsol. Heves bólintásokkal jelzi a Vajáknak megértette. Ryiah elveszi lábát a részeg tőkeitől, aki nagy nehezen tápászkodik fel majd indul is kifelé. Ryiah le se veszi szemét addig a távozótól, míg látótávolságban van. Amint már nincs a látókörében visszasétál a bárd felé. Pontosabban mellé ül és kér még egy sört. A fogadós egy ideig nézi Ryiaht majd megadja a sört, amit kért. Kis idő múlva a fogadós szájából elhangzik egy bizonyos kérdés.

„Maga Ryiah a Vadmacska?”

Ryiah & Pacsirta

Pacsirta kissé megszeppenve oldalazott arrébb, hogy biztosan ne legyen útban a hölgynek. A harcos jóvoltából kapott korsó sört úgy tartotta a kezében, mintha éppen forró tejjel melengetné fel tenyereit, mialatt a műsort nézte. Cseppet sem érzett megbánást a fickó irányába. Sőt, egyenest úgy gondolta, hogy megérdemelte azt a bánásmódot, amit a különleges hajú nő osztott ki a részére.
Majdhogynem mellényelte a sörből ivott kortyot, mikor megpillantotta az ezüst kardot. Pacsirta kezdte összerakni a látottakat: macskavágású szem, különleges haj, ezüst kard. Nem mással, mint egy vajákkal volt dolga! Szinte meg sem lepődött, hogy az újabb szörnyvadász, kivel összehozta a sors, nem hasonlít a mendemondákban szereplő witcherekre. Két lehetőséget vélt eme esetek mögé – túlságosan szabadon alkalmazták a művészet eszközét, mikor a vajákokról való leírásról volt szó, vagy pedig teljesen más a valóság, mint amiket hallani lehetett a különleges szörnyvadászokról.
Bár Pacsirtát egész gyermekkorában arra nevelték, hogy tartsa magát távol a vajákoktól. Viszont a felfedezés nem hagyta nyugodni. Olyan ritkák voltak, mégis számos szörnyvadásszal hozta össze az élet mostanság. Ezt pedig egy különleges jelnek ítélte a sorstól, és feladatának látta fényt deríteni más witcherek történetére. Hiszen, a Fehér Farkas kalandjait mindenki ismerte a kontinensen; és dalnokként kötelessége volt, hogy hallgatóságát új dolgokkal ismertesse meg.  
Letette az asztalra a korsóját, majd tapssal dicsérte a nőt, amiért rendesen helyben hagyta a fickót. Az ováció után, enyhe izgatottsággal foglalt helyet az asztal mellett, a witcher oldalán.
– Igazán köszönöm, hogy segített! Fogalmam sincs, hogy fejezhetném ki a hálámat – mondta. Alig néhány korona akadt csupán az erszényében, útonállók ellen védekezett ezzel a minimális életvitellel. Eszerint mindig csak annyi volt nála, amennyire éppen szüksége volt. A kocsmáros felé fordult, majd a pultra tette a korábban megkeresett pénzét.
– Vacsorát kérnék, két főre! – adta le a rendelését ő maga is, majd visszafordult a vaják irányába. Őszinte csodálkozással illette, mikor a fogadós felvilágosította, hogy ki is ült előtte. Hallott már szóbeszédeket a Vadmacskáról, bár rettentő hírhedtségét nem látta sehol sem. Ellenben, remek tehetséget látott maga előtt és jó szívet, amivel kisegítette őt a kalamajkából. Melyek éppen elegendők voltak arra, hogy szembe menjen azoknak a gyermeki tanoknak és fényt derítsen a Vadmacska név mögött húzódó igazságra.
– Be kell, hogy valljam, híre megelőzte! Örülök, hogy megismerhetem – apró mosollyal nézett a witcherre. Nem tűnt úgy, mint aki megrémült volna a ténytől, hogy a Vadmacska ült előtte. Éppen ellenkezőleg, nagyfokú kíváncsiság uralkodott el rajta.
– Remélem nem bánja, ha csatlakozok Önhöz az este során. Meghívom vacsorára, fizetségképp a korábbiakért – fejével az előbbi csetepaté helyszíne felé bökött. Tudta, hogy nem sok, de többet most aligha adhatott. – Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Engem hívjon csak Pacsirtának – bemutatkozása során átnyújtotta kezét az asztal felett, egy üdvözlő kézfogás reményében. Miután a formalitásokat megejtették, Pacsirta még inkább elkényelmesedett. A kellemesen meleg étel lassan az asztalra került. Szerény vacsora volt ugyan, de kellően laktató, kicsit száraz kenyeret kaptak sajttal és csirkecombbal.
– Csak nem a novigradi rémről szóló pletykák hozták a városba? – kíváncsiskodott, majd beleivott sörébe.
Mindenki erről beszélt, éjszakánként pedig megerősített őrség járta az utcákat. Számtalan felhívásban tájékoztatták arról az embereket, hogy egyedül semmiképpen se járják éjjelente a várost. Pacsirta ugyan nem tudott sokat a lényről, ő maga nem látta. Viszont kíváncsi volt, hogy miféle szörny lehetett oly’ bátor, hogy pont Novigrádba fészkelte be magát. De, ami a leginkább érdekelte az az volt, hogy a vaják mit tud és mit tervezett vele?

