Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A vaják magában azért a lehetőségeket mérlegeli. Lemarad kissé, már csak azért is, hogy ha bárki várja a trollt, meglepetés erejével hathasson az egyel több támadó a Böszme kapcsolatát illetően. Tehát, előre megbeszélt taktika híján, hogy ki mit fog tenni, ha megtalálják a hídon álló felbújtóját. Úgy dönt, letér hátrább a fák közé, és innen figyeli a kis kompániát. Keszeget arrébb küldi, egy far paskolással, előtte még fegyvereit és fiolás erszényét azért magához veszi, ki tudja alapon. Innen a takarásból is jól látni még, hogy a túloldalról fény közeledik egy viszonylag kezelhetetlen lovon. Jól hallotta, hogy a rőthajú alak a lovát kereste, talán az állat viselkedése ezt sugallja, meg… a rajta ülő berzenkedése, ahogy a ló iránt viseltet. A korábbi kő, amit megfogott, a nadrágja zsebében pihen, biztos ami biztos alapon megtartotta magának. Nem kell mindenkire fegyverrel támadni, esztelenül, csak az élét használná a kardnak. Bár, úgy látszik, hogy Tissa mama se kell, hogy átmenjen az esztelenek táborába, ő maga is elbújt, szinte utána. Meglepi ,hogy nem ront neki esztelenül az erre lovagló alaknak. Talán ragadt valami rá is a vaják higgadtságából.
Halad előre a társaság, s én nyugodtan lépkedek előre. Nem mintha hozzá lennék szokva a nagy sétákhoz, de attól függetlenül életem része a mozgás. Révész vagyok és földműves. Kardforgatóságomat leginkább letagadnám mindenki előtt. Föleg akkor, mikor Tissa Mama mondja, hogy fogpiszkálólyány. - Mi az hogy falat husi! Szerintem szép seggem van! – szólom le Tissa Mamát, aki valamiért Lunát nézte ki áldozatnak. Nem türhetem, hogy Lunát ocsárolja a kocsmárosnő. - Az ő segge sem lapos, csak a tiéd túlméretezett. – hát nah, ne sértegessék az életem fontosabb személyeit.Azért mikor megpillantom, hogy beköltözik egy bokorba, akkor kedvem támad nevetni rajta. - Tissa Mama bokorrá vált. – nevetgélek hangosan, s nem tudom miért ejtem ki. - Keblei úgy törnek előre, mint a bokor gyümölcsei. – hát nah vicces látni egy törpe nőt bújkálni a bokorban. - Ha ide lettünk vezetve, akkor itt van dolgunk. – mondom ki hidegen, s hallhatóvá válik, hogy kihúzom a kardom a tokjából. Érdekes zene, egyben figyelmeztetés. Komoly vagyok és komolyan a szándékaim.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:05-kor.
Hála a magasságosnak. Luna szinte röppen, lábát csizmástúl a vízbe merítve, és határozott, erős mozdulatokkal vakarva le magáról a lócitrom minden utolsó maradékát, amit az avar nem sodort le róla. Kissé elmosolyodik, ahogy arra gondol, ezzel végre vége a kálváriának, hisz innentől végképp nincs semmi, ami a csapat közelébe tartaná őt.
-A valagamról is le lehet pattanni. -mordul fel halkan, mikor fél szemmel észleli, hogy róla beszélnek, bár őszerinte a megjegyzés inkább a másik vajákot érintette, lévén az ő fenekét amúgy se lehet látni a köpeny takarásából. Mindegy is, hisz alapjáraton sem tartozik senkinek semmivel, és a bosszúhadjáratban sem kíván részt venni. Megvan a maga feladata ezzel kapcsolatban, és az nem kötődik sem lerombolt kocsmákhoz, sem törpökhöz. Csak egy félkopasz rohadékhoz, aki elvette a szere... vagyis, a társát. Mikor viszont indulna, hogy átkeljen a hídon, hát ha a másik oldalon folytathatja útját, megtorpan a hang hallatán. Mozdulatanná merevedve figyeli a közeledőd, bár neki esze ágában sincs elbújni. Mikor viszont... megismeri a lovat... és teljesen biztossá válik benne, hogy őt látja... -Varjú! Az ott Varjú, te mocskos szemétláda! Adodvissza! Lába ellöki őt a hídról is, iszonyatos sebességel szinte nekirohan a párosnak, és ugorva próbálja lesodorni az illetéktelen lótolvajt a hátasáról. Avagy: megteszi azt, amit Tissa mama tett vele pár órával ezelőtt.
