World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)

Go down 
SzerzőÜzenet
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Szer. Okt. 17 2018, 17:47


Kökörcsin

& Geralt ©️️️️️️️️️


Azon ritka alkalmak egyike után voltam, hogy nem kellett Axii-t alkalmaznom azért, hogy a kialkudott árat kapjam meg a megbízásért. Toussaintban a borászat már-már olyan nemzeti hagyománynak számít, amit ha valaki nem művel, nem is számít a társadalom teljes jogú tagjának, így nem meglepő, hogy minden tehetősebb ember rendelkezik egy saját borászattal és egy tekintélyes borospincével.
A nyilvánvaló előnyeik miatt másért is szeretem a borospincéket. Sötétek és nyirkosak. E tulajdonságuk pedig szinte mágnesként vonzza a különböző rút dögöket, akik ellehetetlenítik a bor érlelését és a velük való kereskedést.
Ha csökken a forgalom, csökken a bevétel. Ha csökken a bevétel, akkor meg felkopik a borosgazda álla.
Egyszerű gondolatmenet egy bonyolult probléma levezetésére, ami a legtöbb esetben két lehetséges megoldást vet fel.
Az első és kevésbé hatékony a toussainti lovagrend egyik erélyes bajnokának felkérése, hogy bánjon el a szörnnyel. Általában a fukarabb kereskedők ezt szokták először megpróbálni és fizetségként csak néhány palack bort, meg soha nem múló hálájukat ajánlják fel.
A pragmatikusabb gondolkodású borászok viszont tudják, hogy ha ilyen baj van, akkor professzionális segítség kell és felkeresnek egy witchert.
Nem is kellett elmennünk a falucska hirdetőtáblájáig, már a határban kiabáltak nekem, hogy bizony munka van a számomra.
Nem véletlenül használok többes számot. Kökörcsin csapnivalóan rossz szokásához híven ismét úgy döntött, hogy felcseréli az út fáradalmaira a bor és a könnyen elcsábítható lányok ölének élvezetét.
Mondhattam én neki bármit, ő bizony a fejébe vette, hogy velem tart és egy bányászcsákánnyal se lehetett ezt az ötletet kiverni onnan.
Határozottan ráparancsoltam, hogy tartsa a száját amíg körbejárom a problémát, megtudom miféle bestével állok szemben és mennyi pénzt hajlandóak fizetni nekem azért, hogy elintézzem.
Persze az árnál csak nem bírta megállni, hogy közbekotyogjon, de becsmérlő megjegyzései még a hasznomra is váltak és még ötven érmével megtoldották az eredetileg kialkudott árat.
Utólag belegondolva talán örülnöm kellene, hogy nem kellett axiit használnom, hogy magam stromfoljam fel egy kicsit a fizetésem összegét.
Az összeszedett pletykák alapján néhány nekker talált utat a borospincébe.
Könnyű pénznek hangzik, főleg úgy, hogy Kökörcsinnek hála takaros összeggel gazdagodtam miután visszavittem a vezérük fejét az elöljárónak.
Amilyen szerencsém volt, annyira megörültek a sikernek, hogy rögtön falura szóló vigalmat csaptak a tiszteletemre, ahol úgy folyt a bor, mintha abból lenne a Jaruga.
Próbáltam hamar visszavonulni, hogy egy gyógyító főzetet elfogyasztva kialudjam a nekkerekkel való harc minden fáradalmát, de országos és minden lében három kanál cimborámnak hála hajnalig ihattam a jobbnál jobb toussainti pancsolmányokat, mivel a borosgazda volt olyan okos, hogy a rossz lőrével ünnepelje meg fényes győzelmem a nekkerek törzse felett.
A reggel mindkettőnket a csűrben, egy szénarakásban érte.
Meg sem lepődtem, hogy ennek az ezüstnyelvű félnótásnak a karjában egy naiv csitrit találok, az már annál inkább meglepett, hogy a borosgazda lánya feküdt ennek a dalos kedvű fajankónak a karjai között.
Álmosan dörzsöltem ki a csipát a szememből és csak reménykedtem benne, hogy nem lesz ebből országra szóló patália.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Vas. Okt. 21 2018, 00:40



