Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Miután idő szűkében felderítettük Geralttal, hogy mi történhetett velünk a ríviai pogrom után, mindketten tudtuk, hogy nem maradhatnak így a dolgok. Hogy mi ketten nem maradhatunk együtt úgy, ahogy voltunk. Mindkettőnket hívtak a saját ügyes-bajos kis dolgai, Geralt tudtommal visszatért Kaer Morhen-be, engem pedig egy izgalmas felfedezés ígérete a toussaint-i Beauclair-be hajtott. Ígéret az nem volt, de találtam valami érdekesebbet egy könyv személyében, amit hiba lett volna a borítójáról megítélni. Az onnan északra visszavezető úton nem számítottam meglepetésekre, mégis belebotlottam egybe. Virágnyelven szólva Francesca Findabair nagyhatalmú varázslónőbe, a Völgyek Százszorszépébe, akit Enid an Gleannának is hívtak, alapító Páholytagba, és Dol Blathanna valamikori királynőjébe, ma hercegnőjébe. Rémesen kínos teával körített szeánsz volt ez, és utána még annyira sem voltam biztos Enid szándékaiban, mint előtte. Benne volt a pakliban, hogy azonnal Filippa és a többi Páholytag tudomására hozza, hogy mégsem vesztem oda Ríviában, de az is, hogy hallgat mint a sírbolton fakadt árvácska. Ezek után, rossz hírem megelőzendő Novigradba lovagoltam, felkeressem a rókahajú Triss Merigoldot, hogy ez a holló elbeszélgessen vele egy kicsit, de nem számítottam rá, hogy az odaúton egy másik, egy ifjabb, tapasztalatlanabb, mi több, tüzesebb rókafiók állja e holló útját. Aztán nagyobb örökség nyomába indultam, nevezetesen Geoffrey Monck híres és hírhedt mágus és dzsinnszelídítő laborjának és kéziratainak nyomába, de arra nem számítottam, hogy egy régi ismerőssel hoz össze a sors. Ráadásul egy olyannak, aki épp egy kikimóráktól hemzsegő hangyabolyt igyekezett kitakarítani. Mivel kivételes módon egyeztek az érdekeink, úgy alakult, hogy kisegítettük egymást. Utána történt. Kemény küzdelem volt, úgyhogy hajlandó voltam egy-két koronát beáldozni azért, hogy aznap éjjel ágyon alhassak egy az átlagosnál hárommal jobb fogadóban. Míg a vacsorámat költöttem – mely a szobához járt – hallottam egy igen izgalmas pletykát, mely két felszolgáló közt esett meg. - Szóval az asszony ragaszkodik hozzá, hogy meglátogassa azt a bujdokló kuruzslót. - Ssz. Én nem tenném. Tényleg nagyhatalmú mágusnő hírében áll, de…. Különben is, honnan vagy olyan biztos benne, hogy bujkál? Én úgy hallottam, vándorol. Azért híresült el. - Hát a polimorfikus képességei miatt! Ostoba is lenne, ha nem használná ki! Tudod te, mit fizet Novigradban Radovid egy boszorkányért? No lám, lám. Hazudnék, ha azt mondanám, az első gondolatom nem Filippa volt. Ez pedig feltételezni engedi, hogy az Eniddel eltöltött teadélután eredményeképpen jár a nyomomban. Ezt lehet, nem volna ostoba döntés jobban felderíteni. Meleg közönnyel felkanalaztam a kapott, harmadosztályú levest, melyet illúzióval tettem ízletesebbé, elfogyasztottam mellé a kapott karéj kenyér felét – vigyázok a vonalaimra – aztán ágyba bújtam. Másnap reális időben felébredtem, és összekészültem, hogy teljes pompámban, orgona és egres aromájától illatosan nyakamba vettem Cidaris fővárosát, Cidaris-t, hogy a lehető legdiszkrétebben a lehető legtöbbet megtudjam erről a polimorfiára képes, nagyhatalmú varázslónőről, aki bujkálni kénytelen.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Miután idő szűkében felderítettük Geralttal, hogy mi történhetett velünk a ríviai pogrom után, mindketten tudtuk, hogy nem maradhatnak így a dolgok. Hogy mi ketten nem maradhatunk együtt úgy, ahogy voltunk. Mindkettőnket hívtak a saját ügyes-bajos kis dolgai, Geralt tudtommal visszatért Kaer Morhen-be, engem pedig egy izgalmas felfedezés ígérete a toussaint-i Beauclair-be hajtott. Ígéret az nem volt, de találtam valami érdekesebbet egy könyv személyében, amit hiba lett volna a borítójáról megítélni. Az onnan északra visszavezető úton nem számítottam meglepetésekre, mégis belebotlottam egybe. Virágnyelven szólva Francesca Findabair nagyhatalmú varázslónőbe, a Völgyek Százszorszépébe, akit Enid an Gleannának is hívtak, alapító Páholytagba, és Dol Blathanna valamikori királynőjébe, ma hercegnőjébe. Rémesen kínos teával körített szeánsz volt ez, és utána még annyira sem voltam biztos Enid szándékaiban, mint előtte. Benne volt a pakliban, hogy azonnal Filippa és a többi Páholytag tudomására hozza, hogy mégsem vesztem oda Ríviában, de az is, hogy hallgat mint a sírbolton fakadt árvácska. Ezek után, rossz hírem megelőzendő Novigradba lovagoltam, felkeressem a rókahajú Triss Merigoldot, hogy ez a holló elbeszélgessen vele egy kicsit, de nem számítottam rá, hogy az odaúton egy másik, egy ifjabb, tapasztalatlanabb, mi több, tüzesebb rókafiók állja e holló útját. Aztán nagyobb örökség nyomába indultam, nevezetesen Geoffrey Monck híres és hírhedt mágus és dzsinnszelídítő laborjának és kéziratainak nyomába, de arra nem számítottam, hogy egy régi ismerőssel hoz össze a sors. Ráadásul egy olyannak, aki épp egy kikimóráktól hemzsegő hangyabolyt igyekezett kitakarítani. Mivel kivételes módon egyeztek az érdekeink, úgy alakult, hogy kisegítettük egymást. Utána történt. Kemény küzdelem volt, úgyhogy hajlandó voltam egy-két koronát beáldozni azért, hogy aznap éjjel ágyon alhassak egy az átlagosnál hárommal jobb fogadóban. Míg a vacsorámat költöttem – mely a szobához járt – hallottam egy igen izgalmas pletykát, mely két felszolgáló közt esett meg.
