Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg a kenyered és adj belőle. Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.*
Az északi hegylábak között, rutin ellenőrzéseket tartok a posztokon. Erre "kért a gróf". Valójában lenne jobb dolgom is ezen kívül, de a látszatra, hogy a kapitány törődik a katonákkal, adni kell. Néhány fős csoportunk delelő környékén, megállt a lovakkal egy alig pár házas falunál. A lovakat hagytuk, had legelésszenek. Egy-két legény lefeküdt a fűre, élvezték a napsütést és az enyhe szellőt, talán aludtak is egy kicsit, míg a harmadik evett, én pedig csak álltam az út mellett, és bámultam a távolba. Magamban lépéseket terveztem, és gondolkodtam egy bizonyos, illatos levélen, amit nem is olyan rég kaptunk. Ezen a meghíváson is gondolkodom. Ártani nem árthat, ha egy kicsit bele tekintünk a politikába, ami körülöttünk zajlik.
Éhes vagyok. Korog a gyomrom és nincs semmim se, mellyel szerezhetnék kaját, pedig esküszöm próbáltam szerezni. Pár kölyök, akivel játszottam múlt héten, fogócska közben meglöktek néhány embert és mikor visszatértek, volt náluk néhány érme, mellyel utána vettünk finom hamuban sült pogácsát. Bátyóm szigorú tiltása ellenére tartottam velük akkor, ahogy most s a szigorú tiltás ellenére megyek ki Morccal. Szőrébe kapaszkodva kutyagolom meg, fonatom, melyet egy kedves néni alkotott reggel, repül a szélben. Kacagok, szeretem az ilyet, ilyenkor vagyok igazán szabad. Vajon a katonáknál van kaja? Brióst szeretnék, finom cukorral a tetején, meg szamócát és medvehagymás kiflit. Ha volna 10 orenem! Vennék belőle finom hókiflit, meg soook szamócát és Morcnak rendes húst! Leszállok a drága kutyámról és az álló katonához(Lucio) rohanok, nyomomban a kutyámmal. - Csókolom bácsi!
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg a kenyered és adj belőle. Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.*
A gondolataim messze jártak. Terveztem, szövögettem, ám soha nem jutott volna eszembe olyasmi, mint ami történik. Általában elkerülnek minket. Mindenki. A kuruzslóktól elkezdve a koldusokon át, mindenki. Sose voltam olyan, aki mellett az ember komfortosan érzi magát, és ez így volt helyes. Még is, egyszer csak csaholást és egy vékony hangot hallottam meg magam mellett. Lepillantottam, tekintetem pedig egy fiatal leányra esett, meg egy akkora kutyára, aki két falással megtudná enni. Miután oda szaladt hozzám, hátra , és körbe pillantok. Van ennek a gyereknek szülője? Keresi valaki? Láthatóan senki sem törődött vele, és velem. - Mit tehetek érted? - kérdezem, ismét lepillantva a lányra, de még csak annyit sem teszek meg, hogy lehajolok, vagy rá mosolygok. Arcom komoly, talán komor. Nem vagyok barátkozós fajta. Gyűlölöm az embereket, és az ember porontyoknál rosszabb dolog nincs is ezen a földön. Talán csak a törpporonty. Igen, az talán rosszabb.
Elnézve szegény Habcsókot, aki Morc, mert nem lehet Mókus, nem csak én vagyok éhes. Istenem, még a finom főzeléket is képes lennék megenni. Kolbászt szeretnék és friss hurkát és süt vért, na meg finom disznósajtot! Ehelyett örülhetek, ha van száraz kenyér. Bátyó is mindig azt mondja, hogy növésben lévő szervezetként ennem kell, de nincs mit enni, és unom a gyökereket. Ez nem annyira jó, mint az elején volt. Meggyet akarok és sonkát! Meg zsírt, jó kövéret, nem pedig mást. És ó, a finom töltött dagadó! Mit tehet értem? Na ez jó kérdés. Nem szeretem a komoly felnőttek unalmas kérdéseit. - Játszunk! Nem is, fogócskázzunk, vagy a bácsinak van kajája? Éhes va– teszem hozzá elszomorodva, aztán meglátok egy rovart – pillangó! – Kiáltok fel lelkesen és elkezdek futni utána, Morc időközben egy lemondó sóhaj után kényelembe helyezte magát, én meg rohanok a gyönyörűség után, hátha eltudom kapni. - Gyere vissza, pillangócska! – Megbotlok, elesek – aúúúúúú!
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle, Szegd meg a kenyered és adj belőle. Ha könnyet látsz, törüld le menten, Ne légy fukar a várt könyörületben.*
A kutya normálisnak tűnt. Csaholt, folyt a nyála. A lány, ezzel szembe nagyon nem tűnt normálisnak. Meglát egy katonás, és a kérdésére az az első válasza, hogy játszunk? Majd azt mondja, hogy nem, és még is felhoz egy játékot, a fogócskát? Aztán hirtelen, mint egy figyelem hiányos, felpörgött földikutya, már ételről hadovál, aztán mintha életében látna először pillangót, utána szalad. A hirtelen és fura jelenésen összeráncolom a homlokom. Zavartan nézek a fűben fekvő katonákra, akik ugyan olyan értetlenséggel bámulnak vissza rám. - Éhös a györök. - szólal meg az a katona, aki eddig is épp evett. - Hallottam. Majd, Szerez magának enni. - mondtam, és már fordultam volna a lovam felé, de az előző katona ismét megszólalt. - Az adakozás nemesbíti a lelköt, nagyuram. Nem vóna jó mög mutatni eztöt a falu népinek? - bök fejével a járókelők felé. Oda pillantva látom, hogy néhányan figyelnek minket. Mély levegőt veszek, aztán lassan kifújom. - Rendben. De aztán tovább állunk. Készülődjetek! - kiáltok hátra a fetrengőknek, mire azok lassan felkelnek. Előveszem az étkem a nyeregtáskából. Kanyarítok egy nagyobb szeletet belőle, meg a kolbászból is, ami még velem van. Füttyentek egyet, mire a kutya azonnal oda szalad hozzám. Adok neki egy kisebb darabot, hogy elrágcsálja, aztán a lepke után rohangáló kis csótányhoz lépek. - Hé te! Egyél! - szólítom meg, és nyújtom felé a kenyeret.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️
