Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Amint Tissa mama a műhelyéért való aggodalommal a hangjában felkiáltva elrobogott a vaják alatt le a lépcsőn, hallhatta ő is, meg a törpasszonyt követő csapat, hogy ez a bestia odalent nem csak hogy nagy és hangos, de irgalmatlanul káromkodik is. Vagyis hát Tissa és Voharr biztos lehetett benne, hogy a rémség szitkozódik és valakinek úgy szidja a felmenő ági nőrokonait, hogy abba még egy valamire való novigradi matróz is belepirulna tán - ha értené az Ősi Nyelvet. A vaják pedig a Hen Llingében való jártasságához mérten sejtheti, de a hanghordozásból fakadóan igazából biztosra is veheti, hogy a troll nagy valószínűséggel nem szerelmes verset szaval. Már csak azért sem, mert amint a csapat leért a pincébe és láthatta, mi is a nagy hangzavar és dörömbölés oka, rájöhettek arra is, hogy ez a nyomorult teremtés aligha jött le azon az útvonalon, amelyen ők. Ugyanis Tissa mama ékszerész műhelyének ajtaja bánatosan és ferdén nyekergett, a zsanérjain pedig minden bizonnyal Melitele kegyelme kellett, hogy rajta tartsa - az ajtónyíláson át pedig egy nagyobb kupacnyi kőtörmelék borult ki. Ami aztán megmozdult. De nem csak, hogy megmozdult, egyenesen hadonászni kezdett az egyik hosszúkásabb kőkupac - ami egészen pontosan a troll bal karja kellett, hogy legyen. És hogyha az a karja volt, akkor a szemlélődők lassan rájöhettek arra is, hogy az a sziklatömb, ami a két ajtófélfa közé ékelődött, az bizony a lény oldala, illetve háta lesz - és akkor már meg is fejthették a troll mérgének és káromkodásának okát. Szegény féreg ugyanis beszorult az ajtókeretbe. - ERISSZÉÉÉÉÉ! - tört ki aztán a bestiából dörgő hangon a közös nyelven, s ahogy így nekigyűrkőzött, majdhogynem ki is tépte az ajtókeretet a falból. A fallal együtt. Csak úgy recsegnek és ropognak belé a falak és a plafon is, mintha egy tisztességes földrengés rázná az egész épületet.
Hát ő márpödig előrerontott, hiszen jaj néki! Kicsiny műhelyö, meg meg jaj odalenn vannak a hordócskák is! Sok sok mahakami csoda ser! Ejj de begurul ha azoknak baja lísz! Itt ép trolombusz nöm marad akkó! rohan i elűre mintha nem vóna hónap, mert hát ilyen ütemben nöm is lesz, ahogy recseg ropog az épület.Sose hitte vúna, hogy ami az oxenfurti vaskalposok követelménye volt, most majd lehet hacnos lesz. Kölkeinek bö köllött magolni egy menekítéses tervet.. Rosseb egye meg ha kölleni fog! - A tárnákra mondom… mé mozog a kavics?!– Leheli maga elé ízösen ahogy sápadtan nézi a hulló vakolatot, az ökölnyi darabkákat esdekelni. Felmögy ám benne a törpumpa, s a hadonászó deg kikandikáló bal kézfejét veszi célba, pörölyével amolyan kellemetlen pusszantást adva annak a mancsfejnek. Vagy mi az. - Köpjöd ki a műhelyöm te deg! – Csöndben? Levadászni? Ő? Pff kérem, a törpöknek ez nem a stílusa…Se nem csöndes, se nem megfontolt. Neftissa egy törp, hát úgy is viselkedik. Fejjel a falnak, ugyebár… Ha kell többször is lendít és más-más szögekből igyekszik a kezet a falba építeni. Támaszték…höhöh. Majdan ű lesz a Kelmésné! Vagy a borja. Mittuggya is ő. Azt azér meg kell hagyni, látszatra úgy tűnik, mintha pehely könnyű lenne az a perely… pedig amikor becsapódik, hallatszik, hogy tiszta mahakami ércbű van az!
