Wilkina & Eskel @

Ha azt mondanám, hogy Wilkina fel volt paprikázva, az súlyosan alábecsülné a düh általános fogalmi megítélését. Ahogy üvöltözve letorkolta a kasztellánt határozottan az volt a benyomásom, őt kicsit sem hatotta meg a nemes könyörgése. Erre irányuló ráuraló magatartásnak tűnt az a fejre mért rúgás. A fiatal nemes összecsuklott a talajon én pedig hozzá lépve leguggoltam és gyorsan megvizsgáltam.
- Órák múlva fog magához térni - morogtam, majd kiszedtem a mászókötelemet a nyeregtáskából és akkurátusan és hatékonyan megkötöztem. - Szájpeceknek való rongyod van?
Ezt a kérdést a Vörös Farkas megoldotta, majd az átöltözéssel nem veszkődve nyeregbe szálltunk. Szorít az idő... A lány halk kérdésére mutatóujjammal letöröltem egy kósza könnycseppet az arcáról és megvontam széles vállamat.
- Nem tudok jó döntést mondani húgom, ne várd el tőlem - feleltem. - De lesz időnk eldönteni, mire végzünk Barban. Emberélet van a kezedben és ez nagy felelősség, de előbb-utóbb mindannyian találkozunk ezzel és sajnos sokkal többször mint szeretnénk.
A visszaút már közel sem volt sétagalopp, szó sem volt a könnyed tempóról, mint idefelé. Sietnünk kellett, hiszen Armanról sok mindent el lehet mondani, de az tény: kiváló prédikátor, aki könnyedén játszik a tömeg érzelmeivel. A fanatizmus, ha a lángja felcsap és egybeolvad az idegengyűlölettel, órák alatt képes szomszédot szomszéd ellen fordítani, még egy ilyen kis közösségben is. Ahol az út megengedte megeresztettük a kantárszárat és nyaktörő sebességgel rohantunk át a csalitoson, majd egy hosszú horhosban leereszkedve alig jó óra múltán már az erdőkerülő kis kunyhója mellett jártunk. A három termetes medveölő kutya kiterítve hevert az udvaron, nyeregből sem kellett szállnunk, hogy lássuk a fejszecsapások nyomait. Távolabb a lángoló istálló előtt nagy szürke folt. Olga, a kiöregedett igásló maradványa. Az emberszerető, békés állatot vasvillákkal szurkálták össze, talán mikor kimenekült az égő épületből. Kreve haragjára! Hiszen Gyula jövedelemkiegészítése volt ez a jószág, a fél falu tőle bérelte tavasszal a földmunkákhoz. Mit ártott bárkinek is ez az öreg kanca? Mivel fogják jövőre megművelni a szántókat? Keserű nyálat köptem oldalra a nyeregből fejemmel a ló felé biccentve.
- Hát ennek meg mi értelme volt? - morogtam magam elé.
Alig léptettünk el a tanyától, mikor megláttuk a rögtönzött máglyát. A vizes rőzse rosszul égett, csak a törpe lábai és dereka szenesedett el, arca kivehető maradt, duzzadt ajkai közül kilógott elszíneződött nyelve. Nyilván a füstmérgezés végzett Gyulával. Jövőre ki is hajtja fel a vadhúst? Ki hozza az erdei híreket? Ki biztosítja a bőröket? Keserűen olvastam az oszlop tetejére ácsolt bűntáblát, amit finoman fedett foltokban a pernye.
"Másfajú gazember, ördögimádók segítője, démonok szolgája, bűneiből megtisztíttatik és az Örök Tűznek ajánltatik a Földi Háborúk könyve szerint"
Tanult ember írása, aki oly jól ismeri a szent szövegeket, hogy még elferdíteni is tudja az ott foglaltakat. Arman... Mit tettél? Csak egy éjjelre ellátta a lovainkat és ez az ára? Mennyi gyűlölet van benned? Éreztem az indulatot gyűlni az ereimben, a szívemben, ami pumpálta lángoló véremet, de egy barát miatt érzett aggodalom ezt most messze túl szárnyalta, eszembe se jutott ilyesminek engedni. Szótlanul vágtára ösztönöztem hűséges Skorpiómat és szélviharként érkeztem a nyomomban Wilkinával Raymnad házához. Itt is állt a bál. A ház lángokban állt, Hubert elöljáró ájultan, véres fejjel feküdt a porta kapujában. Sok ész nélkül is át lehetett állítani a helyzetet, megpróbált a csőcselék elé állni és valaki leütötte. A lányait és Raymandot most rángatták a kerítés oszlopai felé. A kis szőke hajú lányka lábai előtt a négy baba, amikből végül testvérem egyet sem választott. És sokan vannak. Nagyon sokan. Szinte az egész falu. Aki nem, az nyilván az otthonában kuporog, várva a végét. Ezek meg reggelre kijózanodnak a vérszomjból, rájönnek, hogy elvesztették a cipészt, a molnárt, a vadászt, lemészároltak, elevenen elégettek négy ártatlan kislányt, csak azért mert együtt látták őket a sárga szemű fenevadakkal. A következő hónapokban pedig mocskosul sokat fognak vedelni a felejtésért, részegen megverik az asszonyt, a pokolkutyákhoz és a lidérchez pedig ártó szellemek is csatlakoznak. Aztán végül, szégyen vagy sem, felbérelne egy erre járó másik sárga szemű fenevadat. Emberek...
Hirtelen fogtam vissza Skorpiót, hogy stabil pozícióm legyen, majd a vájatba illesztetem a vesszőt és lőttem. A nyílpuska irtózatos erejű találata a rögtönzött hóhér szerepét elvállaló testes kocsmáros kezét odaszegezte a kerítésléchez. Magas, szinte nőies hangon sikoltott fel, a fáklyája a porba hullt. Leugrottam a lóról, majd előhúztam a kardomat. Szépen lassan. Elkezdtem előre sétálni. Lássuk van-e bátor jelentkező egy táncra...

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Miután a drága úrfi hajlandó volt nem szólni és Eskel is megnyugodott, hogy még életben van és nem törtem el a rúgás erejével a nyakát. Kérdésére letépem ingem bal ujját és átnyújtom neki. Idegesen túrok vöröslő frufrumba. ~Mit tesznek...? Miért?~ Ezt követően, már csak magamban morgom. Gondolatok cikáznak fejemben és azonnal füttyentek Ichaer-nek. Felkapom cuccom, mellé futva lendülök nyergébe és ahol csak lehet vadászvágtába ugratom kecses kancám. Eskel feleletére fújok egy mérgeset és megrázom vörös köd lepte fejem.
-Jól tudom és nem is akarom rád hárítani ezt. De hátha kitisztul normálisan a fejem mí Bar-ba érünk. Viszonylag hosszú, vékony lábait nem terheli meg a hajtás, tüdeje is kellően alkalmazkodott az ilyenekhez. Természetesen figyelek és ahol nem lehet, ott visszább fogom. Ennek ellenére érezte dühöm és ahol csak tudott gyorsabban haladt. Állkapcsom összeszorítom, ahogy az erdőkerülőhöz érünk.
Három hű eb az udvaron lehelte ki lelkét, fejsze csapások, mik ellen nem volt védelmük. Az istálló lángjá különös táncot lejtett az öreg kanca tetemén. Vasvilla... Komolyan? Ennyire nem tisztelni meg egy állatot? Ezek nem ismernek kegyelmet, akkor én miért tegyek így velük szemben? A máglyára tekintek, ahova Gyulát kötözték. Legalább nem kellett megélnie, hogy érezze szétrobbanni a csontjait.
-Ezek ennyire nem gondolnak a jövőjükre? - nézek kérdőn Eskel-re. Nem értem és egyre jobban érzek zavarodottságot. Már az elején eb eledelnek kellett volna hagynom a papot... Szívom meg fogam és ugratok Eskel után. A csizmadia... Ő hogy lehet, ő is így végezte? Undor jelenik meg arcomon, ahogy a csőcseléket látom. Ahogy a molnár fekszik, fejéből patakzó vérrel. Raymand és a molnár lányai... Mire volt jó mind ez? Miért nem tud senki nyugton maradni és elvállalni a bűne súlyát és a rá mért büntetést. Ichaer farára állok fel, úgy ugrom le a földre. Ichaer okos állat, nem fog beugrani a tömegbe, csak a szélsőket megtiporja, megfejeli kicsit és visszatér Skorpió mellé védelemnek. Eskel mellé lépve rántom elő acélkardom. Megforgatom jobb kezemben, vicsorgom. Csak legyen egy támadó! Csak legyen egy valaki, aki a lányok közelébe megy, hogy meggyújtsák a máglyát! Kihúzom magam és állom a tekinteteket. Hányan állják egy felmérgesült nőstény farkas tekintetét? Egyszer kerüljön a szemem elé Armand, hogy megháláljam azt amit tett. Amit tett Gyulával, a molnárral, Amit tenni akar a molnár lányaival... Viszont nem merek szólni. Abból nem lenne semmi köszönet, se a falu felől, se Eskel felől. Emberekkel állok szemben vagy szörnyekkel ember testben? Túl könnyedén végeztem az erdei idegenekkel, nem tehetem ugyan ezt a faluval. De a szükség törvényt bont...



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Magam mögött tudtam testvérem támogatását is, aki mint árnyék követett előre, a csürhévé züllött falunép felé, ujjai szinte elfehéredtek, úgy markolták az acélkard markolatát. Biccentettem a szerencsétlen lányok és Raymand felé.
- A tieid - kértem csendesen, mire hangtalanul változtatott a mozgásán. Szemét le sem véve a tömegről oldalazott feléjük, kecsesen átlépte Hubert testét, majd előrehajolt, még mindig a csőcselékkel szemezve baljával megkereste a sztaroszta nyaki verőerét, majd biccentett felém. Fél kézzel húzta maga mögé a nehéz testet, önkéntelenül is meghátrálásra késztetve a legelső sorokat, senki nem nézte volna ki belőle ezt az erőt, csak aki már ölelte acélosan kemény izmait, vagy aki kapott tőle egy egyenest. Mindkét csoportba beletartoztam. A Vörös Farkas tekintete bizonyságot sugárzott, olyat, amit csak prófétáké, szentembereké vagy fanatikusoké tud. A kérdések nélküli hit bizonyságát. Bárki próbál védenceihez nyúlni, annak vérét a földdel itatja ma fel. A könnyben úszó szemű kis szőke lány hatalmas szemei rámeredtek, mint fuldokló az utolsó sodrodó deszkára. Nem kellett kimondani a szavait, elég volt a tekintet, amelyet az ájult molnár felé vetett. A vajáklány egyetlen másodpercre oldalra nyúlt és biztatóan megsimogatta a szeplős kis arcot, félretörölve a könnycseppeket. A falunép elbizonytalanodva toporgott bunkókat, fokosokat és vasvillákat markolva.
A parasztok gyűrűje szétnyílt és előre sántikált maga Arman atya. Éles fülemmel jól hallottam ahogy Wilkina légzése egy ütemet gyorsul, de nem szóltam és nem tettem semmit, pontosan tisztában voltam vele, erre a lányra rá lehet bízni védenceinket, nem fog engedni elsöprő indulatainak. A tiszteletes erősen sántított, de alakjának erőt, kisugárzást kölcsönzött a lázban égő tekintet és a tucatnyi lándzsás, akik körbe vették. A férfi széttárta a karjait:
- Figyeljetek rám! Íme eljött a próbatétel éjszakája! Az Örök Fagy elküldte hozzánk démonait, a gonosz szálláscsinálóit, az egyszerű embereket kizsigerelő szörnyszülötteket, hogy megvédjék az átkozottakat, kik a romlás és pusztulás magjait vetik el közöttetek!
- Mint Gyula? Akitől eddig bérelhetett igást a falu? - vetettem fel erős hangon vele szemben.
- Ne hallgassatok rájuk! - kiabált. - Csalárd szavuk megtéveszt! Az Örök Tűz gondoskodik rólatok!
- Sosem hallottam a csodáról, hogy imádságok húzták volna az ekét és a boronát...
- Ami igaz az igaz - jegyezte meg a darabontok parancsnoka, helybéli botos-ispán. - Túl sok minden történt itt a parancsainkon kívül.
- Katonák! Földijeim! Írva vagyon: "Ne tűrd meg a te földeden sem az istenek hatalmát raboló mágust, sem az ördögöket imádót, sem a démonokkal cimborálót! Ne a garabonciásban, hanem az Örök Tűz lángjában legyen a te bizalmad és állj ellen a vajáknak, ki nem az ő lángjaiban kovácsoltatott!"
- Örök Intelmek könyve, 71:24 - biccentettem. - A szerzője, Szent Kalmonéda majd fél évszázaddal az első vajákok születése előtt meghalt. Kissé pontatlanul idézted Arman. Nekem is van egy idézetem neked. "Mert senki sem lehet megvetendőbb az Örök Tűz fényében, mint az, aki a lelkeket tévútra csábítja. Gyilkosnak, erőszaktevőnek, csalónak és hazugnak is megnyílik az égi parázstartó teteje, ha bűneit megbánja és azokat a lelkiismeret máglyáján elégeti, de hogy bánhatja meg bűneit az, ki hamisan tanította a nyájat?" Szent Hildeger tanításai.
- Mit képzelsz magadról? Ki mered oktatni a...
- Dehogy atyám! Gyónni szeretnénk - közöltem szinte negédes mosollyal és lassú, kegyetlenül lassú léptekkel elindultam a reszkető csuhás felé. A gyónás szentség, azt meg nem tagadhatja senkitől. - Gyónom az Örök Tűznek, és te néked, az ő hevének lelki atyám, hogy sokszor és sokat vétkeztem. Gondolatban, szóban, cselekedetben és mulasztásban. Vétkem, hogy több alkalommal is hazudtam. Nem akkorákat, mint te a nyájadnak, de azért vétek. Vétkeztem paráznaság bűnében is, igaz akikkel én vétkeztem, azokat nem kényszerítettem erre, nem gyaláztam meg és utána nem gyilkoltam meg, de én nem vagyok olyan bölcs, mint kegyelmed. Gondoltam rá, hogy egy embertársamat, ráadásul az örök Tűz felszenteltjét ott kéne hagyni démoni kutyák martalékául. Mai napig is azt súgja a fülembe egy kis ördög, nem lett volna hiba. A testvérem... Wilkina... ő pedig egy ideje azon gondolkodik, mulasztással vétkezett. Szerencsére az ilyen mulasztás, könnyen pótolható. Akár ma éjjel is, te takony!
Ütöttem. Nagyot. Irtózatosan nagyot, amit csak meglehetősen ritkán. Messzire hangzott a bántó reccsenés, amivel az állkapcsa megadta magát a ráható erőnek és ketté tört. A férfiú félfordulatot tett a saját tengelye körül, majd félájultan terült el a földön, szájából gazdagon dőlt a vér.
- Meg még van néhány, de azokhoz már úgysincs közöd. Az Örök Tűz hevére, mindörökké ámen - köptem ki oldalra.
A pap elzuhantát látva többen is felordítottak, néhányan elfutottak, de a többség egymást akadályozó, hangoskodó csürheként rohant ránk mindenféle éles vagy nehéz eszközöket lóbálva. Néhányan az ördöggel cimborálókat, néhányan engem, a démont akartak. Félkörívesen villant a pengém és ez alkalommal sikolyok, vér és velőt rázó üvöltés kísérte. Csuklók, alkarok repültek el, egy fej gördült tova. Hitemre, én megpróbáltam. Én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy erre ne kerüljön sor. Remélem, nem az én döntéseim vezettek ide, én sohasem akartam más lenni, csak vaják, szörnyek gyilkosa. De ha kell... ha nincs más lehetőség hátra... akkor embereket is tudok ölni. Mint most. Hátam mögött hallottam a sikolyokat, amelyek Wilkina harcát kísérték és nem tőle származtak. Jól tudtam, megbízhatok a lánghajú lányban. Nem tartott az egész két percig sem, megfutamodott a jó nép, csak az a tucat lándzsás vett fel közben alakzatot és indultak előre lassan. Egy lépést tettem hátra. Még egyet.
- Elég! Katonák! Elég!
Mindannyian a hang forrása felé néztünk, ami betöltötte a teret és őszinte meglepetésemre egy emberére támaszkodva az ifjú kasztellán sántikált felénk. Haja csapzottan hullott az arcába, szájából még szivárgott a vér, ahogy megerőltette a beszéddel, bizonyára szédült is. Ennek ájultan kéne még feküdnie, ami azt illeti, nyilván az egyik embere mégis visszafordult az első riadalom után. De az átizzadt hajkorona mögül villogó tekintet... abban valami megváltozott. Valahogy más volt. Kevésbé... hmm... nehéz ezt behatárolni...
- Elég a vérontásból! Éppen elég folyt már el. Legalábbis majdnem... - nyögte és egyenesen Wilkina felé sétált, de a tömeghez beszélt. - Botos-ispán! Senki nem nyúl a vajákokhoz, sem azokhoz a szerencsétlenekhez! És az istenekre, valaki szaladjon el a javasért! Rengeteg a sebesült!
Lassan kartávolságra ért a Vörös Farkashoz, a megtört, gyenge testből most valami különös fellépés, valami megfoghatatlan erő sugárzott. Valami történt...
- Emberek! Polgárok! Katonák! Ez a nő néhány órája megfogadta, hogy itt a szemetek láttára fog megölni engem, mint egy korcs gilisztát. Most hát... most megteheti - jelentette ki acélkemény hangon és lassan térdre ereszkedett. - Én és az a hamis pap, aki ott fekszik kiterülve vagyunk felelősek az átokért, ami Bart sújtja. Mi és senki más. A vajákok megpróbálták megmenteni a falutokat, amit kígyónyelvű prédikátorok és gyáva hűbérurak tüzeltek ellene. Most hát a vaják megkapja a lehetőséget, hogy betöltse a feladatát, ma őrá ruházta az Örök Tűz az istenek jogát, dönteni emberéletek felett. Senki ne vitassa el tőle, hiszen nehéz terhet vett magára.
Rodrigo de Tanhauser kasztellán szépen lassan Wilkina lábujjai elé hajtotta a fejét, homlokával megtámasztotta a földet, nyaka szabadon maradt. Teljes csend uralkodott a téren a döbbenet és az alázat momentuma. Hazudnék ha azt mondanám köpni vagy nyelni tudtam...

