World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ríviai Geralt
Yesterday at 22:44


by Yorick Driaga
Yesterday at 22:00


by Faithel Jieh
Szer. Nov. 14 2018, 21:08


by Ríviai Geralt
Szer. Nov. 14 2018, 12:20


by Ríviai Geralt
Vas. Nov. 11 2018, 12:55


by Ríviai Geralt
Szomb. Nov. 10 2018, 14:04


by Ciri
Pént. Nov. 09 2018, 22:09


by Vengerbergi Yennefer
Szer. Nov. 07 2018, 12:25

Tagjaink

Share | 
 

 Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)

Go down 
SzerzőÜzenet
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
64
Reagok száma :
7
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Szer. Okt. 17 2018, 17:47


Kökörcsin

& Geralt ©️️️️️️️️️


Azon ritka alkalmak egyike után voltam, hogy nem kellett Axii-t alkalmaznom azért, hogy a kialkudott árat kapjam meg a megbízásért. Toussaintban a borászat már-már olyan nemzeti hagyománynak számít, amit ha valaki nem művel, nem is számít a társadalom teljes jogú tagjának, így nem meglepő, hogy minden tehetősebb ember rendelkezik egy saját borászattal és egy tekintélyes borospincével.
A nyilvánvaló előnyeik miatt másért is szeretem a borospincéket. Sötétek és nyirkosak. E tulajdonságuk pedig szinte mágnesként vonzza a különböző rút dögöket, akik ellehetetlenítik a bor érlelését és a velük való kereskedést.
Ha csökken a forgalom, csökken a bevétel. Ha csökken a bevétel, akkor meg felkopik a borosgazda álla.
Egyszerű gondolatmenet egy bonyolult probléma levezetésére, ami a legtöbb esetben két lehetséges megoldást vet fel.
Az első és kevésbé hatékony a toussainti lovagrend egyik erélyes bajnokának felkérése, hogy bánjon el a szörnnyel. Általában a fukarabb kereskedők ezt szokták először megpróbálni és fizetségként csak néhány palack bort, meg soha nem múló hálájukat ajánlják fel.
A pragmatikusabb gondolkodású borászok viszont tudják, hogy ha ilyen baj van, akkor professzionális segítség kell és felkeresnek egy witchert.
Nem is kellett elmennünk a falucska hirdetőtáblájáig, már a határban kiabáltak nekem, hogy bizony munka van a számomra.
Nem véletlenül használok többes számot. Kökörcsin csapnivalóan rossz szokásához híven ismét úgy döntött, hogy felcseréli az út fáradalmaira a bor és a könnyen elcsábítható lányok ölének élvezetét.
Mondhattam én neki bármit, ő bizony a fejébe vette, hogy velem tart és egy bányászcsákánnyal se lehetett ezt az ötletet kiverni onnan.
Határozottan ráparancsoltam, hogy tartsa a száját amíg körbejárom a problémát, megtudom miféle bestével állok szemben és mennyi pénzt hajlandóak fizetni nekem azért, hogy elintézzem.
Persze az árnál csak nem bírta megállni, hogy közbekotyogjon, de becsmérlő megjegyzései még a hasznomra is váltak és még ötven érmével megtoldották az eredetileg kialkudott árat.
Utólag belegondolva talán örülnöm kellene, hogy nem kellett axiit használnom, hogy magam stromfoljam fel egy kicsit a fizetésem összegét.
Az összeszedett pletykák alapján néhány nekker talált utat a borospincébe.
Könnyű pénznek hangzik, főleg úgy, hogy Kökörcsinnek hála takaros összeggel gazdagodtam miután visszavittem a vezérük fejét az elöljárónak.
Amilyen szerencsém volt, annyira megörültek a sikernek, hogy rögtön falura szóló vigalmat csaptak a tiszteletemre, ahol úgy folyt a bor, mintha abból lenne a Jaruga.
Próbáltam hamar visszavonulni, hogy egy gyógyító főzetet elfogyasztva kialudjam a nekkerekkel való harc minden fáradalmát, de országos és minden lében három kanál cimborámnak hála hajnalig ihattam a jobbnál jobb toussainti pancsolmányokat, mivel a borosgazda volt olyan okos, hogy a rossz lőrével ünnepelje meg fényes győzelmem a nekkerek törzse felett.
A reggel mindkettőnket a csűrben, egy szénarakásban érte.
Meg sem lepődtem, hogy ennek az ezüstnyelvű félnótásnak a karjában egy naiv csitrit találok, az már annál inkább meglepett, hogy a borosgazda lánya feküdt ennek a dalos kedvű fajankónak a karjai között.
Álmosan dörzsöltem ki a csipát a szememből és csak reménykedtem benne, hogy nem lesz ebből országra szóló patália.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
2
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Vas. Okt. 21 2018, 00:40