Geralt & Kökörcsin -

Legénybúcsú @


Toussaint…! Ha csak meghallja az ember ezt a nevet, máris felsejlik lelki szemei előtt ez a kis hercegi ékszeres-szelence, ahol a művészet úgy csobog mint az a jó toussaint-i bor! Nem csak a főváros, Beauclair büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal, hanem a kis falvacskák, községek, de még az ember által lakatlan erdők és mezők is; és még ha valakinek soha életében nem is sikerült megértenie egyetlen rímekkel cicomázott allegóriát vagy metaforát sem, ezt a regényes tájat látva esküszöm, a legcsököttebb és műveletlenebb paraszt is felcsapna költőnek! ...Már amennyiben nem ezen a tájon született, mert ha itteni illetőségű, akkor bizony a vérében van a szépségre való fogékonyság ilyen-olyan formában, ha máshogy nem, hát a borban - és mint tudjuk, in vino veritas, a borban az igazság, tehát az igazság a szépség. A Szép: Igaz, s az Igaz: Szép!* Én mondom, megérne egy ódát!
Egy szó mint száz, igen kevés ember akadhat csak a világon, akik nem igen értékelik ennek a csodaszép hercegségnek a szépségét, nos, hát ki más volna az útitársam, ha nem egy ilyen fickó! Pedig már a falu határában elébünk jött egy csapat legény, akik alighanem egyenesen a szőlőpréses dézsákból lettek kiugrasztva, hogy még véletlenül se szalasszák el azt a híres-neves trubadúrt, kinek művei lassan az egész kontinenst - meg egy-pár hölgyszívet - meghódították és nevét ismerik hercegek, grófok és királyok is! Na meg ha már Geralt is velem volt, neki is ajánlottak némi munkát, így hát kétség sem férhetett hozzá, hogy bizony még egy darabig mindketten élvezzük a toussiant-i tájat és vendégszeretetet. Egy kicsit azért besegítettem az alkudozásba, mikor azt láttam, hogy kedves barátomnak igencsak szűkmarkúan akarják mérni a fizetségét, de ahogy bevonult a borospincébe lekaszabolni azokat a rémeket, nekem már lekötötte a figyelmem egy csinos és mégis csintalan szöszke lány, kis gömbölyded galambocska… Aztán volt is lehetőségem még közelebbről megismerni kiskegyét, ugyanis Geralt egyáltalán nem meglepő sikeres szörnyvadászatát nagyon is meglepő módon hatalmas ünnepséggel honorálta a pince tulajdonosa. Mint azt napközben megtudtam, az úr maga a falu legnevesebb és leghíresebb borosgazdája, többhektárnyi szőlőföld tulajdonosa, borainak híre egészen Temeriáig jutott - szóval nem csak holmi hobbiborász, igen nagy tekintélye van ám! No meg nem kevés pénze, elvégre valamiből csak fenntartja azt a majdhogynem kastélynak tetsző házát!
Az ünnepségre visszatérve, fergeteges mulatság volt, úgy ropták a táncot a dalaimra, hogy öröm volt nézni, és úgy vedelte mindenki a bort, mintha csak szőlőlé lett volna - egyébként, van egy sanda gyanúm, hogy nem a Temeriáig jutott hírrel büszkélkedhető italokat kaptuk, de hát annyi baj legyen! Illetve azt is gyanítom, hogy ekkorra már igencsak sikerült meghódítanom annak a kis turbékoló galambocskának a szívét, mert hogy, hogy nem, mire utolért a reggel, már arra ébredtem, hogy a karjaimban durmol a drága - nekem meg valamilyen furcsa oknál fogva az öntudatra ébredésem pillanatától kezdve istentelenül fájt a fejem.
Nem mondanám, hogy sokat ittam volna, nem én, egy-két homályos folt volt csak az emlékezetemben, ahogy visszagondoltam az esti mulatságra, és ahogy nagysokára előrébb dőlök a szalmában - ez valami csűr lehet, ha nem csal a szemem - veszem észre, hogy nem csak az éjszakai, de a nappali kalandjaim társa is itt van! Intek is neki, hisz ő már úgy látom, rég ébren van, a leányzót pedig jobb, ha még nem ébresztem fel - de megébred végül magától is, és azt gyanítom, ő egyáltalán nem kóstolt semelyik borba sem bele, mert úgy tekint fel rám, hogy még a Napot is lemosolyogja az égről.
- Ah, Kökörcsin mester…! Hát tényleg nem csak álom volt! - trillázza, szemlátomást tudomást sem véve Geralt jelenlétéről. - Attól féltem, felébredek, és megtudom, hogy csak egy múló álom volt, vagy még rosszabb, hogy már el is tűnt!
Igyekszem a tőlem telhető legnyájasabban mosolyogni a lányra - ejnye, mi is volt a neve…? Aranka vagy Alžbeta, vagy valami ilyesmi…
- Ez csak természetes, hogy itt talál kiskegyed - mondom, de csak egyre jobban fáj a fejem. Közben gyorsan megigazgatom az ingecskéjét a bájain - nem mintha nem nézném el szívesen, de ő lehet nem fog örülni, ha megpillantja a csűrben rajtunk kívül levő személyt.
- Tudtam én…! Uraságod nem olyan férfi…! - nevetgél ábrándosan. - Hiszen olyan szép dalokat zengett rólam, a hajamról, a szememről, húú, úgy pirultam, de olyan boldog voltam…!
A lányka visszadől a mellkasomra, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy végre kikecmeregjünk a szalmából, de esélyem sincs félbeszakítani, már csicsereg is tovább:
- És aztán ahogy táncoltunk, hát én rögtön tudtam, hogy uraságod nem tréfál, és tényleg komolyak a szándékai, és aztán, és aztán…!
- És aztán együtt töltöttünk egy remek éjszakát, gerlicém, de… - próbálkozom meg a szó átvételével, mielőtt még Geralt karóba húz a tekintetével, de ezúttal sem hagy szóhoz jutni a lány:
- És aztán megkérte a kezem, és én, én csak ma ismertem meg uraságod élőben, de annyit hallottam a balladáit, és úgy szeretem minden költeményét, Kökörcsin uram, hogy én ott azonnal igent mondtam!
...Hinnye. Nagy szerencsém van, hogy a kisasszonyka örömében még mindig szorosan hozzám bújik és a homlokát is a vállamnak dönti, mert így nem látja az arcomon végigvágtázó érzelmek sokaságát, amik a szelíd értetlenségből indulva a teljes kétségbeesésig tartó skálán szaladnak végig elképesztő sebességgel. ...Ritkán fordul elő velem ilyen, de hirtelenjében szóhoz se jutok. Geralt-ra pillantok, és nem tudom, milyen arcot vághatok éppen, de nem sok jóra számítok… Atyaég, de fáj a fejem…!