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Eskel-t követem, egy pillanatra sem veszem le a tekintetem a tömegről. Igyekszem légzésemre is figyelni, hogy ne zavarjam meg fivérem koncentrációját. Mikor az áldozatok felé küld, mint acsarkodó farkas oldalazok amíg oda nem érek a molnárhoz. Végig a tömeg felé figyelek és óvatosan ugrom hátra, hogy ne lépjek rá a molnárra. Letérdelek hozzá, hogy biztosítsam kirohanásom, ha a nép megmozdulna. Balom láthatatlanul elhúzom arca előtt, nem érzek levegőt. Három ujját a nyakára helyezem és csendesen várok. A szíve dolgozik, lassú légzés. Megmarad. Biccentek fivérem felé, miből tudhatja, él. Bal kezemmel benyúlok hónalja alá és magam mögé helyezem. Az ott lévő önkéntes hóhért és asszisztensét elriasztom. Nem kell, hogy hátba támadjanak. Csak szemem sarkából látom a pityergő lányt, mire átveszem kardom másik kezembe és letörlöm könnyeit.
-Minden rendben lesz. - suttogom és előrébb helyezkedem. Legyen nekik is helyük és ne férjenek hozzájuk... csak a testemen keresztül. A tömegen óvó nőstényfarkasként hordom végig borostyán tekintetem. Talán bennem is változtak dolgok. Valamit leromboltak, de épült helyette más. Valami, ami pusztítóbb ám szelídebb is. Gondoskodó ám független és erős. Vad, kegyetlen mégis, van amiért lágyul és szelídül.
Arman megjelenésére vicsorra húzom ajkam, talán egyszer önkéntelenül kapok felé. Állásom stabilabbá teszem, ám így is ruganyossá. Mint az ugrásra kész vézna farkas, ki mellett ott van jól izmolt fivére. Hiába, a környezetet előnyre kell formálni, amibe most a másik számára ugyan úgy előnyt jelentenek. Testem majdhogynem vonaglott egyet, hogy igyekeztem visszafogni a dühöm, amivel ki akartam végezni. Nem hagyhatok rést, hogy a gyerekeknek, a molnárnak, Raymandnak baja essen önfejűségem és haragom miatt. A prédikáció megkezdésére kihúzom magam, fenyegetőn tekintve Armandra. Szemeim összeszűkítem, ahogy mérgem növekszik. A hamis prédikációra megrázom fejem rosszallón és különös vigyor jelenik meg arcomon. Talán ravaszként lehetne definiálni. Eskel mondatára nem számítottam. Gyorsan pislogok párat, ahogy lassan Arman elé lép. Hallgatom szavait s a bújtatott utalásokra szúrósan tekintek a férfire. ~Eskel, te mindig meg tudsz lepni...~ Nyugtázom magamban, de kifele megejtek egy szelíd mosolyt. Az ütésre magam is megrezzenek, hiszen idáig hallottam a pap csontjának törését. Erre pedig táncra kérnek... ők tudják hogy szeretik.
Pengém kecsesen szeli a levegőt, hárítva a szúrásokat, de már vágok is vissza. Pár kéz, néhány ujj, egy fej... bár ne látnák ezt a gyermekek. Kiket rám bíztak. És megint... az a különös érzés, mi a vér hívó hangjára felel. Arcomat is pettyezi, láthatatlanul nyalom le szám széléről. Nem szeretek embert ölni, mégis oly könnyedén teszem. Lehet beszélnem kellene erről Eskel-lel. A nép megfutamodott, de a lándzsások nem. Ugranék Eskel-hez, de valaki felszólal. Tekintetemmel keresem, mire meglátom a csenevész férget. Valami viszont változott. -Ennek még nem kéne ott feküdnie? - sziszegem fogaim közt, mit biztos meghall Eskel. Amint kartávolságra ér, kihúzom magam, szemem fenyegetőn villan felé, ám szavaira kicsi hijja, hogy tényleg el ne bizonytalanodjak. Segélykérőn tekintek Eskelre. ~Mindig az életet választom. Legyen akár milyen.~ Cseng erőteljesen fülemben szava, mit a paplakban mesélt. Összeszorítom állkapcsom és gyakran tekintek hol Eskel-re, hol a kasztelánra. Mit tehet most egy tapasztalatlan kölyök? Mit kellene mondanom...
-A bűnötök miatt szenved egy falu. A pénz és hatalom utáni sóvárgásotok... megölettétek azt az embert, kitől igavonót béreltetek, ki felhajtotta a vadakat. Kinek a vad húst köszönhettétek asztalaitokon. Bántani akartatok négy ártatlan gyermeket. Akármelyik vallással találom szemben magam, mind egyhangúan közli, hogy a gyermek a legártatlanabb lény, mit ezen föld a hátán cipel. A vajákoknak két kardja van. Az egyik ezüst, mivel szörnyeket öl. A másik acél. A köznyelv szerint emberek ellen. E téren kicsit helytelen a mondat. Hiányzik belőle egy fontos rész. Olyan emberek ellen, kikre már nem hat a szó, s maguk keresik egy vaják haragját. Mint ahogy sérültjeitek, és két halottatok tette. Nem rontottunk be a tömegbe öldökölni. Ti támadtatok. Az acél is szörnyek ellen van. Akár olyanok ellen, kik ember bőrbe bújtak. A bűneitek büntetése pedig az itt ólálkodó dög kutyák és a lidérc. Kasztelán, elfogadod isteni büntetésed? - teszem fel a kérdést, kardom lapjával arcát sajátom felé emelve. Természetesen testem továbbra is merev és fegyelmezett. A papot így vagy úgy halálra ítélem. Őneki adok meg egy esélyt. Szemeimből tudhatja, nincs bocsánat a boszorkánylaknál történtekre. Ennek ellenére nem vágom meg a karddal. Ellentmondanék önmagamnak.
Feltekintek Eskel-re. Kicsit kételkedőn, döntésem miatt. Eddigiek vezettek el idáig. Hogy Eskel miattam vesztette el Gyulát. Ha közelembe lép, fejet hajtok előtte. Én az ő ítéletére várok.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Szörnyű volt látni a kínt, amelyben kis testvérem feszengett, hiszen jól tudtam milyen óriási hatalom és ezzel együtt óriási felelősség került a kezébe abban a pillanatban, ahogy a kasztellán térdre ereszkedett előtte. Élet és halál urának vagy jelen esetben úrnőjének lenni istenek és nem vajákok dolga volna, de sajnos pályafutásunk során túlságosan sokszor kell hasonló döntéseket meghozni. Az erkölcsi utak oly szűkek, a felvetett kérdésekre pedig a legritkább esetben van egyértelmű és jó válasz. Ráadásul tudom, elvehetném tőle ezt a terhet, hiszen hallgatna rám, elfogadná az én döntésemet, mégsem teszem meg. Most nem. Ha valamit megtanultam életem és utam során, az az, mennyire fontos a saját értékrend, a magunk gerincének kialakítása. Meg kell hoznunk a nehéz döntéseket és nem várhatjuk el, hogy más hozza meg helyettünk. Ha időben megtanulja ezt a leckét Wilkina, nem jár úgy mint én Deidrével, amelynek nyomait egy életen át fogom hordozni elpusztult jobb orcámon. Arcizmom sem rándul, ahogy kardja lapjával megemeli az ifjú fejét és a szemébe mondja kétkedő kegyelmét. Ekkor lassan közelebb sétálok, miközben a lovag bólint.
- Kész vagyok elvenni bűneim ítéletét kezedből - feleli egyszerűen és egyenesen. Valami megváltozott. Nagyon és feltűnően gyorsan. Van itt valami. Ahogy Wilkina fejet hajt előttem felemelem felé a tenyeremet.
- Ne! Nem húgocskám, nem. Itt és most neked kell meghozni a döntést és hidd el nekem - fejtettem ki fájdalmas félmosollyal, - nem ez lesz az utolsó az életedben. De jobb megtanulnod ezt is, ne később kelljen. Végy példát a szamárról - tanácsoltam, ujjaimmal megsimítva a forradásos képemet. - Itt ma istenek és emberek s én is, megnyugszunk ítéletedben.
Odaléptem a felkötözött lánykához és késemmel átmetszettem a köteleit. Lassan, nagyon lassan sétált Wilkina elé, óriási, könnyes kék szemeiben annyi hála, annyi imádat csillogott megmentője felé, hogy az minden szót feleslegessé tett, szólni amúgy sem volt képes. Csupán lélektükrei beszéltek helyette, ékesebben, mint Arman legjobb prédikációiban. Tovább lépve felmértem a cipész hajlékát. Félig leégett, a nedvesedő falak nem kaptak lángra, de a tető eltűnt, a korommal futtatott épület maradványai sem sok jóval kecsegtettek. Egy élet munkája, amit pecek alatt elemészthet a gyűlölet... Csendesen megszólaltam.
- Magadban kell megtalálnod az ítéletedet a kasztellán és a lelkész felett is. Mindannyian megtaláltuk már a saját ítéleteink alapját. Lambertnek csak az számít, hogy ki fizet többet. Vesemir a régi lovagi erkölcsökből táplálkozik. Én csak az életben hiszek, amíg lehet. Geralt pedig a semlegességben. Neked is rá kell találnod magadra odabent, a szívedben és az eszedben, mert sokszor lesz még szükséged rá - biccentettem, majd felmértem a kiégett épületet, az immár otthontalanná lett cipész egykori kis lakját, két keze alkotását. - Mindenesetre, ha nem is ez határozza meg a legtöbbünk gondolkodásmódját, azért az oreneket eltesszük, ha valaki mellé állunk és segítünk a végén - jegyeztem meg mintegy mellékesen. - És ha az illető az ügy bűnöse, akkor a költségeket mi határozzuk meg.
Azt úgy is felezni fogjuk, márpedig a kasztellánnak lett volna ezer novigradi koronája a fejemért, akkor azt a nagyjából háromszázat, amibe belekerül egy új házikó az öreg Raymandnak csak elkéri, ha életben hagyja.
Miután Wilkina kegyelmet adott a fiúnak, az büszkén, egyenes derékkal kelt fel előle. Furcsa. Nagyon furcsa. Hogy növesztett ennyire kemény gerincet ennyire semmi idő alatt. Nem tudtam pontosan mi történik itt, de határozottan kíváncsi voltam. Intettem a kis társulatnak, hogy menjünk be a romépületbe. Odabent a fáradt, lakhelye pusztulása miatt összetört öreg mestert a munkapad épen maradt székéhez támogattam, hogy le tudjon ülni, majd karba font kezekkel fordultam a falnak támaszkodó kasztellán felé, miközben a Vörös Farkasnak hagytuk a még egyetlen megmaradt széket.
- Hallgatunk. Van itt valami. Ember ekkorát nem változik két óra alatt. Mi történik itt? - érdeklődtem.
- Hosszú történet és nem is túl szép... - kezdte a lovag.
- Azért kíváncsiak vagyunk rá - intettem.
- Sigismondo, a nemes oroszlán, akit felemlítettél nem is olyan régen nekem vaják mester - kezdte csendesen és jól láthatóan őszintén. - Valóban nagyszerű várúr volt, ha a birtokain éltél, de őszintén szólva egy vérbeli gazember, ha azon kívül. Rablólovag volt, aki a környékbeli települések fosztogatásából tartotta fenn a birtokát. Felprédált falvak, legyilkolt, megkínzott parasztok, megerőszakolt nők, csak a szokásos. Minden elől megvédte a hírneve. Azután egy szép napon egy völgybéli szentélyt fosztott ki az embereivel és ha már így esett, hát gerincre vágta a szentély ifjú tanoncát is, egy alig tizenöt éves adeptát, olyannyira, hogy többé nem lett belőle nő. A szentély papja pedig elátkozta, hogy a véréből sohase vesszen ki gonoszsága s az döntse romba majd, családja büszke fáját. Jól mondtad vaják uram, egyre korcsosult minden nemzedék. A fia csak agresszív volt és mohó, annak a fia pedig gyáva, gyenge, befolyásolható és aljas. Ennek fia pedig én vagyok. Őszintén mondom, fogalmam sincs, mi történt. Amikor a mezőn a hölgy lába eltalált, valami megváltozott. Mire magamhoz tértem, olyan volt, mint egy rémálomból ébredni. Mintha az egész korábbi életem egy lidércnyomás lenne, semmi más. Nem igazán értem. Talán igaz a mondás, hogy a vajákok érintése leveszi az átkokat, még ha ilyen keményre sikerülnek is?
- Ennél azért több kell hozzá - ráztam meg a fejemet. - Hogy szólt a pap átkának szövege? Ismert?
- Természetesen - bólintott. - "Ne nyerhess nyugalmat sem istenek, sem emberek színe lőtt, gonoszságod rontsa meg magodat, ágyékodból fakadó nemzetséged fája sorvadjon el lassan, szaporítva bűneit, nem nyerve nyugalmat, csak a pokolban. Addig ne ragyogja be a nap fénye nyirkos szívetek rothadó mélyét, míg nem világította meg előtte egy lélek heve."
- Akkor már értem - biccentettem most én. - Nem Wilkina lábában keresendő az erő, hanem a lelkében, ami megtörte a régi átkot. Megkegyelmezett neked a tisztáson, annak ellenére, hogy látta a bűneidet. Megvilágította a lelke a szívedet, most már elérheti a napfény, vagyis már nem buzog a véredben az átok, mi sötétre csábít. Kegyetlen fajta ige ez, lassan rothaszt el, míg el nem követsz valamit, ami visszafordíthatatlan, vagy minimum vaják kell hozzá...
A kasztellán ellökte magát a faltól és előre támaszkodott az asztal maradványaira a szemünkbe nézve. Nagyon kemény, acélos tekintete volt ezeknek a szemeknek.
- Szép szavak, nyugtatóak, vaják mester - felelte. - De legyünk őszinték: kényelmes magyarázat is. Tudtommal a szabad akaratot hosszabban semmilyen átok meg nem törheti, hiszen az az istenek ajándéka. Nem tudok és nem is akarok évszázados átkokkal takarózni. Aki ezeket a bűnöket elkövette, az is Rodrigo de Tanhauser volt és ezen semmi sem változtathat. Az én kezemről semmi le nem moshatja a vért...
- Ez igaz - bólintottam. - Az átok csak sugalmazás, de okkal erősebb a szokványos rossz természetnél - mutattam rá a tényekre. - Mindenesetre annak vége, azt húgom megtörte, ha lesz utódot, az ő vérében már nem virágzik ki a gyűlölet fája. A lidérc még hátra van.
- Várjunk. A lidércet az én bűnöm hozta létre, nem fogom senkitől megkívánni, hogy az életét kockáztassa emiatt. Felkeresem és az ő bocsánatáért is folyamodom.
- A lidérc elméje megbomlik, mikor létrejön - ingattam a fejemet. - Őrült, csak a bosszúszomja élteti. Ha belépsz a birtokára, halott vagy Rodrigo.
- Nem mondhatjuk, hogy érdemtelenül...
- Testvérem nem így gondolta és én egyetértek vele. Segítünk a lidérccel szemben. Te pedig ahelyett, hogy letargiába süllyedsz a múlt miatt, ezernyi megoldandó feladattal kell szembenézz. Rengeteg dologgal segítheted a viszály elmúltát, a sebek behegedését. Nem vagy ostoba ember, mi több tanult fő vagy. Ha megkaptad az esélyt, élj vele, a múlton változtatni már úgysem lehet. Egyezzetek meg az árban, addig elmegyek, hiszen Wilkinának ma este még egy bűnös lélek felett kell kimondania ítéletét.
Kiléptem a romok közül, még időben, hogy kimentsem Armant a dühös parasztok gyűrűjéből. Már megtalálták a pincéjét és józan paraszti ésszel összeadták a kettőt a kettővel. A hamis próféták sorsa az esetek többségében meglehetősen fájdalmas, de ezt most nem engedhettem, noha már kezdett igazán a bögyömben lenni a tiszteletes. De ha érdemes lesz a Vörös Farkas kegyelmére, akkor nem pazarolhatom el ezt, ha pedig nem, akkor is meg kell várni az éjszakában a kutyák csaholását. Elvégre így rendelik az égiek. A grabancánál fogva bevonszoltam a törött állkapcsa okán beszélni képtelen férfit és nemes egyszerűséggel odadobtam a padlóra a vajáklány elé. A sérülés ellenére megpróbált hangokat kierőltetni magából, de semmi értelmeset nem sikerült, könnyes szeme és arcmimikája viszont rémületről, könyörgésről árulkodott.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Gyűlölöm. Gyűlölöm ezt a fajta... tehetetlenséget. Ezt a terhet, mi most olyan hirtelen szakadt nyakamba, szinte összelapít. Törékeny női vállaim a Füvek Próbájánál elvesztettem. Más lettem, ahogy most is. Másként állok ebben az udvarban, mint tegnap. Tudom, hogy Eskel csak jót akar ebben a helyzetben. Ez az, amit az iskolában nem tanulhattunk el. Amit mindenki a saját bőrén tapasztal. Valaki pedig heg formájában, élete végeztéig emlékezni fog erre. A férfi válaszára jobban markolok kardom markolatára. Azok a szemek, mik eddig egy satnya féregből néztek fel rám, most valami különös egyenességet sugall. Hogy tud az ember alig pár óra alatt gerincet növeszteni? Fejet hajtva fivérem előtt szavaira újra feltekintek rá. Arcomról nem olvasható le semmi, csupán ridegség, akár csak a kezemben lévő acél kard. Látva mozdulatát, lehunyom egy kis időre szemem. Szükségem van arra a belső sötétségre, mibe egy rövid időre menekülhetek. A felkötözött kislány huppanására nyitom ki lassan szemem és nézek kék szemecskéibe. riadalom, hála, köszönet... Ellenpólusa a falunak.
-Segítsetek a vajákosnak atyátok ellátásában. Vigyázzatok magatokra. - szólok hozzájuk csendesen. Bátyám fizetéses megjegyzését szinte már vártam. Igaza van, mint mindig. Amíg Eskel az épületet méri fel, szemezek a lovaggal.
-Arman is kapott egy esélyt az új életre. Te is megkapod ugyan ezt! - felelem ridegen. Egyenes, tiszteletet követelő és sugárzó tartással állt fel előttem, mi még engem is képes lett volna egy rövid fő hajtásra kényszeríteni, ha nem ép én döntök arról, felállhat-e a porból. Eskel hívására oldalamon a lovag kezdeménnyel térek be a leégett, megkapott helységbe, ahol a még épen maradt székek egyikét fenntartották nekem. Lábaimat kecsesen keresztezem egymáson, hallgatva a férfiak beszédét. Mint minden legendának ennek is megvolt a maga sötét oldala, mi hemzsegett és bűzlött a belőle áradó rossztól. Mégis, a magamfajta vajákokat tekintik a leggonoszabb teremtmények egyikének. Az átok nem volt meglepő, s talán a legaljasabb. Mi nem csak arra terjed ki, aki kapja, hanem utódjaira is. Szememmel a Szürke Farkasra tekintek, ki magyarázta, hogy itt nem a lábmunkámmal van összefüggésben a dolog, hanem a kegyelemben, amit gyakoroltam.
-Végülis, Vajákról nem szólt az átok. - jegyzem meg magamnak, szinte csak orrom alatt morogva. A lovag szavaira különös mosoly húzódik ajkaimra. ~Az Axii nem hiszem, hogy csak egy sugallás lenne.~ A férfi szavai a lidérccel kapcsolatban igazak, nekem is kemény fejtörést okozott, hogy ne vessem oda neki. Mint ahogy az árvákkal tette.  Felocsúdva, már csak a kasztelán és a cipész ül velem szemben. Állom azokat az acélos tekinteteket és kihívón meredek rá.
-Ami a boszorkány laknál történt... azért nem vagyok hajlandó megbocsájtani. Egy szerettemre lövettél rá. Részben legendává tetted, öt vesszőt hárított el, hogy megvédjen vele. utána én mutattam meg agyaram, különösebben nem kell leírnom a dolgot, ugye? Élj, és hozd helyre a hibáid. Ezer novigradi koronát tűztél ki fivérem fejére, hetes száz novigradi korona lesz az ár. Ebből egy-egy százas a fivéremé és az enyém. A többit a csizmadia igényeire fordítod. Új ház, új műhely, ami az ő igényeit befedi. - nem ajánlom, hogy ellent mondjon, különben könnyedén lesz átszúrva tenyere egy bökővel. Nagyon fellélegezni sincs időm, fivérem már a papot dobta elém. Letérdelek hozzá, nincs gyomrom hozzáérni.
-Hallgass! Te már eljátszottál egy esélyt. A te kezed miatt, az én kezem lett szennyezett az erdőkerülő halálával. Fivérem az előbb a tömegtől megvédett, én legutóbb megvédtelek az éjjeli fenevadaktól. Most leveszem rólad védelmem, éjszaka csak önön lábaidban bízhatsz. - egyenesedek fel. A dögkutyák eledele lesz, nincs menekvés előlük. Az én döntésem, az én bűnöm és döntésem. Eskel-re tekintek.
-A lidérccel kapcsolatban... szükségünk van még főzetekre? Még azokat megcsinálom, ha kell. - nézek rá aggódóan. Nem akarom még egyszer átélni, amit a boszorkány laknál. Félek heves véremmel csak bajba keverem. Jobb a lehető legtöbb dologra felkészülni.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Nyilvánvaló volt, hogy távollétemben a nemes elfogadta Wilkina követeléseit a lidérc kapcsán, hiszen nem alkudozásra tértem vissza. A várúr a kormos falakat vizsgálta éppen, húgom pedig lábait lengetve ült a széken, míg a cipész lassacskán szedte össze magát a munkapadra támaszkodva. Kemény ember. Miután elé dobtam a síró-nyüszítő férfit ez alkalommal a Vörös Farkas szívét már nem érintette meg a felé áradó könyörgés, nem kívánt könyörületet mutatni, szemeiben szikrája sem volt a kegyelemnek, ezek egy acsargó, prédáját leső, falkáját védő ragadozó szemei. Miután kimondta ítéletét magam is bólintottam. Amíg lehet mindig az életet választom a halál helyett, de olykor egy élet tengernyi felesleges halált jelenthet. A kasztellán felénk fordult a falaktól.
- A kutyák? Megnyugszom a hölgy ítéletében magam is, de hébérúrként pallosjogom van a területen - köszörülte meg a torkát. - Nem lenne elég egy kardcsapás? Mégis kevésbé... fájdalmas... Nem elég a pap halála?
- De elég - tártam szét a karjaimat egy pillanatra. - Viszont éppen eleget ingerelték itt az isteneket az elmúlt időkben. Jobb, ha túl leszünk az engesztelő áldozaton is. Egyszer az életben tegye csak Arman, amire egykor felesküdött és szolgálja eklézsiáját.
Az ifjú lovag csendesen bólintott, majd egy kiáltással magához hívta a botos-ispánt. A katonák zömök, nagy szakállú parancsnoka futva érkezett, keze fegyvere markolatán, nyilván azt hitte a két pokoli vaják kezei közül kell kimentenie urát. Nem kell. A vajákok olykor egészen kegyesek is tudnak lenni - meleg, szerető szemmel néztem pár pillanatig Wilkinát. Az ispán zord, kemény embernek látszott, kard helyett csatacsillagot hordott a derékövén, ezt a nehéz, pusztító, brutális fegyvert. Ritkaság volt, a nilfgaardi rabszolga-csapatokat szokták csak szerelni vele, még az én gyűjteményemből is hiányzott. Értelmes ember az eddig látottak alapján, de a tajtékszürke szemekből egyfajta kihívás sugárzik. Itt minden valószínűség szerint ő volt a kakas a szemétdombon és ég a vágytól, hogy csapást váltson valamelyikünkkel. Ne akard - üzenték az én szemeim neki, kevés sikerrel. Minden ragadozó felismeri ezeket a szemeket, mellyel mindkettőnket méregetett. Ezzel még gondunk lehet...
- Botos-ispán! Elkísérteti Arman tiszteletest a plébániára és két katonával megvárja az alkonyat óráit. Kínozni nem szükséges, de napnyugtakor kilökik az utcára. Ha reggel visszatérne, ujjal se nyúljanak hozzá többé. Ha pedig nem... a következő pap majd imádkozik lelki üdvéért.
Az ispán mindvégig minket figyelt kihívó szemekkel, de féken tartotta magát. Bólintott ura szavaira, majd a hajánál fogva magával tépte a papot kifelé. Mindeközben Rodrigo felmérte a falakat újfent megszólalt.
- Ezeket le kell rontani teljesen, nincs mit rájuk rakni, nincs többé stabilitásuk - ütögetett meg egy darabot, még a vékonydongájú fiatalember könnyed ütésétől is porlott-mállott az egész. - Rayman mester megkapja a kialkudott ötszáz koronát természetesen, de a házat másként oldjuk meg. Beszélek a sztarosztával, hirdessen munkát. Hűbérúrként esküm köt a nehézségbe került jobbágy megsegítésére, így adom az építő anyagot, a krasznárom a rendelkezésére fog állni mester. A falu népe pedig segít felépíteni, amit elpusztított. Brugge-i Thonus az emberi lélek kutatója volt, ő azt írta, a közösségi munkának van a legnagyobb közösségkovácsoló hatása. Márpedig itt szükség lehet erre amúgy is.
Elismerően néztem Rodrigo felé, abban amit mondott teljesen igaza volt. Együtt építeni fel valamit mindig összehozza az embereket, a férfiak dolgoznak, a nők pedig közösen főznek nekik. Különösen most, mikor lelkiismeretük háborgását is enyhíthetik vele. Közben Rayman mester is felkászálódott a munkaasztalától. Kezében egy pár csizma. Gyönyörű, erős bivalybőrből varrt, időtálló darabok, nyilvánvalóan Wilkina lábára készítette. Tehát mégsem feküdt le a makacs vén bolond. Ő csak így tudja kinyilvánítani a háláját, a keze munkájával. Pedig nem volna rá szükség. Megfizette és meghálálta ő már a vaják-szolgálatot bő négy évtizeddel ez előtt. Mindegy, ez úgy is olyasmi, amit nem lehet visszautasítani. Szép, festett, fekete bőrből varrt pár volt, olyan amit évek hosszú sora is csak nehezen nyűhet el. A szárakon apró, vörös faragott gyöngyutánzatok, az égre üvöltő farkasfejet mintázva. Attól nem aggódtam, hogy ne illene tökéletesen testvéremre, Rayman, tapasztalatból tudom, nagyon értette a mesterségét, tíz évente készítettem nála új csizmákat, mióta az eszemet tudom. Amúgy sem árt, ha húz valamit a mostanra erősen gyászoló lábaira, a kengyelt még vajákok esetén sem a puszta talphoz tervezték, márpedig Wilkina a boszorkánytanya óta mezítláb volt, nem lévén ideje apróságokkal foglalkozni. Az öreg szomorkás, de szívből jövő, kedves mosollyal nyújtotta neki át őket.
- Ezt megkímélte a tűzvész - motyogta halkan. - Tudom, nem sok, de...
Szavát szegte testvérem barátságos mosolya, aki átvette a lábbeliket, majd rögtön fel is próbálta. Mondhatjuk, hogy mintha ráöntötték volna. Én magam pedig a kérdésre válaszoltam.
- Nem vagyok az a nagy híve a bombáknak, hogy a Holdporral tököljek - vontam vállat. - Kísértet elleni olajunk van, az elengedhetetlen yrdent pedig mindketten jól tudjuk. Akármilyen erős indulatok teremtették is, akkor is lidérc. Ezeken kívül más nem fog hatni rá és ennyinek, meg kettőnknek elég kell lennie. Amire nekem szükségem lenne, az némi pihenés csak, nyolc évtized sem volt elég, hogy megszokjam teljesen Fehér Raffard Párolt Szemétségét - morogtam.
- Megtisztelnének, ha elfogadnák vendégszeretetemet - szólalt meg erre Rodrigo. - A váram mindössze fél óra lovaglásra van innen. Ön is jöjjön mester uram, míg helyre nem lesz állítva a háza, nyittatok egy szállást Önnek is. Idős embernek nem való már tető nélkül aludnia.
Rayman köszönettel rábólintott. Én testvéremre néztem kérdőn, noha mindketten tudtuk, a párlat borzasztóan megkínoz még egy vajákot is, tüze még órákig ég az inakban, izmokban, ilyenkor minden porcikánk nyugalomért, pihenésért kiált. A vetett ágy, a kandalló melege nem létszükségletünk nekünk szörnyvadász mutánsoknak, de olykor igen is segíthet. Egy forró fürdő sem utolsó ötlet lenne, így a kasztellán ajánlata több mint vonzó most, csak hát ugye a közelmúlt ismeretében... Testvérem egy pillanatra elbizonytalanodva pillantott vissza, aztán határozottan és keményen bólintott. Magam is.
- Köszönettel elfogadjuk a meghívást Rodrigo uram - feleltem.
A papot őrző katonákon kívül a többiekkel és a cipésszel kiegészülve hagytuk el Bart, amelyre egyelőre a fájdalom és a gyász szakadt rá, de pislákolt bennem a remény, az újjászületett hűbéruruk alatt virágzó aranykor növekszik majd a hamvakon. Most még sebesültek kínlódnak a falak tövében, este még utoljára kutyák csaholásától és egy hamis pap halálordításától lesz hangos az éj, de ma utoljára. Ha a Bestia megízleli prédája vérét, akkor vissza is tér a túlvilágra. Holnap pedig feloldjuk az átok maradékát is. Az megnyugvással töltött el, hogy a botos-ispán itt maradt a pappal. Kis szerencsével elkerülhetjük vele a találkozást, mert ha a gazdája nincs a közelében, biztosan okot fog keresni, hogy összemérje a vaják-pengékkel azt a csatacsillagot.
Valóban nem telt fél órába, hogy feltűnjenek előttünk a végvár fiatornyai. Átkelve a barbakán alatt hamarosan a lovász elvezette hátasainkat az istállóba, ígéretet téve a gondoskodásra, minket pedig, kérésünkre, egy két ágyas szobába vezettek. Egy kis fürdőhelység tartozott hozzá, ahol a hatalmas dézsát forró vízzel hordta tele két szolgálólány, egy harmadik pedig begyújtott a kandallóba, barátságos fénnyel és meleggel árasztva el a késő délutáni félhomályban úszó helyiséget. Testvéremre néztem, majd intettem a fejemmel a fürdő felé.
- Menj nyugodtan elsőnek - ajánlottam, előhúzva egy régi megkopott könyvet a zsákomból. Már-már ősidőnek tűnik, mikor Kaer Morheni párjából magyarázta nekem és persze Wilkinának is a kísértetfélék tulajdonságait, erősségeit és gyenge pontjait Vesemir a zord, vén farkas. Régi szokásom volt. Bármilyen apróságnak is tűnt egy szörnyeteg, ha volt egy kis nyugodt időm előtte, átolvastam újra és újra a vonatkozó leírásokat, megint eszembe vésve a tanonc időszakban tanultakat. Lehet, hogy a húgom megnevet majd érte, de én hittem a bevésés és az ismétlések fontosságában. Hallottam, ahogy odaát belecsobban a dézsába, majd hosszú idővel később, ahogy halk léptekkel visszaérkezik és csak amúgy ingben, nadrágban megáll mellettem, miközben az érkező cselédek nekiláttak a víz cseréjének.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