A lépcsőn lefelé menet követi a nőt, viszont a hangvilágra még ő maga is meglepődik hogy egy troll miként képes ilyen választékosan és hosszan káromkodni. Igencsak rossz lehet a helyzet, de a lépcső alján még a tünde sem számít arra ami fogadja őket. A troll ugyanis hatalmas kősziklára hasonlít de a legrosszabb az hogy beszorult az ajtókeretbe és most a szabadulásának következménye az enyhe földrengés. - De hogy jöttél egyáltalán ide le ha most nem tudsz kimenni?? - kérdezi hirtelen felindulásból a férfi hiszen ahol ők jöttek le, ott aligha fért volna el egy ekkora monstrum. pláne úgy hogy senki ne vegye észre. - Tissa mama ne..... mindegy - legyint mert hogy figyelmeztetni akarja a nőt hogy ne támadjon rá, hátha meg lehet oldani máshogy is a dolgot, de ha már így áll akkor ő sem rejti el fegyvereit, de még nem támad rá.
Bizony ,hogy troll, így még jóval azután,hogy szoprán énekessé váltam volna, mint Kökörcsin olykor fülsiketítő visító énekhangja, kardot váltottam, vas helyett ezüstre, és így követem Tissát. - Ne menj neki egyből, tudjuk meg, hogy mit akar. Elég sok nyelven káromkodik… - jegyzem meg, miközben a műhely ajtaját is szemügyre veszem. - Hogy kerültél oda be? – kiabálok, hiszen ezek szerint értelmesebb fajta trollról van szó, nem pedig a tényleg együgyüről, akire még pénz behajtást se bíznának a falubeliek. -Még megbeszélhettük volna vele! – veszett fejsze nyele… Quen jelet formálok, és így pajzs kerül körém, sajnos csak engem véd. - Gyerünk mama, mintha táncolnál vele a pörölyöddel. – tanácsolom, és ha tudom a térd hajlatát, vagy az boka ínt támadom két gyors mozdualttal, hogy utána hátra vetődhessek ha tudok, és közben Voharrt se szúrjam le mögöttem. Ha lehetne, akkor még most kellene elintézni.
Þat mælti mín móðir: at mér skyldi kaupa, fley ok fagrar árar Fara á brott með víkingum, fara á brott með víkingum Standa upp í stafni, stýra dýrum knerri Halda svá til hafnar, hǫggva mann ok annan, hǫggva mann ok annan
Már épp kész lett volna, hogy a férfiak után lendüljön, amikor a vörös révészlányka elé ugrott, és útját állta. - Dehogy áll szándékomban feláldozni magam! - ppróbálta értésére adni, kevés sikerrel, de a folytatáshoz azért lehalkította a hangját - Varázslónő vagyok. Nem hogy magamra tudok vigyázni, de még őket is meg tudom védeni. Ezzel megválaszolva a lány korábbi kérdéseit is, hogy miért ilyen szép, és miért gondolja, hogy felveheti a versenyt egy vajákkal és egy Mókussal. Ám amikor a leány öleléssel fenyegette, az első reflexe az volt, hogy elbűvölte a lányt, méghozzá úgy, hogy elhitette vele, hogy bárd, és remek énekhangja van. - Menj, és dalolj valami szépet. - kérte, és amint szabaddá vált az út, a kiscspat nyomába lódult, épp úgy és akkor, amikor a Fehér Farkas Quen jeléhez nyúlt. Meglovagolta az igét, és kiterjesztette akkorára, hogy immáron mindenkit betakart.
Szépséges nőtől szépes szavak mi? Méghogy nem áll szándékában feláldozni magát? Számomra nem úgy tűnik, szóval ezzel a szöveggel nem lopta be magát a szívembe. Vagy éppen meg akarja mutatni a férfiaknak, hogy nem csak férfiaké a világ? Nem tudok eldönteni, hogy honnan ered ez a nagy butasága. - Figyelj! Ne bolondozz velem, egyszerű emberek vagyunk és egyszer élünk. Nem kellene feláldoznod magad. Gondolj a jövődre! – hiába beszélek én neki, nem mutatja jelét az értelemnek, vagy megértésnek. Halott ügynek tűnik, aminek előre megvan a kimenetele…biztosan megöleti magát. Az újabb fordulat számomra, hogy varázslónőt mond, ráadásul megvédheti a többieket. - Nah persze én meg királynő vagyok, csak álruhában. – fakadok ki, hogy mennyire görcsösen ragaszkodik valamibe. Miért gondolom így? Mert halvány fogalmam sincs, hogy mik azok a varázslónők? Kezdem azt hinni, hogy ide a hibbantak járnak össze. Már most bánom, hogy nem mentem Balduin után, legalább ő normális és nem dobál olyan szavakat a levegőbe, hogy troll meg varázslőnő. Meg aztán hol van az a vaják? Már régen végeznie kellett volna a szörnnyel, ha egyáltalán az. Azonban valami olyan történik velem, ami ellentmond nekem és az előző cselekedeteimnek. Nagy késztetést érzek arra, hogy énekeljek. - Rendben – szólok neki, aztán elengedve őt szépen kijebb lépdelek. Egy darabig gondolkozok, hogy mit énekelhetnék.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:09-kor.