P.S.:*John Keats: Óda egy görög vázához


A hozzászólást Kökörcsin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 18 2018, 14:01-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Csüt. Okt. 25 2018, 12:29


Kökörcsin

& Geralt ©️️️️️️️️️


Jelen pillanatban úgy érzem, hogy talán jobb lett volna, ha később ébredek, mint ez a címeres ökör, aki az egyik legjobb cimborámnak meri hívni magát.
Nagyon jellemző rá, hogy az eszénél sokkal gyorsabban jár a szája, vagy az esze egyáltalán nem jár, amikor a szájából gátszakadást megszégyenítő mennyiségű szó repül ki, de azt hiszem, hogy most talán túl messzire ment azért, hogy bejusson a borosgazda lányának lábai közé.
Van nem egy praktikusabb, de erszényfogyasztó módja annak, hogy formás női idomokat markolásszon és megmelegítse a furulyáját. Kökörcsin pedig van olyan bohém és nemtörődöm, hogy olyan lányok ölében keresse az ihletét, akik pár orenért a fél nilgaardi sereg összes vágyát is képesek lennének teljesíteni.
Próbálok minél kevesebbé mozogni, miközben hallgatom a lány lelkes csicsergését. Valahol a szívem legmélyén még talán meg is érint a tapasztalatlanságából eredő naivitása, de eszembe jut, hogy ez rövidesen fúriákat megszégyenítő haragba és tombolásba fog átcsapni. Legalábbis ennek a széltolónak a korábbi nőügyeit ismerve esély van arra, hogy vasvillák ellenében kell majd használnom az acél kardom, miközben próbálom megmenteni a bőrét a lincselő tömegtől.
Alig érzékelhetően mozdítom meg a fejemet, hogy láthassam Kökörcsint, akinek a kijelentés után az enyhe szórakozottságtól a másnaposság fejfájásán át a kétségbeesés okozta letargián keresztül szinte minden érzelmet tükröz az arckifejezése.
Nem mondom szép kis slamasztikába keverte magát és úgy tett túl a legmerészebb blöffjein, hogy az italtól fűtötten még különösebben meg sem kellett erőltetnie magát.
Lassú, szándékosan elnyújtott mozdulattal kelek, majd egy látványos ásítás után lecsapkodom a ruhámról és kirázom a hajamból a ráragadt szalmát, azt éreztetvén, mintha csak most keltem volna fel.
- Jó reggelt! - mormogom a magam visszafogott stílusában úgy téve, mintha nem hallottam volna az elmúlt néhány percben elhangzottakat, majd meglepetést színlelve a lánykának is odaköszönök - Kegyednek is!
Mintha nem tudnék semmiről, odamegyek Keszeghez és elkezdem felnyergelni. Szándékos alapossággal helyezem fel a hátára az élére hajtogatott kapcát, a nyerget és az utazó táskákat is.
- Kapkodd magad Kökörcsin! - szólok oda a trubadúrnak - Az esti mulatozásban azt hallottam, hogy egy Bruxa kísérti az egyik környéken lévő gyümölcsöst. Szeretnék utána nézni.
Persze ez szemenszedett hazugság volt, de elértem vele a kívánt hatást. A lány ijedtében felsikkant és még szorosabban fonja a karjait a poéta köré.
- Vaják uram, már megbocsájtson, de ön kitenné ilyen hatalmas veszélynek azt a férfit, aki férjurammá lesz?
Odafordulok a párocskához és az egyik hófehér szemöldököm jól láthatóan magasabbra emelkedik a másiknál.
- Kökörcsin megmondanád, hogy miről maradtam le? - fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, kiélvezvén azt a kis időt, amíg csak én okozok kellemetlenséget ennek a díszes kalpagú pojácának


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Vas. Dec. 16 2018, 13:01