A pap halála talán felüdülés lesz mindenkinek. Az éjszakát kegyetlenül átszelő kutyák, kik ma éjjel valódi prédájuk nyomába szegődhetnek. A vadászat kegyetlen izgalma. Az áldozat adrenalin szintjének rohamos ugrása, pulzusának verése. A zubogó vér mindkettejük fülében. Egy emlék okozta ezt a kellemes, borzongató érzést, mit megint csak Eskel-nek köszönhetek. Együtt felhajtani egy vadkant, nem volt semmi. De jól laktunk belőle. A kasztelán szavaira, nemlegesen megingatom fejem.
-Mindegy lenne, hogy ön, a fivérem, vagy én végeznék vele. De az istenek nem hiába küldték az ebeket. Ez az ő itéletük, legyen belátásuk szerint. - felelem és letekintek az atyára. Szeretet teljesen tekintek fel bátyámra és nyugalmat igyekszem erőltetni magamra. ~Vajon mennyire viselte meg Fehér Raffard párlata? A fenébe is! Azóta meg sem álltunk és nem is evett.~ Hasít belém a felismerés kegyetlensége, így aggódva tekintek rá. A férfi kiáltására egy szakállas lovag sétál be. Szemei fenyegetőn mérnek végig rajtunk. Felé kapom az enyémet, borostyános védelmező ragadozó tekintetem fúrom az övéibe. Kellemetlen rossz érzés kap el vele kapcsolatban. Olyan, ami fenyegetést sugall. Szerencsére ura szavára eltűnik, érzetem békén hagy. A cipész elém hozott egy igen szép darab csizma párt. Nagyon megtetszik, műve tökéletes. Amikor belekezd mondandólyába, hálásan tekintek rá mosolyogva. Jobb ingujjam letépve, ketté szakítva kötözöm be a kengyel helyét és bújok bele a remekműbe. Kicsit még szoros, de majd bejáratódik. Nagyon hálás vagyok ezért neki. Fivérem teljesen megértem és újra aggódni kezdek érte.  Csipőből vágtam volna rá a nemet, ha egyedül vagyok. De Eskelnek nagy szüksége van a pihenésre, melegre meg kaját sem ártana magába tuszkolnia. Végül elfogadom az ajánlatot egy erőteljes bólintással. Majd nem alszok olyan mélyen, bár nem is tudnék. Nyelek egy nagyot. A mai nap eseményei keményen felforgatták a gondolat menetem. Csatlakozva a többi katonához, Eskel mellett lovagolok, kicsit szorosabban. Kapott egy új esélyt, bizalmat nem. A községre telepedő gyász pedig ott van most mindenhol. A levegőben, az ablakokból kiáramló fényben... de ahhoz, hogy valami új épülhessen, mindig el kell pusztulnia valaminek. A gerinctelen várúrból, mintha tisztességes egyenes ember lett.
Fél óra sem kellett, hogy meglássuk a vár tornyait. Halkan kezdek beszélni, hogy csak Eskel éles fülei hallják suttogásom.
-Szerinted az ispán keresztbe fog tenni nekünk? - furcsa módján adom tudtára, hogy nem tetszik az ipse, de most ez van. Betérve leugrom Ichaer hátáról és levesz felszereléseimet. Mielőtt átvennék tőlem még megsimogatom fejét és aprót fújok orrába.
-Tessék szépen viselkedni Skorpióval meg a többi csatalóval. De azért vigyázz magadra! - cuccom takarásából adok neki egy répát, hiszen a mai napon eléggé elhanyagoltam szegényem. Pesig rá mindig tudok számítani.
Bekisérve minket a szobánkba leteszem cuccom a számomra szimpatikus ágyhoz. A kellemes meleg, még nekem is jól esett, milyen jó lehet most Eskel-nek. Szavára felkapom fejem és hálásan tekintek rá. Látva, hogy Eskel egy régi könyvet búj, gondolom a lidérchez, így mosolyogva szólalok meg.
-Ha végeztem én is átnézhetem? - teszem fel barátságosan a kérdést. Amint felel elvonulok leáztatni magamról a mai nap szennyét. Még ha nem is tudom teljesen. Gondolataim fel alá cikáztak, nem tudok csak egy dologra figyelni. A végén viszont mindent felül múl egy szeretet érzés. Behunyva szemem a plafon felé mutatom arcom. [I]~Már tudom mivel hálálom meg.~[/color] Kimászva a dézsából megtörölközöm és felveszem éjszakásnak kijelölt darabjaimat. Tiszta ing, kényelmes nadrág. Mellé lépve, mosolygom.
-Ha gondolod, miután végeztél kicsit átmaszírozom a hátad, derekad. Nem tudok egy medikával felérni, de szeretettel igen. - megvárom válaszát majd hagyom elmenni fürdeni. Addig a kandalló elé telepedve készítek elő két adagnyi főzetet. Hogy a mérgekkel szemben kicsit imunisabbak lehessünk. Nem állok neki megfőzni, csak ha a Eskel elaludt. Addig kezembe veszem a könyvet és olvasom.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

