Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nöm mögy ez mán, duzzogva veri le a kerek seggét az egyik türmelék kupacra és állát a kezébe ejtve, könyökével térdét támasztva néz nagyon csúnyán. Hajh, ha szemmel őni lehötne! Esse élne mán. Fájó szívvel néz végig a romos falon, a tátongó lyukon keresztül felfelé. - Mé? Elvanázsolod? – Fordul a szavak halaltán a varázsasszony felé, aki időközben felszedett magára egy pipit. Vagy mi. Noha ű aztán nem elűítélötös! Neki ugyanmindegy. Sercint egy köpést a békára, hátha szemen találja és megperdül, majd morogva egyenesedik fel, és egy laza vállból indított rántással kihúzza a veres leány kardját. - Nösze, itt a fugpiszkád. – Mert hát ez Tiss aszemében nem nagyon minősül fegyvernek, max egy giccses fogálpoló cuccmuccnak. - Oszt mi vút a neve annak a kurglinak, csököttke?–
Végre valahára választ is kap a kérdésére amit legalább háromszor tett fel az este folyamán, de izmos karjain is kissé kidagadnak az erek ahogy egyedül marad a felbőszült törp visszatartására és elmormol egy szolid káromkodást a fehér hajú irányában aki menekülőre fogta valami okán. Talán érezte hogy már elmúlt a veszély és nincs rá szükség, mindenesetre jó kis vsiszatrató erő volt. - Szóval valaki lefizette. Egy deák. Tissa mama, erre van bármi ötlete hogy ki tehette? - kérdezi a hegyesfülű ahogy a troll vallomását hallgatja. Lassan elereszti a nőt most már érdemben nyomoznak is, és hagyja neki hogy kihúzza a kardját. - Várj, meg kell tudnunk hogy ki küldte - akadályozza Mentolt hogy ne ölje meg Böszmét. Vagyis ne azonnal, mert még hasznukra lehet.
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Csak sóhajt egyet, amikor Mirka elkezd ficánkolni, és mikor az elkapásért cserébe meg akarja ütni, sóhajt csak egy világfájdalmát, és ahogy van, kiejti a kezéből. Mi több, képes és át is lép felette, a köpenyét végighúzva a leányon. - Nem jelentene kihívást. - feleli a törpasszonynak, hogy igazán rábízhatja, de ahogy Voharr elkezdi nyomozás felé terelni a társalgást, ő is felfülel erre. - Na, ezt a beszélgetést meghallgatom. Tudja ő már, hogy trolloknak legfeljebb eldöntendő kérdést érdemes feltenni, merész vállalkozás ám ilyen cálirányos dolgokról faggatni egy szörnyet. Mert hát végső soron az.
Megszabadul a varázslőtől, s jól elraktározza magában, hogy máskor jobban ügyel rá. Mármint direkt el fogja majd kerülni. Heves kardkeresésbe kezd, s mikor megtalálja, akkor próbálja kihúzni, de nem bírja. Jól beszorult. Az viszont örömmel fogadja, mikor Tissa mamától megkapja. - Köszönöm – bár a fogpiszkáló kifejezés nem fülik a fogára. Végezetül körbepillantás után nekilátok kimászni ebből a rögtönzött katlanból. Nagy nehézség árán kikecmergek. Megállok egy pillanatra, hogy köszönjek mindezek után? Nem, egyszerűen távozok.
A hozzászólást Mirka Divis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 25 2023, 14:07-kor.
Aminthogy Mirka is kikecmergett a pincéből a törmelékeket megmászva, a kint tébláboló embertömeg újabb megerősítést kapott a nemrégiben távozó vaják szavainak igaza felől, és ennek eredményeképp Lóti már szaladt is volna be a romok közé, hogy kisegítse onnan Neftissát és a többi vendéget - ha a csendőrség nem állta volna útját még egy kicsit, arra hivatkozva, hogy veszélyes az a romhalmaz. Eközben a romok alatt a tünde úgy döntött, kifaggatja a békatrollt a megbízójának kiléte felől, de sajnos Rhinedottirnak lett igaza a válasz minőségét illetően, ugyanis Böszme igencsak tanácstalanul forgatta azt a két kavicsot az arcán, ami talán a szemöldöke lehetett. - Deják név? Höööö... - vakargatta meg kövecskés tarkóját tétován. - Há Deják. Deják név Deják. Embör! - fűzte még hozzá, és bár nem sok reményt fűzhetett hozzá a társaság, de a kis békatrollocska láthatóan minden kőkeléses agysejtjét - azt a kettő darabot mind - megdolgoztatta, hogy valami hasznos információval tudjon előrukkolni Voharrnak és Neftissának. Aztán egyszer csak mintha értelem ragyogott volna föl a szemeiben. - Deják jön oda Böszme, Böszme kér vám híd, deják mond talányos kérdés! Böszme gondol gondol gondol, nem tud! Deják mond, ha Böszme nem tud, Böszme csinál neki dolog! Ás lik! Böszme tud talányos válasz, Böszme megy! - magyarázta komolyan, noha aligha lehetett komolyan venni egy arasznyi trollt.