Sajnos a falba szorult böszme beste hallhatóan és láthatóan nem örült annyira Tissa mama pörölyének, sem annak a mancsfejére adott pusszantásának, mert bár úgy tűnhetett az egyszerű szemlélőknek, hogy az a kalapács valamiféle könnyűfém, ahogy a törpasszony lóbálja, amint csattan a troll kőkarján és kavicsos kézfején, pontosan hallani, hogy az a kalapácsfej bizony tömör mahakami acél. Ha akart is volna válaszolni a tünde és a vaják kérdéseire, felelet helyett felbődült, és újból nekigyűrkőzött az ajtókeretnek - és ezúttal sikerrel is járt. Nagyot reccsenve, majd hangosan dördülve törik a fa és a kő, reped a mész és a malter, és a szó legszorosabb értelmében kirobban a falból a troll - a vállán az ajtókerettel, amiről az ajtó immáron végérvényesen letörik és nagyot koppanva hullik a padlóra a törmelék közé. A vaják nagyon jól tette, hogy Quen jelével védi magát a lezúduló törmeléktől, és a varázslónő mégjobban tette, hogy ezt a védelmet a többiekre is kiterjeszti, mert a troll kitörésének nyomán a falban minden irányban elinduló repedések mentén sűrűn hullannak alá a nagyobb kődarabok. Sűrű por kavarog odalent, de még azon át is látni, ahogy a böszme beste megpróbál felegyenesedni, de még így is kénytelen berogyasztania a térdeit, hogy ne nyomódjon a feje a plafonnak. Már legalább is annak, ami még megmaradt belőle. - VISSZAMENNYÉ! - bődülte el magát a troll, és már meg is lendült mind a négy delikvens ellen, legfőképp a pöttöm fogadósasszonyság irányába - de mivel immáron mindkét karja szabad volt, hát a nekirontó tündét és vajákot, de még a varázslónőt is könnyűszerrel döngölheti bele a padlóba, ha nem térnek ki előle időben. A lenti felfordulásból csak a zajok és a kiáltások jutottak el a fenti népekhez - de az is éppen bőven elég volt, hogy Zsákosnak és Sütinek alkalmaznia kelljen azt a bizonyos kimenekítési tervet, és sebesen elkezdjék kifelé kergetni az embereket. Bár nem kellett őket nagyon kergetni, futottak ők kifelé maguktól is - magukkal sodorva a zavarodott, de énekelni vágyó révészlányt is.
Hogy a rosseb meszes kékveretes lóheréje nyalná homlokon azt a retekbeszabott Melilele látta randa kutya pofáját! Ez a fejlett degedvény éppen most verte ki a fél falat magadmagával együtt. Tissa mama feje a sápadt fehérből előbb elkékül, kicsit lilul, és most paprika pörös. Izé. Vörös. az még be is szól a degje! - Én-e? Há te vagy az ín kocsmámban te nyamvadt vizimai rohadvány! Hun a búbánatús bakakaukkbúl gyüttél be ide?! Nöm szígyelled magad e?! – Pereskedik vele nagyjából azonnal, miközben már-már baliran kecsességgel, pff hahah dehogy, Tissásan riszálva keülgeti ki a törmeléket, mer nem tudja hogy amúgy védve van a kerek seneke, miközben kihasznáélva termetét olyan igazán törösen tárnásan csodásat vág a perelyével a kinemmondottan nagyon behemót nagy nyomorúság egyik becses lábikójának a KISLÁBUJJÁRA. - Takarúggy vissza ahunnan gyüttél! Nöm kellesz pfejj! Míg szíp se vagy! –
Voharr nem egy ijedős alak, de nem tudja hirtelen mit is kezdjen egy ekkora szörnyeteggel de az is biztos hogy nem fog megfuramodni és a védelmező mező hatásosságát kihasználva félre is ugrik a troll karjai elől, hiszen nem akar palacsinta lenni egy kocsma pincéjében. Igencsak méltatlan vég lenne egy Mókus számára, de a támadóerejét beveti és Tissa mamával együtt remek minőségű fegyvereivel támad. Leginkább a hajlatokat. Könyök és térd, hátha ott kevésbé vastag ennek a monstrumnak a bőre és lehet esélye felsérteni és harcképtelenné tenni, de még mindig tudni akarja hogy hogy került ide egy ekkora böszmeség. - De hogy... .a francba... jöttél ide le?! - förmed rá hátha a bestia válaszol rá, bár kevés esélyt lát erre. Mindenesetre nem hátrál meg. - Be fog omlani a pince ha így folytatja.... - kiált fel hogy mégis mit lehetne tenni hogy ne törtéhessen ilyesmi. - Varázsló.... Nem tudod.... legzsugorítani? - szólítja meg a nőt, miküzben fürgén kerülgeti a sziklaöklöket. Mégis majdnem megbotlik ahogy Tissa mama káromkodás áradatát hallgatja és a helyzet komolysága ellenére se tudja megállni hogy ne jelenjen meg egy mosoly a szája szegletébe.