A még víztől csepegő hajú lány érkezésével felálltam a helyemről, leraktam a könyvet neki majd fáradtan a fürdőhelységbe mentem. Lerángattam magamról a csizmáim, a nadrágom, az alsógatyám, lehajítottam a mellényemet is, hogy végül belemerüljek a forrónak mondható vízbe, ami jól esően melegítette át az inaimat, ízületeimet. Lassan lecsutakoltam magamat és hát valljuk be volt mit az eseménydús nap után. Közben szépen szemügyre vehettem forradás-gyűjteményemet. Mondhatjuk, ruházat nélkül is meglepően hasonlítottunk egymásra Geralttal, csak nekem az arcom, neki meg a háta nézett ki különösen borzasztóan. A mellkasomat kukorix tépte cafatosra anno, a jobb lábamon nekker karmok emlékei, a kulcscsont alatt a különösen ronda, cikkcakkos sérülés vywern nyoma, jobb felkarom ekimmara tépte meg, a bal alkaromat mantikór marcangolta szét, a bal lábfejemet óriás százlábú csáprágóiból kellett kitépnem. Mint egy őrült nekromanta rosszul összefércelt háziállata. A gyomromat meg Deidre kése intézte el, akárcsak arcomat. Ez van, ez szakmai ártalom, mint esztergásnál az ujjak hiánya. Mikor végeztem felrángattam egy tiszta alsógatyát, majd a dézsában lévő vizet kilódítottam az ablakon, a később visszatérő cselédlány, aki óvatosan a szeme sarkából hitetlenkedve méregetett, az efféle test valószínűleg újszerű volt szerencsétlennek, bár furcsán mosolygott is hozzá, szóval a cselédet megkértem, hogy még egyszer töltse meg a dézsát és hozzon egy mosószappant. Wilkinához fordultam:
- Látom alkimista gyakorlatra készülsz. Én meg mosni. Dobáld be a szennyesedet te is nyugodtan, addig nyugodtan le tudod párolni a főzeteket - ajánlottam kedvesen.
A dézsa fölé hajolva nekiálltam a nagymosásnak. Kevésbé ismert tevékenysége a vaják-életnek, de tekintve, hogy a leggyakrabban patakokban fürdünk és a szabad ég alatt alszunk, bizony ezt is magunknak szoktuk megoldani. Amint landolt mellettem Wilkina összes szennyese neki is ugrottam, előbb a lány, aztán a saját ruháimmal folytatva a dolgot, azért az övének legyen tisztább még a víz. Mosónőként nem keresnék komolyabb összegeket, ez biztos, de sokkal tisztább lett, mint volt. Ez meg már fejlemény. Behordva a ruhahalmot szépen szétteregetem a kandalló környékén, testvérem hálás mosollyal köszöni meg a gyors házi munkát, noha ez semmiség, hiszen amúgy is mosni készültem. Még nekiülök szépen kipucolni a csizmáinkat, aztán visszatérek a szobába, ahol aztán nehézkesen leülök az ágy szálára. A mozdulat rejtett fájdalmát tévedhetetlenül kiszúrva Wilkina feláll a kotyvalékok mellől és felém sétál én pedig bólintok.
- Elfogadom a masszázst testvérkém, de előre szólok, nem vagyok abban az állapotban, hogy viszonozzam ma - nyögtem, miközben elnyúltam hasra, s már érezhettem is a szakértő kezek gondoskodó ápolását a hátizmaimon. Vannak tippjeim mennyire lehet csomós, tekintve hogy olyan nyolc vagy tíz éve esett át ilyesmin. Halk morgással fogadtam a gondoskodást, jól esően lúdbőrzöttem. - Nem vagy medika, mi? Pedig elmehetnél, ha akarnál... Ez csodálatos Wilkina. De közben mesélj... Nehéz, mégpedig kifejezetten nehéz napod volt. Most jó lenne, ha itt volna veled Vilkas vagy a medvebocs, de hát csak magammal szolgálhatok most. Át akarod beszélni?
Pontosan tudtam mekkora szemétsége az égieknek, mikor a saját hatalmuk és saját felelősségük csak úgy lelökik az ölükből a miénkbe, egyszerű vajákokéba, mi pedig örlődünk erkölcsi, morális és gyakorlati tényezők között, kétségbeesetten kapkodva bármi után, ami segít eldönteni mit tegyünk, mi a helyes, mi a jó. Tudom. Ezért is akartam megadni az esélyt kis testvéremnek, hogy kibeszélje ami a lelkét nyomja. Bölcsességeim amúgy sem lesznek, legfeljebb saját történeteim, meglátásaim. De hallgatóságnak jó vagyok.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Amíg Eskel fürdőzik, átlapozom a könyvet, mit eddig olvasott. Lidérc nem lesz könnyű feladat, főleg, ha bemérgezem magam, mint szoktam. Nagy valószínűséggel a mérgezésbe halnék bele, mintsem a sebekbe. ~Fene esne bele...~ Morgom, majd leteszem a könyvet és meditációs pózba ülök és nekiállok lefőzni a kis dolgainkat. Még egy kis Fecske, magamnak Arany Oriolé, hogy kicsit jobban bírjam a mérgezést. Az elhasznált Fehér Mézet és Fehér Raffardot is pótolom. Nem akarom használni, remélem nem is fog kelleni, de jobb felkészülni. A könyvre pillantok Holdpor... Elő is kerítem a szükséges hozzávalókat és csinálom is. Eskel-t csak szavára veszem észre, megrezzenek.
-Pillanat és viszem! - még csoportosítom, mi mihez kellett és ágy melletti kupachoz lépek. Kiválogatom azokat, miknek egyáltalán nem árt, majd Eskel-hez megyek vele és leteszem mellé.
-Köszönöm bátyus! -majd hálásan nyomok egy puszit az arcára. Visszatérek az alkímiához és valóban sikerül mindent elkészítenem, mire Eskel is végez. Figyelem ahogy leül és látom a rejtett fájdalmakat. Nem tudom, hogy a büszkeség ami nem engedi, vagy csak az, hogy ne aggódjak, de a kész főzeteket, amiket neki szántam, odateszek éjjeli szekrényére.
-Ugyan! Majd máskor. Meg... gyerekként sokszor átmozgattad letapadt izom kezdeményeimet, amik gyakran begörcsöltek. - felelem legyintve és amint hasra fordul kezelésbe veszem a hátát. Előtte a koponya alatt kezdem, hogy nyaka is le legyen ápolva. Áttérek csuklyás izmaira, vállára. Lapockájánál és gerince mentén a csomóknak erősen nekifeszülök, hogy mindnek búcsút mondhasson, még ha csak egy rövid időre is. A derekát hagyom utoljára, tudva, hogy egyik legfájdalmasabb pontja és teljes figyelmet szeretnék szentelni neki. Meg a táskámban akad egy kis izom lazító krém is, mi jól jöhet az éjszakai pihenésének. Elmegyek érte és újra átmasszírozom belemasszírozva a krémet. Közben pedig, Eskel kérésének eleget téve mesélek.
-Lehet az elején a krém hideg lesz, de utána kellemesen meleg érzeted lesz. Szólj, ha valahol fáj, vagy úgy érzed, ott még szükséges lenne megnyomkodnom. Sokkal jobb, hogy te vagy itt velem. Apa és a Maci valószínűleg nem lennének ilyen türelemmel, mint te. Hálás vagyok a mai napért. Nem csak a boszorkány laknál történtekért, hanem, hogy kivártad míg döntök. Hogy nem terheltél azzal, hogy döntsek azon nyomban. Hagytad átgondolni. Viszont... normális, hogy nem bánt a mészárlásom? Ami ott történt. Meg a faluban a csonkítás és a két halott. Köszönöm, hogy adtál támpontokat kódexem hiányos lapjaira. Azt hiszem sikerült megtalálnom a számomra kézen fekvő döntést. Egy új esély adása. Utána viszont magára marad az illető. Mint Arman atya. - kezdek bele abba ami eddig jobban bánt. Majd a döntési képtelenségem. Válból dolgozva nem fáradok annyira, így akár az egész beszélgetésünket átmasszíroz töltöm. Olykor az ablak fele pillantok. Nem mintha láthatnám a zöld dög kutyákat, de hangjuk talán elérne idáig.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Kedves megjegyzésére vállat vonnék, ha éppen nem dögönyöző végtagjaiban volnának nevezett testrészeim, így csak szusszanok egy nagyobbat, úgy adok választ a régi korok felemlegetésére.
- Ahogy az enyémeket is Vesemir annak idején, meg Bronck. Őt te már nem ismerted. Nagyon jó érzéke volt hozzá, majdnem annyira mint neked - morogtam kéjesen. - Vagy hat évtizede halt meg odafent Kovirban. Intő példa. Villásfarkúakat, graveireket és lesiket vadászó tapasztalt vaják volt és egy öreg medve széttépte - nosztalgiáztam egy keveset. Hiába, ez is korral jár. - Kedvelted volna. Harsogóan tudott nevetni, hatalmas lapát szakálla volt, asztal alá ivott bárkit, de mindig volt egy jó története, egy új tréfája. Szinte már el is felejtettem milyen volt, mikor az asztalnál ült. Ha már itt tartunk, egyébként kislányként néha mintha te is szaladgáltál volna a hátamon, ha szerencsém volt - kuncogtam. - Vesemirén meg egészen gyakran.
Régi szép idők, megszépítik az öregek napjait, ha visszagondol rájuk. Wilkina volt az első farkaslányunk és ami azt illeti nagyon hosszú idő után az első tanítványunk is, mi pedig, fájós hátú öregek azért nem egyszer kihasználtuk ezt a tényt, hogy van velünk egy kis gyermek és büntetések helyett szépen megtapostattuk vele fájós izmainkat. Hát igen, Kaer Morhennek is meg volt a maga családi élete és a vajákoknak is a maguk lopott, bűnös élvezetekre fordított percei. És hát igen, jó volt nem fájós derékkal ébredni másnap.
Wilkina rövid időre hagyja csak abba a kezelést, mire egyébként már az álom határán jártam, de a krém hidege gyorsan kitisztítja a fejemet, így figyelemmel követem a szavait, miközben az elsőre csípős hideg érzés kellemes melegséggé változik a derekamnál. Nagyon is jól értem a húgom kétségeit, csak éppen nem vagyok pap, lelki vezető, filozófus vagy ilyesmi, csak egy öreg, magányos mutáns, akinek nincs nagy tapasztalata az ilyen beszélgetésekben. Azért megpróbálni meg lehet, elvégre tudom, szüksége van rá a lánynak.
- Nézd Farkas - kezdtem halkan, - tudod, hogy nem vagyok e téren a szavak embere. Eleinte engem is kínoztak hasonló gondolatok. A saját válaszaimat könyvekben találtam meg. Kreve, az Örök Tűz és Melitele szent irataiban. Nem lettem vallásos ember, valószínűleg soha nem is leszek, de az erkölcsi tanításaik érdekeltek. Mindegyik a szabad akaratról szól. Szabad akaratodból kell szeretned ezt meg amazt az istent, szabad akaratodból kell követned az előírásait és társai. Ez a része hidegen hagy, de ha tudok valamennyi építkezni egy tanból, arra azért igyekszem. Ez a szabad akarat dolog pedig ilyen. Legalábbis így tapasztaltam. A réten a katonák szabad akaratukból döntöttek a harc mellett, te csupán felvállaltad a döntésüket és szembesítetted őket azzal, hogy minden döntésnek van következménye is. A faluban sem te döntötted el a harc kezdetét. Azt hiszem az nem lenne normális, ha egyszer te hozod meg a döntést valaki haláláról, te mozgatod meg a végzet kerekét és akkor sem éreznél semmit. Azt hiszem éreznie bármit is ennek kapcsán annak kell, aki a döntést meghozta. Legalábbis ha még tud érezni. A második esély egy olyan erkölcsi támpont, amire nagyon kevesen képesek tapasztalataim szerint. Lehet, hogy még szükséged lesz erre ezen a vidéken. A nyeregben nem tudtam válaszolni, most megteszem: szinte biztos vagyok abban, hogy a botos-ispánnal még lesz gondunk. Az a férfi szinte biztosan kiváló vívó, a harc megszállottja, büszke a képességeire, ráadásul eddig ő lehetett a helyi kakas a szemétdombon. Mindent meg fog tenni azért, hogy pengét válthasson velünk és nehezen fogunk tudni ebből kitérni - feleltem. Vaják füleinkbe nagyon messziről, talán csak számunkra hallhatóan diadalmas vonyítást sodort a szél. Második esély. Ki tud élni vele? Ki érdemes arra, hogy megkapja? Mik egy erkölcsi dogma határai? Az ebek végeztek Armannal? Vagy a saját lelkének sötétje? Egyáltalán van-e különbség? Mindegy. Ma mindegy. Ma itt vagyok, itt vagyunk. Testvérek. Masszírozzuik egymást, az egyik az izmokat a másik a lelket, amennyire tudjuk. Legalább Wilkina remekül csinálja. Kissé zavartan, de megszólaltam. - Ha már felajánlottad, akkor had legyek pofátlan. Jó negyed éve egy haramia szöges bunkója kötött közelebbi ismeretséget a bal combommal, a seb begyógyult, de az izom olykor még fáj. Ma is. Semmi kibírhatatlan, de ha még nem fáradtak nagyon a karjaid...