Mint hogy a híd felé tartva szóba kerültek a formásabb női - avagy férfi - idomok, a Tissa mama dekoltázsában megbúvó zsebtroll is felvihorászott kárörvendőn, s emígyen fűzte hozzá saját meglátásait a témához: - Embörsegg, törpsegg, watth'gern segg - kicsike! Falatka husika! Trollasszonka segg! Na, ammán segg! - jelentette ki büszkeséggel és elismeréssel a hangjában, mint egy igazi műértő, aki felismeri a valódi értékeket az életben. Bár jelen pillanatban méretéből adódóan alighanem bármilyen fajta tomporral agyon lehetett volna nyomni őt is, ha ráült volna valaki. Azért pedig sem Böszme, sem a világmindenség nem vállal felelősséget, hogy egy nősténytrollt miként képzel el maga elé az egyszeri ember, törp, vagy vaják - vagy hogy lát-e bármi különbséget egy hím és egy nőstény trollegyed között. Ámde amint túltárgyalásra került minden hátsó fél, Geralt és Tissa is búvóhelyet keresett magának, és ennek okán Böszme sem látott túl sokat az érkezőből, így nem tudta volna megmondani, hogy ő-e az az anyaszomorító, aki ráuszította Tissa mama ékszerészműhelyére. De ha ő is lett volna, a törpasszonynak esélye se lett volna, hogy rávesse magát úgy, ahogy korábban Lunára tette - mert most Luna repült rá a feltételezett lótolvajra, méghozzá akkora hévvel, hogy sikeresen le is rántotta magával a nyeregből. A férfi a meglepetéstől és a rémülettől együtt felsikoltott, majd nyekkenve érkezett a földre, egyből maga elé kapva a karjait. - SEGÍTSÉG! KEGYELEM! IRGALOM! Ne, csak az arcomat ne, állj, várjon, megmagyarázom, kérem, csak egy szóra, sajnálom, ne, kérem, ne bántson! - rúgkapált közben elkeseredetten az idegen - és most, hogy Luna ilyen közel volt hozzá, láthatta, hogy nem hivatásos lótolvajjal van dolga, hanem egy jól ápolt képű, déliesebb vonásokkal bíró, középkorú férfivel, szokatlan szabású és színvilágú, ámbár kifejezetten drágának tűnő ruhákban.