Geralt & Kökörcsin

- Legénybúcsú @

Azt mondja az én régi jó cimborám, az én legdrágább cimborám, hogy kapkodjam magam, mert bruxa-lesre megyünk - az istenekre, én még ennyire lelkes sose voltam semmilyen fiktív szörnyvadászatért! Nincs az a bruxa, nincs az a szirén, nincs az a hárpia, ami félelmetesebb lenne egy házasodni akaró fehérnépnél! Hát ha még a nyakamba is csimpaszkodik - ijhh, neh, nem kapok levegőt…!
És még kérdezi, hogy miről maradt le! Én itt mindjárt megfulladok a naiv női vágyálmok ölelő karjai közt a túlcsorduló szerelem illúziójától, ez meg még kérdezi, hogy miről maradt le!
- Jaj, drága vajákuram, nem lehet uraságod ilyen… Ilyen! Hiszen… Hiszen ön megígérte, hogy ha a kedves Kökörcsin mester az én férjemuram lesz, akkor maga lesz az ő tanúja!
Nna, erre az én szemöldökeim is felszaladnak a homlokom közepéig - hogy Geralt, az én tanúm? Ez nekem is új.
- Még kacagott is uraságod, amikor a drága jó dalnok úr azt mondotta nékem, hogy megkéri a kezem, és úgy mondta, hogy “Ha ez a félnótás lesz a kegyed férje, akkor én a tanú!” Nem csak tréfált, vajákuram, ugye nem? - csiviteli a leányzó, olyan reményteli hangon, hogy fájna belé a szívem kiábrándítani, hogy ez a drága jó vaják alighanem rég derült olyan jót egy tréfán, mint azon, hogy véletlenül elkövettem egy leánykérést.
...De legalább úgy fest, nem csak engem ütött ki az a bornak gúnyolt lötty - csak tudnám, mit kevertek belé!
- Édes kis gerlicém, galambom, ne haragudj meg a cimborámra, de--- - ragadnám magamhoz a szót megint, de ez a csicsergő leány esélyt sem ad rá.
- Jajj, én nem, én nem haragszom, tényleg, jaj, hát biztosan még nem ébredtek fel teljesen, hisz akkora mulatság volt tegnap! Óó, a papácska lehet, már fenn is van, ő is olyan boldog volt, hogy végre én is férjhez megyek! - kacag aztán a lány, és folytatja a trillázást. - Képzeljék, hogy már az összes leányrokon férjhez ment a családban, még az a tizenhat éves harmadunokahugocskám is két faluval arrébb, csak én maradtam itt vénkisasszonynak, tizenkilenc évesen! Hát gyalázat! - szippantott egyet lányos haraggal, azzal kiugrott az ölemből, és már talpon is volt - mire észbekaptam, már a pajta ajtajánál állt. - Na de majd most, húú, engem fog irigyelni az összes ángyom, ha megtudják, hogy a híres-neves Kökörcsin mester, a költő lesz a férjem, és a tanúja a legendás Ríviai Geralt lesz! Hjajh, futok is a papácskához! - és már futott is…
- ...Tudom, mit gondolsz, barátom, de… - kecmergek ki a szalmából gondterhelt arccal, aztán meglátom Geralt tekintetét, és hirtelen elfelejtem, mit akartam felhozni mentségnek. Szentséges Melitele, ezzel a tekintettel ölni lehetne!
- Ne nézz így rám, ártatlan vagyok, esküszöm! Én nem is emlékszem, mi történt! - mentegetőzöm feltartva kezeimet, mután végre kimászom a szalmaboglyából és leporolom magam. - De azért te se mindenre, ha jól sejtem… - pendítem meg, hátha nem feszítem még túl a húrt, aztán a lovainkra tekintek, majd a pajta ajtajára, és azonnal Geralt mellett termek.
- Viszont, most van időnk kereket oldani, úgyhogy majd útközben szidj le a sárga földig, kérlek, különben te is ünnepi gúnyában fogsz feszíteni mellettem a vőlegények vesztőhelyén!