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Mosolyogva hallgatom miként szuszog és mesél lemúlt korok egy tagjáról. Kicsit furcsa az élet nevezetű játéktól, hogy milyen bestiák nyomában kajtatott és egy kivénhedt állatot becsült alá. Az életébe került a lecke. Lebiggyesztem ajkam, erre, de valahogy ez az élet rendje. Kislányos ténykedésemre viszont újra mosoly jelenik meg arcomon. Valóban sokszor futkároztam azok hátán akik megkértek. Vesemír pedig tényleg gyakran. Ijesztő volt hallani a gerince ropogását a lábacskáim alatt. Jó volt megint csak visszatérni a biztonságos vár falai közé. Ahogy apró lépteimmel igyekeztem lépést tartani apával vagy a többiekkel. Vagy mikor megléptem óráról. Bújócska Eskel-lel. Noha esélytelen volt vele szemben nyernem, mégis mindig megpróbáltam. Számomra vicces volt. Kaer falai biztonságot nyújtottak, szerető családot adott valamint értelmet kesergő szívemnek.
Tudom, hogy Eskel nem a szavak embere, de értékelem, hogy minden tőle telhetőt megtesz. A legkevesebb, hogy masszás közben végighallgatom. Főleg, hogy maga ajánlotta fel. Szinte ittam szavait és bólintottam, hogy megértettem.
-Értem. De nem bánt, hogy a papot a kutyák elé dobattam. Ettől tartottam. De remélem nem kíván hátba támadni minket. - felelem kicsit ridegebben, mint kellene. Megrázom fejem nem tetszőn és tovább masszírozok. A szél különös vonyítást sodort felénk, mire felkapom fejem. Elkapták. Az ő idejüknek vége és visszatérnek az ő síkjukra. Második esély, melyet elszalasztott. Ma éjszakára csak az vigasztal, hogy Eskel mellettem van. Él, lélegzik... ez az ami igazán fontos számomra.
-Dehogy pofátlanság! Szívesen megteszem. Mutasd azt a sérült tagot! - felelem szeretet teljesen. Ha kényelmesen helyezkedik nekiállok megmasszírozni az említett combot, közben hálásan mosolygom a férfire.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem! - felelem mikor elkezdem lassan átmozgatni az izmot.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Kis testvérem nem hagyta cserben az öreg farkast, elkezdte átgyúrni a belső combomat is, ami megnyugtatónak szánt szavaim ellenére az utóbbi időben pokolian fájt. Az izom átmozgatása közben rosszallóan összehúzódó szemöldöke alapján ő is hamar rájött, hogy azért szépítettem az igazságot a valósághoz képest. Bizony itt már egyszer-kétszer felszisszentem. Szinte biztos, hogy valami rosszul forrt be az izmokban a gyógyhatású mérgek alkalmazásakor, de az ilyeneket helyre rakni mindig csak télen van idő Kaer Morhenben. Közben figyeltem a szavaira is és egyetértően bólintottam.
- Arman - gondolkodtam el egy kissé. - Ő a legjobb példa arra, mivé lehet egy alapvetően jó szándékú ember, ha az istenek nehéz koloncot akasztanak a nyakába a benne élő sötét vágyakkal és hogy milyen hamar elkopik a lelkiismeret, ha enged a benső ördögeinek. Néha nehéz eldönteni hol húzódik a határ ember és szörnyeteg között - biccentettem. - Rodrigotól nem tartok. Nem tudom, az túlzás lenne, hogy megbízom benne, de teljesen felesleges lett volna idecsalnia minket, a felbőszített falusaik, meg a tucat embere lebírt volna minket. Ha csak erre játszott volna, nagyon merész lépés lett volna a lábad elé vetnie magát előtte kényedre-kedvedre. Nem hiszem, de jobb az óvatosság.
A masszázs végeztével tett megjegyzésére én csak egyetlen mondattal reagáltam, a többit hagytam, hogy kénszín szemeim meséljék el neki.
- Hálás vagyok érte, hogy vagy és hogy itt vagy nekem - bólintottam. - Megélezem a pengéimet és azt hiszem mára elszunnyadok, azt az italt jobb kipihenni - sóhajtottam, de Wilkina ágyban marasztalt és átvette a feladatot. Családon belül azért hajlandó vagyok kiadni a kezemből a fegyveremet, benne megbízhatok, hogy nem fordítja ellenem, ahogy abban is, olyan tökéletes munkát végez, mint a sajátjával. Egy ideig figyeltem a lassú, egyenletes mozdulatokkal ténykedő lányt, de hamar elnyomott a fáradtság.

A hajnali napsugarak ébresztettek, hosszú idő óta először keltem fájdalommentesen, hála a kandalló barátságos melegének és a Vörös Farkas erős és ügyes ujjainak. Nagyot nyújtózva löktem magam ülő helyzetbe. Testvérem nyugodtan meditált az ágya mellett, az asztalon tálcán főtt húsból kisebb halom, sajt, tejföl és vaj, mellettük kancsó. Beleszagoltam. Cidarisi vörös. Hmm... Ezt akár medikus is felírhatta volna a Fehér Raffard utáni reggelre. A cidarisi vörös a kedvenc borom. Ezeket egy cseléd nem tudhatja, ráadásul ide fel nem jött senki. Vajákérzékeim miatt mindenképpen felriadnék az ajtó nyílására. Ezt hogy csinálta? Hogy nem ébredtem fel rá? Mosollyal fordultam az időközben talpra emelkedő húgom felé.
- Köszönöm. Jó reggelt és jó étvágyat - invitáltam őt is asztalhoz, a reggelt békés falatozással töltöttük. Ki is tettünk magunkért, hiába, vaják-metabolizmus. Senki ki nem nézné belőlünk, termetünkhöz képest mennyi ételre van szükségünk. Azután összepakoltuk a felszerelésünket és elnéztünk a lovainkért. Valóban nagyszerű ellátásban részesültek a lovásztól, két boldog paripát vezettünk ki a kapun, majd szálltunk a nyergükbe. Testvéremhez fordultam az árvaház felé vezető ösvényre kanyarodva.
- El kell égetünk a hárfát és a maradványokat - magyaráztam teljesen feleslegesen, csak hát az ismétlés ugyebár. - Azután szembe nézhetünk Valsavis lidércével. Nem lesz egyszerű.
Még annál is kevésbé volt az, mint akkor hittem... Az ösvényen ugyanis óra múltán várakozó kis csapatot vettünk észre. Az úr színeit viselték, de nem segéderő voltak. A botos-ispán állt az élükön.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Eskel nehezen lódít. Főleg ha egy fájdalmas tagról van szó. Ennek ellenére nagyon meglepett a különösen forrt izom. Rendbe rakni igen csak nehéz lesz. Megpróbálom rendbe rakni, de ez akár a telet is magába foglalhatja. Az átmozgatásnál szemöldököm rosszalóan húzom össze, majd ha a letapadás megszünik nekiállok jó erősen át gyurni. Szerencsére ehhez nem kellett a szemem, így arcára tudok nézni, miközben nem hagyom abba. Szavaira kicsit elszontyolodom.
-Igen... de mi vezérelhette. Mi kényszerít minket ilyen döntésekre? Tudom, ez mind olyan dolog, amit senki nem fog megválaszolni. - sóhajtok szomorkásan. Nem akarom a saját nyűgömmel terhelni, elég neki ez a rossz izom rész. Mennyi ideje szenvedhet vele? Miután végeztem, szemeibe nézek, így szavai sokkal többet mondanak, mintha csak hallanám. Borostyán tekintetem, mint egy hálás gyermeké. Utána nemlegesen megrázom fejem.
-Felejtsd el szépen! Pihenned kell! A krém reggelre fogja kifejteni igazán jótékony hatását. Majd megcsinálom én! - felelem energikusan és kézbe veszem kárdjait. Letelepedem a kandalló elé és a szokott, egyenes mozdulatokkal kezdem ápolni a viseltes acélt. Igyekszem csendven cselekedni, hiszen fivéremre ráfér a kiadós pihenés. Még ha ezt nem is otthon teszük. Pontosabban teszi. Nem fogok aludni, nem bízom meg annyira a vendéglátónk szeretetében. Amint végzek a kard megélezésével visszateszem helyére, nagyon halkan és Eskelhez sétálok betakarni. Mint ahogy azt velem tették régen.
-Most én figyelek rád! - formázom a szavakat ajkaimmal, majd visszatérek a kandalló elé. A tűz különös vad tánca megigéz. Most meleget ad, de pusztítása is heves, mit láthattunk a faluban. Éber meditációba süllyedve egy árny alakot látok. Büszke tartású, kardját stabilan tartó egyén. Közelebb jön, arca és alkata az enyém. Vér pettyezte arca semmit mondó, mosolya keserű. Ahogy a mellvértezete is vér áztatta. Pengéjéről hatalmas cseppekben hullnak alá.
Lassan nyitom ki szemem s csak érzem a meleg könnyeket végiggördülni arcomon. Még a Nap sem kelt fel, hogy bátyámat keltenem kellene. Nehéz szívvel hagyom magára a szobában. Felállva macska lépteimmel keresem meg a cseléd járatot, mibe utána bátran vetem magam. Szerencsére a cselédeknél lyukadok ki, kik tágra nyílt szemekkel figyelnek. Tarsolyomból néhány aranyat teszek nekik.
-Szép reggelt! Cidarisi vörösbort szeretnék, egy kancsóval, nagy halom főt húst, úgy het személynyit, leginkább vörös félét. Sajtot, tejfölt és vajat. Mennyi az ára, hogy napkelte előtt a szobánkba vezető cseléd járatban legyen? - kérdezem, majd fizetek és visszatérek szobámba, ugyan csak halkan. Még a végén a Szürke Farkas kiszagolja tervem. Ágyam mellé telepedek és várok. Nem akarok aludni, sem meditálni. Elég volt a rém képekből. A tűz felé tekintve gondolkodom el újra. ~Olyan lehetek, mint a tűz? Melegem árasztom, de ha nem figyelnek pusztítok?~ Gondolatomból egy halk csapódás térített észhez. Ténylegesen az volt, még nekem is idegen volt ez a halkság. Újra a járathoz lépek, ahol már eledelünk várt. Így van, rendjén, ezt kértem. A tálcát én is halkan csúsztatom az asztalra és ágyam mellé telepedve várom fivérem ébredését.
A férfi nyújtózása és lendületes ülésére kezdek el én is felkellni, tagjaim igen csak elmacskásodtak.
-Egészségedre válljon! Jó reggelt és jó étvágyat! - felelem és odaülök hozzá étkezni. A könnyed reggelit követően átöltözöm munkás ruhámba, felszerelem magam főzetekkel és a biztonság kedvéért átnyújtok egy Fehér Raffardot és egy Fehér Mézet Eskel-nek. Ha nekem kellene, ne kelljen derékig másznia táskámba, hogy megtalálja.
Az istállóba lépve el sem kell kiáltanom magam, Ichaer már boldogan prüszköl és kapar. Aranyos jószág a maga módján. Különös módon nem akarta minden áron Skorpió sörényét. Talán az éjszaka lejátszották. Kívül helyezkedem nyergébe és követem Eskel-t.
-Igni sok mindenre jó. De a test közelébe is kell vergődnünk magunkat. - felelem és minden kedvem elvész a harci osztag láttán. Már megint kezdik. Nem akarok balhét, de ha az kell, ám legyen! Végig védeni fogom fivérem hátát.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Bár lassan léptettünk az ösvényen, nyilvánvaló volt hogy a kis csapat ránk várakozik, hiszen semerre sem mozdultak. A botos-ispán egyenes tartása, már messziről kihívóan perzselő tekintete nyilvánvalóvá tette szándékát. Az istenek verjék meg azt a kakas fajtáját! Keresi a bajt, a verekedést. Egyszer egy ilyenben is fogja otthagyni az életét, de nem sok kedvem lett volna a lidérc előtt pengét váltani a csatacsillagjával is. Ami azt illeti utána se sok. A férfi jól láthatóan rendkívül tapasztalt harcos, mi vajákok pedig sosem áltathattuk azzal magunkat, mi lennénk a legnagyszerűbben képzett vívók emberek ellen. Tucatjával lehetett nálam vagy akár Geraltnál képzettebb párbajhősöket találni minden országban. Talán a botos-ispán is az, talán felér velem, vagy túlértékeli a képességeit, előre nem tudhatjuk, de az egész vetélkedés nevetséges. Van egy lecke, amire minden tanoncunkat megtanítjuk fegyvermesterként, mikor először kezdik megízlelni a harc élvezetét, a tudásuk adta hatalom első érintésének mámorakor hangzik el, gyakran a tanonc kérdésére válaszul, gyakran csak úgy tanácsként. De fontos tanácsként. "Nem tudom, kik a világ legjobb vívói, csak azt tudom, hol találod meg őket. A temetőben." Mindegyikünknek elmondták, mi több az eszébe vésték ezt. Attól, hogy jó vagy, sőt a fegyverforgatók túlnyomó részéhez képest félelmetesen jó, ez nem lehet ok arra: keresni kezd a kihívást, a bajt. Nem dolgod mindenkivel pengét váltani, aki nagyjából olyan jónak tűnik, mint te, mert ez nem egy verseny. Ha a vaják kénytelen kardot húzni, nagyon ritkán teheti el tisztítás nélkül, márpedig ez gyilkos szórakozás, ezért felelőtlenül nem élhetünk a tudásunk, szerény mágiánk vagy a mutációink adta hatalommal. Ezt a leckét az ispán nem tanulta meg. Testvérem felé súgtam halkan.
- Wilkina, megpróbálok beszélni a fejével. Talán sikerül és akkor valóban csak a maradványok közelébe jutás lesz a legfőbb gondunk... - sziszegtem. - Ha nem érti meg... Tiéd a jobboldali három - tettem hozzá keserűen a kis csoportra utalva.
Közelebb léptetve Skorpiót és Icheart a botos-ispánnak keményen el kellett küzdenie táncolni kezdő szilaj ménjével. Első hiba. Gyalogosnak képzett katona, ha harcra készül, ne kapaszkodjon nyeregbe, nem szokta meg a lefelé védekezést, sem az állathoz való alkalmazkodást. A szénfekete szőrű állat megérezte a feszültséget a levegőben és szokva sem volt rosszul képzett lovasához, kitörni próbált. Azért egy percnyi küszködéssel a szakállas férfi sikeresen lett úrrá egyelőre a jószágon, de ha harcra kerül a sor, jobban teszi, ha mihamarabb leszáll.
- Nocsak! Vajákok - küldött felénk egy széles vigyort. Biccentettem üdvözlésként.
- Ispán uram - állítottam meg Skorpiót.
- Azon gondolkodtam, szót váltanék kelmetekkel - kezdte, hangjában szinte szikrákat vetett a rosszindulatú kihívás. - Sokféle legenda kering a vajákokról. Én úgy gondolom, sokféle hazugság ez!
Bólintottam nyugodtan, arcizomrándulás nélkül.
- Így van. A legendák többnyire túloznak.
- Például az a két katonám, akiket nem vágtatok le tegnap, na azok váltig esküdöznek, hogy 5 nyílvesszőt is félreütött maga, az a gyereklány meg maga vágott le négy képzett gyalogost. Tudják mit gondolok? Ezek leszarták a bokájukat a vajákok hírnevétől és megfutottak. Senki nem üt félre öt nyílvesszőt. Egyet sem.
Újra bólintottam.
- A félelem felnagyítja az ellenfelet - feleltem. - Ilyesmire senki sem képes.
Az ispán láthatólag nem erre számított, arra várt, hogy ellentmondunk, bizonygatjuk képességeinket, lesz mivel felingerelnie minket. A legkevésbé sem érdekelt. Mindkettőnk életéért küzdök éppen te baromállat, mert ha egymásra vadulunk, az egyik holtan marad a földön, a másik meg egy életre viheti magával a vérét, feleslegesen. Szarok a hírnevemre, az csak neked fontos bérvívó.
- Tudják még mit gondolok? - ingerkedett tovább. - Talán bizony én ugyanúgy megállnám a helyemet a lidérc ellen, vagy bármelyik ezek közül a legények közül, egyáltalán nem is olyan veszedelmes dög az, csak éppenséggel maguk ismerik a módját, miként sebezni meg.
- Talán így van - feleltem csendesen.
Az ispán félrehúzta a nyakáról vértje szélét, hogy megmutasson egy beleégetett tallérnyi nagy jelet, ami félig nyugvó napot ábrázolt, alatta hét késvágás sosem múló nyoma díszelgett. Szemében bajra hívó lángokkal, kemény büszkeséggel kérdezte:
- Tudod-e mi ez vaják?
- Tudom - feleltem. - Nilfgaardi csatabélyeg. Rabszolgaharcos voltál. A kettős gyűrű szerint az Alba osztag előtt hajtottak a csatába. Hétbe is a vágások szerint. Kevesen élnek túl akár csak egyet is. Veterán vagy és megszöktél, mert a billogot sosem törték meg.
- Megálltam a helyem hét nagy csatában vajákok - köpte keményen. - Meg se tudom mondani, hány embert sújtott le a csatacsillagom. Tudjátok ti használni egyáltalán ezt a szerszámot?
Mintha zsinóron rántották volna a fejünket, mindketten bólintottunk. Ritkaságnak számított itt északon, de megtanítottam az alapfogásaira Wilkinát, mestere magam sem voltam ennek a brutális eszköznek.
- Azt ti csak hiszitek - röhögött fel örömtelenül. - Én ismerem minden csínját-bínját! Olyan ütésekre, olyan hárításokra vagyok képes vele, amiket a legtöbben lehetetlennek tartanak! Én nem terjesztek magamról hamis legendákat, csak az egyszerű emberek elbolondításáért, én kiverekszem a híremet. Én harcos vagyok. De mik vagytok ti? - kérdezte undorodva.
- Szörnyvadászok - feleltem egyszerűen.
- Odaát, a feketék, azok a mocskos kurafik thygorosnak nevezték a magam fajtáját. Tudod mit jelent?
- Fegyvermestert - feleltem. - Egyetlen harci eszközre szakosodott mestervívót.
- Kiérdemeltem vaják. Kiérdemeltem - morogta, mint egy dühös medve. - Kétségbe vonod?
- Nem.
- Azt mondom jobb vagyok nálatok! Kétségbe vonod?! - meredt a szemembe.
- Nem - álltam a tekintetét.
- És ha azt mondom, gyáva vagy? - léptetett közelebb hozzánk.
- Akkor azt mondod - nem mozdultam még mindig.
- És ha a pofádba köpök? - recsegte ellenségesen, mire megvontam a vállamat.
- Késő ősz van, a záporok ideje. Ma is lesz. Majd lemossa.
- És ha egyszerűen csak szétütöm azt a hazug pofádat?! Mi?! - már üvöltött, lassan harci lázba lovalja magát. - A mocskos, hazug hírneved akkor nem véd meg vaják. Mutáns! Szörnyszülött! Akkor mi lesz?!
Elmosolyodtam és kezet nyújtottam felé.
- A nevem Eskel - közöltem nyugodtan, mire meghökkent.
- Ki a faszt érdekel? Ezt véssük a fejfádra?
- A nevem Eskel - ismételtem újra.
- Mondom leszarom!
- A nevem Eskel - nem tágítottam, lassan, kissé zavarodott tekintettel, de végül csak bólintott.
- Az enyém Caradock.
- Jól van Caradock uram, most, hogy bemutatkoztunk, válaszolok a kérdésedre. Nem fogsz rám támadni. Megtehetted volna már percek óta, de te csak az alkalmat várod, mikor fogok pengét húzni. Nem fogok. Nem dolgom emberekkel összemérni az acélomat. Nem vagyok párbajhős. Bizonyára a csatacsillag mestere vagy, derék szerszám, nem vitatom el. Te magad pedig bizonyára derék ember, ha erre a tisztségre jutottál. Most két lehetőséged van, mert én megadom neked a választás lehetőségét. Vagy félreállsz, mi pedig elmegyünk és levágjuk azt a nyavalyás lidércet urad kérésére és felszabadítjuk Bart az átok alól, ami a termést meg a falut fenyegeti, vagy itt állunk napestig, míg végül dühbe lovalod magad, nekünk buzdulsz, talán még győzöl is. Azután pedig jelented de Tanhauser kasztellánnak, hogy jobb voltál a vajákoknál, de sajnos továbbra sincs fogalmad arról, miként kéne legyőzni a lidércet. Nekem van időm és szép testvérem sem szenved a szűkében, nem a mi kutunk vize mérgező, nem a mi vetésünk rothad el lábon - közöltem nyugodtan előretámaszkodva a nyeregkápára.
A botos-ispán beharapta az ajkát és tépelődni kezdett. Akármilyen rossz természetű ember is legyen, de hivatásos katona, akit fegyelemre neveltek, az ura iránti hűsége nyilván stabil és megfellebbezhetetlen, ráadásul nem is egészen ostoba, hogy ne látná be szavaim igazát. A magam részéről megadtam neki az időt a dolog átgondolására és a végén félreléptette a feketéjét az utunkból, gyűlölködő tekintete végigsöpört rajtunk, majd megszólalt.
- Engedjétek át őket - morogta indulatosan. - De jegyezzétek meg mutáns disznók, nekem is van időm. Megvárom amíg végeztek. Ennek nem itt volt a vége.
- Tudomásul vettük - bólintottam, majd szótlanul tovább lovagoltunk a Vörös Farkassal.
Amíg ki nem értük az emberi hallótávolságból nem is váltottunk egymással egyetlen szót sem, mindketten az elmúlt perceket gondoltuk át. Egy rabszolgaharcos akinek sikerül megszöknie a földi pokolból, csak azért, hogy megteremtsen magnak előbb-utóbb egy másikat? Néha tényleg, komolyan nem értem az embereket. Olykor pedig azon kapom magam, már nem is akarom megérteni őket. Öreg vagyok én már ehhez és megfáradt. Csendesen szólaltam meg Wilkina felé intézve szavaimat.
- Kis testvérem, ha valaha is ilyenné válok, mint Caradock ispán... Ennyire nem tudok mit kezdeni az élet nevű ajándékkal... légy oly kedves és rögtön vágd el a torkomat - sóhajtottam szarkasztikusan, nyilván nem tartva attól, hogy be is következne mindez, inkább malíciával és némi lemondással.
Még egy óra múltán feltűnt a jól ismert tisztás és az egykori árvaház komor épülettömbje a napfényben. Ez jó. Nappal gyengébbek ezek a dögök.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Miért nincs jobb dolga ezeknek az embereknek? Miért kell mindig, mindenbe belekötniük? Jó hogy nem Ichaer-be. Rosszallón rázom meg fejem. Tartása büszkébb, mint az új kaszteláné, szemei mintha egy másik ragadozót idéznének lelki szemeim elé. Sokat látottnak tűnik. Vagy csak ilyennek mutatja magát. "Nem tudom, kik a világ legjobb vívói, csak azt tudom, hol találod meg őket. A temetőben." Cseng erőteljesen fülemben a tanításuk. Milyen igazuk van... értelmetlen vérontásba meghalni. Inkább egy dögkutya tépjen szét, mint egy ilyen miatt nehezedjen rám föld. Viszont ez az ipse felkelti enyhe félszemet. Valami kicsit megrettent benne. De ez azonnal szerte foszlik, amint szénfekete ménje rosszalkodik alatta. Fiatal mén, tapasztalatlan. A lovasa is e téren. Skorpió és Ichaer is érzik a feszültséget, de ők ezt szimplán hegyező füleikkel adják tudtunkra. Fivérem szavára bólintok,majd halkan fűzöm hozzá gondolataim.
-Remélem nem kerül rá sor. Minden tőlem telhetőt megteszek. - utolsó mondatom nem csak a harcra értem, hanem arra is, hogy igyekszem visszatartani indulataimat és nem nekik rontani. Abban a pillanatban még nem tudtam mibe is vágtam e téren fejszémet.
Üdvözlésére nőieset biccentek, hiszen mégis csak valami ahhoz közelítő lény lennék. Ichaer rögtön megállt Skorpió mellett, mellső patáik egy sávban pihennek. Kellően közel vagyok, hogy erőt és nyugalmat meríthessek Eskel-ből. A botos-ispán haragját, megvetését nem tudom mire vélni. Értem én, hogy vajákok vagyunk, meg nem szívesen tűrnek meg minket sehol, de azért mindennek van határa. ~"Gyereklány? Gyereklány!?" Kapsz mindjárt olyat a képedbe ettől a gyereklánytól, hogy egy hétig egy irányba forogsz és nem kell tőled félteni a katonák hús adagját. Örülsz, ha a joghurt nem akad a torkodon.~ Fújok egy nagyobbat, de igyekszem leplezni. Még a végén az én hibámból akaszkodunk össze, az meg senkinek nem fekszik. A következő szavakra egy bátorító pillantást vetek felé. ~De neked igen is sikerült. Nem tudom mi fűtött abban a pillanatban, de a legnagyobb lelki ajándékod lehetett.~ Lágy tekintésemhez egy halovány mosoly is megjelent, mit le is törlök mire visszatekintek az agresszióshoz. Az ingerlése nálam már most betöltött egy kupát, de nem rontok neki, mert azzal csak bajt hozok így is bajos fejünkre.
-Mennyi ideje is van itt a lidérc? Hányszor futhattál neki? - forgatom meg szemeim és szavak alig hagyják el számat. Eskel biztos meghallotta, nincs az az isten, hogy ne sikerült volna neki. Megdöntöm fejem mikor a férfi félre húzza páncélját és láthatóvá válik a sütés nyoma. Félig nyugvó napot ábrázolt, alatta hét késvágás. Rabszolga harcos, hét nagy csatában. Nem semmi teljesítmény az öregtől. Kérdésére bólintok szinkronban fivéremmel. Ő tanított meg rá, hogy is feledhetném? Noha kicsit rozsdás vagyok-e téren, nem hiszem, hogy nehézséget jelentene felelevenítenem. ~Két személy, akit feltartasz a dolgában.~ Felelem kérdésére, mire Eskel barátságosabban ad választ. Utána pedig megforgatom szemeimet. Egyetlen fegyverre szakosodva. Minket az a halálba taszítana. Mindenhez értünk egy kicsit. Ez így van rendjén. Egy lovas íjjász halálra van ítélve, ha lekerül lováról. Apró ingerlő kérdéseire kihúzom magam, mire Ichaer is hasonlóan cselekedett. nekem elég volt egy kézben tartanom lovam, nem cselekedett jelzéseim nélkül.  ~Ha megtennéd, elég közel vagy ahhoz, hogy Ichaer-rel melléd táncoljak és szúrjalak le... Világos válasz? A harci láz kezdeményére ravasz vigyorom jelenik meg kecses arcomon. Ó, de drága, engedj már utunkra!  Caradock végül bemutatkozik, mire mosolyom még szélesebb. ~Nocsak, valami illem szorult abba a vízzel telt bucidba? Még szerencse...~ Helyeslőn bólogatok fivérem szavára ám kicsit aggódva tekintek fel az égre a Napot keresve. Még dél előtt neki kellene állnunk, hogy biztosan a gyengébbik oldalával találjuk szemben magunkat.  Hogy a megtévesztésem hatásos legyen, egy kényelmeset nyújtózok. Nekem mindegy mikor esünk neki a lidércnek, az ő dolgaiknak vannak hátra napjai. Vonom meg vállam és figyelem tovább a történteket. Amit tudomásunkra adott, megértettem és bólintok is egyet. A Szürke Farkas mellett lovagolok tovább, elhaladva a kis csapat mellett. Egyre jobban azt érzem, hogy az itt történtek egy nagy nagyon rossz tréfája egy éginek, ki nagyon ráér a halandókat kínozni. Eskel szavaira elmosolyodom.
-Tudod fivérem... Ennek az embernek nincs senkije. Neked itt vagyunk mi, valamivel megszínesítve az élet nevű játékot. - bohóckodom kicsit Ichaer nyergében, de utána újra komollyá válok. Egy óra után feltűnik a különös tisztás. Mintha mi sem történt volna. A fűben látszik itt-ott vérfolt, mit az üvegszilánkok okozta sérülésekből fakadtak. Eskel csúszásának a nyoma. Aggódva pillantok Eskel-re, majd bátorkodva megkérdezem.
-Az ablakon bemásszunk, hogy gyorsabban a testnél legyünk, vagy maradunk az ajtónál? - kérdezem, miközben Ichaert kicsit távolabb a csalitosba vezetem, kikötöm és előveszem a hárfát és néhány főzetet átteszek az övtáskámra. Késznek érzem magam az indulásra.