Geralt & Kökörcsin -

Legénybúcsú @


Toussaint…! Ha csak meghallja az ember ezt a nevet, máris felsejlik lelki szemei előtt ez a kis hercegi ékszeres-szelence, ahol a művészet úgy csobog mint az a jó toussaint-i bor! Nem csak a főváros, Beauclair büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal, hanem a kis falvacskák, községek, de még az ember által lakatlan erdők és mezők is; és még ha valakinek soha életében nem is sikerült megértenie egyetlen rímekkel cicomázott allegóriát vagy metaforát sem, ezt a regényes tájat látva esküszöm, a legcsököttebb és műveletlenebb paraszt is felcsapna költőnek! ...Már amennyiben nem ezen a tájon született, mert ha itteni illetőségű, akkor bizony a vérében van a szépségre való fogékonyság ilyen-olyan formában, ha máshogy nem, hát a borban - és mint tudjuk, in vino veritas, a borban az igazság, tehát az igazság a szépség. A Szép: Igaz, s az Igaz: Szép!* Én mondom, megérne egy ódát!
Egy szó mint száz, igen kevés ember akadhat csak a világon, akik nem igen értékelik ennek a csodaszép hercegségnek a szépségét, nos, hát ki más volna az útitársam, ha nem egy ilyen fickó! Pedig már a falu határában elébünk jött egy csapat legény, akik alighanem egyenesen a szőlőpréses dézsákból lettek kiugrasztva, hogy még véletlenül se szalasszák el azt a híres-neves trubadúrt, kinek művei lassan az egész kontinenst - meg egy-pár hölgyszívet - meghódították és nevét ismerik hercegek, grófok és királyok is! Na meg ha már Geralt is velem volt, neki is ajánlottak némi munkát, így hát kétség sem férhetett hozzá, hogy bizony még egy darabig mindketten élvezzük a toussiant-i tájat és vendégszeretetet. Egy kicsit azért besegítettem az alkudozásba, mikor azt láttam, hogy kedves barátomnak igencsak szűkmarkúan akarják mérni a fizetségét, de ahogy bevonult a borospincébe lekaszabolni azokat a rémeket, nekem már lekötötte a figyelmem egy csinos és mégis csintalan szöszke lány, kis gömbölyded galambocska… Aztán volt is lehetőségem még közelebbről megismerni kiskegyét, ugyanis Geralt egyáltalán nem meglepő sikeres szörnyvadászatát nagyon is meglepő módon hatalmas ünnepséggel honorálta a pince tulajdonosa. Mint azt napközben megtudtam, az úr maga a falu legnevesebb és leghíresebb borosgazdája, többhektárnyi szőlőföld tulajdonosa, borainak híre egészen Temeriáig jutott - szóval nem csak holmi hobbiborász, igen nagy tekintélye van ám! No meg nem kevés pénze, elvégre valamiből csak fenntartja azt a majdhogynem kastélynak tetsző házát!
Az ünnepségre visszatérve, fergeteges mulatság volt, úgy ropták a táncot a dalaimra, hogy öröm volt nézni, és úgy vedelte mindenki a bort, mintha csak szőlőlé lett volna - egyébként, van egy sanda gyanúm, hogy nem a Temeriáig jutott hírrel büszkélkedhető italokat kaptuk, de hát annyi baj legyen! Illetve azt is gyanítom, hogy ekkorra már igencsak sikerült meghódítanom annak a kis turbékoló galambocskának a szívét, mert hogy, hogy nem, mire utolért a reggel, már arra ébredtem, hogy a karjaimban durmol a drága - nekem meg valamilyen furcsa oknál fogva az öntudatra ébredésem pillanatától kezdve istentelenül fájt a fejem.