Nem érti a probléma mibenlétét, techinkailag tökletesen teljesen igaza van, itt a csípőmérete mindenkinek kisebb, mint Tissáé, szóval számára az összes falatka segg. Mondhatni, csak a troll győzné le, ha rendes méretben lenne. Feltehetően, de ezt még blavikeni tudósok nem támasztották alá. - Dö kis csípí a lyány. Paposrikát ötté? – Mondjuk ez csak amolyan költői kérdés volt, nem vár rá igazán választ, sőt mi több, állát vakarászva azon morfondározik, hogy most valami töstvériesség vagy töstiség vonzza a vöröst a fehérhez? Mer hogy abból biza roggaszín lösz. Monnyuk ocsmány egy szín, de sok pízt hoz. S bár Tissa nem a legélesebb zsebkés a tolvaj zsebében, azért az iméntiből tanulva megpróbál nem senkire repülőráugrótámadásst indítani… - Özé kár vút elbujni.– Jelenti ki rezignált fejjel, majd a bokorból előlépve, tehát átmasírozva rajta a csetepaté helyszínére cammog. A trollt megbirizgálja a börtünébe, s csak eccer kérdi mög. - Ez vút a?–
Nemigazán hatja meg , hogy a segge a téma, és senkit sem akart kijavítani, hogy kire, vagy mire gondolt Tissa mama, mert nem akarta felhívni magára a figyelmet, hogy bizony ő picit lemarad, és onnan várjon lesben, ha erősítés kellene. Borostyán szín szemei kissé gúvadnak, amikor a fehér hajú letámadja a lovast, a fa törzsének támaszkodik karba font kézzel, ahonnan még igazán jó a rálátás, még számára is a szürkületi fényben is, de hát, ő éjjel is igazán jól lát, jobban mint egy egyszerű ember. Fáradtan dörzsöli meg az orrnyergét, és most hogy a törp is csörtet, ő azért még a bizonyosság kedvéért ott marad. A két asszonyszemély perlekedése eddig sem zavarta, mindenki a saját dolgával foglalkozzon, mindig is ezt vallotta. Marad továbbra is biztosítéknak a megfelelő távolságban. Hallja a törp asszony kérdését is, várja a troll cinge hangján a választ is. A drága ruhákat talán még kiszúrta ő is ebből a távolságból.
A szituáció változik, s én nyugodtan és megofontoltan szeretnék csleekedni. Elkapkodni nem akarom a dolgokat.Tissa mam felvetésére csak ennyit válaszolok. - Nem ettem egy ideje semmit szóval, ne következtess abból. Semmire. – sóhajtok egyet, mert nem hittem volna, hogy a férfi lesz az utamban. Együtt mozgok Lunával, de mikor észlelem, hogy teljesen komolytalan a helyzet, akkor szintén lehordom őt és a klánját. - Köszönöm. De ez a helyzet túlságosan vicces – ezzel sarkon fordulok, már ha senki sem akar visszahúzni, akkor próbálok távozni. Még magamban nevetgélek a törpéken.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:04-kor.
Főleg talán Mirkára való figyelemmel nem folytatja válogatott átkozódásainak sorát. Miután sikerült a fickót a földre teperni, a földön térdelve magasodik fölé, térdei közé szorítva annak testét, egyik kezével szorosan markolva a drága ruha gallérját, a másikat pedig ökölbe szorítva emeli, készen rá, hogy bármikor üthessen. Bár alapjáraton nem érdekli a törplány célja, mivel azt sikerült kiszűrnie a dolgokból, hogy keresnek valakit, igyekszik úgy fordítani a fickót, hogy Tissa és vele a kistroll is megláthassa annak arcát. Forr benne a harag, és szemmel láthatólag igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy visszafogja magát és ne verje péppé maga alatt az ismeretlen lótolvajt. Persze kicsit el is átkozza magát gondolatban, hogy lám, milyen puhány lett ezek szerint az évek alatt.
Miután Luna úgy vetette rá magát a Varjú hátán ülő férfire, mint egy valódi ragadozó, precízen és sebesen, az embernek akaratlan is egy vadászó griffmadár látványa juthatott róla eszébe. Nem véletlenül, ugyanis a szörnyvadász maga is a Griff vajákok sorai közül került ki. Mirkának köszönhetően még épp nem verte péppé a pórult járt delikvenst, de a rőthajú révészlány, miután szemtanúja lett annak, hogy kedvenc vajáknőjének hátasa is megkerült, úgy döntött, hogy a probléma megoldódott, és őrá már nincs is itt szükség - így hát sarkon fordult, és a hídon átkelve távozott a helyszínről. A Luna alatt reszkető férfi pedig végre összeszedte a gondolatait és azonnal beszélni is kezdett: - Kéremszépen, én csak egy vándor kereskedő vagyok! A ne--- a nevem Osztap Bender. Meg ne tessék sértődni, naccsád, nem akartam én ellopni a kegyed lovát, esküszöm a magasságos égre, de hát úgy állt itt egymagában, őrizetlenül, azt hittem...! Hát úgy hallottam, ólálkodik itten egy troll, azt hittem, hogy tragikus módon már elfogyasztotta a ló gazdáját, aztán ilyen szépséges állatot, no, hát kár lett volna veszni hagyni, nem? Magácska is ezt tette volna a helyemben, igaz-e! De természetesen már le is mondok róla, kész örömmel, hát hiszen micsoda öröm, hogy kiderült, hogy nem lett kegyedből troll-eledel, igazi csoda, kéremszépen! Na, kérem, most már szálljon le rólam, ugyan, hiszen látja, nem vagyok én rossz ember, csak opportunista, hát hiszen különben nem volnék kereskedő! Kéremszépen, kegyelmes asszonyom, szíveskedjen felállni rólam! - magyarázta gyors ütemben Osztap, ám amikor felbukkant Luna mellett Tissa mama is, a bögyében a trollal, és feltette a kérdést, hát bizony egy hosszú pillanatra kiült az arcára az értetlenség. Egész addig, míg be nem azonosította a trollt a törpasszony dekoltázsában - de pechjére, a troll is épp ilyen hamar felismerte őt. - Ez a deják! Deják, gyütt estve! Böszme baj, jajj, jajj!
