The hunt begins

Airmid & Dalla

Gors Velen... Velen egyik városa, a hely, ahol Aretuza tornya van. Nem hittem volna, hogy valaha ismét itt fogok járni, de mégis így lett. Itt állok a város főterén és egy papírt nézek egy táblán, amire nem egy kis hülyeség van kitűzve. De az, amire a tekintetem szegeződik kitűnik a többi közül. Egy vadászatot hirdet, amit a helyi úr rendelt el. Itt csak annyit írnak, hogy busás jutalomban részesül az, aki kard végre hányja a fenevadat. Az, hogy mi is lehet, nem esik szó, ami mondjuk nem sokat segít. Elfordulok végül és elindulok a városháza felé, mivel igencsak felkeltette az érdeklődésem ez a felhívás. Pár perc elteltével egy vaskos ajtó előtt ácsorgok és ujjaim türelmetlenül hullámoznak keresztbe tett karomon. Megváratnak és ez nem igazán tetszik, nagyon nem. Végül aztán kinyílnak a fa ajtók és egy vékony, ősz ember jelenik meg.
- Bejöhet. Az úr fogadja. - ránézek és szó nélkül belépek a helyiségbe. Tágas terem fogad, közepén egy nagy asztallal, aminek túlsó végén ül az uraság. Előtte temérdek papíros és láthatóan már mindegyiket megforgatta. Előtte van még egy kupa és mellette egy üveg bor, legalábbis maradványai. A férfi a székben láthatóan nem sokat aludt. Homloka ráncos, szemei véreresek és izzad. Valami aggasztja, nagyon is aggasztja és ez álmatlan éjszakákat és fejfájást okoz neki. Nem keveset és nem gyöngét.
- Mit akarsz?! Mond gyorsan, mert dolgom van. - förmed rám, miközben fel sem néz. Hangja fáradt és rekedtes, ami meg sem lep, ha végig nézünk rajta.
- A felhívás miatt jöttem. - szólalok meg és látom, ahogy a toll megáll a kezében. Most végre felnéz és alaposan, szó nélkül végigmér, végül sóhajt egyet.
- Csak küldtek egy boszorkát.. - enyhe megkönnyebbülés érződik.
- Nem a toronyból jöttem. - szólalok meg, amire felvonja a szemöldökét. Ezek szerint onnan is kért segítséget ehhez és nem kapott, ami kicsit azért meglep.  - A felhívása véget jöttem ide és azért, hogy többet megtudjak a bestiáról. - teszem még hozzá végül.
- Sajnos sok információval nem tudok szolgálni. Egyedül csak azt tudom elmondani, hogy esténkét támad a lakokra és mindenre. Arra tippelünk, hogy a szennyvízrendszerben lakozik. Ennél többet nem tudok neked mondani. - vázolja fel a helyzetet, amiből már tudok egy-két dologra következtetni - A fizetség azután lesz, hogy a bestia meghalt és láttam a tetemét. - teszi még hozzá. Egy darabig elgondolkozva állok és kinézek az ablakon. Van tippem, hogy mi lehet, de nem vagyok benne biztos.
- Rendben. - szólalok meg végül és látom, hogy a megkönnyebbülés újabb kis hulláma fut végig a férfin.
- Páran már jelentkeztek erre a vadászatra, a közeli fogadóban megtalálja őket, ha csak nem mentek már le. -  szól még hozzám, majd int, hogy elmehetek és ismét beletemetkezik a papírokba. Nem is maradok sokáig és elhagyom a házat.
Mire kiértem az utcára már sötét lett, így biztos voltam benne, hogy a fogadóban nem fogom megtalálni azokat, akik erre a felhívásra jöttek. Ezért hát a csatornákhoz veszem az irányt és hamar meg is csap az a szag, ami nem éppen kellemes. Egy grimasz után lemászom és elindulok az útvesztőben, amely a város alatt terül el. Pár perc elteltével harcok hangjait hallom. Gyorsabb léptekkel indulok meg a hangok vélt irányába és a sarok után egy nagyobb és nyíltabb téren találom magam, ahol páran harcolnak fojtólidércekkel. Láthatóan már nem sokáig bírják és a kis csapatból mindössze ketten próbálnak valamiféle védelmet biztosítani a maradéknak, akik közül az egyik láthatóan pont ellát egy másikat. Nem sokáig gondolkozok és varázslásba kezdek. Mágia elkezd ropogni a levegőben és a következő pillanatban néhány dög összeesik. Ez arra tökéletes volt, hogy a maradékot elijesszem és így azok sietve el is tűnnek a sötétbe.
- Megvagytok? - kérdem a kis társaságtól, akik közül a kettő, aki harcolt, fáradtan esik a falnak. Ki tudja, hogy mióta lehettek már itt. Ám van egy olyan gyanúm, hogy nem ezek az elkövetők. Mármint ők is nagy gondot jelentenek, de nem hinném, hogy embereket rántanának ide le. Végül aztán odalépek a vöröske mellé, aki éppen valami gyógyfűvel próbál segíteni az egyik szerencsétlenen. A páciens egész rossz bőrben van, meglehetősen rosszban.
- Bocsi. - szólalok meg és felhasználva némi gyógyfüvét egy az övéhez képest eltérő italt kreálok, amit megitattok a szerencsétlennel, majd a maradékot a sebére öntöm. - Ez egy időre kiüti. Amint magához tér, kimegyünk innen, mielőtt megjelenik az, ami miatt fáj az uraság feje. - szólalok meg, majd odalépek a lidércek hullája mellé és varázslat segítségével beljebb lökőm őket az egyik csatorna alagútban. Remélhetőleg ez kicsit eltereli rólunk a figyelmet.

The hunt begins

Airmid & Dalla

A kis csapatnak iszonyat mázlija van, hogy még időben érkeztem meg és tudtam segíteni rajtuk. Nem élték volna meg a reggelt, ha valahol másik irányba fordulok a csatorna útvesztőjében. Azon helyzetek egyike, amikor az a tipikus női megérzés jó irányba vezetett, ha lehet egyáltalán arra fogni a dolgot. S habár ezen lidércek nem különösebben veszélyesek, ha nem vagy idióta, őket láthatóan mégis meglepte. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna velük, ha valami más bestia talál rájuk előbb. Akkor esélyesen nem találtam volna mást, csak széttépett hullákat és cafatokat. Viszont egyelőre nem ezen kéne agyalni, sokkal inkább azon, hogy ezt a kis társaságot kijuttassam innét, épségben. Legalábbis nem több sérüléssel és kevesebb végtaggal.
Miután elláttam a sérültet és odébb tessékeltem a szörny tetemeket, a lány szólt a kettő álló harcos vigye a harmadikat. Amikor viszont nem sietnek, hirtelen varázslatot érzek meg a levegőben. Kis mosoly kíséretében látom, hogy a kis vörösnek vannak trükkjei a tárósjában. Kicsit fel is keltette az érdeklődésem. Láthatóan a gyógyfüvekhez és főzetekhez ért, így gondolom medika. Ez meg is magyarázza, hogy mit is keres itt. Egy olyan sosem árt, aki helyre tud pofozni egy ütés után.  Végül mosolyomat elhagyva követtem őket, figyelve arra, hogy semmi váratlan nem jöjjön utánunk, vagy elénk.
Pár percig gond nélkül tudtunk haladni és habár az előttem lévők fáradtak voltak, egész jól bírták a strapát. Láthatóan lihegtek és folyt róluk a verejték, de nem szóltak egy szót se. S egészen addig így is volt, amig hirtelen nem éreztem meg valamit. A hideg futott végig a hátamon és kapásból tudtam, hogy nagyon rossz helyen vagyunk. Gyorsan az elől lévők elé mentem és megállítottam őket.
- Bújjatok a falhoz. Gyorsan! - suttogtam oda nekik és ahogy megtették, már bele is kezdek a varázslatba. Pár pillanat múlva egy illúzió vesz körbe minket és hallani lehet, hogy valami felénk tart. Lassú és nehézkes léptek, amelyek enyhén víz hangzanak az alagutakban. Érzem, hogy mennyire meg vannak feszülve mellettem. Arról nem is beszélve, hogy mennyire be lehetnek tojva. Remélem azért csöndben bírnak maradni. Hosszúnak tűnik másodpercek után feltűnik az, amire valóban vadásznunk kéne. Egy baziliszkusz. Lassan és komótosan halad, megfontoltan szaglászik és vizsgálódik. Szerencsémre az illúzióm kitart, így végül továbbáll. Várok még egy kicsit aztán megszüntetem a varázslatot.
- Most már még jobban kell sietnünk. - mondom nekik és tessékelem is őket a kijárat felé. Közben remélem, hogy épségben kijutunk innét és ha az sikerül, akkor biztosan váltok néhány szót a kis vörössel. Láthatóan ő volt az egyetlen, akinek volt némi sütnivalója és esze. A többi leginkább csak a jutalmat látta maga előtt.

The hunt begins

Airmid & Dalla

- Egy baziliszkusz. - felelek a feltett kérdésre, amint elhalad mellettünk a bestia. Ezt követően a kis vörös nem is várakozik sokat és mozgásra készteti a másik kettőt. Meglepetésemre igazán könnyedén kapja fel a sérültet és úgy iramodik neki. Enyhe mosollyal követem őket, közbe folyamatosan figyelve magunk mögé. Bevetve egy kis varázslatot is, hogy a szagunk ne maradjon meg. Jobb félni, mint megijedni. Szerencsénkre viszont mindenféle gond nélkül sikerül kijutnunk és elérni a fogadót.
Ott a kis csapat a szobájukba megy és a lány is követi őket. Gondolom kicsit még ápolja őket, én viszont inkább kerestem egy üres helyet és leültem. Miután rendeltem is két főre ételt és italt, elővarázsoltam egy könyvet, amit elkezdtem lapozni. El kezdek kutakodni, hogy mégis mivel tudnám jól legyűrni azt a dögöt. Hiába a tűz az erősségem, nem hiszem, hogy csak állni fog, ameddig végzek a varázslatommal. Így aztán egy másik módszer kell, amivel tőrbe tudom csalni és úgy elbánni vele. Legalábbis ez a tervem, ha valaki nem változtat rajta. S akkor még ott van a kis leányka is, aki szintén kifejezetten érdekesnek tűnik. Valami furcsa érzésem van vele kapcsolatban, amit nem tudok megfogni. Egyelőre nem tudok.
Pár perc elteltével meg is jelenik az említett vöröske a lépcső alján és láthatóan keres valakit. Egy kis varázslat segítségével megbökőm az arca azon felét, ami felém néz. Remélhetőleg ezzel észrevesz, mert megérzésem szerint pont engem próbál kiszúrni. Megvárom, hogy leüljön, majd az ételre és italra mutatok egy mosoly kíséretében. A könyv továbbra is előttem van és a baziliszkusz-ról lehet olvasni a lapokon.
- Mond csak, hogy hívnak? Engem szólíthatsz Dalla-nak. - mutatkozok be - Illetve, láthatóan te nem azzal a 3 okostojással vagy együtt. Igazam van, medika, ki illúziót használ. - mosolyodok el és iszom egyet a sörből.

The hunt begins

Airmid & Dalla

- Pont arra jártam és pont ugyanazt a megbízást fogadtam el. -felelek neki, amikor megköszöni azt, hogy megmentettem. - Vagy, ha nagyon hivő vagy, akkor az isteneknek. - teszem még hozzá. Bár ez kicsit úgy hangozhat, mint aki nem igazán hisz ezen dolgokban, pedig ez nem teljesen van így. Az az, némileg igen, de az egy teljesen másik történet. Végül aztán a nevét is megtudom, ahogy azt is, hogy igazam volt. Csak belerángatták ebbe és semmi köze nincs a többi félnotáshoz. Rossz helyen volt rossz időben, bár számukra inkább jó helyen, jókor. Minden csak nézőpont kérdése. Közben eszem pár falat és iszok egyet, tekintve, hogy nem volt sok időm enni, mióta megérkeztem ide.
- Tehát érzés, vagy inkább amolyan ösztön alapon jönnek ezek mindenféle kontroll nélkül. - gondolkozok el és közben kicsit a könyvvel játszadozok - Szerencséd, hogy nem botlottál bele olyanokba, akik nem szeretik az ilyesmit. Nagy szerencséd. - teszem még hozzá, mivel volt szerencsém látni, hogy mire képesek az emberek, ha valakiről azt hiszik, hogy boszorkány. Elképesztő, hogy mennyire primitívek tudnak lenni, hogy a félelem mennyire át tudja venni felettük az irányítást. S mindezt azért, mert valamit nem tudnak megmagyarázni és vallásuk matt egyszerűen elítélik és bűnös dolognak hiszik. Egyszerű embereket oly könnyű irányítani és befolyásolni, hogy voltak esetek, amikor már kicsit rosszul is esett. De csak kicsit és rövid ideig.
Ekkor veszek észre valami érdekeset a szemében, amit eddig nem láttam és ami mosolyt csal az arcomra. Nem közönséges és nem azért, mert láthatóan elf vér folyik az ereiben, hanem mert van ott valami más is. Viszont egyelőre még nem vagyok biztos benne és ezért nem is akarok rákérdezni, ám ettől csak még érdekesebbé válik számomra. A kérdésén pedig? Azon kicsit kacagok egyet, főleg ezen a kis szégyenlős reakción, amit most mutat.
- Tanulni szeretnél. Talán varázslónő akarsz lenni vagy kontroll hiánya aggaszt? - teszem fel a kérdést és közben egy kis varázslatot használva egy rókát idézek a fejére. Egy kis illúziót, amit érezhet is és láthat is, amikor az leugrik elé az asztalra. Egy pár pillanatig csak nézi a lányt, majd elkezd átváltozni és már egy kicsi Airmid áll előtte. Aztán eltűnik úgy, ahogy jött.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz szerencsém egy aguara-val találkozni. - szólalok meg és szemeim szabályosan csillognak, mintha tűz játszana bennük. Ajkamon mosoly, amely mintha egyszerre lenne meleg és mégis, mintha a hideg rázna tőle.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Hallgatom a válaszát és elgondolkozok rajta. Nem sok gyermek szeretne varázsló lenni, önszántából legkevésbé, ha nincs semmilyen baja. Nagyrészünknek nem volt más választása az életben maradáshoz, mint ez. Vakok, púposok, sánták, némák, süketek, amire csak gondolni lehet, ha van bennük potenciál, akkor lehetnek varázslók. Egy lehetősséggé válik számukra, hogy kezdeni tudjanak valamit az életükkel és ne a sötétben kelljen leélniük azt. Persze ez nincs ingyen és nem is könnyű. Ám az ő esetében látható az alap és csak egy kis támogatás kell, hogy meg tudja fogni azt, ami benne lakozik. Közben a másik kijelentésemre megérinti az arcát, egy heget. Ebből arra következtetek, hogy már találkozott olyannal, akinek nem tetszett az illúzió.
- Amennyiben valóban akaratlanul jönnek ezek, akkor nem meglepő, hogy aggaszt. Főleg, hogy egy nagyobb érzelmi sokknál akár olyat is csinálhatsz, amivel komolyabb kárt tudsz okozni másnak vagy magadnak. Mivel az érzelmek nagyban befolyásolják a varázslatot egy olyannál, aki nem képezte magát. - mesélek kicsit neki a mágia természetéről, amit láthatóan már megtapasztalt. Ezután már annyira meg sem lep, hogy eltaláltam a valódi kilétét, ami még több kérdést vet fel.
- Akkor... Mégis mit keresel itt? Egyedül? - kérdezek vissza egy kis szünet után. Aguara-nak elég fiatalnak tűnik és így nem hiszem, hogy nem lenne egy szülője, aki mindentől óvná őt. - Tudtommal legalábbis a fajtád nem igazán szereti egyedül hagyni a gyermekét és akár a pokolba is utána megy. - teszem még hozzá. Közben elővarázsolok egy könyvet, amit lerakok elé. Nem éppen egy vékony darab és nem is annyira új. Viszont a tarmalma kifejezetten hasznos lehet számára.
- Tehát tanulnál.. Akkor ezzel kezdheted. - mutatok a könyvre egy kis mosoly kíséretében és közben lapozok egyet az előttem lévőben.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Nem tudom, hogy min mehetett keresztül, ám válaszaiból látszik, hogy nem volt éppen könnyű élete. Ahogy az is kiderül, hogy már nem él a szülője, pedig tagadhatatlanul érdekes varázslat lehet, aminek segítségével azt csinálnak belőle, ami most. Viszont nem igazán szeretik, ha valaki ebbe bele akar lesni, így nem sokat tudok erről és sejtésem szerint ő sem. Vélhetően ideje korán el kellett hagynia a helyet, ahol élt és azóta se sokat maradt egyhelyben. Ennek hála nem tudja rendesen uralni az erejét sem, mivel senki nem mondta el neki, hogy azt miképp is kéne. Nem is meglepő, hogy megragadja azt a lehetőséget, ami előtte van. Röviden, engem.
Kis mosoly kezd el játszadozni az arcomon, amikor szó nélkül kezdi el olvasni a könyvet, amit elé raktam. Nem tagadom, hogy vártam némi ellenállást, ami elmaradt. Nem mintha ez baj lenne, inkább meglepő. Fiatalok leginkább undorral tudnak nézni az ilyen szintű könyvekre, már ha egyáltalán tudnak olvasni. S ezt igazából meg sem kérdeztem tőle, de láthatóan tud, mivel túl sok kép nincs benne.
- Mielőtt kiolvasod az egész könyvet, fölöslegesen. - nyúlok át és lapozok bele párat. - Számodra ez a rész ami igazán fontos. - teszem az ujjam a pappírra. Ott arról lehet olvasni, hogy mi is a varázslat alapja és természete. Amolyan alapok, amit mindenkinek a fejébe vernek, ha eljut egy iskolába. Persze ez neki láthatóan nem adatott meg, így marad ez. Közben remélem azért enni sem felejt el. Eléggé furcsa és új érzés, hogy én tanítok valakit. Főleg azon tüske mellett, ami még mindig bennem van.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Nem tagadom, hogy egészen eddig a pillanatig nem nagyon fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy keressek olyat, akiből varázslót faraghatok. Túlságosan a tüskére koncentráltam az utóbbi években, ami meg is érthető, mert igencsak mélyen van. Talán kicsit túl mélyen is ahhoz, hogy valaha kijöjjön onnan. S nem is érdekelt más, mint hogy az okozóját elkapjam és megbüntessem mindazért, amit velem tett, vagy tenni akart. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna a végzetem, ha nem ütöm le. Erőszak, ameddig meg nem török és meg un, majd elad, mint egy játékszert. Maga a gondolat is feldühít és kell is egy kis idő mire feltűnik, hogy ezt érzékelni is lehet. Tekintve, hogy az előbb említettek alapján, az érzelmek befolyásolják a varázslókat. Így aztán érezhetően megnőzz a mágia a levegőben és enyhén ropogni is kezdett, szememben mintha láng gyúlt volna, de még időben észhez kapok és leállítom magam. Nem kéne tönkre tenni a helyet, legalábbis különösebb okot nem adtak rá.
- Olvasni itt sem keveset kell, hogy legyen némi elképzelésed arról, hogy mi is az erő, ami benned lakozok. Mellé jön a gyakorlás, hogy érezd is azt, ami benned lakozok. Idővel meglesz a tapasztalat, hogy irányítani is tudd. - válaszolok a kijelentésére szelíden. S be kell valljam, egy kicsit tetszik ez a, hogy valakinek tudást adok át. Bár nem csinálom csak olyan 5 perce, így aztán nehéz lenne megmondani, de mégsem rossz. Viszont ez mellett most vannak más gondjaink is. Ami tud repülni és szereti a sötét, nyirkos helyeket.
- Viszont mielőtt mélyebben elmerülsz, még van egy kis dolgunk. - rakom elé a másik könyvet, amin egy baziliszkusz rajz mellett lehet olvasni némi adatot is. Tekintve, hogy ezért jöttem ide, akkor már kéne is valamit csinálni vele.
- Legalábbis ez a dög továbbra is lent a csatornában és láthatóan a toronyban lévőket nem különösebben zavarja ez. Így ránk marad, hogy csináljunk vele valamit. Így ránézve erre. - bökők az ábrára és az írásra mellette - Mit gondolsz, miképp lehet elbánni vele. - lássuk mennyire tud alkalmazkodni és mennyire gyorsan tud összerakni új információkat, amik alapján össze tud rakni egy fajta tervet. Mert van leírás a baziliszkuszról, de arról nincs, hogy miképp tudod legyűrni.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Láthatóan reagált a kis dührohamra, ami hirtelen rám tört. Meg is lepődtem volna, ha nem így történik. Tekintve, hogy azért a mágiával meg van a kapcsolata. Viszont a baziliszkusz még továbbra is alattunk mocorog és fog is egészen addig, amíg valahogy ki nem füstölnöm, vagy füstölnünk, ha már ketten vagyunk. Kihasználom ezt a lehetőséget, hogy kicsit jobban megismerjem őt. Meglássam, hogy miképp dolgozza fel az információt, hogy miképp teljesít egy nehezebb helyzetben, nyomás alatt. Ez nem jelenti azt, hogy ráhagyom az egész munkát, de nem leszek gyors. Hogy ez jó-e? Végeredményt illetően teljesen mindegy, amennyiben nem kell a fél városon át üldözni a dögöt. Akkor már nem lenne mindegy. Ám reménykedjünk, hogy nem így fog történni.
- Helyes. A hiedelmekkel ellentétben nem dermeszt kővé, ha rád néz. Sokkal inkább azért nem mozognak az emberek, mert megijednek. - válaszolok a kijelentésére. Igazság szerint magam sem tudom, hogy honnét is jöhetett ez, de nagyon sokan hisznek benne. Különösen vicces, amikor elmondod nekik, hogy semmi igazság alapja sincs. Néha el is hiszik, de legtöbbször nem és téged mondanak hülyének, mert ők jobban tudják.
- Pontosan. A mérgétől sokkal jobban kell félni, mint a szemeitől. Nem éppen kellemes dolog, ha eltalál. Illetve a kinézete ellenére nem éppen lomha jószág. Habár, ha a csatornában támadunk rá, akkor némileg korlátozni tudjuk a mozgását, hiszen akkor nem fog tudni repülni. Viszont, ha kijut, akkor gondolom nem kell mondanom, hogy mennyire leszünk szar helyzetben. - vázolok fel neki egy esetleges lehetőséget. - Viszont én amondó vagyok, hogy most dőljünk le és majd holnap este próbálkozzunk vele. A lidérceknek hála, remélem legalábbis, hogy most nyugton lesz. Meg, ahogy rád nézek, nem ártana egy jó kis fürdő és puha ágy. S ha gondolod, akkor napközben tanítok pár dolgot. - ajánlok fel egy lehetőséget egy szelíd mosollyal. Amennyiben egyetért, akkor felmegyek és elteszem magam mára, hogy másnap felfrissülve oktassam, majd frissebben menjünk le a csatornába.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Az éjszaka hamar tovább illant és amikor a nap reggeli fényeivel jártam egyet az ébredő városban, nem láttam nyomát annak, hogy a baziliszkusz megszökött volna. Láthatóan egész jól el volt mással, ami nekünk csak szerencse. Még az hiányzott volna, ha most takarítani kell. Mellesleg a szállás meglepően kényelmes volt és a víz sem volt rossz.. Miután hozzáadtam néhány dolgot, azután kifejezetten jó lett. Bár mit is várnánk egy kis fogadótól, még ha az városban is van. Még szerencse, hogy annyira nem vettem fel a varázslóktól megszokott nagyzási mániát. Legalábbis ezen a téren nem, ami volt, hogy hasznossá vált számomra.
Mire már mindenhol felébredtek, visszatértem és leültem egy asztalhoz és reggelit kértem magamnak. Közben azon gondolkoztam, hogy miképp is kéne tanítanom a kis rókát. Tegnap az már kiderül számomra, hogy a tudása meglehetősen, kevéske. Szinte semmit sem tud arról, hogy mi is az ereje úgy igazából. Valószínűsítem, hogy még azelőtt elszakadt a szülőjétől, hogy az megtaníthatta volna. Így aztán ki volt téve az érzelmei által irányított illúzióknak. S ez láthatóan nyomot hagyott rajta, legalábbis a heg az arcán erről árulkodik számomra. Mire a gondolatmenetem végére érek meg is jelenik az alany.
- Szép jó reggelt. Remélem sikerült kipihenned magad. - köszöntöm egy szelíd mosollyal és amennyiben ennek az ellenkezőjét vélem felfedezni, aki csésze teát csúsztatók elé. Saját keverék, ami ad egy kis löketet reggel. Elég sokszor használtam diák éveim alatt, talán többször is, mint gondoltam volna.
- Mielőtt nekikezdünk mindennek. Mennyit tudsz az erődről? - teszem fel a kérdést, annak tudatában, hogy tegnap adtam neki egy könyvet. Így mondjuk azt is megtudhatom, hogy olvasta-e.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Meg sem lep, hogy elsők közt ültem le a fogadóban reggelizni. Mindig is korán kelő voltam, ezt még anyám nevelte belém. Ez nagyon azóta se változott, de vannak kivételek. Leginkább akkor, amikor egy húzós éjszakán vagyok túl. Ez lehet egy hosszabb harc, vagy ivászat, szerencsémre utóbbi többször történt meg. S döntő többségére emlékszem is. Ezek mellet mégsem lettem későn kelő, hiába utazok hosszabb távokat, valahogy akkor is nappal, vagy előtte ébredek fel. Végül aztán megjelenik a vöröske, aki láthatóan szintén nem szeret sokáig ágyban maradni.
- Főzet, ami segít koncentrálni. - mosolyodok el és elé tolom azt a bögre teát, amit az előbb készítettem magamnak, de most az övé lesz. - Csak lassan, mert meleg. - figyelmeztetem őt és közben elkezdek készíteni egyet magamnak. Tisztán láthatja, hogy miképp is készítem el, így akár meg is jegyezheti magának. Maga a tea egy édeskés gyümölcsízzel párosul, amikor beleiszik és kellemes utóízt hagy maga után.
- Nos, sokat én sem tudok a fajodról. Mindössze annyit, hogy fiatal elf gyermekeket vesznek magukhoz és belőlük csinálnak aguara-t varázslat segítségével. Illetve, hogy nagyon jók az illúziók teremtésesben. - mesélek neki kicsit és elgondolkozok egy pillanatra miközben a bögrémben lévő teát kavargatom. Miképp is kéne elmagyarázni neki, hogy megértse a dolgot.
- Kezdjük az alapoktól. Mindennek ára van és ez a varázslatra is igaz. Valamit adnod kell, hogy használni tudd, hogy használhasd a káoszt. Különben saját magad leszel az, amit feláldozol az erőért. S ez nem ad szép eredményt, ezt elhiheted nekem. - kezdek bele egy órába, ha már itt vagyunk. S ezzel eszembe jut az egyik tanuló társam, aki majdnem elvesztette az egész karját, mert a saját életerejét adta. Rendkívül jó lecke volt mindenkinek. - S hogy mit áldozunk fel ezen erőért? A négy elemet. Föld, víz, levegő és tűz. De az utóbbi elképesztően veszélyes és nagy eséllyel őrülettel jár annak, aki használja. Jobb esetben az erejét veszti, de az ritkább. - folytatom és egy kicsit figyelmeztetem is - Innentől kezdve erőt kell gyűjteni a káoszból, hogy megalkoss valamit. - leveszek egy virágot a mellettünk lévő vázából és azt használva emelem meg a széket, amin ül, így a növény elhervad. - Nem mondom, hogy könnyű, de tekintve, hogy magadtól csináltad eddig, szerintem hamar ráérzel. - már ha sikerült értelmesen elmagyaráznom neki, amiben nem vagyok biztos.

The hunt begins

Airmid & Dalla

- Ugyan, semmiség. - felelek szelíd mosollyal és közben a lányt figyelem. Fiatalnak tűnik, bár ezt náluk azért nehéz lenne nézésre megmondani. Habár az erejével való tudatlanság is erősen ezt sugallja. S mégis min mehetett keresztül, ami erre a helyre hozta őt? Valami megmozdul bennem, amikor rá nézek. Egy olyan érzés, ami eddig nagyon messze elkerült és amiről semmit sem tudok. Még leírni sem tudom, hogy mit is érezhetek, de egyfajta védelmet akarok neki adni. Magam sem értem, hogy miért cikáznak ilyen gondolatoka fejemben, de minél tovább bámulok, annál erősebb. Megrázom a fejem kissé és az orrnyergem masszírozom, amikor hallom a kérdését.
- Ahogy látom, akaratodon kívül adtál valamit, valamiért. Mivel annak testi jelei volnának, ha nem így történt. - felelek neki. S ha úgy van, ahogy mondom, akkor kifejezetten jó érzéke van a varázslathoz. Az egyetlen baj, hogy esélyesen ösztönösen teszi, így valószínűleg azért nem megy neki elsőre. Azt hiszem ezt mondják adottságnak, vagy géniusznak, attól függ, hogy kit kérdezel.
- Nem gond, hiszen nem volt ki megtanít... Egészen eddig. - szelíd mosoly jelenik meg az arcomon, miközben elé teszek egy virágot - Próbálj meg engem kicsiben megjeleníteni a virág felhasználásával, mint ahogy én azt este tettem. Képzelj el, amint az asztalon állok, veled szemben, kicsiben, mielőtt még megijesztünk valakit. - adok neki egy feladatot, hogy meglássam, mennyire sikerül neki ezt kivetelezni.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Válaszára, csak némán bólintok. Tisztában vagyok vele, hogy mit élhetett át fiatal korában. A folytonos menekülés és bujkálás, az erejétől való félelem. Tekintve, hogy nem volt mellette szülő, aki megtaníthatta volna mindenre, amire kell. Ilyen téren hálás vagyok anyámnak, hogy belem verté azt, amit és neki hála élhetek még most is.
- Láttam rá példát és egy elsorvadt kar nem túl kellemes látvány. S ez még jobbik eset volt. - hozok fel neki egy példát, ami tagadhatatlanul nem kellemes. Szerencsére nem én voltam az, aki így járt, hanem más. Ennek hála nem is nekem kellett megtapasztalnom a fájdalmat, amit ez okozhat valakinek. Bele se akarok gondolni, hogy mit élhetet át az a szerencsétlen. De szerencsére ezen emlékek hamar tova illenek, amikor a fiatal lányra nézek.
- Ugyan, semmiség. Magam is örömöm lelem benne. - felelek a kijelentésére, majd meglátom miniatűr alakom a bögrémen olvasni és előtte a rókát. Láthatóan van érzéke ehhez és ez jó, így könnyen és gyorsan meg tudja tanulni az erejének irányítását. - Nagyon jól csináltad elsőre. S most próbáld meg nyitott szemmel, miközben a világ körülötted zajong.  - adom a következő feladatot számára és nyújtok át egy újabb virágot. Mivel nem csak nyugodt környezetben kell majd használnia az erejét, ahol tud koncentrálni. Lesznek olyan helyzetek, amikor a pillanat tört része alatt kell cselekedni és döntéseket hozni.

The hunt begins

Airmid & Dalla

- Vissza lehet fordítani, de az sem ingyen van. - válaszolok a kijelentésére. A varázslók világában semmi sincs ingyen és ezt egyesek a nehéz utón tanulják meg. Mindig mindennek meg van az ára és ezt sosem szabad elfelejteni. Mindössze más a mérték, amit fizetni kell ezekért. Szerencséd van, ha csak a kezed az, amit később visszakaphatsz, ha nem a körforgásba kerülsz bele.
Ismét nekilát az illúziónak és most az asztal szélén jelenek meg, majd eltűnők rövidesen utána. Tagadhatatlanul ráérzett, de még korántsem tud kellően sokáig koncentrálni. Emellett lehet ideje lenne elengedni a virágot, hogy megnézzük mennyire megy neki a levegőből való erővétel. Az eddigiekből kiindulva biztos vagyok benne, hogy menni fog neki, ahogy abban is, hogy félni fog ettől. Hála a figyelmeztetésemnek, de bízok benne, hogy nem lesz gondja, ám előbb vagy utóbb túl kell esnie ezen. Nem hordhat magánál mindig virágokat, hogy varázsolni tudjon.
- Most próbáld meg ismét, de hosszabban és virág nélkül. - hagyok egy kis időt, hogy leülepedjen - Hunyd be a szemed és összpontosíts arra ami körülötted van. A levegőre, ahogy gyengéden mozog a helyeségben, ahogy viszi a szavakat és illatokat. Érezd meg benne a varázslatod alapját azt, amit felhasználsz az illúziódhoz. Tapasztald meg ezt az érzést és vésd jól az emlékezetedbe, hogy legközelebb kevesebb odafigyeléssel menjen. Majd idővel ösztönösen. - adom a következő tanácsot, majd elkezdem figyelni őt.