Jegyzet:548 szó

Zene: Tavern Music

Ryiah & Pacsirta

Ryiah nem sokat totojázik a fogadóban. Elintézi a részeg fickót, hogy aztán visszaülhessen, ihasson és tovább folytathassa az információ keresést. Látványos produkciójának köszönhetően magára vonja a figyelmet, de szerencsére nem akarnak rá rontani. Más kérdés, hogy páran összehúzzák a szemöldöküket és nem veszik le a szemüket a vajákról. Nyilvánvalóan azért, mert vagy tartanak tőle, vagy csak sokkot kaptak a látottaktól. Főképp a férfiak. Azért nem egy kellemes látvány, mikor egy férfi tökére rá taposnak! Már maga a gondolat, hogy miféle fájdalmakat élnek át akkor a fiúk, nevezzük úgy a tojás repedezik és akkor finoman közöltem mondandómat ebben a témában. Amint Ryiah leül a bárd mellé, akit meghívott egy italra, a fogadós feltesz egy olyan kérdést, ami általában sose jelent jót rá nézve. Ryiah a vadmacska megnevezésre a fogadós felé tekint, aminek következtében a férfi úgy gondolja jobb, ha tölt egy újabb sört a vajáknak. Látszik megijedt tőle és inkább nem akar bajt. Viszont van, aki nem fél, miután megtudja kivel is hozta össze a sors. Ez pedig nem más, mint a Pacsirtának elkeresztelt bárd, kinek bőrszíne arról árulkodhat, hogy nagyon meleg helyről származhat.  Ryiah a bárd felé tekint macska szerű szemeivel, miközben köszönetet mond neki a dalnok, amiért megmentette életét. Egy darabig némán tekint Pacsirtára és szemeivel átvizslatja. Főképp fegyver után néz. Nem bízik az emberekben. Fogadókba is csak azért jár be olykor, hogy ihasson valami finomat vagy információt keres az adott szörnyről. Ezeket általában igyekszik rövidre zárni. Most valahogy összehozta a sors számára, hogy lehetőséget kaphasson beszélgetni mással, esetleg barátra lelhessen. Ryiahnak ez egy nagy előrelépés lenne. Főképp, hogy mindig egyedül dolgozik és igyekszik lehetőséget sem adni arra, hogy vele tartsanak. A sört amint megkapja, belekortyol majd végül megszólal, miközben a kupakjára néz.
- Nem kell hálálkodni.
Röviden tömören kijelenti. A részeg férfi jelenléte amúgy is zavarta a munkájában, így mindenképpen elkellet távolítania innen. Máskérdés, hogy munkáját így is nehezebben fogja már elvégezni. A fogadós valószínűleg nem látja el több információval, bár amit eddig is tudott az kevés. Ryiah rögtön tekintetét újfent Pacsirtára szegezi miután meghívják. Nem igazán érti mi folyik itt. Keresni is kezdi a másik főt, akinek az ételt kívánják megcsinálni. Gondolataiban az is megfordul, hogy valószínűleg a dalnok nagy étvágyú és sokat eszik. Végül egy kis idő után összerakja a képet. A második fő pont a vadmacska lenne.
- Ezt nem értem.
Jelenti ki. Nem igazán tudja hova tenni a jelenlegi helyzetet. Miért kap enni? Nem igazán szokták őt meghívni. Általában saját magát hívja meg sörre vagy erősebb itókára, ha arról van szó. Enni még sose evett fogadóba.
- Általában nem szoktak örülni a társaságomnak.
