Esthyllo, a Katicavadász

Becenevek: Pici, Cukorfalat, Kis Aranyos, Zümi, Jajdemegtutujgatnálak, Apróság, Nyünyüke (ezen világ lakosai veszedelmesen hülyék, hát nem sok nálam magasabb pixiet ismerek!) Életkor 29 év Látszólagos kor 3 hetes szitakötőnek felületesen, jobban megszemlélve huszonöt-harminc között Csoport/faj Pixie (Milicista) Foglalkozás vadászat, gyűjtögetés

Különleges képességek/faji adottságok

Pixieként van néhány örökölt képessége és hátránya is. Először is hártyás szárnyai okán röpképes lény, legfeljebb negyven-ötven méter magasra rugaszkodhat el a talajtól és egy pillangóhoz mérhető sebességgel repülhet. Remek reflexei vannak, meglehetősen gyors, nehéz elkapni. Mérete és képzettsége okán rendkívül ügyesen tud elrejtőzni, főleg természetes környezetben, de akár egy városban is. Nagyszerű íjász és meglehetősen ügyes fegyverforgató. Van öt darab örökölt mágikus képessége, amiket képes bevetni, feltéve, hogy aznap már táplálkozott:
Nátha: egy adott célpontot megbetegíthet az adott betegséggel, amely a szokványos tünetekkel, heves gyorsasággal tör k rajta, tüsszögés, köhögés, hirtelen magas láz, orrváladék, stb. A legtöbben ágynak dőlnek, ha nincs halaszthatatlan dolguk. Egy nap után a betegség magától elmúlik.
Szerelés: egy tönkrement, nem mágiával működtetett mechanikus szerkezetet azonnal megjavít, jobb lesz, mint új korában.
Szerencse: egy adott személyt egy napra szerencséssé tehet minden tekintetben. Semmi komolyra nem kell gondolni, csupán a mindennapos dolgokban mázlija van. Nem fogják hirtelen ötletből bárónak kinevezni, nem szakad a nyakába tízezer oren örökség vagy ilyesmi, de a tömegben a zsebtolvaj nem őt szemeli ki, ha elkésik a munkahelyéről a főnöke éppen a lehető legjobb hangulatban van, harc közben pont úgy botlik meg, hogy elkerülje az őt lenyakazó vágást, stb.
Kámfor: akár önmaga, akár bárki másra varázsolva az a személy egy pillanat alatt beolvad a környezetbe, ha az természetes (pl erdő), városban nem működik. Vizuálisan észrevehetetlen, míg nem mozdul meg, szaga vagy ilyesmi viszont elárulhatja.
Masszázs: nem fizikai értelemben természetesen, ez is egy varázslat. Megszünteti a fáradtságot az egyszerűbb fájdalmakat, frontérzékenységet, migrént, energiával telítettnek érzi magát a célszemély.
Étkezésenként csak egy varázslatot lőhet el a karakter.
A hátrányok gondolom egyértelműek. Fizikailag, noha egy nagyon edzett pixieről van szó, aki ha nagyon nekiveselkedik egy teljes kilót is megmozdíthat, egy emberrel (tündével, törpével, stb) nem vetekedhet. Teste is jóval sérülékenyebb, viszonyítás kedvéért ha véletlenül rálépsz, valószínűleg nem hal bele (bár mozogj onnan gyorsan, mert mozdulni, levegőt venni nem tud!) de ha szándékosan, izomból taposol rá, azonnal meghal. Gyakorlatilag bármilyen fegyver, vagy akár keményebb tárgy egyetlen jól irányzott ütésébe belehalhat. Lényegi sebzést okozni képtelen egy embernek. A nyílvesszői maximum apró, csiklandozó érzést keltenek a bőrödön, a kardja esetleg megfeleltethető egy méhcsípésnek.