Megérzem, amikor a varázslatomat megtámogatják. Tudom, hogy ekkora pöröllyel a kezében Tissáért sem kéne aggódnom, de azért mégis. Nem szeretem a felesleges áldozatokat, tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy a védelmet kiterjesztik mindahányunkra. Örülök, hogy azért a pöröly is sérülést okozott a trollban, ha tudom, elkapom a grabancánál fogva Tissát, és elrántom a felbődült troll elől, időben, remélem. Egyet értek az elfel, ez nem a legjobb hely a harcra sem, sem arra, hogy itt haljunk meg. De rövid időn belül vagy a törmelékek vagy a troll által végezzük be.
Þat mælti mín móðir: at mér skyldi kaupa, fley ok fagrar árar Fara á brott með víkingum, fara á brott með víkingum Standa upp í stafni, stýra dýrum knerri Halda svá til hafnar, hǫggva mann ok annan, hǫggva mann ok annan
Megnyugodva konstatálta, még épp időben érkezett, és a legnagyobb kárnak útját állta, és míg a Fehér Farkas Tissa Mamát védelmezi, ő a tündéhez húzódik fürgén, hogy elkerüljék a további veszedelmet. - Tissa mama, lehet, nehéz ezt megérteni, de ez nem igazán segít a helyzeten - próbálta túlkiabálni az alakuló zűrzavart, ámbár későn, addigra a mama nem átallott akkorát vágni a troll kis lába ujjára, hogy még ő is felszisszent. Balsejtelműen felpillantott a plafonra, és remélte, hogy kitart, ámbár Voharr ötletére huncut, arany fény csillant a szemében. - Lehet, meglep, hogy ezt mondom, de trollt még sosem zsugorítottam össze, habár megpróbálhatom. Fejre vigyázz. Ugyanis ehhez le kellett engednie a megnagyobbított átmérőjú Quent, hogy egy másik jelet formázzon a levegőben, a tünde fülének jól érthető nyelven kísérte igével, a varázslat pedig azonnal ki is feljtette hatását, és a troll zsugorodni kezdett. Csak azt nem tudta megmondani, mekkorára. Egy fejet? Akkora lesz, mint Tissa mama? Vagy mint egy varangyos béka? Ki tudta azt.
Gyorsan átgondolom, hogy mit énekelhetnék s egyszer felrémlik bennem egy régi dallam. Először csak dudolgatom magamban, prűbálgatom a hangomat. Régen énekeltem, s ha már ennyire énekelhetnékem van, akkor nem akarom, hogy mindenki fapofával vagy rossz szóval illessen. Égne a pofámról a bőr, ha egy hamis hangot kiadnék. De miért is tartok ennyire a megmérettetéstől, hiszen szoktam énekelni! Jó de nem ennyi alak előtt, akiket nem ismerek. Hosszas marcangolás után megérkezik a kicsit suta halk hangom. Jóformán nagyon nézem, hogy ki húzza el a száját, vagy ki bármi más hasonlót. Ezen éneklésemet azonban az vet véget, mikor hallom a bödületes visszamennyé-t! Ott benn reked a hang, s az elmém háborút folytat valami ellen. De ebbe meg úgy belefájdul a fejem, hogy inkább egy székbe kapaszkodva folytatom az előadásomat.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:08-kor.
A tündének, a vajáknak és a varázslónőnek meglehetős szerencséje, hogy a troll úgy fest, jobban agyon kívánja verni a harcias, ám náluk sokkalta kisebb termetű töprasszonyságot, így egy-két suhintással többet nem intéz a három másik delikvens felé - de ha őket nem is találja el, a falakat és a padlót igen, újabb repedésekkel gazdagítva azokat. A rombolás akkor éri el igazán a tetőpontját, mikor Neftissa a törpökre oly jellemző mértani pontossággal és precízióval telibe találja pörölyével a böszme kislábujjának körömágyát. Akkor aztán Mirka fenti danolászásához felcsendül a pincéből a kísérőária - trolloktól nem várt hangmagasságokban. Ami még hagyján, de szegény pára két markába kapja pórul járt lábát, és a másikon ugrálva jajgat tovább - csak sajnos ezokból kifolyólag a fejével ritmusosan verve be is omlasztja a plafont. A Fehér Farkas által kitartott, és Rhinedottir által kiterjesztett Quen jól tart, mindaddig, míg a varázslónő Voharr javaslatával nem él, és el nem engedi a pajzsot, hogy egy másik varázsigét mormoljon el. Ahogy azt Rhinedottir is jól mondotta: fejre vigyázz! Lezúdul a plafon, és borul vele néhány asztal és pad is fentről, az egyik székbe kapaszkodva pedig a kitartóan danolászó rőthajú révészlány is aláhullik a pincébe. Száll a por és a törmelék, és jajgat a troll is, de úgy hangzik, mintha egyre vékonyabb és vékonyabb hangot adna ki magából, és mintha a hangmagassággal fordított arányban kezdene változni a mérete is. Amikor elül a por és a zaj, addigra a troll az egyik kőkupacon ül és a lábacskáját fájlalva nyekereg, de az egész lény nem nagyobb egy termetesebb varangyosbékánál.
Remélhetőleg nem mostanság lesz, hogy Tissát, a türelem és kellem mintaképét, höhö, ilyen állapotban lássák, de hát fajbeli adottságok ezek. - Ne-eeeee! Engödj! Kifilézöm! Kibelezöm! Ez lösz a kajába való húnap! Bánom ös én, valahugy megsütöm! Pityukával, zsírba meg özével, zöld fülével! Erissz! – Nyekereg úgy, mint egy grabancánál elkapott kismacska, de amúgy a vörös vérerek a szemében ülve bizonyossá teszik, hogy amúgy ezt megcsinálná. Gond nélkül. S bár örömét leli abban, hogy a rohadvánnyak marhára fáj a lábujja, mer ez volt a cél, de annak nem örül, hogy dedós módjára ugrál. - Mö a melilele csecsét csinász tö?! Lyány vagy te vagy mö a retök? Így ugrabugálni egy kis semmiségtűl? Pfejj, te..te…te lófütty! Szottyos herezaccs! Mö vagy tö?! A mélyességes tárnákro mondom, lapos csinta löszöl! – Mihelyst elül a por, vagyis jobban mondva Tissa megette a pereskedés közben s meglátja mi lett belőle, az az egyetlen szerencséje, hogy a vaják még fogja a grabancát, mert már nem lenne életben a betrollakodó.
Kerülgeti a csapásokat és próbál segíteni a törpasszonynak. Mégis meglepődik mikor a nő végül rácsap egyet izomból a böszmeség kislábujjára. Ennek persze a troll nem igazán örül és jajjgatásában ugrálni kezd amivel a plafont nem kíméli. Így a törmelék fogja agyonverni őket, és Voharr nem akar ilyen módon meghalni, de a varázslónő szerencsére ura a helyzetnek ahogy varázsolni kezd, és a troll tényleg elkezd kicsit zsugorodni és végül.... döbbenten látja hogy varangyos béka méretűre ment össze és leengedi a fegyverét is. Kisegíti a vajákot a haragvó törpeasszony lefogásában mert látja hogy bizony nem egyszerű munka az, de aztán a plafon leomlik, és a padok, székek és asztalok mind rájuk hullanak, így az ajtókeretből kiszakadt falapot húzza oda hogy valamiképp menedékül szolgáljon nekik, és ne haljanak meg, de mivel félig Tissát félig az ajtót fogja, most nem tud segíteni a Menta nevű lány megmentésében. Vagy hát valami M betűs volt, de nem érdekelte annyira hogy megjegyezze de ne itt haljon meg ha egy mód van rá. - Varázsló! - kiáltja hogy felhívja a figyelmet a zuhanó leányra.
