Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Amikor Beauclair-t elhagytam, nem számítottam rá, hogy az északra visszavezető úton kényszerpihenőt kell tennem. Márpedig Aedirn és Dol Blathanna határában kellemetlen meglepetés fogadott, nem kisebb perszóna, mint Francesca Findabair, akit Enid an Gleannának, a Völgyek Százszorszépének is neveznek, Dol Blathanna egykori királynője, ma hercegnője, alapító Páholytag és nagyhatalmú varázslónő személyében. Rémesen kínos teával körített beszélgetés volt ez, és nem is tudtam, hogy mire számítsak tőle. Benne volt a pakliban, hogy az első dolga lesz Filippa és a többi páholytag elé tárni a hírt, miszerint mégsem haltam meg, és ez legalább annyira esélyes volt, mint hogy végül nem teszi majd. Abban azonban mindketten tökéletes egyetértésre jutottunk, hogy egyikünk sem bír Ciri hollétének tudomásával. Így hát egyelőre – de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk – elváltak útjaink. Mindenesetre, ha már így alakult, nem akartam megadni sem Enidnek, sem Filippának az örömet, hogy előttem lépjenek. Úgy határoztam, Novigradnak lovagolok, hogy felkeressem a valamikori barátnőmet, újabban azonban sokkal inkább rivális kolleganőmet, a Tizennegyediket a hegyről, kivel oly bátran küzdöttünk vállt vállnak vetve, a mindig bájos Triss Merigoldot. Hogy nosztalgiázni, bájcserevészni, vagy küzdeni fogunk-e, az majd attól függ, hogyan reagál mindarra, hogy a halálom elterjedt híre után nagyon is élve állok előtte. Nem tudom, mivel tölti mostanság a napjait, de még minden előtt volt neki egy kis zuga Novigradban, ahová visszavonulhatott, ha épp nem akadt semmi politizálni (és elcsábítani) valója. Magam elé küldtem egy, a legkedvesebb kristálykoponyámból animált hollót, hogy derítse fel nekem Triss hollétét, míg lóval beérem a Dol Blathanna-Redania távolságot. Éjfekete holló tollászkodott Triss Merigold ablaka alatt. Amikor az ablak alá értem, és leszálltam a lovamról, a holló érceset károgott, majd megrázta magát, és egy szempillantás alatt visszaváltozott kristálykoponyává, amit esés közben elkaptam, és alapos gonddal az egyik belső zsebembe rejtettem. Az ajtóhoz léptem, majd némi rendezkedés után határozottan bekopogtam. Utazóköpeny és csuklya volt rajtam, de göndörded, fekete tincseim némelyike így is kilátszott alóla, jellegzetes orgona és egres illat lengett körbe.
Re: The Tale of the Fox and the Raven ● Triss x Yennefer
Remember this moment
Yenna & Triss
Nehéz a fejem a gondolataimtól, és napok óta alig tudok aludni, mert egyfolytában csak arra gondolok hogy ez nem lehet igaz, és nem történt meg, és egyszer csak felébredek végre ebből a rémálomból és meg tudom győzni magam róla hogy ez az egész csak rémkép. Olyan nincs hogy.... - Geralt.... - simítok el egy vörös tincset a fülem mögé. Olyan réginek tűnik már az idő, amikor megismertem, és a szívem először dobbant meg érte. Régen láttam először félmeztelenül, aztán teljesen és régen éreztem magam nőnek a karjai között, egy fülledt nyári éjszakán. Már nem érezhetem többé, mivel azt mondják nem él már de képtelen vagyok komolyan elhinni hogy nem létezik, mivel nem láttam a hulláját, és így... azért.... hát nem tudom. El is hinném, meg nem is mert hát elég régóta nem hallottam róla semmit, de... Talán... Hát nem tudom. - Geralt még csak hagyján, de Yenna is.... - támasztom meg a fejem az azstalomon, és felsóhajtok, amíg ablakomba nem repül egy kelletlenül ismerős madár! - Nem! Nem lehetsz! - szegezem az ujjam a madárra de túl sokszor láttam már ahhoz hogy eltévesszem és árulkodik. -Yenna? Lehetséges lenne?! - filózom a kérdésen egy kicsit, de a mágikus kopogtató jelez. Valaki bebocsátást kér hozzám. Lemegyek hozzá, hogy beengedjem és a szemem már látja azt amit az agyam nem akar elhinni. Yenna áll az ajtómban félreismerhetetlen egres és orgona illattal. Az első döbbenettől falfehérré válok, aztán egyszerűen előre borulok. A nő nyakába. - Yennefer! - karolom át, mert valahol mélyen.... meggyászoltam hogy meghalt. Évekig barátok voltunk, és évekig... utáltam érte hogy őt választotta Geralt. Mégsem kívántam a halálát! Sosem kívántam a halálát. Sosem. - Yenna... drágám. Azt hittem, azt hittem..... jajjj - szorongatom és nem eresztem el.