P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Elmerengtem kissé húgom szavain. Talán igaza van. Caradocknak, a szökött rabszolgaviadornak nincs senkije és semmije, csak a gyűlölete és a megfelelési kényszer, neki az egész világ az ellensége. Velem az egész világ ellenséges, de vannak érző, dobogó szívű, lélegző lények, akikre számíthatok bárhol és bármikor. Nagy különbség. Helyeslően bólintottam.
- Nem szeretném vérét venni az ispánnak, akkor sem, ha maga keresi a bajt - feleltem. -Nem ér velem és veled sem. Láttam. A tapasztalata csak a csaták világából származik, az egyéni harc egészen más. A csatában nem számít a vívó tudás, csak a fegyelem és a szerencse. Jónak hiszi magát, de csak magaféle, képzetlen harcossal találkozott eddig. Ügyes a maga módján, de nem lenne elég. Gyalogos katona létére lóhátra kapaszkodott, sosem tanították lovas harcra, ha megfigyelted, alig uralja az állatot. A fegyverét sem vette át a hátára, övről rántva csak oldalról lehet sújtani a nehéz eszközzel. A saját hátasát taglózná le. Bármelyikünkkel szembeni harca nem párbaj lenne, csak mészárosmunka... - morogtam lemondóan.
Óra múltán aztán már az árvaház előtt szálltunk nyeregből és a tisztás szélében kikötöttük lovainkat. Előszedtük az eszközeinket. Wilkina kérdésére felsandítottam az égre, a nap még bőven nem érte el a horizontját.
- Mire felkészülünk dél lesz - feleltem lassan. - Ilyenkor a leggyengébb egy lidérc. Bár nagyon erős, aligha anyagiasul túl gyorsan. Jó eséllyel elérjük a maradványait még előtte. Mondom jó eséllyel, de bámészkodni persze nem lesz időnk és fel kell készülnünk a meglepetésre is. Az ablak szűk, lassít. Menjünk az ajtón át, tempósan. Vezetek majd, te pedig leszakadva követsz. Két lépésről. Nem vethetjük egymásnak a vállunkat, mert mindkettőnket elsöpör az üvöltése. Akit éppen kiválaszt, az védekezik, a másik pedig lerakja az yrdent és igyekszünk újra és újra belecsalni. Ahogy a farkasok vadásznak, falkataktika. Akinek hátat fordít, az támad - magyaráztam.
A Vörös Farkas rábólintott, mire mindketten letérdeltünk és egy rongy segítségével szép egyenletesen felvittük pengéinkre a kísértetolajat én pedig megittam egy fecskét. Kockázatos játék a lidérc mérgezett pengéjével szemben, de ebben nincs túl sok méreg, sokkal nem változtatja meg az esélyeket e tekintetben, gyógyító ereje pedig bármikor jól jöhet sajnos. Az üvöltésétől odabent sokkal fájdalmasabb helyre is repülhetünk, mint az erdőszélen.
Közösen rontottunk hát be az épületbe és pillanatra sem megállva érkeztünk az egykori hálóba a szerzetes maradványaihoz. Mivel én voltam az élen, így nálam volt a hárfa, amit tisztelettel helyeztem a csontokra, Wilkina pedig megidézte az igni jelét. Közösen, kórusban mondtuk ki:
- Nyugodj békében Kreve asztalánál Valsavis, bosszúd ma véget ér, elbocsátunk téged!
Mintegy válaszként elárasztotta a termet a beteges, lilásfekete színű köd, amelyből kibontakozott a lidérc koszlott csuhába burkolt alakja. Fonnyadt karjain kívül semmit sem látni testéből, azokban azonban ott tartotta lámpását és a hatalmas fattyúkardot. Azonnal ritmikusan elszakadtunk egymástól Wilkinával, a kísértet pedig engem választott, hihetetlen sebességű csapásait csuklóól forgatott ezüstkarddal hárítottam. A tempó elképesztő volt, minden tudásomra szükségem volt és még így sem gondolhattam a támadásra, összes energiámat elkötötte a védekezés. Közben láttam, ahogy a húgom tenyerével a földre csap, megidézve a csapdajelet, így mozgásommal arrafelé csaltam a dögöt, ugyanakkor nagyon kellett vigyáznom, magam ne lépjek bele. Az yrden nem hat a megidézőjére, de engem azonnal lebénítana. Egy félszaltóval kerültem el a csapdát, amibe a lidérc belerepült és rögvest anyagi alakot öltött, így testvérem ezüstkardja széles ívben bele is marhatott a hátába. A halálontúli üvöltött dühében, az elszabaduló erőhatás engem keresztülvágott a szobán, egy gyerekágy pozdorjává zúzódott becsapódó testem alatt. Forgácsot és vért köpködve ugrottam talpra, hiszen a kísértet közben már Wilkina ellen fordult.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Hallgatom Eskel feleletét, mire bólintok. Jól tudom, hogy így van. Meg sem kérdőjelezném. De aggódom, hogy még csúnyán megüthetjük a bokánkat. Ha kifáradunk egy lidérctől, nehezen fogunk ellenállni bárkinek is. Hiába vagyunk ketten, legutóbb mind a kettőnket arrébb repített, engem pedig csak egy fa fogott meg. Rossz emlék, mire meg is ropogtatom gerincem. Lovaink kipányvázását követően letérdelek a fűbe és ezüstkardom ölembe veszem. Kérdésemre választ kapok és bólintok is helyeslőn. Igaz, hogy én könnyeden beférek az ablakon, de őt csak akadályozza. Egy ruhával elkezdem kardomra felvinni az olajat és egyenletesen elkenem felszínén. Dolgom végeztével én is elfogyasztok egy fecskét, átnyújtom Eskel-nek a hárfát. Ha ő vezet, ő tudja letenni.  Amilyen gyorsan tudok térek be az épületbe és amint Eskel hátrébb lép, görbítem is ujjammal az igni jelét. A nyakamban rezgő medál jelezte a láng erejét és a lény közelségét.
-Nyugodj békében Kreve asztalánál Valsavis, bosszúd ma véget ér, elbocsátunk téged! - beszélek szinkronban fivéremmel, a lidérc pedig nem hagy nyugodalmat. A különös füst megjelenik, s alakot ölt a csuhás, kezében lámpás és kardja. Azonnal elugrom Eskel mellől s őt találta magának játékszerének a lény. Felrajzolom az yrden jelét és csapok a földre, látom, hogy Eskel közeledik, ruganyosítok állásomon. Jelzésként maradok helyemen, hogy át tudja ugrania  kört. Amint megtette és a lidérc is csapdámba lebeg, pengémmel már hátát veszem célba és darabolom, amíg lehet. Mindez kevesebb mint fél perc. Jóval kevesebb... Halálon túli üvöltése Eskel-t érte, nem tudom hova repülhetett, de a lidérc ellenem lendíti kardját, s igyekszem hárítani gyors és kegyetlen ütéseit. Nem vagyok elég erős, hogy megakasszam, de próbálom pengémen végig csúsztatni az övét, ezzel kitérve a támadásai elől. Orrlyukaim kitágulnak az enyhe félelem érzettől, az ereimben zubogó adrenalintól, a féltéstől. Nincs időm gondolkodni, csak hárítani a végzetes vágásokat. Táncunk kellemetlen, pengéink csókja pillanatában lúdbőrözik hátam s még bele sem kóstolt pengéje húsomba. Ebben a pillanatban mégis... nem számítottam, hogy visszacsap pengéjével, így enyhén felhasította vállam. Idő most erre nincs, tovább. Eskel a földre csap, szemem sarkából keresem a helyet és navigálom a lidércet, már amennyire sikerül. igyekszem bent tartani, de sikolyából én is kapok, hátam a falnak csapódik, szinte folyadékként csúszok le onnan. Nincs megállás, tovább. Ugrom fel, hogy mielőbb fivérem segítségére lehessek.