Azt, hogy a vöröske most éppen kihez beszél és kihez nem, már rég nem mindig tudja követni. Most például fogalma sincsen kinek és mit köszön. de hevesen eloldalazott a hídon át, szóval Tissa int neki pápát mert jólnevelt kisassony. Egészen kedvére való volt az a pillanat, ahogy a lány rárepült, mint keselyű a degre, bujkál ös egy mosolyka a szája szegletében. Ám de a pribék annyit locsog, hogy mire odaér megnézni kiez-miez, már is elege vót belűle. - Csihaggyá má, veszöl tö levegűt? – Kérdezte még mielőtt teljesen szemügyre vehette volna, meg persze a zsebdög is, így mikor a kis mitugrász kijelentette a kijelentenivalót, Tissa arca ezzel párhuzamosan sötétül el a pulykaméregtől. Pörölyét egy kisebb robajjal a földbe ékeli tárolás céljából és legalább olyan szemekkel mered rá, mint egy hazaárulóra, miközben feltűri a ruhácskája ujját. - Figyöjjé kis mustárus tubuska… eccer fogom mögkérdözni. Mi bajud van a kocsmámmul?– Ropogtatja ki ujjait mintegy felkészülve, hogy ebből a tagból itt lepény lesz nemsoká. De még milyen! - Összedűlt! Möattöd meg a zsebdeg möatt! Mír kellett özt?! Helyrehozud vagy itt és must megdüglesz!–
Most hogy ott áll a távolban, és látja a gyakorlott mozdulatokat, mintha egy griffre emlékeztetné. Valóban egy másik vaják lenne? Ritkán akadt össze fajából valóval, de még ha a másik ki is szúrta ratja a farkasos medált, nem kezd el bratyizni vele. Mondjuk a fehér haj árulkodó lehetne, de nőknél se tudni,hogy mikor kezdenek őszülni ,és az manapság mennyire természetes lenne. De ezen gondolatmenetre nem fecsérel több időt a kelleténél. Még azért marad a fák mögött, hátha akadna a deáknak társa, akik lesből támadnak. Otthagyni nem fogja Tissát, már csak a saját becsülete is ezt kívánja, na meg az alku is. Még akkor is, ha ő eddig nem tett érte semmit. Gyanítja ,hogy ha egy fűszálat se mozdít meg, nem lesz az alkuból semmi, de annyi baj legyen, legalább eljött, és a törpökkel mindig is jó kapcsolatot ápolt , valamelyest.
-Te se vagy valami szűkszavú, mi? Előbb nézem ki belőled, hogy másodállásban bárd vagy...