Amikor beláttam, hogy kénytelen leszek Novigradban megvizitálni régi barátnőmet, újabban azonban inkább riválisnőmet, a tizennegyediket a hegyről, a drágalátos Triss Merigoldot a Dol Blathannai kitérőm után, még nem tudtam, hogy kompániám lesz. De mivel hogy Geolaziannak szigorúan megtiltottam, hogy velem tartson a fiatal gesztenyére emlékeztető hajkoronájú kolleganőmhöz, jobb híján elzavartam a piactérre. Mágikus kopogtató. Ez annyira jellemző Triss-re, hogy még magam is őszintén elmosolyodtam rajta. Okos, kedves kislány, kifejezetten zseniális. Csak az tud bezörgetni hozzád, aki a mágikus affinitásnak akár csak a szikrájával is rendelkezik. Kérdés, mi lesz, ha nem csak én, de a boszorkányvadászok is rájönnek, hol rejtőzöl… A holló megrázta magát Triss Merigold ablakában, majd vitába szállva károgással felelt a vádakra. Azután vált fekete füstté, hogy a varázslónő elhagyta az emeletet. Nyílik az ajtó, és Triss Merigold ugyanúgy áll előttem, ahogy eddig – ahogy mindig. Ártatlanul, csinosan, nyakig begombolkozva. Látom a konfúziót az arcán, a pillanatot, amit gombostűre lehetne tűzni, amikor a receptorai már felfogták az összetéveszthetetlen fekete-fehér öltözéket, orgonának és egresnek illatát, de az agya még nem akarja feldolgozni. Ez a falfehér szín még kifejezetten a kedvemre is van. Szívesen látnám rajta többször. Nem hibáztatom egyikért sem. Az, ami Ríviában történt, meglehetősen megtévesztő, majdhogynem igazi volt. Számoltam ezzel. Amivel viszont nem számoltam, az az, ahogyan előre, egyenesen a nyakamba borul, kis híján feldöntve, és majdhogynem rikoltozva felszínre tör belőle minden, amit sohasem tudott elmondani nekem. A soha pedig egy nagyon súlyos szó, ha az ember tudja, hogy nem lesz második alkalom. Már majdhogynem megesett rajta a szívem, azonban nem tudtam megálljt parancsolni a jellememnek, ami most úgy bugyborékolt a felszínre, mint forró magma. - Hangosabban nem megy, te lány? És mégis hogy nézel ki? Nincs szánalmasabb egy síró varázslónőnél, ezt neked is tudnod kell. Alattomosan a tudatomba kúsztak Francesca negédes szavai, azt mondja, Triss Merigold valójában, igazán meggyászolt, ez pedig valamit azért mégis csak megmozgatott abban az én jégszívemben. Vagy ezt szerettem volna hinni. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy „soha”, azonban hiányoznak azok az idők, amikor még csak ketten voltunk. Amikor nem volt se Geralt, se Ciri. Amikor bátran számíthattunk egymásra, és nem kellett a Páholy ármánykodásától félni. Nagyot sóhajtottam, aztán visszatoltam a varázslónőt a saját otthonába, négy könnyed kézmozdulattal mágikusan levédtem a fiatal varázslónő otthonát a kéretlen fülektől. Sokat kockáztatok azzal, hogy idejöttem. - Mint láthatod, nagyon is élek. Nehéz lesz mindezt bebizonyítanom neked, aki ott voltál Ríviában, és mindent láttál, egészen az utolsó pillanatig, de tételezzük fel, hogy igazat mondok. – ejtettem a hátamra ejtettem a fehér szegélyű csuklyámat, kiszabadítva ezzel hollófekete, gyűrűgöndör üstökeimet, amiket egyúttal helyre is ráztam – Látom abban a vizenyős szemedben, hogy számtalan a kérdésed, úgyhogy azt javaslom, amíg beszélgetünk, tegyük mindezt bor vagy tea mellett, mellé sajtokkal és gyümölcsökkel, magvakkal és vajas kaláccsal. Aztán pedig, térjünk rá arra, amiért én itt vagyok. Mert hogy nekem is számtalan a kérdésem, Triss kedves.