Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A félelem, ami rám tört, amikor megláttam a kis rókát, aminek leégettem a hátát... Eddig még sosem tapasztaltam ilyet, hasonlóban már volt részem, ám ez most más volt. Olyan lehetett, mint amikor egy szülő meglátja a gyermekét mocskosan és sérülten. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit is kéne tennem, hogy miképp nyúljak hozzá, merre fussak és miért. Végül aztán észhez tértem és így rövid idő alatt ismét a fogadó szobájában voltam vele. Nem is gondolkoztam azon, hogy mégis miképp kéne ellátnom őt. Szerencsére egészen jól el is viseli ezeket és látom, amint az ölemben elnehezednek a szemei és egy szép nagyot ásít. Apró mosoly jelenik meg arcomon, amikor a kis róka álomba szenderül. Csak ülök és kezemben tartom őt, majd hirtelen rám tör a fáradság, amely akár egy hatalmas hullám vág arcon. Elfogyott az adrenalin löket belőlem és így én is ásítok egyet. Vele együtt szenderedek el. Pár óra elteltével felébredek és megnyugodva látom, hogy az ölemben még mindig szunyókálnak. A kenőcs már elkezdett hatni, bár a szőrnek kelleni fog némi idő, mire ismét kinő, de semmi nyoma nem fog maradni. Ez nagy követ vert le a szívemről. Nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha miattam lenne rajta egy újabb heg. Nem tudtam volna megbékélni magammal soha, ebben biztos vagyok. Ám ahogy lenézek a nyugodtan alvó rókára egy leírhatatlan nyugodtság tör rám és érzem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Letörlöm és hirtelen anyám arca jelenik meg előttem, egy szelíd mosollyal néz minket. Érzem, hogy akárhol is van, büszke rám és ez melegséggel tölt el. Ajkaim szétnyílnak és egy sokat hallott gyerekdalba kezdek bele hallkan. Közben folyamatosan figyelek, hátha felébredne, mert akkor első kérdésem felé, hogy miképp érzi magát és enne-e. Megfelelő válaszok esetén lemegyek vele enni.
Bízom Dallában. Ugyan látom, hogy az aggodalom szemeiben nagyon erősen jelen van. Pedig igyekeztem elkerülni, de úgy tűnik lassú voltam. Vagy figyelmetlen? Bent a fogadóban az ölébe kucorodom és várom a megváltó álmot. Amikor már nem fogom érezni a fájdalmat, mikor már nem fog számítani semmit az éget szag. Álmomban pedig újra anyám előtt álltam. Mikor elkószáltam és megdorgált. Jogosan és nem ütött meg. Szavai jobban fájtak annál. Szinte teljesen belém martak. Amíg ő is aludt akaratlanul közelebb kúszom hozzá, melegítve őt és magam. Biztonságot kerestem tudatom alatt és találtam az ölében. Mindennek ellenére utolsó emlékeim törnek felszínre. Az idegenek, kik anyámba szúrták kardjukat. A fém pengén sötéten csepegett vére. A testvéreim, kiket szintén leöltek. Füst, égett szőr szaga és a mindent elnyomó félelem, Mély alvásom ellenére sikoltok, sírok, ahogy a jelenlegi alakom engedi. Nyüszítő keserves hangot hallatok, csukott szemeimet még inkább összeszorítom. Mancsaimmal aprót rúgok, hátamon feláll a szőr. Legalábbis ami maradt. Szuszogva riadok fel, szemeim szinte kipattannak. Lihegek a furcsa álom hatásától, de megnyugtat a szelíd dallam, amit a nő dúdol.
Álmomban visszatértem a szigetekre, amikor még minden csodás és mesés volt. Amikor anyámmal eljártam vadászni, a közeli forráshoz fürdeni, a piacra, a partra halászni. Szinte nem volt olyan dolog, amit ne csináltunk volna közösen, hiszen csak ketten voltunk. Nagyon boldog idők voltak és sok mindent köszönhetek neki. Egy dolog van, ami nagyon zavar, amit nagyon bánok a mai napig, hogy nem volt lehetőségem elköszönni tőle. Nem tudtam neki megmutatni, hogy milyen is lettem, hová jutottam. Álmomból a róka mocorgása zökkent ki, miközben megfeszül, vonyít. Így aztán énekelni kezdnek neki, hátha ezzel le tudom nyugtatni és megkönnyíteni álmát. Látom, ahogy kis idő elteltével felpattan az apró szemhéjak és kis szemeit rám emeli.
- Jó reggelt Airmid. - szólalok meg a dalocska befejeztével és kezemmel gyengéden megsimítom a fejét, megvakarom a füle tövét. Az ablakon a felkelő nap sugarai kezdtek el beszűrődni, amiben nem is volt semmi meglepő. Hasam meg is tudtomra adta, hogy nem ártana enni valamit, hála annak, hogy a vadászat előtt se tettem ezt meg. Gyengéden leraktam a kis lényt az ágyra, majd felálltam és az ajtóhoz léptem. - Felhozom az ételt. Miképp fogyasztod? Emberi formában? - kérdezem tőle, miután megtudom, hogy miképp lemegyek. Ott kérek reggelit a kapott válasznak megfelelően és visszatérek a szobába, hogy vele együtt fogyasszam el, figyelve rá. Nézve, hogy miképp mozog, hogy vannak-e fájdalmai.
A dallam pedig tényleg hatással van rám. Légzésem ugyan még szapora a félelemtől, pupilláim szintén tágak. Megsimogatja a fejem tetejét és megvakargatja a fülem tövét. Boldog, apró morranással adom tudtára, hogy kellemes amit csinál. Az ablakon beszűrődő fény pedig csak megerősít abban, hogy igen sokat aludtam, s az a kevéske édes gyökér amit ettem nem elég. Éhes vagyok, de ezt Dalla hasa is tudtomra adja. Óvatosan helyezkedem az ágyon, hogy hátamra rá lásson. Mikor pedig kilépne az ajtón és felteszi a kérdését megrázom nemlegesen fejem és egyfajta ellenkező nyaffantást is társítok mellé. Nem tudom milyen kiterjedésű lehet a seb emberi formámban, esetleg a friss bőr nem szakad e fel újra. Jobb ha egy kicsit még a vörös ravaszdi képében pihenek. Mikor bevsukja maga mögött az ajtót farkammal betakarom a csupasz részt. Idegen a bunda nélküli lét na meg, kicsit fázik a többi részemhez képest. Ha pedig Dalla visszajön leugrom az ágyról és barátságos farkcsóválással üdvözlöm. Bár az ugrás kicsit ügyetlen volt, mégsem estem pofára, csak egy kicsit megcsúsztak karmos mancsaim.
Kis róka szerencsére úgy tűnik, hogy egész jól van, bár egy ideig még érezni fogja, ám be fog gyógyulni. Kérdésemre megrázta a fejét, pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy emberi alakjában miképp fest, hogy mennyire kiterjedt a sérülés. Ám, ha tippelnem kéne, akkor fél, hogy kárt okozna egy átváltozással. Sajnos sokat nem tudok ezen a téren, hogy a sérülések miképp jelennek a formák között. Pedig biztosan egy eléggé érdekes lehet, hiszen az alak változik, bár a vérállatok esetén is megmarad a sérülés. Ebből következtetek arra, hogy ez nála is hasonlóképp van. Amint jobban lesz, akkor majd úgyis emberi alakot ölt és akkor meg tudom vizsgálni úgy is. Most viszont a reggelivel kell foglalkoznom és kitalálnom, hogy vajon kevesebbet eszik-e rókaként. Végül arra jutok, hogy valószínűleg kevesebbet, így neki nem is viszek annyit. Belépve látom, ahogy leugrik az ágyról és majdnem orra is bukik ezen mutatványa végén. Egy mosoly kíséretében rázom meg a fejem és rakom le a tálat elé a földre. - Nem nagyon kéne ugrálnod és ezt te is jól tudod. - szidom le kicsit miközben megsimítom és megvakargatom a fejét. Majd leülök az asztalhoz és én is eszek. Közben azon gondolkozom, hogy visszamenjek-e a két baziliszkuszhoz. Habár sok nem maradhatott belőlük miután felgyújtottam őket. Kár, pedig kifejezetten jó áron tudtam volna túladni a bőrükön, a többi hasznos részükről nem is beszélve. Még a mérgüket is fel tudtam volna használni valamire, vagy eladni valakinek. - Mond csak, vagy morogd jelen esetben. - szólalok meg és fordulok a róka felé - Eljönnél hozzám, hogy jobb kezelésben tudjalak részesíteni és megfigyelni a felépülésed. - teszem fel a kérdést számára. Nem túl sok embert, vagy bárki mást hívtam meg magamhoz. Sőt, szinte senkit sem vittem még oda, pedig csinos kis lakásom van.
A nőnek hála egészen kellemesen érzem magam. Valamint tisztában vagyok vele, hogy ez egy igen hosszadalmas folyamat kezdete. Hiszen, eleg sok időbe fog telni, mire bundám minden perzselt szála visszanőljön és puhává legyen. Ugyan nem tudhatom, hogy emberi formámban mekkora kárt is jelentene ez, jobb szeretném nem tudni egy darabig. Legalább egy napig. Mikor visszatér és kicsit megszid mancsommal elfedem szemem és kicsit megbillentem fejem. Mókás rókaként kimutatnom az érzelmeimet. A vakarászásra leengedem mancsom és rá emelem felemás gomb szemeimet. Mikor leteszi elém az étkemet, lekuporodom, mint egy macska és elkezdek falatozni. Noha most egy valódi, vad róka fogna egy falatot és elmenekülne vele egy sarokban, én mint valami megtermett macska eszek a tálból. Kérdésére felemelem fejem és megcsóválom farkam, valamint helyeslő nyaffantok. Talán bólogatok is, valamint odasétálok lábáhozm amint befejeztem az étkezést.
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
Bízom Dallában. Ugyan látom, hogy az aggodalom szemeiben nagyon erősen jelen van. Pedig igyekeztem elkerülni, de úgy tűnik lassú voltam. Vagy figyelmetlen?