P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Ez a dög nem volt egy egyszerű eset, még úgy sem, hogy ketten estünk neki, délidőben, mikor az őt létrehívó sötét érzelmek a leggyengébbek. Inkább nem akarok belegondolni mi történik, ha Wilkina nélkül, éjjel próbáltam volna meg... Hát nem magamra fogadnék. Így azonban a lehetőségekhez képest eddig ment a dolog, a kellő felkészültség sohasem ártott még meg a vaják életében.
Talpra ugrottam a romok közül és testvéremmel szinkronban körözni kezdtem a lény háta mögött, várva az alkalomra, ami hamar e is következett, mikor dúvadként rontott neki a Vörös Farkasnak brutális csapások záporával. Rögtön megidéztem az yrdent, közben aggódva láttam, hogy kistestvérem felkarja megsebesült. A lidérc pengéje gyakorta mérgező ő pedig már megivott egy fecskét, még ha a szervezete sokkal jobban is van szokva a mérgekhez, mint az enyém, azért ez sosem tréfa dolog. A vágás felületesnek tűnik, de ki tudja mennyi méreg került még a vérébe? Nem szabad megkockáztatni több sebet.
Társam ügyesen a csapdakörbe csalta a lidércet én pedig egy harántvágással máris hátba kínáltam, és a pengét visszarántva a derekába is belemélyesztettem. A lény üvöltése ez alkalommal Wilkinát reptette meg, hogy összezúzta a fal mellett álló könyvespolcot. Ellenfelünk eltűnt a szemünk elől teljesen, kireppenve az yrden hatóköréből, miközben a vajáklány is talpra szökkent. Nem néztem rá, csak csendesen sziszegtem felé.
- Készülj. Súlyosan sérült, idézni fog...
A lidércek alapvető képessége volt alakmások létrehozása magukról. Ezek sosem támadtak és ha megütik azonnal szertefoszlik, de míg jelen van, addig elszívja a környezet életenergiáját és táplálja az idézőjét. Nagyon gyorsan le kell őket vágni és persze nem utolsó szempont, hogy közben az igazi fenevad ne üssön hátba. Készültem előre ugrani, hogy amint megjelennek, szabdaljam is a klónokat, de testvérem egyetlen kézmozdulattal visszaparancsolt. Azonnal engedelmeskedtem, hiába nem tudtam konkrétan mire készül, de tökéletesen megbíztam benne, nyilván valamire készül. Így is volt. Ahogy félkört alkotva megjelentek a hasonmások egy ezüstös villanást láttam kivágódni a lány tenyeréből és felszólítására eltakartam a szemem egy pillanatra. Holdpor bomba! Valóban mindenre készült ez a lány és velem ellentétben kiválóan használta az alkímiát! A hasonmások rögtön eltűntek, a lidérc pedig ezüstporral fedve sikoltozott, de már nem maradt ereje elrepíteni minket. Lecsaptam elé az yrden jelet, Wilkina sima, oldalas metszése pedig megszabadította a fejétől a kísértőt. Kékes villanás keretében tűnt el, csak koszlott köpönyege hullott a földre, meg a méretes kardja zuhant mellé. Fáradtan zihálva vetettem a hátamat a falnak egy pár másodpercre, majd megöleltem Wilkinát.
- Túl vagyunk rajta. Újfent büszke vagyok a képességeidre - mosolyodtam el, hisz ha kis mértékben is, de az én munkám is a kimunkálásuk. Tökéletes lett. - Hadd nézzem...
Gyorsan és szakszerűen kitisztítottam a sebet és bekötöttem egy darab gyolccsal. Ha orvosnak vagy medikusnak nem is mehetnék el, de katonai felcsernek akármikor, ha a méreg még nem végzett vele, akkor nincs is elegendő a szervezetében, Krevének legyen hála, mutáns szervezete le fogja küzdeni. Utána szokás szerint gyorsan átnéztük a maradványokat. Ektoplazma, halálpor, ahogy várni lehetett. A brutális kard nehézsége folytán nem nekünk való és én magammal nem cipelem, az biztos. Medáljaink rángatózni kezdtek, ahogy kiemeltem a mutagént. Borzasztó erős fajta lehet, éreztem bizseregni tőle a bőrömet. Mosolyogva húgomnak nyújtottam, ahogy a lény szöggel átvert fekete, fonnyadt szívét is.
- Ezek téged illetnek - bólintotam neki tisztelettel. A mutagént bizonyára jól fogja hasznosítani újabb testi változásaihoz, jelentősen megacélosíthatja majd vele izomzatát. Az pedig köztudomású, hogy a lidérctrófeát magunknál tartva maga Melitele mosolyog ránk odafentről, gyakortabba bukkan a vaják ornekere, akinél ilyen van, persze akár elég jó áron is eladható egy gyűjtőnek vagy egy törpe kereskedőnek, ők hisznek a hatalmában és nem is oktalanul. - Megszabadítottuk Bart. Érzed? - kérdeztem. Én éreztem legalábbis. Az őszi nap, ami a kirúgott ablakon keresztül a hátunkra tűzött most valahogy melegebbnek, barátságosabbnak érződött.

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Mindennek megvan a maga ideje. A táncnak, a harcnak, az éneknek, az elmúlásnak és egy mocsok erős szörny gyengültének is. Viszont ez a drágaság a leggyengébb óráiban is képes erős és kellemetlen ütéseket mérni ellenfeleire. A vállamon éktelenkedő seb nem vészes, nem is túl mély, de a mérge eléggé üt. Ezt azt követően érzem meg, hogy felállok. Elfogott egyfajta szédülés és kellemetlen komfort érzet. Erre még rásegített a lidérc eltűnése is. Eskel szavaira bólintok, de jobb kezemmel, miben kardom van, felemelem az ugrásra kész Szürke Farkast megállásra parancsolva ezzel. Csak a tökéletes pillanatot várom, hogy egy apró jelét láthassam a hasonmásoknak. Egy dobás, minek tökéletesnek kell lennie, különben nagyon rosszul járunk. Amint megjelenik különös alakjuk balommal dobom a félkörbe a bombát.
-Takard el a szemed! - parancsolok fivéremre, nem akarom elvakítani. Bal kezem emelem a szememhez, orromra fektetve könyökívem. A lidérc sikolyára engedem le kezem, szédülésem kezd zavaró lenni, de még talpon tudok maradni. Eskel lerakta a jelet én azonnal egy vágással szabadítom meg a lidércet kínjaitól. Nagy csörömpöléssel esett le a kard, a ruházat maradványa. Zihálva keresem egyensúlyom, stabilabb állás érdekében terpeszbe állok. Még szerencse, hogy Eskel átkarol, különben úgy érzem elesek. Ölelésébe menekülve keresek támaszt, hogy ne forogjon velem a világ.
-A te munkád gyümölcse is, hogy most melletted harcolok. - mosolygom rá, felnézve a férfi kénsárga szemeibe. Amikor a sebet szeretné megnézni, kicsit megrázom fejem.
-Előtte odakísérnél a közelebbi ágyhoz. Nem érzem túl stabilnak magam. Ne aggódj, nem komoly! Nagyjából tíz perc és jobban leszek. - felelem miközben az ágy felé lépünk. Kis hely, de mégis biztonságosabban érzem magam. Figyelemmel követem, hogy látja el sebem és hálásan mosolygom rá. Miután végez is, figyel rám, mire hálásan tekintek sebzett arcára. Egy pillanatban kiráz a hideg és hideg verejték jelenik meg homlokomon, mintha egész testben izzadnék. Szerencsére ez a tisztulás jele, ahogy szervezetem küzd ellene.
-Szerinted jó ötlet lenne meghúznom a Fehér Mézes üveget? - nézek rá kérdőn. Ha helyeslőn válaszol, iszom, ha tagadólag, akkor nem. Kivárva a méreg eltűnését szervezetemből bátor mosollyal nyugtázom, hogy jól vagyok és lassan állok fel, természetesen beverve a fejem az emeletes ágyba, nem is én lennék. Kezem azonnal oda szorítom, kicsit megdörzsölöm. Ennek ellenére nevetek, hiszen mindig így járok. Gyerekként is a szűk helyekre befele nem volt baj, kifele annál inkább. Átkutatva a maradványokat alkímiai összetevőket találunk. Eskel átnyújtva nekem az erős mutagént elfogadom és ujjait a fonnyadt szívre hajtom.
-Ez pedig téged! - mosolygom rá és elteszem a mutagént. Medálom eddigi heves mozgása abba maradt amit nagy nyugalommal áraszt el.
-Érzem fivérem, érzem! - mosolygom rá és arcom az eddig gyengén melengető nap felé fordítom. Kell ez az apró nyugalom. Most, hogy a község felszabadult már csak egy felleg van, mi fölénk emelkedik. Még pedig a rabszolga veterán.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Aggódtam kis testvéremért, mert a várttal ellentétben mégis megszédült a méregtől, ami az ereiben tombolt, így természetesen segítettem neki ledőlni az egyik gyerekágyra, ugyan térdtől lefelé lelógott róla, de ez most kevéssé számított, nem a lába sérült meg, a lényeg az volt: a méreg kellően híg állapotban érje már el a szívét. Szerencse a szerencsétlenségben, ha nem így lenne, a lidérc mérge már végzett volna vele, de azért igyekeztem ellátni a tőlem telhető módon. Kérdésén röviden elgondolkodtam majd megráztam a fejemet felmérve fizikális állapotát.
- Kimerítene teljesen feleslegesen - válaszoltam. - Híg méreg, a szervezeted leküzdi. Ha sűrű lenne a lidérc mérge azonnal megölt volna. Csak pihenj. Igyekszem megkönnyíteni.
Fertályóra múltán aztán a várakozásnak megfelelően csökkentek, majd teljesen el is múltak a tünetei, hála a mutáns szervezetnek. Így sort keríthettünk a lény boncolására is, már csak a vaják szokásoknak megfelelően. Meleg szeretettel teli pillantást küldtem a Vörös Farkas felé, ahogy ujjaimat a trófeára kulcsolta, a farkas falka lény, hiába ő terítette le a zsákmányt, a prédából enged a falkatársaknak is. Nem tehettem volna meg, hogy ne fogadjam el és nem is tettem semmi ilyesmit.
Jobbommal megmasszíroztam a bal vállamat, majd kifelé néztem egy rövid időre a csepergő esőbe az őszi napban, néhány halovány napsugár táncolt a cseppeken, valahol a távolban halovány szivárvány táncolt. Ahogy a népnyelv tartja: veri az ördög a feleségét, süt a nap és csepereg az eső. Ősszel nem ritkaság, de mégis remek allegóriája a helyzetünknek. Győzelem, megtört átok, áldott napsugár, mit még beszitál a komor, hideg eső. Újabb élet és újabb döntés. Caradock ispán...
Együtt, immár testvérem oldalán léptem ki a tisztásra. Loveink már a távolból prüszkölve köszöntöttek minket. Nem szóltunk, hiszen nem volt miről, mindketten tudtuk, ezt a csatát nem lehet elkerülni. Egyetlen kérdés maradt csak hátra... Csak egyetlen egy...
Csendben, gondolatainkba merülve tértünk vissza az ösvényen, ahol jól láttuk, a botos-ispán ígéretét megtartva várakozott, alkarjára fektetve nehéz csatacsillagját, körülötte pedig a katonái. Komor arccal érkeztünk eléjük.
- A lidérc? - kérdezte ridegen.
- Eltávozott. Vele pedig Bar átka is - válaszoltam tömören. Nem volt miről szólni. Ragadozók keresztezték egymás vadászterületét, ezt a marakodást nem lehet elkerülni.
- Remek. Jó kutyák - köpött ki. - Nekünk viszont még dolgunk van egymással...
Egyszerre löktük ki magunkat Wilkinával a nyeregből és léptünk egymás mellé. Sárga tüzű szemeink kérdőn találkoztak. A mai nap utolsó kérdése. Ki vállalja fel élet és halál urának avagy úrnőjének szerepét? Ki döntösen már megint az istenek verjék meg, már megint kegyelemről vagy pusztulásról? Melyikünk vívja meg a párviadalt?

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Érzem aggódó érintéseit. Az erőt sugározó teste, kellemes melegét. A biztonságot, mit egy fivér adhat kicsiny húgának. Hatalmas az a szeretet amit érzek felőle. Furcsa volt újra gyerekágyban feküdni. Bár lábszáram lelóg, nem érzem különösebben kényelmetlennek a pozíciót. Ellenben az ereimben zubogó vért, mi erősen sodorta a híg mérget. A méreg régen véget vetett volna az életemnek. Talán a mutáns lét ami megmentette életem, talán a mérgekkel szembeni ellenálásom. Nem tudhatom, csak az égiek. Bólintok Eskel ellenzésére és elfogadom. Szerencsére kevesebb, mint fél óra után sikerül kihevernem a véreg elegyet. Meleg tekintetére melegen mosolygom vissza. Falka vagyunk. Mindenki falatozhat a zsákmányból. Megérdemeljük, még ha nem is nagy dolgok ezek. Nekem mégis sokat jelent, hogy elfogadja. Az eső csepjeinek koppanását melegen fogadom. Az ezt követő illat mindig felvidít. Olyan... kellemes és tisztító hatású. Rám nézve legalábbis.
Az időjárás pedig mintha a mi helyzetünket mutatná meg. A nap fénye, ami a megtört átkot  jelentené. Fény a községre és a felszabadult emberek. A távoli szivárvány egyfajta remény. Az eső a ránk nehezedő döntések.
Hű hátasainkkal lépünk arra az ösvényre ahol az ispán strázsál katonáival. Félelmetes fegyvere az alkarjára támasztva. Leugrom Ichaer nyergéből. Kérdőn tekintek Eskel kénsárga szemeibe és mosolyogva lépek előrébb.
-Ebben a körben már hoztál áldozatot értem. Most rajtam a sor. - mosolygom rá melegen. Ha alul maradok is, ő itt van. Ereje, ha kell, pusztítóbb, mint nekem. Hím farkas mérgesebb és dühösebb, mint vékonyka nőstény, ki csak fürge. Közelebb lépek ellenfelemhez és acélkardom húzom elő, megforgatom a kezemben hű eszközöm. Acsargo farkasként kezdek körözni körülötte. Állásom ruganyos ám nem támadó. Az az ő feladata lesz, egynlőre csak hárítok. Ispán nem a türelméről híres, mit egy elhamarkodott ütéssel kivitelez, lábmunkájja érdekes számomra. Hárítom ütéseit, pengémen lecsúsztatom eszközét, belépek ölébe és orrba nyomom, hátra is ugrom védve magam. Ingerülten ordított fel, nem veszem magamra. Az én köröm jön. Nekirugaszkodom, mint heves vihar. Ugrom, vágok magasról, leérve bal lábamra érkezem pengém felfelé vágok, ugrom tovább jobbomra, oldalvágással igyekszem megsérteni, újra bal lábamra lépek, de egy fordulattal lendületet véve kardommal. Végül csak szúrok stabil állással, kicsit mélyebben. Nagyjából a bele égetett sebbe. Csak remélhetem, hogy ennyi elég lesz. Még a katonáknak is intő példa legyen egy Vaják modora. A Vörös Farkas ügyessége, akarata, ereje. De mégis, elbizakodtam magam. A csatacsillag egy élével szúrt szabad oldalamba, mélyebbre szúrom pengém. Akkor már nem engedem. Most már nem.
A pengék szavának vége. Elhallgatnak egy jó időre. Pengéink eltávolítjuk a másik testéből. Ő elejti a csillagot, térdre hull, majd eldől. Két kezembe veszem kardom és hátra tekintek Eskel-re. Némi fájdalommal, már amennyit már érzek belőle a különös zsibbadással. Légzésem sípolóvá válik.
-Ne haragudj rám Eskel! - suttogom magam elé és elengedem kardom, majd testem is a földdel találkozik.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Ezerszer és még ezerszer szívesebben állnék most én szemben a csatacsillagot lengető veteránnal. Ugyan nagyon is jól ismertem kis testvérem erényeit, erősségeit, félelmetes sebességét, kiválóan láttam a rabszolgaviador hibáit, túl magas alapállását, az elvakító dühöt a szemében, de ez mit sem változtatott a tényen, mardosta lelkemet az aggodalom. Magamat már évtizedek óta nem féltem az elmúlástól, őt azonban... Hiszen élete elején tart, a szerelem gyönyörű időszakéban, az ifjúság kincsével lelkében! Nekem kéne ott állnom. Figyeltem, amint Wilkina lábai felveszik a Tüzes Táncos alapállását. Érdekes döntés, a páncélozott harcos ellen legtöbben a Temeriai Ördögöt választanánk, a Vörös Farkas azonban a pontosság helyett ez alkalommal félelmetes sebességére épített, még inkább, stílusával is ezt támogatva.
Meg is látszott az első pillanattól kezdve, Caradock nehézkesen próbálta lekövetni a lány higanyként mozgó testének rezdüléseit, de erre esélye sem volt. Nem volt vérthez szokva eléggé. Nilfgaardban a rabszolga-harcosokat nem szerelik vértezettel, így inkább csak egy csigaház volt ez neki, minek súlya lehúzta energikus mozdulatait, nem pedig megsokszorozták súlyukkal erejüket. Nem volt lovag vagy vértes gyalogos, hogy kioktassák erre.
Először azt hittem, félelmetes sebességét húgocskám arra fogja használni, hogy összehasogassa az ispán lábait, gyalogos katonaként kevéssé szokhatta meg a lefelé védekezést, de nem... A nyakát keresi. De miért? Nem csak győzni akar, hanem meg is akarja alázni? Ennyivel azért nem jobb nála... Caradock gyönyörűen, csuklóból forgatta a csatacsillagot, elképesztően szűk íveket fogva a fegyverével. Egy thygonost alábecsülni hatalmas hiba volna, régi hírnevű vívómesterek bölcsessége volt: "Nem attól tartok, aki tízezer vágást gyakorolt egyszer, hanem attól, ki egyet, de tízezerszer". Ez a bölcsesség pedig éppen Caradockra igaz a leginkább, mondhatni szélsőséges módon.
Wilkina gyors, még az én szememnek is szinte követhetetlen lábmunkával táncolt belharcba és szúrt egyenesen a rabszolgabillogba, ugyanakkor az ispán riposzt ütése megtalálta testvérem oldalát. A Vörös Farkas itt és most valódi ragadozó volt. Könyörület nélküli, túlfűtött, heves, aki megérezte a préda végét. Kegyetlenül áttolta a pengét a billog mögötti inakon, húson és ereken, az ispán szája néma üvöltésre nyílt, szemeiben eltompultak a fények, ernyedt ujjaiból aláhullott a nehéz fegyver, megingott, mint balta hasogatta fenyőfa és lassan lerogyott a térdére, majd oldalára dőlt, csupán bal lábszára rángatózott kontrollálatlanul, a halállal való tánc utolsó sasszéiban. Most persze ez érdekelt a legkevésbé. Egyetlen mozdulattal idéztem meg az aard jelét az előre lendülő katonák elé, lovaik rémülten ágaskodtak, kitörtek velük, aki uralni is tudta a hátasát, az is menekülőre fogta inkább a varázslatot érzékelve, magam pedig a karjaim közé kaptam, átöleltem föld fel hulló testvérkémet. Előrángattam a harc okán előkészített Fehér Raffard Párlatát és óvatosan az ajkaihoz emeltem az italt. Szerencse, hogy nem dolgozta meg a szervezetét a méregtelenítéssel is, biztosan elájulna. Letérdeltem, ölemben tartva a fejét és nem tehettem más, csak szurkolni tudtam a híres varázsital erejének, miközben benyúltam könnyű vértje alá és kitapintottam, tört-e bordát a nehéz fegyver, de szerencsére pont közéjük ütött, nem kellett összefognom. Óvatosan kisimítottam egy csapzott, átverejtékezett, vörös tincset az arcából...