Nem mondanám, hogy sokat ittam volna, nem én, egy-két homályos folt volt csak az emlékezetemben, ahogy visszagondoltam az esti mulatságra, és ahogy nagysokára előrébb dőlök a szalmában - ez valami csűr lehet, ha nem csal a szemem - veszem észre, hogy nem csak az éjszakai, de a nappali kalandjaim társa is itt van! Intek is neki, hisz ő már úgy látom, rég ébren van, a leányzót pedig jobb, ha még nem ébresztem fel - de megébred végül magától is, és azt gyanítom, ő egyáltalán nem kóstolt semelyik borba sem bele, mert úgy tekint fel rám, hogy még a Napot is lemosolyogja az égről.
- Ah, Kökörcsin mester…! Hát tényleg nem csak álom volt! - trillázza, szemlátomást tudomást sem véve Geralt jelenlétéről. - Attól féltem, felébredek, és megtudom, hogy csak egy múló álom volt, vagy még rosszabb, hogy már el is tűnt!
Igyekszem a tőlem telhető legnyájasabban mosolyogni a lányra - ejnye, mi is volt a neve…? Aranka vagy Alžbeta, vagy valami ilyesmi…
- Ez csak természetes, hogy itt talál kiskegyed - mondom, de csak egyre jobban fáj a fejem. Közben gyorsan megigazgatom az ingecskéjét a bájain - nem mintha nem nézném el szívesen, de ő lehet nem fog örülni, ha megpillantja a csűrben rajtunk kívül levő személyt.
- Tudtam én…! Uraságod nem olyan férfi…! - nevetgél ábrándosan. - Hiszen olyan szép dalokat zengett rólam, a hajamról, a szememről, húú, úgy pirultam, de olyan boldog voltam…!
A lányka visszadől a mellkasomra, pedig minden erőmmel azon voltam, hogy végre kikecmeregjünk a szalmából, de esélyem sincs félbeszakítani, már csicsereg is tovább:
- És aztán ahogy táncoltunk, hát én rögtön tudtam, hogy uraságod nem tréfál, és tényleg komolyak a szándékai, és aztán, és aztán…!
- És aztán együtt töltöttünk egy remek éjszakát, gerlicém, de… - próbálkozom meg a szó átvételével, mielőtt még Geralt karóba húz a tekintetével, de ezúttal sem hagy szóhoz jutni a lány:
- És aztán megkérte a kezem, és én, én csak ma ismertem meg uraságod élőben, de annyit hallottam a balladáit, és úgy szeretem minden költeményét, Kökörcsin uram, hogy én ott azonnal igent mondtam!
...Hinnye. Nagy szerencsém van, hogy a kisasszonyka örömében még mindig szorosan hozzám bújik és a homlokát is a vállamnak dönti, mert így nem látja az arcomon végigvágtázó érzelmek sokaságát, amik a szelíd értetlenségből indulva a teljes kétségbeesésig tartó skálán szaladnak végig elképesztő sebességgel. ...Ritkán fordul elő velem ilyen, de hirtelenjében szóhoz se jutok. Geralt-ra pillantok, és nem tudom, milyen arcot vághatok éppen, de nem sok jóra számítok… Atyaég, de fáj a fejem…!