Morogja, ahogy enyhít a szorításon és már szállna le róla, mikor a kis troll igen csak ijedt állapotba kerül, a törp mama pedig egyenesen nekiront a fickónak. Ezek szerint sikerült megtalálni, akit kellett. Ez akár örömre is adhat okot, de Luna magasról tenne rá, viszont nem akar leszállni róla, ha már sikerült így elkapni, nehogy megint kereket oldjon. Először a pár lépésre odébb békésen legelő lóra pillant, majd hátrafordul a csendes fickó felé. Eddig nem is igazán szentelt neki különösebb figyelmet, nem nézte meg jobban, így egyszerű zsoldosnak gondolta, de az övéhez hasonló borostyánszemek árulkodók. Tán csillan is a nő szemében a meglepődés, de végül csak megrázza a fejét.
-Hé, átvennéd tőlem a fickót? Jobb, ha megyek Mirka után, mielőtt baja esne ebben a sötétben.
Osztap Bender felsóhajtott, mikor úgy tűnt, hogy a vajáknő szorítása a nyakán enyhül kissé, és csak zavarodottan, joviálisan mosolygott a megjegyzésre. - Ó, köszönöm, de nem, másod- és harmadállásban is kereskedek - ha a Novigradi Nagy Bazárban jár, feltétlenül keresse meg a jó öreg Osztap Szulejmán Berta Maria Bender Bejt, kedvezményt is adok a portékámból, a kegyelmességére való tekintettel! - tette még hozzá sietősen, ámde ekkor következett a végzetes felismerés közte és a troll között. Szegény pára már azt hitte, szabadulhat, de amikor a törpasszonyság magasra emelte pörölyét, és épp mellette a földbe ékelte annak egyik felét, Luna még épp érezhette, mekkorát ugrott alatta a kereskedő-deák ijedtében. - JUJJ! Kegyelem, asszonyom, könyörgöm, az egyetlen szülőanyám életére, kéremszépen, én csak--- mi--- milyen kocsma--- - ütközött ki az őszinte értetlenség a bej arcán. Aztán amikor a két fehérhajú is összenézett, majd megbeszélték, hogy átadják egymásnak, akkor ismét felnyüsszent és megvonaglott a vajáknő alatt. - Kéremszépen, beszéljük meg! Kulturált emberek módjára! Nem tudok semmilyen kocsmáról, ami összedőlt, esküszöm, itt csapjon belém a villám, ha hazudok! - Dehát te monntad Böszme! - vágott közbe a troll kuruttyoló hangon. - Böszme megy, ás lik! Lik végin lesz kincs! Kincs hoz Böszme híd! De Böszme nagy, szoba kicsi, Böszme ragad be! Varányló csinál Böszme kicsi! Böszme akar lenni nagy, nagy, nagy! Deják csinál vissza Böszme! - Ó, a kegyelmes istenek szerelmére! - kiáltott fel Osztap Bender, mikor végre megértette, mi történt. - Itt kéremszépen egy orbitális, monumentális és tragikus félreértés történt! Kérem alássan, hadd magyarázzam el, csak könyörgöm, a két talpamon állva, mint egy rendes ember, no, nem egy bárdéllel az arcomban...! Kéremszépen!
Szinte látni véli, ahogy elsápad a pribék, és merne rá fogadni, hogy felismerte a bögylakót ama szentségtelen minutumban. Grimaszol is nagyon és sercint egyet oldalra, amint abbúl megint gyün a szó. - Honne, acca csak idö, majd én lökezelöm! – Méretéhez képest meglehetősen sebesen kapja el az inggallárját és nemes egyszerűséggel a földbe nyomja egy picikét. Csak egy csöppet koppant a feje. - Nö hazuggyá! A Tanszík romukban és tö kúdted oda eztet!– Mutat a melle között pereskedő kis lényre, aki közben jól kiegészítette a maga kis buta módján a mondandókat. Mondjuk ennek most Tissa örül, mert így legalább nem tévesen „simogat” egy idegent. - Nöm bárd… pöröly tö vaksihapsi! Mi a rossebet akartatuk ti a kocsmám alutt?! Beszíjj, nincs alku! –
Előkerül végül ő is, még a végén a másik testőre lesz, Tissa hevességét látva. - Tissa, óvatosan, csak egy egyszerű ember, még a végén megrángatod , és betörik a feje. – miután a deák feje megcsókolta a földet felülteti, a tarkójánál fogva. - Vedd komolyan a helyzetet, mert tényleg laposra ver, és hagyni fogom neki. Joggal. – ami azt illeti én sem épp finoman fogom a hangzatos nevűt, a felét is elfelejtettem a nevének, de nem is érdekel. - A lényeget mondd. – löki meg a törp asszony felé a másikat csak a miheztartás végett.
Egy pillanatra sem engedi el a fickót, amíg a másik vaják át nem veszi tőle, majd leszáll a fogolyról és hátrál pár lépést. Figyelemmel kíséri egy darabig a fejleményeket, de arra már nem kíváncsi, mivel akarja magát a kereskedő kimagyarázni. A lóhoz lép, aki fejét rázva mintha Luna tudtára akarná adni, hogy mennyire nem érti az egészet, ami történt vele. A nő csitítgatja, egyik kezével végig simít párszor az állat fején, majd nyakán, mielőtt megfogná a kantár szárát és odébb vezetné a hátast. Hisz ideje Mirka után eredni, majd valami szállást keresni éjszakára. Ki tudja, talán akad a közelben valami falucska, vagy akár ismét Oxenfurt; mintha a város kicsit sem akarná őt elengedni. Ki tudja, talán majd megtudja később, mi lett a történet vége.
Osztap Bender bizony nagy pácban volt, és sajnos nem lett könnyebb a helyzet attól, mert a fehérhajú vajáknő méltóztatott leszállni róla - mert a törpasszonyság, akinek valamiért a bögyében volt a minitroll is, akivel megalkudott, rögtön beledöngölte a földbe, hogy csak úgy nyekkent belé. Aztán amikor szédelegve és nyöszörögve felültették, már a másik fehérhajú vaják volt mellette. Ez valami új divat?! - gondolta volna a bej, de jelen pillanatban kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy kifundálja, miért őszült meg a két kollega idejekorán. - Aúhh! Így van, asszonyom, finoman tessék csapkodni, kéremszépen, én csak egy egyszerű ember vagyok, egy egyszerű kis kereskedő! - krákogta, miután a vaják szólt a törpasszonyságnak - de nyelt is egyet, ahogy remegve bólintott a szavaira. - Na de most akkor kocsma dőlt össze, vagy tanszék?! Nem mindegy az, kéremszépen! - köszörülte meg a torkát ismét Osztap Bender, és megigazgatta az ingzsabót a nyakában, meg a gallérját, amit úgy összeszorongatott mindenki. Ahogy pedig meglazította, láthatóvá vált egy, a nyakán keresztül futó vágás jó régi forradása. - Mert hogy, mint mondtam volt, félreértésről van szó! Én... én elismerem, csakugyan megbíztam ezt a... ezt a trollt egy feladattal, méghozzá azzal, hogy ásson be az Oxenfurti Akadémia kincstárába, és hozza el az ott felhalmozott értékeket - tetszenek tudni, az Akadémia már évek óta tartozik nekem bizonyos rendelésekért, amiket én tisztességesen teljesítettem és át is adtam nekik, ők pedig azóta is csak ígérgetik, hogy kifizetik nekem, pedig elhihetik, nem volt épp olcsó szállítmány! Perlekedtem én már velük eleget, és mivel a redán hatóságok finoman szólva is inkompetens marhák csődülete, úgy döntöttem, ideje a saját kezembe vennem a dolgokat. Azt már, hogy ez a szerencsétlen miért rombolta le a nagyságos törpasszony kocsmáját, őszintén bevallom, hogy nem tudom. - fejezte be mondandóját a bej, és elkeseredetten pillantott a törpasszonyra, majd a vajákra.