Nem állítja le a szitok szónoklatot, és lenne is meséje arról, hogy mi lett azzal, aki bestiát evett, még az egyik küldetése alkalmával, de jelenleg nem alkalmasak a körülmények erre, viszont, boldog, hogy tudja , tudná, hogy mi lenne a holnapi étel, amennyiben le tudnák győzni a trollt. Az ajtó lap mögé sikerül bevetődnie, fél kezében kardja, másikban a heves vérmésékletű, kénköves villámokat szóró véreres szemű törp asszonnyal. Nem engedem, még ösztönösen fogom, de a káromkodás szekér folytatódik, köhögve mászok ki az ajtó mögül, és nem, tényleg nem engedem el a veszett nőszemélyt, visszafogom Melitelére esküszöm. Maximum a ruha reccsenne, ha épp túlzásba vinné a békatrollhoz való rohanást. Pucér törp nőt meg nem akarok látni, túl sok volt mára a jóból. Eközben a dalolászás hangja is megüti a fülemet, és kis híján azt hiszem, valami bolondok házába kerültem. - Ne bántsd, a trollt majd én elintézem, meg a varázsló. -itt a nőre pillantok - tudnál valami ketrecet varázsolni, amiben elfér, és Tissa mama sem feltétlen tudná felhasználni a holnapi ebédnek valóhoz? Feleslegesen használtam el a főzeteket, de inkább feleslegesen, minthogy sokkal rosszabbul végeztük volna. Voharrnak is hálás, hogy nem egyedül fogja a törp nőt.
Þat mælti mín móðir: at mér skyldi kaupa, fley ok fagrar árar Fara á brott með víkingum, fara á brott með víkingum Standa upp í stafni, stýra dýrum knerri Halda svá til hafnar, hǫggva mann ok annan, hǫggva mann ok annan
Készült rá, hogy azzal, ha sikerrel hajtja végre a zsugorítást, az a plafonnal is fájni fog, de azért valahol mégis csak megkönnyebbült, hogy itt lehetett, egy troll ereje ellen még csak-csak felvehette a versenyt Tissa mama, de a pince plafonja, egyben a kocsma padlózata aligha. És hát természetesen, amennyire tudta, ritkította a plafonon át tátongó hézagból átzuhanó ingóságok árját, a szemében mégis akkor villant fény, mikor Voharr felhívta a figyelmét a zuhanó, danolászó révészlányra, akit ezúton nem másként kapott el, mint saját karjaival. Mint egy bocsánatkérésként ezért a tréfáért. Azért még megbizonyosodott róla, hogy a leány jól van, és amint elült a poir, meg a robaj, a Fehér Farkas felé fordította januári óceánkék szemeit. - Jobbat tudok. - lépett a varangyosbéka méretűre zsugorodott troll mellé. - Úgyis hiányzik még a gyűjteményemből egy troll fallosz.
Nyugodtan dalolászok, már amennyire lehet a pincében történő események miatt. Nincsenek idefenn sokan, mármint hallgatóságnak a részegeken kívül, vagy vakok vagy bátrak. Igen ám, azonban az éneklésem ott fejeződik be, mikor megszünik alattam a talaj és zuhanni kezdek. - Áhhh! – ösztönszerű sikítás távozik belőlem, majd várom az életem végét. Igen, már nincs bennem az a érzés, hogy énekelnem kell. Csak legyen vége...vége ennek az életnek. Nem várt helyre pottyanok...egyenesen annak a nőnek karjaiba, akit meg szerettem volna akadályozni a haláltól. Most neki köszönhetem az életem? Ám a zuhanyzást nem éppen robajjal és porral képzeltem el, de Rhine képébe köpködök némi port. - Ugye még élek? – kissé fáj a fejem, meg úgy képtelen vagyok most úgy visszagondolni, hogy mit csináltam 10 perccel ezelőtt. S mivel a zuhanástól még mindig félek, hát kapaszkodok a nő nyakába, tán lehet kicsit erősebben a kelleténél. Az egészben az a legszebb, hogy poros halálra rémült arcot vágok. - Te te még élsz? – érek hozzá egyik kezemmel végül az arcához a mutató újammal. Ilyen a folyón nem történt velem, s ez túlságosan sok izgalom vagy esemény. Nem ehhez vagyok szokva. - Nehogy lerakj! – mordulok rá a varázslónőre, teljesen határozottan.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:08-kor.