Hallgatja ezt a urán buta cincogást, és egyre kedvetlenebb ez a cicomás törpasszonyság, por a hajában, az orra hegyén és a kedvén is. Hát most mi a szöszt kezdjen. A krimó fele romokban, és itt ez a keléses Melilelekínja, aki butább mint a Lóti. Már bocsássa meg a vinág, de így van. Ketten is úgy gondolták, hogy távozóra fogják a dolgot, s valahun mélyen meg is érti. Mondjuk most jut eszibe, hogy fogalma sincs hun fog aludni…. Még reménkedve felpillant, de az ősz alabárd huss, elkucsmorgott innen. Rosseb bele. - Nevö! Te tula! Mö a deják nevö?! szentsíges tárnák… töpszliagyú csökött mopszli…. – Ejti arcát a tenerébe s jól megdörgöli magát. Ettől mondjuk nem lett tisztább, de tüsszent egy isteneset az orrába vándorolt por miatt. A sétikáló trollt egy laza visszakezes légycsapással ülteti vissza. - Fönéket mísz te rühes! – Mordul rá és a csirifruska felé pillant reménykedve. - Vón valami igéje vánaszokhoz? Hogy kiküpje mi a rízveretes herezaccsér türtént ez??–
Nem sok mindent tud meg a kicsire összement trolltól, de azért nagyjából kikövetkezteti a történetet a hiányos dolgokból. Egy deák.... akinek valamiféle vágya volt Tissa valamely értékére. Na de ki és mi lehet az? - Mit kellett elvinned? - kérdez tovább és közben megakadályozza azt is ha a varázslónő éppen valamit kezdeni akarna vele, mert ő viszont jó nyom olvasó. Össze tudja logikázni a dolgokat és most is ezen képességében bízik a leginkább. - Elbukott egy találós kérdést és most valamit el kellett lopnie innen. De mit..... - sóhajt fel ahogy szőke fürtjeit simítja át. - Vagy csak ásni kellett és a deák jött volna maga? - folytatja a töprengést fennhangon.
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Elpillant még a távozó Mirka felé, akit sikeresen magára haragított egy életre, de nem különösebben tűnik úgy, mint aki a kispárnájába fog zokogni emiatt ma éjjel. A törpasszonyságon viszont megesik a szíve, vigasztalón megpaskolja termetes vállát. - Tulajdonképpen... Az emlékeibe tudok belenézni, és azt interpretálni. De nem vagyok benne biztos, hogy az gyorsabb, vagy gazdaságosabb, mintha megpróbálnánk kideríteni a szóban forgó gazember nevét. Vagy a célját. - morfondál.
Nem akart az a trollocska vándorolni sehova, de ha kap egy taslit, mérgesen prüsszent ő is. Temperamentum szempontjából egészen rokonlelkek a törpasszonnyal. - Nem megy Böszme! Nem tud talányos válasz! - prüntyögi, majd a tünde kérdéseit hallva úgy tekint fel rá, mint aki végre szót ért egy értelmes lénnyel. - Böszme ás lik, hozza kincs! Menden kincs! Deják vár rá híd, este!
Nagyot róhajtva gondolja át a dolgokat, de túl sokra nem egy vele. Visszacsinálni nem lehet anapot s ha belegondol mennyi orenecske nem került ma hozzá! Há menten bűgne, ha tunna olyat. Tárnaszükevíny viszont nem szokik ilyet csináni. - Nöm gyúsabb? Mé nöm? – Kérdi, mert hát nem ért hozzá, azonban amint nem figyel a kis nyavaroncra, hát nem megered a nyelve a keservit?! Hinnye! Tissa újult erővel pattan fel a kupacról, megrázza magát mint egy lu s elkapva marokra a törpetrollt beszuszakolja azt a kebleiközé. - Csücsbörtünbe maradozol és udavezötsz mönket. Hííídhoz. Írtetted degevény? – Hát, nem sok hely van utt, szóval levegőt venni tud, de nagyon mást se, mert különben Tissa elnyumja mint szivart szokás. - Monnyad merre. Hun tanálkozol vele?–
Nehézkesen de csak sikerül választ kapni a kis jószágtól ami őszintén meglepi őt, mert nem számított rá. Mindenesetre újabb fogóczkodót kaptak és nem rest feljegyezni ezt az infót is. - Az annyiban segítene hogy látnád a külsejét és le tudnád írni de attól tartok a nevét így se tudnánk meg.... viszont így.... elmehetünk a hídhoz a deákkal találkozni - okoskodik a maga módján, bár azt is gondolja utána hogy ha a deák hallotta a rombolást és a kocsmával történnteket, akkor gyanút fog és nem megy el a megbeszélt találkozóra. Benne van ez is a lehetőségek között. - De az is lehet hogy gyanút fogott a robaj miatt amit csaptunk és elmenekült.... egy próbát megér szerintem. Ha nem sikerül akkor még mindig marad a varázsló módszere - összegzi és nézi ahogy a törpasszony a keblei közé toszigálja a jószágot, de ő nem tenné meg. Kicsit el is borzad ettől....