Jellemrajz

Alapvetően kedves, de zsörtölődő természet, aki hajlamos minden apróságon morogni, ha éppen nincs semmi, ami iránt nem tetszését fejezhetné ki, akkor meglehetősen kreatívan talál egyet. Segítőkész és ha arról van szó, akkor könnyen barátkozó természet, ha bajban vagy, nem fog elsétálni melletted, minden erejével a segítségedre fog sietni. Gondolhatod, hogy az pedig nem kevés a törzs első vadászától! Bár óvatos, de fenemód kíváncsi lélek, aki kotnyelesen mindenbe beleüti fitos kis orrát. Könnyű táncba vinni, ha fogadásról, szerencsejátékról, vagy ilyesmiről van szó, de a kártyával és a kockával is vannak bajai. Leginkább az, hogy nehezére esik kézben tartani a lapokat vagy dobni a kockával. Próbáltad te már kézből teríteni a Kék hegységet? Zabagép, az általa vadászott rovarokkal, mézzel, virágporral és mindenek előtt gombákkal táplálkozik és ezen a világon mekkora rothadt nagy gombák élnek! És milyen finomak! Hűséges típus, ha valakinek megígér valamit, azt meg is tartja, ezért is keresi a hazavezető Cirillát, hogy újra magához ölelje szeretett feleségét. Minthogy a pixie társadalmat királynő vezeti és matriarchális berendezkedésű, így a lányokkal szemben igyekszik kicsit több féket rakni arra a meglepően nagy pofájára, de kevés sikerrel.

Megjelenés

Délceg pixieről van szó, ha jól kihúzza magát, akár 5 centiméter magasra is tornyosul a feje a talajszint fölé. De még az is lehet, hogy megvan az hat is! Megpróbáltuk lemérni a testsúlyát, de nincs ilyen finom mérleg sajnos a helyi piacon. Mindenesetre szálkás, erős testalkatú. Haja gesztenyebarna, szemei kéknek tűnnek, ha szerzel ehhez egy szemre csíptetős nagyítót. Arcvonásai meglehetősen harmonikusnak tűnnek, kifejezetten emberszerű, csak kissé kisebb. Igazán nem sokkal. Hártyás szárnyait, ha napfény éri, aranysárgán csillognak. A testén és arcán is megjelenő zöld minták vagy rituális tetoválások, vagy a csizmád széléről ráfröccsent valami növény leve. Bőrnadrágot, bőrmellényt és csizmácskát hord, erdei vadász felszerelés, íj, tegeznyi nyílvessző, egy kard, két alkarvédő, ami megvédi az ideg visszapattanásától.