Azok, akik kimenekültek a SER- és Szeszipari Tanszíkből, most az épület előtt álltak, néma csöndben, és mikor a dalolászást egy sikoly váltotta fel, majd minden robaj elült, mindenki arcára gyászos tekintet ült. Egy-ketten még a kalapjukat is leemelték, tiszteletük jeléül, ami a kocsma néhai, mindenki által szeretett tájszólásos törpasszonyságát illette, valamint azt a bátor vajákot, varázslónőt és révészlányt, akik benn rekedtek a romok alatt. Még a betemetett tünde iránt is támadt némi szimpátia az emberekben. Legyen nékik könnyű a föld. Mindeközben a romok alá halt társaság meglehetősen élénken konstatálta, hogy bizony, még mindannyian életben vannak - különösen Neftissa, akit két megtermett férfinak kellett visszafognia attól, hogy egy óvatlan pillanatban kiklopfolja a miniatürizált trolljukat. Aki közben egészen összeszedte magát, és már nem pityergett a fájós lábujját sajnálva, ellenben teljes értetlenséggel szemlélte a fenálló helyeztet, melyet a következő szavakkal összegzett: - Böszme nagy! Tik kicsi! Tik nagy! Böszme kicsi! - cincogta, ahogy felállt a kőrakáson és a társaságra pillantott csodálkozva.
Hát ez nöm igaz, lefogják. De mér? Hisz ő olyan kicsi és törkékeny… nem is tudna neki ártani… na meg a lókukit nem. Széjjel tudná kenni a száját, de még mennyire! Ohoho. Csak hát… nöm hagyják neki. - Dö akarum! Te utt! Míg a csöcsömmel ös össze tunnálak zúzni körgezörge! – Csápol még mindig nagyon, és megpróbálja a pörölyét rádobni a degre, de hát nöm megy. Oszt most míg kötten is fogják. Monnyuk, nem lenne rossz parti, kicsit jobban megnízve, de hát most nem ez a línyög. - Böszmög a nyavala az! Rossebet kerösöl tö itt?! – Kezd kicsit fáradni, úgyhogy kevésbé vehemensen ficánkol. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy eztán enm fogja megpróbálni kilapítani. Vagy csak ráül… hisz úgyis sokszór monnyák, hogy ha gondod van, csak csüccsenj és gondúlkozz öl rajt!
Végül a törmelék és a por lassan elül és a tünde is visszanyeri a látásának egy részét, de még mindig megfeszített erővel tartja a vajákossal a törpe asszonyt. Aki még mindig szabadulni akar, és neki már nincs ötlete hogy hogyan tudná lenyugtatni. Így inkább arra felé néz ahol a varázslőnő megmentette a dalnok lányt aki most nem akar leszállni róla. Valahol örül neki hogy ez nem vele történt meg. - Most már áruld el, hogy jöttél ide be akkora alakban? - fordul a tünde a troll felé aki most esetleg varangyosbéke méretben ücsörög a földön a kislábujját fájlalva de már nem ugrálva. Mondjuk most mér mindegy is, a plafon már beomlott, de Voharr eldöntötte hogy itt marad segíteni újra építeni a helyet. Kíváncsi a válaszra, így mindent megtesz hogy a nőt távol tartsa a kis trolltól. - Miért jöttél ide, mit akartál innen a műhelyből?
Ide, valamikor még egy sörre, és jó kajára tértem be, most meg? Itt állok, és a világ legvehemensebb törp nőjét fogom vissza attól ,hogy egy trollt agyon nyomjon a nézésével is akár. Amikor a kérésemre megérkezik a frappáns trófeás választ. A fejem rázom, azt hiszem máshol kell étel, ital után néznem, de egyik sem olyan jó, mint Tissa mamáé. Ráadásul még enni sem lett volna rossz. Megint éhesen megyek tovább. Ám most nem Kökörcsin a gondom legalább. Fáradtan megrázom a fejemet.