Ask veit ek ausinn, Heitir Yggdrasill, Hárr baðmr, heilagr, Stendr hann æ yfir grænn.
Csettint egyet a tünde megállapítására. - Pontosan. Ha egy csepp sütnivalója van ennek a diáknak, nem mutatkozott be, az arcával meg nem megyünk sokra egy akadémiavárosban. Végighallgatja Voharr érvelését is, és bár lát benne rációt, mégis elhúzza a száját. - Remélem, tévedsz. Ha ő kapzsi diák lenne, és egy ilyen nem mindennapi módszerhez folyamodna, hogy kincshez jusson, és hírét venné az ivóban esett pusztításnak, ő is felülne az első lóra és otthagyná a várost. De úgy tűnik, konszenzusra jutott a maradék társaság, békatroll is jó helyen, úgyhogy úgy van vele, hogy ha már eddig megsegítette a társaságot, megnézi magának a finálét is. Vállat von. - Indulhatunk.
A töpörödött trollbéka nem sokat értett ugyan a három delikvens eszmefuttatásából, ám amikor a törpasszonyka felkapa és a dekoltázsába gyömöszkélte, néhány brekkenő hanggal kísérte a műveletet. - Böszme vezet! - krákogta Tissa keblei közé ékelődve. Amikor pedig a társaság nagy nehezen kikecmergett a beomlott pincéből, a kocsma ajtajában láthatták a személyzet tagjait hevesen veszekedni a redán csendőrség páncélos tagjaival, hogy erisszék be őket. Amint viszont Lóti észrevette a feltörtető Tissa mamát, rögvest átugrott két páncélos között, kikerülve az utána nyúló karokat, és máris loholt a kocsmárosnőhöz. - Tissa mamaaaa! Hát élni teccik! Hála a magasságosnak! Nu, ez mi ez itt...? - nézte meg magának a törpasszony két melle közül kikukucskáló, zsugorított békatrollt. Aztán a felismeréstől elkerekedtek a szemei és felcsuklott. - Dejszen ez az a--- De hogy lett ez ilyen pirinyó?! - járatta a tekintetét a törpasszony, a tünde és a varázslónő közt - de nem csak ő, hanem a személyzet többi tagja, és még a redán csendőrök is, amint utána a társasághoz léptek, tanácstalanul vakarászták a tarkójukat, mert ilyen csöppnyi trollocskát még egy se látott, annyi szent. Legfőképp nem egy törpasszonyság dekoltázsában.
Egy hangyabokányival jubb lett a kedve, így hogy nem maradtak teljesen nyom nélkül, s ezen örömébe valahogy ki is kecmeregnel a törmelékek alúl. Porolja kis szőrkapátját, mikor a nyikasz nyílként iramozza meg. - Hőőőhehőőő, csihaggyá kölök! Mítet karattyósz te? Pörsze hogy ílek, nö hülésködj. – Töknikalilag hóhatatlan a nő, meg amúgyis. Meglapogatja Lóti hátát, amitől a gyerek majd össze nem esik, d emán megszukta. mind megszukták. - Ez ötten a deg. Nyavalya állna bölé. Rabosságba van most, hogy vigyün öl a bakfishoz! – Nem is ereszti nagyon bő lére, megindul előre, mint egy dúvadmalac. - Külkök! Takanítsatok fül, minnyá gyüvök.– Azzal Tissa mama és hirtelenjében verbuvált társasága alindult valami hídhoz, hogy deják csemegét csenáljon...
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Nöm mögy ez mán, duzzogva veri le a kerek seggét az egyik türmelék kupacra és állát a kezébe ejtve, könyökével térdét támasztva néz nagyon csúnyán. Hajh, ha szemmel őni lehötne! Esse élne mán. Fájó szívvel néz végig a romos falon, a tátongó lyukon keresztül felfelé. 
Csak sóhajt egyet, amikor Mirka elkezd ficánkolni, és mikor az elkapásért cserébe meg akarja ütni, sóhajt csak egy világfájdalmát, és ahogy van, kiejti a kezéből. Mi több, képes és át is lép felette, a köpenyét végighúzva a leányon.
//