P.S.:Jó sokáig várattalak, cimbora, elnézést!Mood: Strange Face
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Pént. Jan. 11 2019, 17:02


Kökörcsin

& Geralt ©️️️️️️️️️


Kökörcsin, hát mibe kevertél te már megint engem?
Próbálom nem túlságosan kimutatni, hogy azon egyre gyakoribb pillanataim egyikét élem meg, amikor a között őrlődöm, hogy megbánjam azt, hogy valaha barátomul fogadtam ezt az elszabadult libidójú szoknyapecért, vagy két emberes nyaklevest kiosztása után a tudtára adjam, hogy másszon ki egyedül abból a csávából, amibe a könnyen felforró vére rángatta bele.
Bármennyire is próbálják elhitetni velem, hogy egy szívtelen szörnyeteg vagyok, csak azért, mert macskaszemem és farkasmedálom van, de semmi kedvem nincs egy tapasztalatlan leányka reményeit széttördelni azzal, hogy szembesítem a rideg valósággal. Lehet ezért szentimentális, elpuhult, vén bolondnak hívni, de sokszor jobb meghagyni az ártatlant ártatlannak. Az élet majd úgy is gondoskodik arról, hogy legyenek rossz tapasztalatai.
- Kegyed félreérti a szándékomat. - próbáltam nyugtatgatni a Bruxa-vadászat hírétől oly zaklatott leányt - Tudja a vajákok közt dívik egy ősrégi hagyomány, miszerint a házasodni készülő cimborát elviszik egy szörnyvadászatra, hogy átélje élete utolsó virtuskodó kalandját, mielőtt belevág élete legnagyobb kalandjába. Nem kell féltenie ezt a pö... poétát. Nem fog bántódása esni. Erről személyesen gondoskodom. Szórakozik egy kicsit a vaják cimborájával meg szerelme és hősiessége jeleként elhozza magácskának a Bruxa fejét.
Úgy vélem most magamon is túltettem ékesszólás és a féligazságok felhasználásának terén. Szokásom, hogy a Vaják-kódexre hivatkozzam, ha esetleg valami számomra kedvezőtlenül alakul, de ekkora történelemhamisítást még a magam kedvéért sem követtem el még eddig.
Mindezt azért, hogy kimenthessem Kökörcsin verést érdemlő hátsóját egy újabb meggondolatlansága miatt okozott skandallumból.
Azt hiszem néha túlságosan is visszaél azzal, hogy barátságként értelmezi azt a tényt, hogy számos ostoba húzása ellenére még mindig rendelkezik a rágós ételek elfogyasztásának képességével.
A megjátszott higgadtságom majdnem elpárolog, amikor a lányka kijelenti, hogy komolyan vette azt a viccnek szánt kijelentésemet, hogy én leszek a tanú.
Megvallom, hogy egy idő után elengedtem magam és ittam jó pár korty fehér sirályt is, hogy segítsem magam a bor élvezetében, de azért arra nem számítottam, hogy ennyire elfeledteti velem a szörnyvadászat fáradalmait. Annak ellenére el kell ismernem, hogy talán nem ártana átgondoltabban bánnom az itallal, hogy a mutációimnak hála, bárkit képes vagyok az asztal alá inni.
Ez mondjuk nem változtat azon a tényen, hogy a lányka nem tudja felismerni a szarkazmust.