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Amikor Beauclair-t elhagytam, nem számítottam rá, hogy az északra visszavezető úton kényszerpihenőt kell tennem. Márpedig Aedirn és Dol Blathanna határában kellemetlen meglepetés fogadott, nem kisebb perszóna, mint Francesca Findabair, akit Enid an Gleannának, a Völgyek Százszorszépének is neveznek, Dol Blathanna egykori királynője, ma hercegnője, alapító Páholytag és nagyhatalmú varázslónő személyében. Rémesen kínos teával körített beszélgetés volt ez, és nem is tudtam, hogy mire számítsak tőle. Benne volt a pakliban, hogy az első dolga lesz Filippa és a többi páholytag elé tárni a hírt, miszerint mégsem haltam meg, és ez legalább annyira esélyes volt, mint hogy végül nem teszi majd. Abban azonban mindketten tökéletes egyetértésre jutottunk, hogy egyikünk sem bír Ciri hollétének tudomásával. Így hát egyelőre – de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk – elváltak útjaink. Mindenesetre, ha már így alakult, nem akartam megadni sem Enidnek, sem Filippának az örömet, hogy előttem lépjenek. Úgy határoztam, Novigradnak lovagolok, hogy felkeressem a valamikori barátnőmet, újabban azonban sokkal inkább rivális kolleganőmet, a Tizennegyediket a hegyről, kivel oly bátran küzdöttünk vállt vállnak vetve, a mindig bájos Triss Merigoldot. Hogy nosztalgiázni, bájcserevészni, vagy küzdeni fogunk-e, az majd attól függ, hogyan reagál mindarra, hogy a halálom elterjedt híre után nagyon is élve állok előtte. Nem tudom, mivel tölti mostanság a napjait, de még minden előtt volt neki egy kis zuga Novigradban, ahová visszavonulhatott, ha épp nem akadt semmi politizálni (és elcsábítani) valója. Magam elé küldtem egy, a legkedvesebb kristálykoponyámból animált hollót, hogy derítse fel nekem Triss hollétét, míg lóval beérem a Dol Blathanna-Redania távolságot. Éjfekete holló tollászkodott Triss Merigold ablaka alatt. Amikor az ablak alá értem, és leszálltam a lovamról, a holló érceset károgott, majd megrázta magát, és egy szempillantás alatt visszaváltozott kristálykoponyává, amit esés közben elkaptam, és alapos gonddal az egyik belső zsebembe rejtettem. Az ajtóhoz léptem, majd némi rendezkedés után határozottan bekopogtam. Utazóköpeny és csuklya volt rajtam, de göndörded, fekete tincseim némelyike így is kilátszott alóla, jellegzetes orgona és egres illat lengett körbe. 
Nehéz a fejem a gondolataimtól, és napok óta alig tudok aludni, mert egyfolytában csak arra gondolok hogy ez nem lehet igaz, és nem történt meg, és egyszer csak felébredek végre ebből a rémálomból és meg tudom győzni magam róla hogy ez az egész csak rémkép. Olyan nincs hogy....
Amikor beláttam, hogy kénytelen leszek Novigradban megvizitálni régi barátnőmet, újabban azonban inkább riválisnőmet, a tizennegyediket a hegyről, a drágalátos Triss Merigoldot a Dol Blathannai kitérőm után, még nem tudtam, hogy kompániám lesz. De mivel hogy Geolaziannak szigorúan megtiltottam, hogy velem tartson a fiatal gesztenyére emlékeztető hajkoronájú kolleganőmhöz, jobb híján elzavartam a piactérre. Mágikus kopogtató. Ez annyira jellemző Triss-re, hogy még magam is őszintén elmosolyodtam rajta. Okos, kedves kislány, kifejezetten zseniális. Csak az tud bezörgetni hozzád, aki a mágikus affinitásnak akár csak a szikrájával is rendelkezik. Kérdés, mi lesz, ha nem csak én, de a boszorkányvadászok is rájönnek, hol rejtőzöl… 