Szú se róla, télleg jól esett neki így bemelegítésként kicsit megsorongálni a pribéket, tudniillik, módfelett morcos most az asszonyság s nem ám ilyen finca női hiszti. Dunsztot, igazi sárkánybaj! Mondjuk legalább jófej, mert egy lovagtól se várja el, hogy együtt éljen a sárkánnyal… hát ilyen csupaszívjóság már. Mialatt a két hangosab odébbállt, végre rátérhetnek a bizniszre. Ami perpillanat kihallgatás és majd később pürékészítés lesz. - Úgy a! Böfögjöd kifelö! – Helyesel nagyban a teljfelhajú szavaira, és mivel ketten vannak, így hót biztos benne, hogy nem ússza meg szárazon, így megenged magának némi karbafont kezekkel való csúnyán nézést. Amolyan felnyársalósat. - A! A Tanszíkem! Ser és Szöszipari Tanszík! Lerombúltattad!– Szúrka közbe a mondandóját, hogy azért álljon már meg a gyászmenet és nö tagadja le ez a semmirekellú kuvasz a dolgokat. Őszintén szólva neki ez túl sok szövegelés volt és a felénél elvesztette a fonalat. - Monnyuk az alunudlik télleg bakfist se érnek… – Ez tény, és ezt hajlandó igazságként elismerni, mert a szó szoros értelmében haszontalanok. ezt tudta eddig is és a minap még meg is lett erősítve ez a tézis.
Fütyül Keszegnek, hogy jöjjön közelebb , és felrántja a földről a póruljárt alakot. Fél kézzel a csuklóit fogja, a másikkal a nyeregtáskájából vesz ki egy kötelet és erősen megköti a tudálékos kereskedő kezeit, hátra. - Tissa, itt van a lábának is, én addig szemmel tartom – jobb lesz vigyázni, ő inkább megköti, mintsem hagyja ,hogy szabadon lófráljon. Annyi esze lehetett volna a baromnak, hogy nem egy trollra bízza a feladatot, mert a Csapszék, az nem Tanszék, de ezt honnan tudhatná az együgyű fejével? Meg aztán , ki tudja, hogy milyen kincsekre fájhat ennek a kereskedőnek a foga, ami valójában nem az akadémián volt, hanem esetleg a törp nő műhelyében? -Ettől függetlenül felelni fogsz azért, amit tettél. – ha megvan Tissa is, feldobja Keszeg hátára, ha tudja, mint valami sózsákot, és akár indulhatnak is, ha nem jön közbe semmi váratlan.
Mintha a reménysugár fénye csillant volna a kereskedő szemeiben, mikor úgy tűnt, Neftissa kezd megenyhülni irányába, de ez a kósza pászma hamar el is tűnt, amint a vaják hirtelen állásba rántotta és a karjait lefogva megkötözte. - Hé--- héhahó, mégis mit művel?! Eresszen, ha mondom, no! - rebegte, és máris fickándozni, kapálózni kezdett, hogy kiszabaduljon a békjókból, de legalább is késleltesse a megkötözést. - Felelni--- de hisz itt én vagyok a károsult! És az én kárbament befektetésemet ki téríti meg?! Az ördög vigye a redán igazságszolgáltatást, hát nem folyamodtam volna ilyen drasztikus eszközökhöz, ha másképp lett volna eredménye, esküszöm! Osztap Bender tovább kapálózott - ám eközben társaságuk is érkezett. Legalább is a vaják hamar felfülelhetett egy nagyobb csapat érkezésére, mert egyesek, alighanem Tissa mama lojális beosztottjai, hangosan mesélték a korábban megesett kocsmai történéseket a csapat többi tagjának, akik a zajokból és a fákon túlról átszűrődő fényekből ítélve meglehetősen sokan voltak. És egy részükön ráadásul páncél is volt, minden bizonnyal a redán címerrel felékítve.