...Halkan és magamra erőszakolt nyugalommal tettem a dolgomat, miközben az ágyban legkisebb testvérem a kínok kínját élte át. Azt, amit mindannyian, kik vajákok lettünk, már átéltünk egyszer, minek sosem tudhattuk, egy új vaják születése, vagy egy élet vége. Wilkina nyüszített a fájdalomtól, ahogy egykoron mi is tettük, mikor a mutációk átalakítottak bennünket, a szervezetünk harcolt a természetellenes folyamattal szemben, mégpedig könyörtelenül. Egy hete feküdt már itt az ágyban anyaszült meztelenül, hiperérzékeny bőre sem ruhát, sem takarót el nem visel ilyenkor, az ágyat is csak kénytelenségből, hiába halmoztunk a dereka alá minden elérhető takarót, hogy a lehető legpuhábban legyen. Magas láza volt, folyamatosan verejtékezett, keserű, maróan büdös szagú, szinte kocsonyás izzadtság borította. Sem étel, sem víz meg nem maradt benne, szinte azonnal kiürült vagy odalent vagy idefent, a fájdalom és a görcsrohamok dobálták. Egyre kevesebben maradtunk már állva, egy hét még egy vajáknak sem kevés. Először az amúgy is fáradtan érkezett Geralt esett le a lábáról három nap után, az ötödiken Lambert követte, a hatodikon az öreg Vesemir. Már csak én és Vilkas maradtunk. Neki volt a legnehezebb. A legelején mindenkit elmart mellőle, ahogy aztán a folyamat egyre rosszabbodott már csak fél órákat bírt ki mellette, nem tudta látni szerencsétlen szenvedéseit. Dúvadként rótta odakint a köreit, egy hajtásra ürítve ki korsókat, nem törődve sör, víz vagy éppen semmi sincs benne, gondolatai csak egy helyen jártak. Aztán berontott, mesélt neki, vigasztalta, kihajtott minket, hogy végül megtörten jöjjön ki, csak a szemével kérve, legyünk a húgunk mellett, ő nem tudja látni a szenvedéseit. Megértettem.
Én egyszerűen csak igyekeztem a felcsermunkára koncentrálni. Cseréltem a véres hasmenések után a lepedőt, mostam, ürítettem a hányadékkal telt tálat. Tulajdonképpen keveset tudtam tenni érte, nem tudtam befeküdni helyette az ágyba, hiába tettem volna meg nagyon szívesen. Csak leülhettem olykor az ágyra, mesélhettem mindenféle régi történeteket, amik éppen eszembe jutottak, hogy kicsit elvonjam valahogy a figyelmét és a korsóból hűs patakvizet csorgathattam a cserepes ajkai közé nagyon lassan, amit végül elverejtékezett, vagy egyszerűen a mellemre hányt, nem számított. Napi kétszer pedig vagy én, vagy Vilkas a lehető legóvatosabban lemostuk a beteges szagú verejtéktől a testét, olyan finoman, mintha lágy üvegből fújt babát tisztítanánk, okolva magunkat minden felszisszenésért. És persze a fehér mirtuszból és kecskezsírból készült krém a testhajlataiba, ami talán kissé hűsítette a lángoló bőrét. Tarts ki kincsünk, tarts ki kis testvér. Tarts ki... Könyörgöm... Óvatosan tisztítottam le éppen szokás szerint, mikor a teste ívben megfeszült, hörgött, levegőért kapkodott, majd elernyedt élettelenül. Az utolsó fázis... a végső pillanat, amely eldönti a kérdést... Egy perc és minden kiderül...
- VILKAS! - üvöltöttem ki, de e pillanatban a saját testemet már nem bírtam el, térdre hullottam az ágya mellett és erősen, hevesen, szeretettel nyomtam vastépte ajkaimat csókra a lábfejére. Melitele, Kreve, Freya, Örök Tűz... a ti akaratotok és a ti parancsolataitok szerint akarja majd e teremtés megszabadítani a világot az Együtt Állás szörnyeitől, hát most segítsetek neki, adjatok neki erőt az utolsó próbán! Könyörgöm nektek! Nem túl gyakran imádkozom hozzátok, tudom, de kérlek, könyörgöm, hallgassatok meg! Ne vegyétek el őt tőlünk! Ne vegyétek el a világtól! Ne hagyjátok!
- Meg ne merj nekem halni, hallod?! Itt ne hagyj mindenkit, aki... aki szeret téged... Meg ne merj halni!
Ajkaim újabb csókban forrtak tehetetlen remegéssel Wilkina talpára, bokáit kútvíz helyett immár sós könnyeim mosták, mígnem megmozdította a lábujjait. Felpillantottam. Én és a berontó Vilkas szemei fényétől keretezett, bágyadt mosollyal találkoztunk. Immár borostyán szín fényű szemekével...

Ölemben lágyan, apró mozdulatokkal a Vörös Farkast, de alig láttam őt. Valahogy elhomályosult a tekintetem, arcára, orra mellett apró könnycseppek peregtek. Száraz ajkaim finom csókot adtak fehér homlokára.
- Meg ne merj nekem halni húgocskám. Itt ne merj hagyni, hallod?! - ziháltam, igyekezve visszanyelni a könnyeimet. Hogy lehet embernek avagy mutánsnak ilyen fontos egy darab hús és csont? Ami meleg. Amiben vér kering. Amiben lélek van, egy csodálatos, erős, harcos lélek. Egy tűzön kovácsolt a miénkkel, egy a falkából, egy darab belőlünk, ha nem is vére szerint, de lelke szerint biztosan. Kis darab csoda, egyszeri, megismételhetetlen, melyet ha leszakítanak, hát olyan rózsa, ami többé nem virágzik, üresen, egyedül marad a föld melyből kinőtt és akik ismerték, azoknak lelkébe is örök űrt tipor a halál, amely elveszi tőlünk. Szorosan fogtam, ahogy egykor nem tehettem a mutációk alatt, most nem volt érzékeny a bőre, nem lángolt, most itt lehettem neki, a testvéremnek, a világ egyik leggyönyörűbb teremtményének, akit láttam felnőni kislányból harcossá, csetlő-botló apróságból vadásszá, árva kislányból mesteri vajákká. A családom tagját, akinél fontosabb nincs az életben és nem is lehet. Mindent odaadnék, hogy velem maradjon. Cidarist, tengerpartot, asszonyt és naplementét, mindent. Magamat is érte. Húgocskám...
Aztán lassan egyenletesebbé vált a légzése, Raffard örök szemtésgére ma is megtette a dolgát. Megkínoz, meggyaláz mindent, mihez hozzáér, de a dolgát azt megteszi. Wilkina felnyúlt könnyek mosta arcom felé én pedig megfogtam a kezét és megcsókoltam.
- Köszönöm - rebegtem a szemeibe nézve, majd az égre emeltem ezen kegyelemmel teli, különös pillanatban a szememet. - Köszönöm...
Meleg prüszkölés borzolta össze hajunkat, ahogy Ichear odatolta nagy, aggódó pofáját gazdája fölé, még Skorpió is közelebb lépett, fülét hegyezve, érzékelve a feszültséget a levegőben. Megveregettem a kanca pofáját.
- Már nem lesz semmi baj - mondtam legalább annyira magamnak. - Megmarad... Hála az isteneknek és az erejének... Pihenj húgom, a főzet sosem egyszerű. Pihenj. Én addig megteszem, amit meg kell még tenni...
Nem a sebére gondoltam, az már bezárult, odabent sem tehettem többet annál, amit a kotyvalék amúgy is meg fog tenni. Nem. Az ispánhoz léptem és belenéztem az üres lélektükröbe, melyekben elkoppant már az élet gyertyalángja. A hátára fordítottam a tetemet és lefogtam a szemeit. Ne lássa őket Wilkina. Ő oltotta ki a tüzüket. Ő aki megadja a második esélyt minden bűnösnek, éppen e hetvenkedő alaktól kellett, hogy elvegye. Ne lássa ezt, ne bámuljanak a lelkébe, mert soká hordozná éjszakánként az emlékeiben. Visszatértem testvéremhez, mellé ültem, majd átkaroltam, de nem szóltam. Nem volt mit. Itt van, lélegzik, érzem a kilehelt levegőt az alkaromon. Csak ez számít. Nincs mit megbocsátani. Tőlem lehet gyermekek hóhéra, sorozatgyilkos, akármi. Ő a testvérem, ezen pedig semmi sem változtathat. Még itt van nekem. Azt hiszem ezt hívják a kegyelem idejének...

P.S.:Remélem jó, ha nem, akkor szólni Mood: Isara

Eskel & Wilkina @

Eskel karjaiba esve, enyhe félmosoly jelenik meg arcomon. Tudom, hogy mindig itt lesz nekem. Én pedig neki, szóval eszem ágában sincs ma feldobni új csizmámat. Amíg leerőlteti Raffard főzetét, olykor hevesen köhögök. Kevés levegővel kell dolgoznia a szervezetemnek, de küzdök. Küzdök, mert van miért. Itt van a családom, Björn... Értük mindent. Lehunyva szemeim, csak rájuk tudtam gondolni. Értük élni és meghalni. Az ispán halála pedig nem zavar. Ő is megkapta az esélyt, mivel nem élt. Itt várt minket, viselje el. Eskel szavai már eljutnak agyamig, felfogom őket, de még nem tudok válaszolni. Egyértelműen nem foglak! Együtt kezdtünk bele, együtt is fogjuk befejezni. Egymás oldalán hagyjuk el Bart és nevetünk az egészen. Még ha a vérem nem is köt oly erősen hozzájuk, lelkem annál inkább. Mellettük lettem olyan amilyen. Egy közülük, kikhez mindig vissza fogok vágyódni, kikhez kötődöm... kik értelmet adtak életemnek és családot magányos szívemnek. Falka minden tagja épített és edzett. Ki szerető melengető tüzével, ki erős ökleivel, ki fagyos szavaival. Mindannyiuknak hatalmas köszönettel, hálával tartozom. Mind ott voltak abban az egy hétben, míg küzdött a szervezetem a mutációval. Nem kevés dolgot adva nekik arra a hétre. Eskel és Vilkas pedig az első percektől ott voltak és velük találkozott először borostyán színű éles tekintetem.
Lassan nyitom ki szemeimet, pislogok párat. Kezemmel megérintem arcát, hogy megnyugodjon. Tettére és szavára hálásan, gyermekiesen elmosolyodom. Erőteljesebb meleg levegő csapódik arcomba. Kicsit gyengén nézek az irányba és aggódó kancám pofájával találom szemben magam. Az ő fejére is ráhelyezem kezem. Eskel szavára bólintok, tudom mire gondol és megfogadom kérését. Fekszem a földön, az égre emelem a borostyán tekintetem. Talán vége az egésznek? Ennek a különös rémálomnak? Eskel karjaiba húzódok, mellkasára hajtom fejem és hallgatom szívverését. Kellemes nyugalom és biztonság. Ichar pedig e téren is különleges, Eskel mögé ül, hogy fotelnak tudja használni. Mellső patáit a férfi csípő vonalába helyezi, hátulját pedig óvatosan rogyasztja be, hogy leüljön és farkcsontját ne törje el. Egyes esetekben kellemes fotel tud lenni, ha megfáradtan nem tudom megtartani testem.
-Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem. - töröm meg a csendet, mire Ichaer is a férfi vállához hajtja fejét, mintha hálából megölelné.



P.S.:Ha nem jó, tessék kiabálniMood: Isara

Wilkina & Eskel @

Én Wilkina számára igyekeztem kényelmes helyet teremteni, Ichear pedig a számomra, azzal, hogy közvetlenül mögém állva hagyta, hogy neki dőljek, barátságos gesztusát simogatással viszonoztam. Skorpió kevésbé jól nevelt, aggodalmát csak azzal fejezte ki, hogy odatolta fújtató pofáját testvérem elé, ahogy Wilkina megérintette meg is nyugodott és békésen kezdte el az ösvény menti bozót rágcsálását. A lány mondatára csak elnéztem a távolba egy pillanatra merengve és végül a lehető legegyszerűbben és legőszintébben válaszoltam.
- Amíg csak ver a szívem.
Megvártam, amíg a vajáklány összeszedi magát, aztán nekiálltam saroglyát eszkábálni az ispán testének. Bármi is történt, bármi is vezetett ehhez, nem fogom itt hagyni a ragadozóknak, visszaviszem a várba, hogy megkaphassa a végtisztességet. Akár akart benne segíteni kis testvérem, akár nem, az biztos, hogy nem hagytam neki. Ő most csak pihenjen, a Raffard mindenkit megterhel, nem lehet eleget pihenni utána. Rögzítettem a tetemet a rögtönzött eszközhöz, azt meg Skorpió nyergéhez. Most nem szálltam fel, épp elég terhet húz a mén. Kantárszáron vezettem a hátast Ichear mellett, akinek a nyergében ült a Vörös Farkas. Időnként önkéntelenül is felpillantottam rá. Igen, itt van, nem csak álom volt, nem csak látomás, tényleg itt van velem a testvérem, nem vesztettem el. Azt a fájdalmat nem akarom átélni többször, volt már benne részem elégszer az életben. Egyszer önkéntelenül is oldalra nyúltam és megszorítottam a lábszárát. Tényleg itt van, tapintható, él, velünk maradt. Bocsánatkérő mosolyt küldtem felé, de nem magyaráztam.
Visszaérkezve tisztelettel átadtam a vár káplánjának Caradock holttestét. Sajnálom, hogy a kelleténél több vért ontottunk itt, de még így is kevesebbet annál, amire eleinte számítottam és ami a fő, a legdrágább vér, az megmaradt nekem. A kasztellán tisztességgel kifizette a bérünket, Rayman pedig a nyakunkba borult jobb híján. Nem volt értelme. Amíg él, számíthat a farkasok segedelmére, még ha jól tudtam is, mivel ezek a csizmák elbírnak vagy tíz esztendőt, a következő párt már aligha az idős mester csinálja majd. Furcsa és olykor sajgó látni, ahogy ifjú emberek elszáradnak mellettünk, miközben mi még mindig a következő fojtólidércet hajkurásszuk. Az istálló mellől kézbe vettem egy marokra álló vasvillát, majd a kasztellánhoz fordultam.
- Ezt elkérném borravaló gyanánt...
Kíváncsian, de vigyorogva bólintott rá, én pedig felcsatoltam a lószerszámok közé. Elfogadtuk az invitálást ebédre, aztán a Szürke és a Vörös Farkas egymás mellett lovagolva indult Kaer Morhenbe, visszahúzódni a télre az odúba. Rámosolyogtam testvérkémre, majd megpaskoltam a vasvillát.
- Azt hiszem újra át kell vennünk majd az efféle rögtönzött szálfegyver elleni védekezés trükkjeit - kacsintottam, csak a végére tettem oda szívemből telő minden szeretettel: - Kishúgom.

P.S.:Nagyon szépen köszönöm ezt a fenomenális játékot! Remélem számodra is élmény volt mint nekem és nem utasítasz el velem máskor sem közös játékot! Mood: Isara