Þat mælti mín móðir: at mér skyldi kaupa, fley ok fagrar árar Fara á brott með víkingum, fara á brott með víkingum Standa upp í stafni, stýra dýrum knerri Halda svá til hafnar, hǫggva mann ok annan, hǫggva mann ok annan
Szomorúan vette tudomásul, hogy az összetöpörödött troll nem tojta össze magát félelmében, hogy kilátásba helyezte, hogy élne a kímveszsejével, de hát mit van mit tenni. - Határozottan élsz - nyugtatta meg akkor már a dalnoknak felcsapott révészlányt - És mint látod, én is élek. És mint hogy úgy ézri, egy varangyosbéka méretű trollal már csak elbír a társaság, eleget is tesz Mirka kérésének, és tartja még, ha úgy szeretné. - Tissa mama - szólította meg a fogadósnőt. - Ha gondolod, őszintén mondom, hogy rám bízhatod ezt a remek példányt. Tudnám hová tenni. Még a fogadódat is ezer örömmel segít majd újjáépíteni. a szavamat adom rá.
Megszabadul a varázslőtől, s jól elraktározza magában, hogy máskor jobban ügyel rá. Mármint direkt el fogja majd kerülni. Heves kardkeresésbe kezd, s mikor megtalálja, akkor próbálja kihúzni, de nem bírja. Jól beszorult. Az viszont örömmel fogadja, mikor Tissa mamától megkapja. - Köszönöm – bár a fogpiszkáló kifejezés nem fülik a fogára. Végezetül körbepillantás után nekilátok kimászni ebből a rögtönzött katlanból. Nagy nehézség árán kikecmergek. Megállok egy pillanatra, hogy köszönjek mindezek után? Nem, egyszerűen távozok.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:08-kor.
Minden jó vaják tudja, mikor érdemes eltenni a kardot, akár az ezüstöt, akár az acélt, és békés úton megoldani a problémát. Alighanem Ríviai Geralt, a Fehér Farkas is erre gondolhatott, mert nem csak, hogy eltette a pengét, de még Tissa mamát is elengedte - alighanem érezte a harcias törpasszonyon, hogy már azért eléggé kifáradt, és talán Voharr egyedül is elég lesz rá, hogy visszafogja, ha nagyon rá akarna ülni a békatrolljukra. Elnézve a varázslónő és a révészlány közt lejátszódó jelenetet, a vaják káromkodott. Aztán úgy döntött, ideje kimászni a romok alól, hisz még akár azt is hallhatta, hogy a kint összegyűlt tömegből már többen a redán csendőrség néhány képviselőjének tesznek tanúvallomást és jelentik ki, hogy öten életüket vesztették a katasztrófában - úgyhogy nem árt az sem, ha valaki cáfolja ezen halálhíreket, és megnyugtatja a főnökükért zokogó Zsákost, Sütit és Lótit, hogy Tissa mama elevenebb már nem is lehetne. Mihelyst a vaják távozott, a tünde végre megkaphatta kérdésére a választ is, mert úgy fest, a töpörödött trollocska, akire a Böszme név jelen helyzetben mérsékelten illett, végre felfigyelt rá. - Böszme ás lik! - kezdett bele a magyarázatba cérnahangon. - Deják mond, áss itt lik, lesz szoba sok kincs! Sok kincs hozz ki dejáknak! Böszme ás lik, lett szoba, sok kincs! - mutogatott aztán a néhai műhelybe vezető tátongó járat irányába, majd dühödten toppantott is egyet. - Böszme nagy, szoba kicsi! - tette hozzá, a történet folytatását pedig mindannyian tudják már.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Amint Tissa mama a műhelyéért való aggodalommal a hangjában felkiáltva elrobogott a vaják alatt le a lépcsőn, hallhatta ő is, meg a törpasszonyt követő csapat, hogy ez a bestia odalent nem csak hogy nagy és hangos, de irgalmatlanul káromkodik is. Vagyis hát Tissa és Voharr biztos lehetett benne, hogy a rémség szitkozódik és valakinek úgy szidja a felmenő ági nőrokonait, hogy abba még egy valamire való novigradi matróz is belepirulna tán - ha értené az Ősi Nyelvet. A vaják pedig a Hen Llingében való jártasságához mérten sejtheti, de a hanghordozásból fakadóan igazából biztosra is veheti, hogy a troll nagy valószínűséggel nem szerelmes verset szaval. 
Már épp kész lett volna, hogy a férfiak után lendüljön, amikor a vörös révészlányka elé ugrott, és útját állta.