P.S.:*John Keats: Óda egy görög vázához
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
64
Reagok száma :
7
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   Csüt. Okt. 25 2018, 12:29


Kökörcsin

& Geralt ©️️️️️️️️️


Jelen pillanatban úgy érzem, hogy talán jobb lett volna, ha később ébredek, mint ez a címeres ökör, aki az egyik legjobb cimborámnak meri hívni magát.
Nagyon jellemző rá, hogy az eszénél sokkal gyorsabban jár a szája, vagy az esze egyáltalán nem jár, amikor a szájából gátszakadást megszégyenítő mennyiségű szó repül ki, de azt hiszem, hogy most talán túl messzire ment azért, hogy bejusson a borosgazda lányának lábai közé.
Van nem egy praktikusabb, de erszényfogyasztó módja annak, hogy formás női idomokat markolásszon és megmelegítse a furulyáját. Kökörcsin pedig van olyan bohém és nemtörődöm, hogy olyan lányok ölében keresse az ihletét, akik pár orenért a fél nilgaardi sereg összes vágyát is képesek lennének teljesíteni.
Próbálok minél kevesebbé mozogni, miközben hallgatom a lány lelkes csicsergését. Valahol a szívem legmélyén még talán meg is érint a tapasztalatlanságából eredő naivitása, de eszembe jut, hogy ez rövidesen fúriákat megszégyenítő haragba és tombolásba fog átcsapni. Legalábbis ennek a széltolónak a korábbi nőügyeit ismerve esély van arra, hogy vasvillák ellenében kell majd használnom az acél kardom, miközben próbálom megmenteni a bőrét a lincselő tömegtől.
Alig érzékelhetően mozdítom meg a fejemet, hogy láthassam Kökörcsint, akinek a kijelentés után az enyhe szórakozottságtól a másnaposság fejfájásán át a kétségbeesés okozta letargián keresztül szinte minden érzelmet tükröz az arckifejezése.
Nem mondom szép kis slamasztikába keverte magát és úgy tett túl a legmerészebb blöffjein, hogy az italtól fűtötten még különösebben meg sem kellett erőltetnie magát.
Lassú, szándékosan elnyújtott mozdulattal kelek, majd egy látványos ásítás után lecsapkodom a ruhámról és kirázom a hajamból a ráragadt szalmát, azt éreztetvén, mintha csak most keltem volna fel.
- Jó reggelt! - mormogom a magam visszafogott stílusában úgy téve, mintha nem hallottam volna az elmúlt néhány percben elhangzottakat, majd meglepetést színlelve a lánykának is odaköszönök - Kegyednek is!
Mintha nem tudnék semmiről, odamegyek Keszeghez és elkezdem felnyergelni. Szándékos alapossággal helyezem fel a hátára az élére hajtogatott kapcát, a nyerget és az utazó táskákat is.
- Kapkodd magad Kökörcsin! - szólok oda a trubadúrnak - Az esti mulatozásban azt hallottam, hogy egy Bruxa kísérti az egyik környéken lévő gyümölcsöst. Szeretnék utána nézni.
Persze ez szemenszedett hazugság volt, de elértem vele a kívánt hatást. A lány ijedtében felsikkant és még szorosabban fonja a karjait a poéta köré.
- Vaják uram, már megbocsájtson, de ön kitenné ilyen hatalmas veszélynek azt a férfit, aki férjurammá lesz?
Odafordulok a párocskához és az egyik hófehér szemöldököm jól láthatóan magasabbra emelkedik a másiknál.
- Kökörcsin megmondanád, hogy miről maradtam le? - fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, kiélvezvén azt a kis időt, amíg csak én okozok kellemetlenséget ennek a díszes kalpagú pojácának


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)   

Vissza az elejére Go down
 
Legénybúcsú - Kökörcsin és Geralt (ÚU. 1254 Toussaint)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fusino Suneku
» Hiyama Takeo
» Aslius (Eredeti Őrzők)
» Anatole legénylakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Alternatív-
Ugrás: