The hunt begins

Airmid & Dalla

Láthatóan elgondolkozik az elmondottakon és igyekszik levonni a következtetéseit, amik hasznosak lehetnek számára. Látom azt is, ahogy megkapaszkodik az asztalon. Kimeríti a varázslat, vagy csak ahhoz nem szokott hozzá, hogy magától csinálja, ezért erősen koncentrált rá. Biztosra megyek, hogy ez így hirtelen eléggé sok lehet számára mindenféle tapasztalat és gyakorlat nélkül. Ám így könnyebben és gyorsabban megtanulja kezelni az erejét és azt, ami vele jár. Enélkül csak bajt hozna a saját fejére és idővel ki tudja, hogy mibe keverné magát. Ezen gondolatoknak hála ismét feljön bennem az az érzés, amit nem tudok hová tenni. Egy ösztön adta inger, ami arra késztet, hogy magamhoz öleljem őt és megnyugtassam. Nem tudom, hogy mit is kéne küzdenem ezzel, de remélem, hogy nem látszik kívülről a vívódásom.
Aztán megpróbálja azt, amit mondtam neki. Látom rajta, hogy nagyon koncentrál és igyekszik megtenni azt, amit mondtam neki. Egy pillanatra meg is jelenik a miniatűr alakom magam előtt ám eltűnik.
- Miért kéne? Nem mondtam, hogy elsőre sikerülnie kell és nem is várom el. Főleg, ha azt nézzük, hogy csak most tanulod meg irányítani az erődet. - szólalok meg szelíden a bocsánat kérésére - Sőt, kifejezetten jól megy. - dicsérem is kicsit. A kialakult pillanatnyi csöndet a gyomra korgása zavarja meg, amire csak mosolygok. Rögtön jelzek is, hogy hozzanak reggelit.
- Egyél mielőtt folytatjuk és összeesel itt nekem. -

The hunt begins

Airmid & Dalla

Még emlékszem arra a napra, amikor először jártam úgy, mint ő. Amikor eljutottam arra a szintre, hogy majdnem összeestem a kimerültségtől, annyit gyakoroltam. Elképesztően rosszul éreztem magam, úgy éreztem, hogy a világ forog körülöttem és nem akar megállni. Sosem éreztem még annyira rosszul magam, mint akkor. Miután mindig a korlátjaimat feszegettem, így ez utána még sokszor megesett és a végére már kezdtem megszokni. Ám valahol kétlem, hogy más is úgy csinálta volna, mint én. Legalábbis nem láttam, hogy sokan táncolnának a kimerülés okozta rosszul léttel. S nézve őt, nála is valami hasonló léphetett most fel. Mindössze gyöngébb és kicsit az éhség is mögötte van.
- Én már ettem. - szólalok meg szelíden és közben látom, hogy megpróbál felállni - Meg már kértem neked is reggelit, így ne indulj el sehová. - teszem hozzá egy szelíd mosoly kíséretében. Miközben az ételre várunk elkezdek egy újabb teát készíteni. Ez kicsit megnyugtatja és segít, hogy könnyebben tudjon enni. Főleg, ha úgy reagál, mint én, mert akkor az evés a legutolsó dolog, amire szükséged van ilyenkor.
- Idd meg, segít. - nyújtom felé a bögrét és közben az étel is megérkezik elé. Csak ülök és csendben figyelek, mint egy tanár, aki türelmesen vár a diákjára. Még a végén visszamegyek tanítani... Habár jobban belegondolva, az lenne a legutolsó dolog, amire rászánnám magam. Ahhoz nagyon kéne unatkoznom és még mindig nem találtam meg azt a szemétládát sem. De, ha meglesz és végeztem vele, akkor mihez kezdek? A hirtelen jött szabadságommal mit fogok csinálni és hová megyek? Ezekbe egészen eddig nem gondoltam bele. Elvakított a bosszú, így meg sem próbáltam belegondolni, hogy mi lesz utána.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Ameddig ilyen körülmények közt tapasztalja meg a varázserő kimerülés következményeit, addig még kifejezetten jól jár. Ezt egy éles helyzetben, amikor a túlélés a tét, sokkal rosszabbul járna. Itt viszont nincs egyedül, hiszen vele szemben ülök és segítek neki, ahol csak tudok. Kicsit úgy érzem magam, mint anyám, amikor rám vigyázott és oktatott, hogy miképp kell nyomot olvasni, harcolni. Ezen gondolatra megdöbbenek és úgy nézek a lányra velem szemben. Hirtelen értelmet nyert a bennem kavargó érzés, amit eddig nem tudtam hová tenni. Kezembe temetem a fejem, hogy elrejtsem azt a számomra kínos nevetést, ami feltörni készül belőlem. Bennem ilyen érzések... Bennem? Ezen csak röhögni lehet és semmi mást. De inkább lenyugtatom magam és visszatérek ahhoz, amit eddig csináltam.
- Nem tesz semmit. Elég sokszor tapasztaltam meg azt, hogy milyen, amikor elhasználod a varázserőd. Elhiheted, hogy még egész jól megúsztad. Én többször ájultam, mint azt szerettem volna. -reagálok a kijelentésére, miután remegő kézzel átveszi a bögrét, amiből kicsit magára is löttyint. Halvány mosoly jelenik meg erre az arcomon, ahogy figyelek. Esetlen, akár egy újszülött őzgida. A kérdésre a kezemre támasztom az állam és elgondolkozok.
- Senki nem akar varázsló vagy varázslónő lenni. Esetek döntő többségében a sokadik gyerekeket adják oda a szülők, olykor jó pénzért. Vagy a csúf, csonka, nyomorék gyerekeküket. - kezdek bele a mesélésbe és akaratlanul is végig húzom az ujjam ott, ahol a farkas ejtette heg volt. - Esetemben egy szerencsétlen eseménynek hála megvakultam és egy szép heg került az arcomra. Így aztán amikor jött a lehetőség, hogy varázslónő lehet belőlem, akkor nem is gondolkoztam sokáig. - mesélek neki kicsit magamról - S te hogy kerültél ide? - teszek fel egy kérdést én is.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Nagy nehezen visszafogtam a nevetésem, így nem vett észre semmit abból az őrlődésből, ami benne folyik jelen pillanatban. Mert van min gondolkodnom most, ami eddig meg sem fordult a fejemben. Sőt, teljesen le is tettem róla, hiszen elvesztettem és tudom jól, hogy miért is kellett így történnie. Olvastam rémtörténetek és örülök, hogy nem lehetek egyiknek sem az okozója. Belegondolni se merek abba a bűntudatba, amit ez okozhat valakinek. Vagy azt nézni, ahogy rombol és pusztít, tombol és gyilkol. Egy részem örül neki, másik még mindig siratja.
- Ne sajnáld, mert én sem teszem. - mosolygok rá - Most már így alakult az életem és egy percét sem bánom. Ezen élet által nyílt lehetőségem jobban megismerni a világot és bejárni azt. Anélkül még mindig farkasokra vadásznék Skellige szigetén. - gondolkozok el egy kicsit a mondatom végére. Közben azt is látom, hogy azért nem mond el mindent nekem, amit meg is értek. Meg vannak a saját kis titkai, amiket nem szívesen osztana meg egy olyannal, akit alig ismer. Nem mintha én ezt siettetni akarnám, vagy nagyon turkálni akarnék a múltjában. Utóbbit ráadásul a tudta nélkül is könnyedén meg tudnám tenni. Meg vannak a módszereim és kapcsolataim hozzá.
- Egy csapatot.. - esek ismét gondolkozásba, majd elmosolyodok - Csak egy kis tolvaj banda? - kérdezek vissza. Meg vannak a kapcsolataim, hogy sok mindenről tudjak és halljak. Bár jelen esetben csak egy megérzés miatt tettem fel ezt a kérdést.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Látom rajta, hogy fején találtam a szöget és valóban egy kis rablóbanda tagja volt, vagy még mindig az. Tagadhatatlan, hogy nagyon hasznos egy illúziót használó egy ilyen csapatban. A lehetséges célpontok száma szinte végtelen, ha egy kis varázslat segítségével észrevétlenül el tudsz lopni akármit. Persze mindez megy a levesbe, ha egy varázsló kerül a képbe, mert akkor könnyen átláthatnak a trükkön és annak nem lesz jó vége. Gondolom a heg is innen lehet az arcán, bár lehet, hogy ebben tévedek.
- Valóban? - kérdezek vissza egy ravasz mosoly kíséretében. Akár egy macska, aki pont játszadozni készül az áldozatával. - Mi volt a legértékesebb? - teszek fel egy kérdést, ám előtte varázsolok egyet, hogy senki ne figyeljen ránk. Figyelem minden rezdülését és közben megpróbálok úgy ülni, hogy ne érezzen semmi kényszert magán. Nincs az arcomon semmilyen érzelem, ami félelmet kelthetne benne. Az igazat megvallva, kicsit olyannak érzem a helyzetet, mint amikor az anya kérdezi a gyerekét, hogy mégis hol volt az éjszaka folyamán. Hogy kicsit oldjam az esetleges feszültséget, egy rókát is idézek elé, ami elkezd játszadozni a miniatűr énemmel.
Egy darabig jó magam is nézem a kis játékot és halvány mosoly kezd el megjelenni az arcomon közben. Annyira békés jelenetnek hat, hogy már-már elképzelhetetlen. Nem az én világom része lenne egy ilyen helyzet, ahol a semmire sem gondolva játszadoznék. Nem érzem úgy, hogy megérdemelnék egy olyan életet, ahol ezt megkapnám. Azon harag és bosszúvágy, ami hajt előre nem engedi, hogy ezt átélhessem. Gyűlöletet, ami volt mesterem felé érzek meggátol minden más érzést benne. Elvakít és a sötétségbe taszít mindaddig, amig be nem teljesül és életellen testét darabokra nem tépem. Ám még azt sem tudom, hogy merre lehet és ez csak jobban felszítja a tüzet. S most mégis itt vagyok Airmiddal, akinek a varázslatról tanítok és azt, hogy miképp kell kezelni. Nem illik a kettő egymáshoz, mégis mindegyik én vagyok. Talán azért is segítek neki, mert megéreztem őt a sötétben és vele akarom kirántani magam ebből? Nem tudom és ez zavar, idegesít.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Ennél jobban el sem tudtam volna találni, hogy mivel is foglalkozott, mielőtt velem találkozott. Habár nem túlságosan meglepő, ha jobban belegondolok. Egy gyerek, egyedül a világban minden nélkül, hová máshová sodorná az élet, főleg ilyen képességek mellett. A válasza viszont egy kicsit meglep. Mindenre gondoltam, viszont erre azért nem és hirtelen nem is tudom hová tenni. S ahogy az arcát elnézem, nem annyira kellemes emlék. A bögrén fehéredő ujjai is ezt mutatják számomra. Kezem magától mozdul és gyengéden az övére teszem azt, hogy így próbáljam megnyugtatni őt.
- Nem cselekedet, amit valószínűleg senki nem köszönt meg neked. Az emberek ritkán hálásak, ha másfajú segít rajtuk, inkább csak morognak és ott hagynak. Ám attól még jót tettél. - szólalok meg végül egy szelíd mosoly mellett. Hányszor kaptam már ezt én is, pedig csak varázslónő vagyok és nem egy másfajú. Bár sokak szemében ez már bőven elég. Nála ez még rosszabb lehet, hiszen medika, akinek az a dolga, hogy segítsen. Szinte látom a sok lenéző, megvető pillantást ahogy kezel valakit, vagy csak kezelne, ha egyáltalán engedik neki.
- Ne hagyd, hogy ez kedved vegye. Öltsd ki rájuk a nyelved és hagyd ott őket. - adok még neki egy biztatást és villantok egy lágy mosolyt, miközben kezem továbbra is az övén pihen. Kicsit olyannak tűnhet kívülről a helyzet, mint amikor egy anya a lányát vigasztalja. Ami igazából annyira nem is tűnik lehetetlennek, tekintve, hogy még a hajszín is megegyezik. Egészen addig, amíg észre nem veszed a hegyes füleket. Az egyetlen gond ezzel a képpel, hogy lehetetlen ahogy van. Ám attól még lehet kedves és szép emlék.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Amikor elmondja, hogy azért tette, mert ezt vélte helyesnek, elmosolyodok. Kicsit naivnak és ártatlannak tűnhet a kijelentése, talán az is. Viszont pont ettől kedves és melengető más számára. Ebben a rothadó világban vannak még olyanok, akik így gondolkodnak és még nem rontotta meg őket senki és semmi. Pedig láthatóan nem volt egyszerű múltja, ami miatt ez vele is megtörténhetett volna, de valahogy mégsem így történt. Nem tudom, hogy én miképp cselekedtem volna egy ilyen helyzetben. Bár valószínűsítem, hogy hasonlóképp, elvettem volna a gyermeket és másnak adom. Én, mint egy olyan személy, akinek ez a fajta kiváltság már sosem adathat meg a természetes után, nem tudom megérteni, hogy mégis miért tennél akármit is egy új élettel szemben. Hiába számolom bele azt a lehetőséget, hogy esetleg rosszul élnek, vagy nem várt, esetleg fattyú, akkor sem tudnám megtenni. S ez megint csak egy naiv és ártatlan gondolkodás, ami még él bennem.
- Ugyan, nem kell megköszönni semmit. - szelíd mosolyom továbbra is töretlen felé. Nincs semmiféle különösebb okom, hogy másképp gondoljam. Én nem vagyok olyan, mint az a szemét, akit mesteremnek gondoltam, aki csak kihasznált, hogy saját vágyait kiélje rajtam. Egy mocsok a sok közül, akiket mindenhol meg lehet találni és akikbe akaratlanul is bele fogsz botlani. Így talán annyira nem is rossz, hogy ő már megtanított erre és felkészültem várom ezen találkozásokat.
Gondolataimból egy nem várt ölelés zökkent ki és ekkor veszem észre, hogy már nem ül velem szemben senki. Meglepődve ülök és azt sem tudom, hogy mégis mihez kezdjek. Nem szokták hozzá ezen dolgokhoz, nem szoktam meg, hogy valaki megölel. Anyám volt az egyetlen, aki megtette és már hosszú évek óta nem él. Végül lehunyom a szemem és kezem szinte magától mozdulva húzza közelebb a lányt. Nem is tudnám megmondani, hogy ez most melyikünknek lehet nagyobb vigasz és egy belső alapja, amiből később meríthetünk. Igyekeztem megtartani a komplexusom, hogy továbbra is a megbízható felnőtt képét mutassam neki, akire támaszkodni lehet.
- Mond.. - szólalok meg végül - Nem szeretnél velem tartani egy darabig, hogy többet tudj tanulni. - teszek fel végül egy egész fontos kérdést, amire nem tudom, hogy milyen választ is kéne várnom.  

The hunt begins

Airmid & Dalla

Az ölelés egy nagyon maglepő esemény lett a mai reggelem folyamán. Nem is nagyon tudtam hová rakni ezt a szituációt. Ám egy olyan kellemes melegséget kezdtem el érezni, amit szinte már el is felejtettem, hogy létezik. Így aztán minden gond nélkül öleltem őt vissza és húztam közelebb magamhoz. Érzem, ahogy a fejét a vállamra teszi, ám még előtte meglátom a könnycseppeket legördülni az arcán. Ösztönből nyúlok és törlöm le, amikor az már a sebénél jár és simítom meg az arcát. Ekkor viszont hallok valamit, ami miatt kacagok egy hallkat.
- Úgy hallom, hogy jobb, ha most eszel egy kicsit. - mosolygok rá és engem el, hogy le tudjon ülni. Mire ez meg is történik a felszolgáló lány is lerakja elé az ételt és így neki is kezdhet. Közben magamnak is hozatok egy újabb pohár bort és azt iszogatom, ameddig ő falatozik. Azon kezdek el ismét gondolkozni, hogy miképp tudnák jól elbánni a csatornában megbújó szörnnyel és lehetőleg komolyabb sérülések nélkül.
- Miért lennél a terhemre? Nem vagyok olyan helyzetben, hogy egy útitárs gondot jelentsen számomra. Sőt, kifejezetten jót tesz, ha lesz valaki, akivel el lehet cseverészni. - válaszolok a kijelentésére. Mennyivel jobb lesz nem egyedül járni az utakat, egyedül lenni különböző helyeken. Már előre várom az közös utazásunkkal járó felfrissülést és kalandot, amint letudjuk a mostanit. Amint ő is végez a reggelivel és in is a borral, felállok.
- Pihenj le egy kicsit. - mosolygok rá, majd amikor mellé érek lehajolok és puszit adok a homlokára - Este várj itt és akkor elrendezhetjük a dögöt alattunk. - teszem még hozzá és már libbenek is odébb.
A nap folyamán igyekeztem értékes hozzávalókat keresni, amikből hasznos italokat készítettem. Elsősorban a mérge ellen, mivel az jelentheti a legnagyobb problémát számunkra és nem árt felkészülni ellene. Ezenkívül pár alkímiai főzetet, amikkel el tudjuk csalni, vagy némileg lebénítani. Este időben érkezek meg és ha már vár, akkor odamegyek hozzá, hogy indulhatunk-e. Amennyiben még nincs itt, akkor megvárom és csak azután indulok le vele a csatornába. Ott egyelőre csak feltérképezni szeretnék, lehetőleg elkerülve a lidérceket. Nem kellenek fölösleges akadályok, ám ha megjelennek, elbánok velük, figyelve arra, hogy maradjon elég erőm.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Hamar eljött az este és vele az is, hogy ismét megpróbálkozzunk a bestia vadászatban. Remélhetőleg minden probléma nélkül alakul és nem lesz nagyobb gondok. Nap közben össze is gyűjtöttem minden hozzávalót, ami a főzeteimhez kellettek. Nem akartam fölösleges rizikót vállalni azzal, hogy valami nincs nálam. Nem akarom sem magam, sem Airmid-t veszélyeztetni, főleg a reggeli történések után. Nagy kalandokra akarok vele indulni és megélni, nem pedig az elsőnél súlyosan megsérülni. Valahogy nem hagyna jó szájízt a számban utána. Este sem kellett sokat keresnem, mire megleltem a lányt, aki rám várt.
- Látom kipihented magad. - szólok hozzá, amikor közelebb lépek hozzá. Ezt kifejezetten jó látni, mivel problémás lett volna, ha továbbra is kimerült és fáradt. Az csak hibákhoz vezethet és azok nem kellenek. Biztos vagyok benne, hogy ezt már megtapasztalta elég sokszor.
- Akkor indulhatunk? Mivel tapasztalataim szerint jobb az üres gyomor, mint a teli ilyen alkalmak előtt. Persze, ha te másképp gondolod, akkor megvárlak. - teszem még hozzá, ha enni akar akkor megvárom és utána indulok el vele.
Hamar el is érjük a csatornát és jó ideig gyalogolunk is benne, közben figyelek, nehogy meglepjenek. Ám a bejáratnál használt főzet segít, hogy a lidércek kevésbé találjanak vonzónak, még ha nem is feltétlenül jó illatú. Majd megfürdök a vadászat után egy alapos hajmosás kíséretében, ami alapból sem ártana. Végül aztán megtalálom azt, amit kerestem, egy nagyobb elágazást, ahol kényelmesen lehet mozogni. Tény, hogy ez a bestiának is előnyére van, ám közel sem annyira, mint számomra.
- Itt állítunk fel egy csapdát, hogy könnyebben elkapjuk. - szólalok meg - Figyelj kérlek, ameddig felkészülök. - kérem meg a lányt, majd munkához látok.
Jó pár perc ügyködés után el is készültem mindennel, de azért ellenőrzők mindent, amit eddig tettem. Amint ezzel is készen vagyok, elégedetten mérem fel ismét a termet. Tökéletes lesz, ha nem jön egy újabb bátor, ámbár idióta bagázs, akik keresztbe húzzák az egészet. Közelebb lépek Airmid-hez, majd az egyik sarokba vezetem.
- Kérlek csinálj illúziót, hogy elrejts a baziliszkusz elől. - bizok benne, hogy könnyedén megoldja majd és egyben jó gyakorlásnak is számára. Ezekután csak várni kell, azt követően, hogy elmormoltam némi varázsigét, a csapád aktiválása érdekében.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Kicsit meglepődők, amikor alig pár méter után egy róka sétál mellettem egy lány helyett. Viszont egy kis mosolyt is varázsolt az arcomra, még ha tudtam is, hogy mi is valójában, így sejtettem, hogy van egy ilyen alakja is. Azt is látni vélem rajta, hogy a szag egy kicsit erősebben hat nála, mint nálam. Azzal nem igazán akarok foglalkozni, nem kéne ilyennel merítenem magam teljesen fölöslegesen. Nem akarok fölösleges meglepetéseket, amik sokkal veszélyesebbé válhatnak, ha nincs annyi erőm, mint kéne. Sajnos már megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor olyan esetekben kell helyt állni. Talán annyi előnyöm van, hogy a származásom révén nem vagyok gyönge fizikálisan, így ezt is ki tudom használni. Nem mintha úgy akarnék harcolni ezzel a döggel, legszívesebben elkerülném és távolról, mágiával végeznék vele.
Miután felállítottam minden csapdám és felkészültem, ellenőriztem mindent, beálltam egy sarokba a kis rókával. Airmid láthatóan nagyon figyelt arra, hogy honnét jöhet a baziliszkusz és az illúzió megtartására. Leguggoltam és elkezdtem simogatni. Talán azért, hogy őt nyugtassam, vagy magamat, nem is tudnám megmondani. Ám tény, hogy jól esett számomra is a puha szőr az ujjaim között, remélem, hogy nincs ellenére ez a mozdulat, ám ha igen, akkor abbahagyom. Mindenesetre túl sokáig nem tudom csinálni, mert súlyos léptek hangját hallom az egyik járatból. Gyorsan felállok és felkészülök. Nem is kellett sokat várni, mire megláttam a baziliszkuszt, amit a róka valószínűleg előbb észrevett, mint én. Viszont türelmesen vártam, ahogy haladt előre egyenes a csapdáig, ami sikeresen aktiválódott is és a semmiből feltörő lángok rövid idő alatt nyelték el a szörnyeteget. Elképesztő hangokat adott ki, miközben próbált menekülni, de sajnos sok esélye nem volt rá. Így rövid vergődés után elnémult és már nem mozdult többé.
Ezután odasétálok, hogy megnézzem az végeredményt, a maradványokat. Egy viszonylag erős égett hús szag terjeng a levegőben, ami minden lépéssel egyre erősebbé válik. Nem éppen egy kellemes aroma, ami meghozza az étvágyat, ezért is mondtam, hogy nem kéne még vacsorázni. Bár nem tudom, hogy ezután marad-e egyáltalán étvágy, miután visszaérünk a fogadóba. Leguggolok megvizsgálni a tetemet, mivel ilyen közelről még nem volt szerencsém látni ezen faj egy példányát sem. Még, ha egy kicsit meg is van szenesedve a szerencsétlenje, attól még vannak dolgok, amiket meg lehet vizsgálni rajta. Viszont a kelleténél kicsit jobban belemerülök ebbe és nem veszem észre az esetleges figyelmeztetéseket a rókától. Így aztán észre se veszem azt a baziliszkuszt, ami mögöttem tűnik fel és nagy sebességgel halad felém.

The hunt begins

Airmid & Dalla

A baziliszkusz vadászat eddig kifejezetten jól halad, hála annak, hogy könnyedén végeztem vele. Összességében nem is nagyon számítottam nehézségekre, hiszen a tűz lenne az a terület, amiben kifejezetten jó vagyok. Ennek a dögnek pedig pont az a gyengéje, így aztán eléggé kellemetlen lett volna, ha nem sikerül ilyen gyorsan elbánnom vele. Valahogy így is terveztem, bár kevesebb sikolyt vártam tőle. Az annyira nem volt kellemes élmény és bőven meglettem volna a megtapasztalása nélkül. Mindenesetre örülök a könnyű és gyors munkának, mivel az hasonlóan könnyű és gyors pénzt jelent számomra. Mondjuk jelen esetben kettőnk számára, hiszen Airmid is segített azért. Apropó a róka, fordulok meg és akkor veszem észre a második baziliszkuszt, ami a hátunk mögül tűnt fel és már a kis társammal viaskodik.
- Hogy a szentsége... - kezdek bele egy káromkodásba, ám nem jutok a végére, mivel kapásból felugrok és közben a mágia szövegét mondom. Gondolkodás nélkül cselekszem és úgy küldök egy tűzgolyót a dög felé. Csak utólag esik le, hogy ott van mellette Airmid is, akit több, mint valószínű, hogy szintén el fogok találni.
- Vigyázz! - ordítom el magam és erősen remélem, hogy nem sikerült őt is megpörkölnöm. Amennyiben mégis, akkor azonnal nekikezdek, hogy ellássam a sebeit. Még csak az hiányzik, hogy fertőzést kapjon emiatt itt nekem ebben a rohadt csatornában. Ám, ha sikeresen elugrik akkor megnyugodva lépek mellé és simítom meg a fejét. Végezetül pedig nekilátok a kettő bestia feldolgozásának, mivel azért eléggé értékes alapanyagokat lehet belőlük kinyerni, ha ügyes vagy.

The hunt begins

Airmid & Dalla

Hogy az a szentséges, magasságos rohanna a falnak, amiért nem vettem észre a második dögöt. Nem is gondoltom rá, hogy egyáltalán kettő lehet belőlük, pedig aztán meglehetősen nagy az esélye. S mégis, még a puszta gondolat vagy gyanú se merült fel bennem. Egy olyan hibát sikerült elkövetnem, amit nagyon könnyen ki lehetett volna küszöbölni. Pusztán figyelnem kellett volna és várni egy kicsit, hogy megjelenjen miután a másik meghalt. Ám helyette úgy tettem, mint egy rohadt újonc, aki a legkézenfekvő dolgokra nem képes gondolni és fejjel fut a falnak, majd csodálkozik, hogy púp nő rajta. S ha ez még nem is lenne elég, akkor a varázslatom eltalálta a szerencsétlen lányt is, hiába reménykedtem azon, hogy ki tudja kerülni.
Nem is kell sok, hogy ezt Airmid is észre vegye, aki láthatóan fájdalmakkal próbált meg járni, de nem jutott túl messze. Nem sokkal később az égett szőr szaga is megcsapja az orromat és egy nem éppen az ő fülének való káromkodás hangzik el. Hogy a fenébe tudtam ennyire béna lenni és abban a gondolatban jönni le ide, hogy csak egy van. Viszont most már teljesen fölösleges ezen gondolkoznom, helyette inkább gyorsan felállok és a rókához sietek. Egész csúnya sebet ejtettem rajta, ami az egész hátán egy része, egészen az egyik lábáig. Újabb káromkodások közepette gyengéden felemelem, vigyázva arra, hogy ne okozzak neki ennél is több fájdalmat. Egy pár varázsszót mondok el még gyorsan, aminek hatására a két baziliszkusz lángra kap. Nem akarom, hogy bármi nemű nyomuk maradjon.
Sietősen értem vissza a fogadóba, ahol senkivel és semmivel nem foglalkozva a szobámba siettem. Leraktam a rókát az ágyamra, majd pár varázslatot használva mentem biztosra, hogy senki ne zavarjon. Odaléptem a táskámhoz és elkezdtem kutakodni benne, majd különféle üvegcséket vettem elő. Leülve az asztalhoz elkezdtem főzetet és kenőcsöt készíteni. Meglehetősen gyorsan dolgoztam és néha egy kis varázslatot csempésztem bele, hogy még gyorsabban haladjak. Nem akarom, hogy heg maradjon ez után, még kevésbé azt, hogy fájdalmak között legyen miattam.
- Ez most kicsit csípni fog elsőre, majd kellemesen hűsít. - figyelmeztetem, ahogy elkezdem felkenni az elkészített gyógyszert. Óvatosan és gyengéd mozdulatokkal. Ezután fogom a főzetet és lassan megitatom vele. - Lehet, hogy kicsit ki fog ütni. - mosolygok rá, majd kezet mosok. Végül aztán leülök az ágyra és az ölembe veszem, hogy megnyugtassam. Bár ez inkább nekem szól, mint neki.