Előtörténet

Én vagyok a Csiperke Népének első vadásza, ezt a címet már 17 éves koromban kiérdemeltem, mikor a népünk szállására rontó katicabogarakat lemészároltam! Igen én egyedül! Egyszerre kettőt! Bizony! Ki sem néznéd a magamféle pixieből az ilyen hősiességet, ugye? Pedig micsoda borzadályos szörnyetegek azok, gránitkemény pajzs védi a hátukat és alkarnyi csáprágókkal támadnak! De én, a hős Esthyllo legyőztem őket! A védtelen hasuk alá gördülve szurkáltam össze őket, én az öt centis hérosz! Bizalmasan megsúgom, egy alkalommal még egy lótücsköt is levágtam! Én egyedül! De sajnos nem látta senki, így még nem érdemeltem ki a Tücsökgyilkos melléknevet, pedig hat évszázada már, hogy egyetlen pixie se birtokolta ezt a megtisztelő címet.
Imádott feleségem, az én Zümbilábú Hangácskám azon az átkos napon megkért, hogy valami finomat hozhatnék esetleg ebédre. Mondjuk hangyalárvát, vagy lépes mézet, esetleg rózsabogár combot, így az erdőt jártam préda után, amikor különös hegyvonulat keltette fel a figyelmemet. Az, hogy barna volt, még csak istenes, de bőrborítást kapott, ami azért lássuk be, nem mindennapi. Igyekeztem bejárni, de szörnyű hosszú volt és végig bőrrel borított. A levegőbe emelkedni nem mertem éppen, a környéken több járőröző darazsat is láttam, azért a bátorságnak is van határa, így hát gyalog igyekeztem felderíteni a hirtelen az erdőnkbe támadt, különös vonulatot. Hosszas mászkálás után egy barlangot fedeztem fel benne, amibe kíváncsian behúzódtam. Odabent pedig egy talán elveszett kultúra emlékeit találtam meg, különös, három pixie hosszú szobrot, ami egy kulcsot formált, na meg sok-sok pixie hosszú, összetekert kötelet. Érthetetlen. Mindenesetre a darazsak elől legalább talán biztonságban lévén úgy döntöttem, itt megpihenek.
Mikor felébredtem és kimásztam volna a barlang száján, egészen döbbenetes látvány tárult a szemem elé. Repülő fémdobozokat, de egészen elképzelhetetlenül óriásiakat ám!, égig érő üveghegyeket, fekete, kemény ösvényeket, meg sétáló furcsaságokat láttam. Emberszerűek voltak, különös öltözetekben, de akkorák, akkorák, de akkorák... hát akkora nincs is! Nagyobbak, mint egy... mint egy... mint egy alma! Mint egy egész alma! Hidd el nekem!
Na mondom Esthyllo, édes öregem, mégse kellett volna alvás előtt betolni azt az egész szárított hangyabokát, ha ilyeneket hallucinálsz össze, hát a törzsi sámánasszony, a nagy tudású Prüntyögő Nyunyorka kérni fogja a receptet! Jobb megvárni, amíg elmúlik a hatás. Visszatértem hát a barlang mélyére a kulcsot ábrázoló idolhoz és a gombolyagnak vetett fejjel újra elaludtam.
Ébredéskor aztán eszembe jutott, hogy esetleg káros gázok lehetnek ebben az üregben. Nos, ha kialszik a tűz, akkor így lehet. Vágtam némi rőzsepótlót a különös kötélből, majd tüzet csiholtam. Sajnos elfeledkeztem róla, hogy valami hülye bőrrel burkolta ezt a barlangot (esküszöm elég hamar hozzászoktam a látványhoz), így a lángok hamar tovább terjedtek. Szitakötő-szégyenítő sebességgel reppentem ki a szabadba, ahol végre valami értelmes látvány, egy erdő fogadott. És így, a magasból már realizálhattam, amit el se hittem volna ha nem a saját két szememmel látom. Ez nem barlang, hanem egy zseb! Ez nem hegyvonulat, ez egy bal láb! És ha már itt tartunk, egy fehér hajú, sebhelyes képű, de azért csinos lánykához tartozik, aki éppen valami népi csűrdöngölőt jár igen lelkesen, amihez azért éltem a gyanúperrel, hogy van köze a lángoló gatyájának. Eléggé csapkodott, úgyhogy nem akartam a közelébe repülni, meg még az is lehet, nem venné jó néven a gyújtogatással történő köszöntést, ki tudja mi dívik sétáló hegy körökben? Szóval elmenekültem.
Ennek egy hónapja. Furcsa világba kerültem. A lakosai embernek nevezik magukat és mind ilyen marha nagyok, ráadásul vannak megrögzötten hülye szokásaik. Például a kaját mindenféle magas helyekre, nagy faácsolatokra viszik fel, pedig még a pixie babák is tudják, a kaja akkor is lefelé esik, én meg túrázhatok értük meg kerülgethetem a csapkodó kezeket. Borzasztó. Eddig is tudtam, hogy 40 centi felett már túl ritka a levegő az agyműködéshez, ha engem kérdeztek, már a varangyokon is látszanak a szellemi elbutulás jelei, de ez mégiscsak túlzás! Ennek ellenére van bennük valami szikrája az értelemnek, például tudnak beszélni, meg vannak hobbijaik. Jó, értelmetlen hobbik, mint köveket rakosgatni egymásra és azokba fészkelni egy szimpatikus odú helyett, de na! Valami szervezett tevékenység, na! Furcsa egy fajzatok, az már szentség.
Na most a probléma az abból adódik, hogy én innen szeretnék hazajutni. Hát hogy fogom én az én drága Zümbilábú Hangácskámnak megmagyarázni, hol az isteni tölgymakkban voltam ennyi ideig? Meg ki fogja elhinni? Mellesleg tudjátok ti mekkora sodrófája van neki? Én faragtam! 16 milliméter kérlek! Rossz rágondolni...
Valahogy valamelyik majd csak segít nekem ezek közül... Gondolom... Remélem... Olykor megcsinálok némi kis házi munkát a nagy kőizéikben, másnapra meg szokott kint lenni egy kádnyi tej, meg gyümölcsdarabok, meg ilyenek. Valami házi manókról meg koboldokról hadoválnak. Fene tudja. Cserekereskedelem lenne? Vagy valami vallás? Ezek a buta lények elég nehezen értelmezhetők, de meg kéne szólítanom lassan valamelyiket...

Kedves Esthyllo!

Elfogadva!

Nagyon érdekes alapötlettel álltál elő ehhez a karakterhez és olyan szép körítéssel adtad elő nekünk ennek a hős katicavadásznak a történetét, hogy azt egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Minden sorodból süt a mesei báj, ami ugyan elsőre nehezen összeegyeztethető a Witcher sötétebb tónusú világával, de mind a történet íve és az elbeszélésmód nagyon szépen elsimítja ezt a látszólag nehezen kiküszöbölheti ellentmondást.
Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni ennek a fél almányi óriásnak az élete a fórumon, mert nem mindennapi kalandokat ígér a karakter felütése.
Gyorsan menj és foglald le az arcodat, aztán érdemelt ki a Lótücsökölő címet!

Avatarfoglaló