Olyan mesebeszíd ez hogy csak nu. Mesél ez it hímeset meg hámosat, Tissa lassan azt se hiszi el néki amit kérdöz. Már eleve az gyanús, hogy ennyit tud beszíni légzös nélkül. - Lényegöt! – Pirít rá Tissa is, de ez a szerencsétlen szellemkaja csak túlragozza a mondandóját. Már feje fáj a hangjától a madaraknak is lassan. A vaják szavaira biccent és egy olyan csodálatos csomót fabrikál az ürgére, hogy ahogy mocorog, szorul a csomó a lábán. - Egön! Felőlni! És és fözetni a kocsmámér! Tö fogod fözetni a javításokat!!– Vakkantja közbe, miközben megcibálja egy kicsit a fülit. Nagyon haragos, de egyben oren orientált is, szóval bármennyire is temperás a kisasszony, azír nem a maga ellensége. Most a legfűbb cél, hogy ne nöki kelljen kifizetnie a kötségeket. - Nöm írdekel a kínod… ha ilen deggel végezteted a munkát, beztos vaj van a hajadon! – Jó hát nem tökéletesen idézte ezt az emberi mondást… de mentéségre legyen mondva, a tárnák kavicsai nem is várják el tőle.
Seggre ülteti a kereskedőt, nem bánik vele kesztyűs kézzel, és így kötözi be a lábait is. Felkapja a fejét a közeledő hangokra, és most már tényleg a lova hátára dobja a súlyt. Nem akarja megvárni , hogy a csőcselék ideérjen. - A legnagyobb károsult jelenleg, a kocsmárosné, nem érdekel a te nyomorod. Hablatyolsz a sajátodról, miközben látnád ,hogy mi lett egy élet munkájával, mások munkahelyeivel a te önzőséged miatt. – legyen akármi is a történet, a vaják szerint is életeket tett tönkre a magánakciójával a trollal karöltve. Még ha a troll az arany reményében is tevékenykedett, károsan. -Induljunk, jönnek. – néz a törp asszonyságra. Hogy kik jönnek, maga sem tudja pontosan, de egy két hang talán még ismerős is neki a kocsmából.
Amint komolyra fordult a helyzet, Osztap Bender elszántan ellenkezni kezdett, és igyekezett mindent bevetni, amit csak tudott: - Na--- na de kérem! Egyezzünk meg, kulturált emberek módjára! Kifizetem én a lerombolt kocsma javíttatását, esküszöm, de gondolkodjanak már egy kicsit! Ha--- Ha maguk most engem átadnak a hatóságoknak, akkor bizonyos, hogy engem elszigetelnek, tömlöcbe zárnak, elkobozzák minden vagyonomat, és egy peták nem sok, annyit se fogok tudni adni a kocsma helyrehozására! De ha tőlük kérik majd, hogy az elkobzott pénzemből fizessék ki, na, arra tudják, mi lesz a válaszuk? Hogy smafu! Úgy bizony! Na, kéremszépen, tessenek hallgatni a szép szóra és a józan észre, oldozzanak el, menjünk vissza ahhoz a csapszékhez, mérjük fel a károkat és tárgyaljuk meg a munkálatokat! Na, kéremszépen! Mindannyiunk érdekében! Mindeközben azonban odaért a közeledő csapat is, ami, mint kiderült, fél Oxenfurtot jelentette a jelenlevők számát illetően, és mindenki, katonák és polgárok egyaránt, tudni akarta, kinek és minek volt köszönhető az Oxenfurti SER- és Szeszipari Tanszík rombadőlése. Amikor pedig kiderült mindenki számára, hogy a tettes személye nem más, mint a megkötözött és elkeseredetten vergődő Osztap Bender személyesen, akkor szükség is volt a landsknechtekre, hogy megóvják a kereskedő testi épségét, mielőtt még a csőcselék helyben meglincselte volna. Így végülis az elkövető a törvény kezére került, Tissa mama és Ríviai Geralt pedig visszaindulhattak a tömeggel együtt Oxenfurtba - szóval összességében minden jó, ha a vége jó. Még ha nincs is egészen vége a történetnek. Egy kérdés ugyanis még fennáll: mi legyen a zsebtrollal?
Jegyzet:Köszönjük a játékot mindenkinek! Nagyon ügyesek voltatok! ^^ Remélem, jöttök legközelebb is! Zene: Tarantella
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