Eme kijelentésnek van súlya. Sokan utálják a vajákokat ez tény. Ráadásul megvetik őket, de Ryiah különösebb bánásmódot kap az élettől, amit valljuk be, saját magának okoz általában. Természetének köszönhetően több utálót gyűjt maga köré, mint csodálót. Ha jobban belegondolunk, nincs is csodálója. Eddig inkább utálói vannak, meg olyanok, akik hajlandóak megtűrni a viselkedését.
- Nem ajánlom. Az a lény nem válogat emberek terén. Maga is csupán egy újabb áldozat lenne. Nem értem mit nyerne azzal, ha velem tartana.
Ryiah igyekszik valahogy a bárdot meggyőzni, hogy inkább ne tartson vele. Túl veszélyes lenne és nem igazán akarná veszélybe sodorni. Legalább is ez a terve. Lehet viszont a sors mást akar tőle? Elég nagy a valószínűsége. Az átnyújtott kézre tekint. Nem tudja hova tenni. Kezet nem igazán ráztak még vele. Bal kezét felemeli majd a tenyerét figyeli. Kis idő után végül ő is kezet fog.
- Ryiah.
Elmondja nevét a bárdnak. Nem szokott ilyeneket tenni, de mivel különleges helyzet alakult ki kettejük között, különös cselekedetek is mennek végbe. Lehet Ryiah elindulhat a változás útján ahogyan azt a kiképzője kéri? Lehet most lépte meg amazt a lépést amire szüksége van ahhoz, hogy talán barátot szerezhessen és ne legyen ennyire egyedül? Persze Ryiah nem hiába dolgozik csak magában és nem keres társaságot sem. Tapasztalata ugyan kicsi, de egy nagyon kemény leckére a mai napig emlékszik. A vajákok élete nem könnyű már a kezdetektől fogva. Ryiah úgy látja, ha a fogadóstól már nem fog információt kinyerni, lehet a dalnok tudna neki segíteni abban, hogy elindulhasson valamerre. Lehörpinti italát majd amint a meleg étel megérkezik, Ryiah alaposan megfigyeli majd bele is szagol. Főkép mérget keres. Bár abszurdumnak hat, hogy egy vaják miért tart attól, hogy megmérgeznék, higgyék el van az a fajta méreg, amitől belehalnának a vajákok is.
- Láttam egy felhívást és elfogadtam. Úgy tűnik viszont nem ismerik annyira ezt a rémet. Információ nélkül pedig nincs esély megtalálni. Túl sok helyen fordul meg a városban, nincs konkrét célpontja. Nyilvánvaló egy vadállattal van dolgom a kérdés mifélével. Nem tudja pontosan hol volt az utolsó támadás? Ha nagyon megakarja hálálni, ezzel megtudja. Mondja el hol támadott utoljára a rém. Esetleg juttasson be egy hullaházba, ahol megvizsgálhatnék egy holtestet.
Ha van lehetőség arra, hogy Pacsirta tudjon neki segíteni, talán egy ideig tűrni fogja, hogy van társasága a munkájába. Amint viszont beköszönne az este, mindent megfog tenni abban, hogy a bárd véletlenül se vegyen részt a szörnyvadászatban. Legalább is megpróbálja. Aztán lehet, hogy Pacsirta olyan leleményes lesz, hogy végül megfogja győzni a makacs vajákot abban, hogy egy dalnok társasága nem okozna előnytelen helyzetet számára.
- A férfi miért támadta meg? Nem tetszett neki a dal vagy csak egy helyi idióta?
Teszi fel a kérdést az ifjú vaják miközben az ételét eszi meg. Vajon hova fog folytatódni eme történet?