- Tudja kegyed, régóta ismerem a maga derék vőlegényét és egészen a tegnap estig olybá tűnt nekem, hogy ő nem az a fajta ember, akinek a szerelme csak egy asszonyra korlátozódik. - próbálok valami mosolyszerűt kiültetni az arcomra - Nézze el nekem, ha meglepett, hogy Kökörcsin megtalálta az igaz szerelmet az ön kebl... karjaiban. Ritkán tapasztalok ilyet és a hivatásom sem éppen az a fajta, ami megengedi a derűlátást. De ha már adtam, akkor állom is a szavamat.
Bár még magamhoz képest is kedvesen és derűsén szólok a lányhoz, a szavaimban érezhető mellékzönge egyértelműen üzeni az én kolbászagyú barátomnak, hogy a legszívesebben most pörköltszafttal bőségesen belocsolt nadrágban lökném a novigradi kóbor kutyák közé.
Egyre kevésbé tudom fenntartani a jóindulatú barát képét, de a lány úgy tűnik tényleg nem tudja kordában tartani az örömét és elmegy világgá kürtölni, hogy micsoda galambot fogott magának az istenek kegyelméből.
Miután távozott, szinte azonnal leolvad az arcomról a joviálisnak szánt mosoly és olyan szúrós tekintettel nézek a cimborámra, mire egy egész marhát fel lehetne húzni és forgatni a tűz fölött.
Nem merek megszólalni, mert félek, hogy mindenféle artikulációt mellőzve, nyálat fröcsögve üvöltöznék vele. Erre meg egyikünknek sincs szüksége. Főleg nem ebben a helyzetben.
Hatalmasat fújok magam elé, mielőtt válaszolnék kifogásaira és még így is érezhetően remeg a hangon.
- Ha én állnék ilyen kifogással Yennefer elé, már készülnék is a szabadesés élményére. - mondom neki a helyzethez mért legnyugodtabb hangomon - Tényleg kasztrálással kell fenyegetnem téged, hogy ne akarj minden létező női láb közé bejutni?
A mentegetőzését hallgatva azt kívánom, hogy bár akkor is elő tudná venni a jobbik eszét, amikor nem egy hajszál választaná el attól, hogy durván átrendezzem a fogsorát.
- Bármennyire azt mondja a jobbik eszem, hogy hagyjalak itt élvezni a házasságodat, el kell ismernem, hogy igazad van. - mondom miközben morcosan igazgatom Keszegen a nyeregtáskájának szíját - Nyergeld fel a Pegazusod és tűnjünk innen, mielőtt a menyasszonyod fellármázza az egész falut.
Már épp a kötőféket adnám Keszeg szájába, amikor belép a borosgazda. Annak ellenére, hogy még mindig vörös a homloka a saját termésétől és véreresek a szemei olyan mosoly ül az arcán, mintha a nilfgaardi kincstárhoz kapott volna kulcsot.
- Hová sietnek uraim? - kérdi a mondatközepén hatalmasat böffentve - Arella monda, hogy valami régi vaják hagyománynak szeretnének majd hódolni az esküvő előtt. Félve kérdem meg, de Vaják uram megengedné, hogy magukkal tartsak? Szeretném jobban megismerni a leendő vejemet és erre nem is találnék jobb lehetőséget, mint egy közös szörnyvadászat.
Remek. Csodás. Már csak ez kellett nekünk.
Egy unatkozó borosgazda, aki elhiszi, hogy ez a nőcsábász tényleg elveszi a lányát.
Ennél pocsékabb reggelre még ha akarnék se tudnék ébredni...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   

Vissza az elejére Go down
 
Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Alternatív-